Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-18 / 141. szám

A megyebizottság ölese nyomár* fMAI KOMMENTÁRUNK Termelőüzemek és termelőeszközök Ez az, amit önerőből tehe­A „másol! liszak” értéke A háztartási munka azért A harmadik ötéves terv so­rán, illetve a legutóbbi párt­értekezlet óta termelőszövet­kezeteink vagyona jelentősen gyarapodott. A tagok szorgal­mas munkája, a termelésben elért eredmények, a gazdasági és társadalmi intézkedések nyomán javult anyagi-műszaki ellátottságuk. Elegendő meg­említeni, hogy ebben az idő­szakban 1,1 milliárd forinttal emelkedett szövetkezeteink termelési értéke, ennek meg­felelően egymilliárddal nőtt árbevételük. Háromnegyed milliárddal több tsz-eink kö­zös vagyona, és 1,2 milliárd forinttal több a tiszta vagyo­nuk, mint 1965-ben. Olyan eredmények -ezek, amelyek, alapján méltán álla­píthatjuk meg: erősödött, fej­lődött szövetkezeti mozgal­munk. Ám éppen a jövő, a holnap feladatai azt kívánják tőlünk, hogy ezeket az ered­ményeket kritikusan — és ön­kritikusan — vizsgáljuk meg, s a fejlődés elismerése mellett azokra a gondokra fordítsuk figyelmünket, melyek akadá­lyozzák, nehezítik munkánkat. Súlyos gond a tőkeszegénység Termelőszövetkezeteink a harmadik ötéves terv során 1,4 milliárd forint beruházást irányoztak elő. Az év végéig ezlt mintegy fél milliárd fo­rinttal túlteljesítik. Önmaguk­ban dicséretes adatok ezek, de a számok mögött látni kell azt is, hogy ez a fokozott mér­tékű beruházás egy meglehe­tősen nagyfokú elmaradottsá­got igyekezett megszüntetni. Szövetkezeteink anyagi, mű­szaki ellátottsága még igy is elmarad az igényektől, és az országos átlag alatt van. Tőkeszegénység — tömören így fogalmazhatjuk meg a gondok, a nehézségek indító­okát Igaz az, hogy fölismerve ezt a körülményt, megindult megyénkben egy kedvező fo­lyamat: az elmúlt három év­ben jelentős területi és tőke­koncentráció ment végbe, és jól megfigyelhető, hogy na­gyobb beruházásokat ma ezek az egyesült szövetkezetek va­lósítanak meg. Ezenkívül több társulás jött létre, és folytat eredményes tevékenységet. Té­nyek ezek, de ahogy megálla­pította a megyei pártbizottság, éppen a jövő érdekében to­vábbi társulásokra lenne szük­ség. Ez az egyik módja annak, hogy a tőkeszegénységből fa­kadó nehézségeket áthidaljuk. Porrogon és Porrogszentki- rályon régóta probléma a víz. A kutak egészségügyi szempontból nem megfelelőek, s az utóbbi öt-nyolc évben épülő házak vízellátása sincs megoldva. A két községben 1963 óta tervezték a törpe vízmű építését, de a tervek megvalósítására csak a taná­csok összevonása után került sor. Először is a munka pénz­ügyi alapját kellett megte­remteni. A két falu község­fejlesztési alapjából 150—150 ezer forintot fizetett a közös kasszába, s a megyei tanács­tól is ugyanennyit kaptak. A két termelőszövetkezet is je­lentősen hozzájárult a költsé­gekhez: a porrogi 150 ezer, a porrogszentkirályi pedig 200 ezer forinttal. A megalakuló vízműtársulat pénztárába . a Gabonaíelvásárló Vállalat 600 ezer és a Tejipari Vállalat 62 ezer, a Csurgói ÁFÉSZ 50 ezer forintot fizetett be mipt tag. Ugyanakkor a lakosság pénzbeli hozzájárulása az át­lagosnál kevesebb; a vízmű társulat egy-egy tagjára 2500 forint jut, amit tízéves idő­szak alatt törleszthetnek. Je­tünk szövekezeteink gyorsabb ütemű fejlődése végett. Emel­lett azonban szükség lenne egyéb intézkedésekre is. Töb­ben is hangsúlyozták a me­gyei pártbizottság ülésén, hogy nagymértékben nehezíti a me­gye helyzetét az érvényben levő hitelsorolási, versenyez­tetési rendszer. A somogyi szövetkezetek éppen tőkesze­génységük miatt nem tudnak eredményesen versenyezni a tőkeerős, nagy szövetkezetek­kel. Ehhez a témakörhöz kap­csolódik az is, hogy a beruhá­zási támogatási rendszer egy­oldalúan az építési beruházá­sokra ösztönözte termelőszö­vetkezeteinket. Emiatt a gé­pesítésben meglehetősen sú­lyos helyzet következett be és bizonytalanná vált a mun­kák optimális időben való el­végzése. Szövetkezeti tagsá­gunk elöregedése, a termelé­kenység fokozása szükségsze­rűen megkívánja a munkafo­lyamatok teljes gépesítését. Jól látják ezt nagyüzemeink, ám mind a tapasztalatok, mind a megyebizottsági vita is azt igazolják, hogy a cél el­érését több tényező akadá­lyozza, fékezi. A tőkeszegény­ségről szóltunk. Ezt tetézi, hogy kevés és meglehetősen drága a gép, nincs kellő vá­laszték, hiányoznák fontos be­takarító gépsorok, nem egy esetben hiányos az alkatrész- ellátás. Hangzott él javaslat komplex gépesítési brigádok létrehozására, esetleg társulá­sos alapon. Hasznos, jó kezde­ményezés ez, de emellett az igény változatlan: a negyedik ötéves terv feladatainak végre­hajtásához szövetkezeteinknek több gépre, illetve több hitelre lesz szükségük. Növelni kell az üzemi vezetés színvonalát A korszerű termelés, a gaz­dálkodás fejlesztése elképzel­hetetlen megfelelő színvonalú szakmai irányítás nélkül, öt év alatt hatszázról kilencszáz- ra nőtt a megye szövetkeze­teiben dolgozó felső- és kö­zépfokú végzettségű szakem­berek száma. A fejlődés elis­merése mellett a helyzet tá­volról sem megnyugtató, a számok messze elmaradnak az igények mögött. Igaz, hogy van egynéhány olyan szövet­kezetünk, mint1 a hetesi, ahol tíz, a nagybajomi, ahol ki­lenc, egyetemet végzett szak­lentős viszont a társadalmi munka: értéke meghaladja a 100 ezer forintot. Amikor megalakult a viz- műtársulat és elkészültek a tervek, a községi tanács veze­tői kivitelező után néztek. Sikerült megegyezniük az Or­szágos Vízkutató és Fúró Vál­lalat komlói egységével. Így a múlt év novemberében megkezdődött a munka, de a rendkívül kemény tél miatt több nehézség is adódott. A földmunkák csaknem lehetet­lenné váltak, ráadásul a be­szereléseket gátolta a cső­hiány is. Végül ;s sikerült ju­goszláv importcsőhöz jutni, s tavasztól megindulhatott a vízvezeték építése. Felépült a tároló Porrogoh, lefektették a csöveket, s jelenleg az ár­kok betemetése folyik. Ezt már a lakosság végzi társa­dalmi munkában. A két köz­ségben — számítva arra, hogy a lakások 75 százalékában egy-két év alatt bevezetik a vizet — tíz közkutat fognak létesíteni. A porrogiak és a porrogszentkirályiak bíznak benne, hogy .még ez év au­gusztus 20-ára sikerül átadni és üzembe helyezni a törpe vízmüvet ember es ennél meg több tech­nikus dolgozik, de kevés az ilyen jó példa. Megyei átlag­ban több mint kétezer hold jut egy egyetemet végzett szakemberre. Az említett és a hozzájuk hasonló néhány szö­vetkezet tapasztalatai bizo­nyítják: a szellemi tőke — éppúgy, mint az anyagi■ tőke — nélkülözhetetlen a terme­léshez, és sokszorosan vissza­térül. A szákemberhiány megszün­tetése elsősorban szövetkeze­teink feladata. El is készítet­ték felmérésüket — üzemen­ként saját maguk —, hogy mennyi szakemberre lesz szükségük' az idei, illetve a negyedik ötéves terv feladatai­nak végrehajtásához. Az ösz- szesítésből kiderül, hogy 423 egyetemi, 211 felsőfokú és 498 középfokú végzettségű szak­emberre lenne szükségük. Szándékosan írtuk így, hogy »lenne«, hiszen a szövetkezeti sevel bízta meg tavaly az öreglaki Kertészeti Termelő- szövetkezet a Mezőgazdasági Beruházási Vállalat Somogy megyei kirendeltségét. Ez egy hároméves, nagyszabású mun­ka első lépcsője. A következő feladat a termelőszövetkezet területének felén az útrendszer kiépítése volt. Ezt adták át tegnap a mezőgazdasági üzem­ben. Tóth Dániel, a MEZÖBER tervezőmérnöke, a munka mű­szaki ellenőre elmondta, hogy a terv és kivitele előfeltétele a vízrendezésnek. Az a cél, hogy műiéi nagyobb területeket kapjon vissza hasznosításra a mezőgazdaság. Az új utak ki­alakításával mód nyílt a táb- lásításra is. A tervnek a gaz­dálkodás irányát meghatározó szerepe van. Pethő Sándor, a Pogány- völgyi Vízgazdálkodási és Ta­lajvédelmi Társulat • műszaki vezetője, aki a kivitelező szer­vet képviselte, arról beszélt, hogy a termelőszövetkezettől minden segítséget megkaptak a munka végzéséhez. Nehéz dolguk volt, mert fás, bokros részeken kellett az utakat ki­»Amikor az országban elter­jedt annak híre, hogy a Tisza és mellékfolyói milyen sok kárt, szenvedést okoztak az ott élő embereknek, mi, a Barcsi Általános Iskola tanulói is el­határoztuk: csatlakozunk az árvízkárosultak megsegítésére indított országos mozgalom­hoz. A 7 B osztály kezdemé­nyezésére zsebpénzünkből, a tízóraira otthon kapott pónz­NÉHÁNY ÉVE MÁR, hogy megszületett a KISZ kb és a TIT közös határozata: az is­meretterjesztő programokat szélesebb körben kell népsze­rűsíteni és megszervezni. Ám az országban és megyénkben sem tettek mindenhol egyfor­mán lépéseket a határozat ér­vényre juttatásáért. Ezért is dicséretre méltó a nagyatádi járási KÍSZ-bizott- ság és a TIT járási szerveze­tének cselekedete: a múlt év őszén 12 értelmiségi fiatallal létrehozták a járási ifjúsági ismeretterjesztő bizottságot. A bizottság, amelynek titkára Laczkó András nevelőtanár, az iskolai évre programot dol­gozott ki, középpontjában a marxizmus—íeninizmus meg­ismertetésével, a tudományos materialista világnézet kiala­kításával és a politikai, tár­sadalomtudományi ismeretek fejlesztésével. Ezzel párhuza­mosan foglalkoztak művészet­politikai, zenei, h-odalmi, kép­zőművészeti kérdésekkel is. mozgalom tíz éve alatt mind­össze 238 egyetemi végzettsé­gű szakember talált helyet magának szövetkezeteinkben. Joggal vetődik fel a kérdés, hogyan oldhatják meg szövet­kezeteink ezt a jelentős, nagy feladatukat? Elsősorban hely­beli fiatalok beiskolázásával, de úgy, hogy már az általános iskolában céltudatosan nevel­jük fiataljainkat a mezőgaz­daság szeretetére. Azonban ön­magában ez is kevés. Az ed­digieknél több türelemre van szükség a fiatal, kezdő szak­emberekkel szemben. Ami ta­lán még ennél is fontosabb: letelepítésük érdekében nagy­üzemeinknek meg kell olda­niuk a szakemberek lakás- problémáját. Alapvető követel­mény ez. Nem tartható az az állapot, ami jellemezte a har­madik ötéves terv időszakát: az előirányzott hetvenöt szol­gálati lakásból — az is meg­lehetősen kevés volt — mind­össze harminc épült meg. alakítaniuk. A társulat ebben az évben még kilenc helyen végez hasonló munkát. El­mondta, hogy saját kivitelezés­ben készült úthengerrel tömö­rítették a bogárhátúra alakí­tott utak talaját. Kiss Imre, az öreglaki tsz főagronómusa hangsúlyozta, hogy mind a tervek elkészíté­sét, mind a kivitelezést közös munka előzte meg. Az előfel- tételi terv egyik jelentősége, hogy az eddigi szétszórt, nehe­zein megközelíthető területeket most 80—100 holdas táblák ki­alakításával nagyüzemi szin­ten, gazdaságosabban tudják majd megművelni. így a gépek használhatósági időtartamát is javítani .tudják, s a betakarítás is egyszerűbb lesz. Ezután a vendégek megte­kintették pz elkészült. 8753 mé­ter hosszúságú, nyolc méter szélességű földutat. A műszaki átadás jegyző­könyvébe ez került: »Az 1970- re tervezett munkálatokat a kivitelező jó minőségben elvé­gezte. hibát, nem észleltünk. A létesítményre nyitott állami támogatás folyósításának aka­dálya nincs.« bői rakosgattuk össze forint­jainkat. Így iskolánkban 3000 forintot adtak össze a tanulók, a pedagógusok és az iskolai dolgozók pedig 6000 forintot fi­zettek be az árvízkárosultak javára. Reméljük, ezzel az ösz- szeggel némi segítséget nyúj­tottunk nekik.« atádi járás községeit és hon­védségi alakulatait járták. A KISZ politikai oktatás kereté­ben, klubfoglalkozásokon és taggyűléseken találkoztak és beszélgettek a fiatalokkal. így például Somogyszoban, Seges- den. Nagykorpádon, Felsőbo- gáton és a Kutasi Állami Gazdaságban. A felszabadulással kapcsola­tos országos és helyi esemé­nyekről dr. Abaligeti Gallus ügyvéd, a zenei irányzatokról, a mai modern zenéről Ken­nedy Tibor zeneiskofai tanár, a filozófiai témákról, a nyu­gati di ákmozgalmakról és a beatmozgalomról Lackó And­rás tanár tartott előadásokat. A művészetről és álművészet­ről Rumi Attila képzőművész, a mai magyar irodalom ki­emelkedő képviselőiről pedig Ratkó Margit' tanár beszélt a fiataloknak. Az előadásokat magnófelvé­telekkel, lemezekkel, könyvek­hálátlan, mert ha rendszere­sen elvégzik, alig van látsza­ta. Szüntelenül ismétlődik, a háziasszony testileg és lelki­leg belefárad, de a család látszólag nem lesz tőle gazda­gabb. Sok-sok órát, vesződsé- get igényel a bevásárlás, a vacsora vagy az ünnepi ebéd elkészítése, majd volt nincs, s egykettőre elfogyasztják az egészet. Értelmetlen, haszon­talan munka — mondják időnként a férfiak jelezvén, hogy nagy részük nem sok­ra becsüli a házi munkát. Persze ez nem akadályozza meg őket abban, hogy termé­szetesnek tartják, sőt elvár­ják az ízes falatokat, a ren­det, a tisztaságot otthon, a frissen mosott-vasalt fehérne­műt. A háztartási munka ’társa­dalmilag szükséges, hasznos, közgazdasági értelemben is értékalkotó. Az emberiség önfenntartásához, a munka­erő újratermeléséhez egy­aránt nélkülözhetetlen, nem is lehet óhajra, parancsszóra megszüntetni. Termelékeny­ségét, hatásfokát viszont na­gyon is szükséges emelni. Gépesítéssel, a szolgáltatások, a gyermekintézmények fej­lesztésével, az előkészített nyersanyagok, a kész- és fél­kész ételek fokozott gyártásá­val. E korszerűbb, termeléke­nyebb módszerek térhódítását egyelőre azonban nem csupán a létszám- és a kapacitás­gondok korlátozzák, hanem a társadalom és a családok anyagi lehetőségei is. A házi munkák üzemszerű végzésé­nél és költségelszámolásánál derül fény ugyanis a család- fenntartás egyébként rejtett közgazdasági ’ értékviszonyai­ra. A termelékenyebb, üzem­szerű módszerek produktu­mai (készétel, étterem, kollé­giumi neveltetés stb.) ma még gyakran megfizethetetlenek. Vagy legalábbis sajnáljuk a jelentős többletköltségeket, mivei tévesen úgy kalkulá­lunk, hogy a családban vég­zett házi munka nem kerül pénzbe. Hagyományos érte­Az elmúlt napokban több mint háromszáz szabolcsi gye­reket fogadott a Vöröskereszt Somogy megyei szervezete. A gyerekeket a Balaton-parton helyezték el: Balatonmárián, a Balatonújhelyi Állami Gaz­daságban és Siófokon, a Du­nai Vasmű üdülőjében. Hiá­nyos fölszerelésüket a somo­kéi és képekkel tették szem­léletesebbé. 1969 októberétől ez év jú­niusáig ötvenhárom ismeret- terjesztő előadás hangzott el a járásban. Az ismeretterjesz­tő bizottság tagjai a TIT já­rási szervezetének aktív mun­kásai lettek. Ifjúsági csoportot alkotva kutatómunkákba, ta­nulmányok írásába kezdtek. Így tanulmányt készítettek már a nagyatádi földosztás történetéről és Nagyatád fel- szabadulásáról. Rövidesen megalakítják a nagyatádi já­rás értelmiségi fiataljainak klubját. Szeretnék, ha Vidék­ről is többen beiratkoznának a klubbá, eddig ugyanis . hi­ányzott az ismeretterjesztő bi­zottságból a fiatal agrár- és műszaki értelmiség. A NAGYATÁDI KISZ-es fiatalok törekvése, eddigi fá­radozása a nagyobb és széle­sebb körű műveltségért — el­ismerést érdemel B. Zb. ríníokba a második műszak, de lelkiismeretes elvégzése rendszeres levonást jelent az asszonyok, a családtagok pi­henésre, művelődésre jutó, ma még nagyon is szűkre sza­bott idejéből. Napjainkban még gyakran kényszerülünk a háztartási munka mellett kitartani. De ez nem lehet ok lebecsülésé­re, sőt könnyebben elviseljük, ha felismertük annak szere­pét, szükségességét, értékéi. (A főzés például miért csak az étteremben vagy a kon­zervgyárban értékalkotó?) Ez az első és legfontosabb lépés a megértés, a segítés 'utján. S az a férj tudja igazán becsül­ni a feleség otthoni munká­ját, aki maga is részt vállal belőle. Ez a megértő segítség nyújt védelmet a túlzó igé­nyességgel, kényelemszere­tettel, hagyománytisztelettel szemben. Nem tekinthetjük ideális­nak, ha a feleség állása, fog­lalkozása háztartásbeli, bár ez gyakran elkerülhetetlen. A főzés, a takarítás, a gyermek- nevelés önmagában nem bon­takoztathatja ki a nők alko­tóképességeit. Az ismétlődő, egyhangú házi munka, a szűk családi környezet az emberi fejlődésnek sem kedvez. De többnyire nem mondhat le a család az anya keresetéről sem. Ezért nem lebecsülhető társadalmi, gazdasági ered­mény, ha növekszik a foglal­koztatott nők aránya. Ám a háztartást vezető nők, különösen a gyermekes anyák, ha az első műszak ter­heit, feladatait teljes egészé­ben vállalják is, annyi meg­értésre joggal számíthatnak, hogy például ne túlóráztas- sák őket. Ideje lenne a há­romműszakos munkahelye­ken legalább az éjszakai be­osztás terheitől mentesíteni a gyermekes anyákat. Nem 4 kivételezést, de megértésí, se­gítőkészséget várnak az asz- szonyok, áz anyák, akik leg­többször panasz nélkül, szin­te erőn felüli feladatokai vállalnak a család ellátásá­ból, a társadalom fenntartá­sából. gyi üzemek és vállalatok egé­szítették ki. A ruhagyár het­venöt új öltönyt és ötszáz tö­rülközőt ajándékozott a sza- bolcsiaíknak. A ktsz-ek (Bö- hönye, Barcs, Nagybajom és Kaposvár) gyermekpantalló­kat küldtek. A Kaposvári Vá­rosi Tanács szociális foglal­koztatója 12 000 forint értékű pulóvert és kötött ruhát jut­tatott el nekik. A Somogy— Zala megyei Tégla- és Cse­répipari Vállalat dolgozói ru­hákat adtak, a Kaposvár és Vidéke ÁFÉSZ központjából pedig tréningruháik és fehér­neműk érkeztek. A segítőkészségre továbbra is szükség lesz, hiszen újafbb gyermekcsoport érkezik a me­gyei tanács balatonmáriai üdülőjébe. Egynapi keresetét, 5750 fo­rintot fizetett be az árvízká­rosultak számlájára a Csurgói Községi Tanács V. B. költ­ségvetési üzemének 75 dolgo­zója. A Tejipari Vállalat dolgozói májusi fizetésűik öt százalékát ajánlották fel. Ez összesen 46 890 forint. A nemes össze­fogás szép példája, hogy a II. Rákóczi Ferenc, a Koma­rov, a Kalinyin szocialista brigád még 1800—1800 forin­tot gyűjtött, így a Tejipari Vállalat 52 259 forintot adha­tott postára. Ezenkívül még ruhaneműt is gyűjtötték a munkások, s elküldték a Sza­bolcs megyei Tejipari Válla­lat címére. Hat gyermek tel­jes ellátását és gondozását is eiváJMLták. Törpe vízmű épül Porrogon és Porrogszentkirályon V. M. „Sztráda” a Agronómiái előterv készíté­szántóföldön L. L. Tanulók az árvíz károsultakért (Hangyái János hatodi­kos tanuló leveléből.) A bizottság tagjai a nagy­lemben. tényleg nem kerül fo­K. 3. Somogyi üzemek, szocialista brigádok az árvízkárosultakért SOSO'G'T! »&PBAP Csüiartöfe, 197ö. Jástías SS.

Next

/
Thumbnails
Contents