Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-16 / 139. szám
A megyebizottség ülése nyomón Két évtized — közős úton Nagykanizsára is. Körülbelül 400 000 forint bevételre számítanak a paprikából. Csak kétféle terem itt. A már említett Doma-féle enyhén csípős — melyet a kálinkéiból és a ceceiből keresztezett Doma Ferenc — meg a hatvani hegyes. Ottjártunkkor kezdték meg a hagyma szedését is. Tíz asz- saony a paradicsomot kötözte. — Kikötői elárusítóhelyünkön minden évben nagyon keresett cikk a főtt -kukorica. Szakaszosan vetettük az idén is a csemegekukoricát, hogy ne egyszerre kelljen szedni. Hét holdunkról sok üdülőnek jut majd, ha itt lesz a szezon. A burgonyát szintén nekik szánjuk — íejezte be a kertész. Az asszonyok akkor már a paprikát osztályozták. L. L. regi férőhelyek korszerűsítésére, hogy az elmúlt négy év során több mint 22 000 szarvas- marha- és 36 000 sertésférőhelyet építettek, hozzáláttak új, szakosított telepek építéséhez is. Jelenleg 13 szarvasmarha- és 9 sertéstelepet építenek termelőszövetkezeteink. Egyre több áru A termelési színvonal, a terméshozamok emelkedésének szoros velejárója az áruértékesítés növekedése. Bár megyénk anyagi-műszaki ellátottsága meglehetősen szerény, figyelemre méltóak a szövetkezeteink árutermelésének alakulását kifejező mutatók. A harmadik ötéves terv előirányzatait már a múlt étiben minden vonatkozásban túlteljesítette megyénk. A dicséretes adatok sorából kiemelkedik a kenyérgabona felvásárlása: az 1970-re tervezett 7300 vagonos felvásárlást már 1966-ban teljesítette Somogy, és a múlt évben 11 376 vagon kenyérgabonát értékesítettek szövetkezeteink. De említésre méltó, hogy 1965-höz viszonyítva kilencezerrel több, összesen 25193 szarvasmarhát, 21 000-rel több, csaknem 144 000 sertést adtak el szövetkezeteink Megkétszereződött a tejértékesítés és jelentősen emelkedett a tojásfelvásárlás. Amikor az árutermelésről szólunk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a háztáji gazdaságok tevékenységét sem. A közös gazdaságok termelésének fejlődése mellett változatlanul szükség van a háztáji gazdaságok termelésére. Megyénkben vannak hagyományai a közös és a háztáji gazdaságok céltudatos együttműködésének, ám ez a kapcsolat ma sem megfelelő, kielégítő. Utal erre többek között az a kedvezőtlen tény, hogy öt év alatt a háztájiban csaknem tizenegy- ezerrel csökkent a tehénállomány. Népgazdaságunk igényli a háztáji gazdaságokban előállított termékeket, szövetkezeteinknek, parasztságunknak érdeke, hogy megálljon az a hanyatlás, mely az utóbbi években a háztáji gazdálkodást jellemezte. Ma már rendeletek, intézkedések is segítik, hogy új alapokon, szervezettebb összefogással, a korábbinál jobban használjuk ki a háztáji gazdaságokban rejlő lehetőségeket. Kiváltképpen a sertés-, az apróállat-tenyész- tésben, a gyümölcs-zöldségtermesztésben vannak nagy tartalékok. Ám ahogy ez elhangzott az áprilisi tanácskozáson is, fejlődésre és ezzel együtt a háztájiból több árura úgy számíthatunk, ha a termelőszövetkezetek vezetősége nagyobb gondot fordít ennek az ágazatnak a szervezésére, irányítására, és még céltudatosabb együttműködést alakít ki a háztáji gazdaságokkal. V- M. A harmadik ötéves terv befejezésével mozgalmas és igen jelentős időszakot zár le megyénk szövetkezeti mozgalma. Termelőszövetkezeteink politikailag, gazdaságilag tovább szilárdultak, parasztságunk megtalálta helyét, számítását a nagyüzemben. A megyei pártbizottság most mérleget készített, mélyrehatóan és körültekintően elemezte, hogy a Politikai Bizottság 1965-ös határozatai, valamint, az 1966. évi megyei pártértekezlet határozatai alapján hogyan fejlődtek Somogy termelőszövetkezetei, mennyiben sikerült valóra váltani az elhatározásokat, és milyen gondok, nehézségek akadályozzák a további lendületes előrehaladást A legutóbbi pártértekezlet óta eltelt időszakban végbement gyorsabb ütemű fejlődést elősegítették azok a fontos gazdasági és társadalompolitikai intézkedések, melyeket pártunk IX. kongresszusa határozott el. Gondolunk itt többek között a szövetkezetek megváltozott tervezési rend-; szerére, a mezőgazdasági termékek és termények árszínvonalának emelkedésére, az új isz- és nyugdíjtörvényre, az általános hitelrendezésre stb. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy mezőgazdasági nagyüzemeink végrehajtsák azokat a feladatokat, melyeket a pártértekezlet határozott el. , Belterjesség és szakosodás Amikor az elmúlt évek, gazdálkodását mérlegeljük, akkor először is a legdinamikusabban fejlődő ágazatról, a növénytermesztésről kell szólni. Az eltelt évek során két irányú kedvező változást figyelhettünk meg: egyrészt egyszerűsödött a vetésszerkezet, s ezzel együtt fokozódott a belterjesség, a szakosodás, másrészt nőtt a jövedelmezőbb növények, a fehérjedús és az egyéb takarmánynövények aránya. Az ágazaton belül a kenyér- gabona és a kukorica termelési eredményei figyelemre méltóak. Ezeknek a növényeiknek meghatározó szerepük van az ágazat egészére, mivel a szántóterület több mint felén termelik szövetkezeteink. A sikereket az jellemzi a legjobban, hogy megoldcíiott az ország kenyérgabonagondja, s ehhez nagymértékben hozzájárult Somogy mezőgazdasága; másrészt az aibrakszükségletet teljes egészében fedezi a megyében termelt kukorica. Űj növényfajták, korszerűbb agrotechnikai eljárások honosodtak meg, több műtrágyát, növényvédő szert használtak fél, szaporodtak a korszerű gépek. Mindez együttesen azt eredményezte, hogy 1969-ben minden főnövénynél magasabb termésátlagokat értünk el, mint amekkorái a harmadik ötéves terv végére előirányoztunk. A 21,5 mázsás kukorica, a csaknem 15 mázsás búza olyan eredmény, amelyre megyénk mezőgazdaságában még nem volt példa. Termelőszövetkezeteink nagy figyelmet fordítottak a növénytermesztés, az állattenyésztés egyensúlyának megteremtésére. Érthető ez, hiszen az állattenyésztés fejlesztése megfelelő, biztonságos takarmányalapokat igényel. Fontos népgazdasági és megyei érdek fűződik az állattenyésztés színvonalának emeléséhez. Termelőszövetkezeteink árbevételének 40 százalékát ez az ágazat adja. Megállapítható, hogy az elmúlt évek során javult a tenyésztői munka, szaporodtak a korszerűbb technológiával ellátott férőhelyek és folyamatos minőségi változás ment végbe. 1965-höz viszonyítva például a száz tehénre jutó előszaporulat 11 százalékkal, a tejhozam 20 százalékkal, a napi súlygyarapodás ugyancsak 20 százalékki emelkedett. Termelőszövetkezeteink kétharmada itatásos borjúnevelést folytat. A sertéstartásban nem ilyen kedvezőek az eredmények; öt év alatt például mindössze 1,3-del nőtt az egy kocára jutó élőszaporulat, s így is a múlt évben csak 13,7 volt. Mint a növénytermesztésiben, az állattenyésztésben is megindult a Szakosodás, a centralizáció. Azon túl, hogy szövetkezeteink gondot fordítottak a Üdülőket látnak el Pókháló finomságú felhő- rongyok közül buk'smt ki a. nap, amikor a fonyódi Balaton Termelőszövetkezet kertészetében jártunk. A melegágyak üvegtáblái szikrázva verték vissza a sugarakat. Zsinkai Istvánná, Fodor Istvánná és Papp Ferencné a nagy, vastag húsú paprikát szedte. — Ez a Doma-féle paprika — mondták. A kertészetünkről emlegetik ezen a néven. Doma Ferenc, a kertészet vezetője elmondta, hogy eddig már 40 000 paprikát szállítottak el innen. Egy részét az üdülőkbe, más részét Kaposvárra, öt mázsa uborka is kocsira került már. Terményeik mesz- szebbre is eljutottak. Gyakran szállítanak a 14 holdas területű kertészetből például Húsz esztendővel ezelőtt, 1950. június 16-án alakult meg- a magyar ifjúság egységes szervezete, a DISZ. Az Operaházban megtartott ünnepi alakuló ülés közéletünk akkori legnagyobb eseménye volt. Az egyesülést az erőfeszítések sora, az egész országot átfogó nagy felvilágosító munka előzte meg. Alig öt éve ért véget a második világháború. Az akkori 18— 20 évesek fejében még ott élt- a múlt, többségük egyházi iskolában végzett, a nézetek sokfélesége, ideológiai zűrzavar akadályozta a tisztánlátást. S a különféle ifjúsági szervezetek a maguk sajátos eszközéivel gyakran ködös, jó utat, jó célt nem mindig mutató . elképzeléseivel képtelenek voltak az új világ szolgálatába állítani az ifjúságban feszülő tettvágyát, képzelőerőt. A párt helyesen látta, hogy csak az összefogás, az ifjúság erőinek tömörítése segíthet. Olyan demokratikus ifjúsági szervezetre van szükség. amely a párt vezetésével^ a munkás- és a parasztfiatalok szervezeti és ideológiai egységére épülve, forradalmi módon, kommunista módon neveli, tanítja élni ifjúságunkat. A szép cél érdekében a mozgalom sok tapasztalt veteránja indult csatába, magyarázva a fiataloknak, hogy csak a közös úton, az előttük járó nemzedékkel is összeko- vácsolódva valósíthatják meg álmaikat, alakíthatják tágas, biztonságos otthonná a szabadságot nyert hazát. Nagy volt a küzdelem, de az eredmény a küzdőket igazolta. A DISZ hamarosan pezsgő életet teremtett az üzemekben, a falvakban, az iskolákban is. Megkezdődhetett ifjúságunk egységes ideológiai nevelése. Száz- cs százezer fiatal ismerkedett a marxizmus—leninizmus tanításaival. A gimnáziumokba, az egyetemekre mind több és főbb munkás- és parasztszármazású fiatal jelentkezett. S azok az ifjú emberek, akik addig talán vetélytársat, szemben álló felet láttak a másikban, még inkább felismerték, hogy a biztos jövő megteremtése közös feladat. A párt gonddal egyengette az egység ízét kóstolgató fiatalok útját. Az ifjúsági szövetséget tulajdon aranytartalékának tekintette. Onnan várta a fiatal, a mába felnövekedett, az új élettel, eszmékkel ismerős kommunista utánpótlást. S ezzel megnyílt a közös úton járó fiatalok előtt a teljes emberré, L a céltudatos forradalmárrá válás lehetősége. Hogyan élt az ifjúság a nagyszerű lehetőségekkel? Hogyan tanultak, hogyan készülődtek a. feladatokra az akkori fiatalok? A mai negyvenesek helytállása a legjobb bizonyíték arra, hogy megtették, amit lehetett. Az akkori DISZ-tagok többsége szorgalommal és becsvággyal vette ki részét az épitőmunkából, és hűséggel védelmezte demokratikus vívmányainkat. Nem. volt sem sima, sem akadályoktól mentes a DISZ útja. S a demokratikus ifjúsági szervezet nem volt mentes a tévedésektől sem. De a húsz esztendővel ezelőtt megteremtett egység rakta le a további fejlődés alapját. S a DISZ tapasztalatait jól tudja hasznosítani az utód, a mai életünknek megfelelően, a párttal, a néppel egységben, magas ideológiai fokon dolgozó Kommunista Ifjúsági Szövetség is. K. Gy. „Aki akar, tanuljon/** A káderképzés - a munkában kamatozik még a közgazdaságtan szabályai sem minden- hatóak — a viszonylagossággal, a minden üzem más elvével számolni kell. Recept a káderképzésre sincs. De tapasztalatok vannak. Ha a vállalat áldoz rá anyagiakat, jó szándékot — jól kamatozik. Egész kérdéssorozattal kopogtattam Dévényi Zoltánnál, a Somogy—Zala megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat igazgatójánál. — Milyen elvei vannak a munkaerőpolitikában ? Hogyan ösztönzik a dolgozókat az ön- fejlesztésre? Milyen eredményükkel járt a káderképzés? — Számolni kell a generációkkal, az egymást váltó nemzedékekkel. Bár a dolgozók ambíciója egyénenként nagyon‘eltérő, egy-egy nemzedék törekvéseiben mégis nagyon sok a közös vonás. Az ötvenen felüli munkások vezetési rutinja középszinten nagyon jól kamatozik. A középnemzedék ereje és tudása teljében dolgozik, jó lehetőségekkel, érett célúkkal, de nem szabad visz- szaszorftani a fiatalokat sem. És ezek a »huszonéves« ambíciók is tele vannak értelemmel, jóakarással — vallja ezt az igazgató és tegyük hozzá, ezeket a határokat — nagyon helyesen — viszonylagosnak tartja. Mert másként lesz középvezető az induló diplomás és másként az, aki családos, és éjszaka tanulva küzdött ezért. És itt bizonyos, hogy nemcsak nagy szó a küzdelem ... — Aki tanulni akar, hadd tanuljon — mondta Dévényi Zoltán. — És nem elég csak lehetőséget adni, hanem ösztönözni kell a tanulásra. Korántsem valamiféle emberszeretet ez csupán. Kereskedő vállalatról-lévén szó, szinte fölösleges arról beszélni, hogy az új gazdaságirányításban az egyre inkább új formákkal, sajátos lehetőségekkel farkasszemet néző kereskedelemnek mit jelent — a tanult dolgozó. Ha egy mód van rá, segít a vállalat a főiskolai, egyetemi jelentkezéseket, szerződést köt, és a tanulóéveik éppen a közös érdek nyomán — kamatoznak dolgozónak, vállalatnak egyaránt. Nem kevésbé fontos — különösen a kereskedelemben — a szemlélődés a világban, a dolgozók tájékozódási horizontja. Világot látni — a huszadik századi ember vágya. De mindezt hasznosan, sokat tanulva és jól okulva. Ez a szempont vezeti a vállalatot a küldföldi tanulmányutak szervezésénél. A dolgozók nemsokára az NDK-ba utaznak, hogy tanulmányozzák a kereskedelT mi ügyvitelt, raktározástechnikát. Tanulnak, összehasonlítanak. Nehéz ezrekbe kerül ez, de a részterületeken megvalósított jó kezdeményezések — milliókat hozhatnak. S ha így nézzük, már létfeltétel. És még egy az igazgató tapasztalatainak sorából. A gépesítés, az ügyviteli fel-1 adatok intézésének gyorsítása is fontos. A középvezető kezét ne kösse a bürokrácia, a korszerű belső struktúrájú vállalatnál, mindenképpen nagyobb teret kap az alkotó gondolat. NEM OLCSÓ a káderképzés, sokat jelent anyagiakban a tanfolyamok szervezése, a külföldi út, a jól fölszerelt munkahely biztosítása. Induló vállalatok, kisebb gazdasági egységek talán egy nagyvállalat nagyvonalú, luxuskiadásainak tartják. De a dolgoknak arányai vannak. És a káderképzést másként is meg lehet oldani, más úton is — kisebb méretekben. A lényeg az, hogy mint megoldandó feladat, napirenden legyen. A dolgozóik, akik rátermettek arra, hogy a termelésben, a vezetésben ösz- szefogják az adott munkaterületet — irányítsanak középszinten — jó feltétellel induljanak. T. T. SOMOGYISBPGAP Kedd, 13*?®= ááaátts !&
