Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-14 / 138. szám
Irodalmunk erőnléte Jegyzetek a Magyar írók Szövetségének közgyűlése után Az írók tanácskozása — immár hagyományosan — jelentős eseménye az ország szellemi életének. Nem azért, mert — mint az ötvenes évek első felének gyakorlatában remélték — egy ilyen közgyűlés felmérhetné és teljes biztonsággal kijelölhetné a magyar irodalom utolsó éveinek művészi teljesítményeinek helyét, értékét. Ilyen osztályozásra a Magyar Írók Szövetségének nemrég lezajlott közgyűlésén kísérlet sem történt: sem Darvas József elnöki referátuma, sem Dobozy Imre főtitkári beszámolója, sem az egyes hozzászólók nem sajátítottak ki maguknak olyan jogot, hogy megítéljék írótársaik tevékenységét Utalás a vitathatatlan eredményekre természetesen történt. Illyés Gyula, Lengyel József, Gyurkó László, Dobozy Imre, Csurka István, Sü- kösd Mihály, Örkény István, Ladányi Mihály, Vas István, Benjámin László és mások munkássága — hogy az utolsó iróközgyűlés (1965) óta eltelt idő néhány kiemelkedő alkotóját említsük csupán — csak olyan értelemben említö- dött ezen a tanácskozáson: Milyen részt vállalt az irodalom a nemzet társadalmi és szellemi életében? Hogyan tükrözte az ország eredményeit és gondjait, mennyire volt felkészülve a nagyvilág friss szellemi hatásainak megvitatására, alkotó újjáélésére? Világosan és félreérthetetlenül fejeződött ki az az igény: a magyar irodalomnak továbbra is közéletinek kell lennie. Nem abban a rossz értelemben, hogy illusztratí- ve, deklaratív módon az állam, a párt akcióit közvetlenül kellene támogatnia. Ezt ma már senki nem követeli meg, a kritika éppúgy nem, mint a társadalmi elvárás. Irodalmunknak azonban úgy kél] közéletisegét bizonyítania — hagyományaihoz méltóan —, hogy a társadalom valóságos állapotát tükrözi, hogy állandó részt vállal a magyarság emberi és nemzeti gondjaiból, hogy nem csupán szavakban, hanem tettekben is megkísérli a nálunk formálódó új emberi magatartás lényegét feltárni. Az írók tanácskozása tehát elsősprban nem politikai eseményként jelentős, hanem az ország szellemi erőnlétének felméréseként A közgyűlés politikai jelentősége, persze kifejeződött abban, hogy a felszólalók — Gyurkó Lászlótól Féja Gézáig, Hubay Miklóstól Fekete Gyuláig, Győry Dezsőtől Simonffy Andrásig — kifejezték azt a bizalmat, amelyet az írók éreznek a társadalmi fejlődés irányát illetően. Szóltak arról a készségről is, hogy a szocializmus építésében aktívabban kívánnak részt vállalni. Ez roppant fontos mozzanat. Mi azonban a deklarált “igeneknél" megalapozottabbnak értékeljük azt az eleven tájékozódást és a világ dolgaiban azt a társadalmi indíttatású felelősségérzetet, amely a felszólalásokban és a közgyűlés egesz atmoszférájában kifejeződött. A közgyűlés vitája — és ez volt a jó — nem arról zajlott, hogy milyen rímek engedhetők meg vagy melyik műfaj fejezi ki legjobban korunkat (ilyenekre a korábbi közgyűléseken nem egy sajnálatos példa akadt). A disputa igenis arról folyt, hogy a szocialista demokrácia feltételeinek megteremtésében milyen szerepe van az irodalomnak, és a demokrácia, a bizalom légköre mennyire hat vissza arra. Az eszmecsere lényege az volt, hogy az irodalom belső életében milyen fegyelmet kíván meg az írótól a társadalmi feladatvállalás, milyen felelősséget jelent minden kimondott szó. Ugyanakkor a vitában arra is sor kellett hogy kerüljön: legyen az írónak elegendő fóruma, hogy felelős szavát, a közvélemény meghallhassa. (Többen, például Darvas József elnök is; egy új irodalmi hetilap indítását sürgették.) A közgyűlésen elhangzott hozzászólások többségében az is hangsúlyosan szerepelt: a magyar irodalom nem lehet egyszínű, nem uralhatja egyetlen stílusirányzat. Az a szolgálat, mélyet az író önként vállal, a legkülönbözőbb stílusirányzatokban megtestesülhet A közéleti irodalom nem jelent uniformizálást. Ez is hozzátartozik a szocialista demokráciához, a szellemi élet jó erőnlétéhez. Az irodalomnak művészetként kell a társadalmi szolgálatot vállalnia. Keserű tapasztalatot szereztünk arról, hogy mit jelent ha egyetlen stílusirányzatnak sajátítjuk ki a szocialista irodalom fogalmi rendszerét: ez Végeredményben a kisajátító számára is káros lett. A realizmus leegyszerűsítéséhez, naturalista-illusztratív pro- paganda-“irodalamhoz« vezetett ez a szándék. Ma már világos, hogy nem az szolgálja helyesen a jó ügyet, aki siet a párt- és állami határozatokat mielőbb versben, novellában, regényben “népszerűsítem«. Az ilyen műveknek sem rangja, sem hitele nem lehet. Az irodalom szolgálata egészen mást jelent. A művészetek a társadalom sokoldalú ábrázolásával, az emberekben érő lelki változások pontos tükrözésével segíthetik a párt es az állam céljait Hiszen a művészet a maga sajátos eszközeivel olyan folyamatok jelzésére alkalmas, 'amelyeket a társadalom felmérésének tudományos módszerei nem képesek még érzékelni. Az önzés, a kispolgári- ság életnormáinak jelentkezése sokszor éppen a művészetek jelzése által lett társadalmilag észlelhető gonddá. Látszólag nem tartozik a magyar irodalom közéletisé- géhez tartozó ügynek, ha arról szólunk: mennyire kitágult szellemi életünk tájékozódása a világban. Eddig minden íráközgyűlésen elhangzott az a panasz, hogy sem a folyóiratok, sem a könyvkiadás nem tart lépést a világirodalom új termésével. Most nem esett erről szó. Korántsem fe- ledékenységböl, hanem melt a könyvkiadás, az egyes folyóiratok — valóban komoly erőfeszítéssel — a világ új szellemi értékeinek legtöbbjét közvetítik, s lehetséges gyorsasággal. És ez része annak, irodalmunk közéletisége tény. Hiszen csak a jól informált, Kerekes Imre: A krapck B aresz, kezemben a bizonyítvány. Semmi meglepetés, a matek erős kettes, a többi felváltva kettes-hármas. Nem szeretem az egyhangúságot. Ügetek haza, kikalapálom a plepofát, volt jobb. Nem operálok idűhúzassal. Olyan ártatlan vagyok az ügyben, mint egy tv-músor a 18 éven felülieknek. Ki tehet a saját bizonyítványáról? Talán én állítom ki? Megkérdezik tőlem. mi a velemenyem? A kezembe nyomják a papírt, ezért melóztam egész évben. A végén kuss. A piacon nem adnak érte egy buznyákot. Az ilyen bizonyítvány a legjobb, senki nem sajnál. S csak kevesen irigyelnek. Az anyám olvassa, kézről kézre adják, úqy kezelik, mint egy családi fotót. Menő írás, mindenki legalább háromszor megrágja. Az öreg mégis elszánja magát az intervencióra. Nagyipari módszerekkel szövegel, konfekció, amit mond. Kétségtelen egyéniség. Hallgatom. Egy ház omlott bennem össze. Most derül ki, milyen szoros a kapcsolat fogyasztóimmal, esznek engem. Érzem, ott helyben megfagyok a családi élet melegében. Két négyesem is van, erről frankón úgy nem esett szó, mint az OTP-részletről, amit az öreg a hónav eleién magán- jellenű okokból általában elfelejt befizetni. T .elombozó- dik. míg skubizzák a. bizonyítványt. az újságból megtudom. hogy a Vénuszon nincs élet. A Lakingeméi viszont nagy a gázkitörés. Meghúzták. Huszonnégy órája, hogy kezemben a bizonyítvány, már a tantárgyakra sem emlékszem. Mi lesz két hónapig? Megöregedett a tudásom. Szóval a Lakingert meghúzták magyarból. Nem sorolom a közélet eseményeihez. Állítólag nem komplett a helyesírása. A srác frankón gyanított valamit, és most olyan vékony, hogy a háta habzik, mikor a ménét szappanozza. Baresz! Elképzelem magam: nem egy népünnepély. Lóg a feje. Ül a pádon a parkban, Weisz és a Kelemen biztatják, hogy csak üljön nyugodtan. Nem olyan könnyű a helyzet. Családom másnap ismét az utolsó betűig kiolvassa a bizonyítványom. Ne legyen soha jobb olvasmányuk! Visz- szalapoznak a múlt évre, idézi':. mi volt akkor. Ezek a múltból élnek. Végre lekopnak rólam.. Meg fújom a saját bizimet. Az öreg még rámakasztja, utánzóm a kozmikus viszonyokat, a súlytalanság állapotában lebegek. A bizonyítvány a pulóver alatt, óvatosságból még bámulok néhány percig, mint kecske a növényvédelmi kiállításon. Fellövésem nem sikerült. <7 letevésem baresz. A Lakinger ingajáratban lötyög. Baromi meredek az ügy. Özvemi a mnHer, egyetlen krapek. Ügy áll ott ew ■ dűl. mint brigád a reflektor- fényben. Befut a Weisz, mögötte a Kelemen. Most valami okosat kellene szövegelni, ötlet annyi, mint kánikulában a szódavíz. Itt maradsz, mondom a Lakingemek, nem mozdulsz a pádtól. A Weisz teljesíti megbízatásom, hozza a csomagolópapirt, beöltöztetem a saját bizonyítványom. A Kelemen a borítón működik. Frankón olyan ronda az Írása, mint egy tanárnak. Defekt. Aki jól odafigyel, kibetűzi: Lakinger Alajos. Ügetünk az özvegyhez. A Kelemen nyomja a sódert egész úton. Húzd ki magad, fel a fejjel, te vagy a vitaminok királya! Ne lógasd az orrod, az öreglány bezsong, s pont erre van most szükség. jenkinek nincs módjában megválasztani a bizonyítványát. Olyan ez, mint a lottó, a tandíjat mindenki megfizeti, vagy kihúznák, vagy benne hagynák. Kelemen nyomja neki a szöveget, én meg tartom magam, mielőtt szétröhögöm az ügyet. A Lakinger világjelenség. A képe olyan mozdulatlan, mintha három napja kábítószert zábálna. Két ujja fogja a bizonyítványom, undor a képén. Elmégy apuskám kalauznak a bicskás zötyögóre. Engem nem fürdetsz be. Megmosod a képed egy kút- nál, magadhoz térsz, vagy visszaültetlek a padra, ott aztán elmélkedhetsz. A lépcsöházban úgyáhogy a világ dolgaiban is járatos művész foglalhat helyesen állást a haza ügyedben. Abban viszont igazat kell adnunk Darvas József közgyűlési referátumának, hogy vannak tennivalóink a szomszédos népek kultúrájának megismerésében. Ez annál sürgetőbb feladat, mivél a cseh, a szlovák, a román, a szerb, a horvát, az ükián vagy a lengyel és bolgár szellemi élét a magyarokéval azonos társadalmi célokért küzd. Az ő eredményeik, az ő tévedéseik hasznos tapasztalatok lehetnek számunkra. A közgyűlésen sokan érintették a magyar írók felelősségét a szomszédos baráti országokban élő magyarság sorsáért, az ott alkotó magyar irodalmakért. Szellemi életünkben hisszük — ez a két igény szorosan összefonódik: megismerni a szomszédos népek kultúráját és a jelenleginél jobban, mélyebben foglalkozni a romániai, csehszlovákiai, szovjetunióbeli, jugoszláviai magyarság kulturális életével. A mi szellemi életünkben sokáig tapasztalható volt — s helyenként még manapság is érezhető — egy sajátos kelet-európai sznoö-proviv.- ciálizmus. Voltak és vannak, akik számára Párizsnál fejeződik be a világ, s ami attól keletre van, az barbár .. Ez ugyancsak provincionális szemlélet, hiszen számunkra az a környezet sem lehet érdektelen, amelyben élünk, arról nem szólva, hogy a nyugati kultúrák . számára is egyre fokozottabban izgalmas Ke- let-Európa szellemi termése. * • • Néhány témát érintettünk csupán azokból, melyek a Magyar írók Szövetségének közgyűlésén felmerültek. Nyilvánvaló, hogy az elkövetkezendő időszakban még sokszor visszatérünk e tanácskozás értékelésére. Most a közgyűlés és ezzel együtt irodalmi életünk közérzetének alapmotívumait rögzíthettük: azt az igényt, hogy minél aktívabban vegyenek részt a szocialista társadalom soron következő feladatainak végrehajtásában, hogy szélesedjen az a demokrácia, amely az íróember számára ugyan fokozott felelősséggel jár, de nagyobb cselekvési lehetőséget is biztosít számára. Irodalmunk, szellemi életünk erejét bizonyítja ez, és további jól alkotások ígéretét E. F. P. IDŐMÉRŐ H ÍVLAK hivlaik, hogy megkétszerezzük magányunkat, gyöngeségünkert, tisztességünket, hogy átléphessem veled elszalasztott életem küszöbét, megmaradt percem küszöbét, hogy megörvende ztessiink folyót, ligetet, szántóföldet, amikor befogadjuk tekintetünkbe, lél egzetünkbe, hogy elinduljunk a vágyakozás világtájai felé kigondolt álmainkkal, a gyermekkor ly u kaah uszfi Uéresevel a zsebünkben hívlak, gyere, egyszerűen csak azért hogy véled legyek velem legyél fm. Dakó Judit kerámiája. (A megyei képzőművészeti tárlat anyagából.) Ténagy Sándor w naegúézta... magához tér. Nagy a huzat, belakom az ajtót. A Lakinger mama fánkot süt. Belövöm magam, nagyhangon megy a szöveg: ezt az evet is megúszták. utasd, mondja az öreglány. A Lakinger hanyagul nyújtja á bizonyítványomat, mintha már el is felejtette volna az egészet. A Lakinger mama a pótszemüveggel álig lát. Az eredetit már egy hete csinálják garanciával. Köszönet a dolgozóknak! Nem vagyok híve a túlzásnak, de a tökéletes ügyeket frankón komálom. Az öreg- lány lerakja a bizonyítványt, pipás. Valami nem tetszik neki. A hétszentségét. A szöveget ismerem, az előbb otthon hallottam, ugyanazt nyomja szó sprint. Konfekció az egész világ! A magam■ részéről távozom. A Lakinger befal öt fánkot, és üget utánunk. Cikis ügy, ami megtörtént, elismerem. A Lakingert kezelésbe veszem: garancia nálam. remélem átmegy a pót- bulin. Mindez mit számít, két hónavig nincs balhé! Másnap az öreg újra rákezdi. Még mindig nem nyelte le ezt a bizonyítványt. Várok, míg anyám megsokallta. Késő este von. Véare megszólal: — Mondd csők. hogy is volt azon az érettségin! Az öreg ért a szóból. Most meg a vénemnek jár a szája. A Napóleont, ha nehezen is, de elintézték. Mellékbüntetésként Szent Ilonára irányították. Valami hasonló szerepel a történelemben. Csak az én ügyemnek nincs vege. A néném nem tudja tartani a száját. Állati kölnit használ, és olyan illatos, mint egy sertéskombinát. Beköpi a bizonyitványbulit a Lakingerrel. Tudnám nélkülözni az ilyen linkséget a saját lakásukban. Az apam hosszan maga elé néz, hol öregebbnek akar látszani, hol fíatalabbnak. Frankón elbizonytalanodott, mióta az érettségijét emlegették. Ilyenkor legjobb legurítani egy koktélt vagy beindítani a magnót. Csend az egész vonalon. Senkinek nincs egy ép gondolata, mint a megjelenteknek az író—olvasó találkozón. Az öreg jó fej, s tőlem kér információt, hogy mit nem tud a Lakinaer. — A bikinitervezést elektronikus számítógéppel. — Az más — és komoly pofát vág. — Az előbb már azt hittem, csöngettek. Legyen n napi normája húsz narmfröccs. Felemelem. Most már megette az ügyet, csak bírjam szöveggel. — Mit vem tud mén? Horni miért, zárják be a húsboltokat éjszaka. — Klasszikus — mondja a.z apám —. iár neki. hoav ezért meghúzzák Még egy szöveg kellene, és az öreg a zsebemben. Eszembe jut. *— Azt hitte, hogy a Wartburgot a H eine-mú vekben gyártják. A néném frankón nem ismeri a tréfát, és bepörög. Jár- kel a szobában. Ringatja magát, mint egy kiszuparált sétahajó. Újabb mozgalmi variáció: leül, keresztbe rakja a lábát, s a melle alatt átdöfi a könyökét. Kefet eszik, s nyomom az öregnek a .halandzsaszöveget, ő még ragaszt is hozza valamit. Most már olyan ér dekes a műsor, mint két azonos szövegű szerződés vitája. Vakduma az egész. Még szerencse, hogy érzem a helyzet izomzatút, $ tudom, hova kell nyúlni. Futószalagon nyomom a tanmesét. Jó fej az öreg, s amit mondok, a Lakinger-ügy ezzel el van boronáivá. Szóval az öreg ért engem. A húgom meg annyit lát az egészből, mint a vak kefeárus a vevő szakállából. Szövegelném neki szívesen, de inkább azon gondolkozzon, melyiket válassza: a szerelmet vagy a tartásdíjat. Az ilyen szöveg ma alma Nem praktikus, nincs szándékomban rontani a balhét. A Lakinger megtanulja majd azt a rohadt helyesírást, én magam kimásztam a csőből, anyám kivonul rántottát sütni. Az öreg már a tv előtt ül, villanyfényes közvetítés a stadionból. ÜWOGTINÉPLAP v jsárnap, 1970, június 14.
