Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-03 / 128. szám

Több figyelmet a lábápolásra! Az iparban, a mezőgazda­ságban, a közlekedésben és a kereskedelemben nyolcvanhá­rom olyan foglalkozási ágaza­tot tartanak nyilván, amelyek­ben rendkívül nehéz munka hárul a lábakra. Különösen fá- rasztóak az egy helyben topo gást követelő munkakörök. A bolti kiszolgálók, a szövőn Al- és a konyhai alkalmazottak, de a háziasszonyok közül is feltű­nően sokan küszködnek boka­daganattal. A falusi háziasszo­nyok között szinte népbeteg­ségnek számít a visszértá gúlái, míg az éttermi kiszolgálók bo­kasüllyedéssel kínlódnak. Ezen — ha a pincérek nap' teljesítményét vesszük alapú1 — nem is lehet csodálkozni. A pincér közepes forgalom mel lett, nyolcórás műszakban 18-20 kilométert gyalogol. Még ennél is nagyobb megeről tetés tavasztól őszig napi 10— 14 órás munkaidő mellett a mezei munka. Gondoljuk csak el: kisüzemi szőlőkben, hátas permetező géppel reggeltől es­tig milyen nehéz a permetezés. Gyakran előfordul, hogy a viszonylag könnyebb beosztás­ban lévő emberek is nehéz lábmunkára kényszerülnek. A hosszú gyaloglás következmé­nyei a . kevés mozgáshoz szo­kott embereknél különösen kellemetlenek. Az elfakadó vízhólyag, s a még ennél is kellemetlenebb belső törés na­pokra, sőt hosszabb időre is leverheti lábáról az embert, nem beszélve a fájdalomról. Van-e orvosságuk ezeknek a megerőltető lábmunkával kap­csolatos fájdalmaknak? A legjobb orvosság a meg­előzés, ami viszont jó néhány foglalkozási körben nem bizto­sítható. Maradjunk hát az or­voslásnak azoknál a módsze­reinél, amelyeket orvos igény- bevétele nélkül magunk is könnyen és biztonságosan al­kalmazhatunk. Kényelmes láb­beliben járjunk. Minden ellenkező véle­ménnyel szemben szükség van arra, hogy a nyári hónapok­ban — ha erre lehetőség nyí­lik — levessük a ‘harisnyát, zoknit és cipőt, próbáljuk ki a mezitlábjárást. Nem fakir módjára, zúzott ka­vicson, vagy felforrósodott ho­mokon, hanem olyan helyen, ahol sérüléstől nem kell tarta­ni. A már megerőltetett lábak fájdalmassá válnak, és sok esetben dagadnak. A gumi- harisnya és á levegősebb, de a szemnek nem éppen tetsze­tős pólya viselése ilyen eset­ben nemcsak ajánlatos, hanem Délszláv hímzésminta Szentborbásról. Egy 110 éves, »ruká- véról« másolta le Szirmaimé Fóris Mária néprajzi gyűjtő. Receptek a további mozgás biztosítása érdekében kötelező is. Ügyel­jünk, hogy a gumiharisnya és a pólya ne legyen túlságosan szoros, mert a vérkeringést akadályozza. (Jó a gyógy ha­risnya Is!) A régi divatú és fa­lun hellyel-közzel még min-' dig használatban lévő harisnya körgumi, de az erős gumizású zokni és térdharisnya viselé­sét is kerüljük el. A benőtt körmök és tyúk­szemek ugyancsak sok fájdal­mat okoznak. Ne sajnáljuk az időt és a lábápolásra költött forintokat: forduljunk pedikűröshöz. Ne feledjük el, hogy a hajápo­lásnál — amire a legtöbben nem sajnálják a pénzt — még talán fontosabb a lábápolás, a pedikűrözés. A kirepedező sa­rok és talp ugyancsak sok kel­lemetlenséggel jár. Akinek száraz a bőre, annak repede- zés ellen zsíros krémet java­solnak a bőrgyógyászok. Erre a célra jól beváltak a PED láb­ápoló balzsamok és krémek, amelyeket nemcsak városon, hanem falun is meg lehet vá­sárolni. A lábakat rendkívüli módon üdíti a mentafőzetből készí­tett fürdő, amely nemcsak fris­sítő, hanem egyben gyulladás- csillapító is. A fürdő elkészí­téséhez 10 deka szárított' men­tára és 3 liter forró vízre van szükség. A leforrázott főzetet hagyjuk annyira lehűlni, hogy az elviselhető legyen, és áztas­suk benne a lábunkat 15—20 percig. Ezt követően pedig masszírozzuk glicerinnel. Ha a vérkeringés nincs rendben, a váltott hideg-meleg vizes für­dő segíthet. A hintőpor és az izzadást gátló Desodar-, illet­ve Exodor-készítmények ne maradjanak ki a lábápolás kel­léktárából. Végül, de nem utolsósorban: a nagy testsúlynak döntő sze­repe van a lábfájás kialakulá­sában. Amelyik embernek túl­ságosan sok súlyfeleslege van, az fogyással próbálja mentesí­teni a nagy terhet nehezen bí­ró, beteg lábakat D, J. Gépkocsival megyünk nyaralni Lassan itt van a nyaralás, a szabadság ideje. A gyerme­kes családok csak az iskola­év befejezésével utazhatnak el. Azonban a tervezgetés már jóval előbb folyik. Azoknak, akik gépkocsival mennek sza­badságra és hosszabb utat fognak megtenni, adunk né­hány jó tanácsot: Sohase hagyjuk a cso­magolást az utolsó perc­re, és főképp ne halasszuk estére, hogy a gépkocsiveze­tőnek legyen elég ideje az al­vásra. Ahhoz, hogy ' valaki kipihenten, teljesítőképessé­gének maximumát tudja nyújtani és az elfáradás je­lenségei minél később lépje­nek fel, rendkívül fontos, hogy eleget aludjon; különö­sen, ha egy nap alatt több száz kilométert kell megten­nie. A felnőtt ember alvás­szükséglete 7—8 óra. Ezt uta­zás előtt okvetlenül biztosí­tani kell. A vezető, aki nem aludt eleget, nem ura ref­lexeinek, figyelmét nem tud­ja kellőképpen összpontosíta­ni, ez pedig súlyos balesetek­hez vezethet. Ne akarjunk 300—400 kilométert egyhuzam­ban megtenni, csak azért, hogy hamarább célba ér­jünk. A kocsinak és utasá­nak egyaránt szüksége van többszöri pihenőre. Ajánlatos minden megtett 100 km után megállni, kiszállni a kocsi­ból, megmozgatni végtag­jainkat, elernyeszteni iz­mainkat, felszabadulni kissé a figyelemösszpontosítás alól. A vezetés közbeni kényszerű testtartás okozta elfáradást éppen úgy fel kell oldani, mint az idegi fáradtságot. A 100 km utáni pihenő időtar­e OTTHON CSALAD Finom gyiimölcskenyéi* Hat tojás sárgáját 15 deka porcukoral és fél csomag va­níliás cukorral habosra keve­rünk, utána 8 evőkanál vilá­gos zsemlemorzsát és egy cso­mag sütőport adunk hozzá, majd legvégül a 6 tojásfehérje keményre vert habját. A masz- sza felét nagyobb püspökke­nyér-formába tesszük, közép­re pedig 35—40 deka különféle, főleg száraz gyümölcsöt te­szünk (pl. füge, birsalmasajt, mazsola, cukrozott vagdalt gyümölcs stb.) A tészta másik felét ráöntjük, közepes tűznél szép sárgára megsütjük. Egy­két napi állás után a legjobb. tama kb. 15—20 perc, de le­het több is, aszerint, hogy mennyi az időnk és milyen úticélunk van. A pihenő ne csak abból álljon, hogy az el­ső eszpresszóban megiszunk egy kávét, azután rohanunk tovább, hanem feltétlenül sé­táljunk, járjunk néhány per­cig. Ne terheljük túl szerve­zetünket az egyfolytában tartó hosszú vezetéssel. A na­pi 5—6 óra vezetési idő meg­lehetősen igénybe veszi a szervezetet. Ha nagyon hosz- szú utat kell megtennünk, osszuk be úgy az időnket, hogy éjszaka valahol meg­szállhassunk és kipihenhes­sük magunkat. Az éjszakai vezetés nagyon fárasztó és veszélyes. A gépkocsivezetőnek szüksége van tartós, jó közérzetre, jó testi és lelki kondícióra, hogy a hosszú út folyamán feladatát hiba nél­kül tudja megoldani. Tehát útközben táplálkoznia kell. Azonban ügyeljen arra, hogy ne egyen túlságosan sokat, mert ennek következtében bágyadtabb lesz; a beálló agyi vérszegénység hatása alatt egy-egy pillanatra el­bóbiskol, és ezzel megterem­ti a baleset előfeltételét. Együnk tehát keveset és in­kább többször, így megőriz­hetjük frisseségünket. Az út­ra mindig vigyünk magunk­kal hőpalackban (ízlés szerint meleg, langyos vagy hideg) teát, esetleg Tmonádét, hogy szom j unkát oltani tudjuk olyan helyen is, ahol nincsen a közelben eszpresszó vagy vendéglő. Szeszes italt soha­se fogyasszon a gépkocsive­zető, még hosszabb pihenés közben sem! Azonban egy jó kávé serkentően, frissítőén hat. Vezetés közben ne do­hányozzunk. Különösen a rá-; gyújtás veszélyes, mert ilyen­kor egyik kezünkkel elenged­jük a kormányt. A szenvedé­lyes dohányosok is kibírhat­ják a pihenőszünetig. A kisebb-nagyöbb testi, lelki közérzeti zavarok jelentős befolyást gyakorol­nak a vezető hangulatának alakulására. A hangulat vi­szont nagy jelentőséggel bír a kiegyensúlyozott vezetés szempontjából, és befolyá­solja a vezetés biztonságát. Ezért úgy intézzük dolgain­kat nyaralás előtt, hogy az indulás pillanatában ne kell­jen idegeskednünk. Ha mégis előfordul, hogy feleségünk elfelejtette elzárni a gázcsa­pot, vagy nyitva felejtette a fürdőszobában az ablakot, és emiatt vissza kell térnünk a harmadik utcából, ne »ger­jedjünk be«. Ezzel már úgy­sem változtatunk a dolgon, és csak azt érjük el, hogy rossz hangulatban indulunk útnak, és az idegességből még baj is származhat. Leánykámba IKÜRTI ANDRÁSI JkattWQM. ESZTERGOMI LINZER Fél kilogramm lisztből, 1 egész tojásból, 1 csomag sütő­porból, 25 deka cukorból, 25 deka zsírból, fél csomag va­níliás cukorból, 1 deka fahéj­ból, 1 evőkanál kakaóból tej­fellel vagy tejjel könnyen for­málható tésztát gyúrunk. A tészta nagyobbik felét zsíro­zott tepsi aljára elnyomkod­juk, megkenjük szilvaízzel, majd őrölt dióval meghintjük. A félre tett tésztából vékony rudacskákat formálunk, és párhuzamos rácsot rakunk a lekvárba belenyomkodva. To­jással megkenjük és közepes tűznél sütjük. Szeletelés után bőven megszórjuk vaníliás cu­korral. ZÄRDAKIFLI Fél kiló lisztet 1 csomag sü­tőporral elkeverünk, azután 2 egész tojást. 3 deka cukor és kevés só hozzáadásával lan­gyos tejjel rétestészta ke­ménységűre gyúrjuk. 25 deka vajat 1—2 deka liszttel jól el­dolgozunk, s a fenti tészta kö­zepére helyezzük, összehajt­juk, majd kinyújtjuk legalább ötször-hatszor, mint a vajas tésztát. Tíz percig pihenni hagyjuk, aztán fél cm vastag­ságra nyújtjuk, s háromszög alakúra vágjuk. Két tojás fe­hérje kemény habjából, 15 de­ka porcukorból, 10 deka darált dióból és 1 citrom héjából ké­szült töltelékkel töltjük. A kifliket még melegen va­níliás cukorral szórjuk meg. » — Egyszerű. Már egy vál­fságos időpontban meggy őzöd- j hettem arról, hogy önnek az- \ tán igazán helyén van az esze \és a szíve, s egyedülálló mó-j * dón találja meg a legjobb ki­vezető utat a bajokból. A ta­nácsát akarom kérni. — Bocsánat, ezt nem egé­szem értem. Bajról beszél egy ilyen pompás felfedezés után? — Igen, — bólintott a pro­fesszor. Látszott rajta, hogy várta a kérdést, fel is készült rá. — Nehéz a helyzetem — mondta —, és tényleg bajban vagyok. A további teendőket illetően. De hogy ezt megért­sék, bármennyire utálom az ilyesmit, magamról kell el­mondanom néhány dolgot. Jó­módú ember vagyok, egyedül élő agglegény. És munkám is van, amelyet szeretek. E lelő­FOGLYAI hely jutalmaként nem szán­dékozom szerény személyem­mel gyarapítani az unatkozó milliomosok számát. Még ke­vésbé óhajtom azonban, hogy a vagyon illetéktelenek kezé­be kerüljön. Tudják, uraim, a geológusok — az igaziakról beszélek, nem a laboratóriumi tisztviselőkről, szalongeológu- sokról — sosem tartoztak a tudomány arisztokratái közé. Csavarognak a világban, fő­képp annak elhagyottabb, zor­dabb vidékein. Ismerik a két­kezi munka gyötrelmeit és ritka örömeit, a nyomort, az egyszerű emberek nehéz éle­tét ... Jó, ez kicsit patetiku­san hangzott, de így van. Ami engem illet, ráadásul még azt is vallom, hogy abban a szép elvben, hogy »Amerika az amerikaiaké!« az is benne van, hogy Dél-Amerika a dél­amerikaiaké. Érti, mire gon­dolok? 0 A másiik elgondolkozva bó­lintott. — Értem. Brazíliának, en­nek a dúsgazdag és koldussze­gény országnak az ipara félig külföldi kézen van, negyed­részt éppen az ön honfitársai­nak birtokában, ön úgy véli tisztességesnek, ha a brazilok húznának hasznot a felfedezé­séből, méghozzá a. dolgozó em­berek. — Pontosan. Viszont fogal­mam sincs arról, hogy ezt mi­ként biztosíthatnám. Kinek jelentsem? Az én kormányom­nak nem akarom. Arról sem vagyok meggyőződve, hogy Manausban nem az lenne-e az illetékes hivatalnoknak az első dolga, hogy jó pénzért felkí­nálja idegeneknek a kiakná­zás jogát. Itt jelentsem be, ennek a részeges disznónak, a különleges megbízottnak? Ta­lán meg sem értené, hogy mi­ről van szó. — Nem — mondta határo­zottan Honda —, ezt semmi­képp ne tegye! Nem attól fé­lek, hogy nem értené meg. Attól félek, hogy nagyonis megértené. És akkor Ciduró- ban elszabadulna a pokol. Az encarregador especial tudniil­lik vagy cinkosa, vagy akarat­lan segítője Mülleiéknek, A rendkívül mutatós mintá­jú ruhát bébifonalból 2 és fe­les tűvel horgoljuk. A megfe­lelő hosszúságú láncszemsort rövidpálcával behorgoljuk. Minden sor elején és végén 2 pálcát mintán kívül készítünk az összevarráshoz. 2. sor: 2 láncszem, rövidpál­ca a második rövidpálcára, 2 láncszem, 9 egyráhajtásos pál­ca a 3. rövidpálcától kezdve, 2 láncszem, rövidpálca a 3. rö­vidpálcára, 2 láncszem, a 3. rö­vidpálcától ismétlés. A 3., 4. ég 5. soron a láncszemek száma mindkét oldalon eggyel emel­kedik, és ennek megfelelően az egyráhajtásos pálcák száma mindkét oldalon eggyel csök­ken. Az ötödik sorban 6 láne- ^«em, egy egyráhajtásos pálca, 6 láncszem, egy röviapaka. A 6. sortól újra kezdünk ér­telemszerűen, és a képen jól látható, hogy a rövidpálca fö­lött és annak két oldalán lesz a 9 egyráhajtásos pálca és a rövidpálca az egyráhajtásos pálca fölött. A szabásminta szerint álakítjuk a karöltőt és a nyakkivágást. Ha elkészül­tünk, a két darabot külön-kü- lön kitűzzük, átgőzöljük, telje­sen megszáradni hagyjuk és összevarrjuk. Befejezésként a nyakkivágást és a karöltőt égj soron rövidpálcával és egy so­ron piskós pálcával horgoljuk be. ezeknek a mindenre elszánt gengsztereknek. De erről majd máskor. Ila rám hallgat, egyelőre senkinek sem szól a pirkolitról. Természetesen mi is titokban tartjuk. Higyje el, nem fogunk visszaélni a bi­zalmával! Ugye, Krecsmár kartárs! Az elnök buzgón helyeselt. Sok minden nem volt előtte világos, de azt tudta, hogyha Honda ivott, neki van igaza. — Oké! — nyújtózott na­gyot Emery Ewans. — Olyannyira megbízom önök­ben és oly szilárdan hiszek Honda úr lángelméjében, hogy ezennel felhatalmazom, amikor és ahol szükségesnek látja, ő közölje megfelelő he­lyen a felfedezésemet, őszin­tén szólva örülök, hogy ez a gond lekerül a vállamról. Csak az a kikötésem, hogy amíg ez az ügy megnyugta­tóan le nem zárul, Honda úr, hogy is mondjam csak, állan­dóan legyen formában. Ter­helje meg csak minél jobban az italszámlámat senhor Dias boltjában vagy Madame Du­val műintézetében. Akkor hát ezzel a problémával végez­tünk' (Folytatjuk,J SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. június 3. j

Next

/
Thumbnails
Contents