Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-03 / 128. szám
NEVELÉS Mi legyen ez a gyerek? IFJÚSÁGUNK tankötele- I zettsége tizenhat éves korig tart, de évről évre emelkedik | azok száma, akik tovább akarnak tanulni. Itt kezdődik a szülők és az iskola gondja is. Mi legyen ez a gyerek, latolgatják a szülők és a pedagógusok egyaránt. Természetesen az legyen, ami rátermettségéneit, képességeinek legjobban megfelel. Azonban könnyű ezt mondani. Az előrelátó szülő a tervez- getést megkezdi már akkor, amikor még a gyereknek nem is lehetnek ilyen gondjai és még csak sejteni sem lehet szunnyadó képességeit. Ha a szülők figyelemmel kísérik gyermekük megnyilvánulásait, hasznosan irányíthatják jobbára nem egyirányú érdeklődését Akkor majd egyikük sem tétovázik tanácstalanul, mikor elhangzik ez a kérdés az általános iskolai tanulmányok befejeztével. Mosolygunk, mikor apró emberkék magabiztosan vágják rá kérdésünkre, hogy biológus, kutatómérnök, archeológus leszek, holott még csak nem is sejtik, hogy mi fán teremnek ezek. De ezt hallják otthom. Ilyesmiről beszél a család boldog reménykedéssel. A nagyszülők tervei sokszor merészebb méretűek a szülőkénél is. Ez azonban, sajnos, nem elég. Az osztályfőnök tervszerűen figyeli és irányítja (legalábbis ez a követelmény) ebben a kérdésben is az osztá-' lyát. Így elképzelhető, hogy jobban kiismeri a gyerekeit, mint az örökké elfoglalt szülők. A tanuló sokszor bizalmasabb is nevelőjével. A nevelő meg számontartja a gyerek és a szülők elképzeléseit és megpróbálja egyeztetni. Azonban sajnos ez sem elég. r Ha nincs meg az összhang a szülők és az iskola közt, | kárba veszett fáradság az igyekvés. A szülői álmok, elképzelések halomra dőlnek nagyon sokszor, amikor pályaválasztásra kerül a sor. Még keservesebb, ha a szülő nem hisz az iskolának. Az ilyen esetek azt eredményezik, hogy a legtöbb tanuló bizonytalankodik a döntésnél. Ha nem, akkor meg legtöbb esetben a szülőé a választás. Ha az ilyen gyereket megkérdezik, miért akarsz ez lenni, a felelet »-nem tudom«, »a szüleim akarják«. A szülő természetesen jót akar, de a szülői hiúság az, ami a legtöbb nehézséget okozza. Az ilyen tanuló aztán kedvetlenül kezdi a tanulást, hamar elveszti önbizalmát, és legtöbbször lemorzsolódik. Egy alig hármas átlagú tanulót mindenáron a gimnáziumba szántak szülei. A gyereknek semmi kedve sem volt ehhez, bevallotta a nevelőjének. A kertészethez volt kedve. A pedagógus többször beszélt a szülőkkel és nem javasolta a gimnáziumot. A szülők megsértődtek; a tanu- • ló meg gimnáziumba került. Félévkor több tantárgyból bukott. A mindig vidám gyerek kedvtelen, félszeg, ingerlékeny lett. A szülők kétség- beesésükben a volt osztályfőnökhöz fordultaik tanácsért. A TANULÓT, Igaz, egy év elvesztésével fölvették egy kertészeti szakközépiskolába. Most jól tanul, magabiztos. Tanárai dicsérik. A szülei igen boldogok. Mennyi keservet, álmatlan éjszakát lehetett volna megtakarítani itt is, ha nem nyergeid meg a szülői szere- tetet a hiúság! Mihályi Margit Készül a „Somogyország” Negyedszázad harminc percben — Az alkotás dokumentuma — Bemutató: augusztus 20-áu I Helikopter kering a magasban. A kamera madártávlatból mutatja a Balaton partvonalát, a Zselic romantikus dombvidékét, a Dráva mentét, Somogy tájegységeit. S azután »•földre száll« a felvevőgép, lentről, közelről emlékeztet... így kezdődik majd a film, amely Somogy negyedszázadát hivatott bemutatni a történelmi fordulón. Egy hétig — mondhatnánk éjjel és nappal — Somogyot járta a stáb. Hosszú előkészítő munka után Sényi Imre rendező és forgatókönyvíró, Szurok János operatőr és még nyolc munkatárs forgatott megyénkben. A dokumentumfilm éppen csak utal a múltra, történelmi, munkásmozgalmi hagyományainkra, emlékeinkre, hogy a talajt, az alapot jelezze, amelyből kisarjadt a nép alkotókedve, s épített, teremtett, földet mozgatott meg huszonöt éven át. Szép tettekre ösztönző munka volt. S a megyéről készülő film ahhoz ad majd segítséget, hogy ismerni és becsülni tudjuk értékeinket. Háromezerötszáz méter celluloidszalag őrzi már 25 év legjelentősebb alkotásait. Forgatót a stáb mezőgazdasági üzemeinkben, Balatonbogláron és Szabadiban, “látta« a kisgyaSzűrök János operatőr és »hadsegéde«. Autó suhan az Európa-szál ló előtt. láni szarvasmarha-tenyésztést, a lábodi erdőt és munkásait. Nem kerülhette el az iparosodó Somogy jellegzetes objektumait, az első igazán nagy üzemtől, a textilművektől a 1 4 ruhagyárig, a villamossági gyártól a fafeldolgozásban számottevő csurgói üzemig. Bemutatja majd kereskedelmünket és egészségügyi fejlődésünket, a Balaton-part létesítményeit, életét, hangulatát, s az oktatásban; a közművelődésben elért sikereinket. Keresztmetszet lehet csak ez a Közelkép G »Ki gépen száll fölébe, annak térkép e Iáj« (Radnóti Miklós: Nem, tudhatom) Gadány neye első ízben, mint puszta, III. Béla királytól a székesfehérvári János lovagok részére 1193-ban kiállított és megerősített levélben fordul elő. Az írásos dokumentumok szerint többször cserélt, gazdát. Urai a Marczali családon kívül a tapsonyi Athimiak és a Széchenyiek voltak. 1888- ban és 1890-ben a falu leégett. Romokból építették újjá. Mintha bölcsőben feküdne. Körülölelik a hegyekké nőni nem képes dombok, fáktól zölden, szelíden. A házak kíváncsian pillantanak ránk ablakszemeikkel. Tetejükön új sapkaként barnáspiros cserepek. Ahogy az emberek mondják: már valamennyiről “lelökték« a zsúpfedelet. Járjuk az utcákat Batky Pállal, a mesztegnyői tanács itteni ki- rendeltségének vezetőjével. Hangjában ott van a házigazda indokolt, de titkolt büszkesége. Hogy az ő szavaival éljek, a >> Imit úrcentrumról« beszélgetünk. Igen, ez a falu közepén álló épület vonzotta először magához a szememet. Hol van már a “hajdan« és »egykor«! Hol az a régi ütött - kopott épület! A helyén a sakktábla-díszítésű »kultúr- centrum« áll. Büszkesége a falunak. Egyik falon vöröses vakolatból kialakított táncoló pár jelzi, hogy itt a kultúrterem bejárata. A tágas helyiségben gyűlnek össze a gadá- nyiak ünnepelni, filmeket, előadásokat nézni, hallgatni. Egy másik ajtó a könyvtárba vezet. Az épület másik oldaláról nyíló bejáratok pedig a tanácsi kirendeltség irodájába és a három helyiségből álló orvosi rendelőbe. — Az utóbbi évek munkájának gyümölcsét láthatja itt. És amott is. Az a buszváró is most tavasszal készült el. Azt hiszem, még balatoni villának is szívesen elfogadná bárki. Építettünk, szépítettünk a falun nagyon sokat néev-K* alatt. A tüzoltószertárat meg ezt az 1448 méter hosszúságú járdát említeném. A munkánkat a falu lakossága segítette, azt mondhatnám, hogy mind a 610 lakos. Csak a járdaépítéshez 95 000 forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá. S akkor még nem is számítottam a bekötő út szélesítését, portalanítását. Az új híd építését. A régi korhadt fatákolmány volt, félni kellett, hogy a kombájnok alatt leszakad. A tantermeket felújítottuk. Az idén a gadányi termelőszövetkezet is csatlakozott a mesztegnyőiekhez. Változott-e evvel valami ? Ezt kérdezem Landi János fogatostól. , — Mit mondjak? Azt hiszem elég, ha csak két számot említek. 21 forintot ért másfél évvel ezelőtt a munkaegység nálunk. A múlt hónapi munkámmal 2286 forintot kerestem, Ugye nem kellenek itt a szavak? Vettünk mosógépet, televíziót. Három fiam van, az egyik katona, ha leszerel visz- sza akar jönni traktorosnak a tsz-be. — Az elvándorlás nagy — mondja Batky Pál. — Ez gondot okoz nekem is. Akkor kezdődött, amikor a szövetkezet megalakult itt. Akik'nem léptek be, elhagyták a falut. In- gánzak is sokan. Ezek közül elelszakad egy-egy a falutól. A »proletárnegyed«-ben járunk. A volt cselédek lakóterületét hívják így rassz beidegződéssel még mindig né- hányan. De amikor felmerült a kérdés, hol építsenek először járdát, ezek az emberek is arra szavaztak, hogy a »prole- tárnegyedet« kell először ösz- szekötni a faluval. Bognár Józsi bácsival és feleségéve) beszélgetünk erről. A ■ negyed legidősebb lakói közé tartoznak. — Ez ÓZ Út hozott döntő változást az itteni emberek életében. Azelőtt mire beértünk a faluba, térdig sárosak voltunk. Józsi bácsi élete legboldogabb napjairól beszél:--- rr>^l A-n rrnl'ffjTVJ 7* l egboldogabb, mikor a termelőszövetkezetben megtudtam, hogy lejárt az időm, nem kell tovább dolgoznom, élhetek nyugdíjasként. Aztán meg az a nap, amikor azt hallottam: dolgozhatok tovább... Mert látja, mi is volt azelőtt a magamfajta cselédember sorsa? Megöregedett, elhasználódott, nem kellett senkinek. Hányódott egyik gyerekétől a másikhoz. Most nem kell félnünk, hogy öregségünkre szeretet meg pénz nélkül maradunk, pedig gyerekünk sincs. Hetven esztendő eseményei raktározódtak el benne. A a múltat idézik. Az ablak barnára pácolódott gerendák is élénksárga redőnye a mát — Az ember az újhoz ragaszkodik ... LesKő László A z Első Magyar Hajtü és Vasvilla Ktsz elnöke fáradtan, kedvetlenül hallgatta az alacsony, kissé kövérkés, kreolos arcú férfit, aki teátrális mozdulatokkal kísérve adta elő mondókáját, emígyen: — Von szerencsém felkínálni önnek Csongrádi Csongor, ez én vagyok, szíves engedel- mével és négytagú társulatának másfél órás, falrenge- tően mulatságos műsorát. Szünetekkel, tapsokkal, újrázásokkal együtt ez három órai garantáltan kitűnő szórakozás. Potom háromezerért! És micsoda színvonal, uram! Direkte úgy van összeválogatva, hogy jutalomműsomak is alkalmas a jól dolgozó szövetkezeti tagok számára... Az elnök dühösen legyintett. — Jutalomműsor, ezeknek?! A műhelyek piszkosak, rendetlenek. Ha a lelkem kiteszem, akkor sem tudom elérni, hogy kitakarítsanak. Épp most küldte ki a KÖJÁL a harmadik büntetést emiatt. A nyélgömbölyítő részleg háTCt'fTi, b r'4+f'\ 1.&V* A+ n y PX“ .V/x-x Szokatlan helyzetben. film, hisz negyedszázadot harminc percbe sűríteni még a film eszközeivel is nagyon nehéz. Sok élmény, ezernyi epizód tarkította a filmesek somogyi körútját. Mindenütt nagy szeretettel, segítőkészséggel fogadták őket, s lám — a hét első négy napján — még az idő is kedvezett a forgatáshoz. S jóllehet a Balaton már viharral, esővel, széllel fogadta őket a munka nagy részét befejezték. Pótfargatásra visszatérnek még; a légi felvételekhez, a balatoni nyár hangulatának, mozgalmasságának visszaadásához jobb idő kell. De így is elkészült határidőre az első — összegező — somogyi doku- mentumfilm, amelyet érthetően nagy érdeklődéssel és kíváncsisággal várunk. A »iSomogyország« bemutatója augusztus 20-án lesz a Vörös Csillag Filmszínházban. Hakni portterv teljesítésében, és úgy látom, semmi remény arra, hogy ezt még behozhassák. A smuccoló műhelyben felháborító pocsékolás folyik, mázsaszám dobálják a hulladékba az értékes importanyagot... És dőlt, dőlt a panasz a szegény nekikeseredett elnökből. Csongrádi Csongor megpróbálta néhányszor latba vetni még rábeszélőképességét, de belátta, hogy hasztalan. Sűrű hajlongások közepette eljtöszönt hát az elnöktől. A portán azonban eszébe villant valami, és gyors léptekkel visszasietett az elnöki szobába... • • * Másnap rendkívüli közgyűlésen közölte az elnök az Első Magyar Hajtű és Vasvilla tagságával, hogy három hét múlva egy hondurasi delegáció látogatja meg az üzemet. A szenzációs hír fehnllanyozta az embereket, és a következő napokban olyan lázas sürgés- 1n»nns volt mindenütt, amilyet a szövetkezet fennállása óta sohasem tapasztaltak. A látogatás napjára minden műhely ragyogott a tisztaságtól, minden gép virággal, valamint magyar és hondurasi zászlócskákkal volt feldíszítve. A nyélgömbölyít ők nemcsak az elmaradást pótolták addigra, hanem terven felül még 319 villanyelet gömbölyítettek, kimondottan hondurasi exportra. A smuccoló műhely KISZ-istái pedig 120 000 babahajtűt készítettek társadalmi munkában, természetesen hulladékanyagból. A négytagú delegáció roppant elégedett volt a látottakkal, a kíséretükben levő tolmács — alacsony, kissé kövérkés, kreolos arebörű férfi — alig győzte fordítani az elragadtatod nyilatkozatokat. Az üzem megtekintése után a delegáció és a tagság hajnalig tartó evés-ivászatot rendezett a | magyar—hondurasi barátság elmélyítése érdekében. Csaknem reggel volt már, mire a delegáció visszaérkezett Budapestre. A város szélén betértek egy korán nyitó kocsmába. A tolmács rendelt öt féldeci cseresznyét, majd ezt a szózatot intézte a delegátusokhoz, ékes magyar nyelven: — Remekeltetek, srácok! Ugye, megmondtam, hogyha Csongrádi Csongorra hallgattok, nem jártok rosszul! Megvan a három ezresünk, és tetejébe még az a fejedelmi lakoma! És ez csak a kezdet, ezt a produkciót még szériában játszhatjuk. Holnap Kocsonyáson, holnapután Túz- bereken lépünk fel. A szerepkör azonos, csak a jelmezek változnak: Kocsonyáson hongkongiak, Túzberekben marokkóiak leszünk. Három nap múlva nyugati újsánírók egy csoportjaként a dobzse- lászlófalvai téesz cukorrépa- földjeire látogatunk, a répaszedés meggyorsítása érdekben. Idejében gondoskodjatok megfelelő szerelékről: szemüveg, pipa, fényképezőgép mindenkinél legyen ... Csirió! Radványi Barna * SOMOGYINBPLAP Szerda, 1970. június 3. 5