Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-03 / 128. szám

Kisbárapátiból ...

I A vonat ké- Emlékezés í Rímesen dö- szikrafénynél ^

______________1 a siófoki. Kísbárapátitól a hatodik megálló Kaposvár, ám a menetidő egy óra és tíz perc.

De most jólesik a lassan múló idő. Este van, a gőzös hangját visszaverik a dombok. A sík földekre, a búzavetésre és a friss szántásra szikraeső hull A gőzös erőlködve pöfékel, számtalan apró fénypontot ont kéményéből. Rövid életű sziporkák. Úsznak néhány métert a levegőben, aztán eltűnnék, semmivé válnak.

Reggel minden fényben für- dött itt. Csillogott a falevél szél játszott az új ruhába öltözött fákkal Az ember megállt a lucemaföldön, kaszáját fente, és a vonatot nézte. Jó volna szót váltani vele, megkérdezni, elégedett-e a kaszálóval. Maholnap nem lesz kitől megkérdezni. Mert a gép megeszi ezt a munkát.

A vonat hazafelé igyekszik velem. Majd egy napot töltöttem a határban: Balogh Feri

bácsi pattintotta az ostort a lovakon több kilométeren át. Keveset beszélt, az elnök meg a párttitkár vitte a szót.

A kisbárapáti központi irodában öten beszélgetünk: Lukács Lajos,

— A traktorosok között verne gyökeret legelőbb a versenymozgalom. Esetleg a fiatalok külön is összehozhatnának egy kollektívát, felajánlásokkal, vállalásokkal, a szövetkezet és a KISZ-szervezet ellenőrzése mellett.

— Az egyesült tsz létrehozhatná a maga kis létszámú versenybizottságát.;.

Hogyan lehetne még összébb fogni az embereket: a kisbár- apátiakat, a bonnyaiakat meg a fiadiakat, az immár közös feladatok jobb megoldására? Ezekben a megalakuló közösségekben együtt, vállvetve munkálkodnának a vállalások teljesítésén. Az összefogásra, a jó szervezésre egyébként jellemző, hogy szép, gondozott a határ, s ebből is látszik, egy úton jár a három falu.

Elhagyjuk a kisbári házakat,' Bonnya felé tartunk. Balogh Feri bácsi á kocsis, mellette a párt- szervezet csúcstitkára ül. Fehér Lajos tsz-elnökkel arról beszélgetünk a hátsó ülésen, hogy a háztáji semmiben sem marad el a közös munkái mögött. Hogy most éppen erről van szó, annak oka, hogy a

majd így folytatja: — Majdnem 550 hold pillangósa van az idén az egyesült szövetkezetnék, ebből száz holdat vágunk le géppel, a többit a gazdák kaszálják a múlt évben végzett munkájuk alapján részért vagy pénzbeli megváltásért. Eddig majdnem 300 holdon végeztünk, nőhet az újabb hajtás. Aztán olyan ötven-hat- van kocasüldőt is kiadtunk a háztájiba a közösből...

Körülnéz a májusi mezőn, majd az égre tekint: — Tudja, egy éjszakai kiadós eső most több mint egymillió forintot hozna nekünk.

Bonnyán, az üzemegység irodájában csak Tippel Konrádne adminisztrátort találjuk. Mint megtudjuk, a tagság a szénával van elfoglalva. Hiába, kellene az eső, a renden levő lucernának viszont nem használna, így hát igyekezni keli a forgatással, aztán a gyűjtéssel.

Rövid pihenő, aztán újra a kisbári határban járunk, de már Fiad felé tartunk. Két bonnyai traktorossal találkozunk: a két Gross János — unokatestvérek — géppel vágja a lucernát. Messze, egy jókora cukorrépatáblán apró portok: asszonyok kapálnak. Madarász László dinnyepalántákkal igyekszik a kertészetbe, ládákkal teli a pótkocsija.

A fiadi üzemegység-irodában kellemes hűvös van, de odakint is felhő mögé bújt a' nap. (Talán megjön a »milliomos-« eső.)

A délután lassan estébe hajlik. Körülbelül húsz nappal voltunk előbbre tavaly ilyenkor, ennyit jelentett a rossz idő — mondja az elnök. Aztán: — Láttuk azt a búzát az úton, a sárga csíkokkal. No, az a hidegtől van. Egyébként nincs okunk az elkeseredesre.

Hozzáteszem, hogy nekem is ez a véleményem a határjárás után. Az elnök másokéhoz viszonyítja a maguk gazdaságát és így szól:

— Közepesen állunk. Persze a munka, a költség eleg sok lesz. Nemcsak a közösben, a háztájiban is. Én például azon gondolkodom, hogy feltércsáz- tatom a háztáji kukoricámat, és újra elvetem, mert olyan gyengén kelt.

Meleg, az kellene, és előtte egy kiadós eső. Hogyan mondta a fiadi irodában Cseh Mihály mezőőr? — A napokban kérdezte tőlem a kerületvezető, hogy mit szólok, meglesz-e a tizenhárom és fél mázsás búzaátlag, mert hogy én mindennap járom a határt, és látom. Hát,, mondom, egyik-másik tábla jónak ígérkezik. Még ilyen tavasz után is jó lehet a termés. Mert szép a határ...

Igen, szép a határ, és ez dicséri a fiadi, a bcmnyai és a kisbári embereket, akiknek a munkája benne van a mező mostani szépségében. És ez a munka segít kifogni az időa helyi, a bonnyai es a fiadi kommunisták csúcstitkára, Apáti Irén, a három falu KlSZ-fíataljainak csúcstitkára, Bálint Miklós és Király István, a Siófoki Járási Párt- bizottság munkatársai, valamint jómagam. A téma a szövetkezet munkája. A három falu közös gazdaságai egyesültek. a gazdák az idén már egy szövetkezetben dolgoznak, több mint 36(10 hold szántón.

— A versengés mindem, bizonnyal jót tenne a gazdálkodásnak, növelné az eredményeket.

háztáji tehéncsorda mellett megyünk eL A pásztorok — Csordás József, Magyar László és Tanító Kálmán — méltán elégedettek a jószággal, az állatok jo húsban vannak. Csupán a kisbáriak tóbb mint száz szarvasmarhát hajtanak ki a legelőre naponta, s ennek nyolcvan százaléka tehén. De ezenkívül is állnak otthon tehenek, fiatal borjak meg több mint másfél száz hízómarha.

— Tavaly 83 hizómarhát adtak el a gazdák a háztájiból Kisbáron. A közösből a tehenekkel együtt sem ment el ennyi — mondja az elnök,

Közvetlen hangú találkozó

Sajtóankét a Nagyatádi Konzervgyárban

járáson.

Uerne&z Ferenc

Egy út — három falu

l

Pihenő Be rlyán és Fiadon

Az a

húsz nap

AZ OLVASÓKKAL való találkozás mindig nagy segítséget, sok hasznos ötletet adott a lapszerkesztéshez. Ezért is tettünk örömmel eleget a Nagyatádi Konvergyár pártszervezete kérésének és sajtóanketon találkoztunk a Somogyi Néplap előfizetőivel, aLvasóival.

A találkozón megjelent nyolcvan dolgozó — szocialista brigádtagok, nők és férfiak, idősebbek, fiatalok — nevében Madosfalvi Ferenc, a gyári pártszervezetek csúcsvezetőségének titkára köszöntötte Jávori Bélát, a Somogyi Néplap főszerkesztőjét, Szálát Lászlót, a belpolitikai, Tröszt Tibort, az ipari rovat munkatársát és Vörös Istvánt, a Lapkiadó Vállalat szervezőjét.

Jávori Béla főszerkesztő rövid tájékoztatót tartott a szerkesztőség munkájáról, a lap példányszámának alakulásáról. Elmondotta: ennek a találkozásnak is célja, hogy a munkások javaslatainak, ötleteinek megvalósításával még jobb lapot kapjanak az olvasók.

Tájékoztatója után közvetlen hangú, szívélyes beszélgetés alakult ki. A konzervgyár dolgozói, lapunk olvasói elmondották, mit hiányolnak a Somogyi Néplapból, mit olvasnak szívesen, s milyen változást látnak az utóbbi években a szerkesztésben. Csak néhányat ezek közül

— Növelni kellene a lap terjedelmét, hogy helyes arányok alakulhassanak ki. — Sok a lapban a hirdetés. — Külpolitikai kérdésekben több kommentárt, bővebb tájékoztatást várunk. — Foglalkozzanak többet a társadalmi ellenőrök munkájával. — Közöljenek részletesebb sporteredményeket, adjanak helyet a horgászatról szóló írásoknak is.

Többen is szóvá tették, hogy vasárnap későn kapják meg az újságot, s javasolták: adjanak magasabb fizetést a postai kézbesítőknek, mert ez talán változást idézne elő.

Szóba került a Somogyi Ifjúság, a KISZ megyei bizottságának tájékoztatója. Kifogásolták, hogy a kiadvány rendszeresen késve jelenik meg.

— Javaslom, fordítsanak nagyobb gondot a képcserék és a sajtóhibák megelőzésére. — Jöjjenek gyakrabban üzemünkbe, beszélgessenek a munkásokkal, s írják meg javaslataikat. — Kísérjék jobban figyelemmel a szocialista brigádok .életét, tevékenységét és segítséig munkájukat.

A divat, a képek minősége és még sok más kérdés mellett elmondották: örömmel tapasztalják a lap fejlődését, s külön kiemelték a vasárnapi kulturális mellékletet, melyben sok, érdekes olvasnivalót találnak.

Hasznos volt a tegnap délután lezajlott olvasóankét. A napi munka után hazaigyekvők nem sajnálták az időt és nagy segítséget adták tanácsaikkal, bírálataikkal szerkesztőségünknek. Varga Lajos, Vránics Ferenc, ifjú Kinnyás Sándor, Mohári Vendel, Bognár Gyuláné, Palates János, Nagy Dezsöné, Madosfalvi Ferenc és a többiek nemcsak önmaguk, hanem a gyár dolgozói nevében is beszéltek.

A VÁLASZOKBÓL megismerhették a szerkesztőség munkáját, azokat a nehézségeket, amelyek gátolják, hogy a lap gyorsan, frissen eljuthasson az olvasóhoz. Amilyen figyelmesen hallgatták a baráti beszélgetésen elhangzottakat, bizonyára olyan figyelemmel olvassák majd a Somogyi Néplapot, hogy ötleteik, javaslataik miként valósulnak meg.

300 milliós beruházás

Szombathelyen a Nyugat- magyarországi Fűrészeknél megkezdődött az ország egyik legnagyobb faipari beruházásának kivitelezése. Elsődleges cél a hazai forcságlap-gyártás novelese. Az együttesen 3Ű0

millió forintos beruházás révén a szombathelyi üzem évi forgácslap termelése megháromszorozódik: a jelenlegi 37 ezer köbméterről 111 ezer köbméterre emelkedik. A gyártás technológiája az ez idő szerint ismert legkorszerűbb lesz.

Új üzemházat épít

a Kaposvári Vasipari és Műszaki Ktsz

(Tudósítónktól.)

Évek óta gondot okoz a Kaposvári Vasipari és Műszaki Ktsz-nél, hogy egységei a város különböző pontjain vannak. Ez a körülmény munka- szervezési és -ellenőrzési gondokat okozott a szövetkezetnek. A korszerűtlen, szűk műhelyekben alig tudták megteremteni a munkásvedelem legelemibb feltételeit, s gondot okozott a javításra váró autók, motorok elhelyezése is.

Rövidesen megoldódnák az ilyen jellegű gondok, mert az Áchim András utcában elkészül a ktsz új üzemháza, amelyre több mint ötmillió forintot költenek. Autó-, motorjavító es karosszériaüzem mellett raktárakat és irodát létesítenek itt. Két részleg ósz- szevonásával egy helyen végzik ezután a járműjavítást, 15—17 gépkocsinak és 22—25 motorkerékpárnak lesz helye az új üzemházban.

A szövetkezet vezetői elmondták, hogy a munkáslétszám növelésére is módjuk nyílik, ha átveszik a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalattól az új üzemházat. Tervek szerint 20—25 fővel nő majd a létszámuk. A szociális helyiségek — mosdó, fürdő, öltöző — kényelmesebbé teszik az új munkahelyet, amelyet a tervek szerint szeptemberben ad át a kivitelező vállalat.

MAI KOMMENTÁRUNK

Követésre .méltó pille

Hűségjutalomként 20 000 forintot ad a Jászberényi Hűtőgépgyár azoknak a családi házat építő munkásainak, akik tizenöt esztendőt dolgoztak megszakítás nélkül a gyárban.

Egyszerű napi hír, mely most látott napvilágot. Ám, aki alaposabban elolvassa, többre kell tartsa ennél. S nem csupán azért, mert húszezer forint az átlagos jövedelmű emberek számára nem csekély összeg.

Nemrégen jelent meg a Központi Bizottság és a kormány együttes ülesenek határozata, amely szabályozza a lakbérfizetést, a lakaselosz- tást. Ennek célja — mint a határozatból is kitűnik — meggyorsítani, ha tahatosab- ban segíteni, hogy minél több új lakás épülhessen, s minél többen jussanak megfelelő otthonhoz.

Kaposváron, megyénkben és az országban nagyon sokan vannak olyanok, akik jogosan varnak arra, hogy valamilyen formában lakast kapjanak. Államunk azonban képtelen csak saját erőből ezeket a terheket vállalni. S ha ehhez hozzászámítjuk azt a hatalmas kárt,, melyet a még jelenleg is tartó árvíz okoz, megérthetjük: nehéz

feladatok varnak államunkra, ha a lakásépítés tervezett ütemét tartani kívánja.

Elsősorban ezért is követésre méltó a Jászberényi Hűtőgépgyár Kezdeményezése. Részt vállalnak ebből a hatalmas munkából, s arra ösztönzik, serkentik dolgozóikat: építsenek családi házal, ne csak az állam segítségére tárjanak.

De követésre méltó azért is, mert ebben igen szépen kifejezésre jut a törzsgárdatagság megbecsülése. Megyénkben is nagyon sok gyárvezető panaszkodott amiatt, hogy a lakást kapott, nélkülözhetetlennek tartott szakember nem sokkal a beköltözés után faképnél hagyta őket, mert másutt több fizetést ígértek neki.

Családi házhoz, lakáshoz juttatni azokat az embereket, akik munkával, hűséggel bizonyították egy gyárhoz való ragaszkodásukat — igen szép kezdeményezés. S nem vitás: ezektől az emberektől a jövőben még inkább az várható, hogy szivvel-lélekkel dolgoznak azért a gyárért, amely iránti ragaszkodásukat tizenöt évi munkával bizonyították.

Érdemes lenne ezt a példát megyénkben is követni!

Sz. L.

Tavasz vé™

Szaporodnak a peirencek.

Nyúlnák a gabonák, sorol a kukorica. A lucematáblák fölött a frissen kaszált, száradó pillangós fanyar illata terjeng. Május vége.

— Nagy erőpróba — csak így mondják az emberek. És közben az elmúlt hetek feszült, izgalmakkal teli, sietős munkáira, s a megszakítás nélkül érkező újabb és újabb feladatokra gondolnak. Sőt talán még többre. Az egyik táblán, ahol kazlakká formálódott az összesodrott takarmány, a távoli országrész vízben pusztuló vetéseit, a romokban heverő gazdasági épületeket, lakóházakat idézték az emberek.

— Nagy erőpróba — ezt mondják a Vörös Csillag szövetkezetben. Az eddigi két község — Balatonöszöd és Ba- latonszemes — mellé csatlakozott egy harmadik, Balatonszárszó is. Így együtt indultak — és ma a bizakodás hangján mondják, hogy szépen ka- lászolnak a gabonák, s ami talán a legnehezebb volt, jó minőségben sikerült elvetni a 600 hold kukoricát.

Ma az asszonyok a gyümölcsösben dolgoznak, ritkítják, válogatják a termést, hogy valóban szép gyümölcsöt érleljenek a fák. Holnap már a szőlő várja őket. Ahogy köztük .beszédtéma, benn az irodában is szóba kerül: mi lesz, ha beérik ez a százharminc hold. Mert eddig, amíg nem termett az egész, megbirkóztak maguk is a szedéssel, de az idén már más a helyzet.

— Most kell erről beszélni most kell ez ügyben intézkedni.

— Nagy értékünk ez nekünk,

és olyan gazdag termés ígérkezik.

A mindennapi gondok egyike ez. De úgy tartják, most kell törődni ezzel is, mert csak így nézhetnek nyugodtan a holnap újabb munkái elé.

Balatonszemes mellett egy nagy táblán lucernát gyűjtenek. A reggel mag heverő sorok estére petrencékbe rendeződnek.

— Tíz százalékot kapunk — mondják az emberek,

— Kell a háztájinál!; is a jó takarmány — jegyezte meg az elnök, Bognár József.

Nem véletlen volt a megjegyzés. Hiszen az új rendelkezések, a fokozottabb törődés — min.t annyifelé —, itt is hoztak változást.

— Tavaly ilyenkor huszonöt-harminc sertést hajtottak ki, most nyolcvanat -kilencvenet. Az öt-hat koca helyett legalább huszonöt jár ki.

A szövetkezet tagjainak — ahogy mondják — tizennyolc akciós kocát adtak ki eddig, de segítettek a környező községeknek, Nagycsepelynek, Kötésének is. összesen negyvenkét kocát juttattak a háztáji gazdaságoknak.

Igen, kell a jó takarmány a háztájinak is. És a lucernatáblán a regfeel még heverő sorok estére petrencékbe rendeződnek.

— Igyekszik az ember. Ha hozzákezd valamihez, legyen meg vele minél előbb. Mert az az igazság, hogy kéne már egy kis eső. Jó lenne előtte behordani ezt.

Nyúlnak a gabonák, sorol a kukorica. Tele van a határ várakozással.

Vörös Márta

SOMOGYI NÉPLAP Saas’da, I0YO, június 3.

i