Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-03 / 128. szám

Kisbárapátiból ... I A vonat ké- Emlékezés í Rímesen dö- szikrafénynél ^ ______________1 a siófoki. Kís­bárapátitól a hatodik megálló Kaposvár, ám a menetidő egy óra és tíz perc. De most jólesik a lassan múló idő. Este van, a gőzös hangját visszaverik a dombok. A sík földekre, a búzavetésre és a friss szántásra szikraeső hull A gőzös erőlködve pö­fékel, számtalan apró fény­pontot ont kéményéből. Rövid életű sziporkák. Úsznak né­hány métert a levegőben, az­tán eltűnnék, semmivé válnak. Reggel minden fényben für- dött itt. Csillogott a falevél szél játszott az új ruhába öl­tözött fákkal Az ember meg­állt a lucemaföldön, kaszáját fente, és a vonatot nézte. Jó volna szót váltani vele, meg­kérdezni, elégedett-e a kaszá­lóval. Maholnap nem lesz kitől megkérdezni. Mert a gép meg­eszi ezt a munkát. A vonat hazafelé igyekszik velem. Majd egy napot töltöt­tem a határban: Balogh Feri bácsi pattintotta az ostort a lovakon több kilométeren át. Keveset beszélt, az elnök meg a párttitkár vitte a szót. A kisbárapáti központi iro­dában öten beszélgetünk: Lukács Lajos, — A traktorosok között ver­ne gyökeret legelőbb a ver­senymozgalom. Esetleg a fiata­lok külön is összehozhatnának egy kollektívát, felajánlások­kal, vállalásokkal, a szövetke­zet és a KISZ-szervezet ellen­őrzése mellett. — Az egyesült tsz létrehoz­hatná a maga kis létszámú versenybizottságát.;. Hogyan lehetne még összébb fogni az embereket: a kisbár- apátiakat, a bonnyaiakat meg a fiadiakat, az immár közös feladatok jobb megoldására? Ezekben a megalakuló közös­ségekben együtt, vállvetve munkálkodnának a vállalások teljesítésén. Az összefogásra, a jó szervezésre egyébként jel­lemző, hogy szép, gondozott a határ, s ebből is látszik, egy úton jár a három falu. Elhagyjuk a kisbári háza­kat,' Bonnya felé tartunk. Balogh Feri bácsi á kocsis, mellette a párt- szervezet csúcstitkára ül. Fe­hér Lajos tsz-elnökkel arról beszélgetünk a hátsó ülésen, hogy a háztáji semmiben sem marad el a közös munkái mö­gött. Hogy most éppen erről van szó, annak oka, hogy a majd így folytatja: — Majd­nem 550 hold pillangósa van az idén az egyesült szövetke­zetnék, ebből száz holdat vá­gunk le géppel, a többit a gaz­dák kaszálják a múlt évben végzett munkájuk alapján ré­szért vagy pénzbeli megváltá­sért. Eddig majdnem 300 hol­don végeztünk, nőhet az újabb hajtás. Aztán olyan ötven-hat- van kocasüldőt is kiadtunk a háztájiba a közösből... Körülnéz a májusi mezőn, majd az égre tekint: — Tudja, egy éjszakai kiadós eső most több mint egymillió forintot hozna nekünk. Bonnyán, az üzemegység iro­dájában csak Tippel Konrádne adminisztrátort találjuk. Mint megtudjuk, a tagság a széná­val van elfoglalva. Hiába, kel­lene az eső, a renden levő lu­cernának viszont nem hasz­nálna, így hát igyekezni keli a forgatással, aztán a gyűjtéssel. Rövid pihenő, aztán újra a kisbári határban járunk, de már Fiad felé tartunk. Két bonnyai traktorossal találko­zunk: a két Gross János — unokatestvérek — géppel vág­ja a lucernát. Messze, egy jó­kora cukorrépatáblán apró portok: asszonyok kapálnak. Madarász László dinnyepalán­tákkal igyekszik a kertészetbe, ládákkal teli a pótkocsija. A fiadi üzemegység-irodá­ban kellemes hűvös van, de odakint is felhő mögé bújt a' nap. (Talán megjön a »millio­mos-« eső.) A délután las­san estébe hajlik. Körül­belül húsz nappal vol­tunk előbbre tavaly ilyenkor, ennyit jelentett a rossz idő — mondja az elnök. Aztán: — Láttuk azt a búzát az úton, a sárga csíkokkal. No, az a hi­degtől van. Egyébként nincs okunk az elkeseredesre. Hozzáteszem, hogy nekem is ez a véleményem a határjárás után. Az elnök másokéhoz vi­szonyítja a maguk gazdaságát és így szól: — Közepesen állunk. Persze a munka, a költség eleg sok lesz. Nemcsak a közösben, a háztájiban is. Én például azon gondolkodom, hogy feltércsáz- tatom a háztáji kukoricámat, és újra elvetem, mert olyan gyengén kelt. Meleg, az kellene, és előtte egy kiadós eső. Hogyan mond­ta a fiadi irodában Cseh Mi­hály mezőőr? — A napokban kérdezte tőlem a kerületveze­tő, hogy mit szólok, meglesz-e a tizenhárom és fél mázsás búzaátlag, mert hogy én min­dennap járom a határt, és lá­tom. Hát,, mondom, egyik-má­sik tábla jónak ígérkezik. Még ilyen tavasz után is jó lehet a termés. Mert szép a határ... Igen, szép a határ, és ez di­cséri a fiadi, a bcmnyai és a kisbári embereket, akiknek a munkája benne van a mező mostani szépségében. És ez a munka segít kifogni az idő­a helyi, a bonnyai es a fiadi kommunisták csúcstitkára, Apáti Irén, a három falu KlSZ-fíataljainak csúcstitká­ra, Bálint Miklós és Király István, a Siófoki Járási Párt- bizottság munkatársai, vala­mint jómagam. A téma a szö­vetkezet munkája. A három falu közös gazdaságai egyesül­tek. a gazdák az idén már egy szövetkezetben dolgoznak, több mint 36(10 hold szántón. — A versengés mindem, bi­zonnyal jót tenne a gazdálko­dásnak, növelné az eredménye­ket. háztáji tehéncsorda mellett megyünk eL A pásztorok — Csordás József, Magyar László és Tanító Kálmán — méltán elégedettek a jószággal, az ál­latok jo húsban vannak. Csu­pán a kisbáriak tóbb mint száz szarvasmarhát hajtanak ki a legelőre naponta, s ennek nyolcvan százaléka tehén. De ezenkívül is állnak otthon te­henek, fiatal borjak meg több mint másfél száz hízómarha. — Tavaly 83 hizómarhát ad­tak el a gazdák a háztájiból Kisbáron. A közösből a tehe­nekkel együtt sem ment el ennyi — mondja az elnök, Közvetlen hangú találkozó Sajtóankét a Nagyatádi Konzervgyárban járáson. Uerne&z Ferenc Egy út — három falu l Pihenő Be rlyán és Fiadon Az a húsz nap AZ OLVASÓKKAL való ta­lálkozás mindig nagy segítsé­get, sok hasznos ötletet adott a lapszerkesztéshez. Ezért is tet­tünk örömmel eleget a Nagy­atádi Konvergyár pártszerve­zete kérésének és sajtóanketon találkoztunk a Somogyi Nép­lap előfizetőivel, aLvasóival. A találkozón megjelent nyolcvan dolgozó — szocialis­ta brigádtagok, nők és férfiak, idősebbek, fiatalok — nevében Madosfalvi Ferenc, a gyári pártszervezetek csúcsvezetősé­gének titkára köszöntötte Já­vori Bélát, a Somogyi Néplap főszerkesztőjét, Szálát Lászlót, a belpolitikai, Tröszt Tibort, az ipari rovat munkatársát és Vörös Istvánt, a Lapkiadó Vállalat szervezőjét. Jávori Béla főszerkesztő rö­vid tájékoztatót tartott a szer­kesztőség munkájáról, a lap példányszámának alakulásá­ról. Elmondotta: ennek a ta­lálkozásnak is célja, hogy a munkások javaslatainak, ötle­teinek megvalósításával még jobb lapot kapjanak az olva­sók. Tájékoztatója után közvet­len hangú, szívélyes beszélge­tés alakult ki. A konzervgyár dolgozói, lapunk olvasói el­mondották, mit hiányolnak a Somogyi Néplapból, mit olvas­nak szívesen, s milyen válto­zást látnak az utóbbi években a szerkesztésben. Csak néhá­nyat ezek közül — Növelni kellene a lap ter­jedelmét, hogy helyes arányok alakulhassanak ki. — Sok a lapban a hirdetés. — Külpoli­tikai kérdésekben több kom­mentárt, bővebb tájékoztatást várunk. — Foglalkozzanak többet a társadalmi ellenőrök munkájával. — Közöljenek részletesebb sporteredménye­ket, adjanak helyet a horgá­szatról szóló írásoknak is. Többen is szóvá tették, hogy vasárnap későn kapják meg az újságot, s javasolták: adjanak magasabb fizetést a postai kéz­besítőknek, mert ez talán vál­tozást idézne elő. Szóba került a Somogyi If­júság, a KISZ megyei bizott­ságának tájékoztatója. Kifogá­solták, hogy a kiadvány rend­szeresen késve jelenik meg. — Javaslom, fordítsanak na­gyobb gondot a képcserék és a sajtóhibák megelőzésére. — Jöjjenek gyakrabban üze­münkbe, beszélgessenek a munkásokkal, s írják meg ja­vaslataikat. — Kísérjék jobban figyelemmel a szocialista bri­gádok .életét, tevékenységét és segítséig munkájukat. A divat, a képek minősége és még sok más kérdés mellett elmondották: örömmel tapasz­talják a lap fejlődését, s kü­lön kiemelték a vasárnapi kul­turális mellékletet, melyben sok, érdekes olvasnivalót ta­lálnak. Hasznos volt a tegnap dél­után lezajlott olvasóankét. A napi munka után hazaigyek­vők nem sajnálták az időt és nagy segítséget adták taná­csaikkal, bírálataikkal szer­kesztőségünknek. Varga Lajos, Vránics Ferenc, ifjú Kinnyás Sándor, Mohári Vendel, Bog­nár Gyuláné, Palates János, Nagy Dezsöné, Madosfalvi Fe­renc és a többiek nemcsak ön­maguk, hanem a gyár dolgozói nevében is beszéltek. A VÁLASZOKBÓL megis­merhették a szerkesztőség munkáját, azokat a nehézsége­ket, amelyek gátolják, hogy a lap gyorsan, frissen eljuthas­son az olvasóhoz. Amilyen fi­gyelmesen hallgatták a baráti beszélgetésen elhangzottakat, bizonyára olyan figyelemmel olvassák majd a Somogyi Nép­lapot, hogy ötleteik, javasla­taik miként valósulnak meg. 300 milliós beruházás Szombathelyen a Nyugat- magyarországi Fűrészeknél megkezdődött az ország egyik legnagyobb faipari beruházá­sának kivitelezése. Elsődleges cél a hazai forcságlap-gyártás novelese. Az együttesen 3Ű0 millió forintos beruházás ré­vén a szombathelyi üzem évi forgácslap termelése meghá­romszorozódik: a jelenlegi 37 ezer köbméterről 111 ezer köb­méterre emelkedik. A gyártás technológiája az ez idő szerint ismert legkorszerűbb lesz. Új üzemházat épít a Kaposvári Vasipari és Műszaki Ktsz (Tudósítónktól.) Évek óta gondot okoz a Ka­posvári Vasipari és Műszaki Ktsz-nél, hogy egységei a vá­ros különböző pontjain van­nak. Ez a körülmény munka- szervezési és -ellenőrzési gon­dokat okozott a szövetkezet­nek. A korszerűtlen, szűk mű­helyekben alig tudták megte­remteni a munkásvedelem legelemibb feltételeit, s gondot okozott a javításra váró autók, motorok elhelyezése is. Rövidesen megoldódnák az ilyen jellegű gondok, mert az Áchim András utcában elké­szül a ktsz új üzemháza, amelyre több mint ötmillió fo­rintot költenek. Autó-, mo­torjavító es karosszériaüzem mellett raktárakat és irodát létesítenek itt. Két részleg ósz- szevonásával egy helyen vég­zik ezután a járműjavítást, 15—17 gépkocsinak és 22—25 motorkerékpárnak lesz helye az új üzemházban. A szövetkezet vezetői el­mondták, hogy a munkáslét­szám növelésére is módjuk nyílik, ha átveszik a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalattól az új üzemházat. Tervek szerint 20—25 fővel nő majd a létszámuk. A szociális helyiségek — mosdó, fürdő, öl­töző — kényelmesebbé teszik az új munkahelyet, amelyet a tervek szerint szeptemberben ad át a kivitelező vállalat. MAI KOMMENTÁRUNK Követésre .méltó pille Hűségjutalomként 20 000 forintot ad a Jászberényi Hű­tőgépgyár azoknak a családi házat építő munkásainak, akik tizenöt esztendőt dolgoz­tak megszakítás nélkül a gyárban. Egyszerű napi hír, mely most látott napvilágot. Ám, aki alaposabban elolvassa, többre kell tartsa ennél. S nem csupán azért, mert húsz­ezer forint az átlagos jöve­delmű emberek számára nem csekély összeg. Nemrégen jelent meg a Központi Bizottság és a kor­mány együttes ülesenek hatá­rozata, amely szabályozza a lakbérfizetést, a lakaselosz- tást. Ennek célja — mint a határozatból is kitűnik — meggyorsítani, ha tahatosab- ban segíteni, hogy minél több új lakás épülhessen, s minél többen jussanak megfelelő otthonhoz. Kaposváron, megyénkben és az országban nagyon so­kan vannak olyanok, akik jo­gosan varnak arra, hogy va­lamilyen formában lakast kapjanak. Államunk azonban képtelen csak saját erőből ezeket a terheket vállalni. S ha ehhez hozzászámítjuk azt a hatalmas kárt,, melyet a még jelenleg is tartó árvíz okoz, megérthetjük: nehéz feladatok varnak államunk­ra, ha a lakásépítés tervezett ütemét tartani kívánja. Elsősorban ezért is követés­re méltó a Jászberényi Hűtő­gépgyár Kezdeményezése. Részt vállalnak ebből a hatal­mas munkából, s arra ösztön­zik, serkentik dolgozóikat: építsenek családi házal, ne csak az állam segítségére tár­janak. De követésre méltó azért is, mert ebben igen szépen kife­jezésre jut a törzsgárdatagság megbecsülése. Megyénkben is nagyon sok gyárvezető pa­naszkodott amiatt, hogy a la­kást kapott, nélkülözhetetlen­nek tartott szakember nem sokkal a beköltözés után fa­képnél hagyta őket, mert másutt több fizetést ígértek neki. Családi házhoz, lakáshoz jut­tatni azokat az embereket, akik munkával, hűséggel bi­zonyították egy gyárhoz való ragaszkodásukat — igen szép kezdeményezés. S nem vitás: ezektől az emberektől a jö­vőben még inkább az várható, hogy szivvel-lélekkel dolgoz­nak azért a gyárért, amely iránti ragaszkodásukat tizen­öt évi munkával bizonyítot­ták. Érdemes lenne ezt a pél­dát megyénkben is követni! Sz. L. Tavasz vé™ Szaporodnak a peirencek. Nyúlnák a gabonák, sorol a kukorica. A lucematáblák fö­lött a frissen kaszált, száradó pillangós fanyar illata terjeng. Május vége. — Nagy erőpróba — csak így mondják az emberek. És közben az elmúlt hetek fe­szült, izgalmakkal teli, sietős munkáira, s a megszakítás nél­kül érkező újabb és újabb fel­adatokra gondolnak. Sőt talán még többre. Az egyik táblán, ahol kazlakká formálódott az összesodrott takarmány, a tá­voli országrész vízben pusztu­ló vetéseit, a romokban heve­rő gazdasági épületeket, lakó­házakat idézték az emberek. — Nagy erőpróba — ezt mondják a Vörös Csillag szö­vetkezetben. Az eddigi két község — Balatonöszöd és Ba- latonszemes — mellé csatlako­zott egy harmadik, Balaton­szárszó is. Így együtt indul­tak — és ma a bizakodás hang­ján mondják, hogy szépen ka- lászolnak a gabonák, s ami ta­lán a legnehezebb volt, jó mi­nőségben sikerült elvetni a 600 hold kukoricát. Ma az asszonyok a gyümöl­csösben dolgoznak, ritkítják, válogatják a termést, hogy va­lóban szép gyümölcsöt érlelje­nek a fák. Holnap már a sző­lő várja őket. Ahogy köztük .beszédtéma, benn az irodában is szóba kerül: mi lesz, ha be­érik ez a százharminc hold. Mert eddig, amíg nem ter­mett az egész, megbirkóztak maguk is a szedéssel, de az idén már más a helyzet. — Most kell erről beszélni most kell ez ügyben intézked­ni. — Nagy értékünk ez nekünk, és olyan gazdag termés ígérke­zik. A mindennapi gondok egyi­ke ez. De úgy tartják, most kell törődni ezzel is, mert csak így nézhetnek nyugodtan a holnap újabb munkái elé. Balatonszemes mellett egy nagy táblán lucernát gyűjte­nek. A reggel mag heverő so­rok estére petrencékbe rende­ződnek. — Tíz százalékot kapunk — mondják az emberek, — Kell a háztájinál!; is a jó takarmány — jegyezte meg az elnök, Bognár József. Nem véletlen volt a meg­jegyzés. Hiszen az új rendelke­zések, a fokozottabb törődés — min.t annyifelé —, itt is hoztak változást. — Tavaly ilyenkor huszon­öt-harminc sertést hajtottak ki, most nyolcvanat -kilencve­net. Az öt-hat koca helyett legalább huszonöt jár ki. A szövetkezet tagjainak — ahogy mondják — tizennyolc akciós kocát adtak ki eddig, de segítettek a környező közsé­geknek, Nagycsepelynek, Köt­ésének is. összesen negyven­két kocát juttattak a háztáji gazdaságoknak. Igen, kell a jó takarmány a háztájinak is. És a lucernatáb­lán a regfeel még heverő so­rok estére petrencékbe rende­ződnek. — Igyekszik az ember. Ha hozzákezd valamihez, legyen meg vele minél előbb. Mert az az igazság, hogy kéne már egy kis eső. Jó lenne előtte behor­dani ezt. Nyúlnak a gabonák, sorol a kukorica. Tele van a határ vá­rakozással. Vörös Márta SOMOGYI NÉPLAP Saas’da, I0YO, június 3. i

Next

/
Thumbnails
Contents