Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-13 / 110. szám

I Az OKISZ Labor tavaszi divatajánlatai © OTTHON CSALAD Régi és mai népművészeti a lakásban tárgyak Nagy divat, kedvtelés manapság nálunk — és világ­szerte — a régi cserépedények, használati tárgyak, bútorok gyűjtése és ezeknek felhaszná­lása a lakások díszítésében. Végre ráeszméltek az emberek, hogy a paraszti kultúra, a népművészeti emlékek össze­gyűjtésével népünk régi kultu­rális örökségét becsülik meg. Száz évvel ezelőtt ezek a dol­Gyermekkori hasfájások — Mi fáj kislányom? Gyakran kérdezik anyukák, és gyakori kező felelet: kisfiam? Mi fáj, ezt az i követ­Borvörös műbőrből készült maxi kabát mini ruhával, romsárga műbőrből varrt maxi kabát mini ruhával. cit­— A hasam fáj. Bizony gyermekkorban gya­kori a hasfájás. Azt is szokták mondani, hogy ami a felnőt­teknél fejfájást okoz, az gyer­mekkorban hasfájást idéz elő. A hasi panaszok oka sok min­den lehet. Érzékenyebb idegrendszerű gyermekeknél gyakori a rob­banásszerűen jelentkező, gör­csös hasfájdalom. A fájdalmat a köldök körül jelzik a gyere­kek. Láz és minden más tünet A fül tisztítása A piszkos arc, a piszkos kéz vagy láb bizony nem kellemes látvány, de nem vélekedünk másképp a piszkos fülről sem. Testrészeinket nem különö­sebben nehéz feladat tisztán tartani, de fülünk tisztítása már korántsem ilyen egyszerű művelet. Nem egyszerű azért, mert itt ellentétes nézeteik csapnak össze: az orvos véle­ménye száll szembe a nagykö­zönség felelőtlen fültisztítási szokásaival. Az rendjén van, hogy a fül­kagyló mélyedéseibe rakódott fülzsírt, piszkot szappanos víz­zel, törülközővel eltávolítjuk. Sokan azonban állandóan bele­nyúlnak a fülnyílásból befelé vezető 2—2,5 centiméter hosz- szű csőbe — hallójáratba is. Erről tudni kell, hogy belülről több rétegű laphám béleli, és a középfültől dobhártya választ­ja el. A hallójárat mélyén a hám szorosan csonthoz ta­pad, ezért a fülnek ez a szakasza rendkívül érzékeny még érintésre is A fülpiszkálásnak egyik oka lehet, hogy a fül állandóan viszket. E sokszor gyötrő visz- ketést azonban vakarással \ megszüntetni nem lehet, ezért 1 jobb, ha panaszunkkal mielőbb J orvoshoz fordulunk. A viszke- J tés ugyanis sok esetben aller­giás jelenség, és csak orvosi kezeléssel szüntethető meg. Fülbe nyúlkálásra serkent a rossz vagy gyengülő: hallás is. Ennek persze szintén sok oka J lehet: a fülnek veleszületett el- } záródása (ilyenkor a fülkagy­ló is eltorzulhat), továbbá a fülben keletkező többféle gyul­ladás, daganat, a sérülések utáni heges elzáródás, az öre­gedés stb. Persze ezek közül egyet sem szüntethetünk meg piszkálással. Nem segít ez ak­kor sem, ha a fülbe idegen anyag (babszem, kavics stb.) került, ami elsőso 1 gyerme­kekkel fordul elő. Sót, ilyen .3. a fülbe nyúlás az idegen tes­tet olyan mélyre tolhatja a hallójáratban, hogy eltávolítá­sa még a szakorvosnak is ne­hézséget okoz. A fül viszketésének és oly­kor a hallás enyhe romlásának a fülzsír is okozója lehet. A fülzsír, ez az állandóan ter­melődő sárgásbarna, viassze- rű anyag a hallójárat hámjá­ban levő faggyúmirigyek ter­méke. Rendes körülmények között a fülből az állkapocs­csontnak a rágással járó moz- gásasorán folyamatosan ürül ki. Olykor azonban a fülzsír nem ürül ki apró szemenként, hanem összegyűlik, és végül elzárhatja a hallás útját. Ilyenkor az orvos egyszerű fül- fecskendezéssel segít a bajon. A fülzsír képződését nem lehet megakadályozni. A fül­zsírral vastagon borított halló­járat azonban semmiképpen sem kellemes látvány, ezért a fül természetes tisztulásán, ön­tisztításán kívül másra is szük­ség van. De hogyan és mivel tisztíthatjuk a fülünket? Ha bárkit megkérdezünk, hogy mivel szokott belenyúlni a fülébe, a válasz rendszerint ez: vattával. De azt már nem is érdemes megkérdezni, hogy mire volt rácsavarva a vatta, mert rendszerint kiderül: gyu­faszálat, fogpiszkálót vagy hajcsatot használtak erre a célra. Márpedig a fülbajhoz sokszor nem kell egyéb, mint hogy a bőrfelszínt egy megsértsük. kissé Ha e parányi sebbe gennykel­tő baktériumok jutnak és ott szaporodni kezdenek, máris létrejön a fülfurunkulus, amely rögtön a vese- és epe­görcs, valamint a szülési fáj­dalmak mögött következik az erős fájdalmak sorában. És emellett a hallójárat úgy be­duzzadhat, hogy sokszor nem is hallunk azon a fülünkön. Ezért nagyon fontos szabály, hogy kemény, hegyes tárggyal sohase nyúljunk a fü­lünkbe! A hallójáratot megfelelően lehet tisztítani rendszeres, bő vizes mosással. A belé jutó víz eltávolítására pedig a tö­rülköző, esetleg a puhára so­dort vatta a legalkalmasabb. Különösen óvatosan járjunk el a gyermek fülének tisztítá­sakor, a csecsemők fülét pe­dig a fülkagyló kivételével le­hetőleg ne tisztítsuk! nélkül. Ez a köldökkólika. Ha­marosan magától is megszű­nik, így jelentősége nincs. De életveszéllyel járható ha­si megbetegedések is jelent­kezhetnek hasonló fájdalmak- , kai, például a vakbélgyulla­dás, hashártyagyulladás stb. Ezért — mivel a mamák soha­sem tudhatják biztosan, hogy milyen hasfájással állnak szemben — mindig alapos or­vosi vizsgálat szükséges. Fáj­dalomcsillapítókkal nem sza­bad elbújtatni a hasi tünete­ket. Az anyukák általában a vakbélgyulladástól rettegnek. Melyek a vakbélgyulladás első tünetei, amelyeket a szü­lők megfigyelhetnek? Vakbélgyulladás csecsem ő­és kisgyermekkorban ritkán fordul elő, inkább a nagyobb gyerekek betegsége. Az esetek többségében a betegség hirte­len kezdődik, a teljesen egész­séges gyermek váratlanul erős hasi fájdalomról panaszkodik. A fájdalmat jobboldalt, alul jelzik: görcsös jellegű, azaz időnként erősödik. A gyermek fekszik, nem akar fölkelni, sőt mozogni sem, sápadt és rossz a közérzete. Gyakran mindjárt a kezdetben hányingere van, vagy hány is. Kevés kivétellel már az első órákban lázas a beteg. Mielőbb sebészorvosi vizsgá­lat és műtét szükséges, mert a vakbélgyulladás áttörése, per­forációja és az ezt követő álta­lános hashártyagyulladás ma Is igen súlyos és életveszélyes betegség. — Nehéz okosnak lenni a hasban — mondotta egyszer egy tapasztalt gyermekorvos. És a hasi panaszokkal beho­zott kicsiket mindig különös gonddal vizsgálta meg. gok az élethez tartoztak, min­dennapi használafi tárgyak voltak. A régi öregek a maguk korában nagy figyelemmel és szeretettel válogatták össze használati tárgyaikat, és ké­sőbb is megbecsülték azokat. Erre vall, hogy az elrepedt tá­lakat dróttal fogták össze, a nagy butykosokat, kantákat stb. megfoltozták. Hozzászok­tak és szinte egy életen át sze­rették őket. A későbbi generáció — és fő­leg a divat hullámzása — ki­szorította a lakásokból a régi tárgyakat. S mivel lépést akar­tak tartani a városi fejlődéssel, ugyanazokat a használati tár­gyakat igyekeztek maguknak megszerezni, amelyek ott fel­kapottak voltak. Á tömegter­meléssel előállított sima vona­lú bútorok, használati tárgyak gyakran egyhangúságot jelen­tenek a lakásban ma is. Ezt a -szürkeséget-« föl lehet oldani olyan régi darabokkal, ame­lyek magukon viselik alkotó­juk keze nyomát, és mert egy kultúra kiforrott termékei, időállóak és szépek. Ha né­hány, kézzel festett virágos vagy madaras tányért például a falra akasztunk, olyan szép dekorációt nyújt, hogy szinte a festményt is pótolhatja a szo­bában. A díszesen faragott mángorlót vagy guzsalyt is be­vihetjük a lakásba. A régi tu­lipánosláda vagy karcolt díszí­téssel ellátott szuszék fehérne­mű- vagy ágyneműtartónak is kiválóan alkalmas. Tekintve, hogy a gyűjtők száma eléggé megszaporodott, és nem valószínű, hogy padlá­sokon, kamrákban porosodva régi dolgokat találunk, viszont szeretnénk a régiekre emlé­keztető tárgyakat szerezni, ak­kor a népi iparművészek alko­tásait megvásárolhatjuk a bol­tokban. Az új követelmények­nek megfelelő tárgyak a ha­gyományok figyelembevételé­vel készülnek. Hódmezővásár­helyen, Karcagon, Mezőtúron, Nádudvaron a népművészek — hogy csak néhányat említsünk — olyan egyedi feketés, teás, boros, pálinkás készleteket, tá­lakat, tányérokat, vázákat és más cserépedényeket készíte­nek, amelyek a legszebb régi darabokkal is fölveszik a ver­senyt. Sajnos, a régi szőttesek, var- rottasak nem tudtak úgy el­lenállni az idő vasfogának, mint a szilárdabb anyagból ké­szült egyéb dolgok. így java részük már tönkrement. A la­kásban a kényelmi igényeket elégítik ki a szőttespámák, mást a futók, falvédők, térítők. A népi iparművészek a hagyo­mányos minták után készítik ezeket is manapság. Felhasz­nálásukra sok lehetőség van. A hímzett térítők, párnák stb. már jobban igénybe ve­szik pénztárcánkat, de egy- egy szép darab elegendő is be­lőlük. A kalocsai, mezőkövesdi, tardi, szentistváni, beregi és más hagyományokat őrző hím­zőasszonyok nemcsak a maguk otthona, hanem a kereskede­lem számára is készítenek cso­dálatos darabokat. A Népi Iparművészeti Tanács őrködik azon, hogy csak művészileg ér­tékes munkák kerülhessenek a kereskedelem útján a fogyasz­tókhoz. Lakásunk öltöztetéséről volt szó. Ügyeljünk arra, hogy mint mást se, lakásunk nép- művészeti tárgyakkal való dí­szítését se vigyük túlzásba, mert akkor múzeum jelleget kap otthonunk. Néhány szép tárgy ízléses elhelyezése job­ban érvényesül, szebben mutat, mintha telezsúfoljuk velük a lakást. K. Gy. kürti anoras l 4. Eleinte úgy gondoltam, hogy a legközelebbi repülőjá­rattal hazaküldöm, de hát már annyi pénzbe került, annyi keserves hivatalos utánjárást igényelt, amíg ide eljutottunk, hogy mégiscsak magam mel­lett tartottam. Elhatározásom­ban az is szerepet játszott, hogy bár eleinte nem hittem el a meséjét, kiderült, hogy amit mondott, szín igaz! Ott­hon például csak magyarul tu­dott. Itt viszont meggyőződ­hettem róla, ön is hallhatta, hogy kitűnően beszél angolul. Sőt, ha betankolom, spanyolul, portugálul is tud. Ezek után döntöttem úgy, hogy nem kül­döm haza, mégiscsak hasznát vehetem az üzleti tárgyalások­nál Emery Ewans elismerőn bó­lintott. — Nagyon okosan tette. Ez FOGLYAI a döntése most az életünket mentette meg. És a csoportunk mostani helyzetében még sok­szor segíthet rajtunk. — Nem hiszem — sóhajtott nagyot a kátéesz elnöke. — Az a három nagyüveg viszki, amit kifejezetten e célból hoz­tam magammal, most már a folyó mélyén pihen a bőrön­dömben, hacsak a robbanás szét nem vetette őket. És ami­kor leltárt csináltunk a par­ton, senkinél sem láttam sem­miféle töményebb italt. Re­ménytelen a helyzetünk. A kö­vetkező jaguárt már nem úsz- szuk meg. — Fel a fejjel! — veregette meg vállát a professzor. — Re­mény mindig van. A földre dobta az ernyőt, levetette a kabátiát, feltűrte az inge ujját. — Én jnost felmá­szom erre a carnaubapálmára, és körülnézek. Jó volna, ha va­lami jó hírrel térhetnénk visz- sza a többiekhez. — Hát csak másszon! — le­gyintett Krecsmár bánatosan. — Én nem vállalkozhatom rá, gyenge a szívem. És nem is bízom benne, hogy szerencsé­vel járhat. Lakatlan vidék ez, ahol csak úgy csatangolnak a fenevadak. Oda sem nézett, amikor Ewans korát meghazudtoló ügyességgel, nyakában egy kis színházi látcsővel, kapaszkod­ni kezdett a fára. Szikár alak­ja hamarosan eltűnt az ágak között. A »Pirkadat« elnöke baljós gondolatokba merült a korhadt fatörzsön üldögélve. Mit csi­nálhat most odahaza, Buda­pesten a család? Megérzik-e vajon, hogy milyen szörnyű kalandokon megy ő itt ke­resztül? S milyen kilátástalan a helyzete, milyen gyászos vég vár rá? És a szövetkezet? Ott sem sejthetik, hogy az elnökük és a részlegvezetőjük, akik há­rom nappal ezelőtt repülték át az óceánt exportlekötési célok­kal, most az őserdőben csü­csülnek; tenyérnyi színes leo- kék hancúroznak a feiük kö­rül. és egv akkora csőrű zö­mök madár tanulmányozza őket, vékony lián szálon hintáz­va. amekkora csőr ném is lé­tezhet. Madár... Tulaidonkén- t>en ő is egv madár, egv pech- fógel! Azzal akarta kihúzni a szövetkezetét a kátyúból, hogy külföldi piacokat szerez. Hát íme, itt a piac. Jaguárok, ta- pírok, anakondák. Vessék, ol­csó, ízléses kivitelű, üzembiz­tos villamos hűtőgépeket ajánl önöknek Krecsmár Jenő... A prospektusok, a műszaki le­írások, sajnos, elpusztultak, de talán megelégszenek egy jó­szándékú . szövetkezeti elnök becsületszavával... Vidám kurjantás rezzentette fel keserű töprengéséből. A hang a temérdek carnaubapál- ma tetejéről érkezett. Krecsmár Jenő arra fordult, fejét hátra szegte és szája elé tölcsért formált a kezéből. — Mi van, professzor úr? Lát valamit? Mintha az égből érkezett volna a válasz. — Igen. Kerékpárversenyt látok. — Micsodát? — Kerékpárversenyt. Női bicikliversenyt! Ehhez mit szól? Lent, a faóriás tövében a kövér, szőke férfi nem szólt ehhez ss^mmit. Csak felsóhaj­tott. Puff neki. még csak ez hiánvzott! Hoev ez n lanealét» tudó^ is becsavarod fák' Mert az tör+Znt. nem vitás. Halló­éinál. Női bicikliverseny az ős­erdőben! Persze nem is lehet csodálni. Amit ők ma néhány röpke óra alatt átéltek... II. FEJEZET Kényszerleszállás Alig pár órával a jaguárka­land előtt egy kicsiny társaság intett búcsút a bogotai repü­lőtér erkélyéről a Cartagena nevű gépnek,' amint az fel- emelkedett a kifutóról. E cso­porttól kissé távolabb egy szú4 rós szemű, forradásos arcú, széles vállú mesztic fiatalem­ber állott. Komor mosollyal lengette meg a zsebkendőjét 5 Is. Megvárta, amíg a karcsú gépmadár eltűnik a felhők kö­zött, aztán sarkon fordult. Üres sporttáskáját lóbálva, ké­nyelmesen átsétált a fedett vá­rócsarnokon, kilépett az utcá­ra, a szikrázó napfénybe. Egy oszlopra szerelt telefonhoz bal­lagott, lustán beejtett egy ér­mét az automata nyílásába és tárcsázott. Amikor a vonal túl­só végén felemelték a kagylót, csupán ennyit mondott: — A papagáj elrepült, de gyűrű van a lábán. Válásit sem várva a helyé­re akasztotta a hallgatót. (Folytatjuk) D SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. május 12.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents