Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-01 / 101. szám
/ TEXTILESEK Sokáig vártak az új épületrészre a kaposvári textil- művek Dalos Ida leányszállásának lakói. Vágyuk teljesült, kétszáznegyvenen kiköltözhettek a zsúfolt, emeletes ágyakkal teli régi munkásotthonból. A Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat átadta az épületet, és mikor ott jártam, az A műszak leányai éppen átvették. A szobákba nagy üvegtáblákon át ömlik a fény, olvasólámpa a kényelmes ágyak felett, kis asztalkák középen, falba épített szekrények. Minden szinten lesz televízió is. Zsigmond Albertné, a leányszállás vezetője: — Tizenegy éve kerültem ide. A létszám akkor körülbelül kétszáz volt. Ma az új és a régi leányszállás lakóinak száma együtt meghaladja az ötszázat. Az átlagos életkor 22 év, vannak persze sokkal idősebbek is, olyanok, akiket innen már, sajnos, a szociális otthonba kellett vinni. És sokan mennek férjhez. Van, aki már a gyerekével tér vissza és meglátogat. Jólesik. Költözött a műszak. Hatalmas plédekkel, paplanokkal megrakva igyekeztek a lányok a másik épületszámyba. — Mindenki maga választja meg a lakótársát. És azok kaptak itt helyet, akik megérdemelték. Szorgalmas munkások és jó magaviseletű lányok. Én tudom, hogy sok mindent beszéltek és beszélnek most is a leányotthonra, a városban. Csak néhány esetből nem szabad általánosítani. Ezt 'értsék meg az emberek. Egy családA választóppű nem szimbólum már Búi Piroska és Gelnicky Teiéz. sokat várnak tőlünk, de talán keveset adunk. Csak, tudja, nehéz dolog ez. Amikor aztán szervezünk egy klubdélutánt vagy valamilyen más összejövetelt, akkor nemigen jönnek. Gelniczky Teréz: — Tabról kerültem ide. Ott érettségiztem, könyvtáros szerettem volna lenni. Itt három műszakban kell dolgozni, van is munka bőven, csak, tudja, az ember mégsem úgy szórakozhat, ahogy szeretné. Rólunk néha csak úgy beszélnek, hogy a textilesek. Kovács Erzsi: — Ha megismerkedünk egy fiúval, és megmondjuk hol dolgozunk, már szemtelen. — És van alapja ennek? — Vannak, akik nem úgy élnek. ahogy illene. De nem itt "Rinyaújlak község Somogy megyében, a barcsi járásban, a somogyszob—barcsi vasútvonal mentén fekszik, kelet—nyugati irányban.-« (Részlet a falu-krónikából) Cseresnyés Imréiié és 'Kovács Erzsi. ban, ahol három nagylány van, már nem egyforma mind a három... Mi pedig nagy család vagyunk. De aki többször megszegi azokat a normákat, amelyeket éppen a közösség állított fel, annak el kell mennie. Sokat dolgoznak ezek a lányok. A múlt vasárnap arra kértek, hogy ötkor ébresszünk. Mentek túlórázni. Este pedig szórakoztak. Csak tudja, az a baj, hogy kevés á megfelelő partner. A kaposvári üzemek inkább nőket foglalkoztatnak. Ezen kellene segíteni valahogy ... A hármas szobába kopogtattam. Három fiatal lány és egy idősebb asszony beszélgetett. — A gyerekek maminak neveznek, mert szeretjük egymást — mondja Cseresnyés lmréné. — 1952-ben kerültem a textilművekbe, és azóta itt dolgozom. A sors sokféleképpen dobálja az embert, de én örülök, hogy helyemre találtam itt a lányok között. Albérletben laktam, és a hatvanéves házinéninek még mindig voltak udvarlói. Olyankor ki kellett ülnöm a ház elé... Nagyot nevet a három lány. És Búi Piroska folytatja tovább a beszélgetést. — Én is albérletből jöttem. 400 forintot fizettünk, rá a fűtés meg minden. Tudja, nem ártana, hogyha igazából megnéznék ezeket az albérleteket. Mert aránytalanul sok az áruk. Én csak örülni tudok annak, hogy itt kaptam helyet, hiszen láthatja, olyan ez, mint egy szálloda. Kovács Erzsi: — Persze a szórakozás az tartalmasabb is lehetne. Én tagja vagyok a KISZ-vezetö- ségnek. Megmondom őszintén, Pineno a leányszálláson, hanem albérletben. Azt mondják, megfizetik, azt csinálnak ott, amit akarnak. Mi 100 forintot fizetünk havonta ezért a szállásért, állítom, sokkal szebb, mint bármelyik albérlet. Csak hát éppen ugyanott dolgozunk, mint ők. A lányok szavában sértett büszkeség csengett Látszott hogy elutasítják maguktól a szóbeszédet, és éppen az új. világos leányszállásra gondolva egészen másként értik ők — textilesnek lenni. A régi épületszárny emeletén az Ifjúságvédő Intézet nevelőotthona van. Simon János, az intézet igazgatója elmondta, hogy szerződést kötöttek a textilművekkel, és tulajdonképpen a szigorú és nagyon sok szempontból már túlhaladott intézeti kereteket a szabadabb munkalégkör váltotta fel. Az állami gondozott lányok a hányatott sors után biztos keresethez jutnak. Werstroh Jánosné igazgató- helyettes: — Van lányunk, aki már kiváló dolgozó. Van olyan, aki nagykorúvá válásakor tízezer forintos vagy még ennél is többet érő betétkönyvet kap kézhez. Most csak a keresetének egy részét adjuk oda. Tudjuk jól, hogy a gyártól nem kis áldozat ez a munkalehetőség, hiszen sok probléma van. Csak a szemléleten van még javítanivaló. Ezek a lányok nem elsősorban intézetesek, és nem ez az ok, amiért néha megszökik egyik-másik, hanem azért lettek intézetesek, mert a sorsuk. életmódjuk miatt ide kellett hozni őket. Egy fiatal lány, akivel az intézetesek közül beszélgettem, havonta 1800 forintot keres. Egyszer megszökött. — Nem csöveztem, hanem megszöktem. A kettő nem ugyanaz. Aki csövezik, az csak úgy nekiindul a nagyvilágnak. Aki szökik, annak határozott célja van. — És magának volt? — Igen. Pécsre szerettem volna menni. De Dombóvárnál már rosszul éreztem magam. Pécsről aztán a másik vonattal visszajöttem. Magamtól. Én itt akarok dolgozni továbbra is... A régi épületszámyat is tatarozzák nemsokára. Kibővítik az ebédlőt, nagyobb, tágasabb lesz a társalgó. Beszélgettem a leányszállós vezetőivel. Nem könnyű a dolguk. A Pamutfonó-ipari Vállalat 12 millió forintot költött az új épületre. Amit a szállás vezetői adnak, azt neon számokkal mérik. Lehet, hogy túlzott fantázia dolga, de én éppen az új épület hatalmas üvegablaka: előtt tűnődtem sokat. Meg a modem lámpák alatt. Azt hiszem, bevilágítják mindkét épületet. Tröszt Tibor ELSŐ BENYOMÁSOK. Az álmosító napsütésben tikkad- tan bújnak maguk vájta gödreikbe a barnás-sárga színű tyúkok. Villanypóznák fűzik hegyükre a vakító kékséget A házak behunyták ablakszemsi- ket, szempilláik a zöldre festett zsalugáterek. A falu közepén bokros, füves rész, mintha választóterület, gyepű lenne, mely két egységre bontja a települést. A TANÁCS. Az épület előtti virágágyásokat, színes, egyformára festett karók óvják. A hivatal mellett, szinte annak részeként épült a mozi. Bent az irodahelyiségben írógép fölé hajolva dolgozik Csik Lász- lóné vb-titkár. — Azzal kezdem, hogy a ri- nyaújlaki emberek családi házakban élnek, két-három szobásakban. Hogy miért nagy szó ez, miért kiemelendő? Mert a lakosság felét egykori cselédek, pusztai emberek alkotják, akiknek az utóbbi huszonöt év hozta meg, hogy saját erőből épített házakban hajthassák le fejüket esténként. Amit látott a falu közepén, az a bokros rét, csakugyan választóvonal. Az a hatvan-hetven ház a fel- szabadulás után épült. Bizony kezdetben nemcsak ezt jelentette, hanem ellentétek feszülését is a település két része között. Református és katolikus, módosabb gazda és volt cseléd, jól öltözött és foltos ruhában járó — ezek voltak az «ellenfelek« főbb ismérvei. Én erről már csak hallottam, néhány éve élek a faluban, s mondhatom — igazi örömmel mondhatom —, hogy ebből a vak mikori ellentétből már semmit sem találtam. Egyaránt tagjai a termelőszövetkezetnek a felvégiek és az alvégiek, munkájuk után ítélik meg őket. És Nárai Lajos vezetésével nem dolgoznak rosszul, ez biztos. Hatvanöt forintot fizettek legutóbb is, és most különösen nagy az öröm a szövetkezetben. A kormány ugyanis a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának előterjesztésére Kiváló termelőszövetkezeti gazdaság címmel tüntette ki őket. Ha végigmegy az utcán, látja a megváltozott élet jeleit. Hetvennyolc televízióantenna ágaskodik a tetőkön, rádió mellé 124 család ül le. Naponta 160 napilapot olvasnak el az itteniek. A többségük a Somogyi Néplapot járatja. Gyakran gördül végig a saját erőnkből épített bekötő úton egy-egy autó is. Tizenhárom letben. Az udvaron élénk szín • folt a virágzó tulipánfa. A könyvtárhelyiségben ülünk le Fábián József igazgató-taní- val. — Kicsit nehéz kapásból válaszolnom kérdéseire. Hirtele- nében ugyanis több funkcióm is eszembe jut, s mindegyik terület kívánná, hogy szót ejtsek róla. Kezdjük talán az iskolánál. ötven gyerekünk van, egy részük a pusztákról jár be. Itt csak az alsó tagozat tanul két összevont osztályban. A felsősök Csokonyavisontára járnak. Annak nagyon örülök, ha valamelyik volt tanítványomról azt hallom, hogy tovább tanul. De azt is eredményként könyvelem el, hogy a termelőszövetkezetünkben sok fiatal dolgozik. Bizonyítékok ezek arra, hogy kellő alapot kaptak már itt az alsó tagozatban is. Meg arra is, hogy sikerült velük megszerettetni a munkát. Jövőre még erősebbek leszünk. Hivatásos, végzett nevelő tanítja majd a másik osztályt is. A kultúrotthont én igazgatom. Ebben a faluban nagy hagyományai vannak a műkedvelő színjátszásnak. Fiatalabb koromban én is játszottam. Mostanában talán az olyanfajta műsoroknak van itthon műkedvelő szinten jövőjük, mint a KISZ-fiatalok Radnóti-műsora. KATONA MARTA is ott ül közöttünk. A termelőszövetkezet adminisztrátora. Alacsony, szép arcú lány, ő vezeti a könyvtárat. — Igen, azt hiszem az a Radnóti-est tetszett a falu lakosságának. Alig fértek be, annyian voltak. A KlSZ-alap- szervezetünk fölvette a költő nevét, emlékének akartunk adózni ezzel az esttel. Elhatá roztuk, hogy máskor is állítunk össze ilyen műsorokat. Kultúrára szomjas nép lakja ezt a falut Ezt bizonyítja, hogy az ezerötszáz kötetes könyvtárnak körülbelül száznegyven olvasója van. A legkeresettebb írók Jókai Mór és Móricz Zsigmond. A KISZ-alapszervezet kultúrosa vagyok, így a fiatalok körében is lemérhetem a művelődési Igényt. Ügy gondolom egyébként, hogy a változást olyan tényezők is mutatják, mint a jól berendezett, modem bútorokkal lakhatóvá tett szobák. Vagy például az, hogy kapcsolatot létesítettünk egy jugoszláviai faluval. Ez nemcsak sportkapcsolat, nemcsak addig terjedt, hogy a két falu futballcsaoata összemérte embernek van Wartburgja, I a tudását. Körülbelül száz em- < Moszkvicsa vagy Trabantja________________________________ Rinyaújlakon. S legalább eny- nyien fizettek be kocsira. MŰVELŐDÉSI CENTRUM TULIPÄNFÄVAL. Üj, nagy üvegajtajú épület. Kicsit talán túlzásnak hat a meghatározás: bér volt arra kíváncsi, hogyan élnek egy másik országban a falusiak. Ez az egészséges kíváncsiság, a megismerésre való törekvés is jelez valamit. A változást egyébként más téren is lemérhetem. Ha tudatosan figyelte volna a szünetben hancúrozó gyerekeket, akkor sem tudná megkülönböztetni egymástól a falu két részéből jöttékét. Pusztai Károly szemében lángra kap az emlékezés szikrája. Ahogy beszél, megelevenednek a felszabadulás utáni idők. Nehéz volt. A földosztó bizottság tagja voltam. Az egykori cselédek közül sokan nem akarták elfogadni a földet. Féltek, hogy visszajön a földbirtokos vagy a nyilas gróf, a Széchenyi Lajos. Hát ami igaz, az igaz, engem is bíróság elé akart citálni a volt földbirtokos. De a történelem kereke nem fordult vissza. És az egykori cselédek lettek legszorgalmasabb munkásai a földnek. A sajátnak. Pedig de körülményesen kezdődött meg a mező- gazdasági munka! Traktort szereztünk, hátunkon cipeltük az olajtartályt Altkor meg szíj nem volt. Persze ez sem lehetett sokáig akadály; bérbe vettük egy másik faluból. Ügy adódott, hogy akkoriban a falu kulturális életét én irányítottam. Most jó látni, hogy a vetett mag szárba szökkent Nekiálltam, hogy megírjam a falu krónikáját Azt akarom, hogy a fiatalabbak is megtudják, hogyan, milyen körülmények között alakult a falu arculata olyanra, amilyen most. Az »ÚJFALU«. így mondják, így emlegetik alig titkolt büszkeséggel az őslakosok is. Az egyik új ház ajtaján bekopogtatunk. Orsós István az asztal mellől kel fel. Az asztalon újság. — 1961 óta dolgozom a termelőszövetkezetben. Babócsán születtem. Az apámat elvitte a háború, korán nyakamba szakadt a felnőttkor. Cigány vagyok. Vagyonam. tulajdonom nem volt, csak a két kezem. Minden, amit itt lát, ennek a két kéznek köszönhető. Meg annak, hogy itt befogadtak, emberként bántak velem. A gyerekeim már tanult emberek lesznek. Tudja, ezek a bútorok Itt még nem a legszebbek. De majd lesz új is! * ÖSSZEGEZÉSÜL mit mondhatnánk? A választógyepű sem szimbólum már. Jelentőségét elvesztette. Fölötte kinyújtották kezüket egymás felé az alvégiek és felvégiek. Leskő László centrum. Az iskola és a könyvtár azonban olyan erődítménye itt a kultúrának, mélyít kevés falu tudhat magáénak így együtt, ilyen modern épüKu'cs a zárhoz T ársadalmunk gazdaságának és politikájának legfontosabb kérdéseivel foglalkoztak az idén a Hazafias Népfront téli politikai oktatásnak előadásain. Három formát ajánlottak a községi népfrontosoknak: a népfront- tanfolyamot, a televízió politikai tanfolyamát és az önálló népfrontesteket, A politikai tanfolyam hét témakörben tárgyalta a legfontosabb politikai és gazdasági kérdéseket, az önálló esteken pedig egy-egy kiemelt fontosságú kérdéssel, vagy a helyi gazdaságot érintő témákkal foglalkoztak. Ez utóbbi volt a legkedveltebb, hiszen a részvevők saját maguk döntötték el, hogy miről akarnak előadást hallgatni és vitatkozni. A statisztikát tekintve megnőtt az oktatás iránti érdeklődés. A tavalyi nyolcvanöt politikai tanfolyammal szemben az idén száztízet szerveztek és százötvennyolc volt az önálló népfrontestek száma a múlt évi száztizenhéthez képest. Nyolcezer hallgató, részvevő az előadásokon! Ezerrel nőtt tavaly óta a számuk, de ezt nem lehet csak a számok tükrében értékelni. Az érdeklődés, a politikai és a gazdasági élet még alaposabb megismerése, a színvonalasabb előadások iránti igény, sőt néha követelés azt bizonyítja, hogy sikerült megtaláni a korábban zárkózott, befelé élő emberekhez az utat. Csak megfelel kulcs kellett a zárba, s a ry. tott ajtón át egyre többen lép tek a közéletben való részv tel Igényével a kultúrtermei be, pártklubokba, tanács ts mekbe és tv-szobákba. Az ol; kor szárazabb politikai és ga' dasági szakkifejezésekkel zsi folt előadások közérthetőbb tételét kiállításokkal, ünnepsé gekkel, kultúrműsorokkal segítették, s mindjárt más volt t hangulat, közvetlenebbé vá - tak a viták. Két évvel ezelőtt még arról beszélgettünk a népfrontvezetőkkel, hogy formát keresnek, módszereket kutatnak a falu:: élők mozgósítására, politika érdeklődésük fokozására. Ezt a formát és a jó módszereket s került megtalálni, s ma már elmondhatjuk, hogy egyre nagyobb a részvétel, ezzel együtt nő az igényesség is. A rra nincs statisztikai kimutatásom, hogy a nyolcezer részvevő közül hányán dolgoznak az iparban és hányán a mezőgazdaságban. De az utóbbiak voltak és vannak túlsúlyban, ami annak bizonyítéka, hogy parasztságunk egyre inkább szeretne és akar bekapcsolódni a politikai és gazdasági élet irányításába. Ez pedig nagyobb eredmény, mint a tavalyi létszám ezres emelkedése. S. G. SOMOGYI MSPLAP Péntek. 19M. május L 5
