Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-07 / 105. szám

Vezérigazgatói dicséret nyomában Vasutasok helytállása A hivatalos indokolás így | hangzik: »A termelés növelése és gazdaságossága, a forgalom pontossága és biztonsága ér­dekében végzett eredményes munka.-« A vezérigazgatói elismerés, amelyet a kaposvári vasúti csomópont kapott, az élüzem szintnél magasabb követelmé­nyek teljesítését jelenti. A munkában több mint ezerkét­száz vasutas vett részt. Pontosság, biztonság Az egyesztendős munka szá­mokba sűrített eredményeit Bernhardt Rudolf állomásfő­nök szobájában jegyzem. Az első, amire fölfigyelek: min­den tízezer személyszállító vonatból 9436 pontosan indult. Egy zord, kemény telet is bele­számítva — szép eredmény. Pedig a hatfelé elágazó vona­lakra Kaposváron 3 500 000 ember váltott a múlt évben jegyet, százötvenezerrel több, mint az előző évben. A több utast ugyanazokkal a szerel­vényekkel, ugyanannyi vas­utassal kellett elvinni. S az ál- lamásfőnök itt még valamit megjegyez: »Ügy érezzük, kul­turáltabb lett az utazás, tisz­tábbak a szerelvények. Sokat dolgoztak ezért a vasutasok, s mégsem mondhatjuk, hogy már minden rendben van. De higgye el, nemcsak piszkos va­gonok, hanem kultúrálatlan utasok is vannak. Ezek randa­líroznak, piszkolnak a váróter­mekben, öli vagdosság be a műbőr üléseket, törik le a zá­rakat. Egyszóval sok ember aprólékos munkáját teszik tönkre.« Pedig a szolgálati helyeken rend és tisztaság van. S ez a rend az egyik eredője annak is, hogy — meglehetősen mos­toha körülmények között — si­került túlteljesíteni az áruszál­lítási tervet. Az eredmények sokszor ellentmondásokon ke­resztül születtek: az év elején kihasználatlan volt a kocsi­park. Aztán jött a roham: olyan magasra csaptak az igények, hogy nem is mindig lehetett kielégíteni. És az év végén mindezt tetőzte a ke­mény tél. A vasutasok helyt­álltak. Amikor béna volt a közlekedés, s fogytán Kapos­vár lisztkészlete, a vasutasok vagonokat állítottak a Nostra elé, megpakolták, és vitték a malomba a búzát. Így lett elég liszt karácsony­kor Kaposváron. És akkor kiürültek a gázpa­lackok: személyvonat vitte az üreseket — mert csak azok közlekedtek — Nagykanizsára, s hozta vissza teletöltve. A számokhoz ezek az erő­feszítések is hozzá tartoznak. Nem kellett volna I 700 000 forint Míg a menetrend betartásá­ról beszélgetünk, egy furcsa szóösszetételt hallok: vonat­közlekedési terv. Azt jelenti ez, hogy a teherszerelvények meghatározott időben, megha­tározott áruval és a menet­rendnek megfelelően közle­kednek-e? Mert a vasút szá­mára — s a népgazdaság szá­mára — nem mindegy, hogy például az élőállatok szállítá­sára kijelölt gyorstehervona- tok kavicsot vagy esetleg üres vagonokat visznek. Ennek érdekében egy jól szervezett gépezet dolgozik, és sok mindent számba vesznek. Amikor a vállalat vagont ren­del, azt is nézik, hogy milyen árut akar szállítani, s annak megfelelő kocsit küldenek. A vasút tehát igyekszik teljesíte­ni az ügyfelek kívánságát. A vállalatok azonban nem min­dig. Jól szemlélteti ezt, hogy a múlt évben 1 700 000 forint ko­csiálláspénzt szedett be Ka­posváron a MÁV. Ennyit fi­zettek rá a vállalatok, mert későn rakták a vagonokat. A vasút, s rajta keresztül a nép­gazdaság ennél többet, mert az így beszedett pénz korántsem fedezi a kiesést. — Nekünk nem kell ez a pénz — mondja az állomásfő­nök. — Az lenne a jó, ha ilyen címen egy fillért sem kap­nánk. Kaposváron 33 állomás A pontosság és a biztonság érdekében sokrétű feladatot old meg az ezerkétszáz kapos­vári vasutas. Saját gondjukról kevés szó esik. Munkájukat leginkább azon mérik le, hogy jól mennek-e, tiszták-e a vo­natok. Hogy feladatukat meg­oldják, az természetesnek hat. Pedig mindig több a tenniva­lójuk. Naponta pontosan száz­szor — meghatározott időkö­zökben — harminchárom iparvágányon tolatnak a moz­donyok. Ez — mondják — ugyanennyi kisállomást jelent a nagy csomóponton belül. Csak exportra 30 vagont rak­nak meg naponta a kaposvári üzemek. Egy kisebb vonatsze­relvényt. Az eredmények mel­lé még valami kívánkozik: ta­valy 58 jól képzett vasutas vet­te a munkakönyvét, mert ke­vésnek tartotta a fizetést. De a kevesebb ember is birkó­zott a nagyobb feladatokkal: történhet bármi, a vonatnak mennie kell. A vonat nagy úr a vasúton. Az idén fizetéseme­lés volt. Nem vártak tőle cso­dát, azt sem, hogy minden gondjukat megoldja, s azt plá­ne nem, hogy utána döngessék az ajtót az új jelentkezők. De azt igen, hogy csökkentse a fluktuációt, vonzóbbá tegye ezt a most fiatalodó, öreg közle­kedési ágat az ifjúság előtt is. Hogy sikerült-e, az majd a következő hónapokban dől el. Kercza Imre Gerencsér Fekete Állnak a falak, a tetőt szerelik már a munkások. Ennek a rengeteg zsáknak a tartalmát a perlitbeton épü­lethez használják fel. Az épület, amelynek már állnak a falai, harmincötmil­lió forintot ér. Dél-Dunántúl legkorszerűbb — s legnagyobb — épületasztalos-ipari üzeme lesz. A 109 méter hosszú és 45 méter széles ajtó- és ablak- gyár építésének ütemét gyor­sítja a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat, hiszen már érkeznek Csurgóra a gépek. Az Erdő- és Fafeldolgozó Gazda­ság ottani telepén készülő be­ruházás — mint ezt Csepregi József építésvezető elmondta — hét vállalat és gazdaság együttműködésével készül. > 42. » > — Ezen már rég túl va- ) gyünk, Németh — intette le > türelmetlenül Dominies őr­• nagy. — Ne kanyarodjon örök­* ké vissza a bizonyítási eljárás- 1 hoz! A tanúk eskü alatt val- 1 lottók beismerésük önkéntes­ségét, és nékem semmi okom [kételkedni a magyar királyi ' csendőrség tagjainak őszintesé­gében. Valami újat, mielőtt végképp elveszteném a türel- , memet! — Tárgyalásvezető hadbíró i úr! Én az utolsó szó jogán be­1 szélek. — Folytassa kérem! — in- 1 tett az elnöklő tábornok, mi- 1 előtt Dominies újra üvölthetett 1 volna. Egyre gyengüiőbben állt a | költő a két szuronyos csendőr , között. Bakaköpenyéről levág- t ták a gombokat, bakancsából (hiányzott a fűzőszíj. Néhány pillanatig lehunyta a szemét. — Folytatom, engedelmük- i kel... Éppen azért, mert önök i gyakorlottak a jogászi mun- 1 kában, nálamnál is jobban 1 tudják, hogy a bíráskodás esz- !köze mindig a politikai hata­lom kezében van. Némely po- 1 litikai hatalmat egyáltalán Készül a csurgói épületasztalos-ipari üzem 7 kérdés, 77 nyeremény A magyar parasztság heti­lapjának, a Szabad Földnek február 1-i számában érdekes rejtvénypályázat jelent meg. Mindazok, akik a szövetkezeti könyvesboltokban — a februá­ri mezőgazdasági könyvhónap során — 100 forintnál nagyobb összegért mezőgazdasági szak­könyvet vásároltak, azt igazol­tatták a könyvesbolttal, és a Szabad Földben megjelent 7 kérdés, 77 nyeremény című cikk pályázati szelvényeit be- küldték a szerkesztőségnek, részesei voltak egy sorsolás­nak. Somogy megyéből, a több száz pályázó közül, két barcsi lakosra mosolygott a szeren­cse. Krapecz István, a barcsi fogyasztási szövetkezet festője nyerte a III. díjat, egy Olym­pia de Luxe nagyképemyős te­levíziókészüléket, Simon Jó­zsef, a barcsi Vörös Csillag Tsz növényvédője pedig 1000 forint értékben könyvet nyert. „Életem első nyereménye“ összeget kis háztáji gazdasá­guk fejlesztésére fordítják majd. „Háromezer holdon gyümölcsöztetem a tudást“ A 77 szerencsés nyertes kö­zé került Simon József, a bar­csi Vörös Csillag Tsz növény­védelmi szakembere. Az ala­pító tagok, közé tartozik, és 15 éve igazgatósáéi tagja a bai'csi fogyasztási szövetkezet­nek is. Szaktudásra vágyó em­ber, 46 éves, de jelenleg is ta­nul; a mezőgazdasági techni­kum elvégzése után egy 10 hó­napos növényvédő tanfolya­mon vesz részt. Jó helyre került az ezerfo­rintos könyvutalvány, hiszen az országos hírű. barcsi Vörös Csillag Tsz növényvédő szak­emberének könyvtárát gyara­pítja majd. Simon József há­romezer hol<i vegyszeres gyomirtásáról és a kártevők elleni védekezés megszervezé­séről gondoskodik a közösben, ós ugyanilyen gonddal kezeli háztáji területét is. — Nagyon hálás vagyok & könyvesbolt munkatársainak, hogy erre a lehetőségre felhív­ták a figyelmemet. Állandó vá­sárlója vagyok a boltnak. Évente 6—800 forintot hagyok itt. A szakkönyvtáram már 42 kötetes. Ezenkívül természete­sen sok szakkönyvet vásárolok a termelőszövetkezet könyvtá­ra részére is. Mi a tsz-ben munkaeszközként kezeljük a szakkönyveket. Saját könyvtá­ramba elsősorban a szakmám­mal kapcsolatos könyveket vettem meg. A beszélgetés után úgy érez­tem, méltó helyre került a két nyeremény. Hasznos ügyet szolgál, hiszen egyikük bizo­nyította, hogy a kiskertekben és a háztáji gazdaságokban sem nélkülözhető a szakkönyv, míg, a másik amellett tett hi­tet, hogy a szakkönyveket a nagyüzemi gazdaságokban is munkaeszköznek kell tekinte­ni. Dévai Zoltán fl Munkaügyi Minisztérium közleménye a külső szakemberek és a nyugdíjasok szolgáltató munkájáról Krapecz István 26 éves fia­talember, egy évvel ezelőtt nősült, és rendkívül büszke kéthónapos fiára. Amint el­mondta, a szövetkezetnél vég­zett munka után szívesen dol­gozik a 300 négyszögöles kert­jében. Fiatal gyümölcsfái van­nak, szőlőt telepített és úgy érezte, hogy a gyakorlati tu­dás mellé szüksége van a szakkönyvekre. Ezért is vásá­rolt 130 forint értékben köny­veket, amelyek a gyümölcs­fák kezelésére, a szőlőtermesz­tés kérdéseire, továbbá a nyúl- és baromfitenyésztés háztáji­ban megvalósítható lehetősé­geire adtak hasznos tanácso­kat. Az igazolást a könyves­bolttól megkapta, a Szabad Föld rejtvényét megfejtette és el is küldte. — Életem első nyereménye ez a nagyképernyős televízió — mondta. — Pedig lottóra és totóra is sok pénzt elköltöttem már. A szakkönyvek ezek sze­rint többszörösen kamatoztak nekem. Növelhettem a tudáso­mat, remélem ennek nyomán a termés is nagyobb lesz. No és a szerencse, a televízió! Nemcsak a szakirodalom, a szépirodalom sem hiányzik Krapecz Istvánék lakásából. Évente 1500 forint értékben vásárolnak a feleségével közö­sen könyveket. A nyert televí­zió már második az otthonuk­ban. Ezért úgy határoztak, hogy ezt eladják, s a kapott A Munkaügyi Közlöny má­jus 6-i számában megjelent a Munkaügyi Minisztérium köz­leménye azoknak a külső szak­embereknek és nyugdíjasak­nak a támogatásáról, akik a lakosság számára különféle munkákat, szolgáltatásokat akarnak végezni. A közlemény szerint a mun­kaidő utáni szolgáltatás végzés gyakorlati módja a mellékfog­lalkozás. Szükséges, hogy a vállalatok az ilyen mellékfog­lalkozás létesítéséhez az enge­délyt fölösleges késedelem nél­kül kiadják. Az engedély ki­adását csak akkor tagadhatják meg. ha azzal valamilyen ösz- szeférhetetlen helyzetet idéz­nének elő, vagy ha a dolgozó mellékfoglalkozása a vállalat számára súlyosan sérelmes len­ne. A szolgáltatások fejlesztésé­ről szóló tavaly októberi kor­mányhatározat értelmében elő kell segíteni azt is, hogy minél több nyugdíjas bekapcsolódjék a szolgáltatásokba. Ennek ér­dekében részükre a nyugdíj folyósítását korlátozó rendel­kezések alól — meghatározott feltételekkel — fölmentést kell adni. A Munkaügyi Minisztérium tájékoztatásul közli, hogy a nyugdíjkorlátozás alóli föl­mentésre a jogszabály értelmé­ben akkor kerülhet sor, ha a nyugdíjas a lakosság számára vállal szolgáltató munkát, s a szolgáltató üzem telephelyén kívül végzi munkáját. Mind­két körülményt a tanáccsal kell igazoltatni. A SZOT Társadalombiztosí­tási Főigazgatóságán elmon­dották: nyugdíjasok részére egész sor szakmában már a korábbi jogszabályok lehetővé tették, hogy nyugdíjuk meg­tartásával kisipari munka vég­zésére működési engedélyt váltsanak ki. A fővárosban 16. az ország más területem 30 szakmában engedélyeztek a nyugdíjasoknak ilyen kisipari munkát. Most arra is lehetőség van, hogy a nyugdíjasak álla­mi vállalat vagy szövetkezet alkalmazásában végezzenek szolgáltató munkát, nyugdíjuk fenntartásával. Az a cél, hogy a nyugdíjasok elsősorban a la­kosság részére szükséges hely­színi javításokat stb. végezzék. Érre utal az a kikötés, hogy munkájukat az üzemek telep­helyén kívül kell végezniük. nem lehet azzal vádolni, hogy nem él ezzel az eszközzel. A bírói jogkörben rejlő lehetőség kegyetlen támadó fegyverré válhat. Amikor pedig bitorlott politikai hatalommal állunk szemben, szükségszerűen válik bitorlóvá a bíráskodás is. — Ez minden?! — csattant fel Dominies. — Még valamit, engedőimé­vel, hadbíró úr... A bitorlott hatalom bűntettnek nyilvánít mindent, ami nem felel meg zsarnoki céljainak. Ezek sze­rint a célok szerint dör.xi el, hogy mi a megengedet, és mi a meg nem engedett. Minél zsar­nokibb, annál több természetes emberi jogot minősít üldözen- dőnek. Ahogy fokozódik a ha­talmi téboly, úgy terjed a ter­ror. Vannak, akik nem képe­sek ezt elfogadni. Közéjük tartozom. Ez minden ... Furcsa módon a fekete sör- téjű Dominies nem kapott düh­rohamot. — Na látja, Németh, ha semmit sem tudnék magáról, ezekután akkor is világos lenne számomra, hogy mit ér­demel. Kételkedésre semmi oka. A bíróság ítélethozatalra vonul vissza. Mindenki ma­radjon a helyén! Nem szólították sétára a reg­geli után. Most már bizonyos volt, hogy elérkezett utolsó órája. Szíve a szakadékban vergődő motor kétségbeesés'é- vel dolgozott. Hány dobbanás­ra teremtette a szívét a ter­mészet? Huszonegy esztende­jén túl hány lüktetésre ren­dezkedtek be a legkényesebb izom sejtjei? Szürke és fehér: szürke az ajtó, a padló, az ágy, a pokróc, a kisasztalka. Fehér a négy fal, a mennyezet, fehér a pa­pír a költő előtt. Búcsúlevelet kellene írnia ebben a szűk, száraz cellában, amely a sira­lomháza. »Kedves apám!...« Ennyit már papírra vetett. A győri Fürdő közben lakó ne­velőapjának, Struhár Jánosnak szánta utolsó sorait, de csak érzések áradtak belőle. Rá, az elítéltre következetes szigorral vonatkoztak a börtönszabá­lyok, egészen a bitóig, de vég­zetét nem akarta súlyosbítani azzal, hogy gondolatainak fog­lár módjára parancsoljon. Sza­badon bocsátotta őket, hadd száguldozzanak kedvük sze­rint, ragadják magujdtal őt is a hóhér hatalma fölé. Talán Stelczer Lajos sem retteg túlságosan a haláltól. Vagy talán már nincs is mitől rettegnie? A maga végzetét tudomásul vette Németh László János, de az hihetetlennek tűnt, hogy legjobb barátja életét is kiolt­ják. Szegény, drága cimbora! lehetetlen, hogy ne lássa többé nyugodt, komoly arcát. Lehe­tetlen, hogy ne barangoljanak a közelgő tavaszban a város ódon utcáin, a szellős Duna- soron, a Radó tér sárgakavi­csos sétányain. Mennyit vitat­koztak, hányszor indulatba hozták egymást eltérő vélemé­nyükkel! Aztán a nagy dolgok­ból egy könnyed fordulattal ugrottak fejest legényvágyaik­ba: a lányok nyomába szegőd­tek, és abban versenyeztek, ki tud szebbeket mondani a bakfisaknak. Vajda János költészete és a szép Jankovics lány kacérsága, József Attila szőnettkoszorúja és a Kazinczy utcai drogéria gyönyörű eladókisasszonya épp úgy hozzátartozott sok­színű ifjúságuk teljességéhez, mint a Bercsényi-liget jázmin­bokrai és Hegel dialektikája. A sarokerkélyek kedvessége és Marx értéktöbblet-elmélete, a szűk utcácskák gázlámpái és a konspiráció technikája. Vagy a langyos éjszakák, amikor a vá­ros keleti szegélyéről messzire hallatszik a gyárak zaja, mint­ha Herkules rámolna, sóhaj­tozna álmatlanságában. A költő mellére is ránehe­zült a halálfélelem. Szíve meg­torpant a döbbenettől, de az­tán súlyos rándulásokkal ha­dakozott tovább. — Mégis kell néhány búcsú­sort írni — fohászkodott neki Németh László János olyan nvégindultsággal, mintha ő, a távozó, kegyelettel tartozna az élőknek. El lehet-e mondani szavak­kal, mennyire boldog volt, amikor Struhár János először fürdette meg, új ruhába öltöz­tette, soha nem látott drága cipellőt húzott sebes lábára? Egyetlen délelőttöt! királyfit varázsolt Struhár János az esett zalaegerszegi kisgyerek­ből. Sétálni vitte a városba, és záporozott rá a látványok cso­datömege. Mekkora boldogság volt. Az édesanyja hiányzott, né­hány napig nem tudott nyu­godni a sajgástól, majd las- san-lassan elcsillapult a fájda­lom. Évek múlva megint fel­tört, s egyre gyakrabban. (Folytatjuk) SOMOGYI NÉPLAT Csütörtök, 1970. május 7.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents