Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-01 / 101. szám

N Hajas baba a kaiausnőne Történeteket hallgatok A hétköznapokról. — Este kilenckor tettem le a szolgálatot. Hazamentem. Az út jó ütemben hét percig tart innen, az állomástól. El­végeztem az otthoni munkát és lefeküdtem. Éjjel fél há­rom előtt hét perccel zörge­tett az értesítő: menni kell a vonatra, mert akit vezényel­tek, az nem jelent meg. Ma­gamra kaptam a ruhámat, fel­ugrottam az értesítő kerék­párjára, s rohantam. Útköz­ben megállítottak a rendőrök, mert nem égett a lámpám. Mondtam ne haragudjanak, nagyon sietek... A vonat menetrend szerint, pontosan fél háromkor elindult. Én vol­tam a kalauza. És mindegyik út szép, mind­egyik jó. A három asszony — Ko­vács Sándorné, Bodnár And- rásné és Klembucz Györgyné történetei mindennapiak a vasúton. A három segédfel­vigyázó — mert rangjuk ez — kalauzként utazik reggel­től estig, s minden tizedik nap éjszaka. Szeretnek utazni. Nemcsak az üres szerelvényeiken, a zsúfolt vonatokon is. — Néha akad egy ittas em­ber, akkor még kiabálni is "kell... No, ne értsen félre: a jegyvizsgáló erélyesen is le­het udvarias... És az uta­sok ezt megérzik. — És becsü­lik is. A múltkor a siklósi vonalon egy néger hajasbabát kaptam tőlük. — Meglepőd­tem. de jólesett A három asszony közül egyik sem lépte át régen a második ikszet. És egyikük sem akart vasutas lenni. — Jött egy hirdetmény 1968-ban, hogy telepállomást létesítenek Barcson. Női mun­kaerőt várnak. Jelentkeztünk. Törpék maradtak — Ma reggel fél öt előtt egy perccel indult a vonatom. Fél négykor keltem, föltet­tem magamnak a kávét, amíg megmosakodtam éppen ki­folyt Megittam, s négykor itt voltam az állomáson. Fél­órával az indulás előtt je­lentkezni kell. Pontosan in­dultunk, a szerelvény eleje volt az enyém. Ott nincs sok munka: a diákkocsikban is­merősek az arcok, de másutt is többnyire munkába induló bérletesek utaznak. Innen, Barcsról pedig majdnem üre­indul a szerelvény. Ka­posváron volt tíz perc időm, megittam egy kakaót a tej­boltban, s a következő vonat­tal jöttem vissza: 9 óra 53 perckor már Barcsra értem. Csendes út volt. Csak a fel­kelés nehéz reggel. Szeren­csére a férjem megvariálta a vekkert: ha lecsörög, akkor felgyújtja az éjjeli lámpát, és félóráig ég. Ez a biztosíték ar­ra, hogy felébredek. — Én Vízvárról járok mun­kába. Barcsig utas vagyok. Innen Kaposvárig, Pécsig vagy Siklósig dolgozom. A legjobban Siklós felé szere­tek uta«*», mert ott a leg­közvetlenebbek az emberek. — És tudták, hogy mi az a telepállomás? — Nem... De most már tudjuk. Csend. A csendben mosoly ül az arcukon. — Kikkel szeretnek legin­kább utazni? — Mindegy... Az utas az utas. . — A fiatalokkal is? — Miért? Azt hiszi olyan rosszak, mint amilyeneknek kikiáltják őket? Egyszerűen csak fiatalok. Amilyen tisz­teletet megadunk nekik, olyat meg is kapunk. Hogy köte­kedők-e? Nem. Elvétve akad köztük. Dehát... a felnőttek, az öregek között is akad. — Vonaton még soha nem érezték azt, hogy elsősorban nők az utasok szemében, s csak azután kalauzok? — Amikor elkezdtük, arc­kor igen ... Szóval megnéz­ték a lábainkat, meg is kri­tizálták... meg azt is mond­ták: jó feje van a kalauz né­ninek. A mondat végén a mosoly a »néninek« szól. Tapasztalataik — amelyet a vonaton szereztek — tük­röt tartanak elénk. Milyenek is vagyunk mi, emberek, ha utazunk? — Mellékvonalon járunk. Sok helyen jegy nélkül száll­nak fel az emberek. Mi ad­juk a jegyeket. Rengeteget. Havonta öt- hatezer forint árát is. És az utasok, akik a szünetelő szolgálat miatt jegy nélkül szállnak fel, csak el­vétve akarnak ingyen utazni... Ha végigmegyünk a kocsin, jelentkeznek. — Nehéz lehet ez a muka — mondom. — Nem mondhatnánk. — Éjszaka sem? — Meg lehet szokni... So­kan azt tartják, a vasút nem nőknek való. Amíg ide nem kerültünk, mi is azt tartottuk. Igaz kétszáz órán felül me­gyünk havonta, de jól kere­sünk. A túlóra meg az után- fizetés — amit a kiadott jegyre kapunk — megemeli a pénzt. Az alap tényleg nem sok: ezerháromszáz — ezer- négyszáz körül van. — Akkor úgy a kétezret megkeresik? — ... Úgy a háromezret. Amerre a vonat indul, magasba emelkedik a szema­for karja: zöld az út. Nem­csak a pályán. Az életben is. Egyikük ^ mondja: még sokat kell tanulni. A többiek igazat adnak ne­ki. K. I. A MÁJUS 1. utcában egy acsony homlokzatú, szürke s épületen szinte hivalkodik felirat: Finommechanikai és épjavító Vállalat. Neve, szé­pé rég ismert, jelentős szol- iltatásokat bonyolít le, s ári termelést is végez. Az ál- mosításokat követő időkben íyszólván csak ők foglalkoz­ik fémmunkával, a megye .ezögazdasági jellegéből kö- jtkezően csak a vállalat kis tszámú munkásgárdája ren- ükezett azzal az alapvető echanikai-technikai készség­ei, melyre aztán alapozni idtak az iparfejlesztők. A vállalat a múlt év ered- tényei alapján elnyerte a ki- áló címet. Az eredmények íellett talán az a gondolat is ösztönözte a megyei vezetőket, hogy azt a munkát is jutal­mazzák. mlyet a vállalat a megye iparosításában végzett. Tizenkilenc éve, az akkori kocsigyártó üzem helyén ala­kult, s kezdetben csak szol­gáltató jellegű munkákat vég­zett: irodagépek, órák, rádiók javítását. Az évek múlásával bővült a profiljuk, lakatos- ipari, kazánszerelő, fűtőszerelő és rugókovács szakmákkal, sőt 1955-ben autójavítással is fog­lalkoztak. 1956 után fejlődött ki az ipari tevékenység: fő­ként lemezárukat készítettek. Ekkor vetődött fel először az üzembővítés igénye. 1959- ben a jelenlegi mezőgazdasági gépgyárat indították be, embe­rek és gépek (esztergapadok) beállításával. Egy évvel ké­sőbb azt a helyet jelölték ki fejlesztési területnek, ahol je­lenleg a VBKM Kaposvári Villamossági Gyára áll. Meg­indult a tervezés, a szervezés. Szerelőcsarnokot, szociális lé­tesítményeket építettek, s a vállalat munkásai sem sajnál­ták a társadalmi munkát. Amikor felépült a szerelőcsar­nok, a legjobb szakemberek közül ötvenen itt kezdtek dol­gozni. Időközben tárgyalások kezdődtek a VBKM budapesti központja és a megyei vezetők között, s megállapodásuk ered­ményeként a területet létesít­ményeivel együtt átadták a fővárosi vállalatnak. Terveket készítettek az Irányi Dániel utcában működő autójavító fejlesztésére is, de 1963-ban ez a szolgáltatás a 14. számú AFIT-hoz került A MARCALI lehetőségeket számha véve egy uradalmi is­tállót kezdtek átalakítani a községben, s a készáruterme­lés jelentős részét oda telepí­tették, miután sikerült elfo­gadható munkafeltételeket te­remteni. Itt kezdtek szeget is gyártani. 1960-tól, nyolc éven keresztül — szerény lehetősé­geiket figyelembe véve — fej­lődött az üzem, s amikor Mar­cali növekvő igényei még na­gyobb egység telepítését sür­gették, a 160 munkást foglal­koztató üzemet a Mechanikai Művek vette át. — Jelenleg a Jutái úton épí­tünk egy szerelőcsarnokot — mondta Nagy Antal igazgató. — Ennek egy része már kész, s mintegy százan dolgoznak ott Szerelnénk előbb ötszáz, majd később ezer-ezerkétszáz fős üzemmé fejleszteni ezt a telepet. Létszámunk negyedrészét teszik ki a szakmunkástanu­lók. Nem hiszem, hogy akad még a megyében vállalat* amelyik ilyen nagy arányban foglalkoztatna tanulókat. Sok a gond velük; irányításuk, ellenőrzésük néhány embert teljesen leköt. S jelentékeny részük csak ugródeszkának tartja a vállalatot; amikor végez, másutt helyezkedik el. De ez megszokott dolog ná­lunk. Általában több embert képezünk ki, mint ezt a válla­lati szükség megkívánftá. Ügy tűnik, a Finommecha­nikai és Gépjavító Vállalat a szolgáltató és ipari tevékeny­ség mellett még egy, igen fon­tos feladatot látott és lát eL A nagyszabású iparosítási program idején szükségszerű­en nekik kellett az »előcsa- tározásokat« megvívniuk, mert a fejletlen somogyi ipar szer­kezete miatt ezt csak ők te­hették. Szerepük ma sem csökkent, hiszen a szakmun­kásképzésből jelentős részt vállalnak napjainkban is. S MIKÖZBEN az újak na­gyok lettek, hatalmasak, és rohamléptekkel fejlődésnek in­dultak, ők kicsik maradtak. De újat akaró kedvük egy cseppet sem csökkent. A feladat, me­lyet megoldattak — nagy. Csupor Tibor Bőséges áruválaszték, színvonalas ellátás A Somogy-Zala megyei FÜSZÉRT elnyerte a Szocialista munka vállalata címet A Somogy—Zala megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagy­kereskedelmi Vállalat — ré­gebbi és közismert nevén: FÜSZÉRT — az 1967. és 1968 évi Kiváló vállalat cím után ezúttal a Szocialista munka vállalata címet nyerte eL »A vállalat kiemelkedő áruforgal­mi munkát végzett 1969-ben« — mondta ki értékelésiében a Belkereskedelmi Minisztérium ellenőrzési osztálya, s ezt a megállapítást sokszorosan alá­támasztják az élelmiszer-ellá­tásban tapasztalt kedvező je­lenségek. Az ABC-profil felé Négy hónap távolából is ér­demes visszapillantani a vál­lalat 1969. évi áruforgalmá­nak, gazdálkodásának néhány jelenségére, jellemző tenden­ciájára; ezek hosszabb távon érvényesülnek a cég üzletpo­38. Legszebb reményeit változtat­ta -;-idé a kommunista fiata- lo.. tagadása. Tárgyi bizonyí­tékok helyett a puszta gyanú­sításra lesz kénytelen alapoz­ni a vizsgálat eredményét, ez pedik szarvas szépséghiba mindenféle nyomozati konst­rukción. Abban persze nem kételke­dett, hogy Dominies Vilmosnak a gyanúsítás is éppen elegen­dő az ítélet meghozatalához, de ő igényelte a csillogást. Arra vágyott, hogy kiváló em­berének tekintse Orendy Nor­bert, a Nemzeti Számonikérő Szék országos vezetője. 28. Az áram okozta reszketés után a hidegtől didergett Ba­logh Mihály. Annyira vacogott, hogy kezéből kihullott a ru­ha, amikor öltözködni kezdett a csendőrfőhadnagy parancsá­ra. Még azt sem engedték meg neki, hogy letörölgesse magá­ról a vizet, amelyet eszméletre térítésekor öntöttek rá. Bó­dult volt. A legegyszerűbb dolgokra is csak erőlködve tu­dott koncentrálni. — Megyünk Ácsra — közöl­te vele Faragó. — Ha megta­láljuk a klisét a lakásodon, ott helyben foglak darabokra vágni. Nem is értette pontosan, mit mondtak neki. Bizonyta­lan, lassú mozdulatokkal öl­tözött tovább. Tudatához még­is elérkezett a hallottak ér­telme, és ettől egycsapásra visszanyerte uralmát a gondo­latok felett. Mozgása reme- gőbb lett, de már a rémület­től. Mi lesz, ha valóban meg­találják a sokszorosító eszkö­zöket? Akkor értelmetlenné válik minden tagadás. Világos lesz az egész, következhet a halálos ítélet. Letartóztatásakor is ször­nyen megijedt, de az csak ját- ték volt mostani félelméhez képest. Vigyázott, nehogy elárulja a pánikot. Ezúttal szerencsének mondhatta borzalmas állapo­tát, eltorzult arcvonásai el­vesztették azt a képességüket, hogy az érzelmek kifejezői le­gyenek. A vegetálás mentsvá­rába húzódott, tette, amit pa­rancsoltak neki. Tőle telhe­tőén gyorsította az események pergését, hadd essen át minél előbb azon, aminek meg kell történnie. Mindenre hajlandó volt, csak a beismerésre nem. Demeter, Faragó és Bede Antal kísértés a vármegyehá­za udvarára. Második hete nem látta a szabad eget. Második hete nem szippantott szenny nélküli le­vegőt. Még az is újdonságnak ha­tott, hogy szemerkél az eső, nyirkos hideg van és verebek gubbasztanak a tetőpárkány alatt. Megbilincselve betuszkolták egy fakóra vénült sötétkék Opel személykocsiba. Bede Antal melléje telepe­dett. Demeter a sofőr szom­szédságában foglalt helyet. Fa­ragó is megérkezett rövidesen: pórázon vezette Wolfot, az ajándék farkaskutyát, és egye­nesen a fogoly ölébe ugratta. A kutya betanultan helyez­kedett el, szemét le nem vette Balogh Mihályról. — Egyetlen gyanús mozdu­lat, és ez a kutya átharapja a torkodat — közölte Faragó. Indulás után sokáig nem be­széltek. Lompos katonák, el­nyűtt járművek között jutottak ki a városibóL A rossz ablak­törlő akadozva söpörte le az üvegről az esőiét. Faragót a házkutatás eset­leges eredménye sem érdekel­te őszintén. Számára teljesen mindegy volt ez a kis részlet- kérdés a nagy katasztrófához képest. Ez egyszer igazat adott Weinhoffeynek: a leg­egyszerűbb lenne teketória nélkül tarkón lőni a tizenegy' kommunistát. Csak abban' merte kiélni őszinteségét, hogy1 szabadjára engedte az ellenál­lási csoport iránti gyűlöletét Azt viszont nem merte beval­lani magának, hogy ellenséges, érzése inkább az irigységből fakad, mint a gyűlöletből. Bár­mennyire kínozhatták a tizen­egy fiatalembert, számukra az, élet értelmes folytatását jelen-, tette a jövő, még akkor is,J ha el keli pusztulniuk. Ö pe-i dig hiába próbálkozott annyi# vakmerőséggel, megalázkodás sál, kegyetlenkedéssel mene­külni a végzet elől, utoléri ak-. kor is, ha életben maradhat# a háború végéig. Mint annyiszor, megint az­zal menekült önmaga elől, hogy nem érdemes gondolkod­ni. Ács Komárom megyei nagy-, község szétszórtan, barátságta­lanul komorlott a decemberi esőben. Ódivatú ház előtt állt meg az autó. Balogh Mihályt sietve lökdösték az udvarra, rászóltak, hogy mutassa meg, melyik ajtó nyílik a lakásba. Erdélyből költözött erre a vi­dékre, és a feleségével albér­lőként lakott a régi paraszt­ház leghátsó szobájában. Fiatal felesége ijedten a szá­jára kapta a kezét, amikor meglátta a betoppanó nyila­sokat. (Folytatjuk.) litikájában, s így ellátási prog­nózist adnak a következő idő­szakra is. A vállalat egy és negyed milliárd forint forgalmait bo­nyolított le 1969-ben, ez 17,7 százalékkal haladta túl az elő­ző esztendő értékesítési szá­mait. — Terveink központjában az állami és a szövetkezeti kis­kereskedelem, s egyéb vásár­lóink igényeinek mind telje­sebb kielégítése áll — említi Dévényi Zoltán igazgató. — Ennek megvalósításáért sok­irányú munkát folytatunk. Az élelmiszerek mellett tavaly megkezdtük a bor, a sör, egyes szesz- és dohányáruk, külön­böző vegyi cikkek forgalmazá­sát, s az idén további erőfe­szítéseket teszünk a kínálat oővítésére, az úgynevezett ABC-profil kialakítására. Ez az ABC-profil lényegé­ben az ABC-áruházak cikk- skáláját jelenti, vagyis az a törekvése a vállalatnak, hogy a FÜSZÉRT-raktárak az élel­miszerek mellett a napi köz- használatú iparcikkekkel is el tudják látni a vegyesboltokat. A közeli napokban kezdik meg a háztartási és iskolai papír­áruk, valamint az irodaszerek forgalmazását, majd az év má­sodik felében már egyszerűbb üveg- és porceláncikkeket, mű­anyagokat, háztartási kisgépe­ket is lehet rendelni a válla­lat fiókjaitól. Az új cikkekből 1969-ben 44 millió forint bevételt ért el a vállalat, s ebben az összegben nem szerepéinek a kishatár- menti forgalom keretében Jugoszláviából beszerzett étel­ízesítők, sörök, édességek, szá­raztészták tétélei. Ezek a vá­lasztékot javító, kedvelt cik­kek további 16 millió forinttal növelték az értékesítés számait. Az idén egymillió dollár érté­kű árucserére készül a vállalat jugoszláv partnereivel. Változatlan árszínvonalon Az öt somogyi FÜSZÉRT- fiók raktáraiból 797 millió fo­rint értékű árut szállítottak el tavaly az állami és a szövet­kezeti kiskereskedelem boltjai­dba. A megye élelmiszer-for­galma 17,8 százalékkal halad- 'ta túl az 1968. évit, s ez a je­lentős felfutás az árubeszer­zés, valamint a készletezés to­vábbi javítását követelte meg.' — 1970 első negyedében 37 millió forinttal, 15,4 százalék­kal emelkedett forgalmunk a múlt év azonos időszakához képest — nyújt tájékoztatást az igazgató —, s készleteinket ezért tovább növeltük. Jelen­leg 22 millió forinttal több az áru raktárainkban, mint egy évvel korábban, s főleg kül­földi cigarettákból, gyümölcs­léből, strandcikkekből gazdag a. kínálatunk. Várható, hogy hamarosan javul a készételek választéka, a Győri Keksz- és Ostyagyár pedig rövidesen korszerű csomagolású nápolyi­fajtákkal jelentkezik. »A jó árut is el kell adni* — tartja a kereskedelmi köz­mondás. A vállalat fiókjai ne­gyedévenként rendszeresem fölkeresik vevő partnereiket, áruforgalmi tájékoztatókon is­mertetik velük az időközben megjelent új termékeket. Ese­tenként kiállítással egybekötött árubemutatókat tartanak, és bizományi árukihelyezéssel se­gítik a kiskereskedelmet az idánycikkek értékesítésében. — Több mint másfél millió forintot fizettünk ki tavaly ve­vőinknek forgalmi jutalék, reklámköltség és kamattérítés címén — sorolja Dévényi elv­társ —, és e megállapodások­ban rögzített kötelezettségeket az idén is vállaltuk. Az árak kialakításánál nem törekszünk indokolatlan emelésekre vagy jogtalan haszonra. Ügy gon­dolom, az élelmiszerek lénye­gében változatlan árszínvona­la teljesen megnyugtató a fo­gyasztók számára. Másfél milliárd forint 1970-ben a Somogy—Zala megyei Élelmiszer- és Vegyi­áru Nagykereskedelmi Válla­lat áruforgalmában szeretné túlhaladni a másfél milliárd forintot. Az első négy hónap értékesítési eredményei azt tanúsítják, hogy a cég tevé­kenysége a sikeres teljesítés útján halad. A terv valóra váltásához bi­zonyára újabb lendületet ad a tavalyi munkával kiérdemelt elismerés: a tegnap átvett Szocialista munka vállalata cím és kitüntetés. b. *. D SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970 május L 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents