Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-05 / 103. szám

Meddig élhetünk? A bibliában ez áll: Matuzsá­lem 969 évig, Járed 962 évig élt, Noé 500 éves volt, amikor gyermekei: Sém, Ksám és Já- fet születtek. A bibliai mesélő mondott-e nagyot, vagy a múltban való­ban hosszabb életűek voltak az emberek? Sem ez, sem az: csupán az időszámítás volt más. Az évet akkoriban 29,5 napos holdhónapokkal számí­tották. És ha ennek ismereté­ben kiszámítjuk éveik számát, kiderül, hogy Matuzsálem 78 éves, Járed 77 éves korában halt meg, Noénak pedig 40 éves kora körül születtek a gyerme­kei ... S ha ezek után már kevésbé csodáljuk is az ősök életerejét, mégis joggal maradt fenn a hosszú időt megélt emberek korának jelölésére a matuzsá­lemi jelző. A tudományos ku­tatás ugyanis megállapította, hogy azokban az időkben, ame­lyekre a bibliai történetek utalnak, feltűnően nagy élet­kort jelenthetett a 70 eszten­dő. Mert az átlagos életkor még az időszámításunk kezdete kö­rüli években is a rómaiaknál és az egyiptomiaknál nem volt több, mint 20 esztendő. Tehát a 70, de még az 50 éves ember is ritkaságszámba menő, tisz­teletre méltó aggastyán lehe­tett. Nincs abban semmi meg­lepő, hogy az átlagos életkor a görög bölcsek, a római császá­rok idején 20 év körül moz­gott, ha arra gondolunk, hogy még néhány évvel ezelőtt is Indiában pL csupán 25 év volt az emberek átlagos életkora. Az átlagos életkor és a történelem Hosszú évszázadok múltak el, míg az átlagos életkor las­san emelkedett Európa orszá­gaiban. A középkor vége felé, az 1500-as évek körül az em­berek átlagosan 35 évig éltek, 1850-ben már átlag 43 évig, a századfordulón, 1900 körül még mindig csak 47 évig. Az élet­kor csak a következő évtize­dek során kezdett gyorsabban növekedni: 1930-ban elérte az 57 évet, a napjainkban szüle­tett gyermekek pedig már el fogják érni az átlagos 70 éves életkort. A kutatók becsléseiket vé­geztek, hogy vajon meddig emelkedhet az ember éle­tének ideje? Megállapítot­ták, hogy háziállataink átlagos élettartama az ötszöröse, hét­szerese annak az időnek, amely alatt növekednek. A kutya nö­vekedésének időtartama kb. 2 év, életkora 10—15 év; a macs­ka növekedésének ideje 1,5 év, életkora 8—10 év; a szarvas- marha növekedése 4 évig tart, élete 20—30 év; a ló növekedé­sének ideje 5 év, életkora pedig 20—30 év. Ezt a megfigyelést az emberre általánosítva: mi­vel az ember növekedése 20— 25 év között áll meg, természe­tes életkorára 100 évet kapunk, de igen gyakran el kellene ér­nie a 150 éves életkort is. Ezt a megállapítást viszont iga­zolják a statisztikák, amelyek szerint a 100 évet megélt em­berek száma nagyobb, mint­sem általában gondolnánk. A statisztikák ugyanis azt mu­tatják, hogy 1 millió lakosból 100 éves vagy Idősebb: Bulgá­riában 555, Jugoszláviában 250, a Szovjetunióban 150, Romá­niában 106, Portugáliában- 58, Spanyolországban 11, Francia- országban 5, Olaszországban 4, Angliában 2. Milyen lesz a jövö? Megbízható adatok igazol­ják, hogy az ember egészsé­gesen megélheti a 150 évet is. Thomas Parr angol paraszt 152 évig élt, és életének utol­só napjáig élénk, friss ma­radt. Bőségesen evett, ivott; 120 éves korában ismételten megnősült. Túlélt kilenc angol királyt. Tetemét a híres Har­vey (a vérkeringés felfedezője) boncolta fel, s megállapította, hogy testének semmi olyan rendellenes elváltozása nem volt, mely az öregségtől szár­mazhatott volna. Vajon mit mondhatunk az átlagos életkor alakulásáról a tudományos és technikai for­radalom megdöbbentő eredmé­nyeit figyelembe véve? Az or­vostudomány nem valami fia­talító életelixír fölfedezésére törekszik, hanem egyre na­gyobb energiát fordít az örege­dés folyamatainak tanulmá­nyozására A gerontológusok az életkor meghosszabbításá­nak céljából az életmódra vo­natkozó recepteket dolgoznak ki. De ha az átlagos életkor jövő alakulását keressük, az orvostudomány egészének fej­lődését és várható eredmé­nyeit is tekintetbe kell venni. A jövőt kutató futurológusok szerint a 2000 körüli években a szervátültetés (szív, tüdő, vese, máj átültetése) orvosi rutin­munka lesz, az embert a beteg­ségek ellen egész életére im­munizálják, az öregedés folya­matait vegyszerekkel befolyá­solni tudják, megoldják a szervezet energiáival működő cselekvőképes protézisek (mint pl. a biokéz) kérdését. Ilyen és hasonló tudományos eredmé­nyek alapján — figyelembe vé­ve a szociális viszonyok ked­vező fejlődését is — a jövő szá­zad emberének átlagos életko­rát 150 évre becsülik. Fagyasztott űrhajósok De ha sikerül leküzdeni minden betegséget, a sérült szerveket egészségesre kicse­rélni vagy géppel helyettesíte­ni lehet (napjainkban dolgoz­nak már azon, hogy pl. a szív- átültetés helyett mesterséges, gépi szívet ültessenek az em­ber testébe), állíthatjuk-e, hogy az ember egyszer majd örökké élhet? A kutatók lehetségesnek tartják, hogy eljöjjön az az idő, amikor az emberek szerve­zetének működését a kriobioló- gia (mélyhűtés biológiája) esz­közeivel több száz évre, esetleg évezredekre felfüggeszthetik oly módon, hogy ismét életre kelthetők lesznek. Ez lehetőre tenné, ami mai ismereteink szerint megoldhatatlan, hogy az emberiség több milliárd fényév távolságban lévő csil­lagrendszerek bolygóit is meg­látogathassa, ahova egyébként csak az útra kelt űrhajósok — a csillagközi pályán születő és meghaló — késő utódai érkez­hetnének meg. Meddig élhet az ember? A sziklák köve is elporlad, az emberi szervezet is tönkre­megy egyszer. Gondolataink évezredek múlva is élhetnek, de egyéni életünk időtartama mindig szűkre szabott marad, pillanat csupán a természet rendjében. D. L. Hódító kannabiszok A fiatalok némán ülnek a félhomályos nyugat-berlini teaházban. A felületes szemlé­lő csupán a sötét színű, gő­zölgő teát láthatja az plegáns porcelán csészékben, s nem érti, mi az a réveteg kifejezés az arcokon? A párizsi Quartier Latin egyik eldugott beatklubjában szakállas ifjak, elvadult külse­jű lányok guggolnak a pislá­koló gyertyafény körül — a conga dobok és elektromos or­gonák sztereofonikus zenéje betölti a kicsiny helyiséget, édes-kesernyés — a templo­mok tömjénszasgához hasonló — illat száll a levegőben. A társaság tagjai várakozástelje­sen figyelik a középen ülő fér­fit, aki megszokott, lassú moz­dulatokkal cigarettát sodor, majd sorra odanyújtja a mel­lette ülőknek. Az új járvány egyre na­gyobb rémületet okoz Nyuga­ton. Az ősi, gyönyörszerző ká­bítószer, a hasis, amit a be­avatottak most egyszerűen »has«-nak vagy egyszerűen »anyag«-nak neveznek, riasztó gyorsasággal hódít az Egyesült Államokban, és az utóbbi hó­napokban átterjedt Nyugat- Euróoára, elsősorban az NSZK-ra. »-Kábítószer-lavina fenyegeti Németországot!« »■Egész iskolák fogyasztanak hasist!« Ilyen és hasonló je­lentések látnak napvilágot a nyugatnémet lapokban. A kábítószerek eladása pe­dig zavartalanul folyik to­vább. A müncheni pop-palo­tában, a Gitta 2000-ben, a ke­reskedők halkan tudakolják: »Kell valakinek?« Akinek szüksége van rá. megnevezi a kívánt mennyiséget, és találka­Somogyiak a zalai Életünk fotókiállításon Május 1-én ünnepélyesen megnyitották Nagykanizsán a másodízben megrendezett Éle­tünk című országos fotókiállí­tást. Örömmel láttuk néhány somogyi fotós munkáját is. Nagy László Reggel az erdőn című képe pályázati díjat ka­pott. Falra került a Fejek és kezek című műve is, amely e^y tánccsoportot örökít meg a próba szünetében. A kaposvá­riak közül Péter János szerepel még a szomszéd megye tárla­tán, Perspektive és Faaprítás című képeit állították ki. A nagyatádi fotoklub munkáját dicséri, hogy két tagja is be­mutatkozik ■ Nagykanizsán. Durgó Tibor két képének cí­me: Fura dolgok, Akik a vizet szelik. Posta József képe a munkásélet egy pillanatát örö­kítette meg, a fotó címe: Még egy szippantás. Az Életünk című _ országos fotókiállításról az a benyomá­sunk, hogy a fotósoknak dina­mikus emberábrázolással sike­rült újat mondaniuk változó életünkről. Egyaránt szerepel­nek paraszt- és munkástémák, s a képek a tájábrázoláson ke­resztül is a változó világunkat fejezik ki. H. B. helyet beszél meg egy félreeső utcasarkon. Hasonlóan megy az üzlet Hamburg, Frankfurt és Nyugat-Berlin kiszemelt pontjain is. Átlagár, közepes minőségnél: grammonként 5 márka. Mit mond a lexikon a kan­nabiszok, a két veszélyes ká­bítószer eredetéről? A kendert már 5000 év óta ismeri az em­beriség: a porzós növény rost­jaiból fonalat készítenek, ter- mős virágai és levél végződései élvezeti szerként szolgálnak. A mámort előidéző ható­anyag (tetrahidrocannabisol) csak az indiai kenderből nyer­hető, amely a szubtrópusi klí­mában, Mexikóban, Észak-Af-' rikában, Törökországban, Pa­kisztánban és Indiában terem. Kábítószerként két változat­ban használják. Marihuána. A levelek és a virágok kiszárított keveréke, Mexikóban és az USA-ban pipákban vagy saját készítésű cigarettákban szívják. Hasis. A felső levelek mi­rigyfejecskéiből nyert gyanta: különleges pipákban, cigaret­tákban, vagy italokhoz, ételek­hez keverve fogyasztják. A marihuánánál a hasis lényege­sen hatékonyabb. A hasis és a marihuána elterjedésével két, egymásnak ellentmondó nézet alakult ki: _ a tudások egy része az elle- j nük való harc fokozását, a ká­bítószer-kereskedők és fo­gyasztók szigorú megbünteté­sét követeli. Azzal érvelnek, hogy a kannabisz-származé- kok, bár kevésbé veszélyesek, mint az ópium, heroin vagy mint az LSD, mégis félelmi depressziókat, üldöztetési má­niákat, delíriumokat okoznak, általános egykedvűséget vál­tanak ki, és lépcsőfokot je­lentenek az egészségre még ár­talmasabb kábítószerek fo­gyasztása felé. Mások veszélytelenebbnek tartják e szereket, és egyene­sen élvezetük és kereskedel­mük engedélyezését ajánlják, ettől remélve népszerűségük csökkenését. Egy külön e célra alakult brit kormánybizottság ezzel indokolja a kannabiszok használatának engedélyezését: úgy vélik, minél inkább tilt­ják e kábítószereket, megszer­zésük érdekében annál kocká­zatosabb és a társadalomra nézve egyre veszélyesebb bűn­tettekre ragadtatják magukat élvezetük rabjai. Egyes üzleti körök vérszemet kaptak a/, újabb haszonszerzési lehető­ségtől: amerikai cigarettagyá­rak máris üzemen belüli tanul­mányokat készítettek a mari­huánás cigaretták piaci érté­kesítésének módszereiről. Akárhogy döntenek is a nyu­gati törvényhozók, nincs sok reményük rá, hogy a megin­dult lavinát megállítsák. Az USA-ban a legutolsó felméré­sek szerint legalább tízmil- lióan próbálták ki a tiltott gyümölcsöt, sőt a kollégiumok­ban minden ötödik diák talál­kozott már a kábítószerekkel. Tavaly 1200 tonna marihuánát vittek be Mexikón keresztül az országba. Augusztusban a woodstocki beatfesztiválon a 400 ezer részvevő kilencven százaléka teljesen nyíltan szív­ta a marihuánát. Tény, hogy e divat, irány­zat, mozgalom, vagy bárminek is nevezzük, elsősorban a kö­zépiskolai és az egyetemi diá­kok között terjed. Szorosan kapcsolódik az amerikai és an­gol eredetű »pop« és »protest« mozgalmakhoz. Kevés olyan popzenekar van, a Beatlestől a Mothers of Invention, Fugs, Rolling Stones együttesekig, amelyik ne próbálta volna ki a kábítószert, és dalaikban, szö­vegeikben ne magasztalták volna csodálatos hatását. A kábítószerek ilyen méretű elterjedését sokan, lekicsiny- lik. Úgy beszélnek a mámor­ba zuhant fiatalokról, mint akik egyszerűen csak iól akar­ják érezni magukat, s kíván­csiak arra, milyenek lehetnek a valószerűtlen, varázslatos hallucinációk, a feleitós. a r.vugalom és az együttlét ér­zése. A Times című amerikai újság ennél tovább megy. Mint írja, a fiatalok elmene­külnek a mai amerikai való­ságtól, és visszahozatalukra nincs is remény, amíg világuk a bizonytalan háborúk, az egyenlőtlen esélyek és jövedel­mek. az elavult intézmények világa marad. Hirschler Richard Hatezer tonna aszfalt készül Fekete tél 40. Lesvárpusztán túl, az or­szágút és a Rózsa-kanális kö­zött egy fácánkakas sétált a lucernatarlón. Ezzel a látvány­nyal búcsúzott Németh László János az ismerős tájtól. A következő percben átgu­rult a rozoga autóbusz a Ró­zsa-kanális hídján, és egyszer­re szívszorítóan idegen lett minden. Gyermekkorában a hídig szokott cserkészni pajtásaival a költő. Külön-külön ismerték valamennyi eperfát, melyiken milyen gyümölcs terem: illa­tos hamvaslila méaédes fehér, avagy savanykás fekete. To­vább, Rábapatona felé már nem mertek engedni a csábí­tásnak, különben öreg estére vergődtek volna haza. Tervez­ték, hogy elmennek majd Ene- séig', sőt Kényig is, ha nagyob­bak lesznek, és akkor vonat­tal utaznak vissza a városba. Elérkezett az ideje annak, hogy Németh László János megismerje a Rózsa-kanálison túl kezdődő, képzeletét oly sokszor foglalkoztató tájat. Ré­gi pajtásai közül senki nem tartott vele. Üj barátokkal, életre-halálra hozzá tartozó társakkal indult Sopronkőhi­dára, a győri MÁVAUT ha­tóságilag igénybe vett külön­járatán. A bilincs egyik karikája az ő bal csuklóján, a bilincs má­sik karikája Bogdanov István jobb csuklóján. Ugyanígy egymáshoz bilincselve a többi bajtárs is. Fejük alig látszott ki a magas üléstámlák közül; gondba, némaságba merülten dülöngéltek a rázódástól. Mindannyian magukon visel­ték a kínzások nyomait. Ar­cukat nyílt sebek, daganatok torzították el, szakadt ruháju­kat szenny- és vérfoltok borí­tották. Hallgattak, mert ez volt a parancs, de ha megengedik a beszélgetést, akkor sem lett volna kedvük hozzá. Hallgattak a csendőrök is. Éberen, a fölény közérzetével. Nekik ünnephez hasonlított ez az út. Egyenruhájukat simára kefélték, csizmájukat fényesre bokszolták, a képüket gyulla­dásosra borotválták az alka­lom kedvéért. Karabélyuk tu- sáját az autóbusz rácsos padló­jához támasztották, úgy mar­kolták a fegyvercsövet. Dr. Demeter Zoltán ápolt- sága, kincstári eleganciája bi­zarr tévedésnek tűnt az ócska buszon, a riasztóvá kínzott foglyok környezetében, öt csu­pán az unalom kínozta. Mindig a szájához emelte kesztyűs ke­zét, ha ásított. Mégis kitartott a szótlanság mellett, és kurtán válaszolt, ha Faragó mondott neki valamit. A költő meg-megfeledkezett gyűlöletéről. Gondolatai, érzé­sei bilincs nélkül kalandoztak térben és időben. Ellentéte, szó szerint, halálos volt hur­colóival, mégis arra eszmélt, hogy szánalma felébred irán­tuk. Szeme daganatai közül el- elnézte jósvádájú kínvallatóit, és a nyakukon látta a hóhér kötelét. Bűnhődésük víziója nem a bosszúvágy reménye, hanem a közeljövő biztos jóslata volt. Németh László János ismerte a holnapot. Tudott a számadás eljöveteléről, de ez az előre­látás csak súlyosabbá tette a maga tragédiáját. Mindazt, amit könnyű meg­magyarázni egy sétaúton a kellemes, nyári estében, mind­azt most dermedten csodálta, mint a felfoghatatlanságon túl kezdődő titkokat. Nem értette, milyen ösztönök parancsára hajlandók gyilkosokká válni az emberek olyan áron is, hogy közben a saját öngyil­kosságukat készítik elő. Nem értette, hogyan lesz valakiből a kínzás megszállottja, holott a szadista is volt valaha sze­líd kisfiú; imádkozni tanult az anyjától, illedelmesen köszönt a tanítóinak, s megborzongott, ha kiejtették előtte a szót: gyilkos. Hivatás? Parancs? Az uralmi mechanizmus kénysze­rítő logikája? Ha így lenne, akkor 6 és annyian mások miért szálltak szembe ezzel a kényszerítő logikával? Mert bátrabbak, becsületesebbek és okosabbak? Ha ezerszer így van, akkor sincs ok a lelkiismeret nyu­galmára, sőt nyomasztóbb a tragédia. A lét egyszerű té­nyei szerint is vizsgálható az élet. Amilyen banális dolog, hogy a világ egy adott darab­ja táplál bennünket, hogy is­merős tájak kenyerén, gyü­mölcsén növekedtünk egészsé­gesekké, épp oly mély okkal kérdezhetjük a velünk egy tájon élőktől, a velünk egy anyanyelvet beszélőktől: mi­végre épített értük iskolát kőműves, mivégre szabott juk ruhát a szabó, mivégre púposodott meg a paraszt af mezőn a kenyerükért? Milliók? éltek abban a hitben, hogy becsületes munkájuk jó jövőt hoz, és íme, a verejték és a szorgalom gyilkosokat nevelt. Németh László János a ha­zát látta a rozoga busz abla­kából. Pompás terméseket lá­tott a rábaközi földek kánaán- ján. Hiába csillogott vastag znizmara a szántásokon, az ő kedvéért kivirult a mező. Zöldtarajos hullámokat vetett, a gabonatábla, lányok kendő-i je virított a derékig érő ku­koricásban; zengett a levegő a méhek döngésétől a bíborhere felett. Éppen úgy, mint tíz éve, amikor mezítláb jöttek eprész- ni a Rózsa-kanális hídjáig. Mire volt jó a földek bő­sége? A föltátplált testek jel­telen sírokban porladnak. Oda kerül ő is, az áldozat, és oda kerülnek a hóhérok is. Ahe­lyett, hogy hosszú élettel ró­hatnék le hálájukat a:j életnek a jóért, hanyatt-homlok szá­guldanak a gödör felé ... Nem irtózott a költő a leg­végső gondolatoktól. Tudta, hogy az ő számukra itt van az idő. Már akkor tudta, amikor Stelczer Lajossal együtt elha tározták a vizsgálati jegyző könyv aláírását. Látniuk kel-1 lett: mindannyian elpusztul­nak a kínzásoktól, ha tovább tagadnak. Annyit, amennyit1 Demeterek egyébként is tud­tak, bevallottak. (Folytatjuk) A marcali járás útjait is ala­posan tönkretette a hosszú tél. A KPM Közúti Igazgató­ságának a járási szélthelyen levő aszfaltkeverő-telepén szinte megállás nélkül folyik a munka. Meleg aszfaltból a tervek szerint ebben az esz­tendőben 4000 tonnát állíta­nak élő. Készítenek hideg asz­faltot is, évi tervük ebből 2000 tonna. Számítanak azonban arra hogy ennél több anyagra lesz szükségük, hiszen több út­szakaszon a szokásos 3—4 cen­timéter helyett fiz centiméter vastagságban kell teríteniük, hogy eltüntessék a tél nyomait. Képünk a keverőtelepien folyó munkáról, illetve Marcaliban, a Kossuth Lajos ufeai útjaví­tásnál készült. Q SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1970. májas 5.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents