Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-28 / 123. szám

llj munkaeszközökkel állítják ki a BNV-n a FRflK—B1 forgórakodót Az új munkaeszközök többféle mezőgazdasági munkára teszik alkalmassá a gépet A Vörös Csillag Traktorgyár kiállításán megtekinthető erő- és munkagépek közül bemu­tatjuk olvasóinknak az egész sor új munkaeszközzel ellátott IRAK—B1 típusú forgórako­dót, amely a legkülönbözőbb területeken a nehéz rakodási munkák elvégzésére gazdasá­gosan, jó hatásfokkal alkal­mazható. Évek óta jól bevált eszköze á teherpályaudvari ra­kodásnak, a külszíni bányafej­tésnek, az ipartelepeknek, va­lamint a nagy földmozgatást igénylő munkáknak, és fel- használása egyre inkább ter­jed a mezőgazdaságban is. A mezőgazdaság anyagmoz­gatásának gépesítése igen nagy jelentőségű feladat. Jelenleg még nem megoldott a ter­mény, illetve a szállításra ke­rülő áru gépi rakodása, vala­mint. sok egyéb olyan munka­folyamat gépesítése (pl. útépí­tés, tereprendezés, csatorná­zás), amely lényegében a gaz­dálkodás szerves része. Nagy utazási sebesség A különböző szerkezeti ki­alakítású, szakaszos működésű rakodógépek áttekintése és analízise alapján megállapít, ható, hogy a mezőgazdasági ra­kodási és földmunkáknak leg­jobban a magajáró forgórako­dók felelnek meg, önköltségük a legalacsonyabb, és a beru­házás is ezeknél térül meg a leggyorsabban. Közöttük is igen előkelő helyet foglal el a DUTRA FRAK—Bl, hiszen a szakaszos működésű rakodógé­pek közül a legkisebb fajlagos költségráfordítással üzemel­tethető. A FRAK—Bl alkal­mazása mellett szól az is, hogy nagy az utazási sebessége (34 km/órg), és így könnyen és gyorsan tud munkahelyet vál­toztatni. Ezzel hatékonysága nagymértékben fokozódik és lehetőség van arra is, hogy a kisebb gazdaságok és terme­lőszövetkezetek is ki tudják használni, társulások útján. A mezőgazdaság szempont­jából ugyancsak kedvezően értékelhető az is, hogy a FRAK—Bl részegységeinek, alkatrészeinek igen nagy ré­sze (motor, hátsó híd, véglehaj- tás, járószerkezet, fékberende­zés, kormányszerkezet egy ré­sze) csereszabatos a mezőgaz­daságban igen nagy számban dolgozó DUTRA traktoroké­val. Ez megkönnyíti a javítá­sát, és kisebb alkatrészkészle­tet igényel. Nem elhanyagolható szem­pont az sem, hogy a FRAK— Bl forgórakodó rakodási telje­sítménye ömlesztett anyagok­nál 30—40 tonna/óra, amit tartós üzem esetén is biztosí­tani tud. A gép üzemeltetési költsége évi átlagban 50—60 Ft/óra között változik. Kényelmes és biztonságos vezetés A forgórakodó gémjének forgatása olajmotorral törté­nik. A gém emelését, valamint a gémre szerelhető munkaesz­közök mozgatását nagy nyo­mású, kettős munkahengerek végzik. A munkaeszközökre üzem közben jó rálátást bizto­sít a kétoszlopos kormánymű kormányoszlopai között elhe­lyezett forgatható vezetőülés, a ferde elhelyezésű kormányke­rekes megoldás pedig kényel­mes és biztonságos vezetést tesz lehetővé. A FRAK—Bl névleges eme­lőképessége pótgémmel 800 kp, pótgém nélkül 1000 kp. Gémemelési ideje: kb. 5 sec. A forgórakodóra felszerel­hető már az eddigiekben is­mert munkaeszközök: a 0.5 köbméteres és a 0,7 köbméte­res rakodókanál, a gumós ter­mény rakodókanál, a 0.5 köb­berendezés, a telieremelőhorog, a villás teheremelő, az árokásó beren­dezés, a hegybontókanál, a rönkfogó, a rönkmarkoló és a polipmarkoló. A FRAK—Bl munkaeszkö­zeit folyamatosan továbbfej­leszti a Vörös Csillag Trak­torgyár. 1975-re mintegy 35 különféle munkaeszköz előál­lítása szerepel a tervelőirány­zatban. A forgórakodóhoz je­lenleg kialakított új munka­eszközök főleg a gép mezőgaz­dasági alkalmazhatósági terü­letét bővítik. A kazalozóvillá- yap felszerelt forgóralytdó al­kalmas széna, szalma kazalo­zására, silótakarmány, cukor- répalevélzet rakodására. Az öntözőcsatornák karbantartá­si munkáit gépesíti a forgóra­kodóra szerelt öntözőcsatoma karbantartó rézsűkasza és isza- polókanál. Elkészült a gumós- termény-markoló. a kazalozó- villa és a szervestrágya- markoló is. A forgórakodóhoz távvezérlő berendezés is alkalmazható. Segítségével a munkagép ke­zelője közvetlenül a munkatér mellől irányíthatja az alapgép munkafolyamatait. Alkalma­zása különösen vagonrakodás­nál kedvező, ahol a gép keze­lője a vagon oldalán ülve irá­nyíthatja a géfj munkáját, mi­közben a vagonba benyúló munkaeszközt figyelemmel tudia kísérni Keresse föl a DUTRA-gépek kiállítását az autó- és traktor- ipari pavilon (40. sz.) előtti szabad területen, (x) méteres markoló 17. Krecsmár Jenő körülnézett. Hondát kereste, hogy sürgősen közölje Vele mindazt a sok fontos tudnivalót, amiről Ewans közvetítésével eddig ér­tesült, nehogy kartársa bajba keveredjék. A kis kopasz azonban nem volt sehol. * * * Ciduro, Müllerék parcellája. Nem sokkal azután, hogy az a különös Szerzet, az Arany­város illegális plébánosa jó szándékú, hasznos intelmei fel­sorolásába kezdett, Honda László kiosont a raktárból Távozása nem tűnt fel senki­nek, a hallgatóságot annyira lenvűgözte a padre előadása. A jaguárkaland hőse viszont pokolian unta magát, egv árva szót sem értett az egészből. Türelmetlenül izgett-mozgott hát a sarokban, és elhatározta, hoev körülnéz eev kicsit. Kilé­pett p raktárépületből. A Floresta felől kellemes illetek csapták meg az orrát, a Madame ugvams elhatározta, hogv kitesz magáért, ha már egvszer »iobb emberek« is el­vetődnek ide, és olyan ebédet főz nekik ... Honda bekukkantott az ima- há~t'- szemügyre vette a pap. lakot, amely egyetlen három­szor kétméteres helyiségből állott, és szerényen simult az imaház oldalához. A Pirkadat ktsz kíváncsi részlegvezetője belesett az en- carregador especial már lénye­gesen masszívabb házának ab­lakán is. Egy pantallós fiatal­ember horkolt az ágyon, körü­lötte a földön üres rúmosüve- gek ... Semmi érdekes. Körülsétálta a Főteret, majd befordult az egyik ösvényre. Pár lépés után úgy érezte ma­gát, mintha ’fényárban úszó fő­útvonalról valami elhagyatott, rosszul világított mellékutcába került volna. Itt a fák sűrű lombozatán alig hatolt át némi napfény. Pár pillanatra meg kellett állnia, hogy szeme megszokja a derengő félhomályt, aztán fü­t.vürészve indult beljebb. Fel­riasztott egy majomcsoportot. Később boldogan fedezett fel egy pompázó orchidea­bokrot. Percekig gyönyörkö­dött benne, egy szálat le is szakított, majd ballagot to­vább. Aztán egv fa mögül valaki puskatussal fejbevágta. — Nézzétek, milyen csoda­bogarat hoztam nektek! — ri­koltotta Ernest, amint kilépett a sűr.űből, hóna alatt az esz­méletlen Honda Lászlóval. Ez az Ernest épp oly hatalmas termetű volt, mint senhor Mullero, épp oly szőke, de sok­kal fiatalabb, darabosabb és durvább arcú. Az Aranypatak partjára épí­tett takaros házikó tornácán a két férfi abbahagyta a heve­nyészett térkép tanulmányo­zását, és a hang irányába for­dult. Hans Müller volt az egyik, a másik meg egy barna hajú. középtermetű, kövérkés, lassú mozgású, lassú beszédű ember. Franz Eberhardt. A harmadik társuk közben a tornác sarkába lódította zsákmányát. — Csak, megsimogattam a puskaaggyal — magyarázta vigyorogva —, nemsokára ma­gához tér. Az volt a fickónak a szerencséje, hogy egy , pillanat­ra tisztán kivehettem az arcát, s láttam, hogy idegen. Gon­dolom, azok közül való, akik­ről tegnap este meséltél. Hans. — Igen — bólintott Müller —, ez az egyik magyar. Va­lami elektromos vigéc. Egy dummer Kerl. A Flores tában csak ült, és hallgatott. Az anyanyelvén kívül mást nem beszél. — Vajon mit keresett erre? — tette fel a kérdést elgon­dolkozva, mintegy önmagának Eberhardt. — Vajon ki küld­hette? Müller mosolyogva csóválta a fejét. — Franci, te már akkor is gyanakszol, ha arra semmi ok. Ezt a kis kopasz korcsot senki E SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970, május 28. Élelmiszerhigiéniai laboratórium Vácon Az új intézményt magyar gyártmányú, korszerű műsze­rekkel szerelték föl. A labo­ratórium feladata elsősorban a mezőgazdasági nagyüzemek élelmiszeripari melléküzem- ágaiban termelt készítmé­nyek ellenőrzése. közegész­ségügyi szempontból. Az alap- és segédanyagok vizsgá­latával elkerülhető, hogy hi­bás alapanyagokból rossz ké­; szítményeket gyártsanak, és a kész áru vizsgálatakor derül­jön ki annak fogyasztásra va­ló alkalmatlansága. Végcél ugyanis, hogy kifogástalan állati eredetű élelmiszerek kerüljenek a fogyasztók asz­talára, de megvédjék a ter­melő mezőgazdasági üzemeket is az esetleges károsodástól. Ki segít F.Józsefen? EGY EMBER FÉL. Egy ember fél a többiektől, a jö­vőtől. F. József Kaposfőn, a Dó­zsa György utca 38. számú házban lakik. A konyha mel­lett egy műhelynek beillő he­lyiségben ül egy deszkán, me­lyet két vaskerék tengelyéhez erősítettek. F. József járókép­telen, lábait rongyokba bu- gyolálta. Egyik keze időnként meg-megrándul. F. József /százszázalékos rokkant. A szavak nehezen formálódva buknak ki száján. — Még élni szeretnék. Még néhány évig nagyon szeret­nék élni... Hol is kezdjem? Talán ott, hogy jugoszláviai területen születtem. Ott is ta­nultam ki a cipészmestersé­get. Aztán, hogy a népszám­láláskor a szüléink magyar­nak vallották magukat, haza kellett jönnünk. Akkor tör­tént velem az első szeren­csétlenség. Akkor, 1944 novemberében hideg idők voltak már. Jöttünk át a kompon. Egy kocsis- ráhaj­tott, megbillent az egész tá- kojmány. A jéghideg víztől elfagyott a lábam. Először Szentán laktunk a szüleim­mel. A bátyám akkor már Kaposfőn élt. Ide akartunk mi is költözni. Kaptunk is nem küldte ide, semmit sem keresett erre. Egyszerűen elfe­lejtették tájékoztatni az ösvé­nyek tiszteletéről. Vagy nem értette meg, amit mondtak ne­ki Elcsavargott. Figyeljétek, már eszmél is! Ernest, tölts bele pálinkát, és ha teljesen magához tér, udvariasan kí­sérd vissza a Főtérre a társai­hoz. — Nem bántod, érted!? — tette hozzá keményebben. — Semmi értelme, hogy esetleges kellemetlenséget csináljunk magunknak, most, amikor ilyen szépen alakulnak a dol­gaink. Folytassuk a munkát! — Hát — mondta vontatot­tan, Eberhardt —» azért min­denesetre addig is beszéljünk portugálul vagy franciául. Tu­domásom szerint sok magvar konyít valamit a mi nyelvün­kön. Müller és Eberhardt ismét a térkép fölé hajolt, és folytat­ta a beszélgetést. Ernst, aki szemmel láthatóan nem volt egyenrangú társ ' a trióban, inkább amolyan tes­tőrféle, kelletlenül beballagott a házba, és fél palack pálin­kát hozott ki. Intett Hondának, hogy nyissa ki a száját, és mérsékelt lelkesedéssel, csak úgy az üvegből megitatta. Saj­nálta a drága italt. Hátha még sejtette volna, hogy ennek a pár kortynak milyen végzetes következmé­nye lesz társai messzemenő terveire. (Folytatjuk) egy árendás házat a malom­nál. Egyszer csak pénz érke­zett Jugoszláviából. Az ottani házunkért kifizettek néhány ezer forintot. Én nagyon sze­rettem ott, lakni a malom­nál Nem voltak felhőtlen napok azért azok sem. Az apám néha többet ivott a kel­leténél. Amikor szóltam ne­ki, verni kezdett. Nem ütöt­tem vissza, pedig erősebb voltam nála. Egy ütés talán ideget is ért. Akkor kezdett rángani az egyik kezem. 1957-ben kifordult a lábam. 1962-ben. el is törött. Csúszós ú« vezetett a malom felé. Ez abban az évben volt, amikor megalakult itt a termelőszö­vetkezet. A malomnál telepe­dett meg a gépállomás. El kellett jönnünk onnan. A szövetkezet szén áron vette meg a fél hold földünket, 17 000 forintot adott érte. Ezen meg a Jugoszláviából kanott pénzen vettük meg ezt a Dózsa György utcai házat. Az anyámmal éltünk itt ket­ten.­A TESTVÉREIM mindany- nyian a saját lábukra álltak már akkor. öten vagyunk testvérek, öt férfi. Akkör lett nekem rossz az életem, ami­kor az édesanyám meghalt. , öt hónapig nem nézett fe­lém senki. Néha a -szomszé­dok megkönyörültek rajtam. Mit tehettem? A testvéreim­nek nem kellettem. Idevet­tem a házba Ju'hászékat. El- (tartási szerződést akartam kötni velük. A mi itteni ta­nácsunk azonban a levelem 1 ellenére sem tett semmit en- , nek érdekében. Juhászék be- i mentek Kaposvárra, ott azt 'mondták nekik: a ház ára , egyenlő arányban a testvé- i reké. Én addig úgy tudtam, 1 hogy az enyém lesz. Hát in- (gyen ki tartana el engem? Egy i magatehetetlent? Elemésszem 1 magam ? Ezt kérdeztem ál- 1 matlan éjjeleken magamtól. ! Élni szeretnék. Negyvenkilenc i éves vagyok, csak 370 forint 1 szociális segélyt kapok a ta- [ nácstól. Cipészmunkával rit- i kán kopogtatnak be hoz- 1 zám, elkezdtem korsókat be- ' fonni színes műanyag szállal.- Jó lenne, ha valamelyik vál- i lalat felkarolna. Meg az is jó 1 lenne, ha a testvéreim egy­szer eljönnének, hogy közö­sen beszéljük meg, mi legyen , velem. Elmennék szociális otthonba, de ha nem az enyém a ház, ki vesz oda be? Nem mernék egy kis pénz nélkül bekopogni. Vagy anél­kül is jól bánnának velem? Az egyik testvérem azt mondta: »Nézd, nálunk csak a disznóólban lenne helyed.« Vélt és valódi sérelmek kí­nozzák F. Józsefet. Elszokott az emberektől, fél tőlük. Jog­gal? A kaposfői tanácsházán Kányási Mária vb-éki'öikhe- tyettessel 'beszélgetek. — Csak á testvérektől függ, hogy lemondanak-e részük­ről. Mi nem írhatjuk meg F. •József helyett az eltartási szerződést sem. Levelet sem kaptunk tőle. Mindenki az­zal köt ilyen szerződést, aki­vel jónak látja. Mi csak el­lenőrző szerv vagyunk: meg­vizsgáljuk, hogy az iratban foglaltak nem sértik-e az egyik vagy másik fél érde­keit. A szociális otthonba he­lyezése hosszú folyamat. Négy-öt irat kell hozzá. Sze­rezze be ezeket előbb F. Jó­zsef. Akkor mi fölterjesztjük kérelmét a járási tanácshoz, onnan pedig a megyei tanács egészségügyi osztályához ke­rülnek a papírok. Tehát F. Józsefnek előbb meg kell szereznie a szükséges irato­kat F. József rokkant, járókép­telen. Kaposfői testvérbátyjánál két ízben kopogtatok, de nem találom otthon. F. Jánost, a rokkant egyik Kapos váron élő testvérét ötödik látogatá­somkor megtalálom. Egyszer már megbeszéltünk egy idő­pontot a feleségével, a meg­beszélt időpontban azonban nem volt otthon a család. F. János ennyit mond az ügy­ről: — ODAFOGATDA azt a hatgyerekes családot. Mi nem akartuk. A házat újra felbe­csülték. Nem tízezret, de a dupláját éri. Annak idején azt mondtuk neki, hogy mén­jén szociális otthonba. De akkor nem akart. Én fize- sem talán utána a pénzt? Egyikünk sincs olyan helv- zetben, hogy magához fogad­ja. Egy testvért sem köte­lezhetnek arra, hogy eltart­sa. Ha nem a Juhászokat vet­te volna oda, akkor más len­ne a helyzet. Nem szeretném, ha az újságban megjelenne az esetünk! Keresse meg a többi testvért is, jöjjünk ösz- sze valahol... Ez az amit tenniük, kell. Amit már tenniük kellett vol­na újságíró nélkül is. Volt idejük rá, másfél év. »Ren­dezni végre közös dolgai­kat«, félretéve az esetleges haragot, az emberség íratlan törvényeinek engedelmesked­ve. Még jogos . a kérdés: Kise­gít F. Józsefen? Leskó Lászo * i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents