Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-28 / 123. szám

CSURGÓI SZÁMVETÉS iEXPRESS, EXPRESS, EXPRESS. Két éve az első csurgói diákszínjátszó napokat egy új mozgalom szülőhelyének és igen találóan »rügyfakadás- nak« is jellemezték, amely egy több száz éves szép diákhagyo­mány kivirágzását ígérte. Ez az ígéret — ma valóság. Röviden ez a második csurgói diákszínjátszó találkozó mér­lege., A mozgalom nemes céljai; ébren tartani a diákszínjátszás hagyományát, gyarapítani a diákszínpadi együttesek szá­mát; és kétévenként megvizs­gálni a mozgalom helyzetét, fejlődésének irányát, jellemző vonásait. Túlzás nélkül állít­hatják: ezek a célok sikeresen teljesültek. Örvendetes bizony­ságokat szerezhettünk Csurgón arról, hogy a diákszínjátszó mozgalom nemcsak lombot eresztett, hanem virágzóban is van országszerte. S ha még nem is valamennyi iskolában, ám jó néhány esetben a mű­kedvelő művészet »nem közép­iskolai« fokán. Az együttesek, a bemutatók száma 22, azaz hattal, több a két évvel ezelőttinél. Most nemcsak a dunántúli városok­ból, hanem a fővárosból és többek közt Miskolcról, Szen­tesről is érkeztek diákszínját- '"szók Csurgóra. Ezzel és a me­gyékben való gondos, lelkiis­meretes kiválasztással minden szempontból több. gazdasabb. színesebb az idei találkozó. A két éve is fölismert sok­színűség, témabeli és műfaji változatosság elmélyült. Ugyanis a »mit« és a »hogyan« kérdésében teljes kötetlenség­gel választhattak a részvevő együttesek. Ugyanakkor ará­nyosan képviselték a produk­ciók a műkedvelő színjátszás »hagyományos? realista és újabb, irodalmi színpadi stí­lusát. Mindkettőben érezni le­hetett az újkeresés igényét, a kísérletező kedvet Voltak itt egyfelvonásos drámák, színmű­vek; volt komédia, kabaré; volt játékos elemekkel átszőtt oratórium; diákszínpadi zenés szatíra, s volt kitűnő, mai köz- életi-politikaitöltésű irodalmi összeállítás; volt népi játék és dramatizált elbeszélés is. Feltűnt, hogy változataiban gazdagabb lett a műfaji kate­góriák közötti átmenet: A gon­dolati hatásokra épülő oratóri- kus irodalmi összeállítások kü­lönböző formáiban például megtalálhattuk a realista szín­pad játékelemeit és fordítva. Szép példa erre a miskolciak előadása. Végh Antal Bekötő út című kisregényét dramati­zálták. A feldolgozás szépen megkomponált realista képeit az iskolai bejárás, az iskolai élet filmrészletei szövik át. Szuggesztív erővel ábrázolva a hátrányos helyzetűek sorsát, a kislány egyenlőtlen küzdelmét, kudarcát. Majd irodalmi szín­padi »képpel« zárul a műsor, ahol a szereplők vitába száll­nak az író »happy end«-es megoldásával. A huszonkét bemutató tematikai és formai gazdagsá­ga különösképpen örvendetes azzal együtt, amit mögötte sejthetünk. Gondos felkészü­lés, »műhelymunka«, szereplé­sek előzték meg a csurgói rész­vételt. Ahogyan a záró értéke­léseken is utalt rá a Népmű­velési Intézet’ munkatársa; is­koláinkban — remélhetően — mind jobban fölismerik a diák­színpadok órán kívüli törekvé­seinek jelentőségét az irodal­mi és esztétikai-világnézeti ne­velésben. Többségében színvonalas előadásokat láttunk. Gyenge bemutató csupán egy volt; az is véletlenül és műsoron kí­vül. (Hubay Miklós Felismerés és búcsú című egyfelvonásosa, a tatabányai 314-es Sz. Ipari Szakmunkásképző Iskola diák­jainak előadásában.) Igaz, mi­nőségileg kifogástalan produk­ció is kevés akadt. De ez nem zavart, sőt: sok gyakorlati ta­nulság forrása lehetett, E minőségi kifogásók a be­mutatókat követő színvonalas szakmai vitákon hangzottak el. Sajátos szakmai kérdések­ről, az előadásokról folyt ez a véleménycsere. S egyetlen hibája is ebből adódik, ti. nem lépett ennél tovább. Kitűnően összegezte a diákszínjátszó mozgalom általánosítható ta­pasztalatait, ám a bemutatott művek, irodalmi összeállítások tartalmi kérdéseiről nemigen esett szó. Pedig — mint a veszprémi csoport különben nagyszerű, mai hangvételű, po­litikai tartalmú műsora után is — nem ártott volna. Ez a mű­sor ugyanis nem kevés célza­tossággal vitára ingerlő, izgal­mas társadalmi-politikai kér­déseket vetett föl; a mai ifjú­ság türelmetlen és helyenként provokatív hangján a mai tár-, sadalmunkban is meglevő hi­bás nézetekkel és emberi ma­gatartásformákkal kapcsolat­ban (kispolgári közöny, kép- mutatás, törtetés, sznobizmus, nacionalizmus stb.). A rendezésről' a helyi szervek »csillagos kitűnőre« vizsgáztak a sorozat lebonyo­lításával. Szeretettel,' figyel­mességgel és nagy hozzáértés­sel rendezték meg ezt a' han­gulatos, szép és eredményes ta­lálkozót, amely megérett arra, hogy »magasabb osztályba lépjen«. Wallinger Endre Fáznak az első „fecskék“ Ügy akartam kezdeni, hogy fáztak az első »fecskék«, azaz az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda balatonföldvári táborának első vendégei. Az időjárás azonban változatla­nul tréfás kedvében van: egyik nap 20—25 fokos me­leg örvendezteti meg a Bala­tonon nyaralókat, másnap vi­szont felöltőt követelő hűvös idő riaszt el mindenkit apart közeléből. — Sajnos, vasárnap még fűtenün-k is kellett, olyan hű­vös volt az épületben. Vendé­geink — moszkvai és rigai valamint budapesti fiatalok, szakszervezeti üdülők — nem Lágyan omló kelmék, gyűrhetetlen szövetek a BNY-n íői Fehérneműgyár mutatós kollekciója. sárolnók a Habselyem Kötöttárugyár csipkedíszes hálóingjéből, kempingruhá­jából. Pulóvert a Budapesti Finomkötött­árugyár kol­lekciójából, trevira kosz­tümöt a Hód­mezővásárhelyi Divatkötött­árugyárból. — Szerencse, hogy itt nem árusítanak — jegyzi meg ba­rátnőm gono­szul, anyagi helyzetemre te el. A műszói alapanyagú kel­méből még az idén egymillió méternyit gyárt a Budaprint Pamutnyomó-ipari Vállalat. (Tavalyi nagydíjas termékük, a Budacril most a Debreceni Ruhagyár konfekciójában vo­nul fel.) Szépek a Hazai Pamutszö­vőgyár kellemes narancs, ok­ker, piros színű batisztjai, po­liészter és pamut keverésű kosztüm-, .öltönyszövetei. Üj cikk a Hazai Fésűsfonó es Szö­vőgyár Fester nevű könnyű, kopásálló, éltartó, szellős szö­vete. A Pápai Textilgyár tar­ka pizsamaanyagai, a Pamut- fonó-ipari Vállalat fonalai is kedvet csinálnak a vásárlás­hoz. Kördobogón, fekete-fehér hát­tér előtt légies fehér hálóin­gek, kombinék, baby-dollok, csipkés köntösök. A reflektor időről időre váltakozva négy színben világítja meg a Női Fehémeműgyár átlátszó, köny- nyű termékeit. Habkönnyűek a selyem, a műszál ruhaanyagok. Csillámló fonalat szőttek a Pygmalion nevű kreppszövetbe. A telet idézik a Pannónia Szőrmekikészítő és Szőrme­konfekció Vállalat nerc, per­zsa, pézsma, panofix és színes irhabundái. A Bőripari Válla­lat szerezte meg a könnyűipar másik nagydíját sertésruházati velúrszövetével. A sertésbőr durva pórusait eltüntették, pu­ha, könnyű, jól feldolgozható ruházati bőrt állítottak ki, fe­kete, kék, zöld, lila színben. MICSODA BŐSÉG, micsoda választék! Bárcsak az üzletek­ben negyed ennyit találnék! K. M. nagyon élvezhetik a nyári Balaton örömeit. Jelen!eg*két- százötvenen vannak tábo­runkban, de már a hétre vár­juk az NDK-ból érkező első fiatalokat — tájékoztat Szán­tó Józsefné gazdasági igaz­gató. Amikor a táborban jár­tunk, melegen sütött a nap, aki tehette, fürdőruhát öltött, hogy lebarnult testével büsz­kélkedhessen. Sokan voltak a földvári parton is a tábor lakói közül, a vízbe azonban csak a nagyon bátrak me­részkedtek. Legtöbben gumi­matracon »élvezték« a vizet. Találkoztunk a tábor lakói­val Siófokon, amint éppeh vitorlásra, hajóra - szálltak, hogy ha már fürdeni nem tudnak, legalább Tihanyt, Bada­csonyt vagy Balatonfüredet ismerjék meg. Azt is megtudtuk a gazda­sági igazgatótól, hogy az elő- és utószezonban olcsóbb árakkal fogadják az úttörő­ket, középiskolásokat és a SZOT-beutaltakat is. Január 1-től Balatonföldváron műkö­dik az Express balatoni igaz­gatósága, s most Badacsony, Kilián-telep, Balatomszemes is hozzájuk tartozik. A földvári kempingben 120 sátrat kap­tak, s egyszerre több mint 2000 vendéget tudnak fogad­ni. A Balatonra az idén ösz- szesen 18 ezer külföldi fiatalt várnak, ebből 15 ezer a Szov­jetunióból érkezik. Itthoni középiskolás és úttörő az elő- és utószezonban, valamint a sátortáborokban több mint 20 000 vendégeskedik náluk a nyáron. Rossz az idő, s hogy mégse unatkozzanak, erről gondos­kodik Kovács Katalin prog­ramszervező, aki elmondotta, milyen szórakozás várja a fia­talokat. Minden hétfőn a rajkóze­nekar, a siófoki Balaton Táncegyüttes ad a táborban műsort, s rövidesen bemutat­kozik a sárréti citeraegyüttes is. Kedden tábortűz a Bala- ton-parton, amit ügyességi vetélkedővel kötnek össze. Június 22-től auguszrtus 22-ig szerdánként zenés, táncos műsort rendeznek. hajón a Metró és az Atlas együttes, Zalatnay Sarolta és Komár László közreműködésével. Ez a program lesz szombaton­ként is, de a hajó ekkor éj­szaka indul balatoni útjára. Csütörtökön a táborban lesz tánc, pénteken Ki tud többet a Balatonról? vetélkedőt és más ügyességi versenyt Ren­deznek. Szórakoztatónak ígér­kezik a vasárnapi táborszépe- választás és a férfi lábszép­ségverseny is. Ezenkívül a kőröshegyi és a tihanyi orgonahangversenyek látogatása gazdagítja a prog­ramot. Egész nyárra vitorlást béreltek, s minden héten 'baráti talál­kozót tartanak a szovjet és a magyar fiatalokkal. Ha rossz is az időjárás, azért bizonyára szép emlé­kekkel távoznak majd a Ba­latonról az Express fiatal vendégei. Sz. L. *4 levél messzire megy A VÄSÄR.LÄTOG ATÓ, fő­leg, ha nő, nem kerülheti el a- ruhákkal, textíliákkal, cipők­kel teli könnyűipari pavilont. Üj anyagokról, formákról, az év divatjáról tájékozódhat a háromszintes pavilonban. S megéri a lépcsőjárás, a sor­baállás — valóban szemet kápráztató, gyönyörködtető holmikat láthat. £s még re­ménykedhet is — talán nem marad ígéret —, hogy a kiállí­tott termékekből a hazai üzle­tekbe is jut. A ruha- és cipő­gyárak, a textilüzemek nem­csak bemutatóra hozták el legszebb áruikat. Mindjárt a bejáratnál itt ez a csinos, pasztellsárga kabát, melyet szívesen viselnénk. Ahogy tovább megyek, egyre sűrűbben ismétlem — ezt a kosztümöt is megvenném, ilyen anyagból készülhetne a színhá­zi ruhám, itt a hozzáillő cipő, táska. Kellene a Debreceni Május 1. Ruhagyár sportos, sö- Ruhagyár selyemkabátja, a tétzöld nadrágkosztümje. Vá­tovább a cipők felé. — Nézd azt a csatosat! Mi­lyen jó a, sarka! — Mennyi csinos szandál! — öcsikének is ilyet ve­gyünk! — Anyu, nekem az a csizma kellene! — mondatfoszlányok a vitrinek előtt, elismerést, vágyakozást kifejezők. Felírom a Fővárosi Mérték­utáni Cipőkészítő Vállalat és a Minőségi Cipőgyár modell­jeinek számát. Ilyen cipőt, csizmát szerzek, ha megkop-; lalom is. A cipő-divatbemutatón a felvonuló manekeneknek csak a lába látszik. — Nézzük a bőrruhákat, a kesztyűket, a táskákat. Anti­kolt és fémhatású bőrkabát fémcsatokkal, véretekkel dí­szítve, A kesztyűkben is meny­nyi fantázia. Milyen sokat je­lent egy-két díszítő gomb, cipzár, karika. A kelmék lágyan omlók, vagy gyűrhetetlenségüket pél­dázzák. Fantázia nevűek — és minden fantáziát felülmúlók. Kellemes színek, gazdag vá­laszték. A Nylprint nevű, hengemyo- mással mintázott, lánchurkolt, könnyű anyag a Budapesti Fő­városi Tanács nagydíját nyer­Öreg nénikelépett be a postahivatalba. Régi, kopott, fekete láncfogantyús kézitás­kájából előhalászott egy leve­let, gyengéden kisimította, azután megszólított egy fér­fit. — Nem adná ide a töltő­tollát? Tetszik tudni, messzi­re megy a levél a fiamnak, és a város nevét szeretném aláhúzni. Megkapta a töltőtollat, reszkető kézzel aláhúzta a New York szót, megköszönte a segítséget, azután az egyik ablakhoz tipegett. Átadta a levelet. A postáskisasszony átvette, ráragasztotta a »Lé­giposta« címkét, és miközben bélyeget tépett le az ívről, ki­szólt az ablakon: — Tessék, kedves, rkár elő­készítettem. Ezzel a postáskisasszony részéről be is fejeződött az ügy. De nem a nénike részé­ről. Beszólt az ablakon: — Ne haragudjon, kisasz- szony, de ez a két bélyeg, amit a levélre tett-.. — Mi van vele? — Rosszul van ráragasztva. Félek, hogy leesik. És akkor az én Pistán nem kapja meg a levelet. — Ne tessék félni, nénike, nem esik le! De ha akarja, még a sarkát is jobban rá­ragasztom. Így is történt. Üj ügyfél ért az ablakhoz. Üjságot adott fel. A nénike azonban nem mozdult. A pos­táskisasszony kiszólt az ab­lakon: — Van meg valami, néni­ké? — Jaj, már úgy szégyellem magam, de arra gondoltam, hogy az én levelem becsúsz- hatik abba az újságba, ame­lyet rá tetszett dobni. — Dehogy csúszik bele! — Mégis, ha lehetne. — Jó, jó a levelet legalul- ra teszem. Így jó lesz? — Köszönöm, kedves, kö­szönöm. Közben már mások is fel­adták a küldeményüket, de az öregasszony nem mozdult az. ablak mellől. Az egyik sorbanálló gúnyosan megje­gyezte: — Vigyázzon, nénike, mert ha a levél a földre esik, sose kapja meg a fia! — Jaj, csak ne essen le! — Vigyázok, nem fog lees­ni — szólt ki mosolyogva a kisasszony. — Mert, tetszik tudni, ha nem kapja meg, akkor ő sem ír. És olyan messze van... A rossz ember, aki az előbb megijesztette, folytatta a kegyetlen tréfálkozást: — Aztán jól címezte meg? — Jaj, nem is tudom — ijedezett a nénike, majd újra beszólt az ablakon: — Ne tessék haragudni, de ha nem tartom fel, megnéz­ném a címzést. Félek, hogy. .. Annak a szőke lánynak* ott. az ablak mögött nemcsak sok dolga, hanem sok türelme is volt. Kikereste a levelet, megmutatta, hogy jó a cím­zés. A vicces ember még ugrat­ni akarta a nénit, de a szeme találkozott a postáskisasszony szigorú tekintetével. Nem mert megszólalni. A nénike két lépéssel hát­rább ment, és oldalról lesett be az ablakon. Várt... Vagy félóra múlva egy postás ér­kezett az asztalkához, ame­lyen a lebélyegzett levelek feküdtek. Felnyalábolta, és gondosan egy zsákba csúsz­tatta valamennyit. A nénike fellélegzett, és megelégedet­ten indult a kijárat felé. Az ajtóban azonban megtorpant, és visszatotyogott a terembe. Éppen akkor vitte át a pos­tás a zsákot a gyűjtőhelyre. Az öreg néni megállította, és halkan megkérdezte: — Tessék mondani, nem lyukai a zsák? Palásti László SOMOGYI NÉPLAP FriMilrWY. 1070. májas SS. 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents