Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-27 / 122. szám
Erdemérmes KI Ébred a falu. A hajnali pára még ott lebeg a kövesét melletti halastó felett, a nap melengető sugarai azonban lassan áttörik, szétoszlatják a tejfehér tömörséget. Az úton emberek sietnek álmos tekintettel az állomás felé. Bejárnak dolgozni a várasba és a környező nagyobb településekre. Sipos Józseffel, az osztopá- ni tanács vb-titkárával beszélgetek a faluról, a fiatalokról és a KISZ-szervezetről, amely hazánk felszabadulása 25. évfordulójának alkalmával elnyerte a KISZ kb érdemérmét. Mindezt jő munkájáért, bátor‘helytállásáért kapta a Sagvári Endre Termelős'zövetkezet KISZ- szervezete. — Mindazt, amit ezek a fiatalok elértek, véghezvittek, Tavaly a politikai oktatás befolyásolta a fiatalok egyéni felfogását arról az életről, a munkaterületről, ahol élnek, dolgoznak. Minden hónapban rendszeres összejöveteleket tartunk, s ezekre mindenkinek külön meghívót küldünk. A politikai oktatás anyagából néhány alkalommal vetélkedőt is» rendezünk. A fiatalok ezeken megmutathatják, hogy ki mennyire jártas a politikában, ki hogyan ismeri fel és reagál a körülötte történő eseményekre. — Persze nemcsak ez a mi programunk'— szól bele a beszélgetésbe Nagy Teréz, a tsz adminisztrátora. — Nagyon sok társadalmi munkát vég- zünk Sokat segítünk a tsz-nek Si^bó'Ferenc! a betakarításnál, sportöltözot Ha végzek, visszajövök a faluba — mondja az érettségiző építettünk, gondozzuk a művelődési otthon környékének parkjait, rendbe tettük a klubhelyiségünket. Szinte annyi mindent csináltunk, hogy azt most ilyen hirtelen nem is tudnám elmondanehezen tudtam összehozni a fiatalokat. Bizalmatlanok voltak egymással, egyikük sem mert kezdeményezni. Sokszor egyenként kellett őket meggyőznöm . egy-egy fontosabb ügy jelentőségéről, s az ő számukra várható eredményéről. Sokszor a lehetetlent is megpróbáltam, míg végül sikerült. Á társaság kezdett összeszokni, s ezután már elég volt egy- egy elejtett szó, egy kis baráti biztatás, és ment minden, mint a karikacsapás. Sok munkát vállaltunk közösen, hogy az így kapott pénzből a ni. Mi, lányok i klubhelyiségünket berendezsokan vagyunk KISZ-tagok, csak az a baj, hogy közülünk legtöbben bejárnak a városba, és csupán vasárnap zük. Vettünk új bútorokat, tár sas játékokat, presszót csináltunk, persze csak a tagok részére. Sajnos, ezt később megtiltották, és azóta nincs. Nagy halom könyv között találom Szabó Ferencet, napok óta bújja a könyveket, érettségire készül. Sipos József; tükre vált. Amit véghezvittek, becsüleaok nagyobb létszámú és jobb adottságú KISZ-szervezetnek is becsületére vált volna. Először sajnos sok problémánk volt. Én közel állok a negyvenhez, de a KISZ megbízásából patronálom a fiatalokat, én tartom számukra a politikai oktatást. Itt a KISZ-szervezet 1957-ben alakult meg először. Eddig két olyan titkár volt, aki' tényleg szíwel-lélékkel foglalkozott a fiatalokkal Sollet János és Bajzik, István formálta olyanná a szervezetet, hogy munkájával elismerést vívott ki. Néhány hónapja Bíró Kálmán a KISZ-titkár. Jelenleg ötvenhat a tagok szarna. Ebből húsz tsz-fiatal, a többiek bejárnak a városba dolgozni vagy tanulni. lehet' összehozni a tagságot. A tsz gépjavító műhelyében találtam meg Baj zik István volt KISZ-titkárt — Csurgón végeztem a mezőgazdasági szakiskolában. Ott két évig voltam KISZ- titkár, és a megszerzett tapasztalatokat itt a faluban, a szervezetben nagyon jól tudtam hasznosítani. Elő- Bajzik István: szőr nagyon fám. A lehetetlent is megpróbál Növekszik a sertések száma — különösen a háztájiban A Központi Statisztikai Hivatal állatszámlálási adataiból kitűnik — az 1969. március 31-i és az idei első negyedévi számok összehasonlításával —, hogy a tehénállomány némiképp csökkent, a sertésállomány pedig figyelemre méltóan emelkedett oszágos szinten, a különböző szektorok átlagá- . ban. A sertéseknél az emelkedés 11,7 százalékos, ezen belül a kocák száma 32,3 százalékkal több, mint a múlt év első negyedének a végén volt. Mi a helyzet Somogybán? $rrő beszélgettünk Poroszhegyi Károly közgazdásszal, a Somogy megyei Állattenyésztési Felügyelőség munkatársával. Mint megtudtuk, Somogybán is arra enged következtetni az. állatállomány alakulása, hogy a legutóbbi kormányintézkedések kedvező hatással voltak, növelték a tenyésztési és hizlalási kedvet. Kitűnik ez akkor, ha a tenyészállomány alakulására fordítunk különös figyelmet, hiszeö ez az alapja a további tenyésztési és hiz- lalási munkának, összességében. a szarvasmarhák száma az állami gazdaságokban, a termelőszövetkezeti közös és háztáji gazdaságokban csökkent, ezen belül azonban a tehénállomány már kisebb mértékben. Sőt az állami gazdaságokban mintegy négyszázzal több volt a tehén most, mint a múlt év első negyedének a végén. A sertésállományon. belül a kocák száma az állami gazdaságokban 5,6, a tsz közösben 2,8, a háztájiban pedig 31,6 százalékkal emelkedett. A megyében egy év alatt összesen tíz százalékkal nőtt a sertésállomány, csaknem ugyanekkora a gyarapodás százaléka a kocák, nál. Vezet a marcali és a fonyódi járás A közös szarvasmarha-állomány a marcali járásban gyarapodott a legnagyobb mértékben, majdnem háromszázzal. A sertésállományban ugyancsak a marcaliaknál volt a legjelentékenyebb —1259 darabos — az emelkedés, utánuk a fonyödi járás tsz-ei következnek 684 sertéssel. i A megye közös gazdasagaiban tovább csökkent a lovak száma — ezúttal 11,3 százalékkal —, mintegy 9 százalékkal több viszont az anyajuh, mint 1969. március 31-én volt Ami az állattenyésztési aga- zat két legfontosabb ágát, a szarvasmarha- és sertéstenyésztést -hizlalást illeti, a két negyedévi adat összevetéséből a szakemberek arra következtetnek, hogy év végéig országos szinten a sertésállomány a szarvasmarha-állománynál gyorsabban növekszik. A Somogybán is épülő szakosított telepek ugyancsak elősegítik a kedvezőbb kép kialakítását, éppen e két leglényegesebb állatfajnál, a szarvasmarhánál és a sertésnél Her nesz Ferenc — A kaposvári közgazdasági szakközépiskolába járok. Szeretném, ha sikerülne az érettségi, s utána a felvételim a közgazdasági egyetemre. Az egyetem elvégzése után szeretnék visszajönni a faluba. — Ügy tudom, sokat tettél te is az érdemérem ki érdemléséért? — Se többet,, se kevesebbet. Szeretek társaságba járni, szervezni, és az emberek problémáival foglalkozni. Itt olyanok a fiatalok, hogy ha valaki elkezd valamit, amiben van fantázia, akkor a többiek is követik és segítik. Megalakítottuk az irodalmi színpadunkat, sokan közülünk néptánccal és versmondással is foglalkoznak. Egyik szavalónk, Tolnai Mária már országos versenyre is eljutott. A területi versenyekre minden évben benevezünk, ki- sebb-nagyobb szerencsével. Az állomáson sokan várnak a vonatra. A második műszakra mennek a városba a falu fiataljai. — Nehéz a sorunk — mondta Szabó Júlia. — Két műszakban dolgozunk, s ez nagyon leköti az ember idejét. Keveset tudunk szórakozni járni — igaz, nincs is hova menni a KISZ-klubon kívül. Nagyon szeretnénk már egy presszót a faluban. Az összefogásnak lett eredménye. Olyan közösséget, tudtak kialakítani, melyben szabad idejüket eredményesen és kellemesen tölhetik éL Gyertya® László MAI KOMMENTÁRUNK Egy igazgató mondta: Ha nálunk valaki kitüntetést kap, a mellére tűzi. . Aztán visszacsengett a mondat, többször is beszélgetés közben, önkéntelenül is eseményeket perget vissza magában az ember, Ünnepségek, gyűlések, üzemi tanácskozások. Föl sem tűnt talán, hogy mi történik azzal a Jf.is dobozzal, a kézfogás után. Hogy is van ez? Az igazgató szájából elhangzik a név, a dicsérő szó: a jó munkájáért, helytállásáért, becsületes 'szorgalmáért. És az elismerés jelképe — gratuláló kézszorítás, kis doboz, no ráeg a boríték. Hogy is van ez? — kérdi az ember, kutatva az események sorrendjét. Mire is figyelünk ekkor? A kézfogásraaz egymásra mosolygásra — jó neki — gondoljuk. És a borítékra. Latolgatjuk vastagságát, súlyát. Hát persze, ne legyünk álszentek. Ebből élünk. Szép szavakból meg senki nem vett kocsit. És otthon is — hiszen ki ne érezné előre a várható jutalmat — a hitves azzal fo-. gad: No, mennyit kaptál? Az már későbbi kérdés — ha egyáltalán elhangzik —: Miért kaptad? Gyakoribb az: mond, ki adta át? A minisztériumból valaki? Vagy csak az igazgató? Vagy csak a főosztályvezető? Vagy csak a csoportvezető? És iksz ipszilon mennyit kapott? És miért kapott többet százzal? Szép szavakból még senki nem vett kocsit. Hogy is van ez? — kérdi az ember töprengve a kérdéseken. Ne legyünk álszentek. Ebből élünk? Nem. Nem, nem ebből a yutalom- boritékból és nem ebből az elismerésből. Szomorú az, ha ha csak arra jó, hogy a kony- hapénzt dobja fel egy kicsit. Vágy csak arra jó, hogy összehasonlítsuk magunkat iksz ipszilon munkatárssal. Ne legyünk álszentek. A \ hétköznapi kicsinyesség felé sem. Mert amikor kezet szorita- ' nak, velünk, elismerik a munkánkat, átadják a borítékot — letagadhatatlan a jó érzés. Igaz? Tagadhatatlan az, hogy nem arra gondolunk abban a pillanatban, mennyi van a. borítékban, hanem arra, hogy ez jelkép. Nagyon jóleső jelkép. Ne legyünk álszentek. Nem a jelképekből élünk. Az jó, az erőt adó, a további lendítő. Legföljebb fűszer, de semmiképpen sem mindennapi kenyér a hétköznapokban. * Lehet, hogy »vagányabb« dolog az összeget fitogtatni, lezserül vállat vonni, hogy kit érdekelnek a szavak. Lehet megtagadni így is az ünnepet. Lehet hazudni önmagunknak a látszat hétköznapok vagy éppen az otthoni beszámoltatás kedvéért. De azt a jóleső pillanatot nem lehet eltagadni sevimi- kép o. Mert az az igaz, hogy amikor jelképnek éreztük, akkor láttuk valódiságában a dolgokat. Azt hiszem, észrevették, kimaradt valami. És akarattal. A kis doboz. Hát persze a kitüntetés, amit »még« adták. Amit lehet, hogy otthon meg sem néz a feleség. És eltitkoljuk, hogy ez rosszul esik. . A kitüntetés, amely igazában es teljességégében jelkép. Ami azért van, hogy akkor. ott. a mellünkre tűzzük. Lehet, sokszor, sokan hivalkodtak már vele. Lehet, ismerünk olyanokat, akik méltatlanul hordják. És ezért úgy véljük, elég a mozdulat a kézfogás meg a boríték között. Zsebre csúsztatjuk. Ne legyünk átszentck. Érre nyugodtan büszkék lehetünk. Megdolgoztunk érte, megéri, hogy a mellünkön legyen, amíg tart az ünnepség. Megéri, hogy megnézze a feleség ~is. , Hogy is van ez? Ha önmagunkba nézünk, az a bizonyos pillanat, az a jóleső és meghattó pillanat megéri. hogy ne szégyenkezve fojtsuk magunkba a boríték kedvéért. Tröszt Tibor Nőmozgalom — szélesebb alapokon Kibővített ülést tartott a megyei nötanács KIBŐVÍTETT ÜLÉSEN tárgyalta meg a megyei nőta- nacs a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának február 18—19-i ülésének határozatát, és az ebből fakadó megyei feladatokat tegnap délelőtt a Kilián György Ifjúsági és Üt törőház klubtermében. Az ülésein részt vett Németi Irén, a MNOT végrehajtó bizottságának tagja, a Nők Lapja főszerkesztője, dr. Szőke Pál, az SZMT vezető titkára, Kocsis László, a megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztályának vezetője, a megyei párt-Vb tagja, Varga Károly, a Hazafias Neprfont megyei titkára, Varga Teréz, a megyei KISZ-bizottság titkára. Dr. Namási Imréné, a nőtanács megyei elnöke nyitotta meg a kibővített ülést, felvázolva a nőmozgalom somogyi eredményeit. Ezután Horváth Sándorné, a nötanács megyei titkára tájékoztatta a részvevőket a Magyar Nők Országos Tanácsának május 14-i üléséről, amelyen a. Központi Bizottság határozatából adódó nőmozgalmi feladatokat tárgyalták meg. Leszögezte, hogy e határodat a nők körében és érdekükben végzett politikai, gazdasági és szociális munkát kiemelte egy tömegmozgalom keretébőL Vezetési és szervezeti feltételeket teremtett ahhoz, hogy nagyobb felelősséggél és önállósággal, szélesebb alapokon, a társadalmi fejlettségnek és igényeknek megfelelően — valóban össztársadalmi üggyé, mindennapi muTikaprograriirná váljék a nőkérdés. A szervezeti fölépítésre vonatkoeó határozat szervezetileg is megteremti annak lehetőségét, hogy a nőkérdést valóban össztársadalmi üggyé tegyük a párt közvetlen irányításával és ellenőrzésével. A nőtanácsok vezetői és aktivistái a szakszervezetékben, a népfrontban, a szövetkezetekben, a Vöröskeresztben, a KISZ-beri végzik tovább társadalmi tevékenységüket, s mint a nőmunka szakértői, ügyszeretetükkel, tapasztalataikkal támogatják a tömegszervezeteket és -mozgalmakat. A tájékoztató után tizenhármán szólaltak fel. Szavaikból őszinte egyetértés és lelkes segítőkészség csendült ki. Nagy felelősséggel beszéltek arról, hogyan leshet a párt- munka szerves részévé tenni a nőfcérdéssel való foglalkozást az üzemekben, az intézményekben és a termelőszövetkezetekben. Németi Irén, a Nők Lapja főszerkesztője a határozat jó végrehajtásá-a hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta, hogy a nőmozgalom tapasztalatait tovább kell vinni az új szervezeti keretek között is. Dr. Szőke Pál. az SZMT vezető titkára tájékoztatta a nőtanács tagjait, hogy a szakszervezetek létrehozzák az üzemekben a nőbizottságokat. Kocsis László, a rpegyei pártbizottság osztályvezetője érzelemre hatóan vázolta, mit tettek a nők a háború után az új élet megindításáért, majd a szocializmus építésében. Tájékoztatta a részvevőket arról, hogy a megyei párt- vb napirendre tűzte a Központi Bizottság határozatát, s megállapította, hogy a nőmozgalom hűséges segítőtársa volt a pártnak, jól szolgálta a szocializmus építésének ügyét. A NÖMOZGALOM valamennyi aktívájától további lelkes és odaadó murikát kért. Varga Károly, a Hazafias. Népfront megyei titkára arról beszélt, milyen nöbizotteágo- kat hoznak létre a lakóterületeken, hogyan adnak keretet a szülői munkaközösségek, a pedagógiai bizottságok további munkájához. Varga Károly ezután az Országos Béketanács elnökségének nevében átnyújtotta a ^Békemozgalom kitüntető jelvényt Kálmán Sandáménak, a Nagyatádi Konzervgyár szocialista bri- gádvezetőjénék. A nőtanács kibővített ülésének végén Horváth Sándorné titkár a Központi Bizottság határozatának felelősségteljes végrehajtását kérte mindenkitől. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. májas 27»
