Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-04 / 102. szám
/ £ XXVI, évfolyam, 102. szám Árat 80 fillér május 4., hétfő Ünnepi nagygyűlésen MÁJUS ELSEJÉT KÖSZÖNTÖTTE KAPOSVÁR í . ... . ; Pullai Árpád, az MSZMP KB titkára mondott beszédet Derült, de hűvös reggelre ébredt a megyeszékhely lakossága májm elsején. Amikor hét óra után a pécsi honvéd- zenekar, valamint a városi tanács fúvósegyüttese pattogó indulókkal végigjárta a főbb útvonalakat, még napfény is csillant a hangszereken. A nemzetközi munkásosztály tavaszi seregszemléjére ünnepi külsőt öltött a város. Az üzemek, vállalatok, közületek fellobogózták székhazaikat, színes plakátok pettyezték az utcák sorát, az üzletek kirakataiban a párt- és az állami vezetők portréi, az alkalomhoz illő ízléses dekorációk utaltak a nap jelentőségére. A Május 1. és az Ady Endre utcában hatalmas piros és nemzetiszinű lobogók pompáztak az úttest fölött, az ünnepi nagygyűlés helye, a Kossuth tér pedig szinte megújult a transzparensek sokaságától. A városi tanács székhazának erkélye fölött nagyméretű Le- nin-kép emlékeztetett a halhatatlan forradalmár születésének 100. évfordulójára; vele szemben, a Noszlopy Gáspár utca saroképületén a népek összefogását szimbolizáló tablót helyeztek el, alatta a tizennégy szocialista ország százlaját lengette a szél, A Kapos szálló homlokzatán a foglalkozási ágak jelvényei utaltak a gazdasági épitőmun- lui jelentőségére; a viruló tulipánok mezejéből felmagasló Kossüth-szobor mögött, az Élelmiszeripari Szakközépiskola épületére függesztett táblán stilizált fehér galamb és a béke szó ötnyelvű felirata hirdette: a proletariátus csapatai szerte a világon a tartós békéért küzdenek. Fél tízkor érkézéit a városi tanács épülete elé Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB titkára, a nagygyűlés szónoka, akit Somogyi József, a városi pártbizottság első titkára és Rostás Károly, a városi tarnte ' vb-elnöke fogadott. A kedves vendéget és az őt kísérő Németh Ferencet ^ZMP KB tagját, a mer rtbizottság első titkáré. _ áttörök virággal köszöntöttek. Közben a Kössuth tér környékén ai üzemek, vállalatok, közületek dolgozói — a mindjobban elboruló égen pedig so- tétlö felhők gyülekeztek. Tiz óra előtt rövid zápor áztatta a nagygyűlés színhelyét, majd az ötágú csillaggal ékesített, disz- emelvényen elfoglalta helyét az elnökség. Pullai, Németh, Somogyi és Rostás elvtársak mellett ott láttuk Böhm Józsefet., a megyei tanács ob-elnö- két, a szovjet vendégeket, a megyei és a 'városi párt-vb tagjait, a megye országgyűlési képviselőit, a társadalmi és a tömegszervezetek vezetőit, a munkásmozgalom több veterán harcosát, és az üzentek, számos küldöttét. Pontban tiz orakor, fanfarok felhívó jelére megkezdődött a közben* -csapatokba rendeződött tömeg felsorakozása< A cukorgyár, a viz- és csatorna- művek, a 13. sz: AKÖV. a Somogy—’őala megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi V általai és a vasúti dolgozók *népes csoportjai haladtak a térre összefutó utcák emberoszlopainak élén, s hamarosan betöltötte a térséget az ünneplők sokezres serege. Zászlók erdeje lobogott, a feliratok a munkás-nemzetköziséget, a proletariátus nemzetközi összefogását, a Szovjetuniót, valamint népünk vezető erejét, a kommunista pártot éltették, és tükrözték a felvonulok politikai alias foglalását. A közelmúltban kitünteteti vállalatok élen járó eredményeiket mutatták fel a kézben tartott táblákon, számos felirat az amerikai imperialisták vietnami, indokínai agressziójának megszüntetését követelte. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Somogyi József, a városi pártbizottság első titkára lepett a mikrofon elé, s köszöntötte az ünnepi gyűlés részvevőit, a város lakosságát. Néhány gondolattal emlékeztetett a szabadságunk negyedszázada alatt megtett útra, majd Pullai elvtársat felkérte ünnepi beszédének megtartására. Pullai beszéde — Tisztelt ünnepi gyűlés! Kedves elvtársnők és elvtársak! .' Már több mint nyolcvan esztendeje annak, hogy a világ munkásai az, elnyomás elleni küzdelem, a rminkásköve- telésekért folytatott harc jegyében, a dolgozók harcos ünnepeként köszöntik e napot,: május elsejét — kezdte beszédét Pullai elvtárs. — Mi teszi e napot harcos ünneppé, a nemzetközi munkásosztály erejét, elszántságát kifejező demonstrációvá? Mindenekelőtt az a tiszteletadás és megemlékezés, ameiy- lyel a nemzetközi munkásmozgalom adózik azoknak a munkástestvéreinek, a proletárok ismert és ismeretlen, bátor harcosainak, akik a legtöbbet, az életüket áldozták a munkásérdekekért, az emberiség haladásáért a tőkés diktatúra elleni harcban. A bensőséges ünnep rangjára e napot a munkás összefogás nemes eszméje, a proletár szolidaritás emelte és emeli. Ez az eszme vezeti korunk munkásságát is, amikor ma, május elsején a világ minden tájáról sokféle nyelven, de egyöntetűen hangzik fel, hogy egyek az asztályharcban, a cselekvésben, a kpzös ellenség, az imperializmus elleni harcban. A proletár lizmus cselekvésre serkentő eszméjének jegyében született a munkásmozgalom, ez az ösz- szefogás volt sikereinek forrása. Ma sincs ez másként. Bár nagyot változott a világ és hatalmassá nőtt a munkásmozgalom, a proletár szolidaritás jelszava, amelyet 1?4 évvel ezelőtt'Marx és Engels fogalmazott, meg — »Világ proletárjai, mit sem vesztett időszerűségéből. A proletár szolidaritás eszméje kölcsönöz további erőt az osztályharcban, erősíti az együvé tartozás érzését ma is, buzdítást és bátorítást ad a munkásosztály harcához szerte a világon. Május elseje, a proletár internacionalizmus tartalmának jelképes kifejezése a vörös zászló és az ötágú vörös csillag. Ezek a jelképek a dolgozó osztályokhoz tartozó emberek számára minden országban ugyanazt jelentik. A vörös zászló és az ötágú csillag országhatárokon és kontinenseken át, fajra, nemzetiségre, vallásra, bőrük színére való tekintet nélkül, egyetlen nagy testvériségbe kapcsolja össze az elnyomottakat és a kizsákmányoltakat — egymással és a szocializmust építő, szabad népekkel. A továbbiakban Pullai elv- társ azokra a hatalmas változásokra emlékeztetett, melyek az első május elsejei munkásmegmozdulás óta bekövetkeztek: akkor a világ munkásosztálya 30 millió főt számlált, ma meghaladja á félmilUár- dot. — Egy évszázad a történelemben nem hosszú idő, de a rilág munkásosztálya ez idő (Folytatás a 3, oldalon.)
