Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-04 / 102. szám

Brezsnyev és Koszigin Prágába látogat A CSKP KB, a köztársasági elnök és a csehszlovák kor­mány meghívására a jövő hé­ten hivatalos szovjet párt- és. kormányküldöttség érkezik Prágába. A delegációt Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára vezeti. A küldöttség tagjai között van Alekszej Koszigin, az SZKP Politikai Bizottságának a tagja, a minisztertanács elnö­ke, Pjort Seleszt, az SZKP Po­litikai Bizottságának tagja, az Ukrán Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, Pjort Maserov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Belorussz Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára és Andrej Gromiko, az SZKP Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter is. A küldöttség látogatása ide­jén írják alá a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. Százezrek ünnepelték május elsejét Május elsejét szerte a világon, a Földnek csaknem min­den országában százezrek. és százezrek ünnepelték lelkesen. A nemzetközi munkásszolidaritás nemzetközi ünnepe na­gyobb és szebb ünnep volt, mint eddig bármikor. S ez nem­csak a szocialista világrendszer országaira vonatkozik: május elseje munkásünnep, a munkásosztályé, amelynek tekintélye és történelmet alakító, társadalmat formáló szerepe mind is­mertebb ,és elismertebb az egész világon. Franciaország Kétszázezer tüntető Nagyszabású volt és a leg­teljesebb rendben zajlott le a párizsi és a Párizs környéki dolgozók május eüsejei tüntető felvonulása péntek délután a francia főváros utcáin. A tüntetésen a CGT, a CFDT és a FEN pedagógusszakszer­vezet együttes felhívására csaknem kétszázezren vettek részt. A Repuiblique térről induló tüntetők a tüntetés végén a Bastille téren rendben szét­oszlottak. Ezt követően azon­ban maoista és anarchista fia­talok néhány kisebb csoport­ja összetűzéseket provokált a rendőrséggel, amely nagy erőkkel vonult fel, és könny­fakasztó gránátokkal aránylag .ír(gyorsan véget vetett az inci­denseknek. Mintegy száz fiatalt vettek őrizetbe. (MTI) Budapesten a seregszemle nyitányaiként zenekarok járták a főútvonalakat. Nyolc óra után néhány perccel már ki­sebb népvándorlás képét mu­tatták a közlekedési csomópon­tok, Ünneplőbe öltözött' férfiak és nők, fjataiok és idősebbek igyekeztek a felvonulók gyüle­kező ^helyeire. Május li tiszteletére ünnepi köjjtjSst öltött a Felvonulási .tér. Az ötágú csillaggal ékesí­tett diszemelvény árbocán ha­talmas vörös zászlót, lengetett a szél, a Gorkij fasor, torkola­tában Marx, Engels és Lenin nagyméretű arcképét helyezték el, az építők szakszervezetének székházát a szocialista orszá­gok zászlaival díszítették. A teret övező tribünöket a mun­kásmozgalom veteránjai, kivá­ló dolgozók népesítették be. Soraikban ott voltak a külön­böző országok szakszervezeti delegátusai, akik azért érkez­tek hazánkba, hogy tanúi, ré­szesei legyenek a főváros má­jus elsejei seregszemléjének. A dísztribünön foglalt he­lyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Fock Jenő, a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, a párt- és állami vezetők. A díszemelvénvről nézte vé­gig a felvonulást Gus Hall, az Amerikai Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtit­kára. Impozáns látványt nyújtott a tömegdemonstráció nyitóké­pe: ember nagyságú betűk for­málták ki az »Éljen május 1.« jelmondatot. Transzparensek, színes fel­iratok hirdették: »Fogjunk ösz- sze a biztonságért, Európa biz­tonságáért!«. A felvonulás több százezres tömege harsány ki­áltással éljenezte a vietnami néppel vállalt nemzetközi szo­lidaritást, és a szabadságküz­delmet vívó arab népeket. Huszonöt esztendő építő­munkájának lenyűgöző ered­ményeit és sikereit elevenítet­ték meg a felvonulók. A ne­gyedszázados utat nemzetiszi- nű és vörös szalagokkal öve­zett 25-ös szám szimbolizálta. A főváros népének ezerszínű menetében, a tömeg élén a párt- és állami vezetők, mi­niszterek, társadalmi szervek vezetői, a termelőmunka, a tudomány és a művészetek ki­emelkedő képviselői haladtak, . A Minisztertanács és a SZOT vándorzászlajával ki­tüntetett termelőkollektívák munkájukat, termékeik szim­bólumait emelték magasba. Ötletesség, változatosság jelle­mezte a- május elsejét ünnep­lők áradatát. Kádár János nyilatkozata Kádár János a budapesti dolgozók felvonulásáról a kö­vetkező nyilatkozatot adta: — A májusi seregszemlében — amely szemmel láthatóan az idén is szép és lelkes han­gulatú ünnepség — mindig van valami állandó és egyben új vonás is. Szép hagyomány ben­ne a munkásosztálynak im­már nyolc évtizede megnyilvá­nuló nemzetközi szolidaritása, új vonását pedig az adott esz­Májusi ünnep Angliában Wilson néma maradt Angliában a hagyományok­nak megfelelően az idén is má­jus első vasárnapján ünnepel­ték a dolgozók nemzetközi ün­nepét (május elseje munkanap volt). Ragyogó, nyárias időben vo­nult végig a belvároson a Temze-partról a Hyde-parkig több mint 6000 szakszervezeti, munkáspárti kommunista fel­vonuló. A parkban újabb 2— 3000 ember csatlakozott soraik­hoz, A felvonulók ilyen fel­iratú táblákat vittek: »Szüntessék meg az Egyesült Államok kambodzsai és viet­nami agresszióját!■* »Le a Wilson-kormány mun­kásellenes politikájával!■* >•Akadályozzuk meg a kon­zervatívok választási győzel­mét/« »Éljen a brit nép és a szo­cialista országok népeinek harci szövetsége1« A Hyde-parkban tartott .nagygyűlésen felszólalt John Gollan, Nagy-Britannia Kom­munista Pártjának főtitkára. Az angol nép szolidaritásáról biztosította a szabadságáért küzdő vietnamiakat és Kam­bodzsa népét. Gyalázatnak ne­vezte, hogy a munkáspárti brit kormány az újabb agressziótól sem határolja el magát. A gyűlés után a tüntetők az amerikai nagykövetség épüle­te elé vonultak. Wilson, aki a Munkáspárt híveinek bristoli nagygyűlésén mondott beszédet, egyetlen szóval sem emlékezett meg a Kambodzsa elleni amerikai agresszióról. (MTI) tendő újabb és újabb esemé­nyei jelentik. Idei május else­jénk például szorosan kapcso­lódik hazánk felszabadulásá­nak 25., és Lenin születésének 100. évfordulójához, továbbá mindahhoz, ami ezekkel a ju­bileumokkal összefügg. — Szolidaritásunk, amely e lelkes tömegfelvonulás on ki­fejezésre jut, szintén kétolda­lú. Pártunk, öntudatos mun­kásosztályunk, egész dplgozó népünk együttérez a szocialis­ta országok népeivel, a nem­zetközi munkásosztállyal, a szabadságukért küzdőkkel, bárhol is éljenek a világon. S érvényes ez fordítva is: a világ minden haladó embere szoli­dáris népünkkel, velünk érez és lelkesedik, sikert kíván ne­künk. Ez minden nemzetközi találkozón — így legutóbb a moszkvai jubiláns Lenin-ün- nepségen is — igen meggyő­zően nyilvánult meg, s ez nagy erőforrás számunkra. — Híven-tükrözi e sereg­szemle dolgozó népünk öntu­datát és munkakészségét is. A felszabadulás 25. évfordulója alkalmával készített számvetés megmutatta, hogy bár egyálta­lán nem volt könnyű dolgunk az elmúlt negyedszázadban, a mérleg mégis kitűnő. Lehet és érdemes tehát dolgozni. S ha előre nézünk, gondoljunk min­dig arra, hogy most már kita­posott úton járunk, kialakult, szilárd a politikai vonalunk, amelyet követünk, ezt fejleszt­jük, erősítjük, s ennek megfe­lelően dolgozunk. Az idei első negyedév munkája biztatóan, jól indult — ezen az úton kell továbbmennünk. Egész né­pünkre értve mondhatjuk, hogy ahogyan dolgozunk, olya­nok lesznek az eredményeink, örömeink, olyan lesz előreha ladásunk. — Ami engem illet, mint mindig, most is optimista va­gyok, bizakodva tekintek a jövőbe és szerintem minden gondolkodó emberünk ezt te-r heti. Megragadom az alkalmat, és a munkás szolidaritás e nagy ünnepén szívből köszön­tőm munkásosztályunkat, pa­rasztságunkat, értelmiségün­ket, a kommunistákat és a pártonkívülieket, egész népűn két, mindazokat, akik a szo­cializmusért készek — és mint az eredmények mutatják —, tudnak is dolgozni — fejezte be nyilatkozatát Kádár János. Ünnepeltek a világ dolgozói, de a tömegdemonstrációk jel­lege nem volt egyforma világ­szerte. A szocialista országok vidám munkásünnepeivel egy- időben számos ország dolgozói csak titokban — vagy rendőri készültségekkel farkasszemet nézve — ünnepelhették harcos elszántsággal május elsejét — békét és emberi jogokat köve­telve. Rájuk is gondoltunk ezen az ünnepen, amelyen nemcsak az alkotó és felszaba­dult munka örömét, hanem a világ még elnyomott dolgozói­nak gondjait, követeléseit is hirdették a felvonuló dolgozók százezrei. EL A KEZEKKEL INDOKÍNÁTÓL! A SZOT és a magyar ifjúság tiltakozása a kambodzsai agresszió ellen A Szakszervezetek Országos Tanácsa állásfoglalásban bé­lyegezte meg az USA újabb délkelet-ázsiai agresszióját: A magyar szakszervezetek és dolgozók nevében mélységes felháborodással ítéljük el az USA kormányának a vietnami háború újabb kiszélesítésére irányuló agressziós cselekmé­nyeit, az Egyesült Államok el­nökének az indokínai kérdés­ben elfoglalt álláspontját. A vietnami, kambodzsai és laoszi nép belügyeibe való beavatko­zás, a katonai intervenció az 1854-es és 1962-es genfi egyez­mények durva megsértése, sú­lyos fenvegetés Dálkelet-Ázsia és a világ békéjére, biztonsá­gára. A kegyetlen agresszió kö­vetkezményeiért, ártatlan em­berek ezreinek legyilkolásáért, legelemibb emberi jogaik sem­mibevételéért minden felelős­ség az USA vezetőit terheli hangoztatja a nyilatkozat, amely a magyar dolgozók ne­vében üdvözli és támogatja az indokínai népek konferenciá­jának határozatát, az indokínai népek jogos törekvéseit, szoros összefogását, függetlenségük megvédésére irányuló eltö­kéltségét. Szilárd meggyőződésünk — hangsúlyozza —, hogy az ame­rikai imperializmus semmilyen kegyetlensége, fondorlata sem törheti meg az indokínai né­peket. Indokína népeinek el­szánt harca, összefogása a vi­lág haladó és békeszerető erői­nek segítségével meghozza e térség népeinek a függetlensé­get, szabadságot és a békét! — hangzik a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának állásfogla-- lása. Az ifjúsági mozgalom tilta­kozása egyebek közt rámutat: Az Amerikai Egyesült Álla­mok újabb agressziós cseleke­dete a Kambodzsa semle­gességét és területi sérthetet­lenségét szavatoló nemzetközi egyezmények felrúgását jelen­ti. A Kambodzsa elleni ag­resszió a délkelet-ázsiai térség­ben folyó agresszív háború ki- terjesztése, amely jelentősen veszélyezteti a világbékét. Ez az agresszió ismételten leleplezi Nixon kétkulacsos po­litikáját. Amikor vádoljuk az imperia­lizmust — hangoztatja ezután —, mindannyian szolidárisak vagyunk a vietnami és a kam­bodzsai néppel és ifjúsággal, mely elemi, emberi jogaiért, szabadságáért, függetlensé­géért és önrendelkezéséért száll szembe az amerikai ag- resszorokkal és bábjaikkal. A magyar ifjúság a tettek szolidaritásával támogatja e térség népeinek és ifjúságának jogos harcát a végső győzele­mig! Követeljük: El a kezek­kel Indokínától! (MTI) Újra bombázták a VDK-t az amerikaiak Két amerikai repülőgépet lelőttek A vietnami tájékoztató iroda közlése szerint az amerikai harci-repülőgépek vasárnap a. Vietnami Demokratikus Köz­társaság déli részén, Nghe An és Quang Binh tartományok­ban több ■ lakott területet tá­madtak. A földi légelhárítás több gé­pet eltalált. Közülük kettő le­zuhant. Ezzel a VDK területe felett lelőtt amerikai gépek száma 3342-re emelkedett. (MTI) MSEK A NAGYVILÁGBÓL Amerikai intervenció Kambodzsa ellen Újabb tiltakozók a szenátusban Vietnam és Laosz után immár egy harmadik indokínai országból, Kambodzsából is rendszeresen érkeznek az ame­rikai agresszióról szóló jelentések. A legújabb hírek szerint intenzív harcok folynak a fővárostól, Phnom Penhtöl délke­letre, az úgynevezett »Kacsacsör«-ben levő Svay Rieng tér­ségben a partizánok, illetve a behatoló amerikai—saigoni expedíciói egységek között. Nem sok jel mutat arra,! úgynevezett horogban, a 7-es hogy az amerikaiak komolyan gondolnák, amit Washington­ban ígérnek: hogy hamarosan elhagyják Kambodzsát. Az Tüntetés az USA-ban Könnygáz- bombákkal és gumibotokkal akarják »meg­győzni« a kam­bodzsai agresz- szió ellen tilta­kozó amerikai­akat. Az Ohio állambeli Co­lumbus ban a Nemzeti Gárda szuronyt sze­gez a tüntető diákokra, fl'eleíoto —AB —MTI—KS) számú stratégiai fontosságú út mentén megkezdték tüzérségi bázisuk (kiépítését. Ez pedig erősen valószínűvé teszi, hogy nem rövid átvonulásról, ha­nem hosszabb tartózkodásról van szó. A »Blitzkrieg-« a villámháború a történelem­ben nem sokszor vált valóra, rendszerint kiagyalóinak álma maradt. A legutóbbi esztendők délkelet-ázsiai tanulságai is amellett szólnak, hogy a Pen­tagon aligha hihet saját ter­minusában, a »hat-nyolc he­tes« kambodzsai villámhábo- rúhan. Annyi bizonyos, hogy az amerikaiak aránylag nagy erőt vetettek be: csak a horogban harmincezer katonájuk har­col. Csakhogy — mint erre párt­állásra való tekintet nélkül szinte valamennyi politikai megfigyelő rámutat — mind politikai, mind katonai vi­szonyok meglehetősen hason­lítanák a vietnami hadszíntér korüknényeifaez. Az amerikai elnök döntése világszerte nagy megdöbbe­nést és felháborodást váltott ki, magában a washingtoni tör­vényhozás épületében is. A szenátusban már szomba­ton olyan javaslat született, hogy a kongresszus a katonai költségvetés megfelelő meg­nyirbálásával tegye lehetetlen­né az elnök számára a kam­bodzsai kalandot. Ehhez a kez­deményezéshez újabb nyolc szenátor csatlakozott. Budapestre érkezett, néhány napos látogatásra Gunnar Lange svéd kereskedelemügyi miniszter. Május 4-én jugoszláv kato­nai küldöttség érkezik hivata­los baráti látogatásra a Szov­jetunióba. A küldöttség veze­tője Nikola Ljubicsics vezérez­redes, nemzetvédelmi minisz­ter. (MTI) Katonai offenzívát indítottak az amerikaiak és a dél-viet­namiak kambodzsai területen. A helyzet e brutális súlyosbo­dásával szemben nem gondol­ja-e a francia kormány, hogy sürgősen kezdeményezéseket kell tenhie? — kérdezte in­terpellációjában Léon Félix kommunista képviselő. 13 ezer fiatal tiltakozott a Fekete Párducok nevű néger szervezet vezetőinek bíróság elé állítása ellen. Miközben Washington deesszkalációról beszélt — újabb ve­szélyes cszkalációs lépésre szánta el magát: harcoló amerikai csapatokat vetettek be Vietnam és Laosz után Kambodzsa területén i ’. Képünkön; Laird hadügyminiszter a Pentagon sajtóértekezletén. (•Kept ávírón érk. — AP—MTl-KÜI SOMOGYI NÉPLAP Hétfő, 1970. májas 4.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents