Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-04 / 79. szám

EMLÉKEI Az adott szó ereje 1959 tavaszán történt, ami­kor parasztságunk nagy szám- .ban lépett a termelőszövetke­zetekbe. Mint sokan mások, én Bogó Lászlóval — aki akkor a KISZ megyei bizottságának első titkára volt, ma a megyei pártbizottság titkára —, a kulh'at-e a faluban több' ter­melőszövetkezet, lesz-e önálló­ságuk ezeknek a gazdaságok­nak ... És ehhez hasonló kér­dések záporoztak. »Az elnököt itt választják; az alapszabályt a törvények alapján itt alkot­ják« — feleltünk sorra a kér­nagyatádi járásban igyekeztem désekre. S mikor már nem felvilágosító szóval Vsegíteni a volt aggály, mikor már mind sorsdöntő elhatározást. Hogy Hosszabbak lettek a szünetek, mit jelent a bizalom, milyen akkor valami olyasmi történt, ereje van az adott szónak, azt amire ma is jó érzéssel gon valójában ezekben az időkben ismertem meg igazán. Az eset, mely ma is annyira elevenen él áz emlékezetem­ben, szülőfalumban, Lábodon történt. Az embereket már régóta foglalkoztatta a belépés gondolata, csakhogy nem akart senki első lenni. Egyik este dolok. Sosem derült ki, hogy ki volt az első, mert szinte egyszerre nyúltak a zsebükbe és az asztalra tették a már otthon aláírt belépési nyilatko­zatot. Akkor értettem meg mindent. A kérdéseket, a sza­vak közti szüneteket, ök ak- kor már a döntés után voltak. És másnap az egész falu a ter­összehívtuk az egyik házhoz a utatválasz' 1 utóval indultunk falura 1946­falu tekintélyes, köztisztelet- meloszovetkezeti utat válasz- | Vörös zászlócskák A felszabadulás után a Ma- héz harcot vívtunk Somogy- gyar Kommunista Párt me- vár, öreglak, Jákó, Beleg, Ku- gyei, majd városi bizottságán tas környékén, nem beszélve dolgoztam. Ha az ember a folksbundista falvak, a grófi visszagondol a megtett útra, az és földesúri birtokok elimara- elért eredményekre, akkor dott lakóinak meggyőzéséről, megállaptíthatja, hogy nem Az akkori kor levegőjét idézi volt hiábavaló az úttörő- az a példa, amikor a megye munka. egyik falujában a kaposvári Negyvenöt nyarán kerültem i&k hegesztették meg a hábo- a pártapparátusba, s aikkor rúban megrepedt harangot, kétszáz-háromszáz párttag volt A Vörös Hadsereg, a szov- Kaposváron, a megyében össze- jet városparancsnak, az ellen- sen nem érte el az ezret. Vég- őrző bizottság minden ségít- telen örömmel helyeztem el a séget megadott nekünk. Sokat kis zászlócskákat Somogy tér- beszélgettünk a szovjet elv­képén a megyei pártbizottság társakkal, akik mindig hang- szervezési osztályvezetőjeként, súlyozták a munkásegység, a Ezeket egy-egy pártszervezet munkás-paraszt szövetség, a megalakulása után tűztük a népfrontpolitika szükségessé- térképre. A feléről még hiá- gét, mondván, hogy a ránk vá- nyozlak a vörös zászlócskák, ró feladatokat csak a nép szé- vagyis azokban a falvakban les rétegeinek bevonásával még nem volt párt- oldhatjuk meg. szervezet. A szervező és Rajfc László, Gáspár Sándor agitációs munka előfeltétele­ként megerősítettük a kapos­vári pártszervezetet. Negyven­öt végére már ezerötszáz ta­got számlált az MKP a me­gyeszékhelyen. Vasárnaponként négy teher­egye | több j ben álló gazdáit. Sokáig beszél­gettünk velük a mezőgazdaság jövőjéről, a termelőszövetke­zeti mozgalomról, kikértük vé­leményüket — no és vitatkoz­tunk is. Nyíltan, őszintén, ahogy ez ismerősök között szo­totta. Tizenegy éve ennek. Hogy elszalad az idő! A közelmúlt­ban, hogy egyesültek a lábodi szövetkezetek a rinyabesenyői meg a nagykorpád! gazdaság­gal, zárszámadó közgyűlésen kas. Végül megállapodtunk lger Ferenccel, Jakah Józseffel, Tóth János­aSfn’ és **1, Tóth Istvánnal és mind­otthon a dolgot a családdal,dés ^ ^ az ^ kezetes estén ott voltak. Fe­másnap ugyanebben az pontban ugyanott találkozunk. Meglepett, hogy nemcsak azok jöttek el másnap, akik­kel együtt voltunk előző este, hanem legalább még húsz gaz­da. Utólag már érthető, de ak­kor szokatlan volt az is, hogy nem a félben maradt beszél­getés folytatódott, hanem ar- írt belépési nyilatkozatért... ról faggattak, hogy az- lesz-e Dr. Kassai János, az elnök, akit ők akarnak, aia. a megyei tanács vb-titkára ban és 1947-ben. Hatvan-het- ven községben agitáltunk, szerveztünk, tartottunk nép­gyűlést. A legnépszerűbb jár­mű a kerékpár volt ekkoriban, az agitátorok fele ezzel járt vi­dékre. A megye szíve a vá­rosi pártszervezet volt, s bi­több ízben járt Kaposváron, útmutatásukkal sokat segítet tek a somogyi kommunisták nak. Gáspár Sándor a megy? instruktoraként hetenként napot dolgozott a megyében a 45-ös és 47-es választások előtt Sok év eltelt azóta, hiszen a kislányom óvodás volt, s virágcsokorral köszöntötte a Központi Vezetőség tagjait a kaposvári tartózkodásukkor a pártszékházban, ma pedig az unokám idősebb három évvel. hér asztal mellett arra koccin­tottunk, hogy mint eddig, ez­után is úgy éljünk, úgy dol­gozzunk, hogy tartsuk adott szavunkat Sok emlék jött szó­ba, de az az egy máig sem de­rült ki, hogy ki nyúlt először a zsebébe a már korábban alá­A félreértés zony nagyon nehéz feladatot mint akkor a kislányom volt. rótt ránk, hogy megküzdjünk a somogyi falvak lakóinak Vadas József maradi gondolkodásával. Ne- egykori városi párttitkár A plébános úr elsápadt... Dr. Ortutay Gyula miniszter érdekeikkel, emberekkel. A bejelentését a felekezeti isko- törvény világosan, félreérthe- lák 4000 pedagógusa kitörő lel- tétlenül kimondta: »Mindé i kesedéssel fogadta: »Az isko- ingó és ingatlan, amely okta- lák államosításáról szóló tör- tási célt szolgált, állami tulaj- vényiavaslatot az országgyűlés donba megy át-». Ez volt a elfogadta». És megalakultak a magva. A legnehezebb, legszomo- felejtett káposztafejet láttam, rúbb időben is történnek vi- Akkor következett újra a raj- dám, megmosolyogni való ese- zolás — és megoldódott a rej­tek. Mindig azt szoktam mon- tély. Nem tortatartó volt az, dani, nagyon jó, .íogy így amit annak véltem, hanem van, hiszen talán éppen ezek hordó, és nem torta a göm- a kis apróságok segítik az bölyű, hanem káposzta. Hor- embert abban, hogy átvészelje dóba savanyított káposztát a súlyos napokat. kértek! Én meg tortatartót Háború volt, és nem volt vittem... itt senki, akinek ne lett volna Nagyot, jóízűt nevettünk. De kettes államosítási bizottságok az ország egész területén, így Somogybán is. Föl lehetett őket ismerni: két ember leg­többször gyalog vagy kocsin, aktatáskával, táskaírógéppel. Esőben, sárban fáradhatatla­nul járták a megyét. Az akta­táskában az úgynevezett java- dalmi jegyzőkönyvek eredeti példányai lapultak — a me­gyeház irattárából. Ütünk minden esetben elő­ször az iskolákba, a tanácsok­hoz vezetett. Minden ilyen ja­Az emlékezés sok érdekes erőlködést, vitát dob a felszín­re; amelyekben az egyház kép ­viselői kicsinyes érdekeiket igyekeztek a maguk módján magyarázni, vagy megpróbál­tál!: elfogadtatni vélt igazukat. A nagyatádi járás egyik köz. ségében tanító barátomnál rendeztük be irodánkat. K;. csíny, utcára néző két ablak, az udvar felé egy alacsony, kicsi, nemrégen padlózott, va­lamikor gerendás, földes szo­bájuk volt. Az egyik ablaKbóI W»t6ní'’ csak mi Híre szaladt en- vadaimf^kívül- kilátás nyílt a dombon' levő siratmvaloja. De még ilyen- nek a faluban, s derültek, - - '----- -- - ' .......... k or is történik olyan ami ha mosolyogtak azok is, akiknek percekre is, békés mosolyt, pedig igen nehéz volt a szí- sokszor jóízű nevetést, vará- vük a bánattól. Zsolt az arcokra. A mi falunkat, Lábodot, szovjet csapatok szabadították fel decemberben, de ők to­vábbmentek, és bolgár egysé­gek jöttek ide. A szomszé­dunkban volt a parancsnok­ság, sokat megfordultam ott Tettem-vettem, segítettem, szinte családtagnak tekintet­tek. Ha jól emlékszem, ezred- szemlére készültek. Behívott a tiszt, aztán lerajzolt valami tortaformát, meg valami göm- oölyű tortatartófélét. Érteni nemigen értettük egymást, de a rajzból meg a mutogatásból azt vettem ki — mivel tud­tam, hogy ünnepi ebéd lesz — hogy a torta megvan, csak szerezzek hozzá tortatartót. Mondom otthon a felesé­gemnek, hogy mi kellene. Csak csóválta a fejét, csodál­kozott, meg kételkedett, hogy biztosan nem értettem ezt jól. De én csak erőlködtem és magyaráztam: — Miért ne kérhetnének torta tartót? Akik itt harcol­nak, messze a hazájuktól, ott­honuktól, igazán megérdemlik, hogy egy ilyen ünnepségen torta legyen meg díszes tála­lás ... Persze háború volt, nem volt egyszerű ilyesmit találni. De addig nem nyugodtam, amíg föl nem hajtottam egyet. Igen büszkén é.-, boldogan vit­tem a tisztnek, hogy lám, ilyen ügyes vagyok, sikerült a kérést teljesíteni. Én voltam aztán a legjob ban megdöbbenve, amikor a tiszt látva a tortatartót, elő­ször értetlenül nézett, aztán nevetve mutogatott a kertbe. Végleg megzavarodtam. Me­resztettem a szememet, de csak néhány árválkodó, kinn Szokolics Gyula Lábod ről kellett ismerni. Értékegy- papiakra. Szép nagy épület... ség, kántori javadalom, tani- Vajon hányán lakják? — ker­téi javadalom, szolgálati la- deztem K. Imre barátomat, kás, földjárandóság, párbér “Ketten mindössze, és hatszo- szerepelt az iraton. És mind- ^ás a lakás« — válaszolta. Ma­ezek mögött ellentétes — Egy bőrönd pénz...' Én mondom, nehéz idők voltak azok! Ma szinte nem is értem, honnan volt az embernek akkora bátorsága. Hiszen addig csak azt tudtam, hogy a grófnénak kezet kell csókolni, meg hogy a napi munkámat a kertben el kell végezni... Aztán egyszeriben megváltozott minden. Tagja lettem a föld­osztó bizottságnak. Annyi lett hirtelen a dolgom, hogy azt így leírni szinte nem is lehet. Az embernek nem volt kép­zettsége, sok mindent nem értettünk, de megmagyarázták. Megtanultuk és csináltuk. Kiosztottuk a földet, de nemegyszer be kellett utazni Kaposvárra a földhivatalba, a földbirtokrendezőkhöz. Aki földet kapott úgy adta össze a pénzt nekünk útiköltségre. Szegény emberek voltunk, máshogy nem lehetett megoldani. Mindannyiunk ügyét intéztük, így volt ez igazságos. No, ez aztán nem sokáig tartott, jött az infláció, óráról - órára ke­vesebbet ért a pénz. Már milliókban beszéltünk, mikor egy­szer hármunknak be kellett. utazni, összeszedelözködtünk — ahogy mondom úgy igaz —, egy bőrönd pénzt vittünk magunkkal, hogy elég legyen útiköltségre. Kaposváron, a földhivatalban rengetegen voltak. Oda­jöttek a megye minden községéből, szinte közelharcot kel­lett vívni, hogy az ember minél előbb sorra kerüljön.-Ügy esett, hogy nem került ránk a sor, csak másnap. De addigra, mikor mentünk a vasútra, csak Mocsoládig válthattunk je­gyet, mert már Toldipusztáig nem volt elég a pénz. (Nágo- cson nincs állomás, ott kell leszállni.) Mit tehettünk, el­jöttünk Mocsoládig. Mondtuk, majd csak lesz valahogy. Hát lett is. Már nem tudom, hogyan, összeakadtunk ott egy em­berrel. Elmondtuk, hogy jártunk. Azt mondja erre az az ember: »Nagy szükség van magukra otthon, adok én pénzt, menjenek haza minél előbb.» Nagyon megörültünk, hiszen jólesik az embernek, ha jóindulattal találkozik. Kérdeztük, kinek és hova küldhetjük vissza ezt a kölcsönt? Nevetett, azt felelte: »Ki tudná azt kiszámítani, hogy holnapra már meny­nyit ér az a pénz, amit adtam. Meg különben is, ha ma nem használom föl, akkor már holnapra semmit sem ér! Így leg­alább jót teszek azokkal, akik jót tettek sok szegény ember­rel, kiosztották a fölaet...» Hát mint földosztó, Így kerültem egyszer Kaposvárról Nágocsra haza. Sokszor eszembe jut az az ember. És sajná­lom, hogy sohasem tudtam meg a nevét... Fonyód! János Nágocs gamban összehasonlítottam helyzetüket a két kis szobában lakó háromgyermekes tanító­családéval. A jegyzőkönyv sze­rint ez a kis lakás meg a ter­ményjárandóság a földekkel együtt mind tanítói javadalom. Megkérdeztem barátomat: Mit kaptál a kántorizálásért? — A lakást, a földek felét meg ter­ményjavadalmat — válaszol­ta. Közben megérkeztek a tár­gyalás részvevői: a pártszer­vezet titkára, a tanács képvi­selője és az egyház megbízott­ja. A javadalmak felsorolása után kimondta a bizottság: »A javadalmi jegyzőkönyvben fel­tüntetett, minden ingót és in­gatlant, a lakással együtt álla­mi tulajdonba veszünk». A volt tulajdonos tiltakozott, és elő­vett egy jegyzőkönyvmásola­tot,. amely szerint kántortanító barátom nem tévedett: ott az általa felsoroltak mind kán­tori javadalomként vannak feltüntetve. Ám előkerült az én táskámból is az eredeti ja­vadalmi jegyzőkönyv. A plé­bános úr elismerte a rajta levő eredeti, saját aláírását. Tehát akkor a helyileg hitelesített jegyzőköny hamisítvány? — kérdeztem, miután a kettőt összehasonlítottuk. A plébános úr elsápadt, és gyorsan visszavonta tiltakozá­sát Csupán egyetlen tétova kérdése volt, hogy ha esetleg kántort kapnak, ő hol fog lak­ni? — Azt hiszem a hat szobá­ban a két személy mellett megfér egy harmadik is... A főtisztélendő úrnak nem volt ellene kifogása... Bakoss Gyula iskolaigazgató Az államosított- Nagyatádi Ccrnagyár gépsora. A felszabadulás után épült első somogyi nagyüzem! a Kaposvári Texlilinűvek. S egy korabeli felvétel: a muokásoli üdvözlik az álla­mosítást. Rekonstrukció után a Nagyatádi Konzervgyárban. SOMOGYINÉPLAI Szombat, 1970. április 4.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents