Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-04 / 79. szám

/ I Megkezdődött a földosztás. Az első birtokleveleket 1945. május 1-én osztották ki ünnepélyesen. Gépesített kukorioabetakarítás. A kombájnok es a cso- törő gépek egyre több helyen váltják fel a kézi munkát. Az első nap Ejfétig néhány akna becsa­pódását, egy-egy ágyúlöves dörejét hallottuk, azután csend lett. Furcsa, szokatlan csend. A villany már korábban ki­aludt, és a belgyógyászati osz­tály alagsorában berendezett szükség kórtermekben csak ne­A túlsó oldalon még egy da­rabig néztem a szinte meg­szakítás nélkül áradó hadigé­pezetet. Gyalog, lóháton, sze­kereket körülvéve mentek, de akadt hintó is a menetben meg ágyú, teherautó, híradós ko­csi meg sebesültszállító autó is. 25 ÉV hány petróleumlámpa pisláko- Mindez inkább rendezetlen ló fénye adott némi világítást. Kevés betegünk volt, aki te­hette sietett haza, bár a köz­lekedési lehetőségek napról napra rosszabbodtak. összevisszaságban, mint jól ki­alakított sorokban. Szürke volt az ég és szürke a város. Akkor, ahogy ott álltam a Magunk is — néhányan az teli estében a kórház kapujá­orvosok közül — az óvóhelyen a betegek közt töltöttük ezt ban, és végre egy kicsit meg­nyugodva rendezni tudtam a az éjszakát, amelyen várható gondolataimat, akkor döbben­volt, hogy a szovjet csapatok bevonulnak. Hajnal körül néhány gép­pisztolysorozat törte meg a csendet, azután távoli zajt, motorok zúgását hallottuk. Ezzel, mintha az élet visszatért volna a városba. A hajnali szürkület már a nappali világosságba fordult, amikor eljutott hozzánk a hír: a szovjet hadsereg első alaku­ltjai komolyabb ellenállás nél­kül vették birtokukba a va­rost és megállás nélkül vonul­nak nyugat felé. A ■ hadsereg zöme a Fő utcát — a mai Má­jus L utcát — választotta; a Bajcsy-Zsilinszky utcába — tem rá ennek a napnak a je­lentőségére. Anélkül, hogy csak sejtel­mem is lett volna arról, mi érik. a jövő méhé ben, mint egy felvillanó lámpa fényénél, is tisztán és határozottan láttam, éreztem, hogy ez a nap a jö­vőt hosszú időre meghatározó jelentőségű; sorsfordulót jelent a magam és mindazok életé­ben, akik ebben a városban élünk és itt fogunk élni. Beesteledett. Mint anya gyermekét, a város vajúdva szülte jövőjét. Or. Wirtta Ferenc főorvos akikor Eszterházy utca volt — csak kevés gyalogos jött. Lö­vésre kész géppisztollyal a kézben mentek házról házra és keresték az esetleg vissza­maradt, megbúvó rémet kato­nákat. Ezek közül a szovjet Icatonák közül jött be néhány a kórházba, hozzánk a belgyó­gyászati osztályra is. Volt, aki komoran nézett körül és volt, aki mosolygott az ijedt arcok láttár, s néhány bíztató szó után után ment tovább. Fur­csa most visszagondolni ezek­re az arcokra. A mi arcunkra. Zavart mosoly az egyiken, öröm a másikon, nem titkolt félelem a harmadikon. Délután egy idősebb ember keresett bennünket. Orvosi se­gítséget kért a hasi görcsök­ben szenvedő felesége számá­ra. Főorvosunk engem küldött el, hogy nézzem meg és lás­sam él a beteget. Nem kellett messze mennem, a Fő utca túl­só oldalán laktak, közel a kór­házhoz. A fehér köpenyre vet­tem fel a télikabátot, erre vö­röskeresztes karszalag került és már indultunk is. Nehéz volt átjutni a Fő utca másik oldalára, mert szánté megsza­kítás nélkül vonultak a kato­nai alakulatok a Hősök temp­loma felől a Kossuth tér irá­nyába. Gyalog, lóháton, szeke­reket körülvéve menték, de akadt hintó is a menetben meg ágyú, teherautó.. híradós kocsi és sebesültszállító autó is. Mindez inkább rendezetlen összevisszaságban, mint jól ki­alakított sorokban. Polgári la­kosságnak nyoma sem volt az utcán. Mire a beteget elláttam és fájdalmai szűnni kezdtek, már alkonyodéit. Egyedül indul­tam visszafelé. Szürke volt az ég és szürke a város. A sötét ablakok mögül gondterhes ar­cok nézték az utcát. tJjra csak sokáig kellett vár­nom arra, hogy adódjék a vo­nuló katonák vég elát hatalan tömegében valami rés, amit ki­használva átmegyek az úttesten. Az ország élete — s az enyém »Uram, habomból jövök én rom, az éhezés. Itt voltam ; mindennek vége, vége— maim színhelyén. Élrend szavalta egy valószínűtlenü.1 tem a képzeletbeli szobát ír sovány kislány, valoszínűtie- gamnak, komótosan, nem si< nül fiatalon a Nemzeti Ka- ve, és elkezdtem élni szánj mara Színház (ma Állami dón először egy más élei Bábszínház) színpadán 1945. És egyszer csak azt vett március 19-én. Miután el- észre, hogy elfogyott a s; mondta, a nézőtér sötétjéből vég; végigmondtám a jele megszólalt egy hang: »-Készült tét — »Köszönöm« — mór még valamivel?-« — »Igen ta az előbbi hang a nézőti Dickens Házi tündén! bői a vak rőt Betty egy jelenetével.« — Mindez egy meghallgatás »Kezdje el!« történt ahol a megújuló sz: És én elkezdtem; a valószí- házi világ minden akkori \ nűtlenül sovány és fiatal kis- zetője megjelent. Beültem lány én voltam. Felejthetetle- színház leghátsó sorába, nül mámorító volt az első ormán figyeltem a színjrai reflektorfényben megfürödni. és a zsűrit. Pa/ j>erc múl Enyém volt a színpad, és felgyulladt a villany. A né enyém a kis vak Betty élete, térről cigarettazva sétált Elmaradt mögöttem minden, gond, baj, az iskola, az ost­Gyárat építettünk a kukoricaföldön A hároméves terv első A gépeket ideiglenesen a nagy kömryüijíari beruháza- cukorgyárban helyeztük el se ként épült föl a szovjet es tárgyaltunk. Rengeteget gépekkel fölszerelt szegedi tárgyaltunk, pedig akkora volt fonoda. Én voltam ennek az az irodám mint ez a tar­üzemnek az igazgatója, ami- A főmérnök, hogy kor 1950 áprilisában nálunk beférjünk, a kályha tetejere járt Kiss Árpád könnyűipari ült Aztán elkezdtük sze- miniszter, a búcsúzáskor azt relni a gépeket. A mostam mondta: menjek föl hozzá, bálaraktárban helyeztünk el szeretne egy-két dolgot meg- tizenötezer orsót. A földre tett beszélni velem. Nem kérdez- gerendákon álltak a gépek, s tem, hogy mit mert kevés egy ablak nélküli épületben beszédű, szűkszavú ember november 7-én megkez­volt Fölmentem Pestre, leül- dődött a termelés. Hideg volt. tetett az irodájában, s három Kokszkosarakat meg dobkály- orán át beszélgettünk. Akkor hákat állítottunk be, hogy azt mondta * dolgozni tudjanak a íqnónők. Mi meg építettük tovább a , .. ,j ... . ... gyárat. Ügy csináltunk, hogy telmeben a második fonodát, telépitettünJc ^ diletációt a — A kormány döntése ér­amely a szegedihez hasonló földszinttói a tetőig, ráhúz- lesz, Kaposváron kell telepi- ponyvafalat, daruval tem. Szeretnem, ha tememre fe, mPÍ?_ és beindítana. A szegedi ta­a gepeket es meg- . , , , . .. , . kezdtük a termelést. A máso­pasztalatokat ott mar föl le- dlk Kraton masz­két hasznaim . tak fel dolgozni a fonónők. Elvállaltam, aztán vissza- g nemegyszer tizenhatóráz- mentem Szegedre Április ve- tunk az építkezésen. Nem gén telefonüzenétet kaptam a mondom, panaszkodtunk is minisztériumtól: május else- néha, de aztán megértettük: .lén lesz a kaposvári alapkő- az másként nem megy. Jó leletei: jöjjek el. Megkezdő- volt, hogy rendszeres koprdi- dött a munka. Az építkezés- nációé tanácskozásokat tár­séi párhuzamosan tervezték a főtt a megyei pártbizottság, és lcajxsvan fonodát. Megmutat- sok segítséget adott De a ta­ták a gépésszé tételt is. kikér- náccsal gyakori nézeteltéré- ték a véleményemet Aztán sünk volt: nem adtak szál­közölték, hogy a szovjet part- bist az embereknek, raktárt tier az eredeti hatandó — 1952 sem, nem törődtek a vízellá- helyett mar 1951 szeptembe- fással, s abban az időben rében szállítja a gepeket. 1951 rendkívül nagy gond volt az januárjában már Szegeden élelmiszerellátás is. tanultak^ a kaposvári gyár a gyár felépült, s amíg csi- müvezetői Akkor a jutái úton náltuk, nem gondoltunk sem- még kukoricátok! volt Októ- mire, csak arra, hogy fonal bér elsején pedig megalakulta kell az országnak. Somogynak vállalat Nekem azt mondták, pedig ipar. hogy jöjjek el beindítani, de hogy meddig maradok, azt sen­ki sem tudta. A család Sze­geden volt Róna Imre, a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának igazgatója a bizottság. S akkor m megőrzött dinamikájával oi rohant hozzám Gobbi Hilda harsányan rámkiáltott: »H nap délelőtt 10-re menj a IV jornoz a Nemzetibe« — »B ért, kérem szépen?« »Mié Te buta! Leszerződtet«. I után' egy fiatalember közö velem, hogy Jób Dániel h nap 10-re vár az irodajáb majd egy hallatlanul fin idősebb úr jött hozzám az: hogy a Figaró házasságát óhajt játszatni és a szerzői megkötése miatt holnap kor keressem fel irodájáb »Bocsánat, nem ismerem Or — »Bárdos Artur vagyok« mondta. Hát így történt, hogy ország» életével az enyém is úton haladt tovább. A Ne zeti Színház nevének jiatii csengése győzött egy álmát éjszaka után és három i múlva már oívasóprób volt. Madách Imre Civil! tarának egyetlen női , sze pét, Mürtzlt, a sváb paras lányt játszottam. Partner Rátkai Márton, rendez Apáthy Imre volt. Ezekbe: nevekhez nem kell komim tár. Megjelent meg a prót Csortos Gyula es Törzs Je is, akik életük utolsó sze j>ét játszották az egy műs ban menő másik két dán ban. ök az utolsót, én azí sőt... Ügy hangzik ez, mint < tündérmese, pedig valós így történt. Persze ez alat] 25 év alatt nekem is vol' nehéz periódusaim is. De retlenül hiszek a szó és színház varázsos erejéb Mürztltöl a Salemi boszorl nyolc Proktoméjáig még e södött a hitem, és Ha let szavaival vallom: színjátszás célja... hogy ti rőt tartson mintegy, a terr, szetnek, hogy mintegy fein tassa az erénynek önábrá tát, a gúnynak önön képét maga az idő, a század túl dón alakját és lenyomatát* Ez a színész feladata. Demeter Hedvig Jászai-díjas színmüv A szívünk majdnem megha­sadt, olyan kép tárult elénk, ahogy felszabadultak a zalai olajmezők. Kormosak, behor­padtak, összeégettek voltak a tartályok, a szerelvények sza- naszéjjel heverték, az olajláv- vezeték lebombázva, felrob­bantva, Véres harcok folytak ezen a vidéken. Mi. olajosok Ortaházán rekedtünk, átéltük a nagy ütközeteket. Ortaháza, Zebecke például ötször cserélt gazdát.,. A fielszabadulas első pilla­natától számítottak ránk, régi szakemberekre, , akik részt vettünk a Balaton déli partján húzódó olajvezeték megépíté­sében. Százan kezdtük meg az újjáépítést, közülük tizen va­gyunk a Siófoki Kőolajvezeték Vállalatnál: Nagy Márton, Sós Lajos, Bülucz György és jóma­gam, mi hegesztők voltunk ak­kor, Keszeg József, id. Szabó András motorszerelő, Elek Bá­lint asztalos, Mórócz Sándor csoportvezető. Csáky Gyula Megindult a adminisztrátor és Mór Antal raktáros. A központban tudták, hogy a csoportunk Ortaházán re­kedt, s gépkocsit küldtek ér­tünk. Ahogy így visszaemlék- szem az indulásra, elmondha­tom, hogy azzal a szerszám­mal láttunk hozzá az újjáépí­téshez, amelyet elástunk a né­metek elől Csonkahegyhát és K ustánszeg környékén. Két traktort is megmentettünk, mert leszereltük az adagolóját, s a németek nem tudták el­vinni. Igazi rohammunkát végezi tünk, száz olajmunkás erejét megfeszítve dolgozott, hogy- minél előbb megindulj on az olaj a távvezetéken a finomí­tókba. Nagyon sok fekete ara* nyat várt akkor tőlünk a fel­szabadult ország. Sárban, víz­ben javítottuk például a szét­fekete arany rombolt távvezetéket a lellei részen, Hollád közelében, hely­reállítottuk a bogiári szivaty- tyútelepet... Előfordult, hogy negyven órát hajráztunk egy- huzamba, s utána pihentünk egy keveset. Élelmünk sem volt az elején, kukoricát szed­tünk a határban, s azt főztünk. A szovjet katonák mindenben segítettek, kenyeret, húst ad­tak nekünik. Április közepén kapcsolódtunk be az újjáépí­tésibe, s ejjel-nappal dolgoz­tunk. Csak az lebegett a sze­münk előtt, minél gyorsabban foltozzuk össze a vezetékeket. A második szakaszban a tar­tályokat állítottuk helyre. Tíz­naponként egyszer jutottunk csak haza Ortaházára. Ma ügyes gépek segítik a munkán­kat, akkor azonban az ásóra, a lapátra szorítkozhattunk, legföljebb emelőbakot meg pajszert használtunk. Az rr nagy dolog volt, amikor en lót csináltunk egy, elhagy Hanza gépkocsiból. , Sokfelé szükség volt azokb a najiokban a régi szakeml rék tudására, tapasztalatára lelkesedésére. Bázakerettyé a fővárosig dolgoztunk a k százhetven kilométeres olaj\ zetéken. Harmincnégy éi voltam akkor, s a hegesztöcí port Vezetője. Egyfoi mán ví tak bennünket a bázakerettj a lovászi gazolintelep újjáé; lésénél, a Fejér megyei Me: szentgyörgyön és a kapóin, nyéki elágazásnál. Büszk emlékszem vissza arra, ho április közepén már folyt olaj, s arra is, hogy társaimrr tizen mi voltunk a honfog] lók 1945 júniusában Siófoki Mi telepedtünk le itt huszor évvel ezelőtt, itt fejlődött a Siófoki Kőolajvezeték Váll lat központja. Punyi Isis párttá tká 6 SOMO-GYJ NfiPLáP Szombat, 1970, április 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents