Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-04 / 79. szám

udmilla Kunyeckaja: FFÉLBESZAKADT RIPORT LENIN DQLGOZOSZOBflJflBflN I. Egy átlagos munkanap A világ 1970. április 22-én megemlékezik Lenin szüle­tésének 100. évfordulójáról. A Kremlben, Lenin dolgo­zószobájában és lakásán em­lékmúzeum idézi életének utolsó éveit. A kormány épületének i bejáratát ezüstfenyők vi- ázzák, Ide jöttek Leninhez tp nap után a parasztok és a plomaták, a munkások és az ik, a tudósok és az üzletem­nek. M. F. Kazakov, a XVIII. ázad kiváló orosz építésze evezte az épületet, amelyben irványlépcsők vezetnek a ásodik emeletre. Már Lenin ejében volt itt lift, de ritkán üködött, mert kevés volt az am. A fogadószoba aj tájé­in őr állt, aki ellenőrizte az ltokat, majd. a látogató az ssteremből — amely egyben rószoba és titkárság is volt beléphetett Lenin dolgozó- íbájába. Semmi sem változott, min- ■n úgy van ma is, mint 1922. c ember 12-én volt, amikor ndn utoljára tekintett vissza ajtóból íróasztalára, mi- 5tt kilépett volna. Pihenni int, és hosszú hónapokig rták visszatérését. Minden ,p lapoztak egyet az asztali ptáron, friss lapokat raktak első erőművek, a pártegység és a közoktatás, a kommunista vi­lágmozgalom és a külföldi koncessziók, az éhség és a színházak fűtése, az új gazda­sági politika és a bürokrácia elleni harc. A titkárok feljegyzései pon­tos képet adnak Lenin munka­napjairól. Idézzük fel az egyik átlagos munkanap — 1921. feb­ruár 2-a —- programját! Vlagyimir Iljics Lenin szo­kása szerint 9 óra után néhány perccel jelent meg dolgozószo­bájában. Megnézte a postát, te­lefonált, meghallgatta a titkár beszámolóját. Délelőtt 11 órá­tól délután 2-ig részt vett a Népbiztosok Tanácsa gazdasági bizottságának ülésén, amelyen a tüzelőhelyzetről tárgyaltak. Délután 2-től 4-ig a Központi Bizottság Politikai Bizottságá­nak ülésén volt Tanácskozás közben 3 órakor telefonüzene- tet kapott a pértevári kor­mányzóság titkárától, hogy a városban nincs élelem és tüze­lő, ezért feszült a helyzet Le­nin azonnal válaszolt távirat­ban: »Tegnap a Védelmi, Ta­nács úgy döntött, hogy 18,5 millió púd szenet kell venni külföldről. Az élelmiszerellá­tást javítjuk, ma elhatároztuk, hogy még két szerelvény gabo­nát irányítunk oda a Kauká­zusból«. Ezen a napon Lenin átnézett és aláírt több határozatot, amelyet a Népbiztosok Taná­csa, illetve a Munka- és Vé­delmi Bizottság készített elő. Ezek egyebek között intézked­tek arról, hogy szereljék le a Vörös Hadseregből a földmérő mérnököket, a geodétákat és a topográfusokat, s bocsássák r Geodéziai Főigazgatóság ren­delkezésére; az autóközlekedé­si szakértőket irányítsák át a Legfelső Népgazdasági Tanács gépkocsiszekciójába. A lesze­relt hajóépítő munkásokat és szakembereket küldjék a hajó­gyárakba, ott vezessék be a természetbeni prémiumot; el­lenőrizzék a tüzelőfelhaszná­lást, valamint a Donyee-me- dencében a szénrakodást és szállítást, hogy tüzelőt bizto­sítsanak Pétervárnak. Szállít­sanak élelmiszert a Ponyec- medencébe; vonják felelősség­re egy intézmény apparátusát a bürokratikus módszerek miatt. Ugyanezen a napon Le­nin részt vett a Népbiztosok Tanácsának szűk körű ülésén, átnézte az OK/b/PKB határo­zattervezetét a szibériai föld­es élelmiszerpolitikéról. Alá­írta a Szibériáról szóló rejtje­lezett táviratot, valamint a szűk kabinetnek szóló jelentés1 a* moszkvai lakáshelyzetről. (Folytatjuk.) Az elfogó vadász íróasztalra, leveleket, de ;nin nem tért vissza többé, inte az idő is megállt a dol- zószobában, amely oly sokat ondhatna arról az emberről, i csaknem öt éven át itt dol- zott. Zöld posztóval borított író- stal, telefonok, az asztali lám- mellett gyertyák. Kis fiók- n fejléces levélpapír és bo­ok: »Oroszországi Szovjet ■deratív Szocialista Köztár- ság. A Népbiztosok Tanácsá- jk elnöke. Moszkva, Kreml«. : asztalon fém tintatartós »készlet, regiszteres telefon- nyv, a legfontosabb számok- 1. A fonott karosszék két ol­lón forgatható polcos állvá- ok, ezeket 1920-ban Vlagyi- r Iljics rajza alapján készí- :ték. A »forgókon« — ahogy fket Lenin elnevezte — ké- tönyvek, anyagok, amelye- n dolgozott és újságok. A lgozószobában ma is őrzik okát az újságkivágásokat íelyeket téma szerint brosú- kká fűztek össze. 4 faiaknai könyvszek- nyek, mintegy 2200 kötettel, térképek. Lenin minden ggel 9 óia után néhány*perc- 1 jelent meg gyors, energi­es léptekkel. Munkanapját >m kezdte nagyon korán, de akran éjjel 2—3 óráig dolgo- tt. Félóra alatt átnézte az Ságokat és a napi jelentése­it, Pontosan 10 órakor tett lentést a titkárság vagy a ípbiztosok Tanácsának ügye- ese. Volt-e akkoriban egyáltalán /an többé-kevésbé fontos irdcs, amivel nem Leninnek llett foglalkoznia? — Alig- L Az ország védelme és aa Gyerekkoromtól él bennem a csodálat azok iránt, akik a magasban szárnyaló repülő­gépeket vezetik. S ez azóta sem változott, holott néhány repülőutat már magam mögött tudhatok. Sőt, az egyik viharos úton, amiikor a Russzé és Szó­fia közötti alig egyórás utat több mint három órai kerin­gés, a ködből 'kivezető folyosó­keresés töltötte ki, s mindenki fehérre sápadt, csak a pilóta maradt nyugodt, higgadt, cso­dálatom határtalan tisztelettel, elismeréssel egészült ki. Töb­ben is mondtuk, amikor a hosszú repülés után végre földre léphettünk: — Kötélidegekre és bátor­ságra van szükség ahhoz, hogy valaki pilóta lehessen! /. Boros Pál őrnagy egyike azoknak, akire a fent írtak maradéktalanul Elenek. Két évtizede, hogy elhatározta: re­pülő lesz. Igaz, már jóval előt­te a katonai hivatást akarta választani, de fiatal kora miatt akkor még eltanácsolták. Mosolyog. ' — Képzelje, vegyipari tech­nikumot végeztem, s egy 11- kőrgyárban dolgoztam, amikor megkérdezték, hogy nem vol­na-e kedvem a repüléshez. Néhány ej tőérnyősugrás ak­kor már mögöttem állt, és sze­retetem, vonzódásom a repü­lés után csak növekedett. Hát valahogy így kezdődött... Ezt csak elmondani lehet ilyen röviden, öt évig tanult ezután, elvégzett két tiszti is­kolát, majd növendékeket ok­tatott e nagy felelősséggel já­ró hivatás szeretetére, megis­merésére, de több mint tíz esz­tendeje már csak a repülés tölti ki minden idejét. Elfogó vadász. 2. Szavaiból, amikor a hivatá­sának gyakorlásához szüksé­ges bátorságról, a repülés szépségéről beszél, úgy tűnik, nem is olyan nehéz, nem is olyan lehetetlen, csupán meg­szokás dolga az egész. — Először a 150 kilométe­res sebesség is óriásinak tűnt. Aztán amikor egy másik gép­re kerültem, a 300 kilométer tűnt szinte hihetetlennek. Vi­szont amióta a dugattyús gé­peket felváltották a szuper­szonikus gépek, s a hangnál kétszer is sebesebben repü­lünk, túl az 1000 kilométeres sebességen, most már ez is kevésnek tetszik. Az ember személyes bátorságát pedig a gép, a technika, a repülést irányító társak, műszerek és berendezések iránti bizalom váltja fel. Az ember mind­össze aranyit vállal, hogy megszokot­tan ellenőriz mindent az in­dulás előtt, s végrehajtja azokat a fel­adatokat, ame­lyek a műsze­rek, berendezé­sek működte­téséhez feltét­lenül szüksége­sek. — S e ha­talmas sebes­ségnél mind kevesebb ma­rad a pilóta számára, hogy élvezze a repü­lés sebességét. Hiszen nincs idő, mód gyönyörködni a né­hány ezernyi méter mélyen el terülő tájban. De azért éjsza­rlMHIHVÍ- !.-> Szívükben hordják a napot mit telkembe zártam az otthoni földön, azt itt ma ezernyi versztára is őrzöm. (A. Tvardovszkij) Itt élnék közöttünk. Sétál­nak az utcán, piacra mennek bevásárló szatyorral, képesla­pokat vesznek az újságosipavl- loraban, ott ülnek a búra alatt a fodrásznál. Az egyik tanár­nő, a másik mérnök, a harma­dik röntgenasszisztens. Van, aki üzemben dolgozik, s van, aki a MÉK pénzügyi osztá­lyán; a másik az Idegenforgal­mi Hivatal üvegablaka mögött ül, s kedvesen útba igazítja az ügyfeleket. Ha találkozunk velük, első látásra csak annyit állapítha­tunk meg, hogy szépek és ele­gánsak. Amiikor bemutatkoz­nak, akkor ezt mondják: Or- szágh Zoltánná, Vaik lÁszióné, Kiss Mihályné. Szakonyi Ru­dolf né, Gyimesi Lajosné, Fe- renczi Miklósné. Mindent meg­mond azonban a keresztne­vük: Lilia, Odett, Galina, Szvetlána, Lidia, Larissza. Orosz asszonyok. Itt élnek közöttünk. Mint egyik tojás a másikra, úgy hasonlít a történetük. Együtt jártaik egyetemre, s oroszra tanította a magyar fiút; az ő városukba helyez­ték nyári gyakorlatra, s fel­kérte táncolni; társasutazáson volt a fiú, s úgy ismerkedtek meg. Szerelem, házasság. Az» tán egy nap — indulás Ma­gyarországra. LEia Kraszno- dart, Galina Leniográdot cse- rélta fel Kaposvárral; Lidia Irkutszkot Tabbal, Szvetlána Odesszát, Larissza Volgográdot Siótokkal. S hogy milyen vi­szonylagos olykor a távolság, arra csattanó« választ kaptam Szvetlánától és Lillától is. —• A nővérem Bakuban él, s ez sokkal messzebb van Odesszától, mint Siófok ... — A bátyám Irkutszk mel­lett telepedett le, s az jóval messzebb van Krasznodartól, mint Kaposvár. Az Angara, a Volga, a Ne­va, a Kubán folyó, a Fekete­tenger partja roeUől kerültek Somogyba. Élményeik közösek, s általában egy szóval fejezik ki: beilleszkedés. A nyelv, majd a szokások, aztán a ma­gyar nép történelmének meg­tanulásával birkóztak meg. A nehézségeken és a buktatókon átsegítette őket az a nagy sze­retet, megértés és gondosko­dás. amely a rokonok, az is­merősök, a barátok és a mun­katársak minden megnyEatko- zásábói sugárzott feléjük. Amikor hazamennek a mun­kából, s elvégzik a házi mun­kát, magyarul olvasnak. Sza- kanyi Rudolfné, azaz Szvetlá­na Gárdonyiért, Fekete Istvá­nért, Szabó Magdáért meg Szilvási Lajosért rajong. Gyi­mesi Lajosné most ízlelgeti Mikszáth és Jókai műveit — magyarul, öt éve él Tabán, s neki még kemény dió a re­gényolvasás. Ország Zoltárané, altit nagyon sokan ismernek Kaposváron is, Csurgón is, nagyon nagy fába vágta a fej­széjét: másodéves haUgató a Pécsi Tanárképző Főiskola le­velező tagozatán. A magyar nyelvet és irodalmat tartja a legnehezebbnek. A főiskola el­végzése után orosztanárnő lesz. Szvetlána meg magyar törté­nelemiből vizsgázott a közel­múltban. Az Idegenforgalmi Hivatalban dolgozik Siófokon, s bizony erre nagy szüksége van a munkájában. ' Megszerették a magyar konyhát, a paprikát. A halász­lé, a paprikás csirke kedvenc ételük lett. - Qrszágnénak jó élőiskola volt, hogy Szuhumi- ban is lakott egy ideig, ott ugyanis nagyon fűszeresen főznek. Szvetlána elárulta, hogy amikor hazautazik Odesszába, mindig produkálja a tudományát. Paprikáscsirkét főz, töpörtyűs pogácsát süt. Neki egyébként a rakott kar­fiol a kedvence, jó sok tejföl­lel leöntve szereti. Szakonyiéknak is Országúk­nak is két gyerekük van. Mi­rella és Viktória, Julianna és Zsuzsanna az orosz nyelvet is beszéli a magyar mellett. S amikor elutaznak Odesszába, illetve Kras/.nodarba, boldogan fűzik mondattá az odahaza megtanult szavakat és kifeje­zésekeit. Nagyon kedves, ahogy a Szakonyi gyerekek megkü­Szórakozní, a családdal együtt lenni bizony ritkán si- _ jwjj _ ■ kerül. Tizenkét éves kislánya kánként "a magasból, amikor pedig gyakran kérdezgeti kü- szép az idő, felejthetetlen' lát- lönböző műszaki dolgokról, hi- ványt nyújt Budapest millió szén a tanulásban apuka so- ’'-----■'----- ------ —---- kát segíthetne. Hároméves kis­f ia viszont határozottan kije­lentette, hogy ő pedig helikop­tervezető lesz... Boros Pál és családja hoz­zászokott á hivatással járó le­kötöttséghez. A családfő sok­szor éjszaka repül, akkor hajt­ja végre a gyakorlatokat. Fe­leségét és gyermekeit az isme­rős zúgás .altatja él... 4. • Élesen, kíméletlenül . szólal meg a telefon. Néhány szó, utasítás, és az eddig barátsá­gosan, mosolyogva beszélő tiszt pillanatok alatt átalakul. Az ajtóból kiált vissza: — Bocsássanak meg, riadó van! Ha idejük engedi, várja­nak meg. Nincs már idő, hogy'tervei­ről érdeklődjem, s megkérdez­zem, miért kapta a Munkás­paraszt hatalomért emlékér­met, a Haza szolgálatáért ér­demérmet, a Szolgálati érdem­érmet. Csak következtetni tu­dok: munkájáért, hivatásszere- tetéért. Később viszontlátom. Tár­saival együtt különleges öltö­zékben várja a parancsot. S még nem járunk messze, ami­kor mennydörgő zúgással egy­más után a magasba emel­kednek a repülőgépek. Ekkor értettem meg, milyen az élete az elfogó vadásznak, aki minden piHanatban készen áll, hogy védje, óvja hazánk huszonöt éves eredményeit, Magyarország légterének biz­tonságát. Szalai László lámpafénye, vagy nyári nap­sütésben a Balaton felett — tízezer méternyi magasból — ellátni a távoli Adriai-tenger­re. 3. Elfogó vadász, az egyenru­háján levő jelvény arról árul­kodik: első osztályú repülő. Két évtized, rengeteg tanulás, és gyakorlás kellett, hogy ezt a minősítést elérje. Csaknem ezer, levegőben töltött óra, s ebből száznál is több a sztra­toszférában, 10 000 méter fe­lett S végrehajtani a szándé­kosan berepülő vagy eltévedt idegen gépiek elfogását, nap­pal, ködben, éjszaka, rossz lá­tása viszonyok között. Élményeiről is szívesen szól. Egyik legszebb, felejthetetlen emléke, amikor az egyik dísz­szemlén rajikötélékben elrepült Budapesten a felszabadulást üraneplő százezrek fölött. Alig 100 méter magasságban zúg­tak el, <1000 kilométer feletti sebességgel, s bizony a hatal­mas tömeg egyetlen ember­áradattá folyt össze. Az is ked­ves emlék, amikor a közel­múltban az országgyűlés hon­védelmi bizottsága kereste fél őket, s a bemutatott minta- elfogás nagyszerűen sikerült, a képviselők elégedetten távoz­tak ... lönböztetik a két nagymamát. A pétit nagymamának, az odesszait bábu&kának hívják. Itt élnék közöttünk. Szinte fölbacsülhetetlen értékű, amit a magyar és a szovjet nép ba­rátságának elmélyítéséért tesz­nek. Hol tolmácsolnak, hol le­veleket, beszédeket, visszaem­lékezéseket fordítanak. Gyime si Lajos tanár a tabi girnná- záumtaam. Lidia, a felesége na­gyon sokat segített neki, hogy még tökéletesebb legyen a ki­ejtése, gazdagabb a szókincse. Szakonyi Rudolfné siófoki gimnazistákat készített fel leg­utóbb az orosz nyelvi verseny­re. A férje agronómus a Ba- latonújhelyi Állami Gazdaság­ban. Sok orosz nyelvű köny­vük van otthon, és az ismerő­sök rendszeresen kölcsönöznek tőlük. S ez még mindig csak morzsája annak, amit valójá­ban tesznek. Hiszen a sok-sok kérdésre adott választ, a diá­koknak megcímzett borítéko­kat, a levelek' magyarra vagy oroszra forditását is föl kel­lene sorolni. Tiszta szívvel, nagy örömmel kalauzolják hozzánk érkező honfitársaikat. Legszebben Ország Zoltárané fogalmazta meg ezt: »Ha lá­tom, hogy jól érzik magukat, az a legnagyobb örömöm.« s ehhez már csak annyit tennék hozzá, hogy immáron a fél Kalinyin ismerőse, bár ő még nem járt a Volga-piarti test­vérvárosban, csak a férje. Orosz asszonyok. Itt élnek közöttünk. Egyformán hazájuk a Szovjetunió és Magyaror­szág. Lajos Géza 1945. április 4-én alakult meg az Orvosok Szabad Szakszervezete Huszonöt éve, azon a napon, amelyet legnagyobb nemzeti ünnepünkként köszöntünk, alakult meg Kaposváron a So- mogyvarmegyei és Kaposvári Orvosok Szabad Szakszerveze­te. 1945. április 4-én .tartották alakuló ülésüket az akkori Ár­pád utca, a mai Kossuth Lajos utca 6. szám alatt. Az alakuló ülésen tisztikart, választmányt és szakmai küldötteket válasz­tottak. »A gyűlés elhatároz­ta — idézzük a Somogyvárme- gye 1945. április 5-i számát —, hogy minden szakma érdeké­nek képviseletét a többi dolgo­zó réteg szerveihez hasonlóan a szabad szakszervezetek ke­belében valósítják meg, mert ezzel is kifejezésre akarják juttatni, hogy a munkásság többi rétegével vállvetve akar­nak dolgozni a demokratikus Magyarország felépítésén.« A megalakulásról szóló tu­dósítás így folytatódik: »A munkásság örömmel látja, hogy az oi vostársadalom is ke­resi az utat a többi dolgozó ré­teg felé, és tevékenyen részt akar venni hazánk demokrati­kus újjáépítésében.« SOMOGYI NÉPLAP ft Szombat, 1970. április 4. 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents