Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-04 / 79. szám

t PÁRTALAPÍTÓK Ketten a cukorgyárból “A felszabadult munkásság 1945-ben rögtön szervezkedni kezdett. Először a szakszerve­zet alakult meg, majd öt har­cos dolgozó megalakítja az MKP-t« — írják tárgyilago­sain a Kaposvári Cukorgyár rövid történetében. Mit rejte­nek a szűkre szabott szavak? Milyen sors, küzdelem húzó­dik meg a kétmondatos meg­állapítás mögött ? Telefon. A cukorgyár párttitkára közli, hogy a felsorolt alapí­tók közül kettő már meghalt. Kettő viszont könnyen elér­hető. Csöndesen, visszavonul­tan élnek. Nyugdíjasok. O sztermann tagkönyve A Pázmány Péter utca tisz­ta, ápolt környéke nyugtató a városi forgalomtól elfáradt szemnek. Rózsatövek övezte házban lakik Gász Ferenc. Elém jön, fiatalos arca lát­tán önkéntelenül tolul a számra: — A bátyját kere­sem! — De aztán kiderül, hogy róla, a fiatalságot és az életkedvet oly remekül meg­őrző férfiról van szó. Leül­tet, maga készítette barack- szörppel kínál Hallgatom. — Akkoriban sokszor mon­dogatta néhány munkatár­sam: “Meglátod, Ferkó, itt fogsz lógni a hársfán!« Csak nevettem rajtuk. “Hogy lát- ilám én azt?« — Erre , dühösek lettek. Furcsa nép volt, de nem őket hibáztatom. Mindennemű szervezkedés; szakszervezet, szociáldemokrata párt betilt­va, nem is beszélve a kom­munista mozgalomról. Csak az egyház. A rózsafüzérek. Még mindig sajog a derekam, ha arra gondolok, hogyan épí­tettük a templomot. Kellett! Ha nem csináljuk, útilaput kötnek a talpunk alá. Ami­kor elkészült, egymás után alakult a katolikus legény- egylet, a cserkészcsapat és a Mária lányai. egyesület. Itt aztán megtanulták az enge­delmességet, a szeretetet, ami rendben is volna, ha velünk szemben is gyakorolják a ta­nítók. De túlságosan egyolda­lú volt ez a szeretet Ha eszeimbe jut, hogy milyen házban laktak ők, hány alkal­mazott szolgálta a kényelmü­ket, jó módjukat fiatal ko­rom kényszerű Kapós-parti éjszakázásaihoz hasonlítom. Hol volt a felebaráti szere­tet? Vagy ott a kereset! Ha a harmincas években ötven pengőn felül kaptam havon­ta, már — munkásmérce sze­rint — jól kerestem. A tiszt­viselők ennek az öt-hatszaro- sát vették föl. Kladnigg igaz­gató talán a százszorosát kap­ta a mi fizetésünknek. 1945-ben az elsők között alapítottuk meg a pártszer­vezetet. Velünk együtt szer­vezkedtek a szociáldemokra­ták is. A gyár “hű« emberei mind itt húzódtak meg. Itt agitált Osztermann Lajos is, aki — mint egy jó szélkakas A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat azonnal ÉPÍTŐIPARI SZAKMUNKÁSOKAT, SZERELŐIPARI SZAKMUNKÁSOKAT, SZAKIPARI SZAKMUNKÁSOKAT, KÖNNYŰ- és NEHÉZ- GÉPKEZELŐKET, KUBIKOSOKAT és SEGÉD­MUNKÁSOKAT. .Jelentkezni lehet Dombóváron, a Petőfi utcai építésvezetőségün­kön, és a vállalat köz­pontjában: Szekszárd, Tarcsay V. u., irodaház. 076709) — mindig megérezte, honnan fúj a szél. Egyszer magához hívatott, és egy szociálde­mokrata tagkönyvet nyújtott át, melyben már a tagdíjbe­fizetéseket is igazolták. Rá akart venni, .hogy lépjek át a szociáldemokratákhoz. Per­sze kinevettem. De hallot­tam, hogy másokat meg is fenyegetett: kirúgja őket, ha nem lesznek SZDP-tagok. Az akasztást jóslók közül sokan halottak már. S én? Nézzen körül! Kivánhat-e en­nél többet akármelyik nyug­díjas? „...aki veted szemben fújja a levest!" Virág utcai kertes családi háziban él Kiss János a fele­ségével. ők is régi tagjai a pártnak: a cukorgyári első pártsejt alapitói. A csípős ta­vaszi szél átjárja az embert, jólesik a szoba melege. A fa­lakat az unoka ötvösmunkái díszítik: rézből és bronzból készült fejek, divatos minták, alakok. — Budapestről kerültem Kaposvárra, s csak 1937-ben vettek föl a cukorgyárba. B- listán szerepeltem ugyanis, s Kladnigg hallani sem akart rólam. Halála után Novacsek János left az igazgató, aki már nem törődött a B-listá- val. Negyvennégy novemberé­ben feldolgozásra várt a répa, de a termelés nehezen akart beindulni. Közeledett a front. Az emberek kósza híreket suttogtak, s mivel még újsá­got sem volt szabad olvas­nunk, csak találgattuk, mi le­het az országban. Aztán de­cember 2-án bevonultak a szovjet csapatok, s minden tisztázódott Hatodikén már a termelés is megindult. Persze akadályozta a vagonhiány, a szénhiány, februárban le kel­lett állnunk, s csak a hónap végén indulhattunk újra. A gyárban legelőször a szakszervezet állt talpra, de hamarosan szervezkedni kezdtünk mi, kommunisták is. Ám a szociáldemokraták se maradtak tétlenül. Könnyebb dolguk volt, mert a cukor­gyárba olyanok is jelentkez­tek akkor, akik egyébként értelmiségi vagy adminisztra­tív alkalmazottak voltak. Ne­künk pedig semmiféle moz­galmi és szervezkedési ta­pasztalatunk nem volt A fő­városból — Pesterzsébetről — küldtek hozzánk egy instruk­tort, Koós Antalt. Így alakí­tottuk meg a pártot az ÉDOSZ helyiségében heten, február végén(l) Engem vá­lasztottak párttitkárnak. “Ne­héz dolgotok lesz! — mondta Koós Adtai. — Minél több embert kell megnyerni a párt számára.« “De hogyan?« — kérdez­tük. Sosem felejtem el, mit válaszolt erre Koós elvtárs. “Először azt agitáld meg, aki veled szemben fújja a levest! A többi könnyebben megy.« Igaza volt. A feleségemet so­ha nem kellett agitálni. Min­dig velem haladt együtt. Az első párttagok között volt ő is. Azok, akik elsőnek értet­ték meg, melyik az a zászló, melyet ki kell bontani, s bár söppet sem volt könnyű, ké­pesek voltak gyökeresen sza­lu tanj huszonhat év minden “léleknevelő« hatásával — ma már nyugdíjasok. Szorgal­mas életük, kemény, becsüle­tes munkájuk jutalmát élve­zik. Gondtalan, békés öreg­ségben. Csupor Tibor Hogyan tesz egy somogyt gyár „somogytbb V WW TERVEKBŐL TETTEK Kevés a sertéshús — pana­szoltuk a karácsonyi ünnepek előtt. A megoldás, a korszerű sertéstelep — írtuk akkor. A korszerűség záloga pedig a gépesítés. Ezzel — még nem j lehetünk elégedettek Somogy­bán. A Mosonmagyaróvári Gép­gyár Kaposvári Gyára gyü­mölcsszárítókat, gyümölcsma- nipulálókat gyárt — exportra is. De enyhíthet-e a somogyi gondokon? És hogyan? Ezekre a kérdésekre kerestem választ. Csek József, a Kaposvári Já­rási Tanács vb-elnöke: Csek József. — A Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum gépkísérleti csoportjával tár­gyaltunk arról, mit lehet tenni azért, hogy termelőszövetkeze­teink korszerűbb sertéshizla­lást folytathassanak. Tulajdon­képpen sajátos helyzet előtt álltunk. Jó néhány tsz — iffy J az attalai is, ahol először va- ' lósul meg az elképzelés — már rendelkezett épülettel. Olyan, berendezések kellenek tehát, melyeket ezekben a kész épü­letekben, szerelhetünk fel. A cél: a korszerű körülmények kialakítása, a lehetőségekhez Ember — piros kalapáccsal A jelen gondjai fekszenek az igazgató asztalán. Ilyenek: az év végére hogyan lehet el­érni a háromszázmillió forin­tos termelési értéket és a két­ezerötszázas munkáslétszámot. Meg olyanok is, hogy a nagy­kereskedelmi vállalatok meg­rendeléseit hogyan lehet minél előbb kielégíteni. A múlt ritkán kerül elő a szobában. Pedig az igazgatónak, Mül­ler Lászlónak nemcsak a jele­ne mozgalmas. A múltja, az ifjúsága is az. Alig jutott túl a város ható­an a front, amikor a kaposvá­ri Munkásotthonban megala­kult a szociáldemokrata ifjú­sági mozgalom. Munkásgyere­kek és néhány értelmiségi kezdte, mert érezték, hogy nem lehet tétlenül várni, va­lamit tenni kell. Valami mást, mint amit ed­dig tettek. — Az első napokban röpla­pokat ragasztottunk, és besegí­tettünk a nagyoknak is, ahogy a felnőtteket neveztük. A to- ponári kastélyra például méte­res betűkkel írtuk fel: “Töb­bet ér a péklegény, mint a hat­száz holdas Gaál Olivér«. S örültünk, mert tudtuk, hogy valamit a jóért tesszük. Aztán januárban megalakítottuk a SZIM első vezetőségét is. Én voltam a titkár, az alelr.ök meg a Fries Vali — azóta a fe­leségem..-. Aztán a tagok... Hegyi Károly — megáll a fel­sorolásnál —, látja, hogy ki­mennek az ember fejéből a dlogok? Nem.- emlékszem min­den névre. Hiába, huszonöt év nagy idő... Ja, igen még a Bursics Tibor és a Kollár Sári is bent volt a vezetőségben. Aztán meg a Kárai Zoli is. Nevek, mögötte arcok és sok-sok emlék: — Az első időben naponta tartottunk taggyűlést és a tag­gyűléseket mindig szavalattal kezdtük. A nyomdász Fonai Laci szokott szavalni. Nagyon tudott. Olyan sikere volt a Munkásotthonban, hogy szinte alig hittük. És jártuk a me­gyét, szerveztük a fiatalokat a községekben meg itt a város­ban is. Hamarosan kicsi lett a Munkásotthon, s akkor elfog­laltuk a kaszinót. Ha hiszi, ha nem, néhány nap alatt tükör­fényesre csiszoltuk a nagyte­rem parkettjét. Ide Zaharovtól, a szovjet városparancsnoktól kaptunk bútort Kitörő volt a lelkesedés. Hivatalosan minden csütörtökön este tartottunk taggyűlést, de naponta öt után tele volt a terem. És politizál­tunk, utána pedig táncoltunk. A kaszinó bejáratához mi tet­tük fel a táblát: “Tanulj, hogy taníthass.« Mi akkor azt na­gyon komolyan vettük. Az első nagygyűlésre, ahol Marosán György szónokolt, már egyen­ruhába mentünk. A nőknek fe­hér blűz és sötétkék alj, a fér­fiaknak fehér ing és sötétkék nadrág volt az egyenruha, s minden ingen a jelvény: egy férfialak vörös kalapáccsal. A gyűlésekhez a politi­kai ok tatáshoz hozzátartozott a tanulás is. Az első tanfolyam Sióagárdon egy kastélyban volt. S a reggeltől késő estig tartó előadások után a háló­szobákban — földre terített szalmán — tovább folytak a vi­ták. Szakasits Árpád, Marosán Gyöngy oktatott a tónfolya­mon. A vitákon sokszor hom­lokegyenest ellenkező nézetek csaptak össze, s a fiatal SZIM- titkár — Müller László — itt vette észre először, hogy a szo­ciáldemokráciának két arca van: a munkásosztályt védő baloldal és a jobboldal. A kommunisták felé húzó balol­dal érvei voltak az elfogadha- tóbbak. Itt fogamazta meg elő­ször önmagának, hogy mun­káspárt sokféle lehet, munkás­osztály azonban csak egy van, s az érdekeit csak egy párt ké­pes védeni. Ezt rajta kívül sokan fölis­merték még a városban. — Amikor a szociáldemok­rata párton belül éleződött az ellentét, az ország már felsza­badult, de a gondolat még nem. A'rra nagyon hosszú ideig kel­lett még várni, hiszen sok volt a “jóindulatú« figyelmeztető. — Szabó voltam. Reggel öt­kor nekiálltam dolgozni, hogy délután az ifjúsági szervezetbe tudjak menni. Ott mindig jól éreztük magunkat Sokszor választották újra a vezetősé­get, sokszor volt “bizalmi sza­vazás«. Bennünket négyszer választottak meg egymás után. Aztán megnősültem, más ke­rült a helyemben, én pedig a Füredi utcai pártalápszerve- zetben dolgoztam tovább. Az apám ott volt titkár. Akkor volt ez, amikor a ka­posvári szabólegények kérték a cégek államosítását, mert a tulajdonosok spekuláltak, s nem sok munkalehetőség akadt. A kérés a minisztérium­ba került. 1950-ben, amikor a Gombos és Mérei-féle oéget ál­lamosították, Müller Lászlót nevezték ki az új üzem — a Kaposvári Ruhagyár elődje — vezetőjének. — Tizenöten kezdtük. Az el­ső munkást egy narancsos lá­dára ültettük, mert nem 'volt szék. Az igazgatói iroda sötétbar­na bőrfoteljébe önkéntelenül teszem föl a kérdést: — Ne haragudjon, a korát szeretném tudni. — Negyven... — Megakad. — Hevenet írunk most? Negy­vennyolc. A galambosa ember a múltból erre a kérdésre tér vissza a jelenbe. Az iroda falán túl varrógé­pek surrognak, s kétezemégy- száz munkás gondjai, örömei így vagy úgy naponta kopog­nak az ajtaján. K. I. mérten minél nagyobb auto- • matizálással! A prototípusok gyártását a Mosonmagyaróvá­ri Mezőgazdasági Gépgyár Szentgotthárdi Gyára végzi. Hogy szorosabb legyen a kap­csolatunk a vállalat kaposvári gyárával, úgy gondoltuk, hogy a későbbi gyártásba — hiszen körülbelül tizenhat-tizenhét tsz-ről van szó a járásban — bekapcsolódhat a kaposvári Mezőgépgyár. Hogy úgy mond­jam:-így lesz még somogyibb... Böbék József, a Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum igazgatóhelyettese: — Intézetünk szoros és na­gyon jól gyümölcsöző kapcso­latban. áll a Mosonmagyaróvá­ri Mezőgazdasági Gépgyárral. Csak egy példa. Mintaterem létrehozását tervezzük, amely­ben majd a nagyvállalat összes gyártmányát kiállítjuk szem- léltetőül hallgatóinknak. Az általunk tervezett gépekből is kapunk két-két darabot, és ta­nulóink ezen gyakorolhatnak a gazdaságokban. Kitűnő ez a lehetőség, mert így a nálunk végzett szakemberek a legmo­dernebb gépek ismeretével kezdhetik majd a munkát. Mi terveztük az attalai ser­téstelepet, figyelembe véve az elmondott' kívánalmakat. A prototípust — véleményem szerint néhány hét múlva sze­relheti már a szentgotthárdi üzemegység. Minden saját ter­vezésű berendezést az első hé­ten mi üzemeltetünk, és ha mindenben megfelel a köve­Bobek József. < \ telményeknek, csak akkor ad­juk át és akkor javasoljuk a gyárnak a szériagyártást. így lesz Attalában is. Berek János, a Mosonma­gyaróvári Mezőgazdasági Gép­gyár Kapos vari Gyárának igazgatója: — Nagyon örülök annak, hogy ezek a szálak ennyire egyfelé vezetnek, és érdekünk eimyire közös. Ha beválik az attalai prototípus, akkor a to­vábbiak gyártásában kooperál­hatunk a nagyvállalaton belül a szentgotthárdi gyáregység­gel. Remélem ez a negyedik öt­éves terv időszakában megva­lósul. A mi gyáregységünk mögött nincs sok év, éppen ezért szeretnénk távlati ter­veinket minél ésszerűbben, mi­nél gazdaságosabban kialakí­tani. Ez a “somogyiasodás« je­lent ugyan átprofilírozást, is de mindenképpen hasznos. Azt hiszem, az első megmozdulás majd a több mint tizenkétezer etető gyártása lesz. Hárotn nyilatkozat — egy kezdeményezés. S az is még nagyon átmeneti állapotban, valahol a terv és a megvaló­sulás első lépése között. De máris sok a summája. Egy gyár valóban somogyibb lesz. És a szemlélő — aki vá­laszt keresett a kérdésre J— hétköznapi, de mégis nagy­szerű dolognak lehetett tanúja. A gondolatok még alig értek tetté — máris újabb lehetősé­geken tűnődnek. Csek József ée a felsőfokú technikum tan­székvezetője, Fehér István újabb tervtanulmányról be­szélt már. Böbék József és Be­rek János pedig azon töpren­gett, hogyan lehetne szorossá tenni a kaposvári gyáregység és az oktatási intézmény kap­csolatát. Tudomány és gyakorlat öt­vözése — új áimodása. Ez a tömör válasz minden feltett kérdésre. Tröszt Tibor VIZSGÁVAL RENDELKEZŐ építőipari könnyűgépkezelőket vesz föl a Somogy megyei AÉV Kaposvár, Tab, Bala- tonboglár munkahelyekre. Jelentkezés a balatonboglári építésvezetőségen, illetve a vállalat központjában: Kaposvár, 48-as Ifjúság útja 5., gépészeti osztály. (92032) BCflPOSlfURa MUHACpVAR JUBILEUMI termék­bemutatót TART a gyár kultúrtermében, Május I. u. 45 alatt A kiállítás nyitva: április 5—12-lg 10—19 óráig. (7425) □ SOMOGYI NÉPLAP SwmbU, UM. iprili* «. >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents