Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-03 / 78. szám

JUBILEUMI DÍSZÜNNEPSÉG KAPOSVÁRON A Kalinyin terület dolgozóinak és az SZKP Kalinyin terü­leti bizottságának ajándékozott selyemzászló. (Folytatás a 3. oldalról) járt együtt a termelékenység növekedésével, hogy nem ja­vult az ipari és az építőipari eszközok kihasználtsága. Az életszínvonal növeléséhez i nem elegendő a puszta elhatá­rozás, a jó szándék. Munkával, termelési sikerekkel kell az ez irányú szándékunkat hite­lesíteni. Nagyszerű adottság­nak tekinthetjük, hogy immár három generáció — a Tanács­köztársaság nemzedéke, az új­jáépítést végző és azóta is a tennivalók dandárját vállaló derékhad, valamint a felnövő és helyünkbe lépő ifjúság — munkálkodik a közös ügyért. A tapasztalat és a lendület, a megfontoltság és a vállalkozó kedv így hasznosan egészíti ki egymást, általuk meghatvá­nyozódik az alkotó energia. Pártunk bízik a dolgozó töme­gekben, népünk aktivitásában és szorgalmában. hetjük félre éberségünket, mert nem bízhatunk az im­perializmusban, amely min­den rést, katonailag gyengébb pontot ki akar használni el­vesztett pozícióinak. Vissza­szerzésére. Állandóan erősíte­nünk kell tehát a szocialista tábor egységét, fokoznunk kell védelmi erejét. Ami pedig a nemzetközi munkásmozgalomban meglévő vitát illeti, biztosak lehetünk abban, hogy a kommunisták megtalálják a nézetek egyez­tetésének útját, s ismét hely­reáll az egység. A történelem során már többször adódott vita a munkásmozgalomban, de ezek mindig a mozgalom megújhodásával, erősödésével és továbbfejlődésével zárul­tak. így lesz ez a jelenben is, ezt ígérte a tavalyi moszk­vai világtalálkozó, ahol az egység hívei voltak döntő túlsúlyban. Tisztelt jubileumi nagygyű­lés! A közelmúlt napokban Ká­dár János * elvtárs, pártunk Központi Bizottságának első titkára levelet intézett me­gyei pártbizottságunkhoz. Eb­ből valók az alábbi gondola­tok: »Minden időmben az adott helyzet felismerése, a ten­nivalók számbavétele, s a jö­A szovjet—magyar barátság fejlődésünk legfőbb biztosítéka vő felismerése kötötte le és köti le ma is a gondolatai­mat. Vallom, hogy a múlt ta­pasztalatait számba kell ven­ni, s nem szabad feladni. De ezen túl: előre kell nézni.« Magatartásunkhoz, cselek­vésünkhöz vezérfonalul szol­gálhatnak Kádár elvtárs sza­vai, hiszen eseményekben, tör­ténésekben valóban gazdag út, maradt mögöttünk, és lelkesí­tők a célok, amelyek előttünk állnak. Akkor leszünk igazán hűek 1945 szelleméhez, ha minden tekintetben megfele­lünk a felszabadulással kezdő­dött újkori történelmünk megmásíthatatlan parancsá­nak, ha Somogy megyében is újabb sikereket érünk el a szocializmus teljes fölépítésé­ben. Éljen felszabadítónk, a nagy Szovjetunió, a világ első szocialista országa! Éljen és erősödjék a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom összefogása a békéért, a haladásért, a Szo­cializmusért! Éljen győzelmeink szervező­je, népünk vezetője, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt! Éljen és virágozzék szere­tett hazánk, a Magyar Nép- köztársaság ! Éljen a felszabadult Somogy megye, minden dolgozója! / Vendégeink köszöntője A nagy tapssal fogadott bfe- tott segítségért, és azért a sze­Tisztelt ünneplő közönség! Szabad negyedszázadunk számvetésekor emlékeznünk kell arra, hogy új életünkért, függetlenségünkért a szovjet nép fiai hozták a legnagyobb áldozatot. Népünk egész má­sodik világháborús vérvesztesé­gét meghaladta a hazánk sza­badságáért életüket áldozó, Magyarországon elesett szov­jet hősök száma. Csak itt, a somogyi földön, a Nagybajom környéki harcokban több tíz­ezer szovjet és bolgár katona esett el, s a Margit-ivonal it­teni szakaszának áttörésében, a megye településeinek felsza­badításában ugyancsak sok­sok vörös csillagos harcos éle­tét oltották ki a visszavonuló fasiszták. Vérük áldozata árán lett országunk a nép országa — és soha többé nem is lesz másé. Amikor 1956-ban felütötte fejét az.ellenforradalom és ve­szélybe került a proletárdikta­túra, ismét a szovjet nép fiai segítettek bennünket a táma­dó ellenség visszaszorításában. Népünk jól tudja, hogy a felszabadulás óta országunk szocialista fejlődésének, gaz­daságunk erősödésének, nem- < zeti függetlenségünknek leg­fontosabb biztosítéka a szov­jet-magyar barátság volt, és az marad a jövőben is. Fel- szabadulásunk negyedszázados évfordulóját ünnepeljük, s büszkén emlékezünk Lenin elvtárs születésének 100. év­fordulójára is. Tanítása vezérli munkánkat. Őszinte és mély­séges szeretet él hát ben­nünk a hatalmas Szovjet­unió iránt, a szovjet emberek — közöttük testvérmegyénk, a Kalinyin terület dolgozói — iránt, akik ma is minden té­ren segítik harcunkat, a szo­cialista társadalom fölépítésé­re irányuló nagy munkánkat. Kedves Elvtársak! Terveink megvalósításához természetesen békére van szükség. E nélkül nem képzel­széd után M. N. Sarohin ve­zérezredes szólt az ünnepség részvevőihez. — Engedjék meg, drága ma­gyar elvtársaim, barátaim, hogy a Somogy megyét és Ka­posvár várost felszabadító szovjet harcosok nevében sze­retettel köszömtsem önöket hazájuk felszabadulásának 25. évfordulóján — kezdte beszé­dét Sarohin elvtái^, az 57. szovjet hadsereg egykori pa­rancsnoka. — Harcostársaim megkértek, hogy mondjam el: valamennyien örülünk azok­nak az eredményeknek, me­lyeket a felszabadulás óta a magyar nép elért a szocializ­mus építésében. Látjuk, tud­juk, hogy a fasiszták kiűzése során hozott véráldozat nem volt hiábavaló. M. N. Sarohin fölidézte a parancsnoksága alatt álló csa­patok nehéz dunántúli harcait, hető el a szocialista jövő épí- i a Balaton és a Dráva között tése. Az agresszív imperializmus magában .hordja a világhábo­rú veszélyét, s ahol teheti, helyi háborúkat robbant ki. Ám az imperializmus ma már nem indíthat kónye-kedve szerint és büntetlenül fegyve­res támadást védtelen kis or­szágok ellen. Létezik vele szemben egy lebírhatatlan erő: a szocialista világrendszer, amely korunkban meghatá­rozza a világ arculatának alakulását. Ezért az > ameri­kaiak dél-vietnami kalóztá­madásai és a haladó arab rendszerek elleni izraeli ag­resszió eleve kudarcra vannak ítélve. Mégis, bármennyire döntő tényező a szocialista világ­rendszer, egy percre sem te­húzódott arcvonal katonáinak küzdelmeit és kifejtette: — A III. Ukrán Front 57. hadserege 1944. december 2-án szabadította fel az önök szép városát, Kaposvárt. Arra gon­dolva, hogy ne okozzunk nagy rombolást a harcok során, úgy határoztunk, hogy nem roham­mal vesszük be a várost. Gyű­rűt vontunk ‘Kaposvár köré, így nem kellett az ágyúk tüzét a házakra zúdítani. Végül is sikerült a bekerítő hadműve­let. A németek fejvesztetten menekültek, mi pedig tovább üldöztük őket, a végső meg­semmisítésig. Köszönetét mondott Sarohin elvtárs a somogyiaknak a har­ci cselekmények során nyúj­retetért, mellyel a megye la­kossága az elesett hősök sírjait gondozza. Befejezésül sok si­kert kívánt a szocializmus tel­jes felépítéséhez, és személyes boldogságot a megye vala­mennyi dolgozójának. A hosszan tartó tapssal fo­gadott beszédet követően A. G. Tyihomirov, Kalinyin terület pártbizottságának titkára emelkedett szólásra. Az SZKP Kalinyin területi bizottsága és a területi tanács végrehajtó bizottsága forró testvéri üd­vözletét tolmácsolta az ünnep­ség részvevőinek, és rajtuk ke­resztül Somogy dolgos népé­nek. Méltatta a felszabadulás óta elért fejlődésünket, s kifej­tette: — Saját szemünkkel győ­ződhetünk meg azokról az eredményekről, melyeket önök az ipar fejlesztésében és kor­szerűsítésében, a lakásépítés­ben és egyéb területen elér­tek. Mindezek alapját képezik a népgazdaság további fejlő­désének, a dolgozók életszín­vonala emelésének. Emlékeztetett Lenin szüle­tésének közelgő századik év­fordulójára, majd ezt mondta: — örömmel tölt el bennün­ket, hogy népeink hűek ma­radtak Lenin eszméihez, és egy sorban haladva harcolnak a béke és a szocializmus erői­nek egységéért, tömörítéséért. Barátságunk és egységünk egyik konkrét megnyilvánulá­si formája az a kapcsolat, mely testvérmegyéink és test­vérvárosaink — Kaposvár és Kalinyin — dolgozói között kialakult. Az a sok kalinyini dolgozó, aki eddig önöknél járt, a legmelegebb érzelmek­kel, kellemes benyomásokkal tért vissza szülőföldjére. Ép­pen ezért számunkra is rend­kívül nagy esemény és öröm az önökkel való-találkozás. Befejezésül Tyihomirov elv­társ további eredményes mun­kát kívánt a somogyi dolgo­zóknak, és a díszünnepség kö­zönségének nagy tetszése mel­lett magyarul mondta: — Éljen a magyar—szovjet barátság! Ezután A. G. Tyihomirov a kalinyini dolgozók nevében ajándékot adott át a megyei és a városi pártbizottságnak. Utá­na a zenekar szignálja hangr zott fel, ifjúgárdisták léptek a színpadra, s a kezükben •ho­zott emléktárgyat Németh Fe­renc M. N. Sarohin vezérez­redesnek, Zaihari Zahariev ve­zérezredesnek, a vörös selyem­zászlót pedig a kalinyini párt­küldöttségnek adta át. P Az elnöklő Böhm József kö­szönetét mondott a magas ran­gú vendégek üdvözletéért és ajándékáért. Ezután felcsen­dült az Internacionálé, majd ünnepi műsor következett A társadalom elismerése Kitüntetések a megyei pártbizottságon Ünneplőbe öltözött, deres hajú férfiak, fekete ruhás asz- szonyok töltötték meg tegnap délután a megyei pártbizott­ság új székházának nagyter­mét. A megye társadalmának minden rétegét képviselték, volt közöttük munkás, tsz- paraszt, orvos, ügyész, bíró, ügyvéd, tanár, kisiparos, párt­munkás, igazgató, tsz-elnök, párttitkár és nyugdíjas. A fel- szabadulás negyedszázados ju­bileumán egytől egyig magas állami kitüntetésben részesül­tek kiemelkedő munkájuk el­ismeréseként. rend arany fokozatával tün­tette ki Szigeti Istvánt, a megyei pártbizottság titkárát, Róna Imrét, a Pamutfonó­ipari Vállalat Kaposvári Gyá­rának igazgatóját, dr. Szőke Pált, az SZMT vezető titkárát, Bencze László, Bencze László- né, Benczenleitner Józsefné nyugdíjasakat, dr. Borsos De­zsőt, a megyei bíróság bíróiát, Dezső József nyugdíjast, dr. Fonai Jánost, az Építők Szak- szervezetének mégyei titkárát, Fonai Lászlót, a nyomda kor­rektorát. dr. Halda Antal nyugdíjait, dr. Kanyar József levéltárigaz^gatót, dr. Kerek A megyei pártbizottság és a megyei tanács nevében Né­meth Ferenc, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a meg vei pártbizottság első tit­kára köszöntötte az ünnepeite­ket. Beszédében hangsúlyozta: 7— Azokat ünnepeljük most, I akik azokban a nehéz időkben, a válságos órákban tettek, ten- I ni tudtak és tepsii mertek né­pükért, megyéjükért. Azokat, akik már akkor tagjai voltak a kommunista pártnak és más demokratikus pártoknak. Azo­kat, .akik ott voltak a földosz­tó bizottságokban, a nemzeti bizottságokban és az egyéb demokratikus államhatalmi és államigazgatási szervekben, melyek a szétzüllött, reakciós államgépezet helyébe léptek és képviselték a dolgozó nép ha­talmát. Munkájuk, mellyel a független, szabad, demokrati­kus Magyarország megszületé­séért és megerősítéséért vívott harcban kimagasló érdemeket szereztek, föltétele volt az or­szág szocialista -építésében el­ért nagyszerű eredményeink­nek ... Meggyőződésem, hogy a társadalmi elismerést és megbecsülést jelentő kitünte­tés további győzelmekre, új si­kerek elérésére lelkesíti önö­ket, s azok új közös és egyéni örömök forrásai lesznek. Eb­ben a szellemben viseljék büszkén a kitüntetéseket. Ezután Böhm József, a me­gyei tanács vb-elnöke átnyúj­totta a kitüntetéseket. Az El­nöki Tanács a Munka Érdem­Sándort, a megyei kórház fő­orvosát, Kovács Imre nyugdí­jast, Magyart Andrást, a ka­posvári Tóth Lajos iskola ta­nárát, Mikecz János nyugdí­jast, dr. Miklós Jánost, a me­gyei bíróság elnökhelyettesét, Molnár István nyugdíjast, Müller Lászlót, .a Kapos­vári Ruhagyár igazgatóját, Pankász Ferencet, a Lábodi Állami Gazdaság igazgatóját, Papp Sándor nyugdíjast, dr. Rásonyi Sándort, a megyei döntőibizottság elnökét, Szabó Andrást, a munkásőrség váro­si parancsnokát, dr. Szökendi Jánost, az I. sz.. ügyvédi mun­kaközösség ügyvédjét, Törekes Ferenc nyugdíjast, Vadas Jó­zsefet, a Lakberendezési Ktsz részlegvezetőjét, Vajda János nyugdíjast, Völgyes Jánost, az Öreglaki Állami Gazdaság igazgatóját, Z ácói Tivadar nyugdíjast. Harminchatan a Munka Érdemrend ezüst, hu­szonhármán a bronz fokozatát, hárman a Kiváló Szolgálatért Érdemrendet kapták meg. Mindegyik ünnepeltet kitün­tették a Felszabadulási jubi­leumi emlékéremmel is. A kitüntetettek nevében Pankász Ferenc mondott kö­szönetét, hangsúlyozva, hogy fáradságot és nehézségeket nem ismerve harcolnak és dolgoznak a jövőben is a szo­cializmus fölépítéséért. Az NDK-ban dolgozó magyar fiatalok motoros hálastafétája hazánkba érkezett Az NDK-ban dolgozó 12 ezer magyar fiatal képviseletében április 1-én délelőtt 10 órakor 25 KISZ-aktivista indult út­nak motorkerékpáron Drezdá­ból, hogy az NDK-ban műkö­dő mintegy 200 magyar KISZ-szervezet hálaüzenetét hozzák el hazánk felszabadu­lásának 25. évfordulójára Bu­dapestre, és találkozzanak a Komszomol küldötteivel is. A magyar fiatalokat elkísérte a Német Demokratikus Köztár­saság ifjúsági szervezetének öt képviselője is. A motoros hr.lastaíéta tegnap délben ér­kezett Győrbe a városi ta­nácsház elé, ahol Tamás Mária, a KISZ Győr-Sopron me­gyei bizottságának titkára kö­szöntötte az érkezőket. A sta­fétabotokra kötött szalagok tovább gyarapodtak a győri, a mosonmagyaróvári és a ka­puvári városi társadalmi szervek szalagjaival. Az NDK-ból érkezett fia­talok megkoszorúzták a ta­nácsháza előtti felszabadulási emlékművet, majd a Győr megyei KISZ-fiatalok moto­ros küldöttségének csatlako­zása után folytatták útjuíkat Esztergomiba. 0 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970. április 3,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents