Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-23 / 94. szám

Klavgyija a Voszhod nyergében

Igények és lehetőségek

HARMINCKÉT motorkerékpár bőgött, dübörgőit, zötykö- íődött hétfőn délelőtt a somogyi utakon. A nyeregben ülők egyenruhája: bőmadrág, bőrkabát, orkándzseki, s ha a szemüveget is az orrúikra húzták, csak a bukósisak színé ről lehetett megkülönböztetni ki kicsoda.

— Van egy női motoros is a mezőnyben — árulkodott egy ismerősöm a szántódi révnél —, egy szovjet asszonyka, már másodszor motorozza végig a Győzelem útját.

— Hal van? — kaptam az alkalmon — szeretnék találkozni vele.

— Keresd meg, ő az egyetlen női motoros — így az ismerős, azzal faképnél hagyott.

Az események egymást érték, szaladgáltam, a motorok között, neveket írtam fél, üdvözlő szavakat jegyeztem, s közben fotóriporter kollégámat is mozgósítottam, hogy segítse megkeresni a szovjet asszonyt.

— Lefényképeztem — mondta Leile után —, majd az ebédnél találkoztak.

így is történt. A Cser étteremben egymással szemben ültünk, tolmács segítette beszélgetésünket. A vörös hajú, szürkészold szemű fiatalasz- szony abban a gyárban dolgozik, ahol a Voszhod típusú motorkerékpárokat gyártják. Férjét és nyolcéves fiát hagyta otthon.

— Tavaly a gyár szakszervezeti bizottsága a munkám elismeréséként javasolt a részvevők közé. Rajongok a motorkerékpárért, kilenc éve van jogosítványom, s van bennem annyi akarat, hogy olyan vállalkozásba fogják, amelyet még a férfiak is kétszer meggondolnak — mondta.

— A férj mit szólt mindehhez?

— Mikor közöltem, véle tavaly. hogy nyolcezer kilométer áll előttem, azt mondta, ha te visszajössz, akkor majd én megyek él ilyen hosszú időre. Ez az egyenjogúság... Egyébként kohómémök ^ és szintén rajong a motorozásért. A határra az idén is elkísért. Ha Lengyelországon keresztül hazamegyünk, ismét a határon, vár.

— Mit jelent önnek a motorozás ?

— Szórakozást, sportot. Tudja hogy van ez, van aki bélyeget gyűjt vagy kézimunkázik. Én száguldani száré- | tak.

— Milyen érzés egysedül nőnek lenni a sok férfi között?

— Ennyi udvarias, szívélyes és előzékeny férfi között a lehető legjobb. Mindenki nekem akar tanácsot adni, engem akar segíteni, gondolhatja, hogy mennyire jólesik.

— Magyarországon mit látott és mit nézne meg a legszívesebben?

— A program mindenhol nagyon zsúfolt, percre beosztották a nap huszonnégy óráját Amennyi látványosság Budapesten belefért az időnkbe, azt megnéztük. Szeretnék legalább két hetet eltölteni a fővárosukban, mindent megnézni, megismerni, és végre egyszer nem rohanni egyik helyről a másikra.

— Milyen ruhákat hozott magával?

— Egy esti alkalmi ruhát, egy nappalit, szoknyát pulóverral és tréningeket.,

t

— Volt alkalma viselni ezeket?

— Vasárnap este Balaton- füreden az Annabella szállóban ismerkedési est és tánc volt. Ide mindenki elegánsan felöltözött, én is,

— Reggel nem volt fáradt?

— Ha arra kíváncsi, hogy tudok-e egész éjszaka táncolni és másnap nyolc-kilenc órát motorozni, akkor igennel válaszolok.

— Tartott-e valamitől az indulás előtt?

— Nézze, a motorom jó állapotban van, alaposan fel is készítettem, ezzel nem lesz hiba. Remélem, hogy éjszaka esőben nem kell vezetni, mert a? kikészíti az embert.

Klavgyija Szkrjabina ezután

jóízűen megebédelt, majd megjegyezte, hogy ha sokáig maradnak Magyarországon, kihízza a ruháit, olyan ízletes és bőséges a koszt.

EBÉD UTÄN elsőként pattant motorra, gázt adott a kettőötvenes Voszhodnak, és csatlakozva társaihoz közrefogták a szovjet zászlót vivő oldalkocsis motorkerékpárt. A sántosi emlékműnél a cserje- ültetés után valamennyi motoros megnyomta a dudát, integettek, és nekivágtak a hátralevő néhány ezer kilométernek.

I Saly Géza

A kényelmesség megbosszulhatja magát

Sürgetnek a tavaszi munkák

Mind több mezőgazdasági szakembert várnak a mezőgazdasági üzemek

Somogy nagy múlttal rendelkező, hagyományosan mező- gazdasági megye. Jelentőségéhez mérten mégsincs elegendő szakembere. Szinte minden ágazaton belül kevesebb agrármérnök és szaktechnikus dolgozik mint amennyi kívánatos lenne. Milyen szakemberigény várható az elkövetkezendő években és ennek kielégítésében milyen szerep jut megyénk egyetlen agrár felsőoktatási intézményének, a Kaposvári Felsőfokú Mezőgazda- sági Technikumnak? A kérdésre először Merkler Róbert, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának munkatársa válaszolt.

— A most befejeződött fölmérés alapján 1970—1975-ig megyénk mezőgazdasága figyelemre méltóan sok szakembert igényel. Termelőszövetkezeteink mindinkább felismerik, hogy érdemes a szellemi tőkére áldozni, mert gyorsan és sokszorosan megtérül. Ezt a tendenciát statisztikai kimutatásaink is híven tükrözik. Az adatok összegezése után kiderült, hogy Somogy mezőgazdasága 1975-ig 413 felsőfokú képesítéssel rendelkező szak- technikust és 423 egyetemet végzett agrármérnököt tud alkalmazni. Sajnos, az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az igény mindig nagyobb, mint az egyetemekről, főiskolákról, felsőfokú technikumokból évről évre kibocsátott hallgatók száma. Tavaly 83 agrármérnököt és felsőfokú technikust helyeztünk el, de ennél jóval többnek tudtunk volna

még munkahelyet biztosítani. Az idén 79 felsőfokú technikust és mintegy 90 agrármérnököt várnak a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok. Különösen a növényvédő szak- technikusokért folyik majd nagy versengés.

— A Kaposváron végző somogyi születésű szaktechnikusoknak milyen elhelyezkedési lehetőségeik vannak?

— Felsőfokú technikumunk, sajnos, csak az állattenyésztőkben mutatkozó hiányt tudja fedezni. Eddig négy gazdaság kért rajtunk keresztül szakembert, címüket elküldtük a felsőfokú technikumnak, de most mór a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok közvetlenül az Iskolához is fordulhatnak igényükkel. A technikum részéről utólag fölmerült elhelyezkedési kérelmeket a járási tanácsok segítségével oldjuk meg. Az elmúlt évek tapasztalataihoz híven az idén is munkahelyhez juttatunk minden jelentkezőt. Állattenyésztők iránt mindig van érdeklődés. Különösen a jövő évben vár rájuk sok mezőgazdasági üzem. A kimutatások alapján 27 fiatal állattenyésztőre lesz szükség; úgy érzem, ez az adat is azt mutatja, hogy az ő elhelyezkedésükkel a közeljövőben sem lesz probléma.

Pfeiffer Elemérné. a Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum tanulmányi osztályának vezetője így összegezte véleményét:

— Iskolánk iránt évről évre fokozódik az érdeklődés. Még

a kétévenként induló levelező oktatásra is sok a jelentkező. Különösen sok somogyi tanul nálunk, de az ország szinte minden megyéiéből találunk itt hallgatót. A jelenlegi három évfolyam 155-ös létszámából 54 somogyi. A most államvizsgázó 43 fős évfolyamból 16 az idevalósi. Képzős hallgatóink részére több helyről is érkezett munkahelyajánlás. A MÉM Szakoktatási Főosztálya 36, a más megyék termelőszövetkezetei, állami gazdasági, állattenyésztési felügyelőségei közvetlen ajánlataikban 20 állást kínálnak. Ezek a gyakran nagyon előnyösnek ígérkező ajánlatok főleg Vas, Zala és Fejér megyékből jöttek, ahal személyes tapasztalatok alapján jöttek rá, hogy iskolánk rászolgál a hírnévre. A megyei tanács mezőgazdasági osztályától eddig négy betöltésre váró somogyi állást kaptunk. Mivel a somogyiakon kívül más megyék fiataljai is szívesen helyezkednének el itt, további munkahelykérelmekkel fordulunk a megyei tanácshoz. Emellett számítunk még a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok jelentkezéseire, melyek személyes kapcsolataik révén minden évben hozzánk fordulnak, hogy szakember- hiányukat megszüntethessék.

Remélem, hogy az államvizsgák befejezéséig kapunk még annyi somogyi ajánlatot* hogy a hazai hallgatóink mellett a szívesen itt maradó, más vidékről jött növendékeinket is el tudjuk helyezni.

Gy. A.

Pityuka, a csodadobos

Igazán csak akkor estünk ámulatban, amikor a gyerek kezébe vette a verőket és bámulatos ügyességgel elkezdett játszani. Alig érte el a hangszert, mégis a legnehezebb ritmusokat is tökéletesen dobolta.

Ivan Szlavo, becenevén Pityuka. tízéves. Egy cigány-török táborban lépett föl az egyik nyáron, amikor a szófiai nagycirkusz igazgatója fölfigyelt a különös képességű gyerekre. Magához hívta és elvitte a cirkuszba. Otthon nagy volt a sírás-rívás, de szülei hamar belátták: jobb lesz a kis Ivánnak, ha tanul.

Iván télen tanul, nyáron a cirkuszban, lép föl. Már kiskorában is mindig dobolt. Ha talált két fadarabot, azzal ütötte a földet. Kanál, villa, mindegy volt, csak ritmust játszhasson velük. Ügy mondjál?, őstehetség. A vérében van. Csal? el kell kezdeni előtte valamit, a harmadik taktusnál már hibátlanul folytatja. Dobművész szeretne lenni. Magyarországon először jár és ez az első külföldi útja is. Az álma: meglátni Rómát, Milánót. Nagy futballszurkoló. A hazai I

Szia via, a magyar Vasas meg az olasz Milan a kedvenc csapata. Volt egy nagy élménye is* arra nagyon büszke. Egyik várnai fellépésükön egy idősebb férfi magához kérette. Gratulált neki, művésznek szólította, és puszit is kapott tőle. Todor Zsivkovnak hívták.

Pityuka nevelőmamája elmondta, hogy a kis művészjelölt állandóan gyakorol. Alig lehet elcibálni a hangszer mellől. Sokra szeretné vinni. Takarékoskodik. A fellépés díjaiból lakást akar venni tíz testvérének és a szüleinek Szófiában ...

Az udvaron a megszeppent gyerek feloldódik. Felpattan a biciklire, lovagolja a hátaslovat, produkáltatja a kutyáját. Szertelenül boldog.

Minden jel arra mutat, hogy Pityuka egyenrangú tagja a cirkusznak. Csaknem »felnőtt«. Kenyérkereső. Esténként azonban hatalmas teddy mackójával tér aludni...

B. Zs.

Termelőszövetkezeti vezetők népes csoportja előtt mondta szerdán Tóth hajós, a Somogy megyei Tanács mezőgazdasagi és élelmezésügyi osztályvezetője: »Nagyon sok a múlt évről áthúzódott munka a megye közös gazdaságaiban. Úgy tetszik, hogy a tavalyi hosszú ősz kissé kényelmessé, túlzottan magabiztossá tette az üzemi vezetőket, és ott sem tapasztalható megnyugtató pezsgés, ahol már mehetnének a munkák... Fontos most a tennivalók jó sorrendjének a megállapítása és az, hogy a munkával előbbre tartó gazdaságok segítsenek azoknak, akik valamilyen ok miatt lemaradtak ...«

Ez az ok többnyire az időjárásban keresendő. (Lassú István buzsáki főagronómus jegyezte meg, hogy kevesen emlékezhetnek még egy ilyen tavaszra, mint amilyen az ided, amikor a borsót és a kukoricát csak egy időben lehet elvetni.) A kései kitavaszodás, a rendkívüli mennyiségű csapadék oly sok kellemetlenséget okozott egy-egy gazdaságban, hogy azt bizony csak egész évi, a szokásosnál is keményebb munkával lehet ellensúlyozni. A siófoki Egyetértés Tsz-ben például csak borsót vetettek eddig, a kukoricának most igyekszenek megfelelő magágyat készíteni. De már a bor*

Gerencsér

Miklós

sót sem az eredetileg, kijelölt területre vethették, mert az vi- ( zes volt, tehát gyorsan másik f helyet kellett kiválasztaniuk. I Mint a szövetkezet elnökhe- j lyettesétől megtudtam, tavalyi ilyenkor a kukorica egy része ? már a földben volt, ugyanis a 1 nagyobb bevételek érdekében i mindig igyekeztek a tavaszi' munkákat korán elvégezni. ( Most a táblákat csak részletek- , ben vethetik el, úgy, ahogyan i a talaj felszikkad és elbírja a 4 gépet. A hét elejéig még nyolcvan holdon hátra volt az elmaradt őszi mélyszántás, itt a késésnél ugyancsak az időjárás játszott közre. Ennél a gazdaságnál jelentős a segéd- és melléküzemági tevékenység, s a hosszú tél például a parképítő részleg munkájába is beleszólt: a Balaton-parti munkáknál rombolt a jég és a víz, áttörte a védőtöltést, elvitte a megvásárolt és bedolgozott földet, emiatt csúszik a vállalt munka befejezése — a megrendelő pedig csak a befejezett munka után fizet.

Nagyok a gondol?, és az idő I múlásával csak sokasodnak.1 Éppen ezért érdemes megszív- 1 lelni: mihelyt lehet, keljen életre a határ, mert a komótos-1 ság, a késlekedés minden órája 1 behozhatatlan hátrányt jelent- * hét gazdaságainknak.

31.

összevert keze nehéz és érzéketlen volt, mint egy tégla. Könyökét még csak-csák be tudta hajlítani, de attól lefelé nem engedelmeskedett akaratának a karja. Ólommá dermedt ujjai idegen tárgyakként ágaztak szét püffedt kézfejéből. Tenyerét nagy nehezen a kilincsre támasztotta, a másik kezével ránehezedett, így sikerült csak kinyitni az ajtót.

Bent egy egész csapat csendőr várta, köztük a farkaskutyás Faragó.

— Hallotta valaki a köszönését? — pillantott körbe kérdően Demeter.

Érdeklődésére a többiek is összenéztek tetetett kíváncsisággal.

— Mars ki! Gyere be újra! II. F. 4. Az ajtót becsukták mögötte.

Elölről kezdhette kálváriáját a kilinccsel.

Visszatérve, a félelemtől sápadtan suttogta:

— Jónapot kívánok...

Demeter főhadnagy egyetlen

szemöldökrándítására Bede Antal zászlós izgékonyan a fogoly előtt termett, és gyors pofont mért az arcára.

— így kell köszönni?! Takarodj vissza, ismételd meg!

Megint a fájdalmas vesződ- ség a kilinccsel. Sarkában pedig a csendőrfoglár. Bogdanov István már a kihallgatás kezdetét is elviselhetetlennek érezte. Hiába küzdött a rettegés ellen, félelme kétségbeejtővé hatalmasodott önuralma felett.

— Kitartás — suttogta tétován, és nem mert fölpillantani.

Ökölcsapás zuhant az állá- ra. Fájdalmat jóformán nem is érzett: csak valami sötét káoszba hanyatlott,' semmivé olvadt össze a fekete semmivel. Feneketlen mélységbe hullott, majd vízbe csobbant az arca. Tudomásul vette, hogy fellocsolták.

Jó volt az ájulás, mert nem tudott semmiről, de most ismét ott ágaskodtak körülötte a csendőrök, és benne pedig

megint ott ágaskodott a kibírhatatlan félelem.

— Hogy mered te a hungarista mozgalom köszöntését a szádra venni?! — leckéztette Faragó. — Ráadásul hitványabb vágj', mint egy tüdőbajos. Szinte utálom magam, hogy eg}' ilyen pipotya alakot ütöttem le. Igaz, hogy birkóztál?

Bogdanov még bólintani is alig tudott fájdalomtól lüktető fejével.

— Itt most majd megtanulod, hogy milyen az igazi sport. Porhanyósra csépelem a pofádat, ha véletlenül elrontod a kedvem. Megjött végre az eszd?!

Dr. Demeter Zoltán csendőr főhadnagy erre olyan ajtatos képpel nézett rá, mint egy áldozó pap.

— Sokkal halkabban is szót értünk mi Bogdanov úrraJ. Társai közül feltétlenül ő a legokosabb. Higgye el, Bogdanov úr, diplomás ember létemre nagyon visszataszítónak tartam a verekedést. Csömörrel fanyalodok rá, mert az élet könyörtelen. Adjon választ néhány kérdésemre, és kitüntető bánásmódban részesítem!

Bogdanovot kísértésbe hozták a szirénhangok. Kacérkodott a lehetőséggel, hogy enged a rábeszélésnek. Már tegnap sem verték volna püffedtre a két kezét, ha elszánja magát a vallomásra. Ma talán megúszhatná — kísértette a remény.

Féktelenné fajult a rettegése a csendőröktől, és a maga gyávaságától is megrémült. Faragó jól tudta róla, hogy birkózott, méghozzá bátran teprte szőnyegre az ellenfeleit. Ha verekedésre kényszerítették, akkor sem tért ki az ökölharc elől. Félelmet eddig soha nem érzett. Most értette meg mi az oka példátlan, rettegésének : nem védekezhet,

nem üthet vissza. Kiszolgáltatott helyzetében valósággal mgsemmisíti akaraterejét az egyoldalúság

— Nem bírom a verést... Inkább lőjenek agyon — mondta dideregve.

Demeter főhadnagy egy kissé elmélázott.

— Szerintem egyszerűbb válaszolni a kérdésekre.

— De milyen kérdésekre?

— Például arra, hogy személy szarint kiktől kaptak utasítást röpcédulák készítésére. Aztán az is érdekelne, hogy melyikük faragta a klisét. Lényegében ennyivel meg is elégednék. (Folytatjuk)

D SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1978. áprflfc S3.