Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-23 / 94. szám
Az egyetemi fiatalok kezdeményezésére: SOMOGYI NAPOK—GÖDÖLLŐN Marós lányok Felszabadulásunk negyedszázados és V. I. Lenin születésének 100. évfordulójára ünnepségsorozattal emlékeznek a Gödöllői Agrártudományi Egyetem somogyi hallgatói: április 21-e és 25-e között Somogyi napokat rendeznek. A keddi megnyitón — Bogó László, a megyei pártbizottság titkára, Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke, Stier Sándor, a megyei KISZ-bizottság első titkára vezetésével — részt vettek Somogy megye párt-, tanácsi és ifjúsági szervezeteinek képviselői. A somogyi vezetőket az egyetem főépületének tanácstermében dr. Pecz- nik János rektorhelyettes, dr. Bálint Andor, a mezőgazdaság- tudományi kar dékánja, dr. Soós Pál, a gépészmérnöki kar dékánhelyettese, Murvai László, az egyetemi KlSZ-bizott- ság titkára fogadta. A kölcsönös üdvözlés után kialakult közvetlen hangú baráti beszélgetésen mind az egyetem, mind Somogy megye vezetői kifejezték készségüket a szakember- képzésben való együttműködés lehetőségének kimunkálására és gyakorlati megvalósítására. A somogyi napok gazdag programjának első eseményére a délutáni órákban, az egyetem Nyisztor György Kollégiumának Gorka-termében került sor. Több mint félszáz, ünneplőbe öltözött somogyi hallgató jelenlétében itt nyitotta meg dr. Várkonyi Imre. a megyei tanács vb-enökhe- lyettese a Képek Somogyról és Somogy népművészete című kiállítást. — Nany öröm számunkra, hogy Budapest és Pécs után Gödöllőn is megalakították a megyénkből az egyetemre került hallgatók a Somogyi diákklubot — hangoztatta dr. Várkonyi Imre. — Ez az emlékező rendezvénysorozat pedig arról tanúskodik, hogy nemcsak a közösségi szellem, hanem a szülőföld, a szűkebb haza iránti ragaszkodás is erős a somogyi fiatalokban. Ezek az érzelmi szálak tisztán őrzik az if jakban a tanulás évei alatt a hozzátartozók, a szülői ház, a táj szeretetét, a diploma megszerzése után pedig erőt adnak az áldozatos, eredményeket hozó munkához. A somogyi ipart, mezőgazdaságot, kultúrát, az emberek mindennapi életét bemutató 18 tabló képeit, diagramjait nagy figyelemmel szemlélték a hallgatók, majd Knézi Judit néprajzkutató diaképek vetítésével egybekötött előadását hallgatták meg a somogyi népművészetről. Este az egyetem és Somogy megye vezetői, valamint a somogyi hallgatók közös vacsorán vettek részt. A Somogyi napok további programjában tudományos előadás hangzik el, sporttalálkozókra kerül sor, majd szombaton diákbál zárja a rendezvények sorát. Április első felében kétnapos látogatáson ismerkedtek megyénk mezőgazdaságával a Gödöllői Agrártudományi Egyetem somogyi hallgatói, most az egyetemen zajlanak azok az események, amelyek újból megerősítik a 64 somogyi egyetemista és az őket visszaváró szülőföld kapcsolatát. Az egészséges lokálpatriotizmus ápolásához hasznos keretet biztosít az egyetem Somogyi diákklubja. Szolnok és Pest megye után Somogybái folytatják a legtöbben tanulmányaikat Gödöllőn. Az agrárszakember-utánpótlás összefogása, életútjuk i figyelemmel kísérése és támogatása tekintetében azonban megyénk előtte jár valamennyi más vidéknek. Nincs több hasonló diákklub a gödöllői egyetemen, nem volt még példa az intézmény életében a somogyi napokhoz hasonló rendezvényre, és az egyebem vezetői — megállapításuk szerint — nem tapasztalnak eny- nyi, a jövőre pillantó és terveket Icovácsoló gondoskodást más megyék részéről. Megnyugtató mindez a somogyi mezőgazdaság, annak szakemberellátása, valamint a diplomát szerző agrárértelmiségiek, a mezőgazdasági pályára készülő fiatalok — és az érintett szülők számára egyaránt. Tudatosait kezdeményezett és a törődés melengető lángján tartott kapcsolatot reprezentál a gödöllői példa. Megyénk párt- és állami vezetésének elhatározott szándéka, hogy a somogyi mezőgazdaságot képzett szakemberekkel segíti az előrelépésben. Hatékonnyá termékenyíti ezt a szándékot az a fontos körülARCOK, EMBEREK meny, hogy a gödöllői egyetem vezetői egyetértenek a somogyi elgondolásokkal. A rektori fogadáson elhangzott vélemények nyilvánvalóvá tették: megyénk és az egyelem között kedvező lehetőség kínálkozik az együttműködés kiszélesítésére. Körvonalaiban kirajzolódott az az elgondolás, mely szerint a mezőgazdasági pályák iránt érdeklődő somogyi középiskolások részére a III. évfolyam befejezése után az egyetem tanárainak közreműködésével 3 —i hetes előkészítő oktatást szerveznek, kollégiumi elhelyezéssel. Ezt követően, a középiskola utolsó évében havonkénti konzultációk tartanák ébren az érdeklődést az egyetemre készülő fiatalokban, majd az érettségi bizonyítvány megszerzése után ti—10 napos foglalkozás készítené elő az egyetemi felvételt. A Gödöllőn végzett szakemberek, illetve a tanulmányaikat ott folytató hallgatók örömmel vállalnák, hogy tájékoztatják az egyetemre készülő középiskolásokat az Agrártudományi Egyetem stúdiumairól, tanulmányi rendjéről, a kollégiumi körülményekről, a felvételi vizsgákról és az egyéb, érdeklődésre számot tartó kérdésekről. Megállapodás született a somogyi vezetők és az egyetem irányítói között arról, hogy hamarosan egyeztetik javaslataikat, s lehetőség szerint már az idén megkezdik a gödöllői tanulmányokra készülő fiatalok egyetemi felvételének előkészítését. Bánhidi Tibor „Nem fehér köpenyes munka4' Az idei tanévben elősizör lányok is kapnak szakmunkás-bizonyítványt a marós szakmáiban az 503. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Szakmai öntudat A III 11. osztályban nagy zsinat fogadott bennünket, amikor a fiatal, szafcrajzos tanárnővel, Prehalek Erzsébettel megérkeztünk. Még nem kezdődött meg a délutáni tanítás. A szép, világos tanteremben nyersszínű padokban ültek a diákok. Tizenkét lány és hét fiú. Üjszerű és ritka még ez az osztálykóp — a lányok vannak többen. A szőke, rövid hajú, eleven nézésű lány az első padban Farkas Anna. Lényéből határozottság árad. ö az osztály egyik legjobb tanulója. — Szeretek tanulni. Egy évet építésztechnikusként jártam. Családi okokból abbahagytam ... Mit csináljak? — töprengtem. Valami hasznosat akartam tanulni. Mert végül is az a fontos, hogy egész életemben kedvvel végezzem a munkámat. Egy hirdetés nyomán jelentkeztem marósnak. Jól választottam. — Ti lesztek az intézet első marós lányai ... — Néztek is annak idején a műhelyben, a gyakorlati foglalkozásokon. Lányok — marósnak ... Nem elég, hogy a barátnőle meg az ismerősök, még a szakmabeliek is csodálkoznak. Mintha mi nem lennénk képesek jól ellátni a munkát!... Amikor az első félévi bizonyítványt megkaptuk és néhány szép munkadarabot is megcsináltunk, mindenki tudomásul vette, hogy mi bizony marósok leszünk. A lányok - a hagyományos oktatási formában sajátítják el a szakmájukat. Most a harmadik évben egy napot vannak iskolában és ötöt gyakor- láton, valamelyik űzőmben. Anna példáiul a VBKM Kaposvári Villamossági Gyárában. Igény a közösség — Hiszen ez az. Az utolsó évet inkább a gyáriján, mint az iskolában töltjük. Gyönyörű új üzem, örömünk azonban nem teljes. Mert úgy érezzük, hogy nem tartozunk semmilyen közösségbe. Lézengenek csak a szakmunkástanulók. — Közösség nélkül? — Legalábbis mi úgy érezzük. Az üzemvezető még csak lejön beszélgetni. De a tasnu- lófelelősünk, akinek velünk kellene törődnie, az néhanapján megnézi, van-e a fejünkön kendő, és kész. Többet szeretnénk tudni a gyár életéről. a jövőjéről, és hogy mi miért történik. A tavaly végzett szakmunkástanulók például az utolsó évben órabérben dolgozhattak. Állományba vették őket; van, aki az ezret, az ezeregyet is megkereste. Az idén mi csak ösztöndíjat kapunk, állítólag nincs másra béralap ... Van jövőjük Nyolc éve A prémes sapka még nem került le a fejéről. És szorosan össze kell gombolni a kabátot. Mikor gépéről, a kis RS—09- ről beszél, valami mosoly bujkál az arcán. Az embernek az az érzése, hogy nem munkaeszköz, nyolc év óta a társa lett ez a sok mindenre használható gép. Ki tudná összeszámolni, hogy ez alatt az idő alatt hányszor voltak csak kettesben — ő és az RS — a ráksi szövetkezet határában. A nagy táblába most is egyedül fordul be idős Farkas Lajos, nincs gépkezelő, nincs kisegítő személy. — Ennek a százhúsz hold cukorrépának már rég el kellett volna fogynia. De hát egyszer az időjárással van baj, egyszer meg a géppel. A sárhányóra támaszkodik. — Most kapott új motort. A kisebb igazítanivalók munka közben jönnek elő. Pedig ha valamikor, akkor most szükség van minden percre. Aztán az őszről beszél, arról, hogy szövetkezetük elég jól gépesített, és mégis elmaradt a sok munka. Most nehéz. Jó pár Kővári Mária éppen ellentéte osztálytársnőjének. Hosz- szú. barna haját lófarokban hordja. Csendes, 6zavát alig hallani, ö is nagyon szorgalmas, igyekvő kislány. — Fodrásznak (készültem, de az reménytelen volt. Akkor édesapám azt mondta, ennek a szakmának van jövője. Nem is túl nehéz, legyek marós. — Megszoktad jnár? — Igen. Meg is kedveltem. Változatos és sok ötletesség kell hozzá. Rengeteg nehéz tantárgyunk van és Ötből vizsgázunk majd. Eleinte idegenül éreztem magam itt Sántoei vagyak, falun éltem eddig, egyszerre kerültem be egy -nagy üzembe, a sodrásba. Nana is gondoltam volna, hogy valamikor frizurák helyett ilyen örömmel fogok gépalkatrészeket (készíteni. Ez nem fehér köpenyes munka, de mint marós, megtalálom a számításomat. Ha végzek, itt a villamossági gyárban szeretnék elhelyezkedni. — Van tekintélyük:, szavuk a szaknumkás tanulóknak a gyáriján? — Van. Igaz, elsőben még sokszor takarítottunk, de ez úgy hozzátartozik a tanuló- évekhez, mint géphez a csavar. Különösen Miklós Feri bácsitól tanultunk sok szépet, jót és hasznosat. Az idén valóban nem dolgoznak órabérben a szakmunkástanulók. Az új szsÉkmun- kástörvény értelmében — az intézet hozzájárulásával — állományba vehet egy gyár vagy üzem szakmunkástanulókat. Teljesítményük kilencven százalékát fizetheti ki neki. De ez csak lehetőség. Szerecz László igazgató kérdésünkre elmondta, hogy a gyár anyagi lehetőségei kisebbek, mint tavaly, ezért eddig nem tudtak tanulókat órabérben foglalkoztatni. De éppen ezekben a napokban tárgyaltak arról, hagy bizonyos szakmákban néhány tanulót állományba vesznek. A 3zakrmmkás-bizcmyítván3’ megszerzése utón viszont minden fiatalt el tudnak helyezni. Bán Zsuzsa A Framboise kooperáció tavaszt megért, de ilyent, mint ez az idei, nemigen. — Az ember valahogy szorong, és ez a szorongás minden biztató szónál jobban hajt: gyerünk, gyerünk, csináljuk. Lehajtja a szél jelző tárcsát. Indul. — Azért megleszünk ám, csak ne hagyjon cserben a gép... A nagy táblában távolodva mind kisebbnek tűnik. Ismét kettesben maradtak, ő és a gép... V. M. Mindent e! lehet intézni! Tegnap délelőtt fel kellett mennem az Első Magyar Utolsó Művek szervezési főosztályára, hogy ott Bluha kartárssal közöljem: a szóban forgó paraffint nem tudjuk szállítani. Fel is mentem, bekopogtam Bluha ajtaján, i minekutána bemutatkoztam, így szóltam: — Azért jöttem, kedves Bluha... Amikor ideértem, kinyílt az ajtó, s egy idősebb úr jött be ingujjban. Ügyet sem vetve rám, odahajolt Bluha kollégám füléhez és valamit pusmogott. Bluha elgondolkozva hallgatta, bólogatott, majd leemelte a telefonkagylót, és négy jegyet rendelt a mozi matinéjára. Az ingujjas ezután eltávozott, Bluha úr pedig újra hozzám fordult. Megszólaltam: — Szóval azért jöttem, kedves ... Éppen itt tartottam, amikor egy fiatalember jött be mellényben. Rám sem hederítve, félrehívta Bluha kartársat a másik sarokba, s ott heves kézmozdulatok kíséretében valamit magyarázott neki. Bluha úr erre kivett a fiókjából egy ceruzát, meghegyezte, és átadta a mallé- nyesnek, aki ezután elment. — Nos, parancsoljon — mondta ekkor Blüh«, kartárs.. — Egyszóval azért jöttem... Most nyílt az ajtó, és bejött rajta egy hölgy fehér vászonköpenyben, két cukrászsüteménnyel. Bluha kajrtárs megette a két süteményt, majd »Köszönjük, Csöpike!« felkiáltással (miközben a hölgy eltávozott) hozzám fordult. — Kérem — mondtam —, azt a paraffint... Most két fiatalember lépett a szobába, házikabát volt rajtuk és egy könyvet hoztak. Félrehívták Bluha kartársai, és felolvastak neki húsz oldalt, miközben mindhárman harsányan kacagtak. Végül is a két fiatalember eltávozott, és Bluha kartárs odajött hozzám. — Szóval — mondtam —, azt a paraffint... Ekkor belépett egy idős bácsi házisapkával a fején és papuccsal a lábán. Egy sakk- feladványt hozott magával, amit Bluha kartárs segítségével félóra alatt megfejtett. Ezenközben én kimentem az előszobába, ahol tizenkét ember üldögélt tetőtől talpig rendesen felöltözve. Bluha kartársra vártak. Még nem tudták, hogy Blaiha kartárshoz utcai ruhában hiába akarnak bejutni. Bementem a félreeső helyre, alsónadrágra vetkőztem, s újra benyitottam Bluha kartárshoz. Éppen egy utcai ruhás alak akart beszélni vele. Oda se néztem, ellenben felültem az íróasztalra. — Kérlek — mondtam neki —, a Paraffin Elosztó Vállalat nem tudja szállítani a paraffint. — Rendben — mondta ő, és elmesélt négy mulatságos anekdotát. Ezután megosztotta velem az uzsonnáját, és kézcsókját küldte a feleségemnek. Mert aki pimasz, azt kirúgják. De aki nagyon pimasz, azt kebelbelinek nézik. rabi László Hűvös tavaszi szél söpör végig az utcákon, a Balaton-part is jórészt néptélen még, de a kérdés időszerű már. Hogyan készült fel a nyárra a somogyi szikvízipar? Lesz-e elegendő üdítő, és nemcsak elegendő, hanem jó minőségű, kellemes zamaté, vagyis igazán üdítő? Ásványvíz is lehet sztár Biztató választ adott kérdésünkre Horváth Zoltán, a Somogy megyei Ásvány- és Szik- vízipari Vállalat igazgatója. Szódavízből kielégíti az igényeket a két kaposvári, a fo- nyódi és a siófoki üzem. A délbalatoni egységek — miként az igazgató mondta — már nyugodtan nevezhetők korszerű szikvízüzemeknek. S ha már a fonyódi szikvíznél tartunk, nem feledkezhetünk meg a fonyódi ásványvízről sem. Budapest, Székesfehérvár, a dunaújvárosi kohó, a MALÉV, az Utasellátó Vállalat, Nagykanizsa és még egy sor más város is, mind-mind megrendelője a kitűnő ásványvíznek. Bár még «zárójelben" mondta az igazgató, lehet, hogy az országhatáron túl is ismertebb lesz majd. Jelentős beruházásokat tervez a vállalat, hogy minél tökéletesebb technológiával gyártsák a szikvizet, tisztítsák az ásványvizet. Új termékek Az idén több új üdítő ital várja majd a somogyi vásárlókat és a déli part üdülőit. Mennyiségileg eddig is eleget tettek az igényeknek, de az üdítő italnál a minőség sem lehet másodlagos — mondta Horváth Zoltán. — A jaffa, a meggy-, szamóca-, málnaszörp, a citromos üdítő ital és a cola már hagyományos. Újdonság lesz a Framboise szörp, amely kooperációs termék. A nagy- kozári termelőszövetkezet termeszti az úgynevezett francia málnát, és a szirupot vásárolja meg a somogyi vállalat Ugyancsak új termékük a népszerű Vita család egyik új «■gyermeke", a Vitacit. Ezúttal szénsavval dúsítva. Kapható lesz majd limonádé is, palackozva. És az összegezés: ötmillió palack szénsavas üdítőt hoz forgalomba az idén a somogyi vállalat. Új partner a SINALCO Rt. — Iia sikerül... Korszerűbb technológia, új gépsorok. Így jellemezte az igazgató a jövőt. Gyárthatják majd a kedvelt Colákat, — új keverőberendezések, vízlágyító szerepelnek a vállalat beruházási terveiben. És további tárgyalások — melyek éppen példaszerűségüknél fogva tarthatnak számot az érdeklődésre. A délbalatoni szikvízüzemek kapacitása nincs mindig kellőképpen kihasználva. Hiszen az igazi hajrát a nyár hozza üdítőkben is: szavatossági idejük pár nap. Mit csinálhatnak tehát télen? Bár nem ez volt a tárgyalások egyedüli mozgatója, de mindenképpen jelentős szempont. Külkereskedelmi képviseleteink révén a nyugatnémet SINALCÓ részvénytársasággal keresik a kapcsolatot egy hasznos együttműködés ügyében. A részvénytársaság egyébként száznyolcvan országnak szállít készítményeiből. melyek szavatossági ideje egy év. Nyilvánvaló tehát, hogy a gyártás során — mely még a tárgyalások sikerétől függ — nem lesz a somogyi üzemekben kihasználatlan kapacitás, sőt a mintatermékekkel együtt új gépsorok is érkeznek majd. A nagyobb hasznot jobb üdítő itallal szeretnék elérni — ez a vállalat törekvése. Amely mindenképpen hasznos igyekezet, hiszen jobb üdítő italok kerülnek ki a palackozó automatákból, a gépek mellett izzadó emberek, a szomjas üdülők örömére. Tröszt Tibor SOMOGXI NtPfcAF | CWttöiift, 1970. április 23.
