Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-22 / 93. szám

Emlékkiállítás a Nemzeti Múzeumban

Majakovszkij:

Beszélgetés Lenin elvtárssal

MOSZKVA viharosan fejlődő délnyugati városrészében, egy magasépület négyszobás lakásában él népes családjával (már dédunoka is van, a pöttömnyi Gazda Le- nocska) Pusztai Gazda Jenő, a hajdani magyar-történelem szakos tanárjelölt, a somogyi Latinca-század egykori parancsnoka. őt hallgatom:

MA IS ÉL A

— Az emberek lettek mások. őket figyelje meg, mert csak úgy tudja megérteni azt a nagy változást, amely itt végbement. Gyáróriásokat, vízi erőműveket, atomreaktort másutt is tudnak építeni. A Szovjetunióban felépült erőművek és űrrakéták, gyárak és tudományos intézetek azért mások, többek a nyugati világ büszkeségeinél, mert mögöttük egy nép felnőtté válása van.

Pusztai Gazda, a veterán forradalmár, pártunk egyik alapító tagja azon a borzalmasan hideg januári éjszakán Vlagyimir Űjics koporsója mellett állt.

— Mi, kommunisták, nagy hitű emberek vagyunk. Fiatal korunkban még inkább ilyenek voltunk. De közülünk csak Lenin hitte egyedül, csak ő látta előre, ami van.

Együtt olvassuk Gazda Jenővel Drahkina új könyvét, a Téli napfordulót, ezeknek az éveknek, Lenin munkásságának krónikáját; •Ezerkilew

százhuszonegyben írták kollektív levelüket o Volga menti parasztok: mezeinken

egyetlen növény termett, az éhség... Hosszú lenne annak a felsorolása, mit ettek a Volga vidékén: kalász, szxtlma, laboda, tüske, makk, gyökerek, fűrészpor, agyag, mész, elporladt csontok. Mindezt megórölték, vagy mozsárban törték össze, s vízzel meg o. »kötéssel« hozzáadott csipetnyi rozsliszttel tésztát csináltak belőle. Abból pedig »bajételt« sütöttek, keserű lepényeket, hol feketét, mind a föld, hol zöldet, mint a fű...«

— Es Lenin? — idéz egy másik, korabeli írást Gazda Jenő. — Jöjjön el tíz év múlva, mondta H. G. Wellsnek, a forradalommal szimpatizált de erősen szkeptikus ango regényírónak.

E RIPORT megírása előtt újra elővettem Wellst, íme a részlet, melyre Gazda Jenő utal: »Mikor találkoztam Leninnel, már beteg volt. Gyakran félbe kellett szakítania

Elment a nap,

táskájába tevén ügyeit, gondjait.

Csend lesz talán.

Ketten vagyunk most,

Lenin

meg én,

Lenin

mint fénykép

szobám falán.

Száját

harsány szó

feszíti szét,

bajusza

mereven

fölfele néz, «

Homloka ráncában

az emberiség, hatalmas homlok,

hatalmas ész.

Alatta

sok ezer ember vonul,

lobogók erdeje,

karok fűszálai.

Fölállok,

arcomon

az öröm kigyűl, jelentéssel kell most

elébe állani:

Lenin elvtárs,

hadd szólok

pár kurta szót, nem szolgálatikig,

szívből csupán,

Lenin elvtárs, tudja,

pokoli mód

nehéz,

amit végzünk

egymás után.

Adunk már ruhát

a mezítelennek, több már

a szén s az érc —

ez, ugye, szép 7

De persze,

emellett

— hadd mondom el önnek,

sok még

a szenny és a buta beszéd.

Míg átrágjuk

magunk rajta,

kimerülünk.

Ön nélkül

sokan eltévedtek már ezen a mi földünkön,

itt körülünk

s körös-körül

igen sok

gazember jár.

Nincs rá

elég szám, .a

s nincs nevezet,

hogy hányán vannak e csirkefogók: kulákok,

szektások,

részegesek,

tálpnyalók

és munkahalogatók.

Itt járnak, és gőgtől

dagad a kebelük, töltőtoll s jelvény

pompázik a mellen.

Persze hogy

megbirkózunk velük, de rémes nehéz

a harc ezek ellen.

Lenin elvtárs,

füstös üzemeinkben s havas tarlókon

ön itt van vélünk.

Az ön nevével,

a szívével

szívünkben

eszmélünk,

lélegzünk,

verekszünk,

élünk.

(Gábor Andor fordításé)

SZÍVEKBEN

munkáját, 1922-ben az orvosok végleg eltiltották a munkától. Beszélgetünk Oroszország villamosításáról, ami akkor még csak Lenin agyában megszületett álom volt. Jöjjön el tíz év múlva, válaszolta Lenin kétkedéseimre...-» És Wells újra elment. Az 1934-ban tett látogatása után fogalmazódott meg benne az alábbi Lenin-kép: »... rendíthetetlen alkotó lelkesedést oltott az orosz népbe, hogy megoldja előtte tornyosuló problémáit. Ez a lelkesedés a. mai napig él benne... Bár az általa vezetett kommunista párt tapasztalatlan volt, mégis sikerült megteremtenie a. kísérlete sikeréhez szükséges feltételeket, elegendő fegyelmezett kádert biztosított a gyorsan létrehozott, odaadó államigazgatás részére... Gyümölcsöző gondolatai hatnak azután is, hogy létrehozójuk megszűnt alkotni. Hatásuk éppoly erős, mint annak előtte.«

A lenini gondolatok hatása ma: beszélgetünk erről is Pusztai Gazda Jenővel. Faggatom, vallatom az öreg forradalmárt, aki annak idején Kun Béla oldalán a leniniz- mus hű védelmezője volt A nagy moszkvai gyárt pártbizottsága, melynek ő volt a tit- kára, egyik szilárd bázis. volt a frakciósok elleni harcnak.

— Ma? Nem lehet olyan egyszerűen elmondani, hogyan hat a leninizsmus mindennapi életünkre. Tulaj don- képpen számunkra Lenin nem halt meg. ÉL Hisz naponta beszélgetünk vele. Nélküle ma sem látnánk előre, gondjainkat, problémáinkat sokkal nehezebben oldanánk meg — — mondja Gazda Jenő.

LENIN valóban él, s nem csupán a szovjet földön. Nagy forradalmárként, a kommunista ember megtestesítőjeként —• a magyar szívekben is.

V. J,

Kétszeres életnagyságú, fehér márvány Lenin-szobor: 1955-ben egy dömper hozta felszínre az Óbudai Szeszgyár egyik építkezésén. Andrejev híres alkotását — eredetijét a moszkvai Tretyakov Képtár őrzi — értékes anyaga miatt a fasiszták hurcolták el a II. világháborúban valahonnan a Szovjetunióból. Most, a moszkvai segítséggel történt restaurálás után, a Lenin-emlékkiállítás látogatói tekinthetik meg a szobrot a budapesti Nemzeti Múzeumban.

A Lenin alakját, életét és a leninizmus világméretű térhódítását felidéző, nagy sikerű kiállítást a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Kossuth Könyvkiadó a múzeummal karöltve rendezte.

Bertrand Russel:

Röviddel Moszkvába érkezésem után egyórás beszélgetést folytattam Leninnel angolul. Tolmács is volt velem, de nem volt rá szükség: Lenin egész jól beszéli nyelvünket.

Dolgozószobája kopár; egy nagy íróasztal, a falakon néhány térkép, két könyvespolc a berendezése. A látogató számára van egy kényelmes szék, két vagy három egyszerű faszék mellett. Lenin láthatóan nem szereti a luxust, még csak a kényelmet sem. Nagyon barátságos és egyszerű. Ha olyan ember találkozna vele, aki nem tudja, kicsoda, bizonyára nem érezné, mekkora hatalma van. Még nem ismertem olyan magas rangú személyiséget, akiből ennyire hiányozna saját fontosságának tudata. Sokat nevet, hangneme parancsoló, nyugodt; képtelen félelmet érezni, hiányzik belőle a dicsekvés leghalványabb nyoma is: ez az ember maga a megtestesült elmélet

H. G. Wells:

Mikor Leninnel beszéltem, a témánk sokkal jobban érdekelt mint mi magunk. Elfelejtettem, hogy alacsony volt-e vagy magas, öreg-e vagy fiatal. Fő benyomásom az volt akkor, hogy termetre kis ember, másrészt főleg szellemi élénksége és célkitűzéseinek egyszerűsége hatott rám. De most hogy újra átnéztem tizennégy év előtti könyvemet és felelevenítem

Az emlékkiállítás anyagának nyolcvan százaléka a Szovjetunióból érkezett, s java részük a moszkvai Állami Forradalmi Múzeumban őrzött értékes dokumentumritkaság.

A tizennyolc nagyméretű tabló és a huszonkét vitrin gazdag anyagának dokumentációs hatását művészi hatássá fokozzák az elhelyezett festmények, szobrok, emlékplakettek. Köztük olyan ritkaságok, mint például Bortnylk Sándor 1918-ban készített első magyar Lenin-portréja, Ferenczy Béni 1933-as Lenin-plakettje, Vasziljev Lenin-képe, mely az április 4-e alkalmából Magyarországon járt szovjet küldöttség ajándékaként került hozzánk. Kiállításon első Ízben szerepel az a művészi Lenin-plakett is, melyet a Magyar Tanács- köztársaság idején egy általunk nem ismert szerző készített. A terem egyik sarkában három telefonkészülék található: aki fölemeli a kagylót, Lenin hangját hallja, a Kun Béláról mondott beszéd néhány részletét közvetíti a magnószalag. A kiállítás rendezőinek másik szellemes ötlete, hogy a néző, miközben a nagy forradalmár életének dokumentumaival ismerkedik, azt a zenét hallja, amelyet Lenin oly szívesen hallgatott: Beethoven Apassionata-szonátáját.

G. Krzsizsanovszkij:

1893 óbb» hozta körünkbe Vlagyimir Iljics Uljanovot. Megjelenése az aranyat érő májusi esőhöz volt hasonlatos. E pillanattól megújult az életünk; a Volga mellől érkezett új barátunk igen hamar vezetője lett szervezetünknek. Testvére volt Alek- szander Iljics Uljanovnak, az utolsó dicső narodovolecek egyikének, s e körülmény magában is elég lett volna, hogy őszinte, baráti légkör fogadja nálunk. Vlagyimir Iljics azonban nemcsak a kivégzett hős testvér fényét sugározta. Ha emélkezetembe idézem az akkor 23 éves férfit, világosan kirajzolódik csodálatos lelki tisztasága, s az az olt- hatatlan lángolás, amely abból vette tüzét, hogy állandóan készen állt hőstettekre és a teljes önfeláldozásra.

N. K. Krupszkaja:

A Szmolnij fényárban úszott, és szinte forrt, sister- gett Mindenfelől özönlöttek a vörösgárdisták, üzemek képviselői, katonák, várva az utasításokat. Kopogtak az írógépek, csöngtek a telefonok, távirathalmok fölé hajolva ültek a lányok, a második emeleten szünet nélkül ülésezett a Forradalmi Katonai Bizottság. A Szmolnij előtti téren páncélautók dübörögtek, ott állt egy háromhüvelykes ágyú, s egy helyen fát hordtak össze a barikád építéséhez. A bejáratnál géppuskák és lövegek álltak, a kapuknál őrök.

November 7-én clűlelőtt 10 órakor már leadták a sajtónak a Petrográdi Szovjet mellett működő Forradalmi Katonai Bizottság »Oroszország polgáraihoz!« című felhívását, amely hírül adta:

»Az Ideiglenes Kormány meg van döntve. Az állam- hatalom a petrográdi proletariátus és helyőrség élén álló Forradalmi Katonai Bizottság kezébe ment át, amely a Munkás- és Katonaküldöttek Petrográdi Szovjetjének szerve.

Az ügy, amelyért a nép harcolt: a demokratikus béke haladéktalan felajánlása, a földesúri földtulajdon megszüntetése, a terhnelés munkásellenőrzése, szovjet kormány alakítása — biztosítva van.

Éljen a munkások, katonák és parasztok forradalma!"

Martin Andersen Nexő:

Egyetlen alkalommal láthattam csak Leninit: 1922

őszén, a Komintern kongresszusa idején, a Kremlben.

Mi, a föld minden sarkából összesereglett kongresz- szusi küldöttek — német és skandináv munkások, négerek, egyiptomi fellahok, indiai kulik —, mindannyian hittünk az új világban és Leninben. Lenin pedig rendíthetetlen biztonsággal hirdette, hogy a győzelem eljön, s világosan látta az utat a diadal felé.

— Lám csak, egy igazi ember! — súgta nekem egy norvég munkás. — Hogy hasonlít bármelyikünkre, de az esze ezerte jobban vág!

Előző este az a norvég elvtárs Leninnel volt, s beszámolt neki a norvégiai helyzetről.

— Szavamra mondom, Lenin jobban ismeri a helyzetünket, mint én.

— És hogyan beszéltél vele? — kérdeztem.

— Természetesen tegeztem <— felelte. — Csak nem fogom megsérteni.

Thomas Mann:

Semmi kétség, Lenin világtörténelmi nagyság. Űr a gondolatok felett, új, demokratikus, gigászi stílusban. Akaratból és aszkézisből gyúrt, erőtől duzzadó egyéniség. Az eszme hatalmas pápája, telve világot romboló isteni haraggal. A hősmonda mesebeli vitéze, aki azt hirdette: »Legyen átkozott, aki karját leereszti, félve a vértől!"

az emlékeimet, más ismert személyiségek mellé állitom az ő alakját, akik szintén döntő fontosságú pozíciókban voltak, most kezdek csak rájönni, hogy milyen kiemelkedő és fontos alakja ő a történelemnek. Vonakodom elismerni a történelem »nagy ember"-felfogását, de ha arról van szó, hogy kik a legnagyobb emberek a világ folyása óta, azt el kell ismernem, hogy Lenin a nagyon nagyok közé tartozik.

Bernard Shaw:

Lenin az egyetlen európai államférfi, aki rendelkezik azzal a tehetséggel, jellemmel és tudással, amelyre ilyen felelősségteljes poszton szüksége van az embernek.

SOMOGYI NÉPLAP

Szerda, IMS. április 22.

5