Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-22 / 93. szám
II lenini L enin az új gazdasági politika alapelemeit már 1918-ban kidolgozta. A megvalósításhoz azonban a polgárháború és az intervenció miatt csak 1921- ben kezdhettek hozzá. Az új gazdasági politika részletesebb kidolgozásának és bevezetésének jelentőségét aláhúzza az a tény, hogy a hadikommunizmus időszaka után valósult meg, egy olyan korszak után, amikor a szovjethatalom gazdasági, politikai szempontból egyaránt nehéz helyzetbe került. Lenin, aki már fiatal korában részletesen tanulmányozta az oroszországi kapitalizmus fejlődését, fölismerte, hogy az oroszországihoz hasonló kisparaszti, kisáruter- melő országban a szocializmushoz vezető út csakis a proletárállam által ellenőrzött és irányított, az árutermelés törvényszerűségeit felhasználó, nem kapitalista fejlődés útja lehet. Az új gazdasági politika nemcsak általában jelentette a nem tőkés fejlődés előrevivő útját, hanem éppen a súlyos helyzetből való kivezető utat is mutatta. A szovjethatalom történelmi győzelme megteremtette a szocializmus békés építésének a feltételeit Szovjet-Oroszor- szágban. Lenin felhívta a figyelmet arra, hogy a két ellentétes, a szocialista és a kapitalista rendszer egymás mellett élésének körülményei között fennmarad annak a veszélye, hogy a szocializmus országa ellen a vele szemben álló imperialista hatalmak fegyveres agressziót követhetnek eL Lenin - hangoztatta, hogy a kommunista pártnak és a szovjet kormánynak, figyelembe véve a kapitalista környezetet, bölcs külpolitikát kell folytatnia, s arra kell törekednie, hogy elkerülje a tőkés államokkal való háborús összeütközéseket Állhatatos harc a békéért, a szocialista és a kapitalista rendszer békés egymás mellett éléséért, a gazdasági versenyért — ez legyen a párt tántoríthatatlan politikája — mondotta Lenin. Kifejezte azt a szilárd meggyőződését, hogy a versenyben a szocializmus győz. Bírálta azokat, akik azt várták, hogy máról holnapra kész formában megjelenik egy ideális, ellentétektől és nehézségektől mentes társadalom. A szocializmus minőségileg új rendszer, amely alapvetően különbözik a ki zsákmányoló társadalmaktól. Ugyanakkor a szocializmus a kommunizmus első szakasza, amely a kapitalizmust váltja fel, és ezért még magán viseli a kapitalizmus anyajegyeit. Éppen ezért a szocializmus építése bonyolult folyamat, s lépten-nyo- mon keresni kell a választ olyan kérdésekre, amelyeket még senki sem oldott meg. A lenini terv a párt legerősebb elméleti és gyakorlati fegyvere lett a szocializmusért vívott harcban. A munkás- osztályt és a dolgozó parasztságot munkahőstettekre buzdította a szocializmusnak a kapitalizmus fölötti győzelme céljából. A kommunista párt a lenini tételekből kiindulva arra a következtetésre jutott, hogy Szovjet-Oroszor- szágban megvannak azok a feltételek, amelyek a szocializmus fölépítéséhez szükségesek. A szocializmus fölépítésének lenini terve magában foglalta a szocialista iparosítás szükségességét, amely egyfelől a szocializmus anyagi alapját képezi, másfelől elengedhetetlen föltétele annak, hogy a kisparaszti gazdaságok szövetkezetekbe tömörülve fokozatosan áttérjenek a nagyüzemi kollektív gazdálkodásra. A szocialista építés lenini programjában nagy jelentősége volt az 1920-ban elfogadott állami tervnek, a GOELRO- mak, mely Szovjet-Oroszor- szág villamosítását irányozta elő. A GOELRO-terv Lenin elgondolásait összegezte, mely szerint a villamosítás figyelembevételével kell helyreállítani és új technikai új gazdasági pslitika Az eszme hódító útja Az egész világon tanulmá- UNESCO egyik legutóbbi je- re lefordították, így földünk nyozzák Lenin megállapításait, lentcse, amely a világon leg- dolgozóinak nagy része köz- I és még ellenfelei is kénytele- gyakrabban lefordított és vétlenül is tanulmányozhatja nek elismerni munkájának megjelentetett művek sorában azokat. Lenin műveinek meg- óriásl jelentőségét Eszméinek Lenint helyezi az élre. Lenin jelenési helyeit ábrázolja térkorszerűségét bizonyítja az munkáit az összes világnyelv- képünk. alapokra helyezni a háborús károkat szenvedett gazdaságot. Voltak, akik a nehézségek leküzdésére keményebb intézkedéseket javasoltak, a katonai módszerek széles körű kiterjesztését — a spekulánsokkal való könyörtelen leszámolást. Lenin a történelmi helyzet vizsgálatát választotta, s a nehézségek mélyebben rejlő okait kutatva arra a következtetésre jutott, hogy a párt egész gazdaságpolitikáját felül keli vizsgálni, s újra kell elemezni. Lenin már 1917 októbere előtt tudta, hogy a gazdaságilag elmaradott Oroszországban valamilyen olyanfajta átmeneti formára lesz szükség, mint a NÉP. Ám a polgárháború és az intervenciók a hadikommunizmust kényszerítették rá a szovjet államra. Lenin meghajolt a ténybeli szükségszerűség előtt — anélkül, hogy elvi meggyőződését feladta volna —, keresztülvitte a hadikommunista intézkedéseket, amelyeket a helyzet megkövetelt, de kortársai- val ellentétben — egy pillanatra sem ismerte el, hogy a hadikommunizmus lenne a szocializmusba való átmenet formája. Szilárdan vallotta, hogy vissza kell térni a NÉP elméletileg helyes vonalához, amint végeszakadt a háborúnak és az intervenciónak. Lenin nagyságát éppen az mutatja legjobban, hogy képes volt a változó helyzetben szüntelenül új megoldásokat keresni, és minden megmerevedett elvvel szemben volt ereje érvényt szerezni a valóság eleven dialektikájának. Lenin jól tudta azt, hogy az elmédet nem ad s — a dolgok természetéből következően — nem is, adhat kész megoldásokat, hogy a lehetőségek legjózanabb számbavétele esetén is csak kerülő utakon, sokszor visszavonulások árán valósíthatók meg az eredeti elképzelések. E lérkezett tehát az űj gazdaságpolitika bevezetésének legvégső időpontja. Lenin 1921 tavaszán a kommunista párt X. kongresszusán ismertette a szovjet állam űj gazdasági programjául szolgáló NEP-et, az új gazdaságpolitikát. A NÉP alapgondolata az volt, hogy a kötelező terményfölöis- legek beszolgáltatását egy kisebb méretű természetbeli adóval kell felváltani. A szocialista építés megindítása megkövetelte a népgazdaság helyreállítását. A helyreállítást a mezőgazdasággal kellett kezdeni. A mezőgazdaság fejlesztésével abban az időszakban az egész szocialista építést kézben lehetett tartani. Az Oktyabrszkaja vasútvonal Resetnyikovo állomása 100 kilométernyire fekszik Moszkvától. Az állomástól öt kilométernyire, fenyők és nyírfák között állt a zavidovói erdészet rozoga erdészháza. »Fekete postakocsiállomás-« volt a neve. Apám itt volt erdész, csalódunk hosszú éveken át itt élt. De főképpen azért emlékezetes számomra ez az erdészház, mert tizenkét éves fiúcskaként itt találkoztam kétszer is Leninnek 1920. május 10-én délután kint üldögéltünk apámmal a Lenin véleménye az volt, hogy a szocialista építés érdekében a politikai hatalomra, s a már társadalmi tulajdonba vett termelési eszközökre támaszkodva, állami ellenőrzés mellett, átmenetileg és egyre szűkebb területre szorítva meg kell tűrni a gazdaság egyes területein a tőkés szektor létezését is. A szovjethatalom szilárdsága, a viszonylag nagyszámú szocialista tulajdon megfelelő biztosítékot jelentett a szovjet állam kezében arra, hogy a harc a politikai és katonai győzelem után a gazdasági építés területén is a szocializmus teljes győzelméhez vezet. Lenin és vele együtt a Bolsevik Párt számított arra, hogy a mezőgazdaság fejlődése lehetővé teszi az állami ipar föUendítését is. A feladat végeredményben az volt, hogy az űj gazdasági politika alapján az ország felhalmozza erőit, eszközeit egy hatalmas ipar létrehozásához. Az új gazdasági politika a körülményekhez képest tervszerű Volt, és a haladó irányvonalat képviselte. Lenin az aggályoskod ókkal szemben szenvedélyesen védte az új gazdasági politikát. Beszédeiben és cikkeiben magyarázta annak kettős jellegét. Egyrészt azt, hogy a NÉP a népgazdaság helyreállítását és fejlesztését szolgálja, másrészt a szocializmus erősödését biztosítja az előretörő tőkés elemekkel szemben. Az új gazdaságpolitika megvalósításához szükséges eszközökkel a szovjethatalom rendelkezett. A hatalom, a föld, a nehézipar, a bankok és a külkereskedelem birtokában biztosítani tudta a szocialista tényezők előretörését a nem szocialista elemekkel szemben. Lenin felhívta a figyelmet arra is, hogy a kérdés egyenesen így szól: ki kit győz le, vagyis, hogy a kapitalizmus győzi-e le a szocializmust, vagy a szocializmus győzi-e le a kapitalizmust. Lenin és vele együtt a Bolsevik Párt szilárdan bízott a szocializmus győzelmében. Szüntelenül hangsúlyozták azonban azt is, hogy a harcban elengedhetetlenül szükséges a munkásosztály és a parasztság, a szocialista ipar és a paraszti gazdálkodás szövetsége. A z új gazdasági politika bevezetésének helyességét már az első évek eredményei megmutatták. A háború pusztította népgazdaság fokozatosan újjáépült, megerősödött a proletariátus diktatúrája, erősödött a munkás—paraszt szövetség. Hortobágyi István, Somogy megyei Oktatási Igazgatóság tanára tornácon, amikor az úton négy vadász közeledett. Közülük hármat nemegyszer láttunk már erre vadászni, moszkvai állami hivatalok felelős munkatársai voltak, a negyediket nem ismertük. Zömök, vöröses szakállú, közepes termetű férLenin a II. Összerósz Bányászkongresszus küldöttel között. fi volt Nem sietett, mozdulatai valahogy mégis gyorsak voltak. Hosszú kabát volt rajta, a fején hátratolt sapka, a lábán egyszerű csizma. A beszélgetésre anyám is kijött, köszönt, s mosolyogva kérdezte: — Ma még egy bácsikát is hoztak magukkal? — Amint látja, nem akartam lemaradni a fiataloktól. — Am ez a bácsika elevenebb, mint mi, fiatalok — tréfálkozott az egyik vadász. , Anyám leültette a vendégeket — Hát te, tanulsz? — fordult hozzám váratlanul az Ismeretlen vadász. — Nem, bácsi, nem tanulok. Apám beteg, helyette kell dolgoznom — feleltem bátortalanul. Szamovár került az asztalra. A tea mellé anyám tojást és forralt tejet adott. Kenyerünk nem volt, cukorról meg akkoriban szó se lehetett. — Nem tudom mással megkínálni magukat — mondta bo- csánatkérően anyám. — Ugyan! Nálunk, Maszkjában tojásnak és ilyen finom tejnek még a színét se látjuk — szólt az ismeretlen vadász. Az asztal sarkánál ült, nem volt hajlandó az asztalfőre ülni. Tea után a vadászok fölkerekedtek. Engem bízlak meg az új Ismerős kísérésével. Fogtam én is a régi, agyondrótozott puskámat, s mindenben igyekeztem utánozni a felnőtteket. A vendég elvette a fegyveremet, gondosan megvizsgálta, aztán kijelentette: — Ez nem fegyver, lövés közben felrobbanhat! — Dehogy robban, bácsi. Már sokat lőttem vele — erős- ködtem, de 6 nem engedte magammal vinni a puskát. 1 A vadászhely közei volt. Mindenki elfoglalta a helyét. Rövidesen meghallottuk a szalonkák kurrogását. — Vonulnak már, nézze csak! — suttogtam a vendégnek, de ő nem emelte föl a fegyverét, csak mosolyogva nézte a madarakat. — Ej, hát hogy lehetett ezt elszalasztani? — bosszankodtam. — Miért nem lő, bácsi? Már a negyedik szalonkát szalasztotta el. — Mit gondolsz, Ljosa — mondta barátságosan a moszkvai —, feltétlenül lőni kell? ... — De hát akkor miért jött ki ide7 — Nagyvárosban lakom, nem látom a természetet, nem érzek jó fenyőillatot, ám a természet nélkül meglenni nem lehet. Ezért jöttem ide pihenni. Hamarosan ránk szakadt az éjszaka, és hazamentünk. Újból teáztunk, s apám az asztalnál megkérdezte a vendéget: — Mondja, legyen szíves, hogyan hívják önt? — Vlagyimir lljics a nevem — válaszolt egyszerűen a vendég. Nem tudom, megsejtette-e apám, kivel beszél, de a nehézségekre, az élelmiszer- hiányra, s a saját betegségére fordította a szót. — Hát bizony beletelik vagy másfél év, amíg mindenünk lesz! — mondta Vlagyimir IIjics, és rögtön így folytatta: — Ilja Pavlovics, jöjjön a városba lakni. Moszkvában tapasztalt orvosok vannak, meggyógyítják magát. Anyám nem volt hajlandó Moszkvába költözni. A megszokás hatalma meggátolta a családot abban, hogy a számára leghelyesebb utat válassza. — Ahogy gondolják — zárta le az ügyet Vlagyimir lljics. — Hanem Hja Pavlovics, elhatároztam, hogy megajándékozom a fiát. Ügy látom, szenvedélye a vadászat. Fegyver nélkül pedig a vadász olyan, mint az ács fejsze nélkül. Magunkkal visszük holnap Moszkvába, s választunk neki egy igazi fegyvert. Remélem, nem ellenzi? Apám természetesen beleegyezett. A beszélgetés elhúzódott, a vendégelmek pihenniük kellett. Nem akartak a házban aludni, a pajtát választották, ahol a tavalyi szénát tartottuk. Vlagyimir lljics a párnát és a takarót sem fogadta eL — Ez a Vlagyimir lljics nem Lenin? — kérdezte apám suttogva az egyik vadászt, amikor kifelé indultak a házból. — De igen — mondta a kérdezett. Anyám megnézte, hogyan helyezkednek el a vendégek, és segíteni akart nekik. — Vlagyimir lljics, miért nem fogadja el az ágyat? — Jó itt, Marja néni, hamarosan elalszom — hallatszott a sötétből lljics hangja. Nehezen aludtam el. Hol annak örültem, hogy Moszkvába megyek, hol apámat sajnáltam, hol elfogott a türelmetlenség, hogy minél előbb elmesélhessem pajtásaimnak, amit Leninről megtudtam. Mire anyám reggel fölkeltett, már mindenki talpon volt. Lenin ismét engem vett maga mellé a Vadászathoz, de éppen úgy nem lőtt, mint tegnap. A vonathoz anyámmal mentünk a vendégekkel. A közeli falvak parasztjai már meghallották, hogy itt jár Lenin, és az állomáson tekintélyes tömeg gyűlt össze. Moszkvában gépkocsi várt ránk, engem egy nyaralóba vittek, ahol két napot töltöttem. A fegwervásárlásra Lenin is eljött. Nekem egy nikkelezett vadászfegyver tetszett meg a legjobban. — Ha tetszik, fogjad — mondta meleg hangon lljics. Külön embert küldtek értem, aki hazakísért, s akire rábízták a fegyver őrzését. Amikor megérkeztünk Resetnyikovóba, sokan megcsodálták a fegyveremet. — Maga Lenin ajándékozta! — moűdogatták. Mindenki irigyelt, nekem meg lángolt az arcom az örömtől és az izgatottságtól. Lenin azután is többször eljött hozzánk vadászni. Apám rövidesen meghalt. Amikor Lenin hírét vette, utasította az erdészetet, hogy gondoskodjék a családunkról. Ellátogatott hozzánk az erdőfelügyelő és ezt mondta: — Egy jó ember jóvoltából a lakás a maguké marad, te pedig, Alekszej, apád helyére állsz... A. L Matvejev • Imin itsies mGvol © Cvnin válogatott mOvtl O Lmíh tfyéfr mániáé lljics ajándéka gl SOMOGYI NÉPLAP pH Szerda, 1970. április 22.
