Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-22 / 93. szám
\ lukács György a »Lanin és az átmeneti korszak kérdései« című tanulmányában megállapította, hogy Lenin általánosságban és elméleti módon nem foglalkozott a szocialista demokratizmussal. Ilyen irányú, ilyen című külön munkája nem jelent meg. Ugyanakkor a forradalmat előkészítő időben, a forradalom megvalósítása idején, majd pedig a szovjethatalom soron lévő feladatainak meghatározása és a kommunista társa-, dalom lényegének bemutatása során gyakran és sokrétűen foglalkozott a szocialista társadalmiság, a szocialista demokrácia kérdéseivel. Lenin szerint a proletárde- rnokrácia arra hivatott, hogy biztosítsa a tömegek bevonását a társadalom ügyeinek intézésébe. Szerinte a szocializmus valamennyi dolgozó társadalmi tudatossággal létrehozott anyagi és szellemi életüket saját tapasztalataik alapján az értelmes együtt- működés társadalmi intelem teljességének szintjére emeljék. Lenin a legkülönbözőbb kérdések tárgyalása és a szocialista társadalom építése érdekében végzendő feladatok meghatározása során azért fordított különös -figyelmet a szocialista demokráciára, a tömegek bevonására a társadalom ügyeinek intézésébe, mert a szocialista demokráciát semmivel sem pótolható hajtóerőnek tartotta a szocialista építömunkában. Föimér- hetetüm erőt, a helyi és országos tartalékok korlátlan, feltárását látta abban, hegy egyre nagyobb tömegeket vonnak be a közéletbe, hogy a szocialista társadalom fölépítésének — vagyis valamennyi politikai, gazdasági, kulturális és nevelési feladat megoldásának — tudatos, cselekvő részeseivé teszi őket Lenin a forradalmi átalakulás idején a forradalmi párt által vezetet tömegekben látta azt a hatalmas erőt, amely képes a földbirtokosok, a tőkések és a proletádiktatúra minden ellensége eljenállásá- nak leverésére, megszüntetésére Leóin a Szakszervezetek n. összoroszórszági Kóngresz- szusán tartott előadói beszédében a következő alapgondolatokat hangsúlyozta. L Most, az emberiség történelmében először végbemegy egy olyan forradalmi átalakulás, amely a szocializmus teljes győzelmére vezethet — de csak abban az esetben, ha az új, óriási tömegek önállóan veszik kezükbe a vezetést. 2. Az a forradalmi átalakulás, amelyet elindítottunk, amelyen már két éve dolgozunk és amelyet végigvinni szilárd elhatározásunk, csak azzal a feltétellel lehetséges és valósítható meg, ha elérjük, hogy a hatalom új osztály kezébe megy át, hogy a burzsoázia, a kapitalista rabszolgatartók, a burzsoá intéllektuelek, a vagyonosok és a tulajdonosok képviselői helyébe — a kormányzás minden területén, az egész államépítésben, az új élét egész vezetésében — a legalacsonyabb munkakörtől a legmagasabbig mindenütt az új osztály lép. 3. A szocialista forradalom vívmányai megtartásának feltételei között pedig hangsúlyozza: Csak ha ez az új osztály nem könyvek, nem gyűlések, nem beszédek, hanem saját vezetési gyakorlata útján nevelődik, csak ha a dolgozó tömegek legszélesebb rétegeit bevonja a vezetésbe, csak ha olyan formákat dolgoz ki, amelyek lehetővé teszik minden dolgozó számára, hogy könnyen bekapcsolódjék az állam igazgatásba és az államrend megteremtésébe, csak ebben az esetben lehet a szocialista forradalom tartós, csak ezzel a feltétellel lesz szükségképpen tartós. Ha ez a feltétel fennáll, akkor olyan erő lesz, amely mint a polyvát, mint a port, úgy elsöpri a kapitalizAz elmondottakból egyértelműnek látszik, hogy Lenin a mindennapi élettől egészen a nagy politikáig a dolgozok öntevékenységének fokozódásában látta a szocialista átalakulás legbiztosabb jelét. Mindebből egyenesen következik, hogy a szocialista demokrácia a szocialista fejlődés következménye, amely nélkül a szocialista építés lelassul vagy zsákutcába, jut. Lenin több munkájában kíméletlenül ostorozta azokat, akik általában beszéltek a demokráciáról, a szabadságról, a függetlenségről. 11 szakszervezetek II. kongresszusán többek között arról is beszélt, hogy azok semmit sem, »egyetlen oldalt sem« értettek meg Mars Tőkéjéből, akik osztályokon, kívül vagy osztályok felett álló demokráciáról beszélnék. Kifejtette, hogy amíg a tőkések kezében, marad a tulajdon, addig mindenféle demokrácia csak képmutatóan leplezett burzsoá diktatúra. Lenin szerint »«csak a kommunizmus képes valóban, teljes demokráciát biztosítani, és minél teljesebb lesz a demokrácia, annál hamarabb válik majd fölöslegessé és hal él magától«. A demokrácia tehát mint politikai kategória megszűnik, de mint a társadalmi önigazgatás módszere, mint a társadalmi együttélés szabályozásának, a közügyek intézésének formája, továbbra is megmarad. Megemlítem, hegy Lenin az állam, a demokrácia elhalásának kérdését a nemzetek összeolvadásának problémájával is kapcsolatba hozza, A nemzeti önrendelkezés körül folyó vita eredményeiről írt munkájában tömören vázolja a nemzetek összeolvadásának folyamatát Leglényegesebb fordulatnak ebben a kérdésben is a kapitalizmus megdöntését, a szocializmus meg- teremtésiét tekinti azon az alapon, hogy csak a szocializmus szüntet meg mindenféle ébiycanást, így a nemzeti elnyomást is. A szocializmus lehetőséget ad a demokrácia teljes megvalósítására, amely soknemzetiségű államokban a nemzetek különválási szabadságát is jelentheti. Ezt követi a nemzeti súrlódásoknak és a nemzeti bizalmatlanság-, nak a kiküszöbölése, majd a nemzetek közeledése és teljes egybeolvadása. Ez a feltétele a nemzetek vonatkozásában az állam elhalásának, s ez a folyamat nemcsak a soknemzetiségű államok fejlődésének útja, hanem az önálló nemzeteké is. Ez logikailag is indokolt: ha nem lesznek államok, akkor nem lesznek államhatárok sem- Világméretekben ez a fejlődési vonal feltételezi a szocializmus győzelmét minden országban vagy legalábbis a legjelentősebb tőkés országokban. Lenin forradalmi tanításai nemcsak a Szovjetunióra érvényesek, hanem az egész világ "munkásmozgalmára, benne a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájára, munkájára és fejlődésére is nagy hatást gyakorolnak. További előrehaladásunk ütemét annál jobban fokozhatjuk, minél gazdagabban — és , szelleméhez híven minél alkotóbban —1 merítünk egyetemes érvényű igazságaiból. Mint ahogy a szocialista fórra dalom kivívása és megtartása, majd továbbfejlesztése, jelenleg pedig a kommunizmus építése idején a Szovjetunióban, ugyanúgy .nálunk ma és a jövőben még inkább a szocialista, később a kommunista fejlődés következménye a szocialista demokrácia ki- szélesítése. Hazánkban a szocializmus alapjainak lerakásával az osztályviszonyók gyökeresen megváltoztak. Ennek alapján kiszélesedett államhatalmunk, a proletárdiktatúra társadalmi bázisa. Társadalmiak osztályainak és rétegeinek a szocializmus teljes fölépítésében kifejeződő érdekei lényegében azonosak. Ezen a talajon a párt szövetségi politikájának eredményeként valósul meg a legnagyobb tömegeket, az egész népet felölelő szocialista nemzeti egység. Ez a társadalmi, politikai helyzet az alapja és kiindulópontja a szocialista demokrácia erősödésének, amely az utóbbi néhány évben társadalmunk objektív fejlődési folyamatává vált. A Magyar Szocialista Munkáspárt a szocialista demokrácia tekintetében sem tér el a lenini elvektől, hanem ugyanúgy, mint a pártélet lenini elveit, igyekszik alkotó módon alkalmazni a mi viszonyaink között. A Központi Bizottság és a kormány tavaly márciusban együttes ülésen vizsgálta meg a szocialista demokrácia helyzetét, fejlődését Megállapította, hogy a szocialista demokrácia fejlesztése nemcsak a jövőre vonatkozó jelszó, hanem már napjainkban. is erősödő folyamat, amely a párt, az állam és a tömegszervezetek konkrét intézkedéseiben, munkájában ölt testet A Központi Bizottság a közelmúltban foglalkozott a párion belüli demokrácia erősítésével, s nagy figyelmet fordított arra is, hogy a párton belül érvényesülő demokratikus szellem nemcsak pártügy, nem egyszerűen a pártszervezetek belső kérdése. A pánton belüli szellem kihat, kisugárzik az egész társadalomra, meghatározza a társadalmi közszellemet, a tömegszervezetekben uralkodó légkört Az említett kérdések napirendre tűzése is jelzi, hogy a párt társadalmunk életének, demokratizmusának állandó fejlesztésében példát mutat, kezdeményez, biztosítja, az alkotó erők kibontakozását és a szilárd vezetést. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy Lenin a pro- ietárdemokrácia szélesítésével — tehát a tömegeknek a társadalom ügyeinek intézésébe való bevonásával — egy időben felhívta a figyelmet arra, hogy a kollektív munka nem csökkentheti az egyszemélyi felelősséget, másrészt, hogy a szervezés demokratikus elve nemcsak a »•javaslatok és követelések« megvitatását jelenti, hanem a »szabályok, rendeletek és törvények pontos végrehajtásában való részvételt« is. Lenin a proletárdemokrácia fejlesztésében, döntő jélentő- s-gűnak tartotta, a . tömegek öntudatának növekedését és ezzel összefüggésben a párt-, állami és tömegszervezetek szervező, nevelő és felvilágosító munkáját. Lenin, aki a tömegék kérdésében Marxhoz hasonlóan vélekedett, termé- szétesen igen nagy jelentőséget tulajdonított az fegyszerű emberék sokoldalú kulturális fejlődésének is, fl jelenlegi időszakban és még hosszú ideig pártunk egyik gyakorlati,, feladata, hogy továbbfejlessze a világos osztálytartaimú és a szocializmus ügyét szolgáló szocialista demokráciát. Ebből kiindulva, Lenin útmutatásai alapján, különös gondot" kell fordítan az emberek kommunista világnézetének alakítására, a forradalmi elmélet elsajátítására. Segíteni kell a dolgozókat abban, hogy helyesen tudjanak tájékozódni a bel- és külpolitikai eseményekről, hogy helyesen vizsgálják és ítéljék meg az eseményeket, a valóság jelenségeit, hogy szocialista, kommunista módon éljenek és dolgozzanak. Dombóvári László, a Kaposvári Járási Pártbizottság első, titkára must és minden maradványát. Lénia a polgári védelmi kiképzésen résrt vett fiatalokkal LEVÉL ÉS TÁVIRAT indenki hallott Szamuely Tibor veszélyes repülőút já- ről a Kárpátokon át Leninhez. Annál kevesebbet tudunk arról a magyar forradalmárról, aki ezt az utat előtte kipróbálta. Leibovitz Farkas szobafestősegéd Budapesten a század, elején aktív részvevője volt az anarchista munkáscsoportoknak. A rendőri zaklatások elől Svájcba emigrált. Ott ismerkedett meg Leninnel, s magáévá tette a bolsevizmus eszméit. Hetényi budapesti detektívfönök-helyettes titkos jelentése szerint 1916-ban részt vett a zimmenvaldista mozgalom, kientháli konferenciáján, ahol ismertette a magyarországi helyzetet, és ö terjesztette elő az antimilitaristák bebörtönzése ellen tiltakozó határozatot. 1919. első napjaiban tért haza Budapestre Lenin megbízatásából, akinek személyes levélben számolt be a magyarországi forradalom kilátásairól, 1919. április 12-én Pálfalván leszállt az ukrán Vörös Hadsereg repülőtisztje, hogy fölvegye a kapcsolatot a magyar Vörös Hadsereggel. Lenin a Tanácsköztársaság kikiáltása után többször személyesen utasította az ukrán szovjet- köztársaságot a katonai vasúti összeköttetés megteremtésére a Magyar Tanácsköztársasággal. Az ukrán repülő április 22-én visszatért, és magával vitte Leibovitzot; Kun, Béla fontosnak tartotta, hogy olyan ember informálja Lenint, akit személyesen ismer. Kun Béla levelet küldött vele Leninnek, továbbá írásos anyagokat és a Paster Lloyd című budapesti német nyelvű lapot, melyből Lenin megismerhette a magyar Tanácskormány rendeletéit és intézkedéseit. Az egyfedelű, megviselt Benz-gép pilótája nem ismerte Magyarországot, eltévedtek. Csapnál leszálltak, és miután megállapították a további útirányt, viharos időben, megdermedve átrepülték a Kárpótoltat. Rossz helyen szálltak le: Peti jura fehér hadseregének körletében. Szerencséjükre a rájuk bukkanó járőr egyik tisztje párizsi ismerős, egykori galíciai anarchista emigráns volt. Ismét felszálltak, de éppen a' frontvonal előtt kifogyott az üzemanyag. Az ukrajnai fehér kormány kezébe kerültek, hadbíróság elé állították őket. A Károlyi-kormány Stanislaüban rekedt képviselője valahogyan értesítette sorsukról Kun Bélát, az ő tilakozására szabadon engedték őket, sőt gépüket is kijavították, azzal a feltétellel, ha Leibovitz átadja Leninnek béke- feltételeiket Kaszatyin repülőteréről vonattal utazott Kijev- be, ahol megszemlélhette az ukrán Vörös Hadsereg magyar alakulatait. »Fegyverrel a kézben haza!«.— ez volt a Lenin utasítására fölfegyverzett volt magyar hadifoglyok jelszava. Héhány nappal később Moszkvába ment, ahol jelentést ■ tett Leninnek. L enin távirattal válaszolt Kun Bélának: »Csupán nut, május 13-án kaptam meg április 22-i levelét. Meggyőződésem, hogy Magyarország proletárjai az óriási nehézségek ellenére is meg fogják tartani és meg fogják szilárdítani a hatalmat. Üdvölöm a magyar munkások és parasztok erősödő Vörös Hadseregét. Az antant kegyetlen békéje növeli a szovjethatalom iránti rokonszenvet.« Ismeretes, milyen nagyra becsülte Lenin Kun Bélát és a Tanácsköztársaság többi élharcosát; az sem titok, hogy hibáikért — elsősorban az opportunizmusukért — nemegyszer bírálta őket. Kun Bélát azonban sohasem vádolta személy szerint opportunizmussal, hiszen jól ismerte és tudta, hogy hibáinak forrása a túlzott radikalizmus, a türelmetlenség. Az 1921-es német »baloldali« pártellenzék teóriájáról gúnyosan mondta Clara Zetkinnek: »Az én kedves Bélám közreműködésével jött létre, aki szintén költőiséggel megáldott nemzethez tartozik, és úgy érzi, mindig köteles a baloldaltól is balra állni... Nekünk azonban egyelőre inkább Marxra kell hallgatnunk, mint Bélára, noha Béla nagyszerű, odaadó forradalmár.« L áthatjuk: még bírálatban is elismeréssel nyilatkozott Kun Béláról, s ez vele együtt a forradálom sok ezer magyar harcosának is szólt. Hajdú Tibor SOMOGY! NÍPLAP Saeeda, 1970. április 22.
