Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-04 / 53. szám

és taps mu n kaerő'gaKdálkodáiii Könny Időszerű munkaerő-gazdál­kodási kérdésekről tartott, elő­adást Balatonföldváron az üze­mi párttitkárok közelmúltban befejeződött tanfolyamán Hor­váth László, a Munkaügyi Mi­nisztérium osztályvezetője. Előadása után válaszolt a So­mogyi Néplap munkatársának kérdéseire is. Tisztázni az aíapelvekel — Vannak-e a Munkaügyi Minisztériumnak tapasztalatai — és milyenek — a kollektív szerződés módosításáról? — Meglehetősen kevés még a tapasztalat. Ami van, azt két csoportra lehet osztani. Az egyik: rendkívül intenzíven foglalkoztatja ez a téma az embereket, nagyon várják, hogy mit hoz az új nyereség- elosztási rendszer, ' mennyire tudja kiküszöbölni a régi hi­báit. A másik tapasztalat pe­dig az, hogy a felügyeleti szer­vek még nem mindenütt tisz­tázták az álapelveket, és a ve­zetők premizálásának rendjét. Ez pedig feltétlenül szükséges ahhoz, bogy jó ütemben és megfelelő légkörben menjen ez a munka. — Ha azr ember m unkások­kal beszélget, a.zt tapasztalja, hogy sok helyült nem értik — mert nem magyarázták meg kellően — az új kollektív szer­ződés négy jutalmazási for­máját: a prémium és a juta­lom, a nyereségprémium és a nyereségjutalom fogalmát, rendeltetését. — Igen. Azt tudna kell, hogy a vállalatok vezetőinek — ah­hoz, hogy gazdálkodhassanak — anyagi eszközökre van szük­ségük. Ezzel egyrészt érdekelt­té tudják tenni az eredménye­sebb gazdálkodásban azokat, akik a leginkább befolyásol­hatják az ossz nyereséget, A többlet nyereség eléréséért ki­fejtett munkája, a nyereség­prémiummal, illetve nyereség­jutalommal ösztönöz a vezető, fcppep azért, mert a vállalat összes nyereségének alakulá­sáért leginkább a vezető állá­sú műszakiak és azok a mun­kások tudnak legtöbbet tenni, akiit a termelés szempontjá­ból kulcsfontosságú munkahe­lyen dolgoznak, őket érdemes nyeresegprémiumban, illetve nyereségjutalorrabam részesíte­ni. Ilyen kulcsfontosságú hely­nek számít például annak a fiéhány munkásnak a tevé­kenysége, aki a termelés szem­pontjából rendkívül fontos al­katrészt készít. Ettől az ösz­tönzőtől meg kell különböz­tetni a prémiumot & a jutal­mát» A prémium valamilyen munka elvégzéséért előre ki­tűzött összeg, a jutalom pedig a jól elvégzett munka utóla­gos díjazása. Szeretném itt hangsúlyozni, hogy a nyere­ségprémium megteremtése nem a régi kategóriákhoz való visszatérést jelent, mert nem a beosztással jár, hanem a végzett munka alapján. A munkás vagy a pénz? — A nyereségelosztás rend­szere mellett sok szó esik ma­napság a bér- és bérszínvonal- gazdálkodásról is. Mi jellemzi ezt 1970-ben? — Amikor megszületett a bérszínvonal, akkor az volt az elképzelés, hogy az emeléssel ösztönözzék a vállalatok a dol­gozóikat: fejtsenek ki több munkát, dolgozzanak többet, magasabb bérért A gyakorlat azonban bebizonyította: ha a vállalat növelte a bérszintjét, és ezzel megfelelően ösztönöz­te a termelést akkor csök­kentette a részesedési alapját. Egyszóval drága volt, sokba került a vállalatnak a bér­színvonal növelése. Ez aztán maga után vonta a létszám- emelést. Ez korántsem kedve­ző jelenség, s ezért intézked­tek úgy, hogy az idén a múlt évihez viszonyítva kedvezmé­nyezett lesz a bérszínvonal emelkedése. Munkaerő-gaz­dálkodásunk is oda akar hatni, hogy a vállalatok csak a ter­mékeik előállításához szüksé­ges létszámot foglalkoztassák. Ezért olcsóbb, ha a bérszínvo­nalat emelik, mintha a létszá­mot. Kooperált anak az üzemrészek — A munkaerő-gazdálkodást meglehetősen nehezíti a gyak­ran kóros méreteket öltő fluk­tuáció. Ezen hogyan lehetne változtatni? —. Megítélésem szerint két­irányú lépésre van szükség: egyrészt központilag kell be­folyásolni a vándorlást. Egyik módja ennek a létszámnövek­mény adó. Ezzel a munkaerő­kereslet és a -kínálat közele­dik egymáshoz. Emellett él- képzelhető lenne, hogy a nép­gazdaság számára karc« fluk­tuációt hatósági intézkedéssel is befolyásolják. Természete­sen ennél a módszernél sok­kal fontosabb, hogy javuljon a vállalatok munkaerő-gazdál­kodása. S ez a másik lépés, amit mindenütt meg kell ten­ni. Az üzemnek nem szabad hagynia, hogy a munkaerő- gazdálkodást sokszor egyéni sérelmek befolyásolják. A má­sik pedig az üzemek és az üzemrészek közötti kooperáció. Mégiscsak furcsa, hogy amíg egyik üzemrészben esetleg munkaerő-felesleg van; ugyan­annak a • vállalatnak a másik üzemrésze felvételt hirdet. Ilyenkor kilépnék emberek a vállalattól, s mások belépnek. Ha meglenne az üzemen be­lüli kooperáció, ezt él lehetne kerülni. Ezért is szükséges a munkaerő-gazdálkodás szín­vonalának emelése az üzemek­ben. Kercza Imre A fehér térítővel ietentei. asztalok körül meghatott .és lelkes asszonyok ültek tegnap délelőtt a megyei nőtanács ka­posvári helyiségesben. Nem le­het szabályos beszámolót írni a végrehajtó bizottság tegnapi kibővített üléséről, hiszen itt annyira a tiszte szív, a nemes érzelméic játszották a főszere­pet, hogy minden, sémát elsö­pörtek. Percenként könny be­lábadt. az asszonyok szeme, amikor a negyedszázaddal ez­előtti indulás szóba került. S az ünnepélyességet fokozta, hogy három alapító tag vett részt a nemzetközi nőnap hat­vanadik évfordulójának tisz­teletére összehívott megemlé­kezésen. A hósesés és a rossz útviszonyok ellenére megér­keztek Dunakesziről a Győrky nővéreik: özvegy Prandler Já­nosáé és özvegy Prandler Ar- pádné. Amikor 1945. június 15-én megalakult az MNDSZ megyei és városi szervezete Kaposváron, Prandler János­nál választották meg titkár­nak, Prandler Arpádnét pedig kultúrfelelősnek. Az MNDSZ első függetlenített megyei tit­kára később Prandler Árpád- né lett A bensőséges ünnep­ségen ott ült Benczenleitner József né is, aki gazdasági fe­lelősként kezdte meg tevé­kenységét a nőmozgaiormban. Az alapító tagokon kívül a végrehajtó bizottság tagjai, a függetlenített apparátus mun­katársai vettek részt az ün­nepségen. S ott volt Bíró Gyű­és interpellációk Megnyílt a kiállítás. Emléklap az egyik alapító tagnak,' Benczenleitner Józsefné- nah. la, a megyei párt-vb tagja, a megyei pártbizottság titkára, dr. Karsai János, a megyei ta­nács vb-fitkára, valamint (ír. Verba Attiláné és Lémírd Ve­ra, a Magyar Nők Országos Tanácsának munkatársai. Egy szép kiállítás megnyi­tásával kezdődött az ünnepség. Az ifjúsági ház nagytermében a megyei KISZ-bizottság, a megyei . nőtanács es az Ipar- cikk-kiskereskcdelmi Vállalat azt ,. mutatta be a , nőtanács szakköreinek alkotásai révén, hogyan díszíthető a modem otthon népművészeti párnák­kal, térítőkkel stfb. A megemlékezést Nánási . Imréné dr., a nőtanács megyei elnöke kezdte, majd Horváth Sándomé Megyei titkár idézte föl a nőmozgalom huszonöt évének az emlékeit. Ezután emléklappal tüntették ki az alapító tágókat, a régi aktívá­kat. s több megyei vezetőt, köztük Böhm Józsefet, a me­gyei tanács vb-einőkét (távol- létében) és Bíró Gyulát is. Ölelés, könny, taps, csók vál­takozott a kitüntetés és a ju­talmazás alkalmával. Az asz- szonyok piros szegfűvel a ke­zükben beszélgettek a regi harcokról. A . Kapós Étterem­ben, a közös ebéden a jövő feladatainak megold á s óhoz kérte a nők további lelkes munkáját a megyei pártbi­zottság titkára poharköszüntő- jében. Sok minden kimaradt ebből a beszámolóból, egyet azonban talán’- sikerült, érzékeltetni: tiszta szívvel és orgy n lelke­sen ünnepeitek tegnap az asz- szonyok. L. G­Vélemények két szemszögből A tanácsciklus utolsó évébe leptünk, kétszeresen indokolt tehát a visszatekintés a múlt esztendőre, annal inkább, mert a tapasztalatok szerint ez az időszak, amikor »-lazítanak« a tanácstagok, aktivitásuk, kez­deményezőkészségük nem éri el a választás évében mutatot- taL — Igaz ez? — kérdezem dr. Gelencsér Imrétől. a megyei tanács főelőadójától. — Ha grafikont állítanánk fel a tanácstagok négyéves ak­tivitásáról, feltétlenül lenne olyan esztendő, sőt a korábbi ciklusokban volt is, melyben lankadt a munkájuk. Az a ta­pasztalat, hogy az első és az utolsó évben mindenki nagyon kitesz magáért, de a közbülső éveli valamelyikében »pihen«. Örömmel mondhatom, hogy az 1969-es évre nem a pihenés volt a jellemző. — Mivel mérik a tanácsta­gok tevékenységét? — Elsősorban a tanácstagi beszámolókkal és a testületi üléseken való megjelenés gya­koriságával,, a felszólalások és az elhangzóit interpellációk számával. — A százalékban kifejezett éred meny mindent magába foglal? — A magasabb szintű taná­csoknál igen, de a községeknél nem. Erre még később vissza­térek, de először ismertetnék néhány számadatot. A megyei tanácstagok 1963-ban 83,3 szá­zalékra teljesítették beszámo­lói kötelezettségüket, tavaly viszont 95,3 százalékra. A ta­nács húsz éve alatt ilyen ma­gas arány még nem volt ná­lunk. A községekben 1968->an a kötelező beszámolók 82.2 százalékát tartották meg. ta­valy csak 73,3 százalékot. — Volt-e olyan tanácstag, akivel nem voltak megeléged­ve? — A különböző szintű taná­csok meghatározott időközön­ként ellenőrzik a testületi ülé­seken való részvételt, sőt a felszólalások számát is. Ha va­lamelyik tanácstagnál passzi­vitást vesznek észre, a nép­frontaktívákkal együtt meg­keresik, beszélgetnek vele és felhívják a figyelmét társadal­mi munkája fontosságára. A tanácstag az összekötő kapocs a tanács és a lakosság között. A kölcsönös és rendszeres in­formáció nélkülözhetetlen, ióllehét előfordulhat az is, hogy huzamosabb időn keresz­tül nem kerül olyan téma na­pirendre. amelyhez a tanács­tag hozzászólhatna, vagy ja­vaslatot tehetne. Tanácstag visszahívására nem került sor. — Hány interpelláció hang­zott el tavaly? — Ezerháromszáanyolcvanhat. Ebből a községekben ezerszáz- ötvenhét, a járásoknál hetven­kettő, Kaposváron hetvennyolc és másik városunkban. Siófo­kon hetven. Miután az inter­pelláció egy kicsit a tanácsi munka kritikája is, szakigaz­gatási szerveink nagyon alapo­san és részletesen válaszolják meg. Üjabban az a módszer, hogy az ügyintézésről nem­csak az interpelláló tanácsta­got. hanem a tanácsot is tájé­koztatják. és az írásos A'álasz szerepel a tanácsülést erőter­jesztésekben is. Ezt a módszert kezdik át­venni a járások, és reméljük, hamarosan a községek is — fe­jezte be nyilatkozatát dr. Ge­lencsér Imre S, G. Itt minden új. Maga a vállalat hároméves. Vezető garnitúrája egy-két, a törzs­gárda legöregebb tagja pedig mindössze hat éve dolgozik itt, illetve a vállalat elődjénél. A termékek — kempingcikkek, nagyméretű ponyvák — a leg­utóbbi években szinte a sem­miből hatalmassá duzzadó igényeket elégítenek ki. A szabad szombatok beve­zetésével és a személygépko­csik térhódításával föllendülő víkendező kedv, az üdülőtele­peken gomba módra szaporodó sátortáborok, a mezőgazdaság részére szükséges hatalmas alapterületű fedőponyvák gyártása biztosítanak tartós virágzást és egyenletes fejlő­dést a Tabí Campingcikk Vál­lalatnak, — A múlt év közepétől be­vezettük a szabad szombatot — mondja Fellinger János fő­könyvelő. — Tartottunk attól, hogy a termelés visszaesik. De nem ez történt. A termelé­kenység fokozásával teljesen sikerült a kilenc százalékos időalap-kiesést pótolná. Az évi termelékenységnövekedés öt­ven százalék körül van. — Hogyan sikerült ezt el­érni? Kovács Pál főmérnök: — Tudja, mi volt itt az­előtt? Áttekinthetetlen, bonyo­lult volt a termék átfutásának útja. A rend hiányában mun­kásaink termelőkedve sem alakult megfelelően. A mindig ugyanazt a munkafolyamatot végző ember, ha nem látja munkája helyét, eredményét, kedvetlenül dolgozik Mi ala­posan felmértük, hogyan le­hetne ésszerűbben. Teteme­sen megrövidítettük a gyár­tóvonalat. Bevezettük a sza­lagrendszert. Az egységcso­magokban érkező résztermé­kek világos, pontos áttekintést tesznek lehetővé. Mindennek szabott helye, szervezett útja van. Pilí György párttitkár: —• Sok nálunk az olyan mun. kas, aki korábban csak a ház­tartásban dolgozott Nem is­merték a rendszeres, a nap egy szakán állandó erőkifejtést igénylő munkát. Induláskor — 1967-ben önállósodtunk — nem ment minden zökkenő­mentesen, de ma már ez nem érződik a teljesítményen. Van­nak érettségizett fiataljaink is. Sok vállalatnak rossz vé­leménye van a fiatalokról. Ne­künk nem. Sőt, ha hajtani kell, az elsők között vannak. Közü­lük választottuk ki azokat is, akiket a lassan kiöregedő szakmunkásgárda helyére ké­pezünk ki. Négyein járnak feu- dapestre, a ruházatiipari tech­nikum első osztályába. — Milyen termékeket gyár­tanak? — Két alaptípust — mondja a főkönyvelő. — Ponyvafélé­ket és kempingsátrakat. Az előbbit megszámlálhatatlan változatban, az utóbbiból ti- zenkétfélét Előfordul, hogy kampányszerűen rendelnek meg nagy tételeket. A múlt évben a Gabonatröszt hat és fél milliós értékben rendéit kazalfedő ponyvát. S mindezt tíz nap alatt kellett szállítani. Rögtön átálltunk és teljesítet­tük a rendelést, » A vállalatnál háromszázan dolgoznak. Zömmel tabiak, de akadnak bejáró környékbeliek is. A jelenlegi kapacitást tel­jes mértékben kihasználják, sőt a további fejlesztés aka­dálya, hogy nincs élég munka­tér. Ez évben fejeznek be egy kellék- és készáruraktárat. Né­hány NDK-beli gyorsvarrógé­pet akarnak beszerezni, me­lyek tulaj donságairól kedve­ző 'hírek érkeztek. Ezekkel és a'munkaszervezés állandó tö­kéletesítésével szeretnék a termelést és a'béreket tovább növelni. (Az átlagbérszint egyébként évente 150—200 fo­rinttal nőtt) A szabászmühelyben hosszú asztalokon alakulnak az alapformák. Az anyagot több rétegben az asztallaphoz szorítják, s utána működésbe lép a gép, mely több mintát hasít ki egyszerre. Ezt a mód­szert nevezik matricázásnak. Aki az anyag hajtogatását végzi, s a gépet kezeli: Bartos Ibolya. — Három éve dolgozom itt, korábban adminisztrátor vol­tam. Nyolc húszat kapok órán­ként így kijön átlagban havi 1600—1700. A pénzzel meg va­gyok elégedve, de a munka egysíkú. Mindig ugyanazt, napról napra, változás nélkül. Egy idő után belefásul az em­ber. Szeretnék műszaki vona­lon dolgozni, talán ott válto­zatosabb lenne ftupp Mihály, a varrórészleg csoportvezetője: — Hamarosan nyugdíjba megyek. Furcsa lesz, ha máj' nem hallom a varrógépek berregését, s nem jönnek hoz­zám a többiek. Megszoktam már, s nagyon szeretem ezt a munkát. — Nincsenek a bérek vagy a normák miatt torzsalkodá­sok? — A teljesítmónycedula be­szél. A normát nem nehéz teljesíteni. Új világítást ve­zették be — neonokat! — és a korszerűtlen, konyhaszák for­májú ülőkék helyett állítható, a test vonalát követő székeken ülnek a munkások. így sok­kal könnyebb. S ha valaki nem hajt, magára vessen, másokat nem okolhat. Van, aki kétezer forint fölött keres. Olach János, a kiváló dol­gozó jelvény tulajdonosa: — A sima ponyva alaposan próbára teszi az ember ere­jét. Csak gondolja el, milyen súlyt kell emelgetni, ha egész nap azt varrom. S pern is le­het vele túlságosan keresni. — Tudják, hová kerül, amit elkészítenek? — Csak néha. Például, ha a ponyvára van írva, hogy Fran­ciaország. Honnan tudnánk a többiről? Nem is érek rá erre gondolni. Figyelek. A tű vil­lámgyorsan mozog, irányítani kell. Az emberek egesz nap a gépek mellett görnyednek. A termék oly annyira részeire van bontva, hogy azt sem tudják, milyen, ha elkészül Jól ismerik az anyagot. A gé­pet is. Ezenkívül alig valamit Csupor Tibor SOStOGT'! »SPI,AP 9m wfab 191« , m&eeSne A 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents