Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-29 / 75. szám
FESTETT TOJÁSOK Dr. Tiszamarty Antalné munkái. E gy szobabelső. Egy modern ■ lakás, a széles, kétszemélyes haverén fehér, gyűrt ágynemű, az ágyneműben egy még alvó asz- szony, s a párnákból, paplanból felbukkanó ébredő férfi. Ébredés, de nem a modem ébredések zavar tsága, hanem az ablakon besütő nap derűje, kiegyensúlyozottság, egészség. A férfi észreveszi, hogy a felesége ott alszik mellette. Csodálkozik. Az asszony nyolcra jár munkába. Mire ő felébred, hétköznap már nincs mellette. Az órára néz, nem érti. Fél kilenc. — Szívem, te elkésel... A nő meg sem mozdul. Almában is várta ezt a figyelmeztetést — Ma nem megyeik be. A férfi kissé meglepődik. — Miért nem? — Csúsztatok. Elmegyünk együtt felvesszük a pénzt és vásárolunk. A férfi ül az ágyon, és maga elé néz. — Velem akarsz jönni a pénztárba? — Igen. Baj? — Szívem, ez olyan ízléstelen. Ha egy házaspár együtt jelenik meg a pénztárban... az... az ízléstelen. Mindenki arra gondol, hogy nincs egy vasunk sem... röhögnek, hogy ott áll a férfi mögött az ellenőr.... Nem, szívem, ezt mi nem engedhetjük meg magunknak. Az emberi együttélésnek vannak bizonyos szabályai. A nő még mindig háttal a férfinak, de már maga elé mosolyogva: — Mennyi pénzt veszel fel? — Mondtam már tegnap: kétezer-ötszáz forintot Igazán nevetséges lenne, ha ezért a piti összegért ketten mennénk. — Jő, akkor írj egy meghatalmazást és felveszem én. — Mi ütött beléd? Gyanakszol? Nem hiszed, hogy kétezerötszázat kapok? — Most ilyen kedvem van. Szeszély. — Ez felháborító. Mit képzelsz rólam? Vacak háromezer forintért érdemes ekkora cirkuszt csinálni? — Háromezer? — teheti hogy felmegy'háromezerre. Nem tudóm pontosan. — Majd megtudjuk — mondja rá a nő. Most először megmozdul, megfordul, és mosolvog. Végképp kimászott az álom tengeréből, sőt úgy bukkant fel belőle, mint egy seTlő, diadalmasan, ellenállhatatlanul. Később majdnem összevesznek- A férfi csűri-csavarja, de nem tudja lerázni magáról az asszonyt. A reggeli, amely lehetne ünnepi is, hiszen csak ünnepnapokon szoktak együtt reggelizni, ezúttal komor. — Nem is tudtam, hogy te Gyen gyanakvó vagy. — Nem vagyok gyanakvó. Akarok egy kellemes délelőttöt. Veled akarok csatangolni és költekezni. Ezt a pénzt váratlanul kaptuk, terven feCsurka István: lűL Ezt most nem kell beosztani ... — Gyönyörű ... Nem szeretem a váratlan dolgokat. Nem szeretem, ha egyszer csak olyan oldalról ismerem meg a feleségem, amilyenről eddig még nem ismertem. — Éspedig? — Féltékeny vagy. Mert ez az, csak más a megjelenési formája Majd még megérem, hogy belenyúlkálsz a zsebembe ■— Undok vagy. A férfi semmiképpen sem tudja lerázni magáról az asszonyt Tizenegy felé a ház előtt még komorabb a férfi, amint megkerüli a Moszkvicsot, kezében a slusszkulccsal. Az asszony pedig ott áll a járdán, s várja, hogy a férfi belülről kinyissa a jobboldali ajtót, s ő beülhessen melléje. A kocsi mosatlan. Az aszony meg is jegyzi, hogy a kocsi piszkos. — Az — hagyja rá a férfi. . — Talán nem? — De, persze, de még milyen piszkos. B eülnek. — Szívem, nem tudsz feloldódni’ — Nem. — Mondd meg előre... körmyíts a telkeden, valid be.., — és pillantása, a mosolya tele van szelíd gúnnyal. — Nincs mit bevallanom. — Akkor mért vagy ilyen morcos? Beszélgetés egy fiatalemberrel A fiatalember» aki jóval a második világháború után született, azzal állt elém, hogy két ilyen egymástól távol. eső nemzedék, mint az övé meg az enyém, nem érthet egyet egymással semmiben. Más az erkölcsi felfogásunk, más a tudományos világképünk, más a művészetről vallott felfogásunk; min- denekfélett pedig mások az emlékeink meg a reményeink, és ez az ellentét nem hangolható össze. Nem tagadhattam, hogy van ebben valami igazság. .Az én nemzedékem az első világháború alatt született, s ha emlékünk nincs is róla, meg az azt megelőző »békebeli békéről-«, neveltetésünknél fogva mégis megtapadt bennünk valami a »császári és királyi« légkörből, abból a langyos atmoszférából, amelyre legjellemzőbb az a tudat volt, hogy a sorsunkat nem magunk intézzek. A társadalom egy nagy gépezet, amelyben minden , a helyén van: a gazdag gazdag, a szegény szegény, a politikát a politikusok intézik, a polgárok ügyeit pedig a hivatalok; nekünk épp csak él kell végeznünk a napi munkánkat, egyébhez nincs közünk, Nero a mi szemléletünk volt ez, hanem apáink nemzedékéé, az első világháború előtti Irta: Benedek István felnőtteké — tehát mi ebben a szellemben nevelkedtünk, és ez ellen lázadtunk. A világháború felnyitotta apáink szemét, látták, hogy a nagy gépezet nem is működik olyan automatikusan, mint hitték, de a következtetéseket már mi vontuk le. — És mi volt ez a következtetés? — kérdi kissé megvetően Laci, a mai fiatalember. — Természetesen az, hogy a nagy gépezetben, a társadalomban, még sincs minden a maga helyén, és hogy nekünk is közünk van a sorsunkhoz. — És a kezetekbe vettétek? Ezt már olyan gúnyosan kérdezi, hogy bennem is felmegy a pumpa. — Ha azt hiszed, ez olyan egyszerű, nagyon sok keserves csalódás fog még érni. Mindenesetre megpróbáltuk. Beleszóltunk a sorsunkba, több-kevesebb eredménnyéL — A több az volt, hogy kitört a második világháború. És , mi volt a kevesebb? — Nézd Laci, azért ilyen egyszerűen nem varrhatod nyakunkba a világháború előidézésének személyes felelősségét. Biztosíthatlak, hogy én épp oly kevéssé állítottam a másodikat, mint te a harmadikat És ha ne adj isten megéred a harmadik világháborút, sőt túl is éled, nagyon határozottan fogsz tiltakozni az ellen, hogy te akartad. — Éppen ez a különbség a nemzedékeink közt, hogy mi felismerjük a személyi felelősség és a közösségi felelősség elválaszthatatlanságát — Szép. De tudod mit? Napoljuk el ezt a vitát arra az időre, amikor csakugyan vállalsz valami felelősséget! Mert egyelőre nem vállalsz, csak követelsz. — Igen, mert ti nem hagyjátok ... — Ez az. Látod,' a mi fiatalságunk idején is volt ilyen »ti«, akik nem hagyták... És íme, máris áthárítod a felelősséget: ti ... De legyen szabad felhívnom a figyelmedet, hogy amit te nemes egyszerűséggel »tte-neik nevezel, az két részre bontható. Egyik része a társadalom irányító szervezete, amelyben nekem ugyanannyira van vagy nincs szerepem, mint néked. Másik része ellenben valóban mi vagyunk, ha úgy tetszik: az idősebb korosztály. És ne vedd rossz néven, ha úgy gondoljuk, hogy a mai társadalomnak mi ugyanúgy részesei vagyunk, mint ti. Laci gondolkodott egy sort, aztán ügyesen csavarintótt a szón <— Persze, részesei vagytok. Csakhogy ti már kifelé menték belőle, ezért aztán nem akartok változtatni rajta. Beleültetek kényelmesen, és most sehogy sincs ínyetekre, ha mi a magunk feje szerint akarunk élni. Nem volt könnyű erre válaszolni Hogy nem akarunk változtatni rajta? Ezt nem merném ilyen határozottan állítani. Mindenesetre nincsenek már olyan rózsás reményeink, mint Laci korában voltak. Az igényeink is szerényebbek: nem akarjuk egyik napról a másikra megváltani a világot — m~rt ha akarnánk is, úgysem tehet. Ezt nem mondom Lacinak, nem is hinné, meg minek csillapítsam ifjonti bizakodását, amiből — őszintén szólva — kevesebb van benne, mini amennyit szívesen vennék. Beleülni beleültünk, ha nem is olyan kényelmesen, mint Laci gondolja. Isten őrizz, hogy elmondjam neki, milyen nehezen! Ezt állják a legkevésbé: a mi kényelmetlenségeinket. — Felteszem, hogy nem irigyled — mondtam óvatosan. — És valami kényelem nektek is jut belőle, nem? Bizonytalanul ingatta a fejét, nem nagy meggyőzdés- séL — Azért jó fej vagy — mondta végül, némi leereszkedéssel. — Eljöhetek máskor is? Ebben maradtunk. Jöjjön! Megalázó helyzetijen mindig morcos vagyok. — Na jó — mondja az asz- szony. Most már ő is elkomo- rodik egy kicsit. A páternoszter fülkéjében is ketten vannak. Ez már a férfi utolsó lehetősége. — Várj meg a folyosón! — mondja. — A folyosón? —■ A pénztárhelyiség kicsi. — Ketten be se férünk. — Esetleg kiküldőnek. — Miért? — Zavarod a munkát. De értsd meg, ez olyan Mama! Ezt én nem engedhetem meg magamnak. — És hogy én a folyosón ácsorogjak? — Tönkre akarsz tenni? — Semmi nem jut már eszedbe? Jól kitervelted, hogy mit csinálsz a plusz pénzzel! — Nincs plusz pénz. ■— Akkor meg? A pénztárba a nő nyit be először. A pénztár nem olyan kicsi, amilyennek a férfi lefestette, és főleg nem olyan zsúfolt Nem is vár kifizetésre senki. A nagy pillanat egyetlen tanúja — a házaspáron és a pénztároson kívül — egy nagy, kopott főnixpálma. A pénztáros száraz, vékony ember. Az asszonyt, a harmadikat észre sem veszi. A kifizetés úgy történik, mint egyébkor, szabályszerűen. Csak a férfi ideges. A nő leül a pálma mellé a fotelba. A pénztáros számolja a százasokat Húszig nincs is semmi baj. A féri! a huszz<e után kezd köhögni. És köhög folyamatosan húsztól negyvenhatig. Az asszony szája széles mosolyra húzódik, a köhögés lélegzetvételnyi szüneteiben meg-meghall egy-egy számot, a harmincnyolcat például egészen tisztán, és ezenkívül is: tud mindent. A pénztáros egy pillanatra felpillant a fuldokló férfira, aki gondosan ügyelve a takarásra hátrafordul egy pillanatra a felesége felé, egy szánalomkérő pillantással, hogy látod mi lett velem,, én nem tudom, tán meg is fulladok. Az asszonyon azonban nyoma sincs a szánalomnak. Sőt, feláll. Odalép barátságosan, hátbaverde- si a fuldoklót, és a százasokat a pultról egy mozdulattal beledobja a táskájába. A táska szája kattan, és elnyeli a négyezer-hatszáz forintot — Ennyire. én sem számítottam — szóial meg a kocsiban — ... Azt hittem legfeljebb egy ezrest akarsz eisin- kófálni... de kettőt?,. A férfi nem szól, ú eszet. — Hajts be itt — mondja az asszony. — Miért’ — Vásárolunk. — Mit? — Veszünk egy ruhaanyagot. ■— Kinek’ — Neked. — Nekem? Ez a legnagyobb csapás. A férfi belekapaszkodik a volánba, legszívesebben fának vezetné az autót — De miért épp nekem? —■ próbálkozik kétségbeesetten, — Mert így igazságos —> mondja a nő. Aztán még hozzáteszi; — Ez a büntetésed. B enyúl a táskába, és kivesz kétszáz forintot. — Tessék. Egy kis zsebpénz. _Kösz. Tedd a fülem mellé... S imony! Imre: BIHAR! NÓTA Legény mondja: Hej, dereked ringasd meg,- hét szoknyádat lengesd meg, vagy énnekem, vagy másnak, vagy a falu szájának! Leány mondja: Pocsátában nincs hattyú, bocskorszíjon sarkantyú, .az kell ahhoz: — csizmaszár* s abba legény, nem fattyú. —* I Ketten mondják; A főtéren gangosán, járd a szérűn boglyasán, kopogósán Húshagyón, bánatosan Hamvazón .. ■„ A. Arkanov: Monológ egy villanyoszlop tövében Hallgass meg engem, édes kis rendőrkém, hallgass meg! Miért akarsz te bekísérni egy ártatlan embert? Egy olyan.., hukk!... embert, akinek felesége van, akinek gyerekeid vannak? Hiszen neked is vannak feleségeid, neked is van gyereked.. . izé... fordítva!... Van szíved bekísérni egy ártatlan embert? Én szemtanúja voltam az esetnek, és mindent ... bizonyíthatok ... Jól van, legyen neked igazad! De az istenért, várj már egy kicsit! Hallgass rám! Én mindent láttam, hiszen itt szunyókáltam az egyik vadon... Jól van, elismerem, hogy ez az ember ittasan vezette a Volgát. Ebben igazad van, Meg az is igaz, hogy valóban nekihajtott ennek az oszlopnak, és p echjére éppen fenn dolgozott egy szerelő. Ezt, nem tagadja senki. Ez tény. Nekiment az oszlopnak, rfi- re a szerelő, az ijedtségtől 'és a rázkódástól leesett a földre, és összetörte magát... Ez a meztelen igazság... De mégse kísérj be egy ártatlan embert! Én a saját szememmel láttam mindent... Arra meg ne is gondolj, hogy azért pártolom ezt az embert, mert a barátom. Egyáltalán nem! Hiszen most látom életem ben először... Elhiszed ? No, enyhülj hát meg... Fogadj szót nekem ... Más is járt már így... Én csak ezt a gyönyörű Volgát és ezt a gyönyörű szerelőt sajnálom. Meg azt a szegény, ittas vezetőt. Mert ő, telkemre moai- dóm, ártatlan... Persze, persze, az is igaz,, hogy nekihajtott, meg satöbbi Mégsem ő a bűnös, hiszen mielőtt nekihajtott vol na az oszlopnak, kétszer is dudált, hogy térjen ki az útjából. De az rá se hederített, még csak a füle botját sem mozdította! Világos, hogy csakis az oszlop a hibás! ... Csakis ... Az hát . Tessék őt bekísérnit Fordítottam Sreesmáry í-Ászié SOMOGYI NÉPLAP Tfesásnast, S97&, márffilns 29.
