Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-26 / 72. szám

✓ Kiállításra készülnek a textítmüvekben Levelek, képek, emlékek »... értesítem a vállalatot, hogy Kaposváron, a Papsa- j ra-dűlőben... tervezett országos jelentőségű pamutfonoda létesítésével egyetértek. Druskó István, a városi tanács vb-elnöke.« — A Drusko-levél az egyik fontos okirat, .de ezenkívül meg jonehány van, ha nem is eredetiben, hát fotómásolatban •— mondta a papír- és fény­képhalmaz rendezgetése köz­ben Both. Rudolf, a Pamutfo- nó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának kultúrfelélőse. — A felszabadulás negyed­százados évfordulója tisztelete­re rendezzük most a kiállítást, hiszen pontosan jövőre le­szünk két évtizedesek. Lénye­gében azonban már több mint húsz év áll mögöttünk. Doku­mentumok tanúsítják. Mert a gyár nem az első gép íelzúgá­sával, hanem a gyárépítéssel kezdődik... — És a gyárépdtök? — Sokat beszélnek a két évtizedről. És ezeket a vállo- másokat magnószalagra vesz- szük Draveczky Balázzsal, a Rippl-Rónai Múzeum igazga­tóhelyettesével, aki a kiállítás szaktanácsadója. — Tulajdonképpen nehéz volna szétválasztani, hogy ki mit csinált. Gyűjtöttült, ren­deztük az anyagot reggeltől estig, és még mindig nem be­szélhetünk múlt időben, mert a tablók elkészítése még előt­tünk áll.,. Az anyaghal­mazban való­ban csak a ren­dezők ismerik ki magukat, és a munka szem­lélőjének annyi jut csupán, hogy vallatóra fogjon néhány emléket idéző képet. Az egyiken — épül a gyár. A másikon — cipelik a munkások a I gépeket. És szinte képaláírásnak kívánkozó két évtizedes tör­ténet arról, ho­gyan hozták be Fiilöp Vendéin é, a kazánt. Elő- váló dolgozó, szőr autóval. többszörösen kitüntetett ki­Elemér Both Rúd ott. Március 29., Nagybajom Felszabadulási ünnepség, ifjúsági találkozó Harcbemutatő a csatatéren — Díszszemle az emlékműnél Térzene, színes kulturális műsor, kiállítások A győztes csata és Nagyba- ta is bizonyára nagy sikert jóm felszabadulásának ne­gyedszázados évfordulójának tiszteletere nagyszabású ren­dezvényre kerül sor március 29-ón a községben. E napon itt találkoznak a já­rás KISZ-istái és a könnyező községek lakói. Katonai egysé­gek korhű ruhában bemutat­ják a felszabadító győztes har­coknak egy mozzanatát, majd az ünnepi megemlékezés és a szovjet hősök emlékművének megkoszorúzása után díszme­netben vonulnak el az emlék­mű előtt. A község művelődési házá­ban a Nagybajom 25 éves fej­lődését bemutató fényképkiál- lítást tekinthetik meg az ér­deklődők, s ugyanitt a Dél-Du- nántúl felszabadító harcairól dokumentumfénykép-kiáUítást is rendeznek. Megismerhetik az ünnepségre látogatók a já­rás fafaragóinak, hímzőinek ügyességét is a legszebb mun­kákból készülő kiállításon. Részt vesznek az ünnepsé­gen a hazánkban ideiglen állomásozó szovjet csapa' képviselői is. Fúvósaenekaruk a reggeli órákban térzenét ad a község főterén. Kultúrcso- portjuk, illetve szólistáik este a művelődési házban az ünne­pi műsorban működnek közre. 1 A BM tánccsoportja a »Fel- szabadulás« című táncjátékot adja elő. s bemutatót tart a néphadsereg egyik alakulatá­nak kultúrcsoportja is. Napközben több sportese­ményre is sor kerül. A Nagy­bajom—Porrogszentkirály kö­zötti bajnoki labdarúgó-mér­kőzés, az MHSZ modellezőinek bemutatója és a katonai egy­ségek torna- és gúlagyakorla­arat majd. Az egésznapos felszabadulá­si ünnepséget este a művelődé­si házban táncmulatsággal zárják. Kaposvár lakói, fiataljai kö­zül is nagyon sokan érdeklőd­nek a nagybajaim ünnepség és az ifjúsági találkozó iránt. Ezért a, 13-as AKÖV — elegen­dő jelentkező esetén — közvet­len autóbuszjáratokat indít Nagybajomba. majd dömperrel akarták. Se- hogysem sikerült. Végül két harckocsi próbálkozott. Nem bírták elével. De négy tank- már behúfeta. Ahogy a haditechnika fejlő­dik, azóta már biztosan mo dernebb harckocsik foglaltak el a négy helyét. A nehezen becipel t kazán még ma is ont­ja a meleget. És egy csoportkép. A gyár dolgozói, akik Lő- ráncén tanulták ki a mester­séget. Köztük egy mosolygós fia­tal nő — akit Fülöp Vendelné- nek hívnák. — Megmondom őszintén, én sohasem akartam fonónő len­ni, ápolónőnek szerettem vol­na tanulni. Aztán ide hívták. Nemigen tetszett az egész. Ki­hoztak bennünket, és magya­ráztak ... Makettot is mutat­tak ■ Hát én nemigen hittem. Hogy itt ezen a dűlőin gyár lesz?! Meséljék a... — Aztán mégis felépítettük, és gyár lett. Kitanultam a szakmát, és ha hiszi, Íja nem, már nem hagynám abba. Nekem a szivemhez nőtt. Azt mondta a fonónő — aki kiváló dolgozó és szb-tag is — felépítettük. A kiállítás rendezői, amíg az. anyaghalmazt válogatják szívesen mondanák már, hogy megrendeztük. De még sok munka van hátra. A tablók készítésén Bemáth László de­koratőr dolgozik. A hatalmas, »szélesvásznú-" gyár képét Vértes Elemér kultúrbizottsági tag szárítgatja. Reggeltől estig tart ez a munka. De mindegyikük őszinte lel­kesedéssel mondta, hogy meg­éri a fáradtságot. Tröszt Tibor A felszabadulási‘ munkaverseny vállalásai: Határidő, jobb minőség A megérkezett tavasz ked­vező lehetőséget teremtett ah­hoz, hogy a somogyi építő- és építőanyag-iparban dolgozó szocialista brigádok valóra váltsák a felszabadulási mun­kaverseny vállalásait. A ta­pasztalatok szerint- a felszaba­dulási munkaverseny-f elhívá­sok jó alapot, teremtettek ah­hoz, hogy tartalmasabbá te­gyék a munkaverseny-moz- galmakat. A tömegszerveze­tekkel egyetértésben több so­mogyi építő- és építőanyag­ipari vállalat felhívással for­dult a munkásokhoz, hogy ve­gyenek részt a. jubileumi ver­sen ymozgal maiéban. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál például az átadási határidők betartá­sát, a lakásépítési terv túltel­jesítését, a kiesett munkana­pok és az igazolatlan órák csökkentését meg a balesetek megelőzését, vállalták többek között. A határidők fontos sze­repet. kaotak a Tanácsi Építő­ipari Vállalat versenyvállalá­saiban is. Ez érthető, hiszen sokszor volt elcsúszás az utób­bi években. Marcaliban Ha.rmath Ernő kőművesbrigádia például fel­ajánlotta. hogv a járási szék­bei ven épülő tizenhat lakásos házat egy hónappal o határidő előtt átadják. Hasonló felaján­lás és a munkaidő teljes ki­használása szerepel a munka- versenyben részt vevő vala­mennyi brigdnál. A Kaposvári Közúti Építő Vállalatnál 25 brigád 315 tag­ja tett felajánlást o minőség- javításra, a gépek és egyéb munkaeszközök eddiginél jobb kihasználására. A Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat­nál azt remélik, hogy a jubi­leumi munka-verseny felaján­lásai elég alapot szolgáltatnak a szocialista vállalat megtisz­telő cím elnyeréséhez. Ezért mind a harminckét termelő egységben megszervezik a szo­cialista üzem címért folyó ver­senyt. Természetszerűen az idei munkaverseny ezeknél a vál­lalatoknál még nem tudott tel­jesen kibontakozni, de a szak- szervezet termelési bizottságá­nak megállapítása szerint a szervezés a feltételek biztosí­tása érdekében tett kezdemé­nyezés nemcsak számszerűsóg- ben, hanem tartalmi vonatko­zásban is a munkaverseny- mozgalom fejlődését eredmé­nyezheti. MAI KOMMENTÁRUNK Mi a ff Ezekben a napokban es he­tekben kaptak — illetőleg kapnak — első ízben fölemelt bért a felsőoktatás dolgozói, az ápolónők, a vasutasok, ás némileg nagyobb összeget a- alacsonyabb nyugdíjban Té- szesüiők. A többlet, amit már­cius elsejétől folyósítanak ne­kik, nem azonos. Az ápolósze­mélyzet bérét emelték a leg­nagyobb arányban, míg az érintett nyugdíjasok szerény többletet kapnak. Az állam- háztartás jelenlegi lehetősé­gei szabták meg a béremelés­ben részesülők társadalmilag jelentős, országosan mégis vi­szonylag szűk körét, s a bér­emelés mértékét is; értve e le­hetőségeken a gazdálkodás már elért eredményeit, de még inkább a benne rejlő és a reform segítségével kibon­takoztatható további lehető­ségeket. Ez egyszersmind a pillanat­nyilag egyedül lehetséges vá­lasz azoknak is, akik ugyan­csak joggal várják életkörül­ményeik megjavulását. Vá­lasz olyan értelemben, hogy íme, mihelyt a nemzeti jöve­delem alakulasa, a költségve­tés számoszlopai bármily cse­kély módot adnak a leginkább rászoruló rétegek gondjainak enyhítésére, az intézkedések nem késlekednek, mégha né­mileg elólegzetten (mármint a jobb munka, a jobb közérzet reményében) kell is hitelezni a szükséges pénzügyi fede­zet egy részét. Nem véletlen tehat, hogy a művelődésügyi miniszter nemrég az ország- gyűlésen jelentette be: a kő­vetkező tervidőszakban ki­emelt feladat lesz a pedagó­gusok fizetésének, életkörül- itlényeinek megjavítása. A párt- és a kormány élet­színvonal-politikájának, ezen belül jövedelemelosztási, gya­korlatának megnyilvánulásai ezek, amelyeknek keretében nem kis kérdéseket keU meg­oldani. Többek között azt, a talán legtöbbet vitatott kér­dést, hogy most vajon a jöve­delmek kiegyenlítése vagy éppen nagyobb mértékű el­térítése — úgymond nivellá- lása vagy differenciálása — van-e napirenden? Nos, a kormányzat mindkettőre tö­rekszik, mert. mindkettőre szükség van. Amíg ugyanis az legalacsonyabb jövedelmű rétegek nem kapják meg hiánytalanul mindazt, amire az ország adott fejlettségi színvonalán szükségük van, addig a szocialista jövede­lempolitika nem mondhat ín e rétegek — tehat a legk&* sebb keresetűek, a sokgyere­keseit, a csekély nyugdíjnak, — sorsának következetes ja­vításáról. Sőt; társadalmunk, álla­munk végül is ennél többre törekszik, arra, hogy minden­ki kulturált, emberhez méltó körülmények között élvezhes­se a kor és a rendszr vívmá­nyait. Innen származik tehát a kiegyenlítés, a nivellálás szükségessége. Am ténylegesen nagyobb hangsúlyt kapott mostanában — főleg a gazdasági* reform bevezetésével — a jövedelmek nagyobb mértékű differenciá­lásának szükségessége is, mert e nélkül nincs anyagi ösztönzés, és az ország elért fejlettségi színvonalán nem lehet megfelelően gyors, dina­mikus gazdasági, műszaki to­vábbfejlődés sem! Nem egyszerű dolog c k.é1, követelménynek egyszerre eleget tenni, de mégsem lehe­tetlen. Mindkettő ugyanis an­nak az alapvető elvnek van alárendelve, amely szerint jövőnk, sőt jelenünk kockáz­tatása nélkül csak azt oszt­hatjuk el, amit már megszer­zett, amit, már magáénak tűd, gazdaságunk. Az ösztönzés­nek ilyen értelmű különleges fontossága tűzte egyebek mel­lett napirendre annak idején a gazdálkodás reformálását is. És ezt a gondolatmenetét továbbfűzve vetődnek fel olyan kérdések is — éppen a nyereségrészesedés kifizetésé­nek napjaiban —, hogy vajon mennyiben lehet függővé ten­ni a munkás vagy az alkalma­zott keresetét a vállalat anya­gi eredményeitől, amelyeket sok külső, a munkavállaló által alig korrjgálható tényező is erősen befolyásol. Akad e kö­rül is vita. Azt azonban sen­ki sem vonja kétségbe, hogy a vállalat — mint ahogy as egész népgazdaság — nem fejlődhet megfelelően bizo­nyos ösztönző bérpolitika nél­kül. Következésképpen: a. jól dolgozó és anyagilag sikeres vállalatnak lehetővé kell ten­ni, hogy — a szocialista el­osztás elvével összhangban — jobban fizessen és magához vonzza, kösse az embereket. Mint ahogy az embereket is meg kell győzni'arról, hogy jobb, sikeresebb munkájuk anyagi eredménye, jutalma nem maradhat el. Huzamos ideig semmi esetre sem. Ez a lényeg. b. i. Bálát,onszabadi kezdeményezés: Mozgalom a háztáji fejlesztésért »SZERETNÉNK a háztáji termelés fejlesztését egy lé­péssel elörevivni — írja leve­lében Valter Imre, a balaton- szaibadi November 7. Terme­lőszövetkezet elnöke és Pápai Lajos elnökhelyettes, a háztá­ji bizottság elnöke —, ezért tervtárgyaló közgyűlésünkön a tagság a következő felhívás mellett foglalt állást: Vala­mennyi termelőszövetkezet el­nökének, valamennyi háztáji bizottság elnökének! A nép­gazdaság — s ezen belül a la­kosság — jobb húsellátása ér­dekében indítsunk egy moz­galmat, egy munkabérsenyt, a háztájiban. Legalább minden második család, a saját szük­ségletén felül, hizlaljon és adjon át a felvásárló vállalat­nak egy hízót! Tegyék magu­kévá est az ügyet a háztáji bizottságok, és segítsenek en­nek minél sikeresebb meg­szervezésében!« Figyelemre és elismerésre méltó ez a kezdeményezés. Az első, ami kicsendül a sorokból, az, hogy a balatonszabadi ve­zetők — a tagság is, hiszen közgyűlési határozatról van szó — őszinte felelősséget éreznek a háztáji állattenyész­tés fellendítéséért. Az általánosan érvényesülő tendencia Balatonszabadira is jellemző volt: rohamosan csökkent a háztáji állomány, s ebben — mint másutt is — több. egymással összefüggő körülmény játszott közre. A balatonszabadi háztáji bi­zottság már létezése óta — de különösképpen az új kor­mányhatározatok alapján — azon munkálkodik, fáradozik, hogy ösztönözze, biztassa, se­gítse a szövetkezet tagjait, a háztáji gazdaság fejlesztésé­ben. Legutóbb például össze­hívták azokat a gazdákat, akiknek kihasználatlan épüle­teik vannak, és volna lehető­ségük arra, hogy háztáji ál­lattenyésztést, hizlalást foly­tassanak. Erinek az egyetlen megbeszélésnek eredménye­ként ötven anyakocát, három hasas üszőt igényeltek a gaz­dák, és három helyen jelen­tették be, hogy baromfite­nyésztéssel kívánnak foglal­kozni. Természetesen a szövetke­zetnek és a háztáji bizottság­nak nem csupán az a dolga, hogy a megüresedett gazdasá­gi épületek benépesítésére biz­tasson, fontosnak* tartják, hogy megfelelően, kellően gondoskodjanak a takarmány- ellátásról is. Nem kis felada­tot jelent ez, hiszen az idei felmérés szerint összesen mintegy 360 vagpn terményt, fát és egyéb árut kell haza­szállítani a tagoknak. Ez át­lagban azt jelenti, hogy majdnem minden nap egy vagon házhoz szállításáról kell gondoskodni. Igaz az, hogy a háztáji bizottság rendelkezé­sére áll éven keresztül öt fo­gat és két erőgép, de még így is igen körültekintő szerve­zettségre, pontosságra van szükség, hogy ezt a nagy fel­adatot megoldják. Távolról, sem mindegy az, sem a szö­vetkezetnek, sem a tagoknak, hogy mikor es hogyan kerül­nek haza a termékek, termé­nyek, hiszen köztudott, hogy a háztáji állomány csökkené­sének okai között szerepeltek éppen, a takarmányellátásban jelentkező zavarok, fennaka­dások. Közgyűlésen ismertették ■ és határozatba foglalták, hogy az aratás után az állomány nagy­ságától függően , hány mázsa bálaszalmát biztosítanak, és elhatározták azt is, hogy té­rítés ellenében a háztáji feu- koricaföklökre is juttatnak holdanként három mázsa ve­gyes műtrágyát. Kiszámítot­ták, hogy ha csak hat má­zsával nő a holdankénti. át­lagtermés, akkor 450 hízóval többet nevelhetnének fel és értékesíthetnének a háztájiból, A BIZTATÓ, a felvilágosító szavak mellé Balatonszabadí- ban »odateszik« a határozat­ba foglalt, közvetlen támoga­tás módját is. Ennek együttes eredménye a bevezetőben em­lített felhívás, az az elhatá- i-ozás, hogy adjon közfogyasz­tásra legalább minden máso­dik család egy hízott sertést. Példás a kezdeményezés is, és példás a szövetkezet gondos­kodása is. Reméljük lesznek követői a megyében! V. M, SOMOGY! H8FLAP Äfsütöriök, 1970, március

Next

/
Thumbnails
Contents