Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-26 / 72. szám

VITA A serdülőkorú fiatalokért A serdülőkorú közép­iskolásokat ismerem közelebb­ről, róluk szeretnék vallani. Milyenek? Tehetségesek, fo­gékonyak az újra, őszinték, kritikusak és érzékenyek. Kí­nosan ügyelnek arra, hogy ne nézzék őket gyereknek. Nem szeretik az erkölcsi prédiká­ciókat, ésszerű magyarázatot keresnek az elavult szokások­ra. A negatív jelzőket nem so­rolom föl, elmondták mások. Ellentmondásosak? Igen. Át­meneti korunk ellentmondá­sokkal teli társadalmának gyermekei ők. A változás ko­rát éli a család, a réginek és az újnak együttes jelenléte és a fejlődés ebből eredő ellent­mondásai jellemzik. Állandó konfliktusok vannak, az iskola életmódja és a fiatalok törek­vései, igényei, lehetőségei - kö­zött. Nevelési kudarcok ott­hon és az iskolában. A serdülés ffehéz folyamat, a kamaszkor kiegyensúlyozat­lansága sok gondot okoz a szü­lőknek, nevelőknek, de magá­nak a serdülőnek is. Ha azt akarjuk, hogy a felnőtt ember­ré válás folyamata simább legyen, ismernünk kell a ser­dülőkorral járó sajátosságokat. Ha ezeket nem vesszük figye­lembe, szélsőséges esetekben él'es konfliktushoz vezethetnek. A serdülő fiatalok testi fej­lettsége és társadalmi érettsé­ge nincs összhangban, érzelmi életük, magatartásuk gyakran labilis. Ez természetes, az élet­korral járó jelenség. Sok szív­vel és megértéssel bánjunk ezekkel a fiatalokkal, persze nem elnézve a viselkedésük­ben megnyilvánuló negatív tü­neteket. Sajnos igaz, hogy a fiatalok esv része fegyelmezetlen, könnyelmű, nem teljesíti kö­telességét. De ha a fegyelmi ügyeket boncolgatjuk, rögtön feltárulnak az igazi okok: a környezet hatása, a helytelen pedagógiai módszerek, a ne­velőmunka hiányosságai. A fegyelmezetlenség csakis hely­telen nevelési feltételek mel­lett ütheti fel a fejét. A felelősségérzet, a kötelességtudat nem alakul ki máról holnapra, hanem tuda­tos, következetes nevelő mun­ka eredménye. Az erkölcsi alapelvek ismeretén túl szük­ség van az akarat edzésére is. Az az ember lesz kitartó, aki akaratát a mindennapi nehéz­ségek legyőzése folytán edzet­te Tneg. Nevelőmunkánkban töreked­jünk az egyéni felelősséget fejlesztő módszerek, tevékeny­ségi formák alkalmazására. A tanulásban pl. szánjunk na­gyobb szerepet az önellenőr­zésnek. Azt kell elérnünk, hogy gyermekeink ne a kényszerítő körülmények hatására tanulja­nak, hanem belső meggyőződé­sük, a kötelességtudat vezé­relje őket. A serdülőkor a személyiség formálódásának időszaka. E szakaszban fontos, alapozó szerepe van a családi nevelés­nek. Az otthoni légkör, a pon­tos napirend, az iskolával való őszinte együttműködés a sze­mélyiség fejlődésének nélkü­lözhetetlen feltétele. Sajnos, még mindig elég nagy az er­kölcsi értékekre vonatkozó nézetek közti különbség. Nem­csak az iskola és a szülői ház felfogása között van eltérés, hanem gyakran a szülők kö­zött sincs összhang. Monda­nom sem kell, hogy a szülők bizonytalansága, engedékeny­sége forrása lehet a szabados- I Ságnak, a könnyelműségnek. De hozzájárulhat a negatív jel­lemvonások kialakulásához az otthon látott rossz példa is. A serdülő jó kritikai' képességé­nél fogva a felnőtt viselkedé­sében is észreveszi azt, ami nem helyes. Látja a hangozta­tott elvek és a valódi maga­tartás közti ellentmondást. A következetlenség különösen bántja a fiatalok igazságérze­tét. Ha az ifjúságot bíráljuk, ön­magunkat is bíráljuk! A ta­nulók erkölcsi-politikai meg- edzése, felkészítése a későbbi feladatok elvégzésére, mind mind a mi feladatunk: szülőké, nevelőké, felnőtteké.' A tapasztalt felnőttek se­gítő munkáját nem nélkülöz­heti a KISZ sem. Nem elég önállóságot adni a fiataloknak, az önállóságra meg is kell őket tanítani. Az ifjúsági ve­zetőket föl kell ruháznunk pe­dagógiai ismeretekkel, nem maradhat el a vezetés szabá­lyainak tudatosítása. A KISZ- szervezet tevékenysége soha­sem lehet közömbös számunk­ra. A személyiség kívánt vo­násainak formálása céljából a KISZ-szervezet eszmei szín­vonalának, a közösségben uralkodó közvéleménynek döntő szerepe van. Sajnálatos, hogy az Utób­bi időben csökkent a felnőt­tek befolyása a fiatalokra, la­zult a tanár és a diák közti vi­szony. Felül kell vizsgálnunk módszereinket, keresnünk kell a kapcsolatot a fiatalokkal. A «•frázisoknak«, a »prédikációk­nak" nincs hatásuk, de tanu­lóink tisztelik a tudást, hálá­sak a jóindulatú törődésért. Szoliva János marcali kollégiumigazgató Az igaz barátság jegyében A találkozás egyik felejthetetlen pillanata. Előítélet nélkül A tavaszt köszöntő napsu­gár vidáman táncol az iroda ablakában. Nemcsak a téli bundájától megszabadult mező ébredezik, hanem az íróaszta­lok között is megélénkül a for­galom. Különösen érezhető ez a jelentősen megszaporodott marcali Vörös Hajnal Terme­lőszövetkezet háza táján, mivel náluk az új tavasz új felada­tokat is jelent. A szövetkezet egyik kis szo­báidban élénk beszélgetés fo­gad. Győri Józsefné, a fiatal agrármérnök termelőszövetke­zeti tagokkal tárgyal. A Keszt­helyi Agrártudományi Főisko­la egykori hallgatója csak egy esztendeje lépett ki a padok közül, de máris otthonosan mozog a szövetkezetben. Igaz, itt töltötte gyakornoki idejét is, ezalatt ismerkedett meg a gaz­daság életével, munkájával. Ez az év hozta közelebb őt a. szö­vetkezet tagságához is. Jelenlegi beosztása: szemé­lyi, oktatási és munkaügyi elő­adó. Ö foglalkozik az emberek gondjaival, problémáival. — Sajnos, az indulást nem volt zökkenőmentes — mond­ja. — Nagyon idegenül fogad­tak az első hetekben. Talán ez okozta, hogy kissé csalódott­nak éreztem magam. Hamar rájöttem: a megkülönböztetést elsősorban annak 'köszönhet­tem, hogy nő vagyok. Nem tu­dom, miért bánnak még most is .ennyire tartózkodóan a női munkaerővel. Ha közülünk va­lakinek balül sikerül az indu­lás, már általánosítanak. Azt viszont nem nagyon akarják észrevenni, hogy a férfiak kö­zött sem mindenki alkalmas erre a pályára. Miután az iratai között bab­rálva palástolja indulatát, magabiztosan hozzáteszi: — Ha arányosan tennénk mérlegre a rátermettséget, ta­lán a mi javunkra billenne a mérleg nyelve. — Most, hogy túl van a ne­hezén, hogyan látja saját hely­zetét? — Ügy érzem, sikerült meg­találni a helyem. Olyan mun­katársak vesznek körül, akik­re mindenkor számíthatok, s akik átsegítenek a döccenőkön. A NÉPHADSEREG KISZ­szervezeteinek meghívására — a félszabadulás jubileumára készülve — a hazánkban ideiglenesen állomásozó szov­jet alakulatok Kounszomol- szervezeteinek képviselői né­hány napot néphadseregünk alakulatainál töltöttek. Azzal a céllal érkeztek, hogy ta­pasztalatokat cseréljenek, megismerjék népünk katonái­nak életét, munkáját, hazánk 25 éves fejlődését. Megyénkbe két fiatal érke­zett: Vaszilij Nyikolajevics Tomah kiváló katona. Vászja 20 éves, szőke fiú, aki percek alatt szívünkbe lopta magát. Gyakran beszélt apjáról, aki egymaga kilenc ellenséges harckocsit semmisített meg. Később a németek elfogták, koncentrációs táborba hurcol­ták, ahol embertelenül meg­kínozták. Amikor e szörnyű történetet mesélte, szeme könnybe lábadt. A másik fiat tál, a 19 éves Anatolij Konsz- tantyinovics Krivonoszjuk szakaszvezető, harckocsizó. Mindent szorgalmasan föl­jegyzett, hogy visszatérve el­mondhassa katonatársainak, parancsn okainak. Mindkét fiatal annak a gárdaegységnek a tagja, amely részt vett hazánk felszabadí­tásában. Közülük sokan ál­dozták életüket a Somogy me­gyei harcokban. A két fiatalnak ez volt az első közvetlen találkozása a magyar munkásokkal, dolgo­zókkal. Barátaink jártak Pé­csen, Siklóson, és ellátogattak a Nagyatádi Konzervgyárba Sasvári Ferenc, a gyár igaz­gatója baráti szeretettel kö­szöntötte a két fiatal kato­nát, majd ismertette velük a gyár történetét. Megismerhet­ték 'a híres zakuszkát — mely szovjet megrendelésre készül — és a gyár legfiatalabb ter­mékét, a Rubin-Colát. Talál­koztak a Hannán Kató szocia­lista brigád tagjaival, akik háromszor nyerték el ezt a címet. Vezetőjük, Nagy La­josáé elmondta, hogy a bri­gád tagjai nem a fiatal kor­osztályhoz tartoznak, az át­lagéletkor 30 év, de a munká­ban fiatalos akarással és lel­kesedéssel vesznek részt, iga­zi szocialista közösséggé vál­tak. A fiatalok bejegyezték a találkozót a brigádnaplóba. Búcsúzáskor Vászja így szólt a brigád egyik tagjához, Szü­lék Gézáného%: — Engedje meg, hogy meg­csókoljam, mert nagyon ha­sonlít az édesanyámra. A ha­ja, a szeme, az arca rá emlé­keztet. \ A magyar asszony és a szovjet katona összeölelke­zett, megcsókolták egymást, mi csak néztük meghatódva a kedves jelenetet. Délután a nagyatádi József Attila diákotthoniban tettek lá­togatást, ahol meghallgatták a diáktanács tagjainak tájékoz­tatóját a kollégiumi cím el­nyeréséért folyó versenyről, majd a KISZ-fiatalokkal ta­lálkoztak és baráti légkörben beszélgettek. ELTELT a néhány nap, s elérkezett a búcsúzás pillana­ta. Búcsúzunk egymástól hosz_ szán és melegen, ahogyan csak az igazi barátok tudnak. Mindnyájunk szeme könnyes, titokban törölgetjük, mert szégyelljük meghatottságun» kát. Már jó messze járnak, amikor visszakiált Vászja: »Üzenem Nagyatádra a ma­gyar anyámnak, hogy ne fe­lejtsen el, mert neki már van egy orosz fia is.« Nem felejtjük el őket, ahol csak jártak, mindenki emlé­kezni fog rájuk; a két, ked­ves arcú, fiatalnszovjet kato­nára. Erdei György KISZ-titkár Építőipari balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabályok Beszélgetésünk néhány perc­re megszakad: újabb látoga­tók érkeznek. A fiatalasszony mosolyogva, közvetlen hangon tárgyal mindenkivel. Ide szí­vesen jönnek az emberek, mert a barátságos arc láttán hamar feloldódik a merev, hivatalos hangulat. A tagság máris meg­szerette őt. — Az egyesülés nagy fel­adat elé állította a vezetősé­get. A belső szervezésnél fel­merült gondok késztettek ar­ra, hogy vállaljam ezt a mun­kát. Persze minden vágyam, hogy idővel én is a termelés­hez kerüljek, de előtte még egy szaktanfolyamot is szeret-, nék elvégezni. — Ügy tudom, ötéves szer­ződés köti az Üj Tavasz Ter­melőszövetkezethez. Utána? — Nem érzem kötöttségnek a szerződést — válaszol tilta- kozóan —, mindenképpen ide kértem volna magam. Sőt, a távlati terveim is Marcalihoz kötnék, itt szeretném folytatni később is a munkát — ha a termelőszövetkezetnek szük­sége lesz rám. Az elméleti feladatok meg­oldásában a fiatal mérnökasz- szony mar jelesre vizsgázott. Most megnyílt a lehetőség ar­ra, hogy a gyakorlatban i§ bi­zonyíthassa képességeit. K. Varga József Megjelent az építésügyi és városfejlesztési miniszter ren­deleté az Építőipari balesetel­hárító és egészségvédő óvó­rendszabály közzétételéről. Ezeknek az előírásoknak al­kalmazása az egész építőipari ágazatban kötelező. A Tán­csics Könyvikiadó gondozásá­ban' áprilisban jelenik meg az óvórendszabály 359 oldalas kötete, amely összesen kilenc fejezetben tárgyalja az építő­ipari dolgozók egészségét és testi épségét védő előírásokat. Az új rendelet július 1-én lép életbe s ezzel egyidejűleg 14 régebbi rendelkezés hatályát veszti. Fekete És a lány tovább mosoly­ogott, állhatatosan, vissza-visz- [szatérve pillantásával a fia- [ talember arcára. A költő már egészen meg- I szokta, hogy össze-összemoso- Hyog Köteles Lenkével. Sem- Imi nem árulkodott ^súlyosodé I komolyságáról. . Képzelete a 'Lépcső közben járt, újra és • újra átélte, hogyan fogja • Bogdanov Istvánhoz csem- •pészni az Ácsról hozott röp­lapokat. Mindig akadt friss Koest- [lin-teasütemény Edmund Volkhardt háztartásában. És [mindig akadt ideje bizalma- ’sabb vendégeire a korán sö­tétedő őszutói délutánokon, [ilyenkor senkit nem engedett ,be hozzá SS-segédtisztje, és a I telefonügyelet sem kapcsolta l'az elhanyagolható hívásokat. Látszólag csak a magánéle­tével törődött ilyenkor a vá­mosi Gestapo-főnók. Valójában ezek á csendes délutánok vol­tak számára a legfontosabbak. A dolgozószoba társalgó sarkában ezúttal William Hei- nike, a Keffel-gyár igazgatója élvezte a kék szattyánfotel kényelmét Rosszul szabott, vastag civilruhát viselt, jelleg­telen, kövérkés képét a szeplő álarca még érdektelenebbé tette. Mintha hiányoztak vol­na szemhéjából az idegek, vö­rös pillái hosszú perceken át elfelejtettek rebbenni, ahogy Volkhardtot hallgatta. — Bevallom, a dolgokról ilyen nyíltan még senki nem mert kérdezősködni — töp­rengett némi tétovasággal a Gestapo-százados, de aztán nem tagadta meg barátjától a közlékenységet. — Természe­tesen, a győzelem valószínű­ségéről nem mondhatunk le, arról a meggyőződésünkről, pedig a legkevésbé, hogy fö- 1 lösleges munkát végeztünk volna ezzel a háborúval. Egy tény: Németországban soha nem lehet bolsevizmus. Erről elsősorban a szovjet szövetsé­gesed gondoskodnának, ha megnyernék a háborút A háborút csak úgy egysze­rűen elveszíteni — ez felfog­hatatlan volt William Heini- ke számára. Semmivé válhat sok-sok esztendő aprólékos munkával kicsikart eredmé­nye? Amikor Keffel Ede győri szövőgyár-tulajdonos, aki bi­rodalmi állampolgár és a Né­met Ncmzetiszocialista Mun­káspárt alapító tagja, megbíz­ta a- gyár igazgatásával, jog­gal remélhette, hogy előbb- utábbmaga is gyártulajdonos lesz. A pusztán szakmai és gazdasági igyekezet mellett örömmel vállalta még a há­ború kitörése előtt a Gestapo győri kémcsoportjának irá­nyítását. Mind kiterjedtebb ügynökhálózatával az egész várost ellenőrizhette, fontos adatok tömegét szállította éveken át főnökeinek asztalá­ra. Most pedig be kell érnie azzal, hogy Németország nem végzett fölösleges munkát a háborúval. — Azt mondod, Németor­szágban soha nem lehet bol­sevizmus. De velünk mi lesz? Őszintén szólva az a vélemé­nyem, hogy okosabb lenne, ha a frontra mennék. A hazafias önfeláldozás ek­kora fokát nehezen tételezte fel Volkhardt a szeplős bőrét annyira féltő Heinikétől. — Én annál kevésbé tarta­nám okosnak. Sőt, mérget mernék rá venni, hogy jelen­legi állásodban többet tehetsz, mint akármelyik frontkatona. Egy kommunista közömbösí­tése legalább akkora tett, mint öt orosz harckocsi kilö­vése. Ha már így alakult, ak­kor a harctéri csaták után kell megnyernünk a háborút. — Nem értem' — vallotta meg félig röstellkedve, félig türelmetlenül William Heini- ke. Volkhardt felhagyott a cse­vegő stílussal. Halkabban és megfontoltabban beszélt, je­lezve, hogy a lényeghez érke­zett. — Nem tudom, mennyire érdekel, de közölhetem veled, hogy máris él. és virul a Secret Intelligence Service szovjet szekciója. Teljes am­bícióval építik ki az angolok offenzív kémhálózatukat Oroszországban. 'A mi szá­munkra aligha szorul bővebb kifejtésre, hogy mindez mit jelent. Még zajlik a háború, de már kezdődik a következő. Mi sem világosabb, hogy eb­ből a németek aligha marad­hatnak ki. Nos, Willi, hánya­dán állunk azokkal a kétsé­gekkel? Mintha macskát babusga­tott volna Heinike, finoman simogatta a fotelkarfa - kék szattyánbőrét. — Grandiózus dolognak lát­szik, Edmund. Csupán az fáj, hogy másokkal is osztoznunk kell a győzelemben. A Gestapo-főnök nem tar­totta fontosnak,, hogy meg­jegyzést fűzzön ehhez a kije­lentéshez. Viselkedése elhét- köznapiasodott, mintegy visz- szazökkent a maga szerényebb helyzetébe. — Lássuk a medvét! Remé­lem, te is tudsz új hírrel szol­álni. (Folytatjuk) SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970. március 2C

Next

/
Thumbnails
Contents