Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-20 / 67. szám

Napjaink ifjúsága Papírjuk nincs - hivatásuk van A Warszawa sokáig küszkö­dött az úton. Azt mondták, úgy három kilométerre lehet Gy. tanya, de a jéggé dermedt ha­vas-homokos enyhe emelkedő nem eresztett tovább. Ki kel­lett szállnom a kocsiból. Ta­láltam egy gyalogösvényt, el­indultam. ' Én hagytam az első nyomot a hóban, pedig már két napja nem esett. A nádtetős, kis ablakos, földbe süppedt viskók, a cse­réptetős vályogházak között rögtön megláttam az új szol­gálati lakást. A kerítésen ko- lomp — villany nincs. Nagy csizmás, gumikötényes fiatal nő sietett elő a köt végéből, üres moslékos vödörrel. Mond­tam, Pestről jövök, a tanító­házaspárt keresem. Elnézést kért. Zavartan tooorgott. Ö a tanítónő — mondta. Tavasz- szal vettek egy süldőt, azt hizlalják. Nyákon a kis kertet is bevetette. Vidéken nőtt fe1 — ért hozzá. Rossz föld ez. silány homok, nem sokat ad vissza, de nekik elég. — Mikor kapták meg az új lakást? — Hoffv mikor? Tavalv ilyenkor. Két éve itt vagyunk — s most két éve kaptuk. Hosrv addig hol laktunk? Jobb arról nem beszélni... Az iskola is itt van. A ház végénél. — Nézze, hogy issza magába a vizet. Nagyon régi épület ez már. Gazdasági épület lehetett azelőtt. Maliik a fal, hullik a vakolat. De már csak kívülről. Bent rendbe hozattuk. Vagy itt van ez a kút, Amikor ide­jöttünk. tele volt döglött macskákkal, meg minden sze­méttel, amit a szél meg a ho­mokörvény belesodort. Mikor megláttam, vissza akartam fordulni. Két évig nem sike­rült elérni a tanácsnál, hogy pénzt adjanak a kútra — sa­ját pénzünkből csináltattuk meg. — Hány gyerek jár ide? — Most negyvenötén va­gyunk. A férjemmel felváltva tanítunk. Fzm a héten én va­gyok a délelőttös. — De ma nem volt tanítás! — Ma nem. Szünet van. A gyerekek dohányt csurkáznak. Ez nem hivatalos szünet, de mit csináljak? Jöttek a szü­lők, hogy kell a segítség... és jobb is így. Úgysem jött volna iskolába senki. Közben bementünk az isko­lába, az egyetlen osztályba. — Sokat dolgoznak a gye­rekek? — Sajnos igen. Sokszor kell kimennem a szülőkhöz, hogy elkérjem őket az iskolába. Először próbáltam szülői érte­kezletet tartani. Kértem, küld­jék el mindennap iskolába a gyerekeket, vegyék meg a föl­szereléseket, és segítsenek rendbe hozni az iskolát. Mivel nem számíthattam sem a köz­ség, sem a járás segítségére — mondtam a szülőknek, gyűjt­senek pénzt meszelésre, a ki­sebb javításokra, szertárfelsze­relésre. Hallotta volna, miket mondtak! — Maga mit tudna mondani nekik? Rám néz, aztán folytatja: — Hát én sem tudtam sem­mit ... Megcsináltattuk, és megvettük a saját pénzünkből. Nem keresünk sokat, az igaz, de nagyon keveset lehet itt el­költeni. Rakosgatni meg rá­érünk még. Nézem a tantermet. A falak, fehérre meszeltek, négy rész­re osztott, frissen festett zöld iskolapadok sorakoznak. — Ugye szépek? Alig tud­tunk festéket szerezni. Az hiánycikk errefelé. Behoztuk a kiselejtezett, összetört pado­kat is. összeragasztottuk. — Ez a másik helyiség a szertár? — Olyasmi. Minden vagyo­nunk — mármint az iskoláé — itt van. Két lombik, egy Ma- gyarország-térkép, néhány könyv, ifjúsági regények, új kiadás, a sarokban a földön egy gipsz mellszobor. A pol­con nagy táblakörző, favonal­zók és még valami. Hátrafor­dultam. — Látom, szeretnek futbal­lozni a Gy. tanyai gyerekek. — Még nem*játszottak vele — mosolyog a fiatalasszony. — Karácsonyra vettük nekik. 1 darab bőrlabda, 22 stoplis cipő és ugyanannyi játékos­mez. A lakásban szinte alig van bútor. Annál több a könyv. A szobában mindenütt gyakorlat­lan kézzel faragott famadarak, csutkababák, különleges ala­kú gyökerek. A figurák alián kispapír: tanító bácsinak sze­retettel ... Fiatal ember. Dolgozatokat javít. — Ide csak az jön, aki na­gyon szereti és -nagyon komo­lyan veszi a pedagóguspályát. Aki igazán hivatásának érzi. Mi hivatalosan sem pedagó­gusok, sem tanítók nem va­gyunk. Hivatásunk van; papí­runk erről — nincs. A fiatalasszony* kávét tesz az asztalra. Csendben kavar­tuk az alját. — Érettségi után, 61-ben há­zasodtunk össze. Mindketten csak egyetlen életcélt tudtunk elképzelni. Tanítani. Talán ezért is kerültünk össze... Egy év múlva jött az első csalódás. Nem vettek föl az egyetemre. Nagyon elkeseredtünk. Aztán mondták, hogy el lehet menni képesítés nélkül is, tanyára. Mindjárt ajánlottak is egy he­lyet —; Gy. tanyát. Azt sem tudtuk, hol van, > merre, de rögtön elvállaltuk. Hajnalban érkeztünk meg — gyalog. Ide már a lovak sem tudtak bejönni, akkora volt a hó. Csend. A férfi töri meg: — Nehogy félreértsen min­ket. Mi nagyon szeretjük ezt... Éppen ez a szbenne, hogy olyan nehéz. Nehéz valamit, valami kis eredményt elérni. Mozgatni egy kissé az évszá­zadok alatt lerakodott homok- tengert, a homoki embert, a »■vert falak« mögött. De azért van eredmény. Az embereket megváltoztatni us»an már nem lehet — ahhoz túl sokat éltek már. De a gyerekeik tudják, hogy más élet is van. ök már nem akarnak úgy élni, mint a szüleik. —• Mi lesz magukkal? — Ügy gondoljuk, nincs még minden pedagógusállás betöltve. Meg aztán .. — el­mosolyodik — tavaly fölvette^- mindkettőnket a tanárképző főiskola levelező tagozatára. Három év múlva már hivata­los papírunk is lesz. Telefoninterjú Budapesten a Művelődésügyi Minisztérium tervosztály vezetőhelyettesé­vel: Kérdés: Hány tanító hiány­zik az ország általános isko­láiból? Válasz: 1676. Kérdés: Az idén hányán kaptak v az országban tanári, tanítói diplomát? Válasz: 3018-an. Nagy ré­szük városban helyezkedett el, meg gimnáziumban. Nyolc- százán semmilyen pedagógusi állást nem vállaltak. Sárközi Erika Patisszon, az új zöldségféle A Mosonmagyaróvári Ag­rártudományi Főiskola kerté­szeti tanszékének munkatársai több éves kísérlet eredménye­képpen meghonosították és kialakították a patisszon tök- fajta magyar változatát, az »óvári fehér«-et. A növény Közép-Amerika területéről származik és ma már a Szovjetunióban — Krasznodár és Leningrad kör­zetében — is termesztik na­gyobb mennyiségben. A magyar patisszont be- küldték az illetékes, szervek­hez elismerésre. Termesztése Magyarországon is igen gaz­daságos lenne, minimális ke­zelést igényel, termése vi­szont igen bő, duplája pl. az uborkáénak. Táplálkozásunk szempontjából is fontos sze­repet játszhat majd. Igen sokrétűen lehet felhasználni étkezésünkben: készíthetünk belőle salátákat, savanyúságo­kat, de igen ízletes rántva vagy pörköltnek ist Tápértéke igen jó, többek között káliu­mot, ■ kalciumot, vasat, mag­néziumot tartalmaz. Képünkön: Az új zöldségfé­le, a patisszon. Növényvédelmi tájékoztató Veszélyeztet a gabonapoloska 4. Meglepetten kapta fel a fe­jét Faragó a figyelmes kér­désre. — Nem. Dehogy. A jelen­tésben benne lesz. Evidens... Megnyugodva gondolta: to­vábbra sem gyanítják róla, hogy ő, a nyilasok politikai nyomozója az SS szökevénye. Más nem érdekelte, és már csak Szánási rossz cigarettájá­tól volt keserű a szája. 3. Álmában farkaskutyákkal üldözték a németek Weinhof- fér Jenőt, a Nemzeti Számon- kérő Szék polgári felderítésé­nek megyei parancsnokát. Meg tele volt a feje az alko­hol ólomgőzével. Alig tudta felhúzni a csizmát püffedt lábára. A mosdóvíz sem sza­badította meg a kimerültség­től, és egyre jobban gyötörte a gy|£ú, hogy valaki árulko­dott rá a németeknél. Nem csodálkozott volna, ha hátb'a- veregríi vérfagyasztó kedves­séggel Voikhcrdt, a Gestapo városi rarancsnoka. — »Nos, Weinhoffer, mit tudna nekem mondani 1919- ről? Állítólag jól állt magán a vöröskatonák egyenruhája!« Nem bírta a józanságot. Roncsnak, szétszórtnak érezte magát most is, mint mindig reggel. Remegő kézzel pasz- szintotta az üveglencsét a jobb szeme helyére a nyirkos gödörbe, és menekült lakószo­bájából a Nemzeti Számonké- rő Szék irodájába, az első emelet tízbe. Faragó Béla kialvatlan sze­mekkel meredt az írógépre. Egy ujjal pötyögtette a bil­lentyűket. — Kitartás — köszönt néki bosszús morgással felettese. — Bocsáss meg, erre fi­gyeltem — nyújtotta át Wein- hoffernek a reggeli jelentést Faragó. — Épp a neved . gé­peltem alá, amikor beléptél. Egyéhként szervusz! Weinhoffer rá sem nézett helyettesére. Utálta és félt tő­le. Bizonyosra vette, hogy Fa­ragónak egyetlen komoly fel­adata van: őt figyelni a Ges­tapo megbízásából. Öt és a város többi nyilasát, a mozga­lom legmegbízhatóbb helybéli harcosait, szemben a Győrött basáskodó idegenekkel, a nagy pozíciókba kapaszkodott föl­dönfutókkal. Ép balszemét tágra meresz­tette, csak az üveglenese ma­radt kifejezéstelen. — Mit akarsz velem alá­íratni?! Nem vagyok részeg. Semmi tudomásom erről a nyolc hcnvédtisztről! Vagy talán önhatalmúlag intézkedsz a hátam mögött?! Faragó a szemtelenséggel határos nyugalommal figyelte dühöngő parancsnokát. Majd­nem mosolygott. — Kérlek, fölöslegesen iz­gatod magad. Vollklhardt szá­zados úr egyenes kívánsága, hogy megemlékezzünk reggeli jelentésünkben erről a bizo­nyos nyolc honvéd tisztről. Be­láthatod, ok nélkül semmi szín alatt nem kérne ilyesmit Volkhard t százados úr. Egyéb­ként méltóztasd felhívni tele­fonon ... A kételkedés hangoztatását nem tartotta helyénvalónak Weinhoffer. — Rendben van, de vala­mit ismernem kell a részle­tekről. Ki csinálta? Megint Szénásiók? — Fogalmam sincs — jelen­tette ki Faragó. — Akkor is újra kell gé­pelni a jelentést — lökte az asztalra a papírlapot Weinhof­fer. — Hajnalban egy zsidó belehalt a vallatásíba, két veszprémi szökött bakát meg agyonlövettem. Ezeket is írd hozzá! Minél gyorsabban, mert tíz óráig jelentenem kell 'a méltóságos főispán úrnak! Elővette íróasztalából a há­romliteres demizsont Fuldo­kolt a mohóságtól, úgy itta a savanyú bort, amelyet Écs- ről hoztak neki tegnap. »Mél­tóságos főispán úr!« — ismé­telte magában a titulust sötét gyűlölettel. A jövevények kö­zül Magyarffy Gyula főis­pánra haragudott a legjob­ban. — Parancsolj, kész a jelen­tés. Ahogy kívántad — terí­tette Weinhoffer elé az új változatot Faragó. A vézna, ^majdnem eíngár felderítőfőnök hatalmas be­tűkkel firkálta nevét a papír­ra. Ivott még néhány kortyot, majd a demizsont elzárta, és indult a főispánhoz. A főispán személyi titkára előzékenyen fogadta, és azon­nal a rengeteg várakozó elé sorolta. Megvetése ellenére kisebb­ségi érzéstől feszengve lépett be a főispán terem,nyi dolgo­zószobájába. Elbátortalanítot­ta a helyiség előkelősége, a boltozatos mennyezet patinás stukkója, a szobrászati remek­nek is beillő, roppant nagy, faragott íróasztal. Magyarffy Gyula megtévesztően hasonlí­tott a született nagyurakra a falakat borító ódon olaj port­rék között. —7 Méltóságos főispán úr, állok szolgálatára a reggeli je­lentéssel! — sípolta alkohol­tól rekedt hangján Weinhof­fer. — Pihenj! — szólt unottan Magyarffy, és elvette a jelen­tést anélkül, hogy a polgári felderítés megyei parancsno­kára nézett volna. Weinhoffert mélyen sértette ez a lekezelés. Pedig hát ő tu­dott , egyet s mást Magyarffy Gyuláról, a nemzetvezető testvér puszipajtásáról. Hiába kérkedett a kilences -sorszámú párttagsági könyvével, ez semmit nem változtatott, azon, hogy soproni OTI-tisztviselő konqban sikkasztásért indítot­tak ellene eljárást. Magyarffy Gyula ünnepé­lyes szigorral nézett rí a tá­volból. — Milyen jogon merészelt a tudtomon kívül agyonlövetni nyolc tisztet? Magyarázatot kérek! A feldarítőparancsnok ön­kéntelenül vigyázzba mere­ved,ett. — Alázatosan jelentem, ez az eset német bajtársaink ha­tárokon kívánságára került a jelentésibe. — Akkor is magyarázatot kérek — támaszkodott ököllel az asztalra a főispán. Weinhoffer úgy vélte, szőr­mentén a gúnyolódást ismeg­talajvizsgálat. A felvételezés módja: térfogati kvadrátmód- szer. Lényege az, hogy a ki­jelölt táblán fél négyzetméte­res alapterületű mintagödrö­ket ásunk. A mintagödrökből 3 ásónyom mélységben rak­juk ki a talajt a gödör két oldalára, és a földet kézzel át- morzsoljuk. A talált kártevő­ket ölőanyaggal (denaturált szesz) félig telt, széles szájú gyűjtőüvegbe rakjuk, s az anyagot a tábla felvételezése után értékeljük. A felvétele­zésre kijelölt táblán átlós irányban 5 holdanként egy mintagödröt ásunk. Nagy te­rületű táblákon a területegy­ségre eső gödrök számát ará­nyosan csökkenthetjük: pl. 50 holdas táblán 8 gödör, 100 holdas táblán 15 gödör is ele­gendő. A vizsgálat befejezése után á talált kártevők szá­mát átlagoljuk, és kiszámít­juk az 1 négyzetméterre eső átlagos kártevőszámot. ^ Talajlakó kártevők veszé- engedheti magának, ha egy- f lyességi küszöbértékei: szer Magyarffy nem képes ér-í cserebogárpajor: szántóföl­di a világos beszédből. Sdön: j. éves 6 db/nr, 2-3 éves Alázatosan jelentem,^ db/m> pajor általában 5 semmi közelebbit nem tudok j ^ m3 az akcióról. Talán lenne szí-* ' , . ........ v és érdeklődni a részletekről* Zöldség, szamóca, gyü.nol- Volkhardt százados úrnál icsös: 1—2 db/nr, drótférgek Kis ideig zordan eltűnődött) és áldrótférgek: kis drótférge* Magyarffy. it6 db/nr, nagy drótférgek 4- Nézze, Weinhoffer, ama-j^®’ ókukoricásban 2-3 db/ ga munkája nem egészen ki-\ rrr­fogástalan. Pironkodom a szé-t Drótférgek és áldrótférgek: gyentől, hogy német baj tár-? általában 5 db/rrf. saink dolgoznak helyettünk.? Lisztes répab'arkó: bogár Még a vak is láthatja, hogy? db/rrf lárva 1 db/m». milyen elegánsán leckéztettek? ■* Hamvas wneellerbogar: bo­A Növényvédő ' Állomás szaktanácsadói hálózatának fölmérése szerint megyénkben többfelé erős gabonapoloska- fertözésre lehet számítani. Megállapították, hogy a telelő gabonapoloskák csak kis szá­zaléka pusztult el a tél folya­mán. Ebben az időszakban a kártevők még telelőhelyükön tartózkodnak, s egyedsűrűsé- gük avarvizsgálattal mérhető fel. A veszélyeztetett területe­ken — főként a megye északi és keleti részén —, meg kell szervezni a kártevők rendsze­res figyelését, és ha a gabo­natáblán négyzetméterenként 2 vagy több gabonapoloskát találunk, a védekezést el kell végezni. Időszerű a talajlakó kárte­vők, tavaszi fölmérése is, első­sorban azokon a táblákon, amelyeken elmaradt az őszi gár 0,5 db/nr, lárva 1 db/m2. hazai bársonyból meg bennünket. • Ezt a kijelentést durva sér-] téskéiit vette tudomásul Wein-J hoff er, hiszen — »még a vak] is láthatja« — az üvegszemé-] re célzott a főispán. Ép bal-] szemét dühösre hunyorítva] hallgatta hát a huszárosán] járkáló Magyarffy leckéztető-] sét. f Öt színben — fekete, ho­— Elegánsan, nagyvonalúan, f mok-, mogyoró-, oliv- és bor- Feltételezve rólunk, hogy^ dó színekben — készíti ki ci- legalább középfokon intelli-i pőfelsőrész gyártásához a gensek vagyunk. Értse meg ^ Pesterzsébeten szőtt bársonyt a deffenziv munkához^ a Pamut-Textilművek Székes­. • . Hiába? fehérvári Gyára. Az idén ösz­vér nekem agyon minden reg-;) . gelre öt-hat zsidót, ha közben szesen . ^0000° negyzetmeter a kommunisták kiröhögnek ^yen cipőbársonyt adnak a bennünket! ^ hazai cipőgyáraknak, ahol di­Ilyen goromiba hangot mégr vat°s női és férfi cipőket ké­végre, nem elég a gumibot! nem használt Weimhofferrel a főispán. Hasztalan merevedett vigyázaba, ettől nem lett na­gyobb az önbizalma. Rekedt hangja úgy halott, mintha va­lamitől kifulladt volna. — Alázatosan jelentem, nem értem.., (Folytatjuk) 1 szítanék belőle. A hazai cipő­bársony külföldi importot pó­tol. A termékről a kutató in­tézetek kedvező véleményt mondtak: jobbak és erőseb­bek, mint a külföldiek. A ma- i gyár cipőipar az idén hazai > bársonyból háromszázezer pár • cipőt készít. B SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970. március 2C

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents