Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-20 / 67. szám
LATHATATLAN BORÍTÉK 4063 évet betegeskedtünk tavaly — 3640 anya otthon gondozza gyermekét ©vről évre magasabb a társadalombiztosítás színvonala, egyre több emberre terjed- ki a biztosítás. Ezt tükrözi az az adat is, hogy a somogyi iparosítás eredményeként a tervezettnél nagyabb mértékben gyarapodott a megyében a biztosítottak: létszáma. A táppénzre jogosultak száma 7527- tel nőtt, s így meghaladja a százezret, az orvosi és gyógyszerellátásra jogosultaké pedig megközelíti a kétszázezret Érdemes kitérni arra is, hogy hol nőtt legjobban a biztosítottak száma. Elsősorban a somogyi hélyiiparban (több mint ezerötszázzal), majd a mezőgazdasági iparban, a kereskedelemiben és az egészségügyben több mint ezer-ezer személlyel. Tíz százalékkal többen tartoznak az üzenni kifizetőhélyékihez. A táppénzre jogosultak hetvenhat és fél százaléka valamelyik üzemi kifizetőhelyhez tartozott 1969 végén. Plusz íiarmincmillió Egyre többet kap minden somogyi család az államtól abban a láthatatlan borítékban, amely a társadalombiztosítás különféle juttatásait tartalmazza A tavalyi mérleg pontosan tanúsítja ezt A Somogy megyei Társadalom- biztosítási Igazgatóság 276 millió forintot fordított betegségi biztosításra, családvédelemre és gyermekgondozásra, éppen 30 millióval többet, mint tavalyelőtt. Hujber Fe- rencné igazgató és dr. Csillag Gusztáv főkönyvelő beszédes Nem kopogtatnak hiába A bírák napjai örökös tanulással telnek. Az akták tele tanúvallomásokkal, szakértői véleményekkel, csatolt iratokkal Amikorra tárgyalás lesz az ügyből, a bírónak ismernie kell az aktát, akár a tenyerét. Nánási Imréné dr. megyei bírósági bírót nemcsak a pulpitus mögött látjuk. A nőmozgalom rendezvényein tizennyolc éve foglalja el a megyei nÖtanács elnökének járó széket. A háború őt sem kímélte. Férjét elvesztette, gyermekét egyedül nevelte. — A háború alatt Kaposvárnak tönkrement az a kevés ipari üzeme is, ami volt. Hol dolgozhattam volna? Hadisegélyt ugyan kaptam, de csak annyit mondok róla, hogy egy ebédrevalót sem tudtam megvásárolni belőle. Kötögetm kezdtem. Pulóverokat, ruhákat. amit rendeltek. így minden napra rrfegvolt az élelem. Napról napra föltette . magának a kérdi : meddig tart ez még, mi'.yc lasz a jövő. Hallotta, hogy minderre megválaszolnak a gyűléseken. Mind gyakrabban vett részt az MNDS2 össze övetelein, sőt egy alkalommal a földosztó bizottságba is beválasztották. — Az 1947-es választások előtt kezdtem a mozgalomban aktívabban tevékenykedni. Ács Ferenc, a cseri pártszervezet akkori ti fkára megismertetett a párt célkitűzéseivel. Es elekor lettem az MNDSZ helyi szervezetének egyik vezetője is. Negyvenkilencben új fordulat következett életében: ismét férjhez ment. Egy év múlva fölvették a pártba, s rövidesen függetlenített állást kapott. — A megyei tankerületi fő- igazgatóság szülői munkaközösségi előadója lettem. Legfontosabb feladatom a munkás és oaraszt származású gyerekek beiskolázása volt. Nem ment minden olyan könnyen. ahogyan azt a különféle iskolákon tanították. A falusi szülőket nehezen tudtuk meggyőzni, hogy jobb sora lesz a gyereknek, ha tanul. Egy marék toll. Ez egy akció neve volt, amelyet ő indított. A kollégiumok berendezésére. ellátására gyűjtést szerveztek, s az, eredmény pénzben és más adományokban majdnem egymillió forint — Hol vagyunk már a »hőskortól«?! Öröm látni a tanintézeteket, kollégiumokat Sokan a fiatalok közül talán el sem hiszik, honnan indultunk. — Említette, hogy foglalkozott a munkás—paraszt gyerekek beiskolázásával. Napjainkban is téma ez, bár a fogalmazás megváltozott: összefogás a hátrányos helyzetű tanulók segítésére. Milyen hasonlatosságot lát az akkori és a mai feladatok között? — Az ötvenes években új értelmiséget kellett nevelni, mert hiszen vajmi kevés volt azoknak a szegénysorsú gyerekeknek a száma, akik a felszabadulás előtt tanulhattak. Most azért küzdünk, hogy a felvételi bizottságok elé minden tehetséges fiatal egyenlő eséllyel kerüljön. Nánási Imréné dr. »családtagnak« tekintette a tankönyvet. Sok-sok iskolát elvégzett, számos felelős beosztásban dolgozott 1959-ben elvégezte a iogtudománvi egyetemet. 1960 első naDjától a megyei bíróságon dolgozik. — Rengeteg segítséget kaptam a kollégáimtól. Sok tapasztalatot szereztem az ezt megelőző többi munkahelyemen is. Volt alkalmam megis- morni az embereket. Tizennyolc éve megszakítás nélkül a megyei nőtanács elnöke, 1958 óta tagja a megyei pártbizottságnak. S ahogy ő fogalmazta meg: amíg szükség lesz a mozgalmi munkáiéra, nem kopogtatnak be hozzá hiába Pintér Dezső számokkal illusztrálta, hogy az ellátás javítására, a szociális biztonság megszilárdítására fordított a társadalombiztosítási igazgatóság az 1968 évinél jóval nagyabb összeget. A fejlődést nagyszerűen szemlélteti az 1964. évi és a tavalyi adatok összehasonlítása: hat évvel ezelőtt 32, tavaly pedig 78 milliót költöttek családi pótlékra A táppénzre, illetve a gyógyszerre fordított összeg 1964-ben 31 és fél, illetve 41 millió forint volt, 1969-ben több mint 72 millió, illetve 70 millió. A statisztika szerint egy ipari biztosított évente átlagosan 5714 forint 14 fillér juttatást kap készpénzben és egyéb segély, orvosi, rendelőintézeti kezelés, kórházi ápolás, gyermekgondozási segély, szakszervezeti üdültetés és nyugdíj formájában. Ez meghaladja az országos átlagot. Hárommilliónál több recept Még kimondani is sok, hogy a múlt évben 1 483 315 napot voltak táppénzen a somogyi biztosítottak. Ez pedig több mint 4063 évet tesz ki! Így nem csoda, hogy 12 és fél millióval nőtt, s 72 milliót tett ki a tavalyi táppénz. Csillagászati számnak mondható a tavaly beváltott receptek száma: 3 739 730. Az állam 71 és fél milliót áldozott megyénkben a gyógyszer ára és a biztosítottak befizetései közötti különbség kiegyenlítésere. A gyógyszerfelhasználás februárban és áprilisban volt a legmagasabb, októberben és novemberben a legalacsonyabb. Gyors ügyintézés Tavaly havonta átlagosan 217 gyermek született, s így csaknem másfél millióval nőtt a terhességi és gyermekágyi segélyek költsége. Anyasági segélyre több mint kétmilliót adott az igazgatóság. Egyre népszerűbb a gyermekgondozási segély is. A múlt évben 3130 iparban dolgozó és ötszáztíz tsz-tag nő vette igénybe, s az állam 16 és fél millió forint segélyt utalt ki nekik. S ha már gyermekekről van-szó, ne feledkezzünk meg arról a 78 millióról sem, amelyet családi pótlékként kaptak a somogyi családok. Az ügyfelek 634 levelet írtak tavaly az igazgatóságnak. Hetvenkilencben felvilágosítást kértek, jogos panaszt pe- d’g hatvankettő tartalmazott. Ha nem volt szükség helyszíni kivizsgálásra, akkor hetvenkét óra alatt elintézték az , ügyeket az igazgatóság alkalmazottai. Mivel legtöbben táppénz- családi pótlék- és nyugdíjügyben kértek segítséget, elismeréssel nyugtázták a gyorsaságot L. G. A bútordoktor A fiatalember az asztalnál mellém. telepedett. Fejét sötét svájcisapka fedte. — Ne csodálkozzon — mondta. — Még nem merem levenni Valahogy szégyellem, hogy gyérül a hajam. Majd tíz év múlva. Akkor már mindegy lesz. — Nekem sincs okom a büszkeségre — Nézze — húzta hátra a sapkát, óvatosan, mint egy sűrűfogú fésűt. Előbukkant nagy, csontos homloka, melyre csak középen borult a göndör szálú, szőke haj. — S még csak huszonhat éves vagyok. — Talán a gondoktól — mondtam, mert ezen a banális mondaton kívül más nem jutott eszembe — Eh, dehogy. Nőtlen vagyok, a munkámat szeretem, jól keresek. Mi gondom lehetne — Biztosan az egyedüllét. — Miért erezném magam egyedül? Barátaim vannak, a rokonaim is itt élnek már Kaposváron. — Már? — Igen. Tizenkilenc éves voltam, amikor ide kerültem Kötéséről. Nővérem és bátyám akkor már itt dolgoztak. Aztán öcsém is ide került. Nyug díjba is innen fogok menni. — Hol lakik? — Albérletben. — Hogy ízlik a legényélet az albérletben? — Jól. Nem köt semmi, mindig a kedvemre tehetek. Esténként, vasárnap én főzök — a katonaságnál tanultam meg és nem sajnálok az ételből semmit. Nem úgy, mint a házasemberek, akik mindig gyűjtenek valamire. Szabad időmben bútorokat készítek. A szobámba. Polcot, szekrényt, asztalt. heverőt. Erre sem sajnálom a V>énzt és az időt. — Az asztalosmunka a hobbyja. vagy ez a mestersége? — A szakképzettségem asztalos, és a bútorraktárban dolgozom. — Mi a munkája?. — Az érkező bútorszállítmányok között sok a sérült darab. Megrepedt,, eltört az asztal lába vagy lapja. Megkarcolódott a szekrény fényezett felülete. Ezeket a műhelyben kijavítjuk. S ha a vásárlás után rejtett hibákat vesznek észre, akkor házhoz megyünk javítani. — Mennyit lehet keresni? — Havonta 2000—2200 között. — Szereti ezt a munkát? — Hát, ehhez értek, miért ne szeretném. Talán csak egy valami bánt. Mindig sérült bútorokat javítani ... Amit mások elrontanak, vagy ami mások hanyagsága miatt . sérül meg. Ügy érzem, mintha állandóan mások szennyesét takarítanám. Szeretnék néha újat is készíteni. Mindent beleadhatnék, és ha nem tudom tökéletesen elkészíteni, csak magamat okolhatom. — Tehát szeretne elkerülni innen? — Nem. Erről szó sincs. Munkatársaimat szeretem, jó velük együtt dolgozni. Barátaim is itt vannak. Nehéz lenne mér nekem új helyet megszokni — Ne haragudjon, még be sem mutatkoztunk. — Moór Lajos vagyok. Csupor Tibor MAI KOMMENTÁRUNK nem egyeníösdi Módosítottálc az 1969—1970- , re kötött vállalati kollektív szerződéseket. És miután az igazgató aláírásával hitelesítette a mérleget, megkezdték az év végi nyereségrészesedés kifizetését. Űj, helyileg szabályozott feltételek szerint, a dolgozók kategorizálása nélkül. Mit mutatnak az első tapasztalatok? Szükséges előrebocsátani, hogy nincs és nem lehel pénzosztás, amellyel mindenki egyformán elégedett. S ha azt is figyelembe vesszük, hogy a nyereségrészesedés mostani fizetésétől sokan a vezetők és a munkások közötti felosztási arány lényeges megváltoztatását, a különbségek kiegyenlítését várták, akár még úgy is fogalmazhatunk: közvéleményünk nyugodtan, megértéssel fogadta a helyileg kialakított módszereket és arányokat. Már a kollektív szerződéseket módosító vitákban, szűkkörű beszélgetéseken és. szakszervezeti taggyűléseken legalábbis részben sikerült megértetni, hogy a kategóriák eltörlésével automatikusan egy fillérrel sem nőtt a nyereség. A jövőben pedig csak akkor növekedhet az egész közösség és valamennyi dolgozó jövedelme, ha nem csökkentik, hanem növelik a munkában szerzett érdemek szerinti különbségeket a nyereségrészesedés felosztásánál. E helyes elv megértését, gyakorlatias elfogadtatását segítette, hogy szinte mindenütt növelték a törzsgárda anyagi megbecsülését, a vállalatnál eltöltött évek után fizetik a nyereségrészesedést. (Van, ahol ezenkívül a szokásos évi bérfejlesztés egy részét is automatikusan, eleve meghatározott feltételek sze- • rint a törzsgárda tagjainak juttatják.) Ezzel egyrészt mérsékelhetik az utóbbi időben megélénkült munkaerő- vándorlást a törzsgárda, soraiban. Másrészt ellensúlyozhatják a többnyire jól kereső új dolgozók és a vállalathoz hű törzsqárdatagok között támadt bérfeszültségeket. De a törzsgárdisták tokozott anyagi megbecsülése egyúttal oldja azokat a feszültségeket is, amelyek éppen a kategorizálás nyomán a vezetők és a munkások között éleződtek ki. A vezetők és a beosztottak közötti feszültség mérséklése szempontjából különösen fontos, hogy sikerül-e szakítani a kategorizálás hibás gyakorlatával. Vagyis, hogy következetesen, a végzett munka szerint és nem pedig mechanikusan, csupán a beosztások arányában tegyenek különbségeket a nyeresegré- szesedés elosztásánál. Sokfele bátran növelik a jövedelmi különbségeket az azonos beosztású' vezetők között. így a vezetők nem élveznek hivataluknál, beosztásuknál fogva anyagi előnyöket. A jól dolgozó vezetők meghatározott feladatok elvégzéséért és nem beosztásuknál fogva luipnak prémiumot, jutalmat, nagyobb év végi nyereségrészesedést. De megfelelő jutalom és nagyobb nyereség- részesedés illeti meg a kiemelkedő teljesítményt nyújtó munkásokat, beosztott alkalmazottakat is. Ezzel szemben anyagilag kell sújtani a rosszul dolgozó vezetőket., akik .az egész kollektívát csakúgy, mint beosztottaikat megkárosítják. Ahol viszont nem értik, hogy a szocializmus csupán a lehetőségekben, a munkában teremt, egyenlőséget és nem az anyagi javak elosztásában, ott rendszerint a felvilágosításon kívül a gyakorlattal is baj van. így például, ha tekintet nélkül a végzett munkára, a beosztást fetisizálják, frázisként hangzik a munka szerinti elosztás, a szocialista- bérezés. Mert ez is egyenlős- di — a vezetők között. Sajnos, nem ritka, hogy a korábbi prémiumátalányt, melyet idáig is a bérköltségek terhére fizettek, minden verető számára egyenlő arányban alapbéresítik. Gyakran még az irányító minisztériumok is a mechanikus gyakorlatot követték. Mindez nem ösztönzi a vezetőket kiemelkedő munkára, kezdeményezőkészségre, kockázatvállalásra. Inkább a középszerűséget erősíti. A dolgozók körében pedig joggal vált ki ellenszenvet, s nehezíti a szocialista bérezés elveinek megértését. Helyenként azzal veszik elejét a sértődöttségnek, a vitának, hogy a nyilvánosság teljes kizárásával, többnyire szubjektív alapon, osztják el a rendelkezésre álló összegeket. A dolgozókat közvetlenül éririftő kérdéseid, a kollektív szerződés 'elkonspirá- lása nem csupán törvénytelen, hanem fölöttébb káros gyakorlat is. A titkolózás, az intrika és a pletyka melegágya. A nyilvánosság, az érvek, ellenérvek nyílt összecsapása, a vita. a meggyőzés nemcsak megvéd, az ilyen hangulatkeltéssel szemben, és fórumot teremt a téves nézetek elleni küzdelemben, hanem egyúttal a vezetőt is segíti az igazságos, a tömegek számára érthető és elfogadható megoldások kialakításában. K. J. Megjelent az Ötközben jubileumi száma GAZDAG TARTALOMMAL, méltón népünk nagy ünnepéhez jelent meg az Ütközően jubileumi száma, áttekintést adva árról a negyedszázados fejlődésről, amely Somogybán és az itt élő emberek tudatában végbement. »Történelmi jelentőségére is gondolva mérföldkő volt az 1945-ös rügyfakadás: minden régi akkor végződött, s minden új akkor kezdődött el — olvasható a Népünk nagy ünnepén című írásban, amely április 4-nek, felszabadulásunk ünnepének állít emléket Jelentős teret szentel az ünnepi szám a felszabadító harcoknak: Nagy Árpád a nagyatádi, I. E. Golub a siófoki, Padi László a marcali, Kovács József a barcsi harcokról emlékezik meg. Megismerkedhetnek az olvasók Andrej Ivancsenko főhadnagy helytállásával, aki a Nagybajomnál folyó harcokban áldozta életét és érdemelte Itt a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Szerepelnek más szovjet katonahősök is: Szemion Fe- doszejev alhadnagy. Aiekszej Patyuhin őrmester, a »Nikíai gárdisták«, Fjodor Deneszjuk gárdista alhadnagy, a Szovjetunió Hőse. Valamennyien örökre bevésték nevüket népünk történelmének aranykönyvébe. Olvashatunk az Ütközően jubileumi számában — Káplár Adolf tollából — Fábián Béla partizánról, Tóth József egykori katonatisztről, aki társaival a németek ellen fordította fegyverét, Zácoi Tivadar, ma Balatonbogláron élő volt ejtőernyős partizánról. Kovács Imre partizán emlékeiről, Mautner József háborús élményeiről, Kisiván Imre aknaszedő és társai tevékenységéről Közli a szám Christh László tollából Balogh Istvánnak, a mauthauseni koncentrációs tábor 584-es számú politikai foglyának nagyszerű életútját, bemutatja Györffy Antalt, a Magyar Kommunista Párt somogyi szervezetének első titkárát. Dr. Kanyar József a megye mezőgazdaságának első lépéseit eleveníti föl. ÉRDEKES az a cikk is, amelyik a szocializmus építésének eddigi eredményeit és a további terveket ismerteti megyénkben — Lengyel László munkája —, s az, amelyik tanácsaink két évtizedes munkájáról — Kerekes Andrásné dr. — nyújt áttekintést. Varga Teréz a megye ifjúsági mozgalmának negyedszázadáról ír, Dombóvári László pedig a társadalmi. fejlődés, a különböző osztályok helyzetének alakulását ábrázolja Jelentős teret szentel a jubileumi szám Lenin emlékének. Suri Károly bevezetőjében arról ír, hogyan diadalmaskodott a lemnizmus eszméje Érdekes, egykori somogyi sajtóhíreket, cikkeket is közöl Leninről, majd Bíró Gyula írását arról a három esztendőről, melyet a kommunizmus országában tanulással töltött, miközben felejthetetlen élményekkel gazdagodott. Végezetül ismerteti az Ütközően ünneoi száma megyénk fejlődését, illetve az iqfi9. évi gazdasági, kulturális stb. eredményeket. HASZNOS az a könyvjegyzék-összeállítás is, amellyel a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár sietett a Lenin-ku- tatók és azok segítségére, akik a magyar munkásmozgalommal és a felszabadulási harcokkal foglalkoznak. SOMOGÍI KffiPLAP Péntek, IStífí raárins % I