Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-04 / 29. szám

VITA MONDJÁK EL A VÉLEMÉNYÜKET Nem lehet az ifjúság magatartását szélsőséges meg­ítélésekből általánosítani. A fia.tatság többsége becsülete­sen él, dolgozik és tanul, helyt­áll társadalmi életünkben. A cilkfcben föltett kérdésre, vajon képes-e a KISZ az ifjú­ság egész nevelését megoldaná, valamennyien egyértelműen mondhatjuk, hogy nem. Mi valamennyien felelések va­gyunk neveltetésükért, legyen az munkahely, iskola vagy társadalmi szervezet. Mégis elsősorban a családot emel­ném ki. Elsődlegesen ez a kö­telék felelős azért, hogy mivé fejlődik a későbbiekben az if­jú ember. Nem elég csak a lét- fenntartásról gondoskodni, a többit pedig átruházni iskolá­ra, munkahelyre vagy az egész társadalomra, hanem már fia­talon ki kell fejleszteni a gyermekben azokat az alapve­tő jéUemvonósokat, pozitív tu­lajdonságokat, amelyekre épí­teni lehet A negatív jelensé­gek többsége a nevelés terü­letén a családi kötelékekhez vezethető vissza. Sok igazság van abban: »amilyen a csa­lád, olyan a gyerek-«. Ha pe­dig ezt a megállapítást egy csit is elfogadjuk, akkor már­is kiindulópontot kapunk a nevelésihez. Valóban a szülők­nek, felnőtteknek kell első­sorban olyan példával élen járniuk a magánéletben, a munkában, a tanulásban a fia­talság előtt, amelyet lehet kö­vetni. Természetesen az emberré formálásban nem kis szerep hárul a munkahelyre, az isko­lára, a társadalmi és tömeg- szervezetekre. Hiszen életük jelentős részét itt töltik el, és az itt szerzett benyomások, ta­pasztalatok pozitív, de negatív irányban is hathatnak. Az if­júság megítélésében ne a kül­sőséget, a divatos öltözködést, a frizurát vegyük elsődlegesen alapul, hanem a belső tartal­mat. Ugyanakkor ne legyünk közönyösek sajátos problé­máik vagy éppen negatív megnyilvánulásaik iránt sem. ismerjük el tevékenységüket, értékeljük hasmos munkáju­kat, bíráljuk hibáikat, de ne lépten-nyomon, ne csak »le- teremtésekkel-«. A társadalmi élet valameny- nyi területén nagy lehetőség kínálkozik az ifjúság előtt, ez­zel azonban tudni kell élni. Tettekkel bizonyítsák ifjúsá­gunk életképességét. Céljaik megvalósításában legyenek ki­tartóak, hallassák szavukat a különböző fórumokon, mond­ják el a véleményüket. A tö­meg- és társadalmi szerveze­tekben képviseletük érdeké­ben ne legyenek felszegek. Lehet, hogy »szakmai« el­fogultsággal vádolnák, de az az érzésem, hogy a sportszer­vezetekben, tanácsokban, azok vezetésében megfelelő szám­mal képviselik a KISZ-t, csak éppen nem, vagy alig mond­ják el a fiatalok sajátos spor­tolási igényeit. Sajnos, még az alapszervezetükben se na­gyon. Ez is egyik oka, hogy például a KISZ-es lányok alig egytizede sportol. Ha igénylik a sportolást, akkor nem hi­szem, hogy a sportkörök a szervezeti élet normái szerint ne adnának örömmel lehető­séget. De az alapszervezeten belül is lehetőség nyílik erre. A szükséges anyagiakat tár­sadalmi munkavállalással, központilag is biztosítani le­hetne. A jó munka elismeré­séül ne csak magnókat, lemez­játszót, rádiót és televíziót kapjanak, hanem — arányosan — sportfelszerelést, hiszen ezt a fiúk és a lányok egyformán használhatják. Legyen a fiatalságnak példaképe. Ilyenben nemcsak a múlt, hanem a jelen is gaz­dag. Cselekedetükkel ne a látszatra, a feltűnősógre töre­kedjenek, hanem mindig a közösség javát szolgálják. Kisgyura Károly, MTS Járási Tanácsa, Marcali Határőrségbe n A katonaélet egész embert kíván, különösen vonatkozik a határőrökre, hiszen az ő éber vigyázatuk a mi nyugal munkát is óvja. A kemény tél különösen próbára teszi éf sok feladat elé állítja a határszéleken szolgálatot teljesítő két. Igen sokoldalúnak kell lennie a határőrnek, nem elég jól kezelni a fegyvert, lovagolni is tudnia kell, a sítalpon is biztosan kell megállnia. Sok gyakorlás, felkészülés előzi meg azt az időt, amikor először járőrszolgálatba mehet­nek. Képünkön: Határőreink figyelőállásban, valahol a ha­társzélen. A révészszobor a kikötőnél. »Forr é Savanyú víz Balaton p artyábul Szerentsés az ki itza minden nap kuttyábul Ha ebbül ihatik tzünik nyavajája, Ujjúi belső rétze, vidul tzeme, tzája,..« Kétszáz évvel ezelőtt írta ezt a reklám versikét egy költői hajlamú ügyvéd, akit megra­gadott Balatonfüred szépsége, hangulata. Füred télen is kü­lönös varázzsal várja az ideér­kező. gyógyulni kívánó embe­reket. A gyógytér, a park, a sé­tány hatalmas fái, hársak, nyárfák, fenyők, tiszafák, a kí­naiak szent fája, a legyezőfa, a Japánból hozott zörgőfa és a többi különleges fa fogja fel és csendesíti sejtelmes zúgás­sá a Bakonyból érkező vad sze­leket ... E fák alatt történelmünk sok nagysága sétálgatott. A re­formkor idején itt, Füreden ta­lálkozott Széchenyi, Deák, Klauzál, és itt nyitották meg 1831-ben — Kisfaludy Sándor volt a kezdeményezője — az első magyar nyelvű színházat. Ez nemzeti ünnepnek, jelentős győzelemnek számított a bécsi udvar és az őket támogató fő­urak fölött. A SZOT-szanatórium és a SZOT művelődési ház közötti fedett folyosón márványtábla jelzi, hogy e helyen állt az 1870-ben lebontott füredi kő­színház. Mellette emléktáblák sora őrzi azoknak a nevét, akik Füred vendégei voltak, vagy a Túl a megyehatáron Gyógyulást keresők paradicsoma Baiaton-kultusszal kapcsolato­san kiemelkedőt alkottak. Garay János emléktáblája nyitja meg a sort a »Kis füre­di Pantheonnak« nevezett fo­lyosón, aztán Czuczor Gergely, Ady Endre, Krúdy Gyula, Eöt­vös Loránd, Pálóczi Horváth Ádám, Berzsenyi Dániel, Vö­rösmarty Mihály, Csokonai Vitéz Mihály, Madarász Emil és Szabó Lőrinc nevét olvas­hatjuk. Jókai Mór is gyakori vendé­ge volt a fürdőtelepnek, itte­ni villájában — ma ez az épü­let Jókai Múzeum — írta az Aranyembert. A nagy mese­mondónak és hitvesének. La­borfalvi Rózának sok-sok hasz­nálati tárgyát őrzi ez a mú­zeum. A füredi vén fák alatt sok­szor tanulta szerepeit Blaha Lujza. E helyen most egy pad áll, reá emlékezve pihenhet­nek meg itt a sétálgatok. Vil­lájában üdülő működik. Európai tanulmányútja so­rán Bécsben betegedett meg, onnan jött Füredre gyógyíttat- ni magát 1926-ban Rabindra­nath Tagore, a nagy hindu köl­tő. Gyógyulásának emlékére fát ültetett, és egy kis verset írt erre az alkalomra: »Ha nem vagyok többé a földön, óh fám, Susogtasd tavasszal megújuló leveleidet Az erre vándorlók fölött: A költő szeretett, míg élt.« Saját kezűleg ültetett fáján kívül szobor és sétány őrzi emlékét, s ennek közelében te­rebélyesedik egyre hatalma­sabbá Salvatore Quasimodo fá­ja is, amelyet a Nobel-díjas olasz költő 1961. júniusában fü­redi látogatásakor ültetett Hivatalosan 1772-ben nyilvá­nították gyógyfürdővé Bala­tonfüredet, de a fürdötelepen és környékén feltárt építészeti maradványok arról vallanak, hogy az első fürdővendégek a rómaiak voltak. »Szívbetegek Mekkája« — így emlegetik és dicsérik országszerte, de kül­földön is savanyú vizes, szén­savas forrásait, melyek az egy­kor működő vulkánok marad­ványai. A Kossuth Lajos-for- rásnál kora reggeltől késő es­tig látni embereket, akik jó­ízűen kortyolgatnak, s viszik üvegekben, korsókban a forrás gyógyító hatású vizét. Balatonfüredet egyformán javasolják vér keringési zava­rok, szív-, valamint idegrend­szeri betegségek, testi, szelle­mi kimerültség orvoslására. Természetes szénsavas für­dője. levegője egyaránt ked­vező hatású, s nem véletlen, hogy Balatonfüredet, mint egy hatalmas szanatóriumot emle­getik. Ilyenkor télen a csendet rit­kán töri meg a kora tavasztól a késő nyár végéig tartó zson­gás, amely velejárója a na­gyobb üdülőhelyeknek. De azért a korcsolyázó, fakutyázó vagy jégvitorlázó vendégek vi­dám kiáltása messzire hallat­szik a befagyott kikötőből. S ha a modern, hatalmas hote­lek: az Annabella, a Marina nincsenek is nyitva, üdülők, szállók sokasága várja télen a vendégeket. Az egykori Horváth-ház, amely a nyár végi Anna-bá- loiu'ól lett híres, ma üdülő. A szívkórházhoz több szanató­rium is tartozik. A Grand Ho­tel helyén a SZOT-szanató- rium áll. A Béke, az Arany Csillag és a többi szállóban, üdülőben is sok száz új beteg keresi — két-három hetenként váltva egymást — gyógyulását. Tatai bányász, tiszadorog- mai tanítónő, pesti fonónő és más munkaterületeken dolgo­zók pihennek, üdülnek, gyó­gyulnak Füreden. S köztük ta­lálni Olaszországból érkező fia. talt, vietnami asszonyokat, fér­fiakat. akiket betegtársaik ba­rátsága, szeretete is segít a gyógyulásban. Hetenként egyszer a SZOT művelődési házban találkoz­nak Balatonfüred vendégei. Ahol nyaranta az Anna-bálo- kat rendezik, ott télen gyó­gyulni vágyók ismerkednek és búcsúznak egymástól. Vala­mennyien azzal a tudattal tá­voznak, hogy sokat segített rajtuk is a víz, a levegő, csodá­kat mesélnek a szénsavas für­dő hatásáról, a vak masszőr kezének ügyességéről, az orvo­sok lelkiismeretességéről, az imjekciókúrák eredményeiről. Szinte kivétel nélkül megfo­gadják. hogy a jövőben az or­vosok tanácsai szerint kímélő életet élnek majd... És emle­getik Berzsenyi Dánielnek a füredi kútról írt felejthetetlen szép sorait: »Így adta vissza életadó ered Oh, kútfő! nekem az életet és reményt Így ébredék fel, így ölelt meg Partidon új öröm, új rokon kéz...« Szalai László Téli álmát alussza az Annab ella Hotel. „Tavasszal nyílik a gyöngyvirág“ Először körül se mert néz­ni. Mindig így volt evvel, ha idegen emberekkel teli helyi­ségbe lépett. Kellett neki ép­pen ezt a forgalmas eszpresz- szót választania! Már dühös volt magára. Befarolt az egyik asztalhoz, gyorsan leült, és védekezésként a tolakodó te­kintetek ellen újságja mögé bújt. A cigarettafüsttől nehéz levegbőben zene úszkált. Sö- rényes fiatalok vitatkoztak szenvedélyesen gesztikulálva. Rendelt egy duplát a bóbita felszolgálólánynál, aki hide gen nézett rá porcelánszemei- vel. Futni szeretett volna in­nen, de nem akarta vállalni o kockázatot, hogy távozásával ismét felhívja magára a fi­gyelmet. A kezében tartott új­ság volt a jel. Egy tavalyi Képes Újság Darvas Ivánnal i címoldalon. Az öregember az arcát simogatta: sima j volt. Egy kétforintost is csúsz- ! iatott a borotválásért a fitos j orrú fodrászlány kezébe. A j 'raja fehér volt, csak itt-ott :ürkítették sötétebb foltok, lozták a feketét. Lassan kor- fyolgatta, a szíve mégis dil- bögni kezdett, mint egy rossz motor. Vén korára apróhirdetést adott fel. Elképzelte, hogyan röhög majd rajta a májba jós Sperber a hatodik asztalnál. Vagy a kis Tengerdi. Nem szerette a hivatalt, de nem tu­dott meglenni nélküle. Maga sem tudta, hányadán is állt a munkahelyével. Amikor óvotosan kikukucs­kált az újság mögül, először alig látott a füst-ködtől. Csu­pa fiatal. Nyerítenek, mint a ■sikók. És a mozgásuk is tlyan: zabolátlan, vad. Egy lány ült a szomszédos :sztalnál. Barna, fiús haj ke­retezte vékony arcát. Gyor­san elkapta róla a tekintetét, de még látta, hogy a lány el­mosolyodik. Egy kicsit bát­rabb lett: kis idő múlva újra arra fordította fejét, mintha csak véletlenül tenné. A lány nyugodtan nézett vissza rá, rezzenés nélkül. Érezte, hogy ■l forróság hullámokban önti il, kiül az arcára. Kicsit ki­húzta magát ültében. Meg­nyalta a száját, mint a fény­képezés előtt szokta gyermek­korában. A lány húszéves le­hetett, ezt hamar megállapí­totta. No, azért még ő is innen van a hatodik x-en. Ha így kihúzza magát, ötvennek sem látszik. Égő arccal fordult a lány felé, leplezetlenül bámulta, akadó lélegzettel. Ügy érezte a lány szeméből is láthatatla szikrák pattognak feléje. Akkor megállt az asztalnál egy rókaprémes kabát. Fölöt­te párnás arc, tollas kalap. Szürkés haj buggyant ki aló­la. — »Tavasszal nyílik gyöngyvirág«? — kérdezte r rókaprémes kabát. — Gondol­tam, hogy ön lehet az. A hir­detésre jöttem. A hang zavart volt, nem olyan, amilyet egy rókapré­mes kabáttól várni leheteti volna. Az öregember a szék­re mutatott: — Tessék leülni — tie a szeme még mindig a lányon járt. Ilyen kellene neki! Ilyen szelíd, ilyen bárányte­kintetű! A rókaprémes kabáton nem múlt el nyomtalanul az idő. vasfogának apró harapásait rajta hagyta, s ezt a gondos karbantartás sem tudta lep­lezni. — Igen — krákogott a; "/regember. — Igen. »Tavasz- szál nyílik a gyöngyvirág.« Akkor talán beszélgessünk ... Igen. Hallgattak. A rókaprémes kabát zavartan, a férfi másra gondolva. — Talán meg kellene is­merni egymás körülményeit. Két ilyen öregember már... — próbálkozott a rókapréméé a bői. Az öregember, mint az át­lóból ébredő vakkantott gyet: — Igen! Ezt kellette .. . A lány profilját figyelte a szeme sarkából. Kissé sza­bálytalan, izgató profil volt. Iz öregember hirtelen a rő- raprémes kabáthoz fordult: — Azt hiszem, őszinte lehe­tek kedves asszonyom. Az igazság az, hogy önt megelőz­ték. Sajnálom, kérem .. . A hangja fiatalosan csen­gett. Egy pillanatra égette a kimondott hazugság, elfor­dult. Nem is vette észre, mi­kor ment el a rókaprémes ka­bát. A lány csak egyszer nézett rá, de pillantása továbbsik- Lott, egészen a hideg fényű vurlitzerig. Pár perc múlva egy hosszú sörényű csikó jött oda hozzá. Vidáman nevetgél­tek. Nem érzett csalódást. Már a higanygőzlámpák alatt járt, még akkor is a lány arcát lát­ta maga előtt. Motyogott, megállt, aztán újra továbbin­dult. A sarkon összehúzta mellén a mgykabátot. toké László SOMOGYI NÉPLAP Szerda, Unt. február 1 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents