Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-28 / 50. szám

Tito nőm vállalta a „közvetítést ff ff Belgrádiban nyilvánosságra hozták Mirko Tepavac ju­goszláv külügyminiszternek a szudáni távirati iroda számá­ra adott nyilatkozatát. A külügyminiszter szerint Addisz-Abeba-i találkozásuk­kor Tito jugoszláv elnök kö* zöltoe Rogers amerikai kül* ügyminiszterrel, hogy nem kíván közvetítő szerepet vál­lalni az Egyesült Államok és az arab országok között, »de nem hárította el, hogy továb bi erőfeszítéseket tegyen a probléma rendezése érdeké­ben«. A közel-keleti válságról szólva, a jugoszláv politikus hangsúlyozta: »Elfogadhatat­lan bármifajta törvényesítése a hódítók jogainak, hogy megtartsák azt, amit erővel szereztek meg. A jugoszláv külügyminisz­ter egyébként támogatásáról biztosította a Palesztinái nép harcát. Más kérdésekre válaszolva Tepavac a Szovjetunió és Jugoszlávia viszonyát úgy jel­lemezte, hogy az sikeresen fejlődik. (MTI) Pompidou amerikai körútja Protokolláris pompa és hideg fogadtatás az MTI tudósí■ DIÁKTÜNTETÉSEK EGYESÜLT ÁLLAMOK Az Egyesült Államok számos fői-kóláján kiújultak a zavar­gások. Képünk Buffalúban, New York állam egyetemén készült: sisakos rendőroszlagok néznek farkasszemet a tün­tető diákokkal, (Képtávírón érk. — AP—MTI—KS) OLASZORSZÁG Kis Csába, ;ója jelenti: Franciaország politikája el­leni tüntetések fogadták teg­nap — a hivatalos tárgyalá­sok befejezte után — San Franciscóban Pompidou fran­cia köztársasági elnököt. Az elnök beleegyezett abba, hogy találkozik helyi zsidó szerve­zetek vezetőivel a közel-keleti kérdés megvitatására. Előzőleg szállodája közelé­ben rendeztek Izraél-barát tüntetést, amelynek részvevői tiltakoztak francia repülőgé­pek Líbiának történő eladása ellen. A francia köztársasági el­nök washingtoni tárgyalásait általában úgy ítélik meg az amerikai fővárosban, n;int kí­sérletet az álláspontok tisztá­zására. A francia elnök határozot­tan Washington tudomására hozta, hogy Párizs a közel- keleti politikát saját ügyének tekinti, és nem hajlandó azt zz amerikai érd ekeknek és elképzeléseknek megfe élőén módosítani. Állásfoglalásaiban — megbízható értesülések szerint — elutasította azt az amerikai érvelést, hogy a Szovjetunión múlik a közel- keleti problémák rendezése. Jellemző, hogy sem a New York Times, sem több más amerikai lap nem foglalkozik első oldalon a tárgyalások be­fejeztével és csak röviden ér­tékeli azokat Az amerikai sajtó jórésze szinte többet foglalkozott Ma­dame Pompidou szoknyahosz- szával (az új divatirányzatnak megfelelően »midi«-t, térden alul érő szoknyát viselt), mint a politi'.uzi tárgyalások lénye­gével — mondotta erről a francia elnök, kíséretében lé­vő újságírók egyike. • • * A Zycie Warszawy New York-i tudósítást közöl Pom- ->idou amerikai látogatásáról. A tudósító m‘>'ri«gvzi, hogy •n kongresszus hideg fogadta­tásban részesítette a vendég­nek a közel-keleti kérdésről kifejtett nézeteit.« A látogatás zavart és ide­gességet kelt — írja a tudósí­tó. — A hivatalos körök egy­részt protokolláris pompával és mosollyal próbálják ellen­súlyozni a véleményeltérése­ket és a hideg fogadtatást, amelyben a közvélemény egy részié részesítette Pompidout Másrészt igyekeznek nyomást gyakorolni a francia vendég­re, hogy engedményekre, az amerikai kormány érdekeinek megfelelőbb politika folytatá­sára késztessék. (MTI) Rudé Právo fi és a tagkönyvcserérü SsASßa! O I A párt .és a párttagok kap- solatairól és a CSKP szoclá- lis összetételéről ír a Rudi Právo tegnapi szá -áb'n Vac­lav Hájék, a CSKP központi ellenőrző és revíziós bizottság:: cseh irodájának elnöke. Megállapítja, hogy amíg UUö-ban a párttagság 57.7 szá- 'gálát felületes végrehajtása zaléka volt munkás, addig 1549-ben, a IX. kongresszus idején ez a szám 45 százalék- ra csökkent. A kedvezőtlen fo­lyamat tovább tartott: 1985­ben a munkásság aránya 33, és a tragikus 1983-as év elején már csak 30.4 számlák volt. 1947-ben a párt 1 39° 091 tag­gal rendelkezett. 1948 vég rí számuk már 2 535 243-ra emel­kedett. Az új tagok je’entős ré­szének a párttal va’ó kapcso­lta azonban nem volt egyér­telmű. némelyek más politikai oÍrtból léptek át, mások kon­junkturális okokbó1 kérték fel­vételüket. 1948 után a mun­kásosztály összetétele is meg­változott. Munkaruhát öltött több tízezer volt kisebb és na­gyobb vállalkozó, kapitalista, kulák, a volt burzsoá államap­parátus tagjai és gyermekei. A párt ezért bevezette a tag. jelöltséget, két tagfelülvizsgá­latot hajtott végre, s bizonyos időre fel=;gg?s"tette a tagfel­vételt. 289 690 személy távozott ezek során a pártból, de a vizs­miatt sok ingadozó elem ma­radt továbbra is a CSXP-ban. Az utóbbi évben az alap- szervezetek és az egyes kom­munista kapcsolatokra jellem­ző volt ez elnéző magatartás a nem marxista nézetekkel és a passzivitással szemben. 1968- ban a szervezeti szabályzat tö­meges megsértésének idején csupán 1966 pártbüntetúst szabtak ki, és 462 tagot zártak ki. — A ta gkönyvcsere — írja Háj ok — fontos eszköz a tag­ság aktivizálásában és szoriá- l’s összetétel ének szabályozásá­ban. Ha minden kommunista a párt szilárd tag'a lesz. s át­hatja a párt iránti személyes felelősség tudata, akkor a CSKP egységes és hatalmas társadalmi erővé válik. Goodell vizsgálatot követel Leszerelési és fegyverkezési problémák az amerikai kongresszus előtt A római diáktüntetések során egy sebesült diákot társai szállítanak el a helyszínről. Egyikük nemzeti lobogóval kíséri a menetet. (Telefoto: AP—MTI—KS) Az amerikai képviselőház j külügyi bizottsága ezekben a napokban vitatja meg az Egye­sült Államok leszerelési és fegyverzetellenőrzési hivatalá­nak költségvetési javaslatát, amelvet Gerard Smith, a hi­vatal vezetője terjeszt elő. _[ Nixon elnök ebből az alka­lomból üzenetet intézett a kongresszushoz, és kifejezte azt a reményét, hogy a stra­tégai fegvyerek korlátozásáról a Szovjetunióval folyamatban levő tárgyalások sikeresek lesznek. Az elnök az üzenet­ben megállapítja, hogy a múlt év végén kezdett tanácskozá­sok mindkét ország érdekeinek mezeidnek. 1 Az úgynevezett SALT-tár evalások egyébként ánril's 16-án folytatódnak Becsben. Gerard Smith, a leszerelés: és fegyverzetellenőrzési hiva­tal vezetője a képv’'sri őház külügyi bizottsága előtt el­hangzott előterjesztésében azt állította, hogy az a rakétael­hárító védelmi rendszer, mely­nek kiépítését a Nixon-kor- mányzat szorgalmazza, nem fogja befolyásolni a megegye­zést a Szovjetunióval. A Ni- xon-kormányzat — mint is­meretes — az ABM rakétael­hárító rendszerek bővítését kívánja megszavaztatni a kongresszussal, amelynek egyes tagjai viszont — élükön Mansfield szenátorral — hang­súlyozzák, hogy a javasolt in­tézkedés a fegyverkezési haj­sza fokozódásához fog vezetni. Kongresszusi vizsgálatot kö­vetel Charles Goodell republi­kánus szenátor arról az újabb vietnami tömeggyilkosságról, amelyet az amerikai tenge­részgyalogosok követtek el február 19-én Sont Hang dél­vietnami faluban. A saigoni jelentések szerint egy tenge­részgyalogos járőr tagjai 11 nőt és öt gyermeket öltek meg. Ugyancsak vizsgába tot köve­tel a szenátor egy másik tö­meggyilkosság ügyében, amelyről James Henry volt katona számol be egy új fo­lyóirat, a Scanlan első számá­ban. Erre a mészárlásra Cau Lau falu közelében került sor — 1968 eleién — és az áldoza­tok száma 19. A Pentagon szóvivője azt mondotta, hogy erről az eset­ről »nincs tudomásuk«. A Pentagon egyébként kö­zölte, hogy »nem rendelkezik olyan adattal«, amely szerint amerikai katonák 1969 elején Quang Ngai tartományban pol­gári személyeket öltek volna meg. Erről a mészárlásról a viet­nami hazafiak közlése nyo­mán a Women Strike for Peace elnevezésű amerikai békemozgalmi szervezet tagjai adtak hírt, és Goodell ugyan­csak kongresszusi vizsgálatot kért. (MTI) A flamand-vallon ellentét Belgiumban MUKpssaq n«mzaeis«ai meqo-uía»» Varrtait ED v""on (francit nyelvű) Kétnyelvű Most ég Vegyit Mattág Kémet < 80 km Pénteken hajnalban a ró­mai rendőrség megtisztította a római egyetem jogi, kémiai és irodalmi fakultását azoktól a baloldali diákoktól, akik a ked­di zavargások óta megszállva tartották azokat. Később több mint ezer diák vonult az egyetem bejárata elé. Bejelentették, hogy hét­főn a munkásokkal karöltve tüntetést szerveznek, tiltako­zásul a rendőrségi beavatko­zás ellen. SPANYOLORSZÁG A madridi műszakig főiskola 600 hallgatója tiltakozó gyű­lést tartott három társuk letar. tóztatása miatt, akiket azért tartanak fogva, mert felleniek az ellen, hogy rendőrök tar­tózkodnak az iskolában. A barcelonai egyetemen már három hete bojkóttálják az ok­tatást az antidemokratikus oktatási rendszer elleni tilta­kozás jeléül. A madridi egye­tem gazdasági és filozófiai ka­rának hallgatói már második hete nem látogatják az előadá­sokat Vasarnag az urnákhoz já­rulnak a szomszédos Ausztria polgárai, hogy megválasszák a Nemzeti Tanács 165 képviselő­iét. Rövidesen eldől tehát, hogy a következő négy esz­tendőben milyen kormány áll majd Ausztria élén. Legutóbb 1966. március C-án adták le voksukat a sza­vazók. Akkor némi eltolódás következett be a keresztény­demokrata Néppárt javára, a. szociáldemokraták hátrányá­ra. Ez élég volt ahhoz, hogy véget érjen a két évtizedes »fekete-vörös nagykoalíció«, a‘ két párt hosszan tartó koa­líciós együttműködése. (Az osztrák sajtónak ebben a szó- használatában a vörös némi túlzást jelent, hiszen a szocia- 1 istákat legfeljebb rózsaszínnel jellemezhetnénk...) A most le­lépő parlamentben a Néopárt- nak 85 képviselője, tehát vi­szonylag biztos abszolút több sége volt, míg az ellenzékbe szorult szocialisták 74, az ugyancsak oppozíciós szélső­jobboldali szabadelvűek hat mandátummal rendelkeztek. Négy évvel ezelőtt az akko­ri eredménveket mérsékelt jobbra tolódásként értékelték, főként belpolitikai tekintet­Választások Ausztriában ben. A kormányzásban az egy- párti kabinettel jelentős for­mai változás történt, tartalmi­lag azonban nem történt alap­vető módosulás. A Néppárt erősen fiatalított, igyekezett dinamikusabb képet mutatni, átvett egynémely szociaVsta jelszót. A szociáldemokraták ugyanakkor a jólnevelt ellen­zék szerepét töltötték be, s nem tudtak kidolgozni egy va­lóban baloldali alternatívát, vá’asztási lehetőséget. Imtria igazán nagy prob­lémáira, így például a külföl­di tőke fenyegető behatolásá­ra, a társadalmi és gazdas'g1 reformok szükségességére tu­lajdonképpen egyik nagy párt sem tudott kielégítő megoldást javasolni. Néhány hónappal ezelőtt — a közhangulat hullámzása kö­vetkeztében — úgv tűnt, hogy a választásokon előretörnek a szocialisták. 1967—68-ban bi­zonyos visszaesés, gazdasági nehézségek tették próbára az országot. A közbeeső tartomá­nyi választásokon a Néppárt mindenütt jelentős szavazat­veszteségeket szenvedett. A nyugat-európai konjunk­túra azonban kedvezően hatott Ausztria gazdaságára is, jólle­het a nyugat-európai, fejlett iparú tők. 's országok közül itt a legalacsonvabb a bérszínvo­nal, növekedtek az adóterhek, s a drágulások olyan alapve­tő cikkeket is érintettek, mint a kenyér. Alapjában véve azonban a helyzet kiegyenlítő, dött, s a vá'asztások nyíltnak ígérkeznek, kétesélyesek. A politikai kommentárok máris számba vették a külön­böző lehetőségeket. Elvben le­hetőség van arra, hogy a Nép­párt megőrizze abszolút több­ségét, de ennek gyakorlati va­lószínűsége mégsem látszik túlságosan nagvnalk. Némi néppárti hanyatlás esetm 'ugyancsak elvben) mód nyíl­hatnék egy néppárti—szabad­elvű polgári kiskolíció létre­hozására. Ez azonban á' talános eüenáliásba ütközik. Az oszt­ják nagytőke is tart attól, hogv az ilyen jobbra tolódás kiélez­né a belső szociális feszültsé­get, jelentősen fokozná a belső nehézségeket. Súlyos külpoliti. kai tehertételt is jelentene, hi szén a nyugatnémet NPD-vel sok tekintetben rokon szabad­elvűek bevonása a kormányba összeegyeztethetetlen lenne az osztrák semlegességgel. Ha a SZOC a’islák - ez az ál­talános vélemény — legalább 79 mandátumot megszereznek (de talán kevesebbnél is), fel­újítják a nagykoalíciót. Ebben az esetben a négyéves néppárti kormányzás után ismét a két nagy párt együttműködése, s egyben belharca jellemezné az osztrák politikai életet. Az Osztrák Kommunista Párt vasárnap valamennyi vá. ’asztókerületben elindítja je­löltjeit Nem valószínű, hogy a viszonylag kicsi, s az utóbbi időben belső problémákká1 küzdő párt bekerülhessen a parlamentbe, de szavazatait mégsem tartja »elveszettek­nek«. A kommunistákra adott szavazat ugyanis annak kife­jezését jelenű, hogy a két nagy párt politikai—aritmeti­kai játékai helyett valóban alapvető változásokat kíván­nak Ausztria gazdasági és tár­sadalmi életében. Évek óta visszatérő belpoli­tikai válságok okozója Bel­giumban a flamand és vallon lakosság ellentéte. A nemrég nyilvánosságra hozott tör­vénytervezet, amely kulturá­lis autonómiát biztosít Bel­gium flamand, francia (val­lon) és német nyelven beszélő lakosainak és rendezi a fővá­ros kétnyelvű lakosságának helyzetét, a nyelvi viszály megoldását ígéri. A nyelvi ellentétek Belgium esetében is gazdasági ellenté­teket takarnak. Belgium déli, francia nyelvű tartományai­ban alakult ki az á nehéz­ipari körzet, amely hosszú időn át az ország rangját biz­tosította a világ ipari terme­lésében. Az itteni bányáit -szolgáltatták az ipar akkori­ban legfontosabb, energiahor­dozóját, a szenet. A szén visz- szaszorulása (a II. világhábo­rú után 30 millió tonnáról 1968-ig 14.8 millió tonnára esett vissza) és a hagyomá­nyos iparágak lassú fejlődése az országrész gazdasági súly­arányának csökkentését jelen­tette. Ezzel szemben az északi tartományok, ahol az ipar ed­dig alárendelt szerepet ját­szott — Antwerpen környékét tői eltekintve — az utóbb1 év­tizedben nagy fejlődésen men­tek keresztül. Az import — kőolajon és — földgázon ala­puló vegyipar és más, mo­dem, gyorsan fejlődő ipar­ágak megtelepülésével jelen­tős eredményeket értek el, és megfordult a munkaerő-ván­dorlás iránya is. Az eddig háttérbe szorult flamandok ezek alapján harcot indítottak jogaik bővítéséért és a fran­cia nyelv térhódítása ellen. Különösen nagyok az ellen­tétek Brüsszelben — az ere­detileg flamandok lakta terü­leten fekvő, ma azonban 80 százalékban franciául beszélő fővárosban. 2 SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1970. február 28.

Next

/
Thumbnails
Contents