Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 27. szám

A karádi kabátok Három kilométert kell meg­tennie a karádi állomáson le­szálló utasnak, hogy a faluba érjem. Ha szerencséje van, al­kalmi járművel, ha nincs, gyalog. Az első házak láttán nem kedvezőek a benyomá­sok. Klárádon ugyanis nincs a falu szélén a manapság meg­szokott, nagy alapterületű, bőségesre méretezett »villane­gyed«. Itt még a néhány év­tizeddel korábbi építkezés a divatos: téglafal betétekkel erősített tömésfalak. Az alap- terület sem nőtt jelentősein. Jellegzetes mezőgazdasági te­lepülés. Tóth Ferenc Vb-titkártól hallom: — A község lakossága há­romezer körül van. A férfiak közöl sokan ingáznak, mások a termelőszövetkezetben dol­goznak. Az asszonyokat a háztartás köti le, de az álla­mi gazdaság, az erdészet is foglalk*-:tí>t női munkaerőt. A gépesítéssel azonban mind többen válnak fölöslegessé a termelőszövetkezetben, és megnöveled tek a családon belüli igények is: az asszo­nyok szintén dolgozni szeret­nének. Ezért telepítette ide a Május 1. Ruhagyár ezt a részlegét. — Tehát nincsenek az üzemben munkaerőgondok? — Rendszeres a túljelentke­zés, A nyolcórás munkaidő, az állandó kereset és a szo­ciális ellátás nagy vonzerőt gyakorol a község asszonyaira — Milyen előzményei vol­tak Karúdon az üzemtelepi tétnek? — A felszabadulás előtt sok szabó működött a községben, így a szakmunkásgárdánk helybeli. 1956-ban a Kaposvá­ri Mértékutáni Vegyesruhá­zati Vállalat egy kis egységet telepített ide, amelyben hu­szonöt ember dolgozott A je­lenlegi üzem tizenegy évvel később létesült & hajdani községháza épületében, a fel­számolt szolgálati lakások he­lyén. Amíg a faluban fölösleges munkaerő van, fejlesztünk. A közaégfejlesztési alapból új irodát szeretnénk létrehozni, s akkor a községi tanács jelen­legi helyiségeit is a gyár ren­delkezésére tudjuk bocsátani. A megyei tanács egymillió fo­rintot szánt iparfejlesztésre. Ha megkapjuk, emeletráépí­téssel bővíthetjük az épületet. Végigjárom a kis üzemet. Kalauzom Sostai József te­lepvezető. A gyár budapesti központjából gépkocsin szál­lítják a kiszabott kabát:''szé­két. Itt varrják össze — a műszaki előírásoknak megfe­lelően —, s a kész kabátok ismét a fővárosiba utaznak. Mielőtt a nagy teljesítmé­nyű gyorsvarrógépak alá ke­rülne a laminált (szivacsra ragasztott szövet) anyag, há­rom-négy darabot úgyneve­zett próbavarrással készítenek el. Éltkor derülnek ki a var­rás során jelentkező esetleges nehézségek. A próbavairást végzők műszakon kívül, tizen­két forintos órabérben dol­goznak, s e munka tapaszta­latait a szalagom hasznosítják. — Három éve működik a gyár karádi telepe. Milyen volt az indulás? — Először kéthetes tanfo­lyamot tartottunk. Utána be­vezettük a lépcsős normát, amely a budapestinek csak hatvan százaléka volt. A töb­bit bérkiegészítés címén fi­ziette, ki a vállalat. Ma már ugyanaz a normánk, sőt a ju­bileumi munkaversenyben azonos esélyekkel indulunk. A helyi iskolának televíziót és liót varrógépet adtunk arra gondolva, nem árt, ha a gye­rekek már az iskoláiban sze­reznek bizonyos jártasságot a gépek kezelésében. Kell az utánpótlás, hisz a jelenlegi létszámot háromszorosára sze­retnénk duzzasztani. ÖT ÉVE EGYÜTT... így dolgozik négy falu közössége Nyári Pál. Körülbelül egy évvel ezelőtt ott voltam a zárszámadó köz­gyűlésükön. A művelődési ott­hon nagytermében potonyi, szentbor bási, lakócsal és tót­újfalui szövetkezeti gazdák ül­tek együtt. A magyar szó ke­veredett a horváttal, öröm és megnyugvás tükröződött az ar­cokról. Akkor is, mint annyi évben már szép eredmérve’-ről adtak számot a tótújfalui Drávamenti Egyetértés Ter­melőszövetkezetben. Az idén egy nappal az ün­nepi alkalom után találkoz­tunk a régi is­merősökkel. Előző nap hir­dették ki a gazdálkodás mérlegét Ez volt az ötödik olyan összege­zés, amikor négy község la­kóinak közös eredményeiről számolt be a vezetőség. Lá­togatásunknak az volt a célja, hogy összehasonlítást tegyünk. 1964-ben még önállóan gazdál­kodott a négy tsz, 1965 óta jár­ják együtt ezt az utat Azokkal beszélgettünk, akik ott voltak az Indulásnál, s ma, amikor megvonják az egyenleget, egyúttal az akkori elhatározás helyességet is bizonyítják. Akiktől az újságíró az össze­vetést kérte: Nyári Pál tsz- elnök, Filip Márk, a négy köz­ség pártszervezete csúcsveze­tőségének titkára. Horváth András főkönyvelő, László Elemér agronómus és Tolnai József, az ellenőrző bizottság elnöke. — Az összefogás tulajdon­képpen már azzal kezdődött, hogy Lakócsa és Tótújfalu 1962-től 1965-ig — ugyan még önálló tsz-ként — közös elnök irányításával gazdálkodott. Hatvanötben egyesült a négy gazdaság, közülük Potony mérleghiánnyal lépett a kö­zösségbe. Azonban a mai álla­potokhoz képest, nyugodtan mondhatom, mindannyian sze­gények voltunk. A szegénysé­get persze nem úgy kell ér­teni, hogy nem volt mit oszta­ni. Ilyen gondunk nem volt. A fejlesztés, a korszerű beruhá­zások megvalósítása, az eszkö­zök kihasználása volt az, ami a kis gazdaságokban nehezen ment. És ez persze kihatott a termelésre is... A tótújfalul tsz 1096, a la­1964 Tótújfalu 4,6 millió Lakócsa Potony Szentborbás 4,3 millió 2.8 millió 1.9 millió kócsai 1850, a potonyi 1421, # szentborbási 570 hold szántó­val rendelkezett az egyesülőd előtt, 1964-ben. Érdemes meg­nézni. mennyi volt az árbevé­tel abban az évben külön-ki- lön a négy tsz-ben, s hogya» alakult ez az egyesülés után. 1965 1968 1969 Drávamenti Egyetértés Ter­melőszövetkezet 14,5 millió 26,6 millió 39,1 müM# összesen: 13,6 millió Ft Gs. Filip Márk. Soraogvvári tapasztalat; Nyolc-tíz termelő ad el annyi tojást. mint korábban az egész falu (Tudósítónktól.) A lengyeltóti fogyasztási szövetkezet több év óta nagy figyelmet fordít arra, hogy a háztáji gazdaságokban előse­gítse a tojástermelés növelé­sét. Ahogy Cs. Kovács József, a szövetkezet elnökhelyettese elmondta, néhány éve terjedt el szövetkezetük körzetében a zárt tartásos baromfitenyész­tés, tojástennelés. A somogy- váriak voltak az úttörők. A szövetkezet segített beszerezni az érdeklődő gazdáknak az igényelt hibrid baromfit. A múlt évben például négy- ézret vásároltak a kurdi ter­melőszövetkezettől és egy Ba­ja környéki állami gazdaság­tól A tenyésztők — 18-an vannak Somogyváron és Öreg­lakon — tojástermelő társu­lást alakítottak. A múlt évben már volt olyan tag, aki egye­dül százezer tojást adott el a szövetkezetnek 60 mázsa súly­ban. A tizennyolc tenyésztő­nek — aki a korszerű, zárt tartásos, többnyire ketreces megoldású módszert alkal­mazza —■, általában 100— 350-es tojóállománya van. Fi­gyelemreméltó adat, hogy pél­dául a múlt év decemberében csak Somogyváron ezek a te­nyésztők negyvenötezer tojást értékesítettek, míg a korábbi években összesen 2—3 ezret vettek át a felvásárlók. A 8— 10 somogyvári tenyésztő éves viszonylatban annyi tojást ad el, mint korábban az egész falu. A szövetkezet • messzemenő támogatást ad a tojástermelő gazdáknak. A tápot megvásá­rolják és kiszállítják a részük­re. Továbbra is változatlanul segítséget adnak az előnevelt tojóhibridek megvásárlásához. Mág az ősz folyamán gondos, alapos felmérést végeztek a naposbaromfi-igényekre vo­natkozóan a hozzájuk tartozó falvakban. Az előzetes fölmé­rés alapján erre az évre 94 000 csirkét, 4000 libát és 7600 ka­csát kértek a gazdáit, örven­detes, hogy a keltetőállomás figyelembe vette a vásárlók kívánságát, és az igényelt na­poscsibe-mennyiség nagyobbik részét februárban és március­ban szállítják. A két hónap alatt az igényelt mennyiség több mint felét — 52 ezer csi­bét — megkapják a termelők. Horváth András. Hatvannégyben például egyik tsz-nek sem volt kom­bájnja, 1967-ben ötöt, az el­múlt két évben pedig egyet- egyet vásároltunk. Tavaly már több mint tízmillió forint munkadíjat fizettünk ki, csaicnem hárommillióval töb- | bet, mint amennyit a négy tsz r* annak idején együttvéve fize­tett Még valami jellemzi a fejlődésünket: a tiszta vagyon gyarapodása. Ennek az értéke a négy tsz-nél összesen 17,7 millió forint volt 1964-ben, 1969 végére a Drávamenti Egyetértés Termelőszövetkezet tiszta vagyona elérte a 38,7 millió forintot... A négy délszláv község a munkában is egybeforrt. A szövetkezet vezetősége lehető­leg a lakóhely közelében biz­tosít munkát a tagságnak. A négy község mintegy hatvan kommunistája alapszerveae- tekben dolgozik, munkájukat csúcsvezetőség fogja össze és irányítja. Ügy mondják, a négy köz­ség szövetkezeti gazdái most élvezik igazán a fél évtized­del ezelőtt hozott egyesülési határozat gyümölcsét. Istállóit, összekötő utak épültek gyara­podott és korszerűsödött a géppark. Vallják, hogy ez a gazdaság így lett megfelelő méretű, így biztosított a to­vábbfejlődéshez megfelelő anyagi bázis. A mostani zárszámadás ki­hirdetésekor a felszólalók jel­lemző módon csupa olyan dol­got mondtak el, ami a közös ügyét előbbre viszi. Szóba ke­rült a kenyérsütő üzem, a ki­főzde szükségessége, sürgették a gépek és a műtrágya fedél alá helyezését. Az asszonyok kérték: építsen kutatkat a szövetkezet a távoli határré­szeken, hogy a mezőn dolgozó emberek közel legyenek az ivóvízhez. Mindezt megszívle­li a vezetőség. Fél évtizede dolgozik együtt a négy határarieníi község vetkezeti parasztsága — ered­ményesen. És a szövetkezet ned­véhez méltóan egyetértésben. Hernes* Foren« KÜRTI EE ANDRÁS = A Kaposvári Húskombinát 8 általánost végzett fiatalokat vesz íöi húsipari szakm unkástan ulónak A vidéki fiúk kollégiumi elhelyezéséről gondoskodunk. Jelentkezés személyesen vagy írásban a vállalat személyzeti osz­tályán, Kaposvár, Vöröshadsereg útja 67—69. (125714) A budai villa titka 27. Bálint kegyesen int: — Tessék! Honda kotorász a zsebében, és előszed egy apró fehér tab­lettát. Bekapja, egy korty víz­zel lecsúsztatja. Pál pillanatig behunyt szemmel piheg, aztán ránéz az oldalszakállasra. — Akkor most megbeszéljük ia részleteket? <’ Bálintot hirtelen mélységes sajnálat fogja el a másik iránt. rFáj szegénykének a veséje. A nagymama, az is mindig a ve­séjével kínlódott. És egyálta­lán, ez egy nagyon szeretetre méltó kiskopasz. A lelke mé­lyén ő mindig is kedvelte a kiskopaszokat — Most jól figyeljen, ké­rem — hajol egészen Honda füléhez. — Tudja mit aján­lok? Társuljunk! Beveszem az üzletbe. Ez a szimpatron, ez Nyugaton aranyat érhet Bár most már bevallom, hogy lé­nyegében nem is tudjuk, hogy micsoda és hogyan funkcionál. Nekünk elég, ha egy minisz­terhelyettes félti. Az én főnö­köm viszont egy idióta. A munkatársam, aki a Bonbon­ban megfricskázta a maga fe­jét, a Mucur, szintén az. Eszem ágában sincs, hogy a kezükre játsszam a szimpatront. Ezzel szemben itt vagyunk mi ket­ten, két értelmes, ügyes fickó. Mi majd megtaláljuk a mód­ját, hogy kijussunk azokkal a bigyókkal Párizsba vagy Lon­donba, és saját zsebre profitál­junk belőlük. Mert mi tudunk élni. Mit szól az ajánlatom­hoz? Szívből örülnék, ha elfo­gadná. Honda lelkesen bólint. — Boldogan, Sőt, azt hiszem, már ma este le is bonyolíthat­nánk az akció legfontosabb ré­szét Megszerezhetjük a szim­patront. Lefotózhatjuk a mű­szaki leírást is. Soha ilyen ked­vező alkalmunk nem lesz. — Miért? — Ambrózy és az asszisz­tensnője ma házon kívül töl­tik az estét. A házvezetőnő a szomszédasszonynál alszik, mert fél a pincében lévő álla­toktól. És azt is tudom, hogy hol tárolják a szimpatronokat a dokumentumokat... Csak egy bibi van. — Az az óriás véreb az ud­varon? Van nálam hangtom­pítás revolver. — Nem. Az ismer, és been­ged engem. De nem tudom ki­nyitni a kertajtót, sem a villa ajtaját. Nem értek az ilyesmi­hez, és szerszámom sincs hoz­zá. Bálint elvigyorodoitt. — Ez viszont nálam nem okoz problémát Semmilyen Zár. Együtt csináljuk. Amúgy sem venném a lelkemre, hogy egyedül végezze a munka ne­hezét Kint a kocsim, indulha­tunk máris. Hatjsa le azt a kis Hubertust! Én csak deko­rációnak rendeltem, vezetek, nem ihatok. Jé, maga úgy iszik, mintha szenvedne! Tessék, itt a szemüvege is... Halló, kis­asszony, fizetünk! — Hátra óhajt ülni? — ér­deklődött udvariasan az ut­cán Bálint, miközben megke­rülte, és kinyitotta a sárga Opel Rekord ajtaját. — Nem, nem — tiltakozott a másik. — Előre ülök, maga medé. Elhelyezkedtek, a fiatalem­ber járatta a motort, hogy fel­melegedjék. aztán kapcsolt. De meggondolta magát. Nem in­dított. — Most jutott eszembe — fordult útitársához —, magá­nak randevúja van kilenckor. Ha fontos, inkább ezt halasz- szuk el! Honda legyintett — Ugyan! Füllentettem. Van egy fél üveg páTnkám otthon, azt akartam szólóban elszopo­gatni. Az volt az eredeti prog­ramom, de az megvár. IX. FEJEZET Mozaikok egy mozgalmas éjszaka eseményeiből — Halió, főnök úr?... igen, Mucur beszél... A kőrútról, egy nyilvános telefonfülkéből, a Madách Színháztól nem messze. Qltári sztorim van.,. Igen, Bálintról. Bálintról és arról a kopasz mukiról. A fő­nök úrnak tökéletesen Igaza volt, amikor ráálilott Bá­lintra. Ez a jankó tényleg a saját zsebére akar dolgozni. Szerinte a főnök úr egy vén hülye... Igen, mondom már. Bent ülnek a Pálma-presszó­ban, én két asztallal odébb ül­tem. Nem, nem ismerhettek fel, paróka van rajtam meg körszakáll, és beletemetkez­tem a Népsportba ,,. Igen, a puskamikrofonnal,.. Bálint mindent kipakkcüt Hondának. Társultak, nemsokára elüget­tek a bigyókért, mert most senki sincs a villában ... Az­tán olajra lép ek Frandába vagy Angolba.., Igen,,. Igen... Itt parkol... Ügy lesz. Rohanok! (Folytatjuk) B SOMOGY! KiriAF Vasárnap, 1970. február L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents