Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-27 / 49. szám

Párttitkároké e sző Hol szorít [ DiáJcparlament a Táncsicsban a cipó a ktsz-eknél ? Bátran bírálnak Az előadásokon reszt vettek a kisipari termelőszövetkeze­tek pártalapszervezeteinek ve­zetői is. Azt hiszem, őket a párt szövetkezet-politikai kon­cepcióival foglalkozó előadás érdekelte a legjobban. Csapó József, a Bőripari Ktsz párttitkára; — Az elaődás megmutatta a ktsz helyét, szerepét a nép­gazdaságban. Beszéltek arról az útról is, melyet a jövőben járnunk kell. Azt hiszem, a mi párttagjainknak közös ér­dekük az, hogy a megyei párt- bizottság és a megyei tanács vezetői még néhány konkrét problémáról, ha lehet, előaddr formájában tájékoztassanak bennünket. — Milyen vonatkozásúnk le­gyenek ezek az előadások? Angyal István, a Fodrász és Fényképész Ktsz párttitkára: Foglalkozzanak a kisipari termelőszövetkezetek belső felépítésével, szervezeti mun­kájával. Nézze, én nem túlzók, de állítom, hogy nálunk min­den apró-cseprő kérdésben a közgyűlés dönt Szerintem ez áldemokratizmus, hiszen nyil­vánvalóan sokkal jobb lenne, ha egy-egy adódó probléma megoldásával egy, a közgyűlés által választott testület fog­lalkozna- Gyorsabb, rugalma­sabb lenne így az ügyek inté­zése. Horváth Jenő, a Vegyesipari Ktsz párttitkára; — Hasonló a nyugdíjazás kérdése is. Képezzük a fiata­lokat, szeretnének a munka­pad mellé állni, de ha az idő­sebb dolgozónak nincs kedve nyugdíjba menni, akkor ők legfeljebb odébbállnak, más­hol keresnek munkát Ezt is szabályozni kellene. Párttag­jaink igénylik. Angyal István: — Az előadás alapján úgy ítéljük meg, hogy a kisipari termelőszövetkezetek közül azok az egységek, illetve ága­zatok képesek fejlődésre, ame­lyek a lakosság szolgáltatásait látják el. Nálunk ez a jövő út­ja. De a lakosság igényei ma már meglehetősen összetettek. Azzal, hogy mi is helyet ké­rünk majd az, új szolgáltató­házban, még korántsem elégí­tettük ki az igényeket. Mert szeretnénk beruházni a jövő­ben is. Csakhogy minden ter­melőegység fejlődéséhez hitel kell. És ehhez nem kapunk kellő támogatást. Illetve ezt a tanácsokra bízták. Csapó József: — Nekünk pedig bankhitel kellene a fejlesztéshez. A ktsz-ek ma már annyira sok­rétű tevékenységet folytatnak, hogy úgy mondjam, annyira beépültek egy kooperációs há­lózatba a nagyiparral, hogy nyilvánvalóan nemcsak a ja­vító-szolgáltató tevékenysé­günk a jellemző. A kereskede­lem például igényli tőlünk a cipőkészítést, ezzel speciális igényeket elégít ki. tehát kis szériában rendel. Ezt a nagy­ipar nem biztosítja számára. Hogy mi biztosíthassuk, ahhoz beruházás kell, a beruházáshoz pedig hitel. Ehhez várnak a parttagjaink segítséget. Tröszt Tibor BÁB KÉRDÉSEIKKEL nem szoktak várni, a diákparla­mentre huzamosabb ideig ké­szülődtek. Kimondottan jó ér­zés felnőttesen, a pontos vá­lasz igényével kérdéseiket föl­tenni az iskola igazgatójának, a megyei KISZ-bizottság tit­kárának — ritkán adódik ilyen alkalom, A Kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium tanulói jól kihasználták. Több mint kilencven diák szoron­gott a »Tisztelt Háznak« ki­kiáltott osztályteremben. A kilencven diák majdnem ki­lencven kérdést jelentett Me­rő Bélának, az iskola igazga­tójának és Varga Tetéznek, a megyei KISZ-bizottság titká­rának. Van-e jövője a gimnázium­nak? Mit tesz a tanintézet a hátrányos helyzetű tanulók megsegítéséért? Miért tanít­ják a lányokat esztergályozni a gyakorlati foglalkozásokon? Bent tarthatja-e a tanár a ta­nulót kicsengetés után? A fiúknak miért nem kötelező a formaruha? (Az inkább frics­kának szánt kaján kérdést természetesen egy kislány tet­te föl.) Dohányozhatnak-e a tanulók? A válaszokat nem adjuk közre, a leglényegesebbek minden bizonnyal nem isme­retlenek az olvasó előtt. El­lenben megkértük Virányi Istvánt, a gimnázium KISZ végrehajtó bizottságának tit­kárát és két Vb-tagot: Endre - dí Gabriellát és Kovács Bar­nát, hogy beszéljenek az is­kola KISZ-életének gondjai­ról, eredményeiről. Virányi István: — A diákparlament is le­hetőséget adott arra, hogy Amíg a Chaddar elkészül Kicsi üzem. Megkopott, sárga falai kö­zött és boltíves pincéjében ké­szül, érik a Chaddar sajt Csurgón csak sajtgyárnak nevezik, pedig a községet tej­termékekkel is — ' 'annaterj, kakaó, túró, tejföl — az lát­ja eL De a köz­száj mégsem »tájékozatlan«, bizonyítandó: legfontosabb termékük még- iscsak a sajt A g|| Chaddar. — Honnan ered ez a név? — Angol szó. Valószínűleg ott készítették először ezt a fajtát. — A boltokban nem lehet kapni. Miért? — A Chaddar elsősorban az ömlesztett sajtok alapanyagát adja. Tulajdonképpen félkész termék, s ezért kerül ritkán a kiskereskedelmi forgalomba. — Fogyasztásra alkalmas? — Hogyne. Kicsit savanykás íze miatt nagyon keresett. — Mennyit készítenek be­lőle? — Havonta négy vagon hagyja el az üzemet, ez napi 15—20 mázsára tehető. Lóki Lajos fiatal üzemveze­tő a kalauzom. Készséggel és szakértelemmel magyaráz. Terpeszkedő sajtkádakat mu­tat, melyek oldalát a beépített csövekben keringő gőz mele­gíti, s a két fordított Y-t után­zó bolygókeverő nyomán lus­tán hullámzik a tej. Bonyo­lult vegyi és mechanikai fo­lyamatok közben válik a tej masszává, majd sajttá. Az igen öreg éoületben át­ható szag fogad. Paraffinozás. A gézhez hasonló, ritka szö­vésű. úgynevezett molinó zsák­ba helyezett saittömbök itt kap iák meg útiköpenyüket Mielőtt elszállítanák őket, az érlelőben oihennek hat-nvolc hetet. A légkondicionált, kel­lemesen hűvös pincében nitro­gén es-sós-vizes ruhával töröl- getik, hogy a penészesedéit meggátolják. A sajtkezelők ősi szerszáma, a fakalapács is sű­rűn kopog a hengerek oldalán. A szép csengésű tömbön pró­bafúrást végeznek, s a jó mi­nőségűeket máris szállítják ... — Sokat exportálunk. Bel­gium és az NDK a legjobb partnerünk. Belföldön pedig az ömlesztett sajtot gyártó válla- 'atok. Cs. T. I visszapillantsunk. Sokat be­szélünk a KISZ-tagok köte­lességeiről, jogairól. Észrevet­tem, hogy sok diák nem is ismeri ezeket. Előfordul, hogy azt sem tudják, mit tartalmaz az akcióprogram. így . bizony nehéz előrelépni.. . Hogy né­hány alapszervezetünk nem végez jó munkát, azért nem másokban kell keresnünk a hibát. Megesik, hogy a diák »lakkozza« a problémákat. Nem akar ujjat húzni az osz­tályfőnökkel, az osztályával, így aztán elsikkad a lényeg. Ezek a »bírálatok« csak arra jók, hogy a diák emlegethes­se; ő is hozzászólt a vitához. Aránytalanul sok a végrehaj­tó bizottságunk feladata, s ez több esetben súlyos tizedeket von le a vb-tagok tanulmányi eredményéből. Magam is ne­gyedikes vagyok, készülök a felvételire, nem mindegy, ho­gyan segítenek a KISZ-mun- kában. Tessék-lássék módon nem érdemes hozzáfogni, mert úgy a KISZ-nek csak neve van, de nincs értelme. Kovács Barna: — A végrehajtó bizottság­ban kultúrfelelős vagyok. Az utóbbi hónapokban a Kilián Ifjúsági Házban sikerült lét­rehozni az iskola klubját. A mi gondunk, hogy minden al­kalommal tartalmas program várja a tanulókat. Nagy a lel­kesedés, a következő hetek majd eldöntik, hogy tartósnak bizonyul-e. Endrédi Gabriella: — Az egyik legfiatalabb vb-tag vagyok, az első osz­tályba járok. Még csak is­merkedünk a mozgalommal, de annyi bizonyos, hogy sok feladat vár rám és elsős tár­saimra. Biztató, hogy nem kell mindent elölről kezdeni, bár ahogy a diákparlamenten tapasztaltam, nem kell tarta­nunk a tétlenségtől. KerteLés nélkül beszélnek. Most természetes, hogy egy­oldalúnak tetszik a kép, a diákparlamenten nem dicsér­ni szoktak... ÖT FIATAL vesz részt márciusban a Táncsicsból a megyei diákparlamenten. Már megkezdték a válogatást: mit vigyenek a fórum elé. Ha a válogatással akadhatnak is gondok, a felfogással nem va­lószínű ... Pintér Dezső MA! KOMMENTÁRUNK A felelősségvállalás mechanizmusa Előfordul, hogy az embe­rek a reform lényegét bizo­nyos negatív jelenségekkel: a fogyasztói árak emelésével; a vállalati manipulációkkal, az egészségtelen munkaerő-ván­dorlással azonosítják. Ezek a vélemények egy dolgot fél­reérthetetlenül tükröznek: a reform kedvező hatásai több­nyire még nem tapasztalha­tók szembetűnően a munka­helyeken. Főként azért, mert. az új követelményeknek meg­felelően nem korszerűsítették a vállalat belső szervezetét, mechanizmusát A műhelyek, az üzemek lé­nyegében ugyanúgy dolgoz­nak, mint 3—f évvel ezelőtt. De minek kellett volna vál­toznia? A termelő részlegek ma is alapvetően végrehajtó szervezetek, s ritka kivételtől eltekintve nem állnak közvet. len kapcsolatban a megren­delőkkel, a lehetséges partne­rekkel. A termelés techiká- ja, a feladatok jellege sem, változott észrevehetően az utóbbi esztendőkben. Ez is természetes. De az már ke­vésbé, hogy a termelés szer­vezetlensége, a vezetés szín­vonala is a régi. A kapkodás, bői, az anyaghiányból, a se- lejtgyártásból, a fegyelmezet­lenségből adódó károkért pél­dául ma sem felel senki, mintha legalábbis természeti csapásról lenne szó. Helyen­ként úgy is beszélnek a veze­tők ezekről a hibákról, mint tőlük független objektív ne­hézségekről. A jól szervezett termelés­nek, éppen úgy, mint a lelki- ismeretes, gondos vezetésnek, felelősségvállalásnak, meg­van a maga sajátos mecha­nizmusa. £ kétféle mechaniz_ mus szoros kapcsolatban is áll egymással, s közülük a vezetői hatáskörök és kötele­zettségek rendezésének van meghatározó szerepe. Neveze­tesen a vezetők között olyan munkamegosztásra van szük­ség, amelyben minden fel­adatnak van felelős gazdája. Tehát, ha valamilyen feladó» tói nem, vagy rosszul végez­nek. el, akkor azért mindert esetben valaki anyagilag, er­kölcsileg, sőt, szükség szerint, büntetőjogilag is felel. Á jól dolgozó szakembert és veze­tőt pedig a megérdemelt anyagi és társadalmi elisme­rés illeti. A jogokat és a kötelességeket tehát mindenekelőtt a veze­tés különböző lépcsőfokain kell rendezni, s ezt követően lehet csak a beosztottajktól is számon kérni. A fegyelmezet­lenség, amelyre például oly sok vezető pavnszüodik, nem annyira a társadalom »laza erkölcsi felfogásából«, mint inkább az adott, vezetés szín­vonalából következik. Mert ahol az egyenletes anyagellá­tás, a futószalag, a jól szer­vezett munka diktálja, a ter­melés ritmusát, senki nem ér rá fegyeimezeúenkedni A vezetők felelősségét azon­ban nem szabad formálisan, mechanikusan értelmezni, ahogy ezt többnyire az el­avult vállalati belső mecha­nizmusok. teszik. Vagyis az érdemi munka végzése he­lyett nem szabad a vezetőket levelezés, feljegyzés, gyártásá­ra, magyarázkodásra. »bőr- papírok« produkálására ser­kenteni. A felelősségáthárítás, a labdázás rendkívül kifino­mult módszereivel csak ak'cor szakíthatunk, ha bátor kez­deményezésekre, kockázat­vállalásra ösztönözzük a veze­tőket. A vezetők joga és köteles­sége a kockázatvállalás is. Vagyis esetenként olyankor is merjenek intézkedni, ami­kor a kínálkozó nagy előnyök nem tekinthetők 100 százalé­kosnak.. Nem szabad tehát azt a vezetőt büntetni, aki körül. tekintő mérlegelés után az adott időnonthan helyesen döntött, noha döntését az_ élét utólag nem igazolta. A koc­kázatvállalás lehetősége az aktivitást, mint fontos veze­tői tulajdonságot hangsúlyoz­za, de semmiképpen nem je­lentheti az érdemi felelősség ködösítését vagy tompítását K. 3 A negyedik ötvenmillió A somogyi takarékszövetke­zetek hálózatuk erőteljes fej­lesztését és a betét jelentős növelését irányozták elő 1969- ben. A tervek teljesítéséről és a gazdasági eredem ényékről a napokban befejeződött kül­döttgyűléseken számoltak be az igazgatóságok^ Kiss Józse­fet, a megyei szövetség taka­rékszövetkezeti titkárságának vezetőjét kértük meg, elemez­ze a múlt évi tevékenységet. — Országos szövetségünk értékelése szerint takarékszö­vetkezeteink valamennyi me­gyét megelőzték a hálózatfej­lesztés és a betétgyűjtés üte­mében. Egyetértünk azokkal a küldöttekkel, akik takarékszö­vetkezetük eredményeivel elé­gedettek voltak. A megyében tavaly két új takarékszövetke­zet alakult meg, a már műkö­dők pedig hat kirendeltséggel és harminc betétgyűjtő pénz­tárral bővítették üzlethálóza­tukat. Ez év elején összesen 83 egység állt a tagok és a lakos­ság rendelkezésére. — indokolt volt-e a nagyara­nya hálózatfejlesztés? — Feltétlenül. Ugrásszerűen, 43 millió forinttal emelkedett a betétállomány, s most 150 milliót tesz ki. Majdnem öt­ezerrel növekedett a taglét­szám, s a tagoknak az 1968. évi 45 millióval szemben csak­nem 84 millió forint kölcsönt folyósíthattak. A betét- és kölcsönnövekedés nagy mér­tékben az új egységek munká­jának köszönhető. — A tagok milyen célra kér­tek kölcsönt? — Legtöbben fogyasztási kölcsönt igényeltek, összesen 17 millió forint összegben. A háztáji termelés segítésére 11,9 millió, áruvásárlásra 11, építésre 9, kisépítésre 8,5 millió forintot folyósítottak a szövetkezetek. — Ezek szerint a kölcsön- szolgáltatások köre nem bő­vült? — De igen. Lehetőséget kap­tak a takarékszövetkezetek ar­ra, hogy kisiparosoknak köl­csönt adjanak tevékenységük megkezdéséhez. Ezenkívül a tagok kérhettek kölcsönt gáz, víz stb. bevezetésére. A hiá­nyos propagandamunkának tudható be, hogy ezt a szolgál­tatást csak kevesen vették igénybe. — A kimutatások tanulmá­nyozása közben feltűnt, hogy a forgalomhoz viszonyítva csak kis mértékben nőtt a nyere­ség. — A nyereseg elsősorban a kamat nagyságától függ. A ta­karékszövetkezeteknél? nem volt céljuk a kamatok emelé­se, sőt arra törekedtek, hogy mérsékeljék a korábban meg­állapított kamatlábakat. Ez a törekvés a tagság érdekeivel megegyezik, a nagyobb forga- '■'m elérését szc’gálja. — Az OTP és a takarékszö­vetkezetek között fennálló mű ködös] terülctelhatárolás már évek öta fájó pontja volt a szövetkezeteknek. Van-e val­| tozás? — Sajnos, nincs, annak elle­nére, hogy megítélésünk sze­rint elsősorban a gazdasági reform alapelveivel nem egyeztethető össze a területel­határolás. Másodsorban úgy véljük, hogy a jelenlegi hely­zet csorbítja az OTP működé­si körzetében élők szövetkezé- si jogát. Tudomásunk szerint országos szövetségünk már tárgyalásokat folytat az illeté­kesekkel a területelhatárolás feloldása érdekében. A tár­gyalásokon, reméljük, szó lesz arról Is, hogy az OTP-vel azo­nos szintre emeljék — a tag­ság igényeinek megfelelően — az egyes kölcsönök felső hatá­rát. — Ez évi célkitűzések? I — Három új takarékszövet- 1 kezet, négy kirendeltség és ti­zenöt betétgyűjtő pénztár lét­rehozása. s kétszázmillió fo­rintos betétállomány elérése szerepel a tervekben az első helyén. Többek között fokoz­zák a propagandamunkát, gyorsítják az ügyintézést. A vezetés színvonalának nö­velését szövetségünk tanfolya­mok, továbbképzések megszer­vezésével segíti. Reméljük, hogy a most elfogadott új alapszabályoknak megfelelő működéssel a takarékszövet­kezetek az idén is rászolgál­nak a tagság elismerésére — fejezte be tájékoztatását Kiss József a U SOMOGY! I8PIAP 1A9A fffthmáv 3ML i

Next

/
Thumbnails
Contents