Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-24 / 46. szám
A somogyi fejlődés űtfa Kilenc százalékkal emelkedett az ipar termelése 1969-ben Somogy megye társadalmi, gazdasági helyzete 1969- ben kedvezően alakult. Az erdmények arról tanúskodnak, hogy a gazdaságirányítási reform első két esztendejében a megye fejlődése — ütemének némi gyorsulása mellett , — egyenletesebbé vájt. Írásunkban a Központi Statisztikai Hivatal Somogy megyei Igazgatóságának a fentiekkel kapcsolatos megállapításait, elemzéseit adjuk közre. A megye szocialista iparának 1969. évi termelése a; előző évhez viszonyítva 9 százalékkal — az országosat lényegesen meghaladó mértékben — nőtt. A termelés emelkedése — hasonlóan a korábbi évek tendenciájához — a minisztériumi iparban az átlagosnál mérsékel tabb (5 százalék), a tanácsi és a szövetkezeti iparban erőteljesebb (19, illetve 32 százalék) volt Ugyancsak jelentős szóródást mutat az egyes iparágak és vállalatok, illetve telepek termelése is. A köny- nyűipar három, az élelmiszer- ipar ötszázalékos termelésnövekedésével egyidejűleg a nehézipar termelése 1968-hoz képest tíz százalékkal fokozódott. Számottevő félfutás azoknál a vállalatoknál következett be, amelyeknél a megelőző éveikben üzembővítést, rekonstrukciót hajtottak végre,' és amelyeknél új profilok jelentkeztek (a Nagyatádi Konzervgyárnál, a Mezőgazdasági Gépgyár gyáregységénél, a Híradástechnikai Vállalatnál, a kefeüzemnél). E vállalatoknál a fontosabb termékek közül pl. a főzelékko n ze rv termelése 20, a gyümölcskonzer- vé 86, a rádiócsőtömbbé 86, a fénycsőfejé csaknem 20, a műszálé pedig csaknem 30 százalékkal nőtt 1963-hoz viszonyítva. A legtöbb könnyű ipa. vállalat termelése — főleg a piaci hatások miatt — alig emelkedett, vagy stagnált, az építőanyag-iparé csökkent. Visszaesett a termelés pl. parkettából (14 százalékkal), faládából (20 százalékkal), téglából (12 százalékkal). így a rrtegye iparának termelési struktúrájában a megelőző évek tendenciája érvényesült, vagyis a nehézipar súlyának G ondot okoz országosan és Somogy megyében is a sertés- és különösen a szarvasmarha-állomány nagyarányú csökkenése. A megye szarvasmarha-állománya a múlt évben 4 százalékkal, ezen belül a tehénállomány 4,2 százalékkal csökkent, A háztáji állomány csökkenését a közös gazdaságok tehénállományának fokozott növekedése sem tudta kiegyenlíteni. A csökkenést sok és összetett ok idézte elő. Korábban sokan úgy gondolták, hogy a háztáji szükségessége viszonylag rövid időre korlátozódik — elsorvad —, ezért nem is kell túlságosan nagy gondot fordítani rá- E téves nézetek eloszlatására számos országos és megyei intézkedés történt. A nagyüzemek erőteljes fejlődése mellett a háztáji gazdaságok termeléséről a jövőben sem lehet lemondani, sőt még többet kell tenni a közös és a háztáji gazdaságok szerves egységének megvalósításáért. A megye mezőgazdasági termelésében nagy jelentősége van az állattenyésztésnek. A háztáji és a kisegítő gazdaságok állatlétszámának alakulása, az ágazat termelése nagyságrendjénél fogva jelentős hatással van a megye egész állattenyésztéséből származó áruértékesítésre, az állatlétszám alakulására. Ennek bizonyítására csak néhány számadat: a megyei tanács szektorába tartozó szarvasmarha-állománynak 43,9, a tehénállománynak 52,6, a sertésállománynak 54,9, a koca- áüománymdk 46,5, a baromfiállománynak pedig több mint 85 százaléka van jelenleg a háztáji és a kisegítő gazdaságokban. Az értékesítésre kerülő vágómarha 29,5, a vágósertésnek pedig 10,2 százaléka származik e gazdaságokból. A háztáji gazdaságok jelentősége nem merül ki abban, hogy a mezőgazdasági termékek központi árualapjához jelentősen hozzájárulnak, de ezek növekedésével egyidejűleg a könnyűiparé tovább mérséklődött, az élelmiszeriparé nem változott. A somogyi ipar értékesítése — bár év közben néhány vállalatnál adódtak gondok is — meghaladta a befejezett termelést. Ennek eredményeként az év végi termékkészlet az esztendő kezdetéhez viszonyítva csökkent. Ez arra mutat, * hogy az Ipar a tényleges szükségletnek, a piaci igényeknek megfelelően termelt. Az 1968 végéin és 1969 elején visszahúzódott hazai, kereslet következtében a külkereskedelem számára történt értékesítés aránya — az 1968. évi csökkenő tendenciával szemben — 9 százalékról 13-ra nőtt. A belkereskedelem részaránya az előző évihez viszonyítva nem változott. A hazai értékesítésnél a nagykereskedelmi átvétel tartós visszaesést mutat: a részarány 1967-ben 65, 1968- ban 45, 1969-ben már csak 43 százalék volt. A szocialista építőipar termelése a megyében, folyóáron számítva, 1014 millió forintot tett ki, ami (figyelembe véve az előző évinél és az országosnál is kisebb, becslésünk szerint kb. 2 százalékos építőipari áremelkedést is) az eflőző évi szinttel csaknem azonos. Kedvezőtlen, jelenség, hogy az állami építőiparban — a szövetkezeti építőiparnál tapaszhivatottak a falusi la.kosság — a parasztság — belső szükségletét is kielégíteni. Ha ezekről az értékekről lemondanánk — nem használnánk ki megfelelően a lehetőségeinket —, akkor átmenetileg feltétlenül az össztermelés csökkenése következne be. A háztájival kapcsolatos helytelen szemlélet mellett különböző objektív vagy annak mondott tényezők is közrejátszottak a csökkenésben. Ilyenek: a takarmány- és alomszalana-el- látás, a pásztorkérdés, a tej- csarnok problémája, a legeltetés megoldatlansága. Ezekre a gondokra a termelőszövetkezeti vezetők egy része — helytelenül — nem az orvoslás módját, hanem a magyarázatot kereste. Egyes területeken a fő ok a termelőszövetkezeti tagok elöregedése. Az idős tsz-tagok már nem tudnak állatállományt tartani, és ezt a kiesést nem ellensúlyozza a fiatal tez-családok háztáji állattartási kedve. A háztájiban általában sóik élő munkát és viszonylag kevés anyagot, eszközt igénylő termelés folyik. Itt azok találnak hasznos elfoglaltságot, akik nehezen tudnak beilleszkedni a közös gazdaság egyre szervezettebbé váló munkarendjébe (idősebb tsz- tagak, nyugdíjasok, anyák, csökkent munkaképességűek stb.). A háztáji gazdasagokban igen sok olyan istálló, takarmány és különféle eszköz van, amelyeknek az igénybevétele nemcsak a tagság résziére jövedelmező, hanem népgazda- ságilag is kívánatos, mert ezek értéket jelentenek, és kihasználásukkal jelentős beruházásúkat takaríthatunk meg, gyarapithatjuk az állattenyésztési ágazat termelését.. Érdeke tehát megyénknek, hogy a közös állomány fejlesztése mellett elősegítsük különböző, elsősorban helyi intézkedésekkel a háztá ji sertés- és szarvasmarhatartás korszerűsítései Várható, hogy talt csaknem 14 százalékos növekedéssel szemben — mintegy 6 százalékos termeléscsökkenés állapítható meg. E visz- szaesés annak ellenére következett be, hogy az építőipari kapacitás iránti kereslet 1969- ben sem csökkent, sőt a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat és a Somogy megyei Útépítő Vállalat mintegy 60 millió forint értékű bejelentett építési igényt utasított vissza. Az építőipari kapacitás szűkös volta és egyes építőanyagok hiánya miatt a beruházási volumen — bár a beruházási eszközök 1968-hoz viszonyítva nőttek — nem emelkedett. Hasonló okok miatt az 1969-ben folyamatban levő 15 legfontosabb beruházás helyzete sem mondható kielégítőnek. A tervszerűtlen munkák miatt 1969-re áthúzódott hat létesítményből öt átadása tavaly megtörtént. A halatonszabadi rádiónál az 1968 decemberi átadásira előirányzott Diesel-gép- csooort telepítése 1969-ben sem valósult meg a jelentős hiánypótlási munkák miatt (kivitelezőié a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat). Az 1969. évi befejezésre tervezett három létesítményből a Nagyatádi Konzervgyár bővítése megvalósult. Nem készült el viszont a kaposvári szennyvíztisztító telep és a balatonszentgyörgyi téglagyár, bár ez a tavalyi árintézkedések — az állatok és az állati termékek árának emelése — kedvezően hatnak a közös és a háztáji gazdaságok állatállományának növelésére egyaránt. A háztáji gazdaságokban rejlő lehetőségek, a meglevő tartalékok kihasználása megkívánja, hogy a termelőszövetkezeti vezetők megértsék a háztájival kapcsolatos politikánkat. segítsék a háztáji termelést, A szövetkezetek vezetői, a megye állattenyésztését, felvásárlását és a tudományos kutatást, szaktanács- adást irányító szervezetek, intézmények, vállalatok sokat telhetnek azért, hogy a háztáji és a kisegítő gazdaságok állatállományának csökkenési üteme mérséklődjön. A közös és a háztáji gazdaságok együttműködésének kölcsönös előnyeit nem lehet eléggé hargsúlyozni. A megyében ennek több változatával találkozni. Ilyen a korszerű tojó- hilbridek .kihelyezése, a tojás közös értékesítése (pl. Kál- máncsán), a szarvasmarha és a sertés háztáji hizlalásához, értékesítéséhez nyújtott segítség (pl. Göllében, Rákéiban, Kisgyalánban), a szervezett takarmányellátás stb. Ezeket a jól bevált módszereket szélesíteni kellene, mert ezek egyaránt kedvezőek a termelőszövetkezeteiknek és a háztájinak. A hhoz, hogy a háztáji gazdaságok ilyen értelmű fejlesztésével eredményesen foglalkozzunk, minden rendelkezésre álló eszköz kihasználása szükséges. Biztosítani kell az új gazdaságirányítási rendszer elveinek megfelelően, a tsz-tör- vény betartásával a háztáji és a közös ga.zdaságok szerves egységét. Ez az egység — mivel kölcsönös előnyökön alapul — a mezőgazdasági termelés gyorsabb ütemű fejlődését segíti élő. Exner Zoltán, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának munkatársa utóbbinál a termelőüzem átadásira került. Az 1970. január 1. utáni átadásra előirányzott létesítmények kivitelezése egy-kettőtől eltekintve — ahöl az építésben lemaradás mutatkozik — a tervezett ütemben haladt. Az állami építőipari vállalatok 1969. évi kapacitásukat szerződéssel teljes egészében lekötötték, kivéve a Közúti Építő Vállalatot, amelynek az év során 25—30 .millió forintos szabad kapacitása volt. A szerződéskötésre kötelezett munkák amáyánaik csökkenő tendenciája 1969-ben is érvényesült: az 1968. évi 34 százalékról tavaly 15 százalékra mérséklődött. A megye szocialista iparában az egy foglalkoztatottra jutó termelés — hasonlóan az 1968-ban tapasztaltakhoz — némileg csökkent, (Ezen belül a szövetkezeti iparban 22 százalékkal nőtt, a tanácsi iparban az előző évi szinten maradt, a minisztériumi iparban pedig 4 százalékos visszaesés következett be.) Az egy teljesített munkaórára jutó termelés azonban 3 százalékkal emelkedett. Az ipari termelékenység ilyen alakulásában jelentősebb szerepet játszott, hogy év közben a létszám változása nem követte a termelését, a rész- munkaidőben foglal kor tátották aránya tovább nőtt, éa hogy a csökkent munkaidőre áttért vállalatok az így kiesett munkaidőalap jelentős hányadát a létszám növelésével pótolták. Közrejátszott az említettekben a munkaerő-vándorlás magas aránya is: a fölvett és az elbocsátott munkásoknak az összmunkásokhóz viszonyított aránya az 1968. évi 65, illetve 52 százalékról 1969-ben 75, il- •letve 63 százalékra emelkedett. Az építőiparnál az egy épi- Äpari munkásra jdtó termelés némi — ezen belül az állami építőiparnál több mint 3 százalékos — csökkenésében a fentiekhez hasonló körülmények játszottak közre. A decemberi kedvezőtlen időjárás és az- átlagbártartás negatív eszközei is kedvezőtlenül hatottak a termelékenységre. Az 1969. évi jövedelmezőségre vonatkozó előzetes számítások arra mutatnak, hogy a somogyi iparvállalatok nyereséghányada némileg csökkent, de a nyereség összege megközelítően, azonos az előző évivel. Az építőipari vállalatok nyereséghányada már jobban mérséklődött, a nyereség tömege pedig csaknem a felére esett vissza. Ebben nagy része Volt annak, hogy a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat a múlt évet jelentős veszteséggel zárta. Fűszerpaprika — rekord területen A tavalyinál 1000 holddal nagyabb területre, 9000 holdra költött szerződést a termelőkkel a Szegedi Paprikaíel- dolgozó Vállalat. A világhírű fűszernövényt még soha nem termesztették ilyen nagy területen. Hetven állami gazdasággal, termelőszövetkezettel, szakszövetkezettel és háromszáz háztáji termelővel kötött az üzem megállapodást. Már megkezdték a vetőmag kiszállítását: fémzárolt zsákokban kapják meg a gazdaságok a csiráztatősi próbákkal ellenőrzött jó minőségű vetőmagot. Szeged vidékén a régi, hagyományos fajták mellett új, az eddigieknél jobbnak ígérkező fajtákat is termesztenek: nemcsak nagy termést adnak, hanem magas festéktartal- múak. ami különösen az exportra kerülő őrleménynél elsőrendű követelmény. A közős és a háztáji egysége MAI KOMMENTÁRUNK Nem szeszély! A rendelet igy szól: *►...a 30 lóerősnél nagyobb traktorokat legkésőbb 1975-ig a felborulás esetén védehnet. nyújtó védőkerettel kell ellátni«. A megjegyzés, amit hallottam, ez volt: *Megint kitaláltak valami »újítást-*, ami valakinek jó, nekünk meg pénzbe kerül.« Nos, ennek a megjegyzésnek minden szava helytálló, való, és igaz. Csak a hangsúly rossz. Mondhatni. egyenesen bántóan, elszomorítóéin rossz! Mert szabdaljuk csak darabokra ezt a mondatot: »Megint kitaláltak valamit.« Igen. Nem öncéllal, nem unalomból, nem szeszélyből. Néhány évvel ezelőtt például »kitalálták■« a vezetőfülkét, amivel kapcsolatban akkor, abban az időben hasonló megjegyzéseket hallottam. Nem sokáig. Mert bebizonyosodott, hogy kell, szükség van, rá> az embert, a természet viszontagságainak kitett, dolgozó embert védi. Es ahogy szaporodtak a fülkék, úgy ült el az aggályos- kodás. Rövid idő alatt szinte magától értetődően természetes lett a traktoroknak ez a tartozéka. És most ismét kitaláltak valamit. Ami legalább annyira jó. annyira szükséges, mint a fülke. Ez védi a traktoros egészségét, az új tartozék, a védőkeret, pedig — ha úgy tetszik — még ennél is többet jelent: életet menthet! »... nekünk pénzbe kerül.« Ez természetes. Annyira az, hogy sok szót erre nem is érdemes vesztegetni, Talán csak annyit: egy pillanatig sem lehet vita, vagy éppen takarékossági• elvek tárgya, ha olyan berendezést kell egy termelőüzemnek beszereznie, ami a dolgozok egészségét, épségének védelmét szolgálja. Különösen, ha erre rendelet is van! Es végül: »...az újítás... valakinek jó.« Igen, mégpedig elsősorban annak, aki csaknem egész éven át a, traktoron ül, és végzi a mindig soron következő munkát a mi megyénkben sem kevés dombos-hegyes vidékeken. Olvastam, hogy országosán évente 45—50 borulásos baleset fordul elő. Ehhez a statisztikához Somogy is hozzájárul. Igaz, a múlt évben ■■mindössze« egy ilyen baleset, volt a megyében: De volt! Es a lehetőség továbbra is megvan. De lehetne folytatni a sort, hogy a traktorosokon kívül hitiek hasznos, jó ez az újítás. A sorban lehetne említeni a traktorosok hozzátartozóit, az üzem vezetőit — végül, tágabb értelembetu mindannyiunkat.. A mi társadalmunkban nem mindegy — nem léhet mindegy — senkinek sem., hogy mi történik embertársainkkal, Ahogy említettem, tehát g mondat minden szava igaz. Csak másként kellene meg- szerkeszteni, és a hangsúlyt máshová tenni. Valahogy így: »Kitaláltak egy újítást, ami pénzbe kerül, de mindenképpen jó — a dolgozó emberért vanc V. M. Betonüzem falun Indulhat a vibrátor. A falu végén van mini vasútállomás. Mellette korszerű épületcsamok, s hatalmas halmokban betonelemek. Különböző méretű csövek, útszegélykövek. járda- és kerítés- lapok. A városiasodó, modernizálódó élet nélkülözhetetlen kellékei. Itt készülnek egytől egyig Sornogyudvarhelyen, a Somogy megyei Vegyesipari Vállalat betonüzemében. Az idén lesz két éve, hogy termel. Ezt kéthónapos betanítási időszak előzte meg, ez alatt a munkások elsajátíthatták a legfontosabb munika- fogásokat. Különösen a betoncsövek gyártása okozott és okoz még ma is problémákat A sablonok előírás szerinti összeszerelése biztosítja a jó minőségű termékeket. Ha szakszerűtlenül. bizonytalan kézzel csinálják, sok a repedés meg a használhatatlan áru. Az üzem szomszédságában terül el a kavicsbánya. Az alapanyag helyben van. Valamikor a Dráva vize öntözte ezt a területet, íay a kavics- készlet még sokáig elég lesz. 'Tizenöt méter mélv, összefüggő sávban húzódik.)' A1 váll síkotokén t a székesfehérvári FÖLDGÉP Vállalat termeli ki. — Nem lenne célszerűbb saját géppel dolgoztatni? — kérdezem Jászberényi István üzemvezetőt. — A felhasznált mennyiség egyelőre nem nagy. s a gépet kihasználni nem tudnánk. Később, ha bővítjük az üzemet — ide települne a mozaiküzem is —, már jobban megéri gépet beszerezni. A hatalmas csarnokban negyvenegy munkás dolgozik. A betonkeverőnél, a vibrátorok és a rázóasztalok mellett. A bekevert betont formába helyezik. A vibrátorok rázzák össze a részecskéket, hogy tömörebb legyen. Ezután a formát leemelik az asztalról és a földre borítják. Ilyen egyszerű az útszegélykő készítése. Talán egy percet vesz igénybe, míg az aktatáska nagyságú, szögletes baton elkészül. — Mi ébben a nehéz? — né-' zek kérdőn az üzemvezetőre. — Emeljen föl ©gyet! — nevet. — Darabonként fél mázsa súlyúak. — Mennyit lehet ezzel a munkával keresni? — Havi átlagban 2300—2800 között. S ez Somogyudvarhe- lyen szén összeg. Cs. T, MMOGT! SítPLAP El KeöfL 1#ML február M. IP
