Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-24 / 46. szám

Bútor, hűtőszekrény, moped

A SZÖVÁRU terve és prognózisa

Északról érkezik a gáz

Rokonszenves célokat tűzött maga elé erre az évre a SZÖVARU Vállalat: nagyobb forgalom, szolid haszon, szolid árak, bővíteni a választékot — ha kell, nagyobb import útján is —, és csökkenteni a hiánycikkek számát. A hiánycikkek listája nem hosszú, de alkalmanként nagyon kellemetlen, ha nyáron nincs elég hűtő- szekrény, télen nincs olajkályha, általában szegényes a bútorválaszték. különösen a kisebb településeken.

Hogyan igyekszik megelőzni a panaszokat a vállalat? Tóth Ferenc, az illetékes főosztály vezetőjétől kapott tájékoztatás szerint a SZÖVÁRU kellő előrelátással maximális erőfeszítéseket tesz már most az általa kiszolgált üzletek vásárlóinak egész évi, a tavalyinál jobb ellátásáért.

— Nincs olyan mennyiség például bútorból, amit el ne tudnánk adni, ez volt a múlt évi tapasztalat — mondja a főosztályvezető. — A szövetkezeti kiskereskedelem ellátása a fő feladatunk, és a növekvő igények növekvő követelményeket támasztanak velünk szemben is. A hazai bútoripartól, például a pécsi, a

komlói és a kaposvári vállalatoktól 5000 lakószoba-garnitúrát vásároltunk, tárgyalunk több kisipari szövetkezettel konyhabútorok beszerzéséről. Rendeltünk modern szekrénysorokat, ülőgarnitúrákat, he- verőket,' dohányszóasztalokat is több ezres nagyságrendben, de hát prognózisaink arról tanúskodnak. hogy ez mind kevés.

Részben a hiányt pótolja, részben a választékot bővíti az import,' Hat országb.-i hozatunk be bútort a HUUGA- ROCOOP és a KONS -.X. külkereskedelmi vállalatok segítségével. így például mintegy 50 000 lemezeit és kárpitozott széket kapunk az NDK-ból, Bulgáriából és Albániából. Háromezer lakószoba-garnitúrát vásáré'lünk Romániától és az NDK-tól. és most folynak további tárgyalások jugoszláv és csehszlovák partnerekkel újabb tételek vásárlásáról.

— Lesz-e elég hűtőszekrény, mire eljön a nyár?

— Hamarabb is. A Szovjetunióból és Lengyelországból például 14 000 darab hűtő- szekrényt importálunk, és száKőrakók

A kőrakók a vasútállomás kis várótermében alszanak, vastag cigarettafüst terjeng. Előző este indultak Ba- latonboglárra, hatalmas, negyventonnás vagonok várták őket kővél megcakottan.

Fagyott kővel, amelyet csak csákánnyal lehetett kimozdítani a helyéből.

Hajnali négyre végeztek.

Reggel nyolckor ismét munkába indultak. Daránypusztára újabb szerelvény érkezését jelezték.

Nem ritka, hogy órákat kell várniuk. A szállítmányok nem érkeznek pontosan. Előfordulnak félnapos késések is, és a kemény munkához szokott emberek tétlenségre kényszerülnek. Ilyenkor forog kezükben a kártya, egymás után éled a tűz a maró füstű Munkás és Kossuth cigarettákon. Későbl egy-egy kényelmesebb sarkot keresnek, ahol a vonat érkezéséig még alhatnak egyet. Akinek nem jut hely, az vastag vattakabátját a földre teríti, s ráheveredik.

Egy ember azonban ébren van. A rakodóbrigád vezetője: Cser János.

— Amikor ide állították, azt mondták, én felelek azért, hogy a kirakodás mindig pontosan történjen, s ne kelljen fekbért fizetni. Nem is volt baj eddig, pedig alkalmi munkásokkal dolgozom. Szerződés

^ vagy bármilyen megállapodás nem köti őket az AKÖV-höz, de a rendszeresen érkező szál lítmányok miatt mégis állandóan számítunk rájuk.

— Hogyan szervezi meg őket?

— Telefonértesítést kap alkalmanként az igali tanács — én ugyanis ott lakom —, s azt eljuttatják hozzám. (Persze, jobb lenne, ha beszerelnék hozzánk a telefont.) Mivel a brigádtagok is igaliak, elindulok összeszedni őket. Hogy sikerül-e? Ez már a jó kapcsolatoktól függ. Akivel nem dolgoznak szívesen, az hiába menne értük. Aztán az állandó szállítmányok és a rendszeresen juttatott pénz is jó összetartó erő. A Zsuk, amivel a helyszínre utazunk, így mindig megtelik.

— Milyen a bérezés?

— Ezt a munkát ma már kevesen vállalják. Tehát jól meg is kell fizetni. Mázsánként hatvan fülért kapnak, de ha fagyott kővel, sóderral van dolgunk, egy forint húszat fizetnek.

— Lehet-e átlagfizetésről beszélni?

Cser János papírt, ceruzát vesz elő. Egyik legjobt- munkása. Harangozó Gáspár egy- egy alkalmi bérét számolja. A tételek kilencven forint körüliek, a legkevesebb hetvenhat forint, de akad kétszázötvenhat sőt négyszáz forinton felüli összeg is.

— Egy hónapban, ha rendszeresen jönnek a vagonok, három-négyezer forintot is lehet keresni -— summázza.

Az állomáson jelzik a szerelvény érkezését. -r~ Ébresztő! — S amikor a húsz vagon bedöcög az iparvágányra, mindenki talpon van már. Sűrű porhó szitál, de nem érnek rá erre figyelni. Hatalmas lapátokkal szórják a zúzalék követ. Van, aki zsebkendőt szorít a fejére, mások ingujjban dolgoznak.

— Nem fázik? — kérdezem Kiss Sándort.

Felsőtestét egy szál csuromvizes ing fedi csak.

— Nem — válaszolja. — Csak ha megállók rágyújtani.

Hat órára már a vágányok mentén hever a kő. Mind a húsz vagon üres.

Derétkegy engedések.

Itt-ott elnyomott ásítás.

Az eredmény fejenként százötven-kétszáz forintot osztanak.

Mára elég volt. Holnap folytatják Balatonbogláron.

Cs. T.

jT=

\ Lenin, lenyűgözően erős

Í

'akartú ember lévén, a legnagyobb mértékben rendelkezett i a forradalmi értelmiség legjobbjait jellemző tuiajdonsá- J gokkal: az önmérséklettel,

imely gyakran az önsanyarga- itásig, az öncsonkításig, a ■rahmetovi túlzásokig (Rah- metov—Csernisevszkij Mit tegyünk? című regényének forradalmár hőse), a művészet tagadásáig fokozódott. Sőt, Leonyid Andrejev egyik hőséinek logikájáig:

> »Az emberek rosszul élnek, i tehát nekem is rosszul kell él- T nem«.

A súlyos, éhmséges 1919-es évben Lenin restellte megenni azokat az élelmiszereket, amelyeket vidékről kapott az elvtársaktól, katonáktól, parasztoktól. Amikor a küldeI mitunk a hazai iparra is. Az ' első szállítmányokat kora tavaszra várjuk.

— Egyéb háztartási gépek?

— Hosszú lenne a felsorolás, így csak néhány nagyobb imporRétéit említek. Csak az első félévben 15 000 darab porszívót kapunk szovjet, NDK és román importból, az év folyamán 50 000 különféle típusú kávéfőzőt, 20 000 darab kávédarálót hozunk forgalomba. Számítunk arra is, hogy a »gépesített« borotválkozás mind jobban elterjed: az

NDK-ból 15 000 darab kitűnő minőségű villanyborotvát hozatunk.

Ebben az évben jelentős mennyiséget sikerült biztosítanunk a különféle népszerű járművekből is: máris rendelkezünk 20 000 darab szovjet férfi és női kerékpárral — mindkettő ára 1000 Ft-on alul van —. a fiatalok kedvencével. KOMÁR és RIGA mopeddel. amelyből . 9000 darabot kaptunk. Tárgyalások folynak mintegy 1000 JAWA típusú motorkerékpár szállítására is.

— Említette, hogy olajkályha is kapható a SZÖVÁRU- qál.

— Egész évre 5000 darabot

kapunk az ipartól. Mi konzekvensen ragaszkodunk a szállítási határidőkhöz és így remélhető, hogy ezek a népszerű fűtőberendezések kellő időben az üzletekbe kerülhetnek.

A. E.

ll3rom millió palack bor Húsvéira

Az Eger—Gyöngyösvidéki

Állami Pincegazdaság egri főpincészetóben az idén 12 millió palackot töltenek meg a kiváló tájjellegű Heves megyei borokkal. Húsvétra mintegy hárommillió palack bor kerül forgalomba, háromszor annyi, mint az elmúlt évben. A közkedvelt minőségi borok — a leányka, a bikavér, a me- doc, a muskotály — mellett az idén a húsvéti borpiacon újdonságokkal is jelentkeznek. Durbits sógor néven édeskés asztali fehér bor, Gondűző néven literes üvegekben fehér pecsenyebor kerül forgalomba.

Ezerháromszázhetvcn kilométer hosszú gázvezetéket fektetnek le a vuktilszkojei lelőhelytől, amely a Kami Autonóm Köztársaságban van. Torzsok városáig. Az aranyhímzésűről nevezetes kalinyin területi városig kiépített gázvezeték átszeli a Komi Autonóm Köztársaságot, a vologodszki. kalinyini és a jaroszlávi területet.

(Fotó E. Ettinger, APN)

730 000 forint almáért

24 vagonnal exportálnak a porrogszentkirályiak

A CSURGÓI JARASNAK

ebben a csücskében hagyománya van a gyümölcstermesztésnek, ezen belül is különösen az almánaik. A por- rogszentkirályi Aranykalász Termelőszövetkezet erre és a talajadottságokra építette immár szépen gyümölcsöző elképzelését akkor, amikor nagyüzemi almást telepített A 120 holdas gyümölcsösből egyre több fa fordul termőre: 1968-ban 21, tavaly már 30 vagon alma termett, s ennek felét a fiatal fák adták. A 660 000 forintos tervvel szemben eddig 730 000 forintot kaptak a múlt évben termett almáért, de még értékesítésre vár mintegy hat vagonnal (a háztájiban ennél is több keres vevőt).

A betakarításnál a helyi, a csurgói és a környező iskolák tanulói segítenek. A Balaton- boglári Szakmunkásképző Iskola — ahol az Aranykalász Tsz tíz leendő szakmunkása tanul — ennél is többet nyújt, tanulói már részt vesznek a gyümölcsfák metszésében, így volt ez a múlt év tavaszán, s így lesz az idén is. Ennek különösen örülnek a tsz vezetői, hiszen sok a háztájiban a gyümölcsfa, a tagoknak ez is sok munkát ad.

ményeket felvitték sivár lakására, zavartan ráncolta homlokát, és sietve szétosztotta a lisztet, cukrot és vajat a hiányos táplálkozástól legyengült vagy beteg elvtársak között. Egyszer meghívott ebédre.

— Füstölt hallal fogom megkínálni — mondta. — Asztrahanyból küldték. — És szókratészi homlokát ráncolva, metsző pillantású szemével oldalt sandítva hozzátette: — Ideküldik nekem, mint egy földesúrnak! Hogy lehetne erről leszoktatni őket? Ha visz- szautasítom, ha nem fogadom el. megsértődnek. Pedig körös-körül mindenki éhezik.

Nem voltak szenvedélyei. A szeszes italtól, dohányzástól idegenkedett. Reggeltől estig bonyolult, nehéz munka foglalta le, képtelen volt gondoskodni önmagáról, de éberen figyelte elvtársai életét.

Dolgozószobájában ül az asztalnál, sebesen ír. és tollát fel sem emelve a papírról, igy szól:

— Üdvözlöm. Hogy van? Mindjárt befejezem. Egy vidéki elvtársról van szó. Elkeseredett. és úgy látszik, elfáradt. Lelket kell öntenem belé. A hangulat nagyon fontos.

Egyszer Moszkvában, amikor nála jártam, megkérdezte:

— Ebédelt?

— Igen.

— Nem lódít?

— Tanúim vannak rá, hogy a Kreml étkezőjében ebédeltem.

— Azt hallottam, ott pocsékul főznek.

— Nem pocsékul, de főzhetnének jobban is.

Nyomban részletesen kifaggatott, hogy mi a rossz és hogy lehetne jobban.

Zsörtölődött:

— Hogy lehet, hogy nem tudnak egy ügyes szakácsot találni? Az emberek a szó szoros értelmében az ájulásig dolgoznak. Ízletesen kellene főzni nekik, hogy többet egyenek. Tudom, kevés az élelmiszer, és rossz is. De ügyes szakács kell. — És idézte egy tudós fejtegetését, hogy az ételek ízlet« elkészítése mennyire befolyásolja tápértéküket és az emésztést.

Érdeklődtem:

— Hogyan jut rá ideje, hogy még ilyesmiken is gondolkodjék?

ö is megkérdezte:

— Az ésszerű táplálkozásról?

És hanglejtésével adta értésemre. hogy kérdésem nem helyénvaló.

Régi ismerősöm, az ugyancsak szormovói, érzékeny lelkű Szkorodohov panaszolta, hogy milyen terhes számára a munka a Csekánál.

Azt feleltem neki:

— Én is úgy vélem, hogy ez nem magának való munka. Nem illik a természetéhez.

Szomorúan helyeselt:

— Egyáltalán nem illik a természetemhez. — Majd elgondolkozott, és így folytatta: — Öe ha eszembe jut. hogy hiszen Leninnek is bizonyára

A szakmai képzésnek fontos része a növényvédő szerekkel bánó emberek oktatása Két évvel ezelőtt nyolc tsz-tag szerzett betanított- munkás-bizonyítványt — ők permeteznék a méreggel —, egy alkalmazott növényvédő gépész továbbképzésen vett részt, ketten pedig most vannak növényvédőszer-raktáros tanfolyamon. Aki a vegyszeres növényvédelmet irányítja majd — Göbölyös Jenő agro- nómus —, Keszthelyen részesül szakmérnöki oktatásban.

A betakarítás, a növényvédelem, a gyümölcsös gondozása tehát — mint a szövetkezetre váró feladat — megoldottnak látszik az Aranykalász Tsz-ben. De mi a helyzet az értékesítésnél? Ez ugyanis már nem csupán a szövetkezet törekvésétől függ.

Mint megtudtuk, most hat vagonra való eladatlan almájuk van. Tavaly tíz vagonnal exportáltak — ez volt az eddigi legnagyobb exportszállításuk —, az idén 24 vagonnal küldenek külföldre a már megkötött szerződések alapján. A meglévő almát a siófoki meg a székesfehéivári tsz-nek és Veszprémben adják el. Két csomagolójuk van. Az egyiket téliesí tették, ebgyakran »meg kell keményítenie a szívét«, akkor szégyen- kezem a gyengeségem miatt.

Ismertem és ismerek jóné- hány munkást, akinek összeszorított foggal kellett és »kell megkeményítenie a szívét«, erőt venni természetadta »társadalmi idealizmusán« — annak az ügynek győzelméért, amelyet szolgál.

Vajon magának Leninnek is »meg kellett keményítenie a szívét?«

Ö sokkal kevesebbet törődött önmagával, semhogy magáról beszéljen másokkal.

Lelkének titkos viharairól

úgy tudott hallgatni, mint senki más. Egyszer azonban Gorkijban, gyermekeket cirógatva, így szólt:

— Lám, ezeknek már jobb életük lesz. mint nekünk. Abból, amit mi átéltünk, ők sokat nem fognak végigszenvedni. Az ő életük nem lesz ilyen kegyetlen.

És a távolba nézett, a dombokra, ahol makacsul lapult egy falu, és elgondolkozva hozzátette:

— Mégsem irigylem őket. A

mi nemzedékünknek sikerült teljesítenie egy páratlan történelmi jelentőségű feladatot. Életünk kegyetlenségét,

amelyre a körülmények kény- szerítettek, meg fogják érteni, és meg fog.iák bocsátani. Mindent meg fognak érteni, mindent.

Vigyázva cirógatta a gyér mekeket, különösen könnyed és féltő mozdulatokkal,

Felkerestem egyszer, és látom. hogy a Háború és béke

ben 25 vagon termést helyezhetnek el. De a faggyal szemben nem biztonságos. Ha a mostani tél szigorúbb lett volna, bizony sok alma tönkremegy. Nagyobb keresltt a piros alma iránt mutatkozik, ezért a szövetkezet megalakulásakor a tagok által bevitt almásokból a fehér fajtát termő fákat fokozatosan kivágják.

A fiatal telepítésekből egyre több fordul termőre, növekszik a szövetkezetben termett alma mennyisége^ Érthető a vezetők kívánsága, hogy garanciát kapjanak a termés megvásárlására. Megnyugtató megoldást várnak — és keresnek —, szeretnék elkerülni, hogy nyakukon maradjon az alma (néhány évvel ezelőtt már volt erre példa).

IDEJÉBEN észrevették a szövetkezet vezetői, hogy a termés növekedése még valamire figyelmeztet: az eladásra alkalmatlan alma megfelelő hasznosítására. Cefretároló építését tervezik és azt, hogy a környező pálinkafőző üzemeknek több munkát adnak.

H. F.

egyik kötete fekszik az asztalán.

— Igen, Tolsztoj. Kedvem támadt, hogy elolvassam a vadászjelenetet, de hirtelen eszembe jutott, hogy írnom kell egy elvtársnak. Így az olvasásra nem jut időm. Csak ma éjjel olvastam el a maga füzetét Tolsztojról.

Mosolyogva, hunyorogva, élvezettel nyújtózkodott karosszékében, és halkabban, szaporán folytatta:

Emlékszem, milyen jókedvűen és hosszan nevetett, amikor Martovnak ezt a mondását olvasta valahol:

»Oroszországban csak két kommunista van: Lenin és

Kollontaj«.

S amikor jól kinevette magát. felsóhajtott:

— Ez aztán az okos fickó! Eh . . .

Tisztelettel és csodálattal modta. amikor dolgozószobájából kikísérte az egyik »gazdasági vezetőt«.

— Régen ismeri? Bármelyik európai országban miniszterelnök lehetne.

— Micsoda sziklatömb, ugye? Micsoda óriás! Ez aztán a művész, barátom... És tudja. mi még a csodálatos? Hogy ez előtt a gróf előtt nem '- olt igazi paraszt az irodalomban.

Majd rámhunyorított, és ízt kérdezte:

— Kit lehet Európában mel- ' Me állítani?

És ő maga felelt rá:

— Senkit.

És kezét dörzsölve elégedetten felnevetett. (Folytatjuk.)

B

SOMOGYI NÉPLAP

Kedd, 1970. február 24.