Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-24 / 46. szám

Megállapodás a gerillák és a jordániai kormány között Vasárnap este öt és fél órás tanácskozás után közös közle­ménnyel zárult a Palesztinái ellenállási szervezetek és a jordániai kormány tanácsko­zása. Az ammaini rádió által ismertetett közlemény szerint a tanácskozást a legteljesebb egyetértés légköre jellemezte. Megállapodás született, hogy a felek kölcsönösen elkerül­nek minden olyan cselek­ményt, amely megzavarhatná a rendet és a biztonságot, vagy árthatna a közös nemzeti ér­dekeknek és erőfeszítéseknek. Megállapodtak, hogy a had­sereg és az ellenállási szerve­zetek közös erőfeszítéseket tesznek araiak érdekében, hogy felkészítsék az ország népét az eljövendő harcra. A közle­mény felszólít mindenkit, hogy cselekedjék e közlemény szellemében. Az ammani rádió által is­mertetett közlemény nem tesz említést a hatóságok által ko­rábban közölt, a gerillák ellen irányuló »belbiztonsági intéz­kedésekről-«. Kamal Nasszer, a gerilla­szervezeteik egyesített parancs­nokságának szóvivője azonban kijelentette: »Ezeket az intéz­kedéseket úgy tekintjük, mint­ha soha meg nem hozták vol­na őkét.« (MTI) OLASZORSZÁG Baloldali követelnek Több mint félmillió ember vett részt azokon a népi meg­mozdulásokon, amelyeket va­sárnap szervezett az Olasz Kommunista Párt, követelve egy baloldali kormány alakí­tását. Miközben a négy párt (a kereszténydemokraták, a szo­cialisták. a szociáldemokra­ták és a republikánusok) kép­viselői tegnap újból összeül­tek, hogy folytassák tárgyalá­saikat, a néptömegek fokozot­tan tiltakoznak olyan kormány kormányt a tüntetők lehetősége ellen, amelyben a kereszténydemokrata jobbol­dal és a szociáldemokraták lennének a hangadók, tehát egyértelműen konzervatív len­ne. Nagyszabású megmozdulá­sok voltak Rómában. Milánó­ban, Firenzében és más olasz városokban a sztrájkoló dol­gozók elleni megtorlások miatt is. Mindez azt bizonyít­ja, hogy a baloldali fordulatot igen széles mozgalom követeli az országban. (MTI) It OVIDÉN Brandtot bírálják a CDU—CSU pártelnökök Franz Josef Strauss, a CSU elnöke tegnap a Spiegelben ismét bírálta a Brandt-kor- mánynak a Szovjetunió és kü­lönösen az NDK iránt tanúsí­tott magatartását. Helytelenítette azt, hogy az NDK-t második német állam­nak ismerik el. Végül Srauss utalt arra, hogy Rnanditnák majd minden­képpen tárgyalópartnere érté­sére kell adnia, hogy szó sem lehet az NDK nemzetközi jogi elismeréséről. Az ADN hírügynökség a DPA-ra hivatkozva beszámol arról, hogy Kiesinger CDU- elnök, a volt nyugatnémet kancellár, rádióinterjújában követelte: az NDK kormányá­val folytatandó tárgyalásokon el kell határolni a témakörö­ket, és nem szabad a tárgya­lásokat kiterjeszteni az NDK nemzetközi jogi elismerést sürgető követelésre. A Palesztinái Felszabadítás! Szervezet elnöke és az El Fa­tah vezetője, Arafat, a jordániai hatóságokkal folytatott tanácskozás után. (Telefotó: AP-MTI-KS) Münchenben tárgyal az izraeli külügyminiszter Abba Eb an izraeli külügyminiszter vasárnap London­ból Münchenbe érkezett, négynapos hivatalos nyugat-né­metországi látogatásra. Elbán az első izraeli miniszter, aki hivatalos látogatást tesz az NSZK-ban. Abba Eban tegnap Bonnban megkezdte az NSZK és Izrael kapcsolatainak normalizálásá­ra irányuló tárgyalásait, ame­lyekről ő maga azt állította, hogy »a bélkét és megértést szolgáló küldetésnek« nevez­hetnek. A svájci repülőgép-katasztrófa Február 21-én nem messze Zürich tői lezuhant a Swiss Air svájci légitársaság utasszállító gépe, amelynek Izraelbe kel- Lett volna repülnie. Az amerikai és az izraeli propaganda izomnál egy rágalomverziót terjesztett el erről az esetről: a légi katasztrófa »az arab partizánok« diverziójának a követ­kezménye. Sót: azonnal összetákoltak egy hamisított »közleményt« is, amely állítólag a »diverziót« elkövető valamelyik palesztinai szervezettől indult ki. Ezt a hamisítványt nemcsak Tel, Avivbam, hanem Washing­tonban is felkapták. Az Egyesült Államok kül­ügyminisztériumának szóvi­vője sietett kifejezni »harag­ját és felháborodását«. Az amerikai monopóliumok saj­tója pedig mindent elkövetett, hogy felszítsa az arabeilenes hangulatot. Ugyanakkor Ammanból a Palesztinai Népi Falszabadítá- si Front közölte: egyetlen pa­lesztinai szervezetnek sincs köze a svájci légi katasztrófá­hoz. A »közlemény-« pedig ha­misítvány, amelyet azért tá- koltak össze, hogy csapást mérjenek a palesztinai mozga­lomra. Az AFP francia hír­ügynökség tegnap közölte, hogy a gép lezuhanásának színhelyén lezajlott vizsgálat nem állapította meg, hogy a katasztrófát diverzió okozta volna. Az »arab diverzió« körül csapott hisztérikus lármának az volt, a feladata, hogy elvon­ja a figyelmet az izraeli szol- dateszka gaztetteiről. Igazolni akarták ezzel is az újabb ame­rikai fegyverszállításokat, és kompromittálni azt a hősi har­cot, amelyet az arab partizá­nok vívnak az Izrael által ideiglenesen megszállt arab földeken. E propagamdiadiverzió szer­vezői azonban csak önmagu­kat kompromittálták. (MTI) Első látogatását Walter Scheel nyugatnémet külügy­miniszternél tette, aki előtt ki» fejtette Izrael álláspontját a közel-keleti konfliktusban. A két ország közötti viszony és a közel-keleti helyzet mellett szóba kerültek a Közös Piac­cal kapcsolatos kérdések is. Abba Eban később találko­zott Gustav Heinemann állam­elnökkel és Willy Brandt 'kan­cellárral is. (MTI) FAO-küldöttség Budapesten. G. /Bildesheim igazgató veze­tésével tegnap FAO-küldött­ség érkezett Budapestre. Az ENSZ mezőgazdasági és élel­mezésügyi szervezetének ma­gas rangú képviselői a FAO Budapesten megrendezésre ke­rülő európai regionális kon­ferenciájának előkészítéséről tárgyalnak. Bonnba érkezett Burtuca román külkereskedelmi mi­niszter. Schiller nyugatnémet gazdaságügyi miniszter meg­beszélést folytatott vele a román—nyugatnémet gazda­sági kapcsolatok problémáiról. William Rogers amerikai külügyminiszter vasárnap be­fejezte tíz országra kiterjedő afrikai körútját, és repülőgé­pen elhagyta utolsó állomás­helyét, a libériái Monroviát. Vörös zászlókkal tüntettek a fiatalok a franciaországi Aix en Provence amerikai egyetem előtt. A tüntető diákok Ame- rika-elllenes jelszavakat kia­báltak — jelenti a Reuter hír­ügynökség. TJjabb tüntetések robbantak ki Washingtonban és Chicagó­ban a chicagói perben hozott terrorítéletek ellen. Andrej Gromiko, a Szov­jetunió külügyminisztere az NDK kormányának meghívá­sára kedden hivatalos látoga­tásra a Német Demokratikus Köztársaságba érkezik. Golyó általi halálra ítélt a kubai forradalmi törvényszék egy Fernandez nevű kubai származású személyt, aki a »Második front« ellenforradal­mi szervezet utasítására hatóit be kubai területre. Líbia, Egyiptom és Szudán között a szoros együttműkö­dés a három ország föderá­ciójának megelőző szakasza — mondotta Kadhafi ezredes, a líbiai forradalmi parancs­nokság tanácsának elnöke Tripoliban tartott sajtóérte­kezletén. * Pompidou-ellenes plakátok­kal Franciaország közel-keleti politikája ellen tüntettek teg­nap Washingtonban. Több százan vonultak a Fehér Ház­hoz, és petíciót helyeztek el Lafayette szobránál. Amiatt tiltakoztak, hogy Franciaor­szág repülőgépeket ad el Lí­biának. JORDÁNIA Lemondott a belügyminiszter Benyújtotta lemondását Ko­szul Keilani, a jordániai kor­mány belügyminisztere. Husszein király — közölték hivatalosan Ammanban — a lemondást elfogadta. Husszein jordániai király Musza Abu Raghebet, a köz­ségi ügyek miniszterét nevez­te ki a tegnap lemondott Kei­lani belügyminiszter utódjává. Ammanban a belügyminisz­ter lemondását semmivel sem indokólták. A nyugati hírügy­nökségek azonban Keilani tá­vozását összefüggésbe hozzák a Jordániában nemrég életbe léptetett belbiztonsági intéz­kedésekkel, valamint az ezt követően a jordániai kormány es a palesztinai ellenállási szervezetek között támadt né­zeteltérésekkel. II Thant megszakította szabadságát U Thant tegnap váratlanul félbeszakította rangooni láto­gatását, és úgy döntött, hogy visszautazik New Yorkba. Az ENSZ főtitkára szomba­ton érkezett a burmai fővá­rosba egyhetes magánlátoga­tásra Rangooni megfigyelők sze­rint a főtitkár az egyre súlyos­bodó közel-kéleti helyzet miatt tér vissza az ENSZ székhe­lyére. (MTI) Guyana köztársaság Az első guyanai rabszolga­felkelés 207. évfordulóján 1970. február 23-án kikiáltot­ták a köztársaságot. Guyana azonban nem szakad el telje­sen Nagy-Britanniától — egy­kori gyarmattartójától — ha­nem továbbra is a Nemzetkö­zösség (Commonwealth) tagja marad. A hazánknál több mint két­szer nagyobb (de a gazdasági­lag hasznosított partvidék ki­vételével szinte teljesen lakat­lan) ország hatalmas kiterje­désű őserdeiben kb. 27 500 ős­lakos indián kóborol. ___________s_____________ A z ország fejletlen mono­kultúrás gazadságot, és sú­lyos bel- és külpolitikai ellen­téteket örökölt 1966-ban tör­tént függetlenné válása után világgazdasági jelentőségű bauxittermelésa (1968-ban 4,75 millió, t.. a világ termelésében a negyedik helyen áll) tovább­ra is kanadai és USA társasá­gok tulajdonában maradt, így a kitermelt bauxit nagyobb ré­szét továbbra is feldolgozás nélkül szállítják Észak-Ameri- kábá és Nagy-Britanniába. Ugyancsak külföldi — főleg angol — társaságok irányítják .Q.UYANA Területe-214 970 kití LaKossága 719000 f5 Pompidou francia el­nök február 23-án Washing­tonban megkezdte tárgyalá­sait Nixonnal. Formailag a látogatás viszonzása Nixon 1969 elején tett párizsi vizit­jének. Politikailag azonban jóval többről van szó. Egy esztendővel ezelőtt Ni­xon Párizsban még De Gaul- le-lal nézett farkasszemet, akinek belpolitikai bázisa meggyengült ugyan, külpoliti­kájában azonban még válto­zatlan erővel képviselte az amerikai politikától való füg­getlenedés eszméjét. A tábornok ázóita magányá­ból figyeli az eseményeket, és az amerikai elnök látogatását olyan utód viszonozza, akit általában a politikai átmenet emberének tekintenek. Az átmenet emberének ab­ból a szempontból, hogy át­formálja az amerikai hegemó­niával való szembenállás Gaulle-ista politikáját és ki­alakítsa a Párizs—Washington közötti megrétés légkörét. Ez az, amiit a francia politiká­ban »glissement«-nek nevez­nek, azaz »csúszás«-nak az atlanti, pontosabban amerikai pozíciók felé. Hogy ez mennyire így van, Pompidous „felfedezi“ Amerikái azt a francia kormányon be­lül kibontakozó feszültségek is mutatják. Ezeknek egyik pólusa az atlanti orientációt képviselő Schuman külügy­miniszter, a másik a Gaulle- ista hagyományokat legin­kább Őrző Debré hadügymi- riszter. Pompidou már hiva­talánál fogva is centrista, kiegyenlítő szerepet tölt be abbén a harcban. Ám a hala­dás iránya világosan megha­tározható: a Szakadék egyre kisebb Párizs és Washington között. Amerikai részről ezt már röviddel Pompidou hivatalba lépése után elégedetten álla­pították meg. Sulzberger, az Egyesült Államok egyik leg­befolyásosabb publicistája a New York Timesben azt írta: »Szembetűnően megjavult a francia—amerikai viszony...-» Ez a Pompiou utazás Hát­tere. S a cél nyilvánvalóan az, hogy új egyetértési pontokat találjanak Párizs és Wa­shington között . Mindez természetesen tá­volról sem jelenti,. azt, hogy Párizs egyszerűen »ráállt vol­na az amerikai vonalra««. A közeledés általános áramlatán belül továbbra is jelentős né­zetkülönbségek, sőt ellent­mondások rejlenek. Ezeket azonban ma már mindkét fél sokfkai ámyaltabbnak és fi­nomabbnak tekinti, mint egy esztendővel ezelőtt. A fran­cia—amerikai viszony az át­menet állapotában van. A legdöntőbb kérdésekben, Franciaország és a NATO vi-, szonyában is megmutatkozik ez a kettősség. Amikor an­nakidején De Gaulle vissza­vonta a francia hadsereget a NATO integrált parancsnok­ságának hatásköréből, egyesek azzal a lehetőséggel is szá­moltak, hogy Párizs fel­mondja NATO-tagságát. Az elnök utazásának időpontjában a francia maga­tartást az jellemzi, hogy nincs szó a katonai integráció visz- szaállításáról, de ugyanakkor Pompidou a legutóbbi nyi- litkozatában kategorikusan hangoztatta Franciaországnak a NATO iránti hűségét. Sőt, azt a lehetőséget sem zárta ki. hogy a NATO-n belül »új jel­legű kapcsolat« alakulhat ki Franciaország és az Egyesült Államok között. Pompidou ar­ra is célzott, hogy e kapcso­lat Nixonnal folytatott: tár­gyalásainak egyik lényeges napirendi pontja, lesz. A második rendkívül lénye­ges pont, amelyben az atlanti pozíciók felé való ’ »csúszás« a közelmúltban megnyilvá­nult: Nagy-Británnia közös piaci belépési. A francia dip­lomácia a közelmúltban; hi­vatalosan is megnyitotta Nagy-Britannia előtt a csatla­kozás lehetőségét, s lényegé­ben véve a csatlakozás ma már sakkal inkább a brit, mint a francia politikától függ. A legfeltűnőbb nézetkü­lönbségek viszont a közel-ke­leti helyzet megítélésében je­lentkeznek. Leegyszerűsítve a dolgokat: Nixon az izraeli, Pompidou pedig az arab ál­láspont támogatójának tűnik. Pompidou azonban a látoga­tás előtti napokban mindent elkövetett, hogy a fennálló nézetkülönbségeket más per­oekitívába állítsa. Mindenek­előtt azt hangsúlyozta, hogy nemcsak Franciaország, ha­nem az egész nyugati világ általános érdekét szolgálja, ha Párizs jó kapcsolatokat tart fenn az arab világgal, és erő­síti a »francia jelenlétet« Észak-Afrikában, s általában a Földközi-tenger térségében. Nagy általánosság­ban megállapítható a Pom­pidou—Nixon tárgyalások kü­szöbén, hogy inkább Francia- ország . politikájában követ­keztek be hangsúlyváltozások. Pompidounak alighanem iga­za volt,. amikor azt mondotta: »A nézeteltérések nem annyi­ra a végső célok, mint a mód­szerek tekintetében mutatkoz­nak. Semmi alapvető dolog nem választ el bennünket egymástól.« A jelek így arra mutatnak, hogy a módszerbeli és hang­súlykülönbségek ellenére Pompidou a .maga látogatását a francia—amerikai közeledés újabb állomásának tekinti. Mint költőien mondatta: elin­dult »Amerika újrafelfede­zésére.« G. E. u ' ► Sj bauxit &Gyimlnt ' / / Vitaion Sbri - ' rerületek ■ágg) 0 10 Oku az export szempontjából fon­tos nádcukor termelését is. Bányatermékei közül a gyé­mánt, mezőgazdasági termé­nyei közül a rizs, a kopra* a kávé és a kakaó a jelentősebb. A belpolitikai feszültségek okozója a főleg mezőgazdaság­ban dolgozó indiaiak (a múlt században és századunk ele­jén szerződéses munkásokként kerültek Guyanába) és a nagy­részt az iparban foglalkozta­tott négerek (az egykori rab­szolgák leszármazottai) ellen­téte, amely már korábban a legerősebb guyanai párt, a Népi Haladó Párt kettészaka- iásához vezetett. Ezt kihasználja a kormány- nyál szemben álló, főleg euró­pai származású nagyburzsoá­zia. Ugyanakkor súlyos gyar­mati örökség Venezuelá terü­leti követelése, amely az or­szág területének körülbelül kétharmadát érinti és a hol­land fennhatóságú Suriname­mal fennálló határvita. SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1970. február 24.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents