Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-22 / 45. szám

Fontostaoiárgpk:aoiarxizmos I munkásszíyyel Felsőfokú tanintézeteink jelenlegi hallgatói, a tizen- és huszonévesek mezsgyéje körü­li csapét tagjai már nem is közvetlenül a felszabadulás táján születtek. Apáik él­ményvilágát már a szocializ­mus építésének kezdete töltöt­te ki, de az ebből az időből gyökerező mai ifjúságunknak már 1956 is távoli történelmi esemény. A szocializmus épí­tésével a marxizmust szívhat­ták magukba: ezzel a tudo­mánnyal ismerkednek felső­fokú tanintézeteinkben, ezt sa­játítják el a Kaposvári Taní­tóképző Intézetben és a Mező­gazdasági Technikumban. A tanítóképző pártszervezete a tanév elején elhatározta, hogy felmérést készít a hallga­tókat ért társadalmi hatások­ról. Az a véleménye a tantes­tületnek, hogy nevelőmunká- juk színvonalának emeléséhez ezek a tapasztalatok rendkí­vüli segítséget adhatnak. Ma­radjunk is vizsgálódásunk el­ső helyszíneként a tanítókép­zőben. ahol az oktató-nevelő munka homlokterében az áll, hogy a végzős hallgatók erős, szilárd marxista világnézettel rendelkezzenek. Egy-egy tele­pülés egész felnövő nemzedé­ke formálódik emberré sza­vaik, gondolataik nyomán. Mégpedig szocialista szemléle­tű emberré. A hároméves kép­zési időszak eredményességét a marxizmus tanulásán ke­resztül is le tudjuk mérni te­hát. Ahhoz azonban, hogy az iskola falai közé bepillant­hassunk es a hallgatókat meg­ismerjük, ne feledjük a leg­szükségesebbet: kik kerülnek a tanítóképzőbe? Érettségi bizonyítványuk szerint jó ás jeles rendű tanu­lók. fis a világnézetükre mi a jellemző? Tételesen ugyan többségük nem ismeri a vallást, de ter­mészettudományos ismereteik mellett néhányuknál megfér a hit is. Ez azt mutatja, hogy né- hányuk még erősen kötődik a szülői házhoz, a korábbi kör­nyezetéhez Másoknál már az első évfolyamtól természetes a marxista világnézet A hallga­tók közül világnézeti vitákra ennek megfelelően egyrészt a túlzott óvatosság nyomja rá a bélyegét; egymás véleményé­nek a túlzott »tiszteletben tar­tása«. másrészt fiatalos türel­metlenségtapasztalható, amely ugyancsak káros lehet mert ebből súlyos emberi konfliktu­sok származhatnak- Az alapos tudás és türelmes meggyőzés a helyes módja mindenkor a világnézeti vitáknak. A világnézet kialakításához formálásához a fiataloknak is­mereteket kell nyújtani; ez az első lépés. A marxizmus — tu­domány. De ez szilárd világ­nézete csak akkor lesz az egyénnek, ha hozzá érzelmileg is kötődik, s az ehhez való hozzásegítés a második lépés. A harmadik év Végére jelentős részük szilárd marxista világ­nézettel bír. Ez huszonegy-hu- szonkét éves korra, háromévi marxizmus tanulás után el is várható, s a hallgatók több­sége el is jut a marxizmus al­kalmazásának szintjére, A marxizmus tanítását kelően kiegészítik a tanítókép­zőben a jól működő diákkörök is. Ilyenek: a nemzetközi poli­tikai kérdések és a KISZ aktí­va kör. A hallgatók példaképei pozi­tív tulajdonságú emberek. Bel­ső konfliktusaiknak az is gyö­kere lehet, hogy emberidelál­j|f® okos gondott ifII sseres oromét? A kérdések ezúttal a mun­kahelyre, a gazdaságra vonat­koztak. Kassa Mártom, a csur­gói Zrínyi Termelőszövetkezet főagrcnómusa nem sókat töp­rengett azon, hogy mi okoz gondot, illetve mi szerez örö­met számára most, a tél végét és a tavasz pirkadását várva. s— A szakember azt szereti, hogs' ha minden munkához idejében rendelkezésre állnak a szükséges eszközök. A me­zőgazdasági tennivalókhoz pél­dául a gépek. Szerződést kö­töttünk az AGROKER-re] több erőgép és munkagép szállítására. Szövetkezetünk­ben ez idő szerint 330 lóerős gépállomány hiányzik, tehát több traktor pótlása válik ese­dékessé. Szerződésünk három­millió forint értékű erő és munkagépre szól, az előbbiek hazai gyártmányú, az-utóbbiak szocialista országokból impor­tált munkaeszközök lennének Lassan már érkeznek is, de máig sem tudjuk, kapunk-e a vásárláshoz hitólt vagy sem. Ha igen, mikor és mennyit? Ebben az MNB megyei igaz­gatósága még nem nyilatko­zott. Tudom, nem helyben döntenek erről, ezért nem is a megyei igazgatóságot hibázta­tom. De valamit mégis tudni kellene már. Saját erőnket ugyanis a szakosított telep építésébe fektetjük, érthető okból, hiszen a saját erőből történő hozzájárulástól is függ, megkapjuk-e a szükséges hi­tel a verseny során. Szóval ide ■ kell a saját pénz, a gép­vásárláshoz meg jól jönne a hitel, minél előbb. Ez az, ami most ' a legnagyobb gondot okozza... Sóikkal több az olyan dolog, aminek szívből örülünk És ez így van rendjén. Örömet sze­rez nekem, a szakembernek, hogy az GAROKER-hez kül­dött műtrágyarendelés alapján olyan mennyiségben és akkor elégítenek ki bennünket, amennyit és amikorra kértük. A szállítások az ütemezés sze­rint folynak, nincs fennaka­dás, minden a megegyezés sze­rint történik... A Vetőraag- tarmei/tető és Ellátó Vállalat rendre küldi a magvakat, eb­ből sem lesz hiány a tavasz- száL Sikerült nagy hozamú kukoricafajtából magot sze­rezni a tervezett kukoricate- rületre. A korábbi állapotok­hoz képest mindez megnyug­tató, és a tavaszi munkakez­dés biztos alapjának számít, hiszien azt és annyit kapunk, amit és amennyit kértünk, s mind idejében megérkezik. Friss tapasztalat az is, hogy. a GabonafelvásáriLó és Feldolgo­zó Vállalat rugalmas volt a termények átvételénél. Van tehát gondja is, öröme is ezekben a napokban a csur­gói Zrínyi Tsz főagronómusá- nak. Megértjük kívánságát, és csatlakozunk hozzá: fogyat­kozzanak a gondok és soka­sodjanak az örömet szerző dolgok. Mert ez így van rend­jén. a. F. jukat megközelítő, személyisé­gekkel nemigen találkoznak. A volt növendékekre, a már néhány év óta dolgozó taní­tókra szakmai téren nincs pa­nasz általában. Ellenben ke­vesen vesznek részt falvaink társadalmi életében. A tanítóképző harmadik év­folyamára büszkék most az is­kolában. Politikai érettségből, világnézeti tudatosságból jól vizsgáztak, vagyis a vizsgakö­vetelményeknek jól megfelel­tek az elmúlt három év alatt Á huszonnyolc hallgató közül tizenhatan jó vagy jeles ér­demjegyet kaptak marxizmus­ból. Az elmúlt napokban né­gyen kérték felvételüket a pártba, A tanulmányi eredmények tekintetében jó tanulók kerül­nek a Mezőgazdasági Techni­kumba is.- Társadalmi aktivitá­suk azonban erősebb a képző­sökénél. Érdeklődőbbek, te­vékenyebbek. Ehhez nagymér­tékben hozzájárul, hogy sokan már a katohaévek után ülnek be a technikum padjaiba, te­hát sok vonatkozásban felnőt­tebbek. Bár itt is észlelhető még a. családnak, a rokonság­nak az esetleges visszahúzó hatása. Míg a hallgatók nagy részének meggyőződése, hogy a mi fejlődésünk biztató, pers­pektíváink elérhetőek,. ajkad­nak más, egyes részleteiben el­térő vélemények is. Ezek mö­gött szinte minden esetben ha­zulról hozott kétkedő szemlé­let és magatartás húzódik meg. Kevésbé gond' itt, hogy a hallgatók egy része nem isme­ri eléggé mai ■ valóságunkat. És ez így helyes. A szocialista tár­sadalom szakemberét az álta­lános emberi, politikai kérdé­sek iránti érdeklődés is kell, hogy jellemezze. A mindenko­ri ' vizsgatapasztalatok biztató képet ■ mutatnak a marxizmus tanulásáról: a szaktárgyak ta­nulmányi átlagát nyújtják a hallgatók ebből is. A végzett hallgatókról sincsenek rossz tapasztalatok. A marxizmus iskolai tan­terv szerinti tanításán kívül a technikumban jól bevált mód­szer a közvetlen beszélgetés egyes hallgatókat érdeklő tár­sadalmi, politikai kérdésekről. A diákotthoni' esték néha töb­bet adnak a világnézet formá­lásához, mint a kötött órák. De ide sorolhatók a nyilvános oártnapok és a KISZ-élet is. összhatásuk jelentős. A tech­nikum , végzős hallgatói közül is többen kérték felvételüket a pártba. A két felsőfokú intéz­ményben azonos problémára is találtunk. Esek eredője: a részletekbe vesző középiskolai történelemtanítás és a világné­zet alapjai tantárgy kezdeti- sége. Ennek az új tantárgynak a bevezetése és elterjesztése bizonyára eredményesebbé te­szi a marxizmus tanítását a felsőfokú tanintézetekben hisz a jövőben már nem itt kell lerakni a világnézet okta­tásának alapjait Horányi Barna Olyan egyszerű a' dolgozó- szobája, mint ő maga. A. fal­ról Latinca Sándor tekint le ránk, a polcon pedig Lenin mellszobra áll. Talán csak zöldnöványből van sok az iro­dában, ez azonban a hajdani hivatásra emlékeztet A jó melegben régi ismerős­ként beszélgetünk, mégis úgy érzem, hogy csak most tárul fel előttem mindaz, ami egy életre meghatározta Gadanecz Györgynek, a Siófoki Járási Pártbizottság első titkárának elveit magatartását kiková­csolta eszményeit Már jó két órája, beszélget­hettünk, amikor azt mondta: — Nem gondoltam, hogy pártmunkás leszek valamikor — A munka, az élet szere- teíáre tanítot­ták a - bányá­szok, s a mun­kásosztályhoz fűződő szoro­sabb kapcsolat igényére... Ez megerősítette bennem azt a hitet hogy min­den erőmmel küzdeni kell... S megtanultam szeretni és be­csülni a mun- kásembereket Február 25-én, szerdán a Latinlca Sándor Megyei Művelő­dési Központban délután Vj 6 és este l/i 9 6ral kezdettel Koós János, _ Kovács KatiiiAricSS ____ ____________________j ü síáaiisi Jegyek a színházi jegyirodában válthatók. ______ < rz6t> Tizenhat éves fejjel érte meg a félszabadulást szülőfalujá­ban, Bolhán, özvegy édesany­ja nagyon nehezen nevelte a négy gyermekét. Ő tízéves volt, amikor édesapja meghalt. Az iskolaigazgató nagyon szerette, s addig biztatta, míg magán­úton le nem tette a polgári is­kolai vizsgát Érthető tehát, hogy az első perctől együtt érzett a friss széllel, a vele egykorú fiata­lokkal együtt érzékenyen rea­gált minden újra. — Valami ösztönős akarat hajtott, hogy tovább tanuljak, több ismeretet szerezzek, taní­tó legyek. 1946-tól Pécsen járt tanító­képzőbe. Kemény négy év kö­vetkezett itt Tanulás és mun­ka, lázas és lelkes társadalmi tevékenység a MADISZ-ban, a NÉKOSZ-ban. Kétszer, . érte nagy megtiszteltetés: először, amikor megválasztották kollé­giumi titkárnak, másodszor, amikor fölvették tagjelöltnek 1950-ben, a Sziget utcai párt- szervezetben — Azokban az években fel­nőtt gondolkodás alakult ki bennünk. Ma is sokra értéke­lem, hogy nagy önállóságra és felelősségre neveltek bennün­ket Ahogy eljött BolhóróL at­tól kezdve saját lábára állt Az ösztöndíjat pótolni kellett va­lamivel, ezért éjjel a bányában dolgozott Négy kilométert gyalogolt odáig, s az elején úgy kiszívta erejét a szokatlan munka, hogy tizenöt kilót fo­gyott A robbantási szünetek­ben a szénkupáookon fekve aludtak. Az első keresetéből tí­pusöltönyt és olcsó inget vett Erinek már a foszlánya sincsen meg, a bányában ért hatások azonban egy életre szólóak voltak. A tanulás nem fejeződött be a tanítókép­ző elvégzésé- veL Fiatalokat kerestek az egyetemekre — belevágott. Az agráron tanult Budapesten. A pályaudvarok­ra járt szenet kirakni, máskor tehéncsordát hajtott Gödöllőre. S közben sportolt is, bejárta az egész országot a Közgazdaságtudo­mányi Egyetem röplabdacsa­patával. 1955-ben megkapta az oklevelet arról, hogy agrárköz­gazda. Visszavágyott" Somogy­ba. Tabon kezdte a pályafutá­sát, mint üzemgazdász a gép­állomáson. Egy év múlva kine­vezték igazgatónak Darányba. Ma is úgy tartja, hogy a bá­nyához hasonlóan a gépállo­más is jó iskola volt, hiszen a vasasszakma a munkáskategó­riába tartozik. Amikor az el­lenforradalom után megalakult a barcsi pártbizottság, tagjá­nak választották. Darányban munkásőrszakaszt alakítottak, ő volt a parancsnoka. A tsz- szervezéskor Kastélyosdom- bón, Kálmáncsán. Szolokon és Darányban agitált. Az egyik középparasztot alig tudta meg­győzni — ma az egyik legjobb tsz-élnök a barcsi járásban. Amikor 1961-ben visszake­rült Tabra a gépállomás igaz­gatójának, még nem gondolta, hogy egy év múlva megkérdi a megyei pártbizottság első tit­kára: számíthatnák-e rá a já­rási pártbizottságon, mint me­zőgazdasági szakemberre Az új munka nagyobb felelősség­gel és kevesebb fizetéssel járt. ezért otthon megtanácskozta a feleségével, mit tegyen. A pártbizottságot választotta s 1962-től titkárként tevékeny­kedett tovább a mezőgazdaság fejlesztéséért Érezte, hogy nagy szüksége van az elméleti képzettség---------------------------5________ me gszerzésére, ezért tanult szí­vesen két évig a pártfőiskolási Siófok új fejezetet nyitott az életében. Amikor a tabi és a siófoki járás egyesítése napi­rendre került már ő volt az első titkár Tabon. S az egyesü­lés után ő került a Siófoki Já­rási Pártbizottság élére. Na­gyon szerényen beszélt erről Ügy tartja roppant nagy bi­zalmat kapott. S a bizalom az életeleme, ez táplálja ember­ségességét, türelmét és megér­tését. Bizalommal van a veié dolgozók iránt, s ő is igéAyli a bizalmat. Tanulóévnek tartja Í969-et Így összegezte: — Ügy érezzük, a pártbizott­ság elnyerte az egész terület bizalmát Ez serkent bennün­ket ebben a nagy munkában a további feladatok megoldásá­ra. Tele van tervekkel, elképzér 1 ésekkel. Szeretné, ha miné! több »hadra fogható« embere volna a járásban, hogy a még mélyen rejtőző tartalékokat ki­aknázzák. A nártmimka nélkü­lözhetetlen elemének tartja a lelkesedést, s a benne megle­vő belső feszültség sarkallja már kora ha inaiban a tőimen- gésre. Kis cédulákra írta az öt- ’eteit az elvégzendő feladato­kat. Ügy is mondhatnánk, elő­készíti a döntéseket S ezt csak pihenten lehet Amerre eddig járt, minden­hol ültetett virágokat, telepí­tett szőlőt Siófokon sem ha­gyott fel ezzel a kedvtelésével1 minden reggel megnézi a cip­rust. a fenyőt, a rózsabotlírot S nemcsak a háza környékét formálja, fejleszti, szépíti,, ha­nem ugyanéit teszi a megye második legnagyobb járásában is. Lajos Géza Csak egy „köszönöm" JÖ PÄR ZÄRSZÄMADÖ közgyűlésen, vettem részt Egy ilyen ünnepélyes nagy össze­gezésen sok minden szóba ke­rül. Tanúja, részese voltam igen sok olyan percnek, mikor a higgadt, békés öröm ön- kénytelenül is csendes mo­solyt varázsolt az arcokra, vagy amikor a közös gond sú­lya nyomta a váltakat, s a töp­rengés ráncokat rajzolt a hom­lokokra. És voltak megnató, szép pillanatok — a télben egy szál virág az öregeknek, né­hány kedves szó, egy boríték a nyugalomba vonulóknak... De nem hiányzott a jókedv, a póhárcsengés, a tréfa sem. Ültem a közgyűléseken. Hallgattam, gondolkodtam és figyeltem. S bár ennek, a falu életében kialakult újfajta ün­nepnek, sok közös vonása van, mindegyik számvetésnek meg­volt a maga sajátos, egyéni jellemzője is, ami megkülön­böztette a többitől. Az egyik helyen ilyen, a másik helyen amolyan eredmények, gondok, nehézségek és vélemények hangzottak éL Beszéltek a múltról, a jelenről és sokfelé a jövőről is. Más és más volt a mondatok tartalma, formája. Csak egyetlenegy mondat volt, mely szinte szó szerint úgy hangzott el Bolhön, mint Nagybajomban vagy akár Sá­volyon: »Most pedig köszönetét mon­dok a vezetőség és a magam nevében szövetkezetünk egész tagságának, múlt évi áldozatos, ■fáradságos munkájáért, jó erőt, egészséget, egyéni életükben sok boldogságot kívánok/« Szerény kis mondat volt ez a beszámoló végén, de annyi­ra teimészjtes, magától érte­tődő, emberi, hogy ott volt. Kellett. Mint ahogy az össze­gezésből nem hiányozhat az egész évi erőfeszítések értéke­lésé, a különböző ágazatók, munkáik részletes elemzése Nem formaság ez a köszö­net, ami talán minden veze­tőből kikívánkozik ezen az ünnepélyes alkalmon. És nem­csak a kétkezik dolgozók iránti tisztelet és megbecsülés van benne,. hanem úgy érzem más is. Az, hogy a legszebb elgon­dolás is megbukna, a legtalp- raesettebb, legjobb vezető is tehetetlenné válna, ha nem lenne mellette az egész közös­ség a maga alkotó erejével. És a legtermészetetsebb, leg­egyszerűbb emberi vonás, hogy ezért - köszönetét kell mondám. Arról nem is beszélve, hogy ez a szeréiíy kis szó, »köszönöm«, sokszor, többet jelent, mint több száz forint jutalom. Ültem a közgyűléseken. Gon­dolkodtam, figqyeltem — és vártam. Mert az a »köszönöm« mindenütt elhangzott. De egy másik, az mindenütt elmaradt. Vártam — és talán furcsán hangzik, magamban szorongva drukkoltam, hogy talán vala­kinek eszébe jut. Az egyik helyen többen; a másik he­lyen kevesebben álltak fel a széksorokban,, elmondták vé­leményüket erről vagy arról, javaslatokat tettek többnyire olyan ügyekben,, amelyik min­denkit érint. De senki nem állt fel azzal: ».. .minden tár­sam, mindannyiunk, az egész tagság nevében köszönetét mondok vezetőinknek, akik velünk együtt, mindannyiunk­ért sokat fáradoztak ...«« Ez a köszönöm, ez elmaradt Nagy ügy? Talán igen — ta­lán nem. A vezető, aki'áldoza­tosan fáradozott eddig, -ennek a szónak a hiányában is épp úgy fog továbbra is dolgozni. És jövőre ismét köszönetét mond azoknak, akikkel' együtt munkálkodott egész éven ' át De esetleg este, i amikor fárad­tan, gondterhelten, egyedül ballag hazafelé,, eszébe jut: «•Azért jólesett vojma ez az ért sokat fáradoztak...« ÜLTEM A KÖZGYŰLÉSEN és arra gondoltam, talán egy­szer majd mégis álcád valaki a széksorok között, aki fontos­nak tartja, hogy, a legtermé­szetesebb, legegyszerűbb embe­ri elismerést kifej ezásre juttas­sa. Ott, a számvetés szép ün­nepén. És feláll, ennyit mond­va: köszönöm! Vörös Márta SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. február 22. i

Next

/
Thumbnails
Contents