Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-19 / 42. szám

Nyitás előtt as Expo 70 Nyolcvan ország — Szimbolikus pavilonok — Világszépe-választás — Művészeti bemutatók Függővasút, mozgójárda — 50 millió látogatót várnak Fehér kesztyűs építő­munkásak, óriásgépek, daruk, áEványerdők, és vasúton, te­hergépkocsikon érkező áruk — Ilyen most, néhány héttel a megnyitó előtt a világkiállítás színhelye. Japán az Expo lá­zában ég. Már hónapok óta készülnek a keleti kontinens első világkiállítására. Oszaká­tól 10 mérföldnyire jelölték ki az Expo — 30 városligetnyi — 3 millió négyzetméteres terü­letét, egy hegyektől övezett, festői környezetű völgyben. Nyolcvan ország, provincia és város, több világszervezet jelentette be részvételét önálló kiállítási csarnokkal. A pavi­lonok mind a jövő építészeti stílusát idézik. Több kiállítási hall szimbolikus formájú. A szovjet pavilon hatalmas vö­rös zászlót mintáz, Ausztrália kiállítási épülete kenguru, Bul- gá“iáé üveg- és alumínium­falú piramis. Olaszország sok­oldalú üvegprizma, a Fülöp- szigetek kagyló, Szaúd-Arábia mecset formájú pavi1 ónban ál­lít ki. Ott lesz a világsereg- szemlén Kanada, az USA, Hollandia, Svájc, Franciaor­szág, Kuwait, Lengyelország, Kuba, Mexikó, Csehszlovákia, India. Az Expo központi pavilonja az emberiség fejlődését szim­bolizálja. Három szinten, a föld alatt a múltat, a felszínen a jelent és az emeleten a jövőt idézi. A technika szédületes fejlődésével, a kultúra változá­sával ismerkedhét Itt a Látoga­Az égülő világkiállítás. Élőiéiben a kolumbiai és a tanzániai pavilon, középen az Expo- torony. tó. E pavilonban és hozzá csatlakozó hatalmas fe­dett téren bonyolódnak le az Expo eseményei, nemzeti napok, fesztiválok, kü­lönböző versenyek, a vilgszé- pe-választás. (Csak ez a tér, amely a világ legnagyobb — A szovjet pavilon modellje. Ilii 5 ■X X 0 \3 üil LES IS 12. Természetéhez hozzátarto­zott a szenvedélyesség. Ám ez nem a játékos haszonleső szenvedélye volt, hanem Le­ninnek a:..: a kivételes lelki frissességé: mutatta, amely csak abban az emberben van meg, aki rendi ehetetlen ül hisz tulajdon elhivatottságában. Aki sokoldalúan és mélysége­sen érzékeli a külvilággal való kapcsolatát, s hiánytalanul megértette a kaotikus világban neki jutó szerepet: a káosz el­lenségének szerepét. Ugyan­olyan élvezettel tudott sak­koz"1 mint amilyennel A di­D 'OMOGfl NEPLA Csütörtök, 1970. február vat történetét nézegette. Óra­számra vitatkozott partneré­vel; horgászott, Capri déli naptól átízzott, köves ösvé­nyein sétált, vagy a rekettye aranysárga virágaiban és a ha­lászok szurtos gyerekeiben gyönyörködött. Este pedig Oroszországról, a faluról szóló elbeszéléseket hallgatta, és irigyen sóhajtozott: — Milyen kevéssé ismerem Oroszországot! Szimbirszk, Kazany, Pétervár, a száműze­tés —■ és ez majdnem minden! Szerette a tréfát, és egész testével tudott nevetni. Néha valóban »-gurult-« a kacagástól, még a könnye is kicsordult. Jellegzetes, rövid indulatsza­vának, a »hm-hm«-nek végte­len skálájú árnyalatot tudott adni, a maró gúnytól az óvatos kételkedésig. S e »hm-hm«-ből gyakran csendült ki az az okos humor, mely az élet ördögi os­tobaságait kitűnően ismerő, ''les látású ember tulajdonsá­ga. A Szókratész-koponyájú és éles látású tömzsi, izmos Le­nin nemegyszer furcsa és kis­sé mulatságos pózba . vágta macát: fejét hátraszegte és vállára hajtotta, ujjait valaho­vá a hóna alá. a mellénvébe dugta. Volt ebben a tartásá­ban valami bámulatosan ked­ves és mulatságos, valami győ­P 19. 100 méter széles, 300 méter hosszú — fedett tere, 10 ezer embert fogad be.) Az Expo múzeumában a kö­zépkori mestereik műveitől a kortárs művészetig 200 repre­zentatív festmény, szobor, rajz képviseli a világ művé­szetét. Olyan távoli galériák és múzeumok is kölcsönöznek anyagot a kiállításra, mint a londoni Tate Galery, a Royal Múzeum Antverpsnből. Lát­hatja a közönség Van Dyck Pietáját, Rubens Keresztrefe- szítésát vagy Henry Moor Csa­lád című kompozícióját. Kiál­lítják Turner, Joshua Rey­nolds, John Constable, Ben Nicholson, Roger Van der Weyden műveit. Március 15-től szeptem­ber 13-ig havonta változó témakörben rendezik az Expo programját. Március — itt az Expo 70. A gála ceremóniája március 14-én kezdődik — 10 ezer hagyományos öltözetű ja­pán táncos, zenész és énekes felvonulásával. 15-én a 80 nemzet egyenruhás rendőrei vesznek részt a parádén. Áp­rilis — a világ virágfesztivá’ hónapja. A műsorokban olyan táncok szerepelnek, amelyek­nek témája a virág. Májusiban a gyerekek álomvilága címet kapta a program, ötezer zász­lót vonnak fel a Fesztivál té­ren, autós akadályversennyel, akrobata mutatványokkal, dél- fincirkusszal szórakoztatják a gyermekeket. Június a fény­es a hangfantázia jegyében te­lik el. Tragikus görög drámák és különböző irányzatú isko­láik japán táncai elevenednek zelmesen kakaskodó. S ilyen­kor egész valója örömtől su­gárzott E gyarló világ nagy gyermeke volt, remek ember, akinek fel kellett áldoznia ön­magát az eliensegesiveuescK- nek és a gyűlöletnek, hogy va­lóra váljék a szeretet műve. 1918-ig, a Lenin ellen elkö­vetett, alávaló és förtelmes gyilkossági kísérletekig Orosz­országban nem találkoztam vele. Sőt, még messziről sem láttam. Akkor látogattam meg, amikor még alig volt ura a ke­zének és alig bírta mozgatni átlőtt nyakát Felháborodá­somra válaszolva, kelletlenül, mintha valami unalmas dolog­ról beszélne, ezt mondta: — Verekszenek. Mit te­gyünk? Mindenki úgy cselek­szik, ahogy tud. Találkozásunk nagyon bará­ti volt, de persze a nyájas Le­nin átható, éles tekintete lep­lezetlen sajnálkozással nézett rám, az »elfcévelyedettre«. Néhány perc múlva szenve­délyesen mondta: — Aki nincs velünk, az elle­nünk van. A történelemtől független ember: merő fantá­zia. Ha feltételezzük is, hogy valamikor éltek ilyen emberek, most nincsenek, nem lehetnek. Senkinek sem kellenek. Mind egy szálig belesodródtak az élet forgatagába, s a valóság Földrajzi tévedés Felnőtt ésszel senki... meg a mesterséges tavon úszó színpadon. Júniusban választ­ják meg a világszépét is. Július — piacok a világon: az eladási formákat mutatják be — a bazár utcáktól a marketingig, az önkiszolgáló formáig. Au­gusztusban tartják a nyári fesztivált, amelyen népi, nem­zeti táncokkal, zenével szere­pelnek a részvevő országok. Szeptember — Viszontlátásra, Expo! — a záró parádé hó­napja. Különös gonddal tervezték a világkiállítás külső és belső közlekedését. Oszakából két — e célra épített — vasútvonal lal és földalattival közelíthető meg az Expo. A gépkocsik Oszakából magas gyorsforgal­mi úton juthatnak a kiállítás színhelyére, az üt keresztezi a Nagoya—Kobe gyorsforgal­mi utat. A kiállítás belső for­galmát a 2 és fái percenként induló, 4 kocsiból áll') egysínű vasút bonyolítja le. a-nelv egy­szerre 540 utast szállít 7 állo­másra, 50 perces menetidővel. Fedett, üvegburkolatú, légkon­dicionált mozgójárda köti ösz- sze az öt főbejáratot a cent­rummal, 3 és fél kilométer hosszúságban. A főbeiárat''któ1 a függővasút óránként 1800 utast szállít; a pavilonok közt hatszemélyes villanyautók közlekednek. A kiállítás közelében 21 500 jármű részére biztosíta­nak parkolóhelyet. A vendég­látók 50 millió látogatót vár­nak, köztük 1 millió külföldit K. M. úgy összebonyolódott, mint még soha. Azt mondja, hogy túlságosan leegyszerűsítem az életet? S hogy ez a leegyszerű­sítés a kultúra pusztulásával fenyeget, mi? S a jellegzetesen gúnyos »hm-hm«... Éles tekintete még éleseb­bé válik. Lehalkított hangon folytatja: — Nos, maga szerint a sok milliónyi munkás és muzsik, nem fenyegeti a kultúrát, ml? Azt hiszi, hogy az alkotmányo- zó gyűlés megbirkózott volna az anarchiájukkal? Magának, aki annyit lármázik a falu anarchiájáról, másoknál is job­ban meg kellene értenie a mi munkánkat. Az orosz tömegek­nek nagyon egyszerű, nagyon könnyen felfogható dolgot keli mutatnunk. A. szovjetek és a kommunizmus pedig egyszerű dolog. — A munkások és az értel­miség szövetsége, ugye? Nem rossz dolog, nem bizony. Mondja meg az értelmiségnek, hogy jöjjön hozzánk! Hiszen maga szerint őszintén szolgál­ják az igazság érdekeit. Hát akkor mi a baj? Fáradjanak hozzánk: hiszen mi magunkra vállaljuk a nép talpra állításá­nak kolosszális munkáját. Azt, hogy a világnak megmondjuk az élet teljes igazságát, a né­Zoltán odavan az autókért. Ismeri a márkákat, mint az egyszeregyet. Bár megeshet, hogy az utóbbival baj van — ugyanis az általános iskolát nem fejezte be. Túlkorossága miatt kimaradt a hetedikből. Nem mondhatnánk, hogy nem szeret dolgozni. Autóra­kodó volt Abban reményke­dett, hogy néha-néha a volán mellé ülhet. Nem győzte ki­várni a jogosítványt, lopott kocsit már többször vezetett. Megbüntették érte. Száguldani Sz. Zoltán hatvamkiienc ka­rácsonyán a boglárt vasútállo­máson találkozott egyik isme­rősével. A tomboló hóvihar le­hetetlenné tette a vasúti köz­lekedést. Zoltánnak »mentő« ötlete támadt. Mi lenne, ha egy járművel hazavinné az Is­merősét? A söripari vállalat helyi le­nika ta előtt állt egy tehergép­kocsi. A fiú a kormány elé ült, és ismerősével együtt ne­kivágott a hatvanhetes útnak. Látványnál elakadtak, a hó majdnem betemette a kocsit. Az alkalmi sofőr egy ideig próbálkozott, hátha el tud in­dulni, aztán dühösen kiszállí­totta utasát. Hogy a kocsival mi lesz, percig sem izgatta. — Ilyenkor nem sajnálja a gépkocsit? Azt mondja, hogy szerelmese minden járműnek. — Addig érdekes, amíg megy. Száguldani vele! Irány az országhatár Pár nappal később találko­zott barátjával, a tizenhat éves D. Istvánnal. Vele is kocsikáz- ni indult. Ütjük célja az or­szághatár volt... A balatonboglári malom mellett találtak egy veszteglő tehergépkocsit. Beverték az ablakait és bemásztak. Természetesen ez alkalom­mal is Sz. Zoltán vezetett. Ba­rát jának be akarta mutatni, mi mindent tud műveim a kocsival. Hajmeresztő sebes­séggel száguldott a síkos úton. Marcali közelében kilencven kilométerrel haladt a gépko­csi, amikor Sz. Zoltán elen­gedte a kormányt. Csak úgy virtusból. A kocsi kétszer megperdült, aztán méteres hó­torlasznak vágódva megállt, A gépkocsiszakiártő szerint az ilyen balesetek kilencven szá­zaléka a legsúlyosabb követ­kezményekkel jár. A két fiú­nak kutyabaja sem es'rtt Ki­szálltak a kocsiból, de nem üres kézzel. A vezetőfülkében találtak ezerháromszáz forin­tot; ahogy Zoltán mondta, nem volt szívük otthagyni. A disszidálásról letettek, Kaposvárra, majd Pestre utaz­tak, szórakoztak, míg az ezerháromszázból. fűtötte „Tegnap bent volt az édesanyám“ A börtönben beszélgetünk. Zoltánt kísértik fel először. — Egykettőre tizennyolc éves lesz. Valóban nem érti meg, hogy a gépkocsivezetés nem gyerekjáték? — Azt hittem, azt rója fél először, hogy elloptam a ko­csikat. Egyébként gyereknek tartom magaim. Felnőtt ésszel ilyent senki sem tesz. Zavartan hallgatok, eszembe jut, hogy mennyire elszapo­rodtak a felnőttek által elkö­vetett gépkocsilopások. (Éppen a napokban került napirend­re, hogy esetleg az eddigieknél szigorúbban bünteti a törvény ezeket a bűncselekményeket.) — Gépkocsilopásért másod­szor áll majd a bíróság előtt — Itt a disszidálás volt a lényeg. Svédországba akartam menni. Itt a börtönben tudtam meg, hogy nem szomszédot Jugoszláviával... Elhiheti, hogy észre tértem. D. István szeme alatt sötét karikák húzódnak. —• Bántotta valaki? — Dehogyis ... Tegnap bent volt az édesany ám. — Nagyon megszidta? — Nem. Csak néztük egy­mást meg sírtunk. Nem is be­szélgettünk. Meg aztán ... —• Aztán? — A cellatársam azzal hú­zott, hogy betör majd hozzánk, meg a nővéremet is elintézi. Tetszett neki, hogy elbőgtem magam. A nevelőtiszt rendre- utasította, de azért még az éjszaka sem tudtam aludni. — És maga miért akart disz­szid álni? — Amikor beültem a kocsi­ba, már nagyon féltem. És örültem, hogy a baleset után kiszállhatok... Sz. Zoltán és D. István ügyé­ben hamarosan ítéletet hoz a Kaposvári Járásbíróság. Pintér Dezső Adnak a szavára A fogyasztási szövetkezetek­nek sok segítséget adnak a társadalmi ellenőrök. A ka­posvári járáis egyik társadalmi ellenőrét, Mezöji Imrét ottho­nában kerestem föl Magyar- atádon. — Már több mint tíz éve, hogy ebbe a tisztségbe megvá­lasztottak. A bolti ellenőrzé­sek során az árakkal, a minő­séggel, a méréssel, a számo­lással foglalkozom. Sajnos, ta­pasztalataim nem a legked­vezőbbek. A falusi üzletek né­hol alig változtak valamit az _ elmúlt évele alatt. Másik prob- # léma — és véleményem szerint , , __ . , , # nagyon sok hiba oka ebben ke­p eknek megmutatjuk a rab-;) resendű hogy kevés falun a Ságból, _ a nyomoi-bol, a meg-) szakképzett boltos. A fiatalok, alaztalastbol az emberi elethez; aki;i: szakképzettséget szerez­vezeto egyenes utat. i nek, nem maradnak vidéken. Elnevette magát és minden* így nincs utónpótlás. Ezt a harag nélkül hozzátette: * vásárlók érzik meg. Elhanya­~ Haí ffrt m 011 Z°-{ Soltok néhol a kirakatok, nem >AmTkor pXrbeszélgeteS^ÍVjEik fel az «“»*** W hőfoka a sSosra^sóklő-i mfl f dött. elkeseredetten és szomo-S ll]ssi üzietek éllatásáf’ ^ “ ruan mondta: _ Trr__ Z. , , r e’ HiSen maea látte milyeii T’ ,álta)aban kielégítő. Itt is eLnSk velem samten Sok íu^ az eladóktól. Ha föl- mÍvct é^lSk ái mealk, aZ, ^^eket, s a meg­ésszerűtlenül a raktárkénét Az üzletek tisztaságával erőtlenek és nem jutnak el a^ tömegekhez. Az ő bűnük lesz, ha túl sok edényt törünk ösz- sze. Csaknem minden találkozá­sunkkor ennél a témánál kö­töttünk ki. S jóllehet szavak­ban az értelmiség iránt bizal­matlan, ellenséges maradt, va­lójában mindig helyesen érté­kelte a szellemi energia jelen­tőségét a forradalom folyama­tában. És mintha egyetértett volna azzal, hogy a fórra da­elégedett? — Nem mindenhol tartják tisztán az eladók a bolt- és italbolthelyiségeket. Szeren­csére ez már mind ritkább lesz. Hibának tartom, hogy fa­lun — bár megkapják — nem viselik mindenhol a fehér kö­penyt az élelmiszerbolt dol­gozói. Mezőfi Imre szoros kapcso­latot tart a fogyasztási szo­lom tulajdonkénen kirobba-j vezet,őivel Gvakran nása annak az energiának ■' r°kerfsi őket, beszámol a ta­Sv«8nÄlsdottÄo ^TfvÄk zó feltételek között nem talál-# ,s a v^£rlók «!***• ja meg a törvényszerű fejlődd# Sjgdtajttefc hlbáJl mielobb lehetősegeit. (Folytatjuk.)} p. &

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents