Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-11 / 9. szám

A bíráság elnöke saSt most: — Álljon fed a vád­lott! A vádirat értel­mében maga meg­gyilkolta apósát, Fran ti sek Lebedát. A vizsgá­lat során tett vallomása sze­rint fejszével háromszor fej­be verte, azzal a szándékkal, hogy megölje. Nos, bűnösnek érzi magát? A munkában elnyűtt kis ember összerázkódott, és nyelt egyet. — Nem — szorult kj száján a szó. — Megölte az apósát? — Meg. — Tehát bűnösnek érzi ma­gát? — Nem. A bíróság elnökének an­gyali türelme volt. — Nézze, Vondrácek — mondta —, az is kiderült, hogy egyszer már meg akarta mérgezni. Patkánymérget tett a kávéjába. Igaz ez? — Igaz. — Ebből következik, hogy már hosszabb idő óta áhítot­ta apósának halálát Értette, mit mondtam? A kis ember szívott egyet az orrán, és tanácstalanul vállat vont — Az a lóhere miatt vodt — dadogta. — ö eladta a lóhe­rét én meg azt mondtam ne­ki: apa, hagyja azt a lóherét én nyulakat akarok venni. — Várjon — szakította fél­be a bíróság elnöke. — Az övé volt az a lóhere, vagy a magáé? — Hát az övé volt — mo­rogta a vádlott — De minek neki a lóhere? Én meg azt mondtam neki: apa, adja ne­kem legalább á kaszálót de ö azt mondja »-ha meghalok, ak­kor majd Markáé lesz, már­mint a feleségemé, aztán csi­nálhatsz vele, amit akarsz, te telhetetlen papzsák.-« — Ezért akarta megmérgez- ni? — Hát persze. — Azért, hogy így leszid­ta magát — Nem. A lucernás miatt Azt mondta, hogy eladja — De, jóember — horkant fel az elnök —, hiszen a lu­cernás az övé volt! Igaz? Hát miért ne adhatta volna el? fondrácek vádlott szemrehányó pillan­tást vetett az elnök­re. — De hisz nékem a mellett a lucernás mellett egy kis krumpliföl­dem fekszik —. magyarázta — Én azt a kis darabot azért Vettem, hogy egyszer majd: egybekerüljön, az ő darabjá­val. Ö meg azt mondta: mi közöm a te krumplidhoz, a lucernást eladom Joudalnák. — Maguk között tehát ál­landó volt a perpatvar — se­gített az elnök. * — Igen — mondta Voridrá- cek komoran. — A kecske miatt. — Miféle kecske miatt? — Fejte a kecskémet Azt mondtam neki: apa, hagyja békén ; a kecskét vagy ad­ja nekünk a kis kaszálót a pa­tak mellett De ő árendába adta. — És mit csinált a pénz­zel? — kérdezte az egyik es­küdt. -■ — Mit csinált volna? — fe­lelte a vádlott komoran. — Ládába dugta. -Ha megha­lok, mondta, akkor majd a tiétek lesz.« De meghalni, azt nem akart. Pedig már hetve­nen felül volt — Maga szerint a perpat­varnak az apósa volt az oka? — ö — válaszolt Vondrá- cek bizonytalanul. — Nem akart ideadni semmit. -Amíg élek, addig én gazdálkodók, és kész.« Én meg azt mondtam neki: apa, ha tehenet venne, akkor én a lucernást felszán­tanám, és nem kellene elad­ni. De ő azt mondta: ha meg­halok, akkor vehetsz magad­nak akár két tehenet is, de én a lucernást eladom Joldal­nak. — Ide hallgasson, Vondrá­cek! — szólt az elnök szigo­rúan. — Nem azért a pén­zért ölte meg az öreget, ami a ládában volt? — Az a pénz tehénre kel­lett — mondta Vondrácek kanokul. — Ügy számítottuk, hogy ha majd meghal, akkor abból a pénzből tehenet ve­szünk. A föld nem lehet meg tehén nélkül, igaz? Honnan vegyek trágyát, ha nincs te­hén? — Vádlott — szólt az ál­lamügyész —, nekünk nem a tehén a fontos, hanem az em­berélet. Miért ölte meg az apósát? KAREL C3PEK*: — A kicemás végett — Ez nem válasz. — El akarta adni a lucer­nást ... — De a halála után a pénz úgyis a maiguké lett volna. — Igen, de ő nem akart meghalni — felelte Vondrá­cek felháborodva. — Ha szép­szerivel meg akart volna hal­ni, egy szót sem szóltam vol­na... Nem tettem én neki semmi rosszat soha. Az egész falu megmondhatja. Ügy bán­tam véle, mintha az apám lett volna, igaz-e? — fordult a hallgatósághoz. A hallgatóság, azaz a fél falu, helyeslőén zúgott — Igen — szólalt. meg az elnök komolyan.,— És ezért akarta megmérgezni, ugye? — Megmérgezni — morgott a vádlott. — Hát minek ad­ta el a lóherét? Mindenki megmondhatja, hogy; a lóhe­rét otthon kell tartani;.'. Mi­csoda gazdaság az, ahol'elad­ják á lóherét? A hallgatóság helyeslőén morgott. — Forduljon felém, vádlott! — kiáltott rá az elnök .—, vagy kivezettetem a földijeit! Mondja el, hogy történt a gyilkosság! — No — kezdte Vondrá­cek bizonytalanul. — Egy vasárnap láttam, hogy az apósom megint JoudalLal be­szél. Apa, mondom, nehogy eladja azt a lucernást De ő erre, hogy eladja. Majd ép­pen téged kérdezlek meg, te fajankó. Hát, gondoltam, itt az ideje. Igaz-e? És elmen­tem fát hasogatná. — Ez a fejsze volt az? — Ez. — Folytassa! — Este mondom az asz- szonynak: menj, vidd el a gyerekeket a nénédhez. Az meg mindjárt ríni kezdett Ne ríj, mondom, előbb még beszélek a fejével. Az öreg bejött a fáskamrába, és azt mondja: »Az az én fejszém, add ide!« Én meg azt felel­tem neki, hogy megfejte a kecskémet. Erre ki akarta csavarni a kezemből a fej­szét Erre odavágtam neki. — Miért? — A lucernás végett — És miért ütötte meg há­romszor? Nyolcvan éve, 189«. Január n született Karel Capek, a :. századi cseh irodalom világ- ű mestere, a »Harc a szala- indrákkal«, a »Betörök, bűvé- :k és társaik« és több más »y-ikerű mű szerzője. V ;tán? mdrácek vállat vont: — Csak úgy... a mi fajtánk nehéz munkához van szok­va, nagyságos úr. — Mit csinált az­— Elmentem lefeküdni. — Aludt is? — Nem. Azt számítottam, mennyibe fog kerülni a te­hén, meg hogy a Ms kaszálót kicserélem azért a darab­káért az út mellett. Akkor az egész együtt lesz. Aztán meg rendbe kell tenni az istállót a tehénnek. Az is pár száz ko­rona. Hisz az apósomnak már szekere sem volt. Mindig mondtam neki, isten bocsás­sa meg a bűnét, hogy ez nem gazdaság. Az a két föld egy­be kívánkozik, hát nincs ma­gában érzés? — És magában volt érzés az öregember iránt? — De mikor el akarta ad­ni a lucernást Joudalnak — dadogta a vádlott — Hát akkor nyereség vágyból ölte meg! — Nem igaz — védekezett Vondrácek felindultan. — A lucernás végett. Ha azok a földek egybekerültek volna... — Bűnösnek érzi magát? — Nem. — Rfegölni egy öregem­bert, az magának semmi? — De hát mondom, hogy r lucernás végett — tört ki Vondrácek csaknem sírva. — Hát ez csak nem gyilkosság! Jézus-Mária, ezt mindenki megértheti. HL:zen a család­ban történt, nagyságos úr. Idegennel nem tettem-volna... Én sohasem loptam életem­ben ... Tessék akárkit meg­kérdezni, milyen ember Vondrácek... És mégis úgy vittek el, mint egy tolvajt... — nyögte fájdalmában fulla­dozva. — Nem mint egy tolvajt, hanem mint egy apagyilkost — szólt az elnök szomorúan. — Tudja, Vondrácek, hogy ezért halálbüntetés jár? Vondrácek kifújta az or­réit és szipákolt — A lucernás végett volt — mondta megadóan. A tárgyalás tovább haladt. Tanúik, vádbeszéd ... Ó mig az esküdtek Vond­rácek bűnösségéről tanácskoztak, az el­nök elgondolkozva nézett ki az ablakon. — Gyönge dolcg volt — morogta a szavazóbí­ró.— Az ügyész sem erőltette meg magát, a védő sem mon­dott sokat... Szóval világos eset, kár a szóért. A tanácselnök fújt egyet. — Világos' eset — mondta, és legyintett, '-j- Ide hallgas­son, kolléga úr; ez az ember olyan ártatlannak érzi magát, akárcsak maga vagy én. Ne­kem olyan ez az egész, mint­ha egy mészáros fölött kelle­ne ítélkeznem, amiért tehe­neket vág le. Vagy egy va­kondok fölött. amiért feltúr­ja a földet. Barátom, a tár­gyalás alatt néha úgy érez­tem, hogy ez az ügy nem a mi dolgunk. Érti? Hogy ez nem a törvény vagy a jog dolga... — lélegzett fel, és levette ta­lárját. — Pihennem kell pár percet Az az érzésem, hogy az esküdtek felmentik. Nem, értelmetlen dolog lenne, de talán mégis felmentik, mert... Mondok magának valamit: bennem parasztvér folyik, és amikor az az ember azt mondta, hogy a földek egybe kívánkoznak, hát én maeam előtt láttam azt a két földsá- vot, és azt éreztem, hogy hab­ért! ... hogy ha valamilyen isteni törvény alánján kelle­ne ítélkeznünk, akkor a felől a két darab föld felől kellene ítélkeznünk. Felsóhajtott — Tudja, mit tettem volna legszívesebben? Legszíveseb­ben levettem volna a baret­temet, és azt mondtam volna: Vondrácek vádlott. Isten ne­vében, mivel a kiontott vér égre kiált, beveted azt a két darab földet beléndekkel és galagonyával; és halálod napjáig szemed előtt lesz a gyűlöletnek az a két ugara... Szeretném tudni, mit szólt volna ehhez az államügyész úr. Néha az Istennek kellene ítélnie, érti, kolléga úr. ö olyan rettenetes és nagy. bün­tetéseket tudna kiszabni. Isten nevében ítélni ... No de ehhez mi kicsik vagyunk ... Mj az, az esküdtek már dön­töttek? Kedvetlenül felsóhajtott, é felvette a talárját. — Hát, gyerünk! Jöjjön be az esküdtszék! Fordította: Zádor András 50M0GXI NÉPLAP Vasárnap, ltT*. Jaaoár 11. J. NylkolszkíJ: Feleségem és a robotember »Az utolsó szó mindig az enyém (Feleségem gyakori mondása.) Reggel a feleségem fel­hívta a »PONTOS IDŐ«-t. A kagylót az idős ROBOT vet­te feL Minden kérdés nélkül tudta, mi a tennivalója. — Tíz óra két perc — mondta. — Az lehetetlen! — kiál­totta a feleségem. — Lehetet­len, hogy az én órám ennyi­re siessen! — Tíz óra két perc — is­mételte .a ROBOT. — Nem igaz! Az én »Vol­gám« már két éve percnyi pontossággal jár. Azt hiszem, magánál lesz valami baj. — Még egyszer mondom: tíz óra három perc — erős- ködött kissé ingerülten a RO­BOT. — Csak ne pimaszkod­n!... Képzeld, valami kon­ervdoboz-féle mer engem ickéztetni — mondta a fe­leségem, miközben felém for­dult. — Mit szólsz ehhez? Mivel nekem ez az egész dolog fölöttébb tetszett, egy kukkot sem szóltam. — Pardon! — szólalt meg ismét a ROBOT —, ha ön annyira biztos az órájában, akkor mi a csodának kérde­zősködik? Feleségem a logikus dol­goktól általában mindig düh­be gurult, hogyne lett volna hát mérges most, amikor egy automata tett fel neki egy valóban magától értetődő kérdést. — Idehallgasson! — kiál­totta a kagylóba, — maga egy szerencsétlen, agy nélkü­li masina! Mit képzel magá­ról? Tévedni emberi dolog, da magának meg különös­képpen! — Amióta csak létezem, a munkám miatt még sohasem kaptam egyetlen figyelmezte­tést sem. Ami pedig az »agy- nálküiiségemet« illeti: ön. na- gyon-nagyon tóved. Mert ha nem tudná, nekem elektro­nikus agyam van. És hogy to­vább menjek: az önnel foly­tatott beszélgetésből okulva megengedhetem magamnak azt a következtetést, hogy az én agyam sok mindenben fe­lülmúlja az önét. — Te jóég! Miket bészél??! — Először is: ön nem tud logikusan gondolkodni. Másodszor: elviselhetetlenül szemtelen. Csak ügy repesett a szívem az örömtől. A ROBOT pon­tosan azt mondta, amit én gondoltam a feleségemről, csakhogy én nem mertem mindezeket a tudomására hozni. Itt két szilárd jellem ta­lálkozott. S míg azon töp­rengtem, hogy vajon most kit is illet majd az utolsó szó, rettenetesen csodálkoztam, hogy tulajdonképpen miért is nem pattannak szikrák a telefonkagylóból. — Biztosíthatom — sziszeg­te a feleségem —, hogy a ma­ga agya teljesen berozsdáso­dott, s jó lesz, ha minél előbb megkenegeti egy kis petró­leummal. — Bocsánat, de a kijelen­téseiből arra merek következ­tetni, hogy maga olyan tu­datlan, akár egy öszvér. A kibernetikának semmi köze a petróleumhoz. Szerintem ön azért provokálta ezt az egész beszélgetést, hogy kihozzon a sodromból. De felőlem eről­ködhet, én kikezdhetetlen va­gyok. Drótból vannak az ide­geim! — Most már aztán igazán elég!! Hány óra? — Pontosan tizenegy. — Megőrülök! — kiáltotta a feleségem, s dühösen le- csaota a kagylót. Aztán rám nézett é* oktatva mondta; — Tanulhatnál ebből a be­szélgetésből! Ez egy igazi férfi, még akkor is, ha RO­BOT. Nem olyan nyimnyám, mint te!... Szerencsére nem tudta folytatni, mert rájött, hogy elkésik a munkából. Amikor nagy csattanássa! bevágódott mögötte az ajtó, felhívtam a »Pontos Idő« fő­nökét: — Nagyon szépen kérem, adja át legmélyebb tisztelete­met a ROBOT-nak. Legőszin­tébb híve... — Köszönet az együttér­zésért.': — sóhajtott a főnök. Ó, ha tudná! ö volt a leg­precízebb, a legmegbízhatóbb munkatársunk. — Bocsánat, de miért csak »volt«? Hiszen éppen most beszélt a feleségemmel? — Igen. És éppen emiatt -került generáliavításra ... Fordí+otta: Barate Rozália LAKODALMI TORTA (Bereth Ferenc fölvétele.) J. Ojszlender: Kényszerképzet Minden alkalommal, amikor íz utcán meghallom a rendőri sípszót, azonnal odanézek, hogy nem nekem szólt-e. Amikor pedig este későn találkozom a 'latalom képviselőjével — kö­zönyös arcot vágok, és dalocs­kákat fütyörészek. A szemem sarkából pedig figyelem a rendőrt, hogy milyen hatást gyakorolhatok rá. Hogy miért? Állandóan bű­zösnek érzem magam. Lehet­séges, hogy ezt a kellemetlen tulajdonságomat még valame­lyik távoli ősömtől örököltem? Nemrég megtaláltam osto­ba félelmem okát. Ez pedig ipróságból adódik. Íme: Néha ott is átkelek az ttt- -án, ahol nem szabad. A múlt­kor csikket akartam bedobni íz egyik hulladékgyűjtőbe, és iont melléje esett. Ha a villa­moson utazom, elfeledkezem, kogy az ajtóhoz támos'kodni ‘ilos; a vonaton pedig kániku­lában nem állom meg, hogy ne ’•.önyököljek ki az ablakon. Ha másutt nincs hely, akkor a vi­zes ernyőmet és a csomagomat -i villamos lépcsőjére teszem, j \ gyalogos-közlekedés s~abá- 'yait is megszegem, és előzök óbbra is meg balra is. Nincs annyi pénzem, ameny- ~'v%t büvtetéskénven fizetnem ’■ellene. Így hát. hogy ne fél­jek. egyetlen lehetősénem tiw- •adt: kikerülni a rendőröket hogy még csak ne is lássam a. 'örvény eme képviselőit. Ilyen előzmények után a na­pokban találkoztam egy szép lánnyal, aki pontosan olyan volt, mint amilyenről álmo­doztam. Azonnal a nyomába szegődtem. Felsegítettem a csomagját a villamosra, zseb­kendőmmel letöröltem az ülő­helyet, leszállásnál nyitottam Tisztaság Hamvas arc Hajcsigák. Vállaeskák Növekvés Sóvárgás Ismeret: Gondolat Merengő Ragyogó Üzenet. Lendület örömök Delelő Izmosság Hevület Sikerek Vas váltak Bátorság. az ajtót, átszálláskor virág­csokrot vásároltam neki. A trolibuszon fizettem a menet­jegyét. A harmadik megállónál azonban a szépséges kislány megszólalt — Ha tiem hagy béke . azonnal rendőrt hívok! Es én távoztam. Hát tehet­tem, egyelni.! Vágyód Remény Csalódás Szédülés: Bágyadó­Árvaság Feszület; Enyhülő Víziók Iszonvat Rémület Sejtelem; Ősz fürtök Alázat Elválás Holttetem. Fordította: Szlrmay Endre Fordította: Sigér Imre Emil Boleslav Lukác: . ECCE HOMO Mosolyok Alkotás Kis bölcső Csodajel Köszöntés Kék fér Kismamák; Gyönyö Dallamok Hatozs Hanvr Mécse Törteti /

Next

/
Thumbnails
Contents