Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-11 / 9. szám
I A filmművészet válságából az ötvenes években a szinte forradalmi jelentőségű francia »-új hullám« filmjei, az új olasz filmalkotások megjelenése és nem utolsósorban az angol »free cinema- szabad film jelentették ’adást Ez utóbbi csoportba- tartozónak számít a most bemutatott film, a »Ha« rendezője, Lindsay Anderson is. A mozgalom megújította az angol film gyártsál. A mű alkotásokban megszokott helyett egyszerre más Anglia lett láthatóvá. A »endezők felfedez ték és m »nutatták a külvá rosok a munkásokat, egyszerű hétköznapi embereket, végtére is: kifejezték a kor és a társadalom problémait. Ez a dokumentatív módszer, a nyers szókimondás jellemző Anderson most bemutatott filmjére is. »Egyike az év legnagyobb . filmjelnek«, »Rendkívüli film, egy film, amely tulajdonképpen felülmúl minden szóbeli leírást, mert úgy hat, ahogyan csak a film tud hatni a valóság és a fantázia bizonytalan határvonalai között.« — Ilyen és hasonló megállapításokkal fogadta a sajtókritika a filmet világszerte. Meggyőződésem, hogy nem alaptalanul. A film a Cannes-i filmfesztiválon »Arany Pálma---díjat nyert. A rendező, Lindsay Anderson viszonylag nem nagy filmművészeti múltra tekinthet vissza. Alapítója volt a már említett »szabad film« irányzatának, és jobbára dokumentatív filmek készítésével foglalkozott. Első filmje világsiker lett A nálunk is bemutatott Az egy ember ára című filmjével — sikeresen kísérelte meg felvázolni az egyén elidegenedésének, magányosságának napjainkban is égető problémáját. A Ha ... — hasonlóan korábbi filmjéhez -r- ugyancsak ehhez a problémához nyúl. Az elnyomottság, a megaláztatás világába kalauzolja a nézőt. A kis emberi közösség — a kollégium — lakóinak sorsában feltárja az emberi kapcsolatok bonyolult szövevényét, és szinte brutális módon mutatja be az emberi megaláztatás median 1 zmus -5 * A film tört. r.ete egy angol fiúkollégiumban játszódik. A kor: felgyorsult szuperszonikus-automatizált világunk, de mintha a régi falakkal körül- •ett világban az idő is megállt olna. Ez a világ egy kicsit A lázadás filmje HA... Anglia is. A kollégium tanárai csak jelképesen a hatalom birtokosai, mert a »vigyázok« a hatalom tényleges alkalmazói. Egyre jobban feltárni előttünk a kollégium sajátos kaszárnya jellege. Végül aztán már katonaruhában láthatjuk a gyermekeket Az idősebb diákok, a négy kiválasztott »vigyázó« ügyel a kisebbekre. De ez a körülmény csak alkalom és korlátlan lehetőség számukra, hogy emberi mivoltukban megalázzák, megrontsák, rádöbbentsék őket kiszolgáltatottságukra. A film elején még nevetünk a bemutatott diákcsínyeken, később azonban rádöbbenünk, hogy itt valami vérlázító, döbbenetes erőszak uralkodik, amely az emNEMRÉG TÖRTÉNT Jeles — piros tintával Az Ádándi Mezőgazdasági Szakiskola öreg parkjának fái nyögve hajolnak meg a fehér hótakaró alatt A havat korbácsoló jeges szél hópamacsokat sodor a tetőkről a hazafelé tartó járókelő nyakába. Falusi este van. Az iskola ablakából fény szűrődik ki. Bent kipirult arcú gyermekek csillogó szemmel figyelnek Hu- nyady József íróra, aki egy meghívásnak eleget téve jött ide, hogy életéről, írói munkásságáról beszélgessen az érdeklődőkkel. Peregnek a mondatok, repül az idő, s kint tovább tombol a hóvihar. Nyílik az ajtó, valaki csendesen beszól: a hó elzárta a falut, gyógyszer kellene, segítségre volna szükség. Gyors intézkedés — és máris megy az iskola gépes brigádja az oly közeli és most mégis oly távoli városba, Siófokra. (Szállnak a gondolatok. Régi világra emlékezünk. Rongyos ködmönű kisgyermekre, aki messze életiskolába készül ... összehajolnak a szőke és barna gyermekfejek. Messze szállnak a gondolatok ...) Megjött a brigád, letelt a szolgálat. Azaz mégsem, mert újabb feladat vár az elcsigázott emberekre, akik — dacolva hóval, széllel — teljesítették feladatukat. Hunyady Józsefet halaszthatatlan kötelessége hazaszólítja. Vonat, autóbusz nincs, a hó elzárta az utat — és mégis menni kell. Hát hogy legyen? Az emberek összenéznek, egy korty a feketéből, egy szippantás a cigarettából, bunda a vezetőfülkébe, és mám feldübörög az: erőgép motorja. Üjabb feladat az emberség újabb vizsgája. S amikor hazafelé tartanak, és már a szemet kápráztatja a csillámló, szélhordta hó, pislákoló fény tűnik fel az országúton. Bajba jutgjtt autóbusz vezetője kér segítséget. Üjabb küzdelem az elemekkel. Vontatólánc csikordul, s menti a bajba jutott embereket. Hajnali három óra. A hóvihar tovább tombol, csak a falu csendes. Az országúton tovább küzdenek az emberek a hóval. Az új nap új feladatot hoz: kenyér kell a falunak. S a brigád fordul újra. Mire alkonyul, kenyér kerül minden család asztalára ... (önkéntelenül felvetődik a kérdés: hősök vagy »csak« emberek? A válasz nem kétséges: egyszerű emberek. A tanár — a falu nevében — emberségből piros tintával ír jelest Horváth István, Panyi István, és Szabó József bizonyítványába.) Szűcs Xiászló Korszerű ismeretek az oktató-nevelő munkában A hosszúra nyúló téli szünet első napjaiban a továbbképzési kabinet szervezésében továbbképzéseket tartottak pedagógusaink egy részének. A továbbképzés új rendszerének szülötte az iskolapszichológus- képző tanfolyam, melyre országosan is fölfigyeltek. A tizenkét foglalkozásból álló program téli tematikája az iskolapszichológia történetére é mai helyzetére, valamint társadalmi funkciójának elemzésére épült. A tanfolyamnak negyven pedagógus hallgatója van, vezetője dr. Harsányt István pszichológus. A tanfolyam a tavaszi szünetben folytatódik, és a nyáron fejeződik be. Ugyancsak egyéves a pálya- választási felelősök tanfolyama. A hallgatók részletes tájékoztatást kaptak a pályaválasztás Somogy megyei helyzetéről és a szakmunkásképzésről. Folytatódik az általános iskolai gyermekvédelmi megbízottak képzése is; az. 1969— 70-es tanévben újabb harminc fős csoportot szerveztek. Gyámügyi alapismeretekkel, a gyermekvédelem rendszeréve' és intézményeivel ismerkednek meg a hallgatók. A jövő tanévtől új nevelési programot vezetnek be az óvodai munkába. Ennek részleteivel ismerkedtek a téli szünidei továbbképzésen a vezető óvónők. bereknek nemcsak egyéniségét, hanem akaratát is megtöri. De ez az erőszak magával hozza és magában is hordozza a lázadás csíráit. A film végén szánté el. kerülhetetlenül jut el a történet a vérfürdő képeihez. Anderson — aki a film társ- írója is — azt a kérdést teszi fel: Mi lenne, ha...? — Ha mindenkinek módja lenne visszafizetni. Mi történne, ha a vágyak, a gondolatok, az ösztönök, vagy az emberi indulatok szabadon valósággá válnának/ Mi lenne az emberiséggel, a társadalommal, ha az egyén válaszolhatna az őt ért támadásokra? A módszer azonos a free cinema módszerével. Állandóan figyelnünk, szelektálnunk kell: mi a valóság, mi az álom, az elképzelés, mi tartozik a fantázia világába. Az abszurd »ha« — a filmben reális valósággá válik. Az emberi mivoltában sértett, megalázott, fellázadt diákok az ötszáz éves kollégium ünnepségén részt vevő közönséget géppisztolyokkal, golyószórókkal, gránátokkal lövik halomra a kollégium udvarán. Tanáraikra, barátaikra, szüleikre lőnek ... A filmben nyolc tételre bom- Lik a cselekmény. Mindegyik rész önálló fejezet abban a folyamatban, amely a leszámoláshoz vezet. Az egyes részeket a főszereplők pszichikus állapota köti össze. Végigkísérhetjük őket a megérkezéstől a lázadásig. Eizenstein volt az első a filmművészetben, aki a színes film adta lehetőséggel drama- turgiailag foglalkozott. Azóta ezt a módszert többen alkalmazták és továbbfejlesztették. A Ha.. ,-ban ez a módszer is sajátos. A színesfilm adta lehetőségek mindig egy lelkiállapot, az álam és valóság, a gondolatok kifejezőjévé válnak. A fekete-fehér képek váltakozása a színesekkel a vágyak, gondolatok világába vezeti a nézőt, a barnás-sárgás tónusok pedig az elképzelések vagy a felnőttek világát mutatják. K itűnő a színészek kiválasztása is. Mindegyik szereplő egy-egy típus megszemélyesítője. Árnyalt színészi játék fejezi ki pillanatnyi lelkiállapotukat, a szorongást, a döbbenetét, a felszabadult pillanatokat és számlikra reménytelen lázadást. Sajátos, megdöbbentő és felkavaró alkotás Anderson filmje. Kiáltás az elnyomottság. a megaláztatás ellen. Dr. Torma Ákos Gyerekek a téli szünidőben Mesedélutánok - szánkótúra - tánctanfolyam - sportversenyek Szép Elemér tánctanár és a legügyesebb tanítvány bemutatják, hogyan kell szépen táncolni. Nem panaszkodhatnak az idén a diákok. A legszebb arcát mutatta meg nekik a téL Korcsolyázni, szánkózni, síelni is lehet a rendkívüli, hosszú téli szünidőben. Van, aki nagyszüleihez utazott el. van, aki a fővárosban vakációzik, s van, aki szüleivel együtt itthon készített programot. Sokan azonban, akiknek egész nap nincsenek otthon a szülei, a város rendezvényeire vannak utalva. Hol tölthetik vajon ők a szünetet? Milyen elfoglaltságot találnak Kaposváron ezekben a napokban? Ä napközi otthonokban — minden iskolában — reggeltől estig foglalkoztatják a gyerekeket. Az úttörőcsapatok és a pedagtVrő •; >k -ill' 'fák össze a p i ram- . A T >th Lajos általános isire ban például társasjátékoznak, televíziót néznek, és szánkózni, sétálná járnak a színházparkba a pajtások. Az úttörőcsapat nótafa- szakköre egy héten háromszor tart foglalkozást. Próbálnak az énekkarosok is: nemsokára egy krakkói énekkart látnak vendégül. Mintegy negyven tanuló jelentkezett a nyolcadikosok téli tánctanfolyamára. S különösen sokan vettek részt az úttörők szánkó- és gyalogtúráján. Gazdag programmal várták a gyerekeket az ÉDOSZ-ban is. Mesefilm-vetítésen, mese- és játékdélutánon találkoztak a gyerekek. Már lezárult a házi asztalitenisz-verseny; ezen a héten pedig szellemi vetélkeTe ndt olvasol? — Sok kispajtás kérdezi ezt meg mostanában a megyei könyvtárban. /íavórcsala Gyerekkorom nagy élményei közé tartoztak a nyári táborozásokon vívott pámacsaták, majd ahogyan cseperedtem, úgy emelkedett csataigényem. A háborús filmek és a burlesz- kek jócskán adtak alkalmat harcéhségem csillapítására, de arra, hogy valamikor lavórcsatának is részese leszek, sőt szenvedő alanya, nem gondoltam volna. Valahol emlékeim legmélyén még dereng egy lakásbeázás élménye: edények, tálak s lavórok a szekrények tetején és a padlón, de az már olyan régen volt, s a körülményeim is akkorát változtak azóta, hogy még a legjobb szándékkal sem tudnám visszaidézni. Hát nem is kellett, mert a minap lakásunkban minden idézés nélkül kezdetét vette a lavórcsata. A konyhában és a spájzban csepegett ugyan már vagy három napja. Uimyi széles vízcsík is rajzolódott a falra, sót a karácsonyi bejglit a ércenként menetrendszerűen érkező vízcseppeknek sikerült annyira megpuhítaniuk, hogy lakótársaim már arról érdeklődtek, frisset kaptam-e .az otthoni készletből. Nem világosítottam fel őket, s elmajszoltuk a vizes, puha tésztát. Utána két napig teljesen elfeledkeztem a beázott plafonról, s csak akkor kezdett gyanússá válni a dolog, amikor egy éjszaka arra ébredtem, hogy valami csepeg. — Jézusisten! — szaladt ki az álom a szememből, csak nem... De valahogyan sikerült megnyugtatni magam, hogy most nem táborban vagyok, ahol az ördögi csínyek garmadája leselkedett az emberre, arról nem is beszélve, hogy lakótársaimnak úgysem jutna eszükbe a vízcsurgatás. Szó, ami szó: csepegett a plafon, csepegett a négy fal, csepegett az eresz, a villany- körte — 4 mire sikerült meggyőznöm magam a felkelés elkerülhetetlenségéről, addigra az ágyból tisztességes kis tócsába léptem ki. — Majd eláll — gondoltam, s három lábost sikkesen elhelyeztem a szobában. — Még jól is mutatnak — csuktam be nyugodtan magam mögött az ajtót. Délben valami miatt haza- ugrottam, s a konyhaajtót kinyitva majd ledöntött lábamból a kövezeten összenyűlt víz Ahány rongy volt a lakásban, az mind bevetésre került. De mire kiöntöttem a lefolyóba egy vödör vizet, másik kettő biztosan összegyűlt. Lavórok, gyerekkád, fateknö, lábas, kukta, mosogatóvájling, beföt tesüveg álltak csatasorba a fekete-fehér kőkockákon, s túlbuzgó lakótársam — akinek mindig is sok érzéke volt a konyha díszítéséhez — nagylelkűen még két fél dióhéjat is felajánlott. A házban lakók sopánkodá- sa nem tartott sokáig, kiadtam az utasítást, hogy állandóan takarítsák a vizet, amíg segítséget hozok. A szomszédban kaptam két levesestányért és egy szeneslapátot azzal, hogy ezekkel egészen biztosan meg lehet akadályozni az áradást. Majd azt tanácsolták, hogy — mivel későre jár — gyújtsunk villanyt, mert az a tizennyolc lakótárs, aki a konyhában egymást tiporva gyűjti a vizet, nem találja a csapot. A tányérokkal és a lapáttal, valamint a jótanáccsal felfegyverkezve boldogan rohantam vissza, s megfogtam a villanykapcsolót ... Mire felébredtem, elült a csatazaj. Egy gumimatracon feküdtem, alattam lágyan csobogott a víz, s valaki a mellemre két húsvágódeszkát is odatett, hátha sportolni szoty- ‘yanna kedvem a lakásban. Számot vetettem esélyeimmel, s beláttam, hogy a lavórcsatát elvesztettem. De nem baj, nem adom fel! Márciusban is lesz hóolvadás... Saly Géza dón mérik össze tudásukat a pajtások. A művelődési ház reggel kilenctől van nyitva, s valamennyi játékot megkapják a kis vendégek. A gyerekek legkedvesebb helyén, a gyermekkönyvtárban szintén sok a szórakozási lehetőség. Keskenyfilmen láthatják a legszebb meséket, rajz- és bábfilmeket. A nagyobbaknak a tana y ághoz kapcsolódó ismeretterjesztő filmeket vetítenek. Van közös könyvolvasás, és játék. Újdonság a »Sződd tovább a mesét!« játék. A mesék legizgalmasabb részénél kapcsolódnak be az önkéntes kis meseírók, és saját fantáziájuk szerint fűzik tovább a cselekményt. Népszerű a csoportos rejtvényfejtés. Sok pajtás elszegődik kis könyvtárosnak: segít a kölcsönzésben. El is kelnek a szorgos úttörők, hiszen naponta általában száznál is többen fordulnak meg a könyvtárban. A városi könyvtár is felkészült a téli szünetre. Szellemi vetélkedőket és irodalmi versenyeket rendezett a nagyobb diákoknak. A Latinka Művelődési Központ játékterme is szívesen látja vendégül a va- kációzókat. Kugli, rulett, rex- asztal és sakk várja őket. A megyei levéltár forgalma is megnőtt a téli szünetben. A Táncsics és a Munkácsy Gimnázium tanulói, de nemegyszer vidékről — Fonyódról, Marcaliból — is beutaznak középiskolások, egyetemisták böngészni a régi újságokat, kutatni a helytörténeti emlékeket. SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap 1970. január 11. 5
