Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-10 / 8. szám

Háborús pszichózis Kínában Folytatódik a tzovjetellenes rágalomhadjárat Röviddel új ér előtt Kínában tovább korlátozták a külföldi diplomaták és újságírók moz­góéi szabadságát, és visszavon­ták a korábban kiadott utazási engedélyeket. Az AFP hírügy­nökség jelentette, hogy e lé­pést pekingi diplomáciai kö­rökben »a háborús előkészüle­tek kiszélesítésével« magya­rázzák. Külföldi sajtó jelenté­sek szerint Pekingben »védel­mi intézkedéseket« foganatosí­tanak, azon nyilvánvaló célból, hogy a háborús pszichózist mesterségesen szítsák. A kato­nai hatóságok felszólítják a la­kosságot, hogy a házak udva­rán légoltalmi futóárkokat és óvóhelyeket létesítsenek. Az élelmiszer-fejadagok újabb csökkentését azzal indokolják, hogy háború esetére készlete­ket kell felhalmozni. »A háborúról vallott két, homlokegyenest ellentétes ál­láspont« című cikkében a Zsenmin Zsipao december 24-én leszögezte: jóllehet a há­ború együtt jár bizonyos rom­bolásokkal, az a világnak a »■felszabadulást-« és Mao Ce- tung eszméinek teljes győzel­mét hozza. A lap elismerően szól Mao Ce-tung feleségének, Csiang Csingnek a színdarab­jairól, a »Női vörös zászlóalj« című balettről és több olyan operáról, amelyek a háborút vidám ünnepként ábrázolják. Soviniszta hangulatot és há­borús pszichózist keltve, a maoisták folytatják szovjetel­lenes rágalomhad járatukat. Azt akarják elhitetni a kínai néppel, hogy a Szovjetunió, -összeesküdve az amerikai im­perializmussal és a nemzetközi reakcióval-« (értsd: Indiával és Japánnal) »-Kína bekerítésé­nek-« politikáját folytatja, és szándékában áll Kína laroha- nása, hogy ott »-visszaállítsa a kapitalista rendszert«. Ilyen koholmányokat a pe­kingi propaganda már évek óta terjeszt, az utóbbi időben azonban ez egyre tolakodób­ban történik. Január 1-én a Zsenmin Zsipao, a Csiefang- csünpao (a népi felszabadító hadsereg lapja) és a Hungcsi (Vörös Zászló) eligazító cikket közölt, amely különösen rossz­indulatú szovjetellenes kiroha­násoktól hemzsegett. Külföldi megfigyelők szerint a pekingi vezetők az országban szándékosan az »ostromlott erőd« atmoszféráját keltik, hogy így enyhítsék a komoly gazdasági és politikai nehézsé­geket és az országban fokozó­dó elégedetlenséget. A maoisták propagandája az állítólagos »külső veszélyt« ar­ra is felhasználja, hogy a sa­ját soraikban mutatkozó sza­kadáson és marakodáson felül­kerekedjenek. A pekingi sajtó »az egész pártot, az egész had­sereget, az egész népet« hiszté­rikusan arra szólítja fel, hogy a háborús veszélyre való te­kintettel tömörüljön az új év­ben Mao Ce-tung és helyette­se, Lin Piao köré. A »szovjet fenyegetésről« szóló rágalmaikat a maoisták arra is felhasználják, hogy az úgynevezett »pártbeli rendcsi­nál ásnál« megakadályozzák azoknak a kínai kommunisták­nak a pártba történő vissza­vételét, akik síknaszálltak a Szovjetunióval való együtt­működés és baráti kapcsolatok mellett, és ezért üldöztetésnek lettek kitéve. (MTI) Angol Izraelnek A londoni Daily Mail köz­lése szerint Nagy-Britannia az 1967-es háború óta 200 »Chief- tain«-típusú harckocsit szállí­tott titokban Izraelnek. A lap úgy tudja, hogy a harckocsik a rajnai brit hadseregtől szár­maznak, és felújításuk után kerültek Izraelbe. A Daily Mail egy további ér­tesülése szerint brit cégek gép­puska-alkatrészeket és robba­nóanyagokat adnak el Izrael­nek. Űjabb repülőgép-eltérítés Róma helyett Beirutban landolt a Boeing 707-es gép Egy francia fiatalember péntekre virradó éjjel Beirut- ba kényszerítette a TWA ame­rikai légiforgalmi társaság egyik utasszállító repülőgépét. Miután a gép leszállt Beirut gondosan őrzött repülőterén, a merénylő revolveréből tíz lö­vést adott le a vezetőfülke mű­szereire. Hírek szerint a fran­cia fiatalember, név szerint Christian René Belon, a re­pülőgép eltérítésével a Liba­non elleni izraeli agressziók ellen kívánt tiltakozni. A Boeing—707-es gép ki­lenc utasa és tizenegy főnyi személyzete sértetlen maradt. A gép eredetileg Baltimore- ban szállt fel, és New Yorkon át Párizsba repült, ahol az utasokhoz a francia fiata’em­ber is csatlakozott. A Boeing­gép eredeti útjának végcélja Róma lett volna. A párizsi re­pülőtérről történt felszállás után a fiatalember a személy­zet tagjait az útirány megvál­toztatására kényszerítette, s azt követelte, hogy a gépet Damaszkuszba irányítsák. Közben azonban a merénylő a jelek szerint meggondolta magát, és megparancsolta, hogy a Boeing—707 Beirut fe­lé repüljön. A beiruti repülőteret lezár­ták. A Boeing—707-es gép kö­zeledtével a forgalmat teljes egészében leállították. A kifu­tópálya mentén acélsisakos ka­tonák sorakoztak fel. Jelen voltak az amerikai nagykö­vetség képviselői és a liba non kormány tagjai is. (MTI) PRÁGA Lengyel—csehszlovák tárgyalások r íiil A csehszlovák rádió szerepet játszott a közvélemény megtévesztésében Prágában összeült a cseh­szlovák rádió vezetősége, hogy megvizsgálja a rádió tevékeny­ségét az 1968 januárját követő időszakban. Az ülésen megállapították, hogy a csehszlovák rádió 1968 januárja után szakított hagyo­mányaival, és tevékenységének valamennyi területén a jobb­oldali opportunista erők esz­közévé vált. A rádió több munkatársa a január utáni politika ürügyén olyan nézeteket hangoztatott, olyan javaslatokat terjesztett elő, amelyek ellentmondtak a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának januári plénumán hozott határozatok­nak. E javaslatok opportunis­ta platformot tükröztek. A rá­dióban túlsúlyra jutott jobb­oldali erőknek sikerült a cseh­szlovák közvélemény , jelentős részét megtéves zteniök. A csehszlovák rádió tobb munkatársa személy szerint is részt vett a csehszlovák tár­sadalom és a párt válságát sú­lyosbító kampányokban. Be­kapcsolódott az ilyen hadjára­tokba Igor Kratochvill volt ve­zérigazgató-helyettes, és a rá­dió olyan volt munaktársai és szerkesztői, mint Bedrich Utic, Ladislav Valek és mások. Különösen elítélendő a rádió olyan volt munkatársainak te­vékenysége, akik nyütan anti- kommunista rádióállomások szolgálatába szegődtek, bele­értve a Szabad Európa Rádiót és a Deutsche Wellét. 1968. augusztusa után a mai napig a rádió 118 volt munka­társa hagyta el az ország terü­letét: Fuchs, Jezdinsky, Utic, valamennyien a rádió volt külföldi tudósítói, és a cseh­A tripoli arab „kiscsúcs" Az arab államok rabati csúcsértekezletét követően a progresszív politikát folytató EAK, Líbia és Szudán vezetői megállapodtak katonai, gazda­sági és politikai tevékenységük összehangolásában. Az érintett országokban különbizottságo­kat is felállítanak a közös ak­ciók kidolgozására, továbbá négyhavonként rendszeres ta­lálkozókon koordinálják tevé­kenységüket. Mindhárom ország a Szahara térségében fekszik, csupán Szudán déli, négerek lakta te­rületén húzódnak szavannák. Nagy területük ellenére lakos­ságuk száma viszonylag kevés (EAK 990 869 négyzetkilométer területű, 31,680 millió lakossal, Líbia 1 759 540 négyzetkilomé­ter területű, 1,803 millió lakos­sal, és Szudán 2 505 724 négy- zet-km területű, 14,770 millió lakossal). Gazdaságilag az EAK a térség legfejletebb országa, amely a világjelentöségű gya­pottermelésen túl nagyobb ipari kapacitással, a hagyomá­nyos textil-, élelmiszeriparon kívül a nehézipar ágazataival is rendelkezik. A szomszédos Líbia az utóbbi évtizedben in­dult fejlődésnek a Nyugat-Eu- rópához közel levő, nagyhoza- mú kőolajmezők feltárása ré­vén. Jelenleg 125,7 millió ton­nás kőolajtermelésével a világ hatodik, a térség harmadik legnagyobb kőolajtermelöje. Szudán gazdasági élete a me­zőgazdaságra, főleg a hosszú­szálú gyapot termelésére ala­pozódik, amely az EAK-nak is fontos bevételi forrása. A si­vatagi éghajlat következtében a földművelés öntözés nélkül elképzelhetetlen, ezért a Nílu­son és mellékfolyóin víztárolók létesítésével biztosítják a szük­séges vízmennyiséget. A leg­nagyobb ezek között a szovjet segítséggel EAK-ban felépült asszuáni víztároló, amely 800 ezer hektár föld öntözését te­szi lehetővé. szlovák rádió számos olyan szerkesztője, munkatársa, akik 1968-ban és később negatív tevékenységükkel váltak is­mertté. A csehszlovák rádió vezető­sége hangsúlyozza, hogy a vizsgálat eredményeiről és a levont következtetésekről a közvéleményt tájékoztatják. (MTI) Oldrich Cemik (balról) lengyel miniszterelnök. csehszlovák, Józef Cyrankiewicz Márkus Gyula, az MTI tu­dósítója jelenti: Tegnap Varsóban, a Minisz­tertanács épületében folyta­tódtak a magasszintű lengyel— csehszlovák államközi tágya- lások. A lengyel küldöttséget Józef Cyrankiewicz, a cseh­szlovákot Oldrich Cemik mi­niszterelnök vezeti. Az Express Wieczomy je­lentése szerint a tárgyalásokon fontos helyet foglalnak el a nemzetközi kérdések, elsősor­ban az európai biztonság ügye és az NSZK új kormánya ke­leti politikájának értékelése. A véleménycsere felöleli a két ország gazdasági együttműkö­dése bővítésének és fejleszté­sének kérdéseit, mind a kétol­dalú kapcsolatok, mind pedig a KGST keretében. Józef Cyrankiewicz minisz- terenlök csütörtökön este foga­dást adott Oldrich Cemik és kísérete tiszteletére. (MTI) Az amerikai alelnök távol-keleti körútjáról AZ AMERIKAI sajtóval egyidejűleg a svájci NEUE ZÜRIHER ZEITUNG éppen úgy, mint az angol GUAR­DIAN, vagy a francia FIGA­RO, sorozatosain közöl fény­képes beszámolót Spiro Ag- new, az Egyesült Államok al- elnöke ázsiai útjának egyes ál­lomásairól, találkozásairól, tárgyalásairól A FIGARO békésnek mond­ható cím alatt számol be a saigoni látogatásról: »Agnew alelnök. a Hold négy darab­kájával ajándékozta meg a dél-vietnami elnököt«. Ugyan­akkor közöl egy fényképet, Világszerte felvetődik a kérdés, milyen jogon tett az alelnök kijelentéseket az egész nép nevében, s mi van rend­kívüli ügybuzgalma mögött. A LE MONDE kiemeli, hogy Harry Trumanhoz és Lyndon Johnsonhoz hasonlóan, Ri­chard Nixon, aíki 8 éven át élt Eisenhower árnyékában, nagyon jól tudja, milyen az alelnök sorsa. »Bizonyára ezért is határozta el a Fehér Ház főnöke, hogy nem korlá­tozza az alelnök feladatát vi­rágkiállítások megnyitására«. AZ ALELNÖK Dél-Viet­namon, Dél-Koreán, a Fülöp­amely a dél-vietnami elnöki ! szigeteken, Thaiföldén, Tai­palota előtt álldogáló és a benn tárgyaló amerikai alel­nök védelmét szolgáló ame­rikai katonákkal megrakott tankot ábrázol. A FIGARO egy másik tudósítása címében idézi Agnewnak a dél-vietna­mi bábkormány népellenes' rendszere fenntartásáért és az.j imperialista stratégiai érdé- ] kékért küzdő amerikai egyse- j gekhez intézett szavait: »Vég­telenül büszke rátok az ame­rikai nép*. Agnew körútja íruég javá­ban tart, s végleges kommen­wanon, Nepálon, Afganisztá­non, Mí laysián, Singapurern kívül látogatást tesz Ausztrá­liában és Üj-Zélandon is. »Mire való ez a hosszú uta­zás?« — teszi fed a kérdést a LE MONDE. Belpolitikai cé­lokat szolgál-e, vagy valóban a nixoni politika megmagya­rázását — azoknak az állam­főknek, akikkel az alelnök ta­lálkozik. Az amerikai alelnök külön­ben nem először tetszeleg a »hallgató többség« képviselő­jének szerepében. »Agnew A SÜDDEUTSCHE ZEI­TUNG említett cikkében hi­vatkozik a NEW REPUBLIC című lapra is; »Agnew neki- szabadítása gyengeségre vall, mintha a kormányon valami­féle hisztéria lett volna úrrá. Szeretnénk remélni, hogy Ni­xon feladta régi rosszindula­tát, de hogyan remélhetjük ezt, ha vadásZkését helyettese kezébe nyomja?« HABAR AZ AMERIKAI propaganda Agnew útját »a béke és a jóindulat gesztusa­ként« próbálja feltüntetni, a washingtoni küldött látogatá­sát — írja a kommentárban a PRAVDA — a szennyes vietnami háború árnyékolja be. Az amerikai sajtó hangoz­tatta »jószolgálati küldetés«- sel ellentétesen »Nixon úgy­nevezett új ázsiai doktrínája, Washington új irányvonala most is bűzlik a nemzetközi csendőr szerepének régi im­perialista cselekedeteitől, a haladás erőinek elfojtására irányuló kilátástalan politiká­tól, és a más népek belügyei- be való beavatkozás folytatá­sától«. tárok csak később várhatók,: nem arra törekszik — írta de az előzetesek is felvetnek ; korábban már a SÜDDEUT- olyan kérdéseket, hogyan j schE ZEITUNG —, hogy egyeztethetők ezék a kijelen- ; begyógyítsa a sebeket, ame­tesek az amerikai sajtóban az : T __ a lelnök elutazásakor megje-; *™ertka °n~ lent fogadkozásokkal: Agnew ! en ütött. Feltepi... a se- »jószolgálati küldetésének fő J beket> hogy a békemozgalmat célja az, hogy a térség népei- I erkölcsileg elszigetelje az ed- vel megértesse Nixon új ázsiai j dig hallgató embereket fel- doktolnáját«. I bújtsa«. Az EAK szerepe az arab világban Az AI Ahram vezércikke Heikal, a kairói A1 Ahram főszerkesztője szokásos pénte­ki vezércikkében az arab egy­ségtörekvések problémáival foglalkozik. — A hetvenes évek az arab egységet tekintve rosszul in­dultak — állapítja meg a fő- szerkesztő. A rabati csúcstalál­kozó »zavaró kétségeket« ha­gyott maga után. Ennek okát Helical elsősorban a nem kielé­gítő előkészítésben látja. Szerepet játszottak a ku­darcban az arab államok »régi ellentéteinek maradványai is« — állapítja meg Heikal. Fej- szal király például úgy vélte, hogy Egyiptomnak része lehet a szaud-arábiai kormány meg­döntését célzó kísérletben — annak ellenére, hogy Nasszer biztosította őt afelől: az Egye­sült Arab Köztársaság 1967 óta semmiféle tevékenységet nem fejtett ki Szaud-Arábiá- val szemben. »Egyetlen hábo­rú van, és ezt Izraellel vív­jak« — jelentette ki Nasszer. Az arab egység hiánya és a közös arab akciók elmaradása Heikal szerint nemcsak az arab országokat, hanem az ara­bok barátait is aggasztja. A főszerkesztő abban ösz- szegezi véleményét, hogy az Egyesült Arab Köztársaságnak kell vállalnia a vezető szerepet az arab világban. »Valakinek rendelkeznie kell azzal a ké­pességgel és bátorsággal, hogy egyesítse azoknak a remények­nek a maradványait, amelyek füstbe mentek a rabati érte­kezleten« — írta. (Reuter) Libanoni helyzetkép Busztani tábornok, volt li­banoni hadseregfőparancsnok meglepetéssel értesült a levál­tásáról szóló döntésről, és nem fogadta el a felajánlott nagy­követi posztot — írja a kairói Al Ahram pénteki száma. A tekintélyes kairói lap véleménye szerint Nuzseim vezérőrnagy, Busztani utóda »konzervatív nézeteket« vall, és ő volt az a libanoni tiszt, aki októberben a hadsereg gerilla­ellenes hadjáratát vezette. Az Al Ahram a továbbiak­ban olyan megfigyelőket idéz, akik »nagy érdeklődést tanú­sítanak« a libanoni kormány döntése iránt. Ezek úgy vélik — állapítja meg a lap —, hogy Nuzseim vezérőrnagy kineve­zése valószínűleg a libanoni hadsereg és a gerillák között létrejött kairói egyezmény ellen irányul. Más megfigyelők — erre a körülményre a hírügynökségi jelentések már korábban utal­tak — úgy vélik, a döntés Busztani elnökválasztási esé­lyeinek csökkentését és a jobb­oldal potenciális jelöltjének, Eliász Szarkisz bankigazgató esélyeinek növelését célozza. (MTI) 2 SOMOGYIRtPLAF Srmnbat, MTV. JmmM Ml

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents