Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-10 / 8. szám

Gyors és hiánytalan kiszolgálással, a lakosság igényei szerint Szocialista brigádok vezetőinek tanácskozása a FÜSZÉRT-nél A megye »éléstára'“, a fenn­állásának huszadik évforduló­ját köszöntő Somogy—Zala megyei Élelmiszer- és Vegyi­áru Nagykereskedelmi Válla- tcti tegnap Kaposváron, szék­házának tanácstermében ren­dezett értekezletet a szocialis­ta brigádok vezetőinek részvé­telével. Dévényi Zoltán, a vállalat igazgatója előadásának beve­zetőjében visszapillantott a vállalati brigádmozgalom tör­ténetére, és e tízéves időszak összegezéseként megállapítot­ta: az önkéntes alapon, de tár­sadalmi feladatok megoldá­sáért munkakollektívákba tö­mörült dolgozókra, a brigádok­ra mindenkor biztonsággal tá­maszkodhatott a gazdasági ve­zetés az ellátási tennivalók el­végzésében. Mint az előadó említette, je­lenleg 21 munkabrigád küzd a vállalatnál a szocialista cím megszerzéséért illetve annak megtartásáért A vállalat össz- létszámának 50 százaléka, több mint háromszáz dolgozó tekinti személyes kötelezettsé­gének, hogy szocialista módon éljen, dolgozzon és tanuljon. Az első brigád a zalaegerszegi fióknál alakult meg, de ma már Kaposváron az élelmiszer- és a vegyi fiók, a siófoki, a balatonboglári, a barcsi és a nagykanizsai fiók is otthont ad a mozgalomnak. A továbbiakban a brigád- mozgalom előtt álló feladatok­ról emlékezett meg a vállalat igazgatója, és hangsúlyozta: — Feladataink tovább nö­vekednek az idei évben. A ta­valyi esztendő 1,3 milliárdos áruforgalmával szemben 1970- ben másfél milliárd forint ér­tékű áru átvételére, illetve el­adására készülünk fel. Ez 15 százalékos forgalomemelkedést jelent. A veyő kívánsága, a lakosság szükséglete marad számunkra ezután is a meg­határozó szempont, ezekhez kell igazítanunk adottságain­kat, erőfeszítéseinket. Maga­tartásunk, munkánk tükrözze a szocialista kereskedő voná­sait, s gyors és hiánytalan ki­szolgálással biztosítsuk, hogy a vállalatunk iránti bizalom ne csorbuljon a következő idő­szakban sem Az ilyen irányú cselekvés adhat nálunk Igazi tartalmat a brigádmozgalom­nak, az ilyen célok felé törés teszi tartalmassá a munkát, a brigádközösségek életét A beszámolót követő vitában a brigádvezetők ismertették az irányításuk alatt álló munka­csapatok teljesítményeit, vál­lalásait, a másutt is hasznosít­ható tapasztalatokat Számos felszólaló — Csendes József, a siófoki, Ágh József és Vörös István, a kaposvári, Szőke Ist­ván, a balatonboglári fiók dol­gozója — emlékezett meg ar­ról, hogy különösen a decem­Egy óra alatt háromezer adag tejföl Űj tejföladagoló és zárógé­pet helyeztek üzembe a Tej­ipari Vállalatnál. Az új ada­goló gyorsabb, óránként 3000 adag tejfölt csomagol s lát el dátummal. És — üzemszerve- zésileg nem elhanyagolható szempont — lényegesen kisebb, mint a székesfehérváriak álta' használt, méregdrága olasz gépsor. Saját kezdeményezés­re, a vállalat rezsijébö) szü­letett. Erdész István főmérnök tervei alapján az üzem javító­karbantartó és lakatos műhe­lyében készítették. A Tejipari Vállalat már a nyár óta kísérletezik a köz­kedvelt műanyagosomagolás- sal. A tejfölt és az iskolatejet már ilyen formában árusítják; s ez pormentes, kényelmesen szállítható és sokkal higién’i- kusabb, mint az eddig hasz­nált parafinozott papírpohár. A megye illetékes szervei — a KÖJÁL, a megyei minőség- vizsgáló intézet, a kiskereske­delmi vállalat és a megyei ta­nács kereskedelmi osztálya — dicséróleg szóltak leveleikben az új csomagolásról. Laborató­riumokban ugyan még nem bi­zonyították be, de a feltétele­zések szerint még egy előnyös tulajdonsága van a műanyag­csomagolásnak. Mielőtt az új gép összepréselné a tasak te­tejét, legalább negyven má­sodpercig magas hőfokú, úgy­nevezett alagűtban lágyító ke­zelést kap. A hő e légrétegben megöli a baktériumokat, s így tartósabbá teszi a tasak tar­talmát. Az újítást a csomago­lástechnika fejlődése alakítot­ta ki és tette szükségessé. A tejföladagoló tervezete a tejipari trösztnél van. s most a szakemberek vizsgálják. A rendkívül prakrtkus, gyors és olcsó szerkezet, amely az új törekvések szülötte, remélhe­tőleg megnyeri a szakemberek tetszését, s alkalmazása to­vább korszerűsíti, szélesíti ennek az alapvető közélelme­zési cikknek a választékát. béri—januári hófergeteges na­pokban volt szükség a brigá­dok helytállására ahhoz, hogy a messzi falvakba a nehezen járható utakon is eljusson az élelmiszer. Kitűnt az elhang­zottakból: számos FÜSZÉRT- brigádnál vált mindennapos gyakorlattá a távollevők szer­vezett helyettesítése, a várat­lanul összetorlódott munkák (vagonok kirakása stb.) soron kívüli elvégzése, a munkahely és a telep rendszeres gondo­zása, csinosítása. Az újonnan alakult brigádok az »idősebb testvérek« példájából, eredmé­nyeiből győződhettek meg a tanácskozáson: mennyi jelle­met, munkakedvet, teljesít­ményt formáló erő van a bri­gádmozgalom ban. A KPVDSZ megyei bizott­sága nevében Tóth János szer­vező titkár méltatta a vállalat munkaverseny- és brigádimoz- galmának eredményességét, majd a vita és a tanácskozás tanulságait Dévényi Zoltán igazgató összegezte. Jelentős beruházások a toponári egyesített tsz-ben (Tudósítónktól.) A somogyi termelőszövetke­zetekben a leltározási munkák befejeztével mindenütt hozzá­láttak a zárszámadási előké­születekhez. Ezzel egy időben folyik az idei év terveinek összeállítása. A toponári egyesített terme­lőszövetkezetben is ezek a fel­adatok jelentik a mostani he­tek fő munkáját. Az elmúl* esztendőt szép eredménnyel zárták: a kenyérgabona pél- iául 21 mázsás átlaggal, a két- zer holdnyi kukorica 30 má- -a májusi morzsolttal fizetett holdanként. A továbbfejlődés érdekében az idei évre na­gyobb beruházásokat irányoz­tak elő. Több mint 12 millió forintos költséggel 600 férőhe­lyes hízómarha-telepet létesí­tenek, és folytatják a 300 fé­rőhelyes tehenészeti telep épí­tését. Ezenkívül egy szárító­üzem létesítését is tervezik. Az a célja a szövetkezetnek, hogy egy-egy növény minden mun­kafolyamatát gépesítse. Ebben az évben a kukoricabetakarí­tás gépesítését határozták él. Erre a célra és más gépek be­szerzésére mintegy másfél mil­lió forintot terveznek. Tegnapi ve Szirmai Jenő Villáminterjú az Országos Takarékpénztár vezérigazgatójával Tegnap Németh Ferencnek, a magyei pártbizottság első tit­kárának meghívására Kapos­várra érkezett Szirmai Jenő, az OTP vezérigazgatója, or­szággyűlési képviselő, és tár­gyalásokat folytatott a megye párt- és tanácsi vezetőivel. A megbeszélés után Szirmai Je­nő nyilatkozott munkatár­sunknak. — Szirmai elvtárs, mint az OTP vezérigazgatója vagy mint országgyűlési képviselő látogatott Kaposvárra? —- A kettőt nem lehet szét­választani. Az OTP megyei igazgatóságának múlt évi munkájáról tanácskoztunk, s ebben mindkét funkcióm ér­dekeit — Megtudhatnánk, hogy mi­ről volt szó? — 1968 végén néhány meg­állapodás született a megye vezetői és az Országos Taka­rékpénztár között, és most ar­ról beszéltünk, mi valósult meg az akkori elhatározások­ból. A lakásépítkezésekről és a telekértékesítésekről szüle­tett döntés, ma ezek kerültek napirendre. — Megyénkben az idén 355 lakás épül föl a vállalatok és az Országos Takarékpénztár beruházásában. Kaposváron kívül hol épít az OTP lakáso­kat? — Elsősorban a nagyközsé­gekké nyilvánított falvakban és a járási székhelyeken. De a lakásokat még nem osztották szét, erre később kerül soft 1970-ben Somogybán az OTP kétszer annyi lakás építését fejezi be, illetve kezdi meg, mint 1.968—69-ben összesen. — Lesz-e az idén a hitelek­nél kamatcsökkentés? — A hitelkamatok változaté lanok maradnak, de azok a szolgáltatást végző falusi kis­iparosok, akik rövid- vagy kö­zéplejáratú hitelt vésznek fel, két százalékkal csökkentett kamattal vehetik ezt igénybe. Gondolom, ez a megyében is sokakat érint majd. — A te lekértékesí tósekkel kapcsolatban várható-e a te­lekárak csökkentése? — Sokat és joggal emlege­tik az emberek a magas te­lekárakat, de egy valamiről el­feledkeznek. A közművesítés négyszögölenként 300 forintba kerül, s korábban a telekárak­ban vagy ezt, vagy a telek for­galmi értékét kapta ingyen a vásárló. Számításaink szerint a telekárak emelkedése megáll, sőt összességében valamit csökkenni is fog — Végül mi volt a pórt- ás a tanácsi vezetők véleménye a megyei OTP munkájáról? — Hát erről megkérdezhe­tett volna illetékesebbet is .. .. A beszélgetés során azt szűrtem le, hogy elégedettek a megyei OTP-igazgatóság mun­kájával, s az a sok segítség és támogatás, amit kaptunk, visz- szatérült a megyének. — Köszönjük az interjút. S. G. Januftr 15-én folytatódik a tanítás az általános es középiskolákban Január 15-én ismét benépe­sülnek az általános- és közép­iskolák. A szünet utáni első ta­nítási napon, az ellenőrző könyv útján értesítik a szülő­ket a gyermekek félévi tanul­mányi eredményéről. Ez alól csak az általános iskolák I. osztályosai kivételek — őket félévkor még nem osztályoz­zák. A tanévnyitó miniszteri uta­sítás értelmében — a népszám­lálás következeiében hosszúra nyúlt téli szünidő miatt — az 1969—70-es oktatási évet csak az esetben szabad legföljebb június 20-ig meghosszabbítani, ha a tanítási napok száma nem éri el a 190-et. Erre azonban előreláthatólag nem kerül sor, mert ősszel a közhasznú társa­dalmi munkákra fordított időt az iskolákban két hétről egy hétre csökkentették. Mivel a pedagógusok már a tanév ele­jén tudtak arról, hogy részt vesznek az összeírásban, a tananyagot úgy osztották be, hogy az ne okozzon túlterhe­lést a második félévben. A hosszabb szünet bizonyos kiesést jelent a diákoknak a folyamatos tanulásból, ezért most a szülőkre is hárul olyan feladat, hogy segítsék gyerme­keiket a megfelelő munkarit­mus visszaállításában. A kö­vetkező hónapok fokozott, ki­tartó szorgalmat igényelnek a diákoktól, mert a tavasszal esedékes, április 4-től 13-ig tartó újabb szünetig hátrale­vő időszakban az iskolai élet folyamatos lesz. A PIRAMISOK FÖLDJÉN V. Két arc Az az élménytömeg, amely egy ilyen úton az ember nya­kába zúdul, lehetetlenné teszi, hogy mindenről beszámol­junk később. Hisz az élmények sokszor csak hangulatokban, villanásokban érik az embert, s a legnehezebb dolog ezeket az élményeket, hangulatokat rekonstruálni, s ha sikerül is, már nem ugyanaz, nem ere­deti. Mégis ellenállhatatlanul csá­bít a lehetőség, hogy legalább kettőt ezek közül megkísérel­jek megfogalmazni, megraj­zolni azok közül az arcok kö­zül, akikkel a szerencse, a vé­letlen összehozott abban a fur­csa, izgalmas, érdekes világ­ban, melyet Egyiptom jelent annak, aki először járt ott, s naívul azt hitte, hogy az ol­vasmányai jelennek meg előt­te a valóságban. A VIRÁQÁRUS Egyiptomban az ún. társasá­gi élet este kezdődik, a kelle­mes hűvösben, vagy a majd­nem hűvösben, úgy nyolc-ki- lenc óra körül. így egészen ter­mészetes, hogy a meghívások­nak is ebben az időpontban kell eleget tenni. Viszont rend­kívül nagy udvariatlanságnak számít, ha valaki nem tiszteli meg a ház asszonyát egy cso­kor virággal. Érthető, hogy a napddíjból gazdálkodó kiküldöttnek az erre a célra szolgáló összeget valóban ki kell gazdálkodnia, s nem mindegy, hogy meny­nyiért jut egy csokor virághoz. Viszont az is érthető, hogy aki eladja a virágot, az a leg­magasabb árat szeretné elérni. Ebben van tehát a konfliktus, és így kezdődik az alku. Álljon itt tehát egy vásár­lás párbeszéde. — Az a csokor kellene ne­kem — Örömmel, csak önnek 50 piaszterért. Mindez az utcán, menet köz­ben történik. És hadd jegyez­zem meg, hogy a kért összeg mintegy kétnapi munkabér­nek felel meg. — Ügy vélem, nem jól ér­tettem — válaszoltam tehát. — Mennyit mondott, húsz piasztert? — Lehetetlen, hogy annyit mondtam volna, én úgy em­lékszem, hogy harmincat em­lítetten* — Lehetséges, hogy félreér­tettem, de ahogy gondolkodom, az a csokor már nem is tet­szik annyira. — Uram. Ne tegye, hogy vá­sárlás nélkül elmegy! Higgye eű, három feleségem és négy gyermekem várja az estét. íme, odaadom húszért. Az alkuban itt meg kell áll­ni. Ilyenkor érkezik el az a pillanat, amikor a valóságos árat kell határozottan meg­ajánlani, amit ő viszont, mi­után belátta, hogy illetlenül magas haszonra nem tehet szert, el is fogad majd. — Hét piasztert adok — mondom, s nézem a szemét. Villan egyet a tekintete, s lát­szik rajta, biztos benne, hogy a következő általa mondott összeget megkapja. — Tíz. S a csokornak a ház asszo­nya, amikor átadtam neki, na­gyon örült. A BOY Domestique — mondja róla a szálloda tulajdonosa. Azaz, közli velem, hogy a szimpati­kus arcú, alig 16 éves fiú egy­szerű szolga. Kedves arca van, gyerekesen félénk, és szolgá­latkész. Viszont nem lesi a baksist. Szeret jót tenni a szál­ló vendégeivel. Mégis, észrevettem; elkép­zelhetetlennek tartja, hogy őt valaki a vendégek közül egyenrangúnak ismerje el. Én V’szont elképezlhetetlennek tartottam, hogy az úr és szol­ga viszonynak megfelelően ke­zeljem Erre vonatkozóan ke­vés tapasztalat jutott nekem osztályrészül, s valószínűleg nagyon ügyetlen lennék eb­ben a szerepkörben. így hát valahányszor tett valamit, én megköszöntem, sőt ha magam megtehettem, ak­kor megelőztem. Egy apróság például. A szálló az ötödik emeleten volt, a lift modern, hívható. Ha látta, hogy távoz­ni készülök, azonnal szaladt a liftajtóhoz, s ha kellett, felhív­ta a liftet. Többször sikerrel előztem meg, de ha nem sike­rült, minden esetben megkö­szöntem szívességiét. így alakult lassan kettőnk viszonya, s egy hét múltán már mert visszamosolyogni, sőt hogylétem felől is megkí­sérelt érdeklődni. A harmadik hét vége felé már jó barátok voltunk. Amikor elutaztam, leste in­dulásomat. Sikerrel megszerez­te csomagjaimat, segített le­vinni az utcára. Taxit szer­zett. Búcsúzásnál, amikor kezet fogtunk, tíz piasztert akartam belopni a tenyerébe. Nem fogadta el. Elhárította, mondván: ő örül, hogy s >t: hetett, és barátságból tette.. Végül a szokásos arab kö­szönés mellé még hozzátette: — Au revoir, monsieur! Bevallom, szívesen találkoz­nék vele még egyszer, vala­mikor. Szöllősy Tibor SOMOGYI NÉPLAP teaoasbxt. 1970, jaauár 10, i

Next

/
Thumbnails
Contents