Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-01 / 1. szám
✓ KOSZONTO (Mohácsi Regős Ferenc rajzai Jankovich Ferenc: AZ ÚJ É V Hát foglalj helyt szobámban, te régi, hű barát! — Két bögre ó nedűt hoz két kéz a havon M... Űj év? Vagy Űj esztendő? Kj vagy? Biz, egyre megy. Havas már minden emlék, a romok és a hegy.., Hatvanharmadszor jössz ed (Ili az idei hó) szép váltogatott lépttel; feét szekund, egy trió.». S a tavalyi furuglya -íjig míg hópírt énekéi: I3|g lám, az idei lobja . $1' fehérben olvad él —* Bég lesem, jöttön-menten, jégre jég, fagyra fagy: hatvankét féle álarc mögött, végre, ki vagy. Hagyd abba furulyádat, a sok-hímű danát s a rezzentőbb, szikárabb tövis-zöngét danáid! Mi szükség álarcodra, Ügy nevess, mint a Hold — Már hozd felém, ragyogva a beikét lelt mosolyt! Legyünk ma, ketten, látók, Hé! Üj bort és danát! — Jer, foglalj helyt szobámban* te régi, hű barát! Öjévkor mindig erét. vesz rajtam a közíékenység. Az ördög tudja, hogy van ez, újév reggelén ellágyulok és lyukat beszélek a családom hasába. Persze tulajdonképpen tisztában vagyok vele, hogy az évek elől menekülök, agyon- beszélem a lényeget hogy újra öregedtem egy évet Más ember talán szerencsésebb a születésnapjával, elmismáso)- hatja, ha éppen akarja Én nem, mivelhogy együtt születtem az esztendővel. Erről pedig senki sem feledkezik eL — Könnyű neked, anyám — mondom a feleségemnek —, te az idén se öregedtél, teljesen megfeledkeztünk a születésnapodról, Ebből is létezik, hogy milyen üdvös év közben egy eldugott napon születni Csemetéim mégadással hallgatják elmefuttatásomat.. Ilyenkor belenyugodnak, hogy nevelni akarom őket Elvégre, ha évente egyszer kerül rá sor, ki lehet bírni. ■— Gyújts rá egy Simon Arzt-ra, apja! Azért vettült, hogy gyújts rá — Várjatok még, hadd csodáljam meg előbb a dobozát! A születésnapomra mindig valami cigarettakülönlegessé- get szoktam kapni. Most a Simon Arzt a soros, mert olcsóbb lett néhány forinttaL Ezt persze nem azért , mondom, mintha félrónám fiaimnak a dolgot, elvégre a takarékosságot is tőlem tanulták. Szűkén bánok ugyanis a zsebpénzükkel. —■ Mit nézel azon a dobozon annyit? Nyisd már fel! — Nyugi! — Tudom ugyanis, hogy a valamivel kisebb csemetém szeretné, ha megkínálnám. A valamivel nagyobb nem dohányzik. — Ügysem kínállak meg. — Nem is kéne... Ezt is szeretem benne, hogy dacos. Apja természetét örökölte Nyilván örökölte, mert erre nem neveltem. Nem is lehet, az úgy jön magátóL Ugye érthető, a gének-.. — Mindjárt felnyitom... Csak tudjátok, eszembe jutott valami erről az aranyozott fáraóról. Látjátok, amelyik ide van festve. — A cigarettáé doboz arab írásai és jelei között két aranyló figura áll, az egyik nyilvánvalóan férfi alak, a másik nő. II kit csemete S’4”. bölcsen hunyorog. Mintegy jelzik egymásnak, hogy apjuk kezdi a sódert nyomni, mert megint eszébe jutott valami. Nem zavartatom magam. — Hallottatok az indiánjaimról? — Á, soha... Etet kifelejtetted. — Ügy mondják, mintha legalább tízszer is elmeséltem volna. Pedig az emlékezetem még jó, tudom, hogy az indiánjaimról nem meséltem, — Erről az aranyozott figuráról jutott eszembe. Ilyen volt a »törzsfőnököm~. A Csontos Gábor: r r UJ EV indiánok nélkül többi indián csak egyszerű, tollas nadrágban járt, ami lehetett kék is, zöld is, vagy bármilyen színű. Volt egy- egy toll a hajukban is. A főnöknek azonban aranyozott volt a ruházata, és talpig toll keretezte figuráját. Az arcuk természetesen indiai vörös volt, mint ahogy ülik a rézbőrűekshez. — És hol voltak ezek az indiánjaid? Már kezdi érdekelni Elvégre néhány éve >» még kézről kézre jártak nálunk az indián történetek. — Egy doboziban laktak. Tulajdonképpen ez a doboz volt a rezervátum, de időnként, ha harci kedvem támadt, kijöttek a prérikre harcolni. A eowboyok rózsaszín arcúak voltak, s többnyire colttál, csípőből tüzeltek az indiánokra. — Es kinek a pártján álltái? — Természetesen az indiánokén. Ezért is a jobb kezemmel küldtem a gyufaszál lövedékeket a eowboyok felé, s ballal az indiánok felé Az ember balkeze köztudomásúlag ügyetlenebb. — Már akié! — Kivéve természetesen a kétbalkezeseket. Bocsáss meg, hogy rád nem gondoltam! Sértődés’ nincs, családomban a humor szeretető alapvető erény. — Szóval? Hogy volt tovább? — E3 tudjátok képzelni azokat a csatákat? Mondanom sem kell, abszolút pártatlan voltam. Mindkét kezemmel egyformán igyekeztem. Tehettem én arról, hogy az indiánok ügyesebben céloztak? — Miből voltak az indiánok? —- Papibból. Kis papundek- li-talpakra ragasztottam őket Volt térdelő, álló, puskás és nyiiazó figura, s voltak lovasok is. Azt láttátok volna, milyen remek lovak voltak azok! Az aranyló ruhájú nagyfőnök például egy ébenfekete lovon pompázott. Senki másnak nem volt fekete lova. Nagyon félelmetes volt Az meg különösen tetszett nekem, hogy az indiai vörös valami olyan festék volt hogy fénylett. — Na és? ' — ‘Már kibeszélni' se hagyjátok az embert? Azt szeretném, ha egészen pontosan megértenétek. Hogy el ne felejtsem, fák is voltak, meg bokrok. Ezek mögé húzódták a harcosok. No, szóval ilyen' játéka senkinek sem volt Nem ólomkatonák, nem bádoghuszárok, hanem saját saabadalmú és készítésű sereg, teljésen a kedvemre valók. Ha ezt megértitek, el tudj átok máj d képzelni, mit jelentett végezni velük... — Végeztél velük? — Végeztem. Épp abban a kotban voltam, mint ti most, illetve én akkor lettem volna tizennyolc. Újévkor töltöttem be. — És még megvoltak az indiánjaid? — Csak semmi felesleges röhögés! Igaz, akkor már évek óta nem festettem újra őket A harcok nyomait, egykori hősi csaták emlékeit viselték az ábrázatukon. A dobozukból nemigen vettem elő őket, de a dobozt még őriztem, (Szlovák György rajza) zilveszter küsző- oén az emoer mérleget csinát A humorista is ember. En humorista vagyok. A végkövetkeztetés tehát felettébb egy- . szerű: az esztendő végén én is mérleget csinálok. Már hosz- szabb idő éta, minden év végén. Sőt- Már abban az időben ts mérleget csináltam szilveszter küszöbén, amikor még nem is voltam humorista. Két fő rovata van az én évvégi mérlegemnek. Az elsőben magánügyeimet szoktam áttekinteni, a másodikban közügyeimet. Magánügyeim mérlegével nem kívánom, untatni önöket, annyit azonban talán a szerénytelenség kockázata nélkül megállapíthatok, hegy ma- gánüg-’/eim mérlege módfelett passzív. F~idév. is. Tavaly ilyenkor elhatároztam, hogv leszokom a dohányzásról, de nem szoktam le. mert. p/nrten a legutóbbi évb^n tv.trárrosan ke"Ss űAsáo- cikk íot-vt meg a nikotin káTavn1't p1hntcroziám., hrtrvii prAb>"<f te**.'*V n ko-rmi fá-ró ptn^h*- rndés ellen. De nem fogytam Tabi László: Mérleg le, mert ugyanazt a nyolcvan- hét kilót, amelyről december végén azt tartottam, hogy sok, január elején már inkább kevésnek találtam. Tavaly ilyenkor elhatároztam, hogy kevesebbet fogók dolgpzni, mprt az élet úgyis rövid, és nincs nemesebb időtöltés. mint a nyugalmas szemlélődés. Ezzel ellentétben nem dolgoztam kevesebbet, mert rájöttem, hogy az élet még rö- videbb, mint gondoltam volna, s nincs nemesebb időtöltés, mint a munka, Azt is megfogadtam tavaly ilyenkor, hogy az új évben nem írok színdarabot, mert miért kell nekem bősz- szankodnom a kritikusok fa- nyalgásán, s ezzel ellentétben ebben az évben is írtam, egy színdarabot, hadd szórakozzam a kritikusok fanyal- gás&n. A munkát egyébként nem ok nélkül említem. Magánügyeimből a kövüoveim- be tudniillik ezen a hídon keresztül vezet ez ét Ami most már közügyeim mérlegét illeti, itt sokkal kedvezőbb a mérleg. Legalábbis ami a fő rovat egyik álrovatát illeti, özvgyeimnek ugyan- ■ Jf is két álrovata van. BiL Éspedig: * * !. a közügyekben folytatott tevékenységem hatása jómagam társadalmi helyzetére, 2. nevezett tevékenység hatása magára a közügyekre. Az előbbi álrovattál röviden végezhetünk. Az elmúlt évben 183 új haragost szereztem magamnak. Hogy ez az eredmény kedvező-e vagy sem, eldönteni nem tudom. A »haragos« kifejezés egyébként is tág fogalom. Helyet talál ebben a fogalomban ■már az is, aki csuván enyhe ellenszenvet táplál irántam, s az is,, aki a legszínesebben mégfoítana egv kanál vízben. A rendelkezésemre álló. de nem. vég lenes ad-tok szerint űi haragosaimnak eguharmade, beéri ezzál, hogy nem köszön vissza; második harmada ezen felül még át is megy az utca túloldalára, ha meglát; harmadik harmada pedig mindezeken felül még rossz híremet is költi. Am, ami a legfontosabb: humoros-szatirikus írói munkásságom a közügyekre pompás hatással volt, s ez kárpótol minden egyéb negatívumért Közállapotaink ugrásszerű javulását bízvást tekinthetem saját tevékenységem gyümölcsének, csakúgy, mint a társadalmi morál szép fejlődését Tudomásom van róla, hogy a hűtlen férjekről írott emlékezetes szatírám eredményeképpen százharminchat férj állt el házasságtörési szándékától, s vett helyette értékes ajándékot hitvesének. Amikor lefüleltek egy sikkasztó pénztárost, éles és gúnvos glotszát írtam a társadalmi tűi” időn hűtlen kezelése ellen. Írásom 'hatására több ezer tisztességes vénz- tárns fonadta men, hnnv ezután sem sikkaszt Több karcolatban szenvedélyesen ostoroztam az alkohol mértéktelen fogyasztását Száznál is többre tehető a száma azoknak, akik ma már fele annyi szesztől éppúgy be tudnak rúgni, mint írásom megjelenése előtt ^tudomásomra jutott egy alkalommal, M hogy illetékes szer- ® vek fővárosunkban teljesen meg akarják szüntetni a közlekedést. Tollat ragadván, kemény szavakkal bélyegeztem meg azokat, akik kellő megfontoltság nélkül hoznak intézkedéseket közérdekű ügyekben. Írásom célba talált: a közlekedés megmaradt, csak néhány tucat megállóhelyet szüntettek meg. Sorolhatnám az eredményeket napestig, de úgy vélem, ennyi is elég. Talán mondanom sem kell, hogy az eredmények nem tesznek elbizakodottá. Tudom, van még javítanivaló elég, az új esztendő ad még feladatot bőven. De talán nem veszik őrültségnek, ha most, új év küszöbén, a tükör elé állok, s emelt fővel azt mondom ma- gomnak: csak így tovább! — Mint anya a babái*? A Eulejka még mindig megvan! — Mondom, hogy semmi kajánkódás! Satap!... Tizennyolcadik ' születésnapomon elégettem őket. Dobozostul mentek a tűzbe. Felnőttem, gondoltam, herb Lesz többet szükség efféle gyerekes játékokra Erős és szilán! haltam lenni. Magamban persze sajnál tam rnihdazt, ami elmúlt —■ Emlékeztetlek benneteket az elmúlt nyárra, amikor a könyvszekrényetekből és fiókjaitokból kidobáltátok a kacatokat, mackókat és bá- dogautőkat, de még a mesés- könyveket is. Igyekszik az ember szívtelen lenni saját gyér-mekkorával szemben, Hogy belül mit érez, az más kérdés. Elvégre eleinte a felnőttség nem több elhatározásnál. Nem így gondoljátok? Nem mondják, mit gondoL nak, ami érthető: a mai fiataloknál különösképpen nem divat kimutatni az érzelmekét De éh azért tudom' amit tudok- A többi közt azt is, hogy az előszobái szekrényben megvannak még a játékok és a meséskönyvek is. Érthető, hogy kikerültek, vaskos ma tetokönyveknek kellett bent a hely, meg mindenféle elektrotechnikai jegyzeteknek. — Senki sem kérdezi, hogy »na és?« Pedig van még tovább is. Épp huszonöt éve ennek. Nagyanyátok, aki akkor még nem sejtette, miféle unokái lesznék egykoron, azt kérdezte: »Hát ezért őrizted őket ennyi ideig?« Aztán azt mondta: »Jó lett volna az unokáknak, azt a pár évet már csak élrakosgattuk volna valahogy.« »Lesz azoknak különb játékuk« — mondtam szigorúan. S lett is. Annyi, hogy nem győztétek elrontani. Igaz? — Hát ez tény. — Persze, most mér bánom, hogy az indiánjaimat nem őriztem meg nektek. Elvégre nem kérték enni, megfértek volna valahol abban a dobozban. De hát úgy gondoltam, egy felnőttnek nincs szüksége játékra. Azt hiszeim, más is úgy gondolja, úgy tizennyolc éves korában. Különben is utáltam a lövöldözést, mert aikkoriban épp eleget lövöldöztek igazából is. Tudjátok. De azon az újéven nálunk már nem lövöldöztek, s gondoltam, jobb lesz indiánok nélkül, mert azok folyton csak a lövöldözésre emlékeztetnének úgyis. —• A »főnök« abban az arany ruhában, az frankó lehetett. — Istenemre az volt! De hát megértitek. Tizennyolc éves . voltam, és különben is untam a lövöldözést Most pedig, azt hiszem, rágyújtunk. Elszívjuk a békepipát amúgy indián módra. No Igen, én végigszívom a Simon Arzt-ot, de dohányos csemetém hamarosan kiszivárog a másik után. Később kilesek, és látom, hogy az elő- szobaszékrény előtt ülnek, és egymás kezéből kapkodják a régi kacatokat, mackókat és mesekönyveket, meg persze az indiános könyvéket. Mert azok is megvarrnák, ha kissé rongyosak is. Vallató Géza: NÉVJEGYEMRE FIRKÁLT SOROK Barátom érezd jól magad: vendégem vagy. íme az étel: megosztom véled; íme az ital: megosztom veled. Befogadlak, ha árva vagy, énekbe foglallak, ha szomorú vagy. Cserébe a küszöbön tedd le álarcod s fegyvereid. SOMOGtl NÉPLAP Csütörtök, 187®. Január 1. I
