Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-09 / 7. szám

A Somogyvármegye évfordulójára „Somogyvá'giigye ÍZ ma új lap indult meg Kapos­váron. A közönség már hetek óta várva-várta ezt az újságot, amely az új idők szellemében jelenik meg és képviseli a vár­megye minden becsületes ma­gyarjának az érdekeit. Mert minden somogyi polgárnak egy az érdeke: dolgozni a szebb és boldogabb magyar jövendőért és eltakarítva a romokat, za­vartalanul tudjon mindenki munkálkodni. Somogy várme- aye... Ez a cim ismerős a vár. megye közönsége előtt. Az el­ső világháborút megelőző idők­ben ez az újság élvezte a kö­zönség bizalmát. Most, amikor a Somogy vármegye szerkesztő­sége útjára bocsátja a lapot, arra kéri a közönséget és min­den magyart, hogy fogadja szívesen a lapot, mert az ko­molyságánál és megbízhatósá­gánál fogva erőt képvisel. Ar­ra ne számítson senki, hogy a Somogyvármegye aljas szán­dékú egyem érdekeknek és személyi bosszúnak adja oda magát. Ez a lap emelkedett szellemben készül, és ismétel­jük azt a célkitűzéseinket, hogy: Mindenben a közért és a demokratikus Magyarország újjáépítéséért harcolunk." Ezzel a beköszöntővel és programadással indult 1945. január 9-én a felszabadult So­mogy megye első napilapja, a Somogyvármegye. A lap első számától az év végéig a Ma­gyar Nemzeti Függetlenségi Front lapjaként jelent meg, de kezdettől fogva a kommunis­ták szerkesztették és írták. Maga a lap az MKP négy nap­pal előbb megalakult Somogy megyei szervezetének határo­zata nyomán született. A szer­kesztés gondját-baját Mike Imre, a Tanácsköztársaság egyik volt somogyi karhatal­mi parancsnoka vette át. A fel­szabadulás első perceitől kezd­ve a kommunisták soraiban találjuk Mike Imrét, aki párt. megbízatásként lett a lap fele­lős szerkesztője. Az első szám vezércikke »Űj világ felé** címmel ismer­teti a demokratikus újjászüle­tés feladatait. -A felszabadult magyarság kibontott zászlóján a demokrácia a jelszó! Ez tölti meg hittel, erővel, tartalommal és szent nemzeti célokkal a feleszmélt Magyarország lel­két.“ Ezt a lelki felszabadulást a magyar nép a Szovjet Hadse­regnek köszönheti, amely örökre elűzte és elűzni fogja a fasizmust. »Óriási feladatok várnak minden jóérzésű és dolgozni akaró magyarra. Nemcsak a szörnyű romokat kell eltakarítani, azokat a ro­mokat, amelyekkel a fasizmus és hazai bérencei borították el anyagi és szellemi értelemben egyaránt ezt az elárult orszá­got ... Rengeteg a munka és kevesen vagyunk — magya­rok. Legjobbjainkat a németek elhurcolták, rabságban síny­lődnek, helyettük is nekünk kell dolgozni. Meg kell tehát minden magyar embernek kétszerezni erejet, hogy a mun­kát el lehessen végezni. Keres­sük az egymáshoz, a jószán- dékúakhoz, az igaz, becsületes magyarokhoz vezető utat, hogy az elesettségében s megtiport- ságában szenvedő országon se­gíthessünk, talpraállíthassuk és megindíthassuk a demokrá­cia kibontott zászlaja alatt az új világ felé vezető életet.« fiz új magyar kormány megmutatta a feladatokat és a helyes irányt. A nemzet min­den alkotó erejét összefogta és valamennyi, hazájáért dolgoz­ni akaró emberre számít a de­mokratikus kormány. »Ezen az úton és ebben az irányban úgy kell haladnunk, hogy a ma­gunk elé tűzött szent célt, Ma­gyarország újjáépítését el ne tévesszük soha." A vezércikk után közli a lap a Magyar Nemzeti Kor­mány tagjainak névsorát. Ugyanitt olvasható »Magyaror­szág Nemzeti Kormányának nyilatkozata« is. A nyilatkozat jelentőségét a demokratikus gondolkodód, hazáját szerető valamennyi magyar állampol­gár átév?"*e 1945 januárjában. A súlyos történelmi helyzetből csak egy út vezet kifelé, és ez a magyar nép fegyveres sza­badságharca a némert és ma­gyar fasiszták ellen. »Az or­szág demokratikus megújhodá­sa megnyitja hazánk előtt a felemelkedés útját, visszavezet bennünket a szabadságszerető népek közösségébe, cs megala­pozza az erős, független, de­mokratikus Magyarországot!" be és reményért, hogy a háború után is békében fognak egy­más mellett élni a szövetsége­sek. A »Legújabb" hír a szov­jet csapatok budapesti harcai­nak sikeréről ad tájékoztatást Az utolsó, negyedik oldalon a »Lublinban megalakult az ideiglenes lengyel kormány", melyet a Szovjetunió elismert lük. Ez a félelem tartotta ben­nük a fegyelmet." Az új had­seregben kevesebb pedantériát, több lényeget követel a cikk­író. »Kevesebb fegyelmező gyakorlatot, több művelést, kultúrát, mely majd fegyelmet ad. Szeretetet, megbecsülést, az emberi jogok tiszteletben tartását, igazságot, szabadsá­t évfolyam, t. sttm Ara 50 fiitar Kapwear. IMS finiter 9 OMOGYVARMEGTE A Magyar Nemzeti FUgcjetler»»é<jI Front iapfa Új világ felé A felszabadult magyarság ki­bontott zászlóján a demokrácia a Jelszót S?£ tölti meg hitlel. erővel, tar­talommal és szent nemzeti célok­ká} a feleszmélt magyarság lel­két. Ezt a lelki felszabadulási köszönhetjük a győzelmes Vörös Hadseregnek, amely a maga min­dent elsöprő erejével rövidesen megszabadítja az egész országot a gyűlölt, megvetett reakciót és elnyomást, pusztítást és gyűlöl­ködést hintő náci pribékektől es megnyitja az utat a becsületes. Jóakarstú munkához. Óriási feladatok várnak min­den jóérzést! és dolgozni akaró magyarra Nemcsak a szörnyű romokat kell eltakarítani, azokat a romokat, amelyekkel a fasizmus és hazai bérencei boritották el anyagi és szellem! értelemben egyaránt ezt az elárult országot, de annak a helyén meg kell kez­deni egyúttal az igazi demokrá­ciára támaszkodó Magyarország Cégépítésének nehéz munkáját Is Rengeteg a munka és kevesen vagyunk — magyarok. Legjobb­jainkat a németek elhurcolták, rabságban sínylődnek, helyettük is nekünk kel] dolgozni. Meg kell tehát minden magyar embernek kétszerezni erejét, hogy a mun­kát «1 lehessen végezni Keressük ként fog aíalrehd és osenvedé- j közös harebíü a közös ellenség J biztosak Tehetőnk éftteta, fecg^' seinken úgy fognak enyhíteni a | ellen a részünket kivesszük. Ha az önálló, élni tudó független, nagy Felszabadítók és annak j ezt a harcot kemény, igaz ma- demokratikus Magyarországot szövetséges társai, ahogyan a (gyár virtussal megvívjuk, akkor (meg tudjuk menteni. A Magyar Nemzeti Kormány Miniszterelnök Miklós Béiaj Kultuszminiszter: gróf Teleki: vezérezredes. | Gésa. Belügymmis2t«r Érdes Fe-i Honvédelmi miniszter: Vörös rene. | János vezérezredes. Pénzügyminiszter- Vásáty bt-| Földművelésügyi miniszter: van. I Nagy Imre. Xulugymmtatw Gyöngyösi1 Kereskedelemügyi miniszter: János I Gábor József. Tparűgyi miniszteri Váfkáes Ferenc. Igazságügymiftiszter: VaSe®* tiny Ágoston. Közellátási minlszt®: Faraghó Gábor vezérezredes. Népjóléti miniszter: 'Molnár Erik. Magyarország Nemzeti Kormányának nyilatkozata Hazánk súlyos nemzeti válságot él at A Németországgal kötőit katonai szövetség beletaszitotta Magyarországot a német impe­rialisták háborújába a Szovjet­unió és • többi demokratikus szabad nemzet ellen. Mohács óta nem zuhant ilyen mélyre az or­szág Államiságunk álapjai meg­rendültek A nácizsoldban álló Szálast bűnéből Magyarország ma a2 egész világtól gyűlölt Hit­ler utolsó csatlósa. Országunk kormányzóját, Hor­nes Nemzeti Kormány egyszer és mindenkorra szakított az orszá­got évszázadokon át leigázó né­met elnyomókkal és a német szö­vetséggel, mely egy emberöltő alatt két ízben sodorta hazánkat háborús vereségbe, nemzeti ösz- szeomlásba. A magyar nép aka­ratát érvényre juttatva az Ide­iglenes Nemzeti Kormány leg­sürgősebb feladatának tekinti, hogy haladéktalanul fegyverszü­neté kössön a Szovjetunióval és mindazokkal a szabadságot sze­sereg által már felszabadított te­rületen, mint a még német meg­szállás alatt lévő országrészen szoros egységbe tömöríti 9 nem­zetet., s vezeti harcát a német el­nyomók kiűzésére és a függet­len. demokratikus Magyarország megteremtésére. A magyar szabadságharc győ­zelmének, függetlenségünk és ál­lamiságunk helyreállitásánek el­engedhetetlen feltétele Magyar- ország demokratikus átalakítása. Ennek megfelelően az Ideiglenes Itt közli a lap »Vörös János honvédelmi miniszter az új magyar hadseregről« cím alatt a miniszter moszkvai nyilatko­zatát. »Üj, demokratikus ma­gyar hadsereget szervezünk a németek elleni harcra. A ré­gi magyar hadseregben túl sok volt a német származású tiszt. Az új hadseregben csak ma­gyarok lesznek." A szovjet hírügynökség és katonai jelen, tések alapján több cikk jelent meg a magyarországi harcok­ról. »Budapest összes külváro­sát elfoglalták az orosz csapa­tok" címmel közli, hogy a fa­siszták ötnapos erős ellentáma­dást kísérlete kudarcot vallott a főváros alatt, valamint a pesti oldalon. , Egy moszkvai jelentés alapján közli a lap a »Német terror Budapesten" című hír­anyagát. Megtudható a cikkből, hogy a magyar főváros lakos­ságát 18—60 éves korig moz­gósították és katonai alakula­tokba osztották. Majd a nyu­gati frontról »Nyugaton to­vább tart a kemény küzde­lem" címmel közöl Londonból keltezett jelentést »Megala­— olvasható. A lengyel terü­letek felszabadítása mellett feladatául tűzte ki a társadal­mi kérdések megoldását és a földreform megvalósítását is. Sőt, a Visztulától keletre eső területeken már megkezdődött a földosztás, fejeződik be a cikk. Itt olvashatjuk B. E. cikkét is, »Milyen legyen az új ma­gyar hadsereg?" címmel. A cikkíró összehasonlítást tesz az úri magyar hadsereg és a baj- társias, emberi szellemű Vörös Hadsereg között Ezekről nem ad mély politikai elemzést, de a főbb jellemvonásokat me­lyek a nép hadseregét az úri katonaságtól megkülönböztet, ték, 1945 első napjaiban So­mogybán mindenki megértette. »A sorlegénység gyűlölte a tisztest, tisztes a továbbszol­gálót, a továbbszolgáló a hiva­tásos tiszthelyetteseket és a tiszthelyettesek a tiszteket. Közösen ütötték a legénysé­get, a legénység egy emberként gyűlölte a vezetőit és félt tó­gát, népi szellemet akarunk látni az új, demokratikus Ma­gyarország néphadseregében!" A negyedik oldal többi híre helyi vonatkozású. Megtudha­tó, hogy az elsötétítés ideje este 5-től reggel 6 óra 40 per­cig tart. is olvasha­tunk itt. Az agyúi a szabók, cipészek, épí­tők aktíváihoz szól. Kérik őket, hogy január 10-én délután 3 órakor a Munkásotthonban je­lenjenek meg. A másik a fele­lőtlen rómhírterjesztőkhöz szól. »A rémhírterjesztőket el kell hallgattatni és erre a leg­jobb mód az, ha a közönség nem hallgztja meg őket és nem ad hitelt valótlan állítá­saiknak." A továbbiakban megtudható, hogy a lap »leg­közelebbi száma szombaton je­lenik meg«. A lap kiadóhiva­tala a Korona u. 7. szám alatt (ma: Ady Endre u.) volt, ahol négy nappal előbb alakult meg a pártszervezet A. A. P árbeszédet hallok, csendes, megfontolt atyai szót s 9 gyermekét, aki az eszmelés közegében felnőve tekint huszonöt évre, szerényen, önmagával elégedetlenül. Két újság van egymás mellett az íróasztalon. Percekig nézem őket, hasonlítgatom. Az ősz öregből csak egyetlen pél­dány maradt valahol, s nekem alig olvasható fotókópia jutott belőle. A másik egynapos csak, ma éjjel hagyta el a nyom­dát, fiatal, életerős. Nagyobb, mint társa volt, betűi tisztáb­bak, olvashatok. Huszonöt év múlt el születésnapjuk kö­zött, s a huszonöt év alatt beszédes történelem. Az öreg szók — Tudod-e tisztelni atyádat, aki az eletet adta neked? Tudsz-e feltekinteni rá, s követni őt? Mit mond neked, ha fürkészőn kutatod az arcát, s ha tovább mész — mert nem állhatsz meg soha —, mit viszel magaddal a hosszú útra? Az ifjú válaszol. — Hitet, atyám, s a célt, amit zavaros időkben is oly szemléletesen rajzolt arcodra a kor eszméje A tiszteletet és ragaszkodást, hisz emléked is erőt ad, s talán még szárnyakat Hogy méltó vagyok-e hozzád? Nem tudom. De az akartam, s akarok lenni mindig. Célom az, asm a tiéd, a kommunista eszme vezérli ólomba öntött soraimat Ezt az eszmét követein hittel, meggyőződéssel, nagy-nagy akarással. Az első lépcsőfok után azonban sok következett, s mj rengeteget hagytunk már magunk mögött... Párbeszédet hallok, ahogy nézem a két újságlapot S a szavak között huszonöt év sikere és kudarca, bánata és örö­me, a föleszmél t somogyi ember és környezetének változá­sa, kötetre szóló igaz, emberi történelme halmozódik föL Mert a mi újságunknak voltaképpen nincs önálló történelme, 1945. január 9-én Somogyvármegye állt az újság fejlécén, s alatta az, hogy a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lapja. Kommunisták álltak a bölcsőjénél féltő gondoskodással, a kommunista párt célja, törekvései határozták meg munká­jának vezérfonalát Az utód fejlécén Somogyi Néplap áll, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. És hasábjain a kommunista eszme közeli és távolabbi céljai öltenek tes­tet Terv és valóság, melyet sok ezer ember munkál e me­gyében. A vezető erő — ma még tisztúltabban és nyilvánva­lóbban, mint akkor — a kommunista párt. S hogy a lap pél­dányszáma ma több mint hetvenszerese a réginek, hogy ol­dalterjedelme megkétszereződött, hogy ólomsorai — melyek nagyszerű hétköznapjaink krónikáját rögzítik a jelen és az utókor számára megsokszorozódtak; éz nem a mi történel­münk. A párté, amelyhez elkötelezni magát az embernek, azt hiszem, a legszebb hivatás. T udom, mindenki ézt vallaná a magáéról. Mégis mon­danom kell, és nem önmagámnak, nem a mi újság­írói közösségünk méltatására. Szerényebbek aka­runk és tudunk is lenni ennél. De két lap beszélgetett az előbb, figyelmesen hallgattam párbeszédüket S előttem is­meretlen arcok körvonalai rajzolódtak ki, az elődöké. Nem ismertem Mike Imrét, a kommunista hőskor megyei lapjának felelős szerkesztőjét, s ő nem érhette meg a negyedszázados fordulót. Nem tudok úgyszólván semmit munkatársairól, akik tollal vállaltak harcot, áldozatot nemes céljainkért Nem tu­dom, szőkék voltak-e vagy barnák, sima arcúak, vagy az el­lenforradalmi rendszer huszonöt éve barázdálta vonásaikat. De mégis ismerem őket, mert a párt hírnökei voltak. Cik­keikkel buzdították, lelkesítették a somogyi embert, aki rég várt már e történelmi fordulóra. Ott állták mellette, s a párt nevében segítették első léptéit a felszabadult ország­ban. Nagyszerű hivatásuk volt, s a miénk is az... Vallomás? Ugyan! Ki érthetné rajtunk kívül e hivatás belső örömét? Ki mondhatja el magáról, hogy az élet és az emberi lélek legapróbb rezdülésétől társadalmunk legna­gyobb alkotásáig ott lehetett mindenütt? Részese lehetett az alkotás lázának és a beteljesülésnek is, amikor átvágták a szalagot, amikor megindult egy. megyénkben még soha nem látott gépezet. Tanúként idézhetnék bármikor, ha a pillanat varázsát hivatott fölfedni az emlékezet: a »miénkre- csodál­kozást, s a folyamatot, melyben közösségi érnberöé lesz az egyén. Átélte az álmatlan éjszakákat, amikor iszonyú vajú­dás közepette a régivel viaskodott és szakított a somogyi pa­rasztember. Drámai események sorozata. Örömtüzelt villódzá­sa rögződött emlékezetében, ezeket próbálta visszaadni ti­szavirág életű lapja hasábjain. Szép volt, és gazdagok lettünk mindahányan. Az emberré lett somogyi ember és alkotásai tett'-k azzá minkét. Kell-e többet mondanom? K ét újság van egymás mellett az Íróasztalon. S az ólöm nyomtatta betűk mögött emberekre, tollvoná­sokra emlékezem. Ök szólnak. Követtétek-e a példát? Tudtok-.e feltekinteni ránk, s van-e erőtök többet adni a? embereknek, mint ne­künk volt annak idején? És mi mondjuk, halkan. Igen, követtük a példát, és biz­tosan követni fogják utódaink is. Szellemi, eszmei atyánk egy és ugyanaz. Tőlük örököltetek, s a mi életiskolánkban is a párt tanított betűvetésre, hitre, szenvedélyre. Munkánk nem kisebb, mint a tiétek volt, csak felelősségünk nagyobb talán. Higgyetek bennünk. Azt hiszem, tudunk, akarunk is jól élni a negyedszázados örökséggel. Jávori Béla ÍGY KÉSZÜLT AZ ELSŐ kuli az új görög kormány« cí­men a balkáni kedvező hely­zetet méltatja. Ugyanitt olvas­hatjuk, hogy »Molotov tegnap fogadta Gyöngyösi János kül­ügyminisztert“ — azaz január 7-én. Hamarosan átnyújtják a magyar fegyverszüneti bizott­ságnak a nagyhatalmak a fegy­verszüneti feltételeket A harmadik oldalon egy bu­dapesti visszaemlékezést ol­vashatunk »1944. október 15— ről. Ezen az oldalon Miklós Béla miniszterelnök újévi deb­receni beszédét ismertetik. Ki­jelenti a miniszterelnök, hogy a jövőben a magyar nép a Szovjetunió és a szomszéd né­peikkel óhajt együtt dolgozni ás élni. Fegyveres harcra hív­ja a magyarságot, hogy »...le­mossuk a rajtunk esett gyalá­zatot és szent szabadságharc­ban fogjuk kivívni helyzetün­ket a szabadságszeretö nemze­tek között és ezzel nagy szol­gálatot teszünk a jövendő ma­gyar nemzedéknek." Itt olvas­ható, hogy »Roosevelt üzenetet intézett a kongresszushoz", melyben a háború közelgő győztes befejezését jelentette Még javában dörögtek a fegyverek, Nagyatád, Nagyba­jom, Marcali és Balatanbogiár térségében még tombolt a harc. A Magyar Kommunista Párt kaposvári szervezetének alakuló ülésén azonban már határozatot hoztak, hogy na­pilapot kell kiadni Kaposváron a Magyar Nemzeti Független­ségi Front égisze alatt. A nyomdászok azelőtt is ké­szítettek újságot Olyat, amely elveikkel ellentétes volt, amely a háborút dicsőítette és a tőkés-polgári érdekeket szol­gálta. A kenyérgond kénysze­re szülte a nyomdászkezek alól az akkori lapokat, meg a ha­talmat jelképező rendörszuro- nyok. örültünk annak, hogy újból lapot készíthettünk. A mester­ség varázsa alól még békés vi­szonyok között is alig tud sza­badulni az, aki egyszer bele­kóstolt Hiszen a lapmiunkás az elsők között tudhatja meg a közérdekű híreket, eseménye­ket Nagy öröm volt az újság- crinálás olyan időben, amikor hat hét óta nem tudtunk szin­te semmit a világ, az ország eseményeiből. Tudtuk, hogy a város és a megye felszabadí­tott területén élők olyan újsá­got kapnak a kezükbe, ajuely a számukra ismeretlen hírek és értesülések tömegét tartal­mazzák. Ezért is fogtunk hoz­zá megkülönböztetett szeretet­tel a munkához. A lap első megjelenése előtt, egy néhány perces összejöve­telen Mike Imre felelős szer­kesztő tájékoztatott bennün­ket az újság fontosságáról. Nem sokat kellett beszélnie. Idősek és fiatalok értettük, hogy miről van szó, aztán ne­kifogtunk a munkának. Szita Lajos, a tördelő átad­ta a kéziratokat Horváth Géza gépszedőnek, akinek munkája nyomán hasábbá álltak a so­rok százai a szedőgép sartar- tóján. A tördelésnél, a címsze­désnél mindenki segített: Hor­váth Lajos, Csökli István és Szöllősy Sándor. Sietni kellett, mert az elsötótítási és a kijá­rási tilalom már este öt óra­kor kezdődött. S addigra el is kellett adni az újságot. A szedőrészlegnél minden a legnagyobb rendben menl A nyomóteremben azonban ko­rántsem volt zökkenőmentes a munka. Akkor még síknyomó gépen készült a lap, amelybe ívenként kell berakni a papírt, íves papírunk, viszont nem volt. Pótolni sem tudtuk az akkori közlekedési viszonyok között Ezért rotációs tekercset fűrészeltek szét a raktári mun­kások, ebből biztosítottunk né­hány napra való papírt Fél kettő körűi adtuk át a nyomóformát a gépmesternek. Mojzer Istvánnak, aki ugyan­csak gyorsan mozgott. Hamar kiadta a »mehet« jelszót Ha­lász Katalin berakónőnek. Ta­lán öt vagy hat példányt nyomtunk ki az első Somogy- vármegyéből, amikor hirtelen sötétség lett az üzemben. A dübörgő gép hangját távoli ágyúszó váltotta fel. Tőlünk nem messze, Nagybajomnál elkeseredett harc folyt... Az áramszünet mindennapos volt, senki sem tudott pontos tájékoztatást adni időtartamá­ról. így hát nem sokat tana­kodhattunk. A gépszíjat levet­tük a nyomógépről, s kézzel hajtva folytattuk a lap nyo­mását. Hat-hétszázszor kelleti áthajtani a gépet. Hamar elfá­radtunk, gyakran váltogattuk egymást Segítségünkre siettek az épületben tartózkodó szov­jet katomanyamdászok is. És még jött egy erősítés! Mike Imre az első szám megünnep­lésére itókát hozott, azzal kí­nált bennünket, meg a szovjet kollégákat is. Vöröscsillagus sapkát viselő katonák, újság­írók és nyomdászok koccintot­tunk az új lapra, amely fél négyre végre elkészült Az első száz példányt mar eldob kivitték az utcára. Pál Mária újságárus már a kapu­ban elkiáltotta magát: »Meg­jelent a Somogyvármegye! >< Emberek tucatjai vették kö’iil a lapterjesztőt. Szinte kikan- kodták kezéből az első száz d - rabot Akinek pedig nem tott az utcán újság, azok 1 nyomda udvarába jöttek, s t várták a dermesztő januári 1 - degben a Somogyvármegyé Ezen a napon sok helyt ■ jutott a világosién. Ft-i»y SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 197®. Január L

Next

/
Thumbnails
Contents