Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-04 / 3. szám
Féldeci, emberségből Egy pár fekete csizma látszott csalz az emberből, a többit elrejtette egy rér gimódi nagykabát. Mikor beszűrődött a posztó alá a vasúti fülke lámpájának fénye, fölébredt. — A lányomat kísértem. Az «rsaág másik végébe ment férjhez. Mondtam neki, hogy viselje jól magát, mert ha itt elveri az ura, nemigen futhat haza az anyjához. Ez persze csak tréfa, mert nargyon jó népek laknak ott. És m^gy arrafelé a gazdagság. A malacok olyanok, hogy a két kezemmel is elég lenne átérni. Pedig volt arra is körömfájás. Mondták is, hogy megsínylette a gazdaság. Valamikor mi is híresek roltúník a tehenészetről. Most már nem arról vagyunk híresek. Én sokat töprengtem azon, hogy jó-e ez. Megérte-e felváltani a takarmány termesztést a halgazda- a barackossal. Eddig még minden azt mutatja, hogy jó. Van benne pénz, a piac sokat fölvesz. És építkezünk. Az elnök milliókban gondolkodik, ügyes eszű ember. Az építkezéseket is mi magunk csináljuk, saját brigád. Szakmám szerint ács vagyok, da gazdálkodom is. És megéri itt dolgozni, mert az órabér tíz és fél forint. A lány férjhez ment már, ez a pénz nekünk az asszonnyal bőségesen elég. Elhallgatott, töprengett egy kicsit. Mondja-e még? Kétfelé tűrte kenderbaju- szát, aztán megtapogatta a kapuajtón a rést. Értő módjára kereste, hol surran be a hideg... — Hallgatom én a miniszterek beszédeit is. Minden af- felé mutat, hogy ezután már nemigen bábáskodnak majd a tsz-ek fölött. Mondtam is az elnöknek, hogy ezután már saját gatyamadzagigal kell felkötni a nadrágot. A Szépirodalmi Könyvkiadó újdonságai Ézsau vallomása — őfelsége szárnysegéde — Az öregkor csöndes szava — A homok emberei — Anyám Ás élő magyar irodalom jeles alkotóinak új kincseit tárja az olvasó élé a kiadó a kőzeJmúlthan megjelentetett művekkel. Lengyel József új kötetében tíz rövidebb írását találhatjuk, Ézsau mondja ... címmeL Az olvasónak mlndigv újat, meglepőt adó író hű marad most is önmagához: a kötetbe foglalt tíz írás — tíz világ. Ridegen nyers, melengetőén puha, ér- tetten és értő, kegyetlen, és óvó világ övezi hőseit A címadó elbeszélés, valamint az Obsitosok szökésekről mesélnek című ragyog legfényesebben a kötetbe fűzött tíz írás közüL Vas Zoltán hatszáz oldalas könyvének »-hőse*: őfelsége szárnysegéde: Horthy Miklós, miként a cím tudatja. Köny- nyen hajlik a felületes ítélkező arra: mi újat lehet még Horthyról elmondani? Vas Zoltán könyve bizonyítja: rengeteget! Az a kor, mely Horthy nevéhez kapcsolódva került be a magyar történelembe, nemcsak az akkori valóságot, de a múltat is meghamisította. A hat fejezetre botnló kötet fellebbenti a fátylat a hamis legendákról, az ál-föúr Horthyról, karrierje átkozmetikázott állomásairól. Születésétől a fehér- terror kezdetéig követhetjük nyomon »OfÖméltósága« sorsát. • • • A dal ha szép, /örökké szép marad/ s mint borostyán kő/ egyre szebbé érik... — ezekkel a sorokkal vezeti be kötetbe gyűjtött újabb verseit Várnai Zseni. A költőnő Borostyán címmel most megjelent műve többségében eddig nem publikált költeményeket ölel fel, közöttük szép számmal olyanokat, amelyek megkapó őszinteséggel vallanak az öregség fájdalmas szépségéről, csöndes örömeiről. Nemcsak az emberben, de fában, virágban felhőben, vízben is látja, s kibontja a való világot. A mostani világot, a semmi mással föl nem cserélhető! S ez, a mindenben jelen idejűség varázsolja frissé az idős költőnő szavait, s az az olthatat- lan érdeklődés, mellyel a közéleti témákat közelíti meg. A majdnem nyolcvan verset s egy hosszabb elbeszélő költeményt összefogó kötet legszebb darabjait a Zúzmara ciklusban találhatjuk. önéletírását leszámítva, hat esztendeje nem publikált új regényt a magyar falu Irodalmi szószólója, Szabó Pál. Most megjelent regénye, a Szépülő szegénység a homok embereinek a világába, a Du- na-T sza közére repíti az olvasót. Egy soha nem volt, & mégis mindenütt megtalálható faluba, ahol látszatra csak Bíró Miska és Szókóly Gizi hol mosolygó, hol drámává sűrűsödő szerelme szövődik, veszik él, s támad föl, ám ahol valójában múlt és jelen csap össze. Az író mesélőkedve a régi: fordulatos cselekmény során rajzolja meg a változó falu arcait, s azokat az embereket, akik minden esendőségük, botlásuk közepette is a homokon új világot teremtettek. A nagy irodalmi felfedezések idején sem sűrű pillanat a remekmű születése. S ilyen pillanat tanúi, élvező' azok, akik végigolvasva leteszik Juhász Ferenc új elbeszélőkölteményét, az Anyámat. Az Anya: örök alakja a művészetnek. S mert az már talán mindent elmondtak róla. Mindent talán, de amit Juhász Ferenc tud elmondani, azt biztosan nem. Anya és fia világának új dimenziói tárulnak fel az olvasó előtt, lenyűgöző közvetlenséggel, s mégis, fiúi szemérmességgel. Az öt részre oszló hatalmas elbeszélőköltemény a szó szoros érteimében irodalmi esemény: remekmű született, az anyának, s ezzel minden anyának állított lebont- hatatlan emléket a költő. Beszélget velem sokat, az öccse nálam tanulta ki a szakmát Szóval, higgye d, olyan ez a tsz, mint tíz uradalmi birtok együtt. Olyan gazdag. Csak valami hibázik még. Vagy nem értik, vagy nem érzik. .. a fene tudja. Mintha ebben a rohanásban elfelejtenének valamit Dolgoztam én kérem, a doktor óráknál is, meg a jegyzőáfenél is. De csináltam födelet uradalmi cselédeiknek is. A mesterembert meghívták ebédre. Most a tsz-ben a segéddel csináltuk' a vasalást. Hideg volt, mint az istennyila. Tudja, milyen rossz vasfélével fagyban dolgozni? Hozzátapad az ember keze a felületéhez, aztán úgy érezni, hogy a bőrt is lehúzza az ujjrói. Kijött a főkönyvelő, köszönt, megállt és nézett bennünket. Töprengett, de mást egy szót sem szólt hozzánk. Tudja, én ezt nem. bírom! Mondják meg azt, hogy jól van vagy rosszul, mert kell az az embernek a szó is, higgye el. És tovább. Vágott bennünket a hideg nősen. Na — mondom —, főkönyvelő elvtárs, aztán lesz-e egy kis pálinka? Mert tudtam, hogy hétszáz litert főzött a tsz. Saját szeszfőzdénkben! Megállt a beszédben. Észrevette, hogy mosolygok. Kicsit zavart leit, talán a bajusza megrendült, de visszanézett keményen. — Nehogy azt higgye, hogy részeges vagyok! De hidegben magárnak is lecsúszna egy féldeci? Igaz?! Meg jólesne, hogy. törődnek magával. — Igaz. & nem kínálták meg? — Nem hát. Pedig jólesett volna. Az emberség kedvéért is. Lehet, hogy bent a meleg irodában nem kívánják, de kint a fagyban jólesett volna. Látja, ez hiányzik! A takony* velő bebújik a szemüvege mögé és az elnökkel együtt ki sem látszanak a számokból. Ügy megy minden, mint a vekkeróra. A szomszédos Ezüstkalász sokkal gyengébb, de a betakarítás után mégis kaptak egy közös vacsorát a takarmányosok meg a többi kocsis. Ha nem ismerném a főkönyvelőt becsületes, tiszta kezű embernek, olyannak, aki a tsz-ért csinál mindent, azt mondanám, hogy sóharebb, mint egy uradalmi intéző. Mert nem herdálni vagy mulatná akarunk mi. Félre ne értse, csak valami olyat, mint az Ezüstkalászban... Látszott küszködik a szóval, dobolt a csizmája szárán. — Mondom. Kellett volna az a pár szó. Vagy egy féldeci. Csak úgy emberségből... Tröszt Tibor Az Astra bábegyüttes Bázelbe utazik A Pesterzsébeti Vasas Művelődési Ház Astra bábegyüttese 1# évvel ezelőtt alakult, Jelenleg 18 tagja van, középiskolások, fizikai és szellemi dolgozók. Az ország egyetlen marionett együttese. Számtalan hazai és nemzetközi bábfesztiválon értek el sikert, nemre* pedig elnyerték a Kiváló együttes ebnek Ax együttes tapasszal a bázeli marionett színház meghívására Svájcba utazik. Tanyán MEG BÁGYADT ŐSZI NAPFÉNY SIMOGATTA a házfalakat, amikor a tanyán jártam, A tanyai délutánnak arca van. Nyugodt felszínű, kendőzetlen női arca. Általában nem ékesítik ékszerként ablakból kiáradó aranysugarú villanyfények. Kitárulkozó kapuival, napmelegtől langyos házfalaival, magukvájta gödörben lapuló tyúkjaival a változatlanságot, a nyugalmat jelképezi az érkező szemében Autónk a vidéket járva néha el-elhalad egy-egy ilyen egy. vagy két házból álló »település« mellett. Ahol négy-öt há: van, arra itt már azt • mondják: puszta. — Csak innen el, csak innen szabadulni — mondta f tizenhét éves fiú. >— Miné1 messzebbre... Tanyán élni. Igen, úgy tűnik: a XX. század második felében ez az életforma elavult A Holdra lépő ember egyetlen társa sem élhet magányosan szinte remeteként. Gondolkodom: mi lehet most a családdal, amélyiket azon az őszi délutánon ismertem meg? Az utakat befújta hóval a szél. Igaz, amikor december elején próbáltunk befordulni a dűlő- útra, akkor sem tudtunk. A kocsikerekek kivájta mély nyomokban híg, sáros lé várta, hogy autónk mélyen megsüllyedjen benne. »Üt kellene« — ez a kívánság még egy ideig elhangzik a puszták lakóinak szájából is. A nadaló- siak tudják, mennyi tárgyalás, milyen pattanásig feszült várakozás előzte meg, amíg konkrétummá lett a már régen tervbe vett út építése. A sörnyepusztaiak nagy része is más vidékre költözött, amíg nem volt útjuk. Pedig ezek pusztáit, nem egy-két épületből álló tanyák. A jövő mindenképpen a nagyobb települések létrehozásában van. A magányosan álldogáló házakat mór nem keresik, fel vevőik. Kiskorpád közelében az egyik házat több ízben hirdették, A völgyben, az elvadult fűzfák és akácok között vörös falmaradvány omladozik, egy régi égetőkemence. Arrébb állott a Téglaház. Előterében árva almafák sorakoznak. A földön szerteszét heverő »téglabikák«, összieégett téglatuskók jelzik csak a hajdani, napos munkateret. Harminc évvel ezelőtt még szorgos munka ' folyt a Téglaháznál. Az öreg házban lakott a »téglamester«. Ősei Trencsén megyéből kerülték somogyi földre. Népes családjával a legnehezebb, de legszebb munkát végezte: a föld sarából égették ki az emberi hajlék drágaköveit, a téglákat. özvegye így mondja el a téglások munkáját: »Napos időben a téglamester a közeli partban »megregálta« kitermelte) a földet. A család is segített Az áztatásban. keverésben részt vettek a nagyobbak; Apollónia, Gyuri, Magdus és Márta. Csatlakoztak hozzájuk Margit, Pisti, de még a kisebbek is, Jóska, Rózsi, Bözsi. A földet kapával keverték. Ha nagyon szétterült, nyárfalapáttal hányták össze. A sárgödörből egyszerre két szekérre valót emeltek ki, ebből 1000 tégla lett. A »placcon«, a füves téren 8000 tégla fért el. A tér szélén állt a négyszögletes, vastag asztal. Az asztal sarkán száraz homok. Körbe- állták az asztalt Kiszakaj- tottak egy darab földet, háTÉGLÁSOK romszor is megfordították — alája homokot hintettek — belecsapták a formába és lecsapták a tetejét A maradékot visszadobták az asztal közepére, abból vették újat A nagyobbak, ügyesebbek óránként 200-at, naponta 2800—3000-et is kivetettek. A lerakott nyerstéglákat három napig szárogatták. Negyedik nap felállították az oldalára, hogy levegőzzön. Amikor kellőképpen megszáradt, elhangzott a parancs: »Gyerünk téglát rámolni!« És négy darab 70 méteres szín tellett meg a nagy család szorgalmas kezei nyomán. Néha jégverés érte kinn a téglát és »bekopogtatta«. Ilyenkor vissza kellett dobni azokat a gödörbe. Máskor a nagy vihar csapta rá az esőt A tég la »virieses« lett Azt mondtak a téglások, ez jobb. mint a töibbi E gy hónapig száradt a tégla. Egy-egy fészerben 10 000 tégla volt Ezt váltakozva rakták, égették. A kemencébe 32 000 tégla fért be. Egyméteres boltókat raktak, hátulról előre. A tüzet hátul »betükézték«. Erre akácfát és cserfát használtak. A tüzet szalmával gyújtották meg, mint a tábor, tüzet Szép látvány volt, amint a lángok nyalták a tég. Iákat A tűz mindig kijjebb jött: piros, vörös, majd fehér izzásban égett. Így telt el három éjjel és három nap. Első nap nyitva volt az ajtó. Másnap a kemencét félig felfalazták. Harmadik nap az egészet bezárták, a nyílásokat besározták. Három nap után a kemencét felbontották, megnézték, milyen a tégla. Jó tégla abból lett, ami úgy izzott, mint a »tej«. A jó tégla kongott Ami összeégett tégla-bikának nevezték. A szép piros, omlós volt a »prósza«. A másodrendűt »köpönyegnek« - is hívták. Kúttéglához szürke agyagot vágtak, ezt összekeverték vörössel. Zsindelyt és kúpcserepeket is készítettek meg cslrkeitatót is, amilyen nagyot, akartak. Legérdekesebb a disznóvályú készítése volt. Ehhez nagyon finom agyag kellett Jól előkészítették, négy deszka közé szorították, nyersen kifaragták, ujjúkká! simították. Lassú tűznél égették ki. Egy-egy vályú 40—50 kilogrammot is nyomott Olyan volt, mint egy kő vályú, nem döntötték fel az állatok. 1946 márciusában aztán vége lett a Téglaháznak. Viharos széllel, hirtelen jött a hóolvadás. A kemence cseréptetejét — ami négv téglalábon állott —, a szél kidobta az Endréd! út kő zenére. A víz négy felől tört be a völgybe. A lapon hárommétares víz állt Vízben álltak a házak is. Az öreg ház ropogott. Először sán- oolással akarták megmenteni, de ez nem sikerült. Kimentek hát a partoldalba. Éjjel nézték a partról, hogyan dőlnek össze az épületek. Odaveszett minden. összedőlt három lakás, négy fészer, egy kemence. Nyolcvanezer nyers tégla elázott. A felhalmozott 100 méter iát elsodorta az ár. A tuskó- kat később összeszedték, de a többi fát elhordták az idegenek. A víz két évig is ott állt a mélyedésben. Az emberek nem tudtak szekérrel sem arra menni. Így semmisült meg a Téglaház, ahonnan évente 200 000 téglát is (az értéke egy vagon búza volt) kivetett a család. A gyár tulajdonosai, az Oszvald család és Farkas mérnökök nem mentek tönkre. A hely később a községre maradt. A család el- széledt. A család egyes férfi tagjai a földvári téglagyárban mint vezetők dolgoznak. A z omladozó vörös falra fűzfák borulnak. Az árva almafiáik senkinek termák lapos gyümölcsüket. A .özeli gámeskút ostorfáját csak a gulyás mozgatja meg tatás idején. A gém nagyokat bólint: igen, a megszűnt mesterségek sarába került be a téglás.,. Pillér Dezső mégsem járt eredménnyel. Az ember társas lény, örök közhely ez, igazsága nyilvánvaló. Más korban inkább az egyedüllét adott biztonságot Most a közösség ereje falun, pusztán is megmutatkozik, és érezteti hatását »Itt tanyán, aki elhagyja magát annak vége« — mondta egy fiatal lány. »Azok megbolondulnak, vagy olyan tulajdonságokat vesznek föl, amelyekért az emberi társadalomban kinevetnék őket Magukban beszélnek, vagy ehhez hasonlók .. .Nem vettte észre, hogy azt mondta: »emberi társadalomban«. Ez talán azt is jelenti, hogy a tanya lakói nem érzik a társadalmon belüliség fogalmába tartozóknak magukat Ahogy egy másik tanyasi tréfásan fogalmazott: »A tanya birodalom, majdnem úgy, mint Monaco vagy Luxemburg.« Nem tudom, csakugyan így van-e. Egy biztos: az elzártság ritka esetben nem jár a szellemi igény csökkenésével, ha volt ilyen. Más kategória, ha nem volt Félő, hogy azok az emberek, akik életüket rádió, újságok, televízió, könyvek nélkül élik lé, nem is törekednek ezek megismerésére. A fiatalok helyzete más. Többnyire a legközelebbi városba mennek, hogy üzemi, gyári munkások legyenek, kiszakadva a tanya keretei közül. Általában csak hébe-hóba járogatnak haza. Talán eredményeket hoz majd a Televíziót minden iskolának! mozgalom. Néhol agregátorokkal szolgáltatott áram működteti az iskolai televíziókészüléket A kultúra betör a pusztákra is. Véleményem szerint azonban az egy-két házas települések végső sorsa nem kétséges. Magukra maradnak, üresen hagyva. Változtak-e a tanyák az elmúlt évek alatt? Feltétlenül. Ez a változás azonban több helyen nem gyökeres, öt-tíz ember miatt nem kötik be a villanyt nem építenek milliókért kövesutat, ez természetesen gazdaságossági szempont is. »Nálunk a tanya csak annyiban változott hogy a falakon több a repedés, mint régebben volt« — mondta a fiatal lány. A TANYAI DÉLUTÁNNAK ARCA VAN. Nyugodt felszín *, kendőzetlen női arca. A nyi - godt felszín alatt azonban e!- 'entmondások kavarognak. T. !án kimondott, vagy kimondatlan vágyak is a közösségi élet után. Magyarországon egymillió ember él tanyán. Leskó T íSz!ó SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap. 1970. hnnir « K
