Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-04 / 3. szám
Külgazdaság: tágabb látóhatár j Érdemes volt... letűnt kórokiéi, évezredes múltról tudósít a hozzáértő ' számára a nyelv. Am a kifejezésben változások, a nyelv árnyalati gazdagodása érdek esiír. szemlélteti korunkat is. A szakmai szóhasználatban az utóbbi egy-két év nyelvi újdonsága — sok más mellett — ez a fogalom: külgazdaság. Az avatatlan számára kérdéses, vajon a nyelv miért nem elégszik meg a hagyományos külkereskedelem kifejezéssel? Azért nem, mert a két szó tartalma merőben különbözik. Naponta olvashatunk jelentéseket nemzetközi közös vállalatok alakulásáról, Budapesten rendezett külföldi műszaki hetekről, és viszont: a magyar gazdaság külhoni szerepléséről. E jellegükben különböző hírekben az a közös tartalom található, hogy korunk mind gyorsabb ütemben ala kft ja át a nemzetgazdaságok - -vapcsolata.it, s e kapcsolatok jelleget. A kor világgazdaságának jellemző fejlődésiránya, hogy a külkereskedelmi együttműködés — az áruk kölcsönös szállítása — új formákkal gazdagodik. Pontosabban úgy jellemezhetnénk ezeket a változásokat, hogy az országok és ezen belül az ágazatok, vál- lalatok kapcsolataiban már a külkereskedelmet megelőző szakaszban létrejönnek országhatárokon átnyúló szálak. Az együttműködés módszerei sokrétűek, a marketing típusú kapcsolatoktól a külkereskedelmet közvetlenebbül előkészítő termelési-értékesítési kooperációkig. Az új szakkifejezés, a »külgazdaság« tömör sűrítésben fejezi ki e,világgazdasági kapcsolatok újdonságelemeit A szó egyszersmind gondolati asszociációkat is ébreszt amelyek a világgazdasági folyamat elvi'lényegét idézik fel. Ecz pe- aig nem egyéb, mint az, hogy korunkban a nemzetközi gazdasági kapcsolatok mind kevésbé korlátozódhatnak a nemzeti határok közé zárt piacokra, s az itt halmozódó tőkékre. A korszerű termelés, különösen a dinamikus ágazatokban, olyan tőkeigényessé vált, olyan költséges kutatási alapokat kíván, amilyenek előállításához nemzetközi együtt- működésre, értékesítéséhez pedig — a nagy sorozat gazdasági követelményeiből eredően — tág piacra van szükség Köznapi megközelítésben arról van szó, hogy a világgazdaság kinőtte azt a .korábbi szatócs-fázist, amely az adok- veszek elvre, áruk eladására és vásárlására korlátozódott. Más szóval, mind hangsúlyozottabbá válik az a terület, ahol végeredményben kialakulhatnak az áruk korszerű és gazdaságos előállításának feltételei. A külgazdaság kifejezés természetesen sokkal tágabb érvényű a külkereskedelemnél, a kettő azonban szorosan összefügg. abban az értelemben Is, hogy a nemzetközi kapcsolatok új formái nagymértékben • hozzájárulnak a később' áruszállításokban realizálódó eredményekhez. Tegyük hozzá, mindez különösen fontos az iparilag fejlett kis országokban; a nemzetközi statisztika tényei szerint ugyanis ezek az országok az átlagosnál sokkal jobban érdekeltek a világgazdaság áramlataiba való bekapcsolódásban. A mi számunkra e sajátos érdekek kézenfekvő és előnyös keretei: a KGST-országok piaci, vállalatközi kapcsolatai. Fejlődő külgazdasági politikánk lényege, hogy a szocialista országokhoz fűződő újszerű együttműködés hívei vagyunk, a vállalatközi szakosítástól, kooperációtól a tágabb integrációs érintkezésig. Az utóbbi évek tényei bizonyítják, hogy erősödnek ezek az új forrnak, a KGST-országok kölcsönös érdekei, előnyei alapján. A tények egyszersmind azt is jelzik, hogy erősítjük ezeket a szálakat az iparilag fejlett kapitalista, illetve a fejlődő országokkal Az utóbbi időben egész sor vegyes vállalatot alakítottunk külföldi cégekkel. Pillanatnyilag 29 ilyen vegyes vállalat működik — ebből huszonkettő Európában, négy Ázsiában, kettő Afrikában és egy az amerikai kontinensen. A folyó tárgyalások alapján további 18 vegyes vállalat alakításával számolhatunk. A közös vállalkozások eredményesen működnek; bővíti piacunkat például mexikói szerszámgép érdekeltségünk, erősíti külföldi gazdasági szerepünket a magyar találmány forgalomba hozatalára alakult magyar—-svéd építőipari részvénytársaság. A külgazdaság Végeredményben azt jelenti, hogy igényeink, érdekeink alapján gazdálkodunk, de a horizontot nem szűkítjük országhatárainkra, hanem a világgazdasági folyamatok részének tekintjük gazdaságunkat. Tábori András Amikor szeptemberben Paksiban jártam, akkor többek között ezt jegyeztem le a háztáji kisfalkás sertéshizlalási akcióról: »-Emberi tulajdonság, hogy a szembeötlő rosszat épp olyan hitetlenkedve, fenntartással fogadjuk, mint az átlagostól elütő jót« Pedig akkor még csak részadatok, részeredmények álltak rendelkezésre. Az istállókból átalakított, modem, kisüzemi hizlaldákban benn voltak még a hízók, és a gázdák épp olyan kíváncsisággal várták a végleges eredményt, mint az akciót, a kísérletet irányító dr. Molnár László, a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum állattenyésztési tanszék vezető tanára. És vártáid mások is. Jól emlékszem, mikor , az egyik háznál azt mondták: -MindenMérlegcn a barcsi járás munkásőrcioek íe vékenysége Két kérdés között A KÖZSÉGI NÉPFRONT- VEZETŐK TANÁCSKOZÁSÁNAK egyik napján a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum aulájában kötetlen beszélgetésre gyűltek össze a részvevők. Az emelvényen két országgyűlési képviselő, a -megyei pártbizottság és a megyéi tanács szakemberei ültek és várták a legkülönbözőbb kérdéseket. Hát ebben nem is volt hiány. Senkit sem kellett biztatni, egymás után emelkedtek magasba a kezek, s tettek föl »rázósabbnál rázósabb« kérdéseket a községi népfrontvezetők. * Vass István mesztegnyói községi népfrontéinak előtt már vagy hatan is föltettek kérdéseket, így nem vártam meg a választ, hanem leültem mellé és beszélgetni kezdtünk. — Ön szerint mi újat adott a háromnapos tanácskozás? — Kilenc évvel ezelőtt voltam először ilyen összevonáson, akkor választottak meg a községben a népfront elnökének. Azóta mindössze kétszer hiányoztam, tehát bőven van -összehasonlítási alapom. Arra nagyon nehéz válaszolná, hogy mi újat adott, hiszen az év és a végzett munka értékelése már nem újdonság. és az 1970. évi feladatok is ismertek. Inítább arról a közvetlen haragról, őszinte légkörről beszélnék, amit /ennek az iskolának a falai között tapasztaltam. Akár az előadásokon vagy a konzultációkon, bármélyiket említhetném, senki nem tartja vissza magát, ami a szívén, az a száján. Ezt pedig mindennél el&bbrevalónak tartom, mert há egy-egy kérdés bátortalan, akkor milyen lehet az adott válasz! Csák hamis, és mi nem azért vitatkozunk itt három napig reggeltől estig, hogy becsapjuk egymást Mint az iskolában a blicoelő diákefle, dugtuk össze a fejünket, hogy sem a kérdezőket, sem pedig a válaszadókat ne zavarjuk, de ennek ellenére elölről és hátulról is oda-odanéztek, sót szóltak is. A közelünkben ült Bódis József, a Hazafias Népfront barcsi járási titkára, akit a szünetben interjúvoltam meg Elpanaszkodta, hogy a közlekedéssel már évek óta hadilábon állnak, a járásban csak azokból a községekből tudtak eljönni az aktívák, ahol van vasútállomás. Ugyanúgy tizenhármán érkeztek meg, mint tavaly januárban, pedig a program mindenkit érdekelt — Mi foglalkoztatja most az embereket a barcsi járásban, és hogyan tudja őket tájékoztatni a népfront? — Az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi ülésén hozott határozatok, az árak alakulása és a nyugdíjak rendezése — talán ez a három a fő beszédtéma, s a mi aktíváink igyekeznek az egyszerű emberek számára nehezen felfogható intézkedéseket megmagyarázni^ »lefordítani« a tsz-parasztok nyelvére. Hónapok óta rémüldözött a lakosság, hogy duplájára emelkednek a húsáraik, de mióta bejelentették, hogy szó sincs áremelésről, azóta mindenki elhiszi és nem kell megnyugtatni az embereket az ellenkezőjéről. A .tanácskozás legnagyobb értékét én abban látom, s ezt fogjuk majd a járásban tovább adni, hogy jó néhány politikai, gazdasági és szociális kérdést világított meg az emberek előtt. A SZÜNET LASSAN A VÉGE FELÉ KÖZELEDIK, a részvevők azonban kis csoportokban tovább vitatkoznak, hiszen ilyenkor annyi a téma és annyi a megbeszélnivaló, hogy ahhoz édeskevés a három na,p. 9L G. (Tudósítónktól.) A munkásőrség 1969. évi tevékenységét. tette mérlegre a járási párt,-Végrehajtóbizottság Barcson, Megállapította, hogy tovább erősödött a munkás- őrök politikai, erkölcsi, fegyelmi helyzete. A munkásőrök és parancsnokaik képzettsége tovább nőtt, a személyi, állomány alkalmasabbá vált a feladatok megoldására. A pártszervezetek figyelemmel kísérik, hogyan tesznek eleget a munkásörök a pártmegbízatásuknak, rendszeresen foglalkoznak velük, segítenek a politikái nevelésükben. A munkásőrök nyolcvanöt-ki-, leneven százaléka vesz részt pártaktatásban. Egyre több munkahelyen tapasztalható, hogy a gazdasági vezetőik figyelemmel kísérik a munkás- őrök tevékenységét Süveges Sándor, a járási pártbizottság első titkára úgy összegezte a végrehajtó bizottság véleményét, hogy a járás munkásőrségéneit tevékenysége tervszerű, a fejlődés ütemes, megfelel a követelményeknek. Zelenka Béla, a munkásőrség megyei paranesmokhelyet- tese elismerését fejezte ki a munkásőrség jó munkájáért. A barcsi járás munkásőrsége felsorakozott a megye legjobb egységei közé, Több mint ötven százalékkal növeli termelését az idén a Labor MIM Az esztergomi Labor Műszeripari Művek idei termelésének 30 százalékát már lekötötte, jóllehet ebben az évben a tavalyi 500 millió forint helyett 780 millió forint értékű terméket gyártanak. Az év második felében kezdik meg a termelést új esztergomi gyárukban. A vállalat a múlt évi 3 millió rubel helyett 7 millió rubel értékű önálló exportra számít, ugyanis exportjoga nagymértékben kiszélesedett, s az többek között valamennyi — mintegy 150 féle — egyedi műszerére is kiterjed. Legnagyobb külföldi vevőjük az idén is a Szovjetunió. A komplett mag- és takarmány Laboratóriumokon, vegyi és virológiái laboratóriumokon kívül nagy meny- nyiségű egyedi műszert szállítanak részükre. ki % nézi, ügyeli, no és várja az első elszállítást, a végső eredményt« Azóta a reményekre, a találgatásokra megérkezett a válasz. És ez a felelet még a legmerészebb várakozásokat is felülmúlta. — Egy-egy hízó átlagosan hatszáz, hatszázötven forint tiszta jövedelmet hozott — mondja i/j. Farkas Lajos, a szövetkezet elnöke. — Hogy ugrásszerűen megnőtt a faluban az igény, azt talán nem is kell mondanom. Annyian beneveznének a háztáji hizlalásba, hogy jelenleg nem is tudunk minden kérésnek eleget tenni. A teljes Oszin bőséghez hozzátartozik az is, hogy amikor először felvetődött ez a gondolat. nesn is vólt olyan köny- nyű öt gazdát, találni. — Szinte könyörögni kel lett — mondja Biczó Gábor. — De hát ilyenek vagyunk. Kicsit tartunk mindenféle' újtól. :y. • ......... . ,, . . í yí ■ ■ v j m',. i j:: : i . , i ' íjí ' -t ' « i « *.: V s ,lf £: , : . ,l{'‘ " V ■ ,'': .JE ^ ■ JF * ■ •' .* ... , Biczó Cáborné. — Az az igazság — mosolyb- dik el a felesége —, hogy mikor júniusban meghozták a malacokat, még össze is vesztünk. Én szívesebben foglalkoztam volna tyúkokkal — de a férjemnek lett igaza A baromfival aprólékosabb, több dolog van, nehéz mellőlük elmozdulni. — És a húsz hlzó? — Sokat mondok, ha napi három óra munka volt velük. — Reggel ötkör ébresztő — emlékszik Biczó Gábor. — Riadóztattám a famíliát. Együtt Lakunk a szüleimmel, segítettek ők is. Egykettőre végeztünk. Nem titok és nem dicsekvő«, hogy szinte a legjobb eredményt ők érték eL — Tizenhárom és fél kilós átlagsúllyal kaptam a húsz Biozó Gábor. malacot, es ót hónap múlva átlagosan 115 kilósán szállítottuk el ökot. Egy kiló húst 3,57 kiló takarbanybói ál ti töt- lufik el. Bár műszaki c in bér vagyok, olvasom a mezőgazdaságot, így nyugodtan mondhatom, . nem rossz eredmény „ez. Meg itt volt az összehasojihuá' is. A szüleim hagyományos módon hizlalták a saját hízójukat. Ezt a mi Cafkánkat mintha fújták volna, úgy hízlak. ' Az ön etető metis B'czó Gábor önilátót is szerelt föl, s War*"ára nem téved. .mikor úgy vkóskodik. hogy ennek is részé volt a jó takarmányért i- kesítesben, a jó eredmény — Most már azon tö sr.vng a. férjem.— jegyzi meg mezoné —, hogy valami' szivattyús rendszért kellene kialakítani, így aztán a vízhúaástól is megszabadulunk. — Ez azt jelenti, hogy tor vábbra is foglalkozni "tefvv" nak a háztájibán Sertéslnzi lássál. — Még egy évig itthon vagyok szülési szabadságon. — mondja- Biczóné —, miért ne élnénk ezzel a jó lehetőséggel? Most, hogy életbe lép (az árrendezés, még több ráció van ebben —, teszi hozzá férje.' — Nagyon megéri ez! — A húsz hízó után .tisztán maradt 13 741 forint 30 fillérünk. — Biczóné -fillérre pontosan számította ki a nyereséget Elnéveti magát. — Ahogy nőttek a disznók, úgy nőttek a reményeink. Először úgy hétszer forintra számítottunk, aztán nyolcra, végül azt ran -cí- tuik, hogy igen nagyszerű Usz, ha meglesz a tízezer. És az eredmény a merész almokat is felülmúlta. -Érdemes volt« — a beszélgetések során sokszor elhangzott ez a két zó S ha ehhez hozzátesszük, hogy a háztáji gazdaságok termelésére, a közös és háztáji okszerű együttműködésére szüksége van népgazdaságunknak, akkor méltán mondhattuk, a ráksi példa valóban vélda. Vörös Márta A s utóbbi hónapokban gyakran előfordult, hogy egy-egy községben váratlanul felmondott és nyomban el is távcsőit munkahelyéről a postai kézbesítő. Nemcsak a hírlapkézbesítők, hanem a levél- és távirathordók is. Ennek okát korábban már többször megírtuk most ezzel nem kívánunk foglalkozni Sokkal fontosabb az eltávozások nyomán keletkező gondokról szólni Sok községben nemcsak az újságokat, hanem az egyéb postai küldeményeket: táviratokat, ajánlott és expressz levelet, csomagokat és pénzesutalványokat sem kapták meg a címzettek legföljebb akkor, ha bemennek érte a postára. Persze előfordult az is, hegy a hivatalvezető este — amikor más teendőit elvégezte — látott neki a kézbesítésnek, s loholta végig a falut, hordta ki a küldeményeket Leggyakoribb azonban az volt, hogy magúk az előfizetők menték el az újságért a postára, s egyúttal megkérdezték azt is, érkezett^“ valami számukra. Olyankor is nehéz helyzetbe kerülnek a hivatalé«, ha a kéz. Nemcsak postai feladat! besítő megbetegszik. Kenéz ugyanis helyettesről gondoskodni S mindezt tetézi, hogy a posták magukra vannak hagyva e gondjukban, nem kapnak megfelelő segítséget fölötte® szerveiktől, de hiába fordulnák a községi tanácshoz, a pártszervezethez vagy a termelőszövetkezet vezetőihez, ritka az olyan eset, hogy a megértés mellé segítséget és támogatást kapnának. Nem állítjuk, hogy ennek el. lenkezőjét nem lehet tapasztalni Kajádon a tanács vezetői és a partszervezet is a hivatalvezető segítségére sietett, amikor nem volt kézbesítő, s ez akadályozta a posta munkáját, Somogyváron pedig a tsz vezetősége szerzett helyettest, aki kibordta az újságokat M égis, miért foglalkozunk újból a kézbesítői munkával, ezzel a látszólag — és sok községi vezétő szerint — kizárólag postai feladattal? Kaposmérőben július 1-e óta nincs újságkihordás az e hivatalhoz tartozó Kaposújlak pedig már február óta küzd ezzel a gonddal. Következménye: háromszázötven, előfizetőnk lemondta a Somogyi Néplapot, mert nem hajlandók előfizetni, ha nekik kell érte a postára menni. Helytelenül tennénk, ha a kézbesítőhiány fő okát ebben a községben a tanács, a párt- szervezet vagy a tsz vezetőinek közömbösségében keresnénk. Legfőbb oka, hogy az igazgatóság nem volt hajlandó teljesíteni a régi, megbízható kihordó jogos bérigényét — csak később, amikor már más állásba helyezkedett el —, s az megvált a postától. Azóta már volt helyette két új ember — ezeknek szó nélkül megadták a régi postás által kért bért! —, . egyikük négy,,a másik csupán egyetlen napig bírta ki. A tanács és a pártszervezet vezetői hiába akartak, nem tudtak segíteni, mert a számításba kerüli emberek a munkához képest kevésnek találták a keresetet Mégis úgy érezzük, ha kissé jobban szívügyüknek tekintenék ezt a problémát, ha arra gondolnának, mennyire fontos, hogy az emberek olvassanak, tájékozódjanak, talán mar sikerült volna megszüntetni, mint ahogy sikerült Zá mánkban, Hetesen és más községekben is megoldást találni. E zért lenne szükség arra, hogy a tanácsok, a pártszervezetek és a tsz vezetősége, valamint a postahivatalok között gyümölcsöző együttműködés legyen, hogy kölcsönösen megértsék egyroá gondjait, és ezeket lehetősé giik szerint segítsenek is meg oldani. Senki sem kéri, hogy tanács, a pártszervezet vagy tsz vezetői álljanak az eltái zott, megbetegedett kézbesíi helyére. Csupán az várja hogy a posták kézbesítés) kapcsolatos gondjait is teki; sék magukénak, s így igj kezzenak -ezen erejükhöz, , hetőságüichöz mérten sági te Srakd Lász» SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970, jimiá-t 4..
