Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-30 / 25. szám

VITA Met törődjön a tsz a fiatalokkal Az idősebbek álta­lában csak a szépet tartják meg fiatalságukból és alka­lomadtán'ezeket emlegetik. Hi lesz veled, fiatalság, hallom többféléi, ha mi kiöregszünk. Hol van az az áldozatos tö­rekvés, hol az a harci szellem, sok-sok lemondás, melyet a mai ötven-hatvan évesek em­legetnek? Nem szabad elfelednünk, hogy a mai társadalom merő­ben más irányú követelést tá­maszt a fiatalsággal szemben, mint akár a felszabadulás előtti, vagy közvetlenül a fel- szabadulás utáni időben. Azt hiszem, hogy a falusi ember véleménye más, mint a városi embereké. Alig tíz esz­tendővel ezelőtt minden csa­ládban volt egy kijelölt utód. aki otthon marad, s folytatja az apja mesterségét. A sok meggyőzés hatására a többi gyermeknek el kellett hagynia faluját. Aki közöttük él, csak az látja, sokan milyen mér­hetetlen anyagi áldozatot hoz­nak (családi összefogással) egy közepes vagv gvenge ké­pességű gyermekért, hogy író­asztalhoz ültessék. Persze, ha a mezőgazdaság­ban dolgozó felnőttek munka- körülményében javulás áll be, akkor megváltozik a helyzet. Mi lesz veled, falu? Ez a gondolat foglalkoztat bennün­ket, ha utcákat látunk elsor­vadni falun (főleg kis közsé­gekben). A házasulandó fiata­lok például máshol ütnek ta­nyát. A reggelenként munká­ba indulók között elvétve le­het fiatalt látni. Hol a fiatal­ság? Valahol ők is dolgoznak, de miért nem a saját falujuk­ban? Miért nem segítik ezt a közösséget a mindennapos ál­dozatos munkában? Szerintem nem elfogadható érv az, hogy a faluban előbb meg kell te­remteni a kulturális és gazda­sági föltételeket. Az én fa­lumban minden két és fél ház­ra jut egy televízió, minden házra jut egy rádió, van mozi, klub, művelődési otthon és könyvtár. A tsz-ben dolgozók évi jövedelme túlszárnyalja a 20 ezer forintot. Reggelenként mégis három autó és a busz vi­sz’’ a fiatalokat a környező mezőgazdaságba dolgozni. Miért? A gazdaság megbí­zottai időben megjelennek az általános iskolát elvégző fia­taloknál. Kedvező szerződést ajánlanak. A munkahelyen féltve őrködnek a kollektíva egységén. Havonta pontosan fizetnek. Korhoz, képességhez mérten igyekeznek mindenki­nek megfelelő munkát adni. A brigádvezetők, a munkacsa­patvezetők nemcsak dolgoztat­ni, hanem nevelni is képesek. Egyszintű a kereset lehetősége, és mégis szívesen vállalják a hajnali felkelést és a késői haza jövetelt. E tényt nem le­het odavezetni, hogy ebben a kérdésben a KISZ-szervezet is többet tehetne. Ezek kimon­dott gazdasági kérdések. És lássuk az otthon levő fiatalok helyzetét. A tsz-veze- lők még nem jutottak el odáig, hogy leüljenek beszélgetni a fiatalokkal. Az tény, hogy a fiatal csak a maga korabeliek között érzi jól magát. Nem lehet jó kollektíva az a mun­kahely, ahol a kor nagyjából nem azonos. (Például fogato- soknál három hatvanéves, öt ötvenéves, három tizennyolc éves.) Én már személyesen hallottam az ilyen kollektíva problémáját. Jó, hogy az a három fiatal is megmarad. Ha áldozatba kerülne is, miért nem lehet egy-egy területen csak fiatalokból álló brigádot szervezni? Nem állnánav helyt? Ha a vezető türelmes és kulturált, meggyőző nevelő módszerrel foglalkozik a fia­talokkal. akkor egv lépést elő­rehaladtunk és itthon fog­lalkoztattuk, az otthonusa' szeretteti’1'’ meg a fiatalokkal, így min'1 ‘ nem »-ágyra já­rók« lenn! :. A szabad idő jobb kihasználásával a szóra­kozás, a KISZ-élet eredménye­sebb lenne, s ez mind-mind a falusi életet tenné szebbé. A KISZ és a társadalmi szerv ebben csak némi segít­séget adhat. Ez a gazdasági ve­zetőknek legyen a fő gondjuk Hanzel László Somogyvámos t Este az új székházban... Tsz-brigádok — a szocialista címért Kapospulán bizonyítottak KÉT NÉZET CSAPOTT ÖSSZE egy vita mellékhajtá­saiként a termelőszövetkezeti szocialista brigádok vezetői­nek tanácskozásán a napok­ban. Egyik nézet szerint, ame­lyet az egyik kisebb szövetke­zet elnöke képviselt: a hason­lóan kis területen gazdálkodó, í evés tagot számláló tsz-ek- ben lehetetlenség szociaista brigádé'; létrehozni. Indokként hozta még fel, hógy náluk fel­sőfokú vizsgát tett szakember nincs, egyedül pedig képtelen megbirkózni a feladattal. A kapospulaiak képviselője, Vis- nyei Imre állt fel, és érvekkel, tényekkel szállt szembe ezzel az állásponttal. Azt hiszem, a legtöbbet mondó érv az volt: szövetkezetükben hét brigád küzd a szocialista cím elnye­réséért. Most, itt a kapospulai Ezüstkalász Termelőszövetke­zet irodájában Retek József elnök és Illés János főkönyve­lő, a tsz párttitkára megerősí­tik Visnyed Imre akkori sza­vait — Éppen szombaton dönt a közgyűlés a megtisztelő cí­mek odaítéléséről — tájékoz­tatott Retek József. — Egy gépesítési, két állat- tenyésztő és négy növényter- nesztő brigád egyévi mun­kájáról, emberi magatartásé­ról lesz majd szó — mondja Illés János. — Nagyon nagy eredménynek tartjuk ezt, hi­szen körülbelül száz ember határozta el, hogy megküzd a címért. Akik a hármas jelszó szellemeben tevékenykedtek, most zöldkoszorús jelvényt kapnak. Sorolják a brigádok ez évi teljesítményeit: — A traktorosbrigád telje­sítménye a tervezettet három százalékkal haladta meg. Je­lentős volt az üzemanyag­megtakarítás is. Véleményünk szerint a karbantartás, a kol­lektív tevékenység terén is jó munkát végeztek. Ez utóbbira csak egy példa, melyet azt hi­szem, nemcsak én tapasztal­tam náiua: amikor négyen-öten dolgoztak egy területen, egyi­küknek nem jól -takart” az akéje. Rövid idő alatt közösen kijavították a hibát, aztán új­ra nyeregbe pattantak. Elvé­gezték a munkát az idős, arra rászoruló tagjaink háztáji földjén is. A műhely környé­két rendben tartják, az ősszel parkosítottak is. Rendszeresen részt vettek a politikai oktatá­som. Nagyberkibe is eljártak a szabadegyetemi KRESZ-ok- tatásra, pedig volt, aki He- tényből, hét kilométerről ju­tott el oda. Közösein mentek kirándulásra, s együtt járnak színházba is. — Az állattenyésztési bri­gádoknál termelési eredmény­ként azt említem meg, hogy a hozamok nőttek, s ez száz­ezer forintnyi többletbevételt jelentett a szövetkezetnek. Rendszeresen részt vesznek a munkahely higiéniájával fog­lalkozó előadásokon. A nö­vénytermesztő brigádok tagjai asszonyok. A kötelező száz munkanap helyett átlagban százötvenet teljesítettek. Volt aki kétszáz napon jelent meg munkára. A NÖVÉNYTERMESZTÉS „ tervét kilenc százalékkal tel- f jesítették túl. Ez egymillió fo- I rint hasznot hozott a közös- I nek. Nemcsak a föld gyom- I mentességére ügyeltek, ha- V nem a tőszám megtartására is \ törekedtek. Segítettek az őszi i betakarítás idején, a széna i behordásánál is számíthattunk i 'ájuk. Igyekeznek munka után i alkalmat találni, hogy együtt ? lehessenek. Közösen jártak el f a nőtanács rendezvényeire, f meg a sütő-főző tanfolyamira. V Újra a vitáról beszélgetünk, t Most a felszabadulás 25. év­fordulójának méltó megün­neplésére készülnek, még na­gyobb teljesítményekkel. Eze­ket nem is olyan könnyű el­érni, hiszen az elmúlt évieket, szinte úgy tűnik, nem lehet túlszárnyalni. Érzéseim szerint azonban az előfeltételek meg­teremtésével ez sikerülni fog Szeretnénk, ha átéreznék az évforduló jelentőségét. Hiszen nemcsak arról van szó, hogy huszonöt évvel ezelőtt a szov­jet katonák hozták el szá­munkra a szabadságot, de ar­ról is, hogy szövetkezetünkben szovjet gyártmányú traktorok, kombájnok segítik a munkát. A termelőszövetkezetek közöt­ti versenyben tavaly elért második helyünk kötelez ben­nünket az idén is. A VITA TEHAT befejező­dött. A kapospulaiak eredmé­nyeikkel bizonyították igazu­kat Leskő László Az utcáról nézve látszólag csend uralko­dik, néptelen az esti órákban a Magyar Honvédelmi Szövetség új kaposvári székhaza. Ami­kor azonban Bíró Gyula vá­rosi-járási MHSZ-titkár- ral sorra jár­juk a terme­ket. szobákat látjuk: lüktető, eleven az élet az épületben. Fiatalabbak és idősebbek szorgoskodnak tudásuk, isme­retük fejleszté­sén. — Mai órán­kon a köz­csenddel. a közutak tiszi- taságával foglalkozunk elsőnek — kezdi előadását Tóth Károly, s a leendő hivatásos gépjárműve­zetők, sorköteles fiatalok nagy figyelemmel hallgatják sza­vait. Hiszen igen fontos, hogy jól megjegyezzenek, elsajátít­sanak mindent. A tanfolyam befejezése után vizsgát tesz­nek, s előbb a hadseregben, majd sokan közülük a polgári életben is ezt a hivatást foly­tatják. Szeles János, a szövetség megyei gépjárműiskolájának vezetője arról tájékoztat, hogy hamarosan létrehoznak egy technikai klubot, amely a gép­járműbarátok szakköreiben tevékenykedőknek nyújt segít­séget, s egyben lehetővé teszi a szakoktató gárda továbbkép­zését is. A klubban ismeret- terjesztő előadásokat rendez­nek a hibák elhárításáról, s egyúttal bemutatót is tartanak 3 gépjárművek házi javításá­nak segítésére. Ezt a célt szol­gálja a most szervezés alatt álló öntevékeny autójav'' A leendő sportbírók tanfolyamán. szakosztály is. Ennek tagjai j saját kocsijaikat megjavíthat­ják — kölcsönösen segítve egymást — a szövetség korsze­rűen fölszerelt műhelyében, s csak az anyagot, illetve a szerszámhasználat csekély dí­ját kell megfizetniük. Az MHSZ-nél tanuló jármű­vezetők korszerűbb feltételek között sajátíthatják el ezt a nem könnyű mesterséget Ezt nemcsak az új gépkocsik, ha­nem a korszerűen berendezett műhely, s a csaknem százezer forint értékű szemléltető esz­közök, makettek is segítik. — Itt mindenre van hely, megfelelőbb körülmények kö­zött tanulhatnak a fiatalok, a klub tagjai, és felkészülhe­tünk a soron következő fel­adatokra — mondotta Somogyi Mihály, a rádiósklub vezetője, hozzátéve: az utóbbi hetekben tizenkét fiatal lépett be a s az újabb között négy Ismerkedés a motor működésével. Most valamennyien egy má­jusig tartó tanfolyamnak hall­gatói, s a vizsga után amatőr adóállomás üzemeltetésére kapnak majd engedélyt. A klub régebbi tagjai pedig az áprilisban és májusban sorra kerülő megyei, majd az orszá­gos rádióiránymérő versenyre készülnek. Érdeklődő arcokat találunk abban a teremben is, ahol Münnich Gyula a különböző repülőgépmodellekről, ezek adatairól, a szokásos verse­nyekről, s arról beszél, mi is egy sportbíró feladata. A hall­gatók sportbírói vizsgát tesz­nek, s az MHSZ modellező versenyein működnek majd közre. A hét minden napján más ás más szakkör tart klubestet, s a székház állandó látogatói a középiskolák tanulói, akik itt részesülnek politechnikai kép» zésben. Amatőr és sorköteles rádiósok, a gépjárműtanfo­lyam hallgatói vetélkednek az eredményesebb tanulásban. Vasárnaponként pedig az MHSZ vidéki lövészcsapatai­nak, klubjainak képviselői hallgatnak sportbírói, edzői előadásokat, tanfolyamokat November óta dolgoznak a Magyar Honvédelmi Szövetség új kaposvári székházában. Jó néhány szakkör, klub és tan­folyam még most szerveződik, de amint a látogatásunkkor tapasztaltak is mutatják, a korszerű körülmények, a szé­pen berendezett, fölszerelt klu­bok vonzzák a tanulni vágyó fiatalabbakat, idősebbeket is­Szálúi László KÜRTI == ANDRÁS ” i budai villa titka — Mi a feltétele annak, a nogy kisebb termelőszövetke- a — Mi az?! — kiáltott aztán zetben is megalakuljanak a iingerülten. — Még csak nyolc szocialista címért küzdő bri- °ra húsz van! Harmincig ...... pnvÁin a fíirHoszohíi! Ott. n t 25. gádok? Nincs ennek különösebb JSL titka — mondják. — Egyedül az, hogy a vezetőségnek is szívügye legyen a brigádmoz­galom. Nálunk ez így volt, és így van ma is. Pártvezetőségi gyűlésen határoztuk el, hogy szövetkezetünkben elősegítjük ^titkárnője, ide ne telefonáltas­a mozgalom kibontakozását. A brigádvezetőkkel közösen be­széltük meg a tennivalókat. A siker miniket igazolt. Ügy enyém a fürdőszoba! Ott a Maga adta ki, maga írta alá. — Azért csak mozogjon! — jött Kovalcsikné éles hangú válasza. A telefonhoz. Sürgős ügyben keresik. És vegye tu­domásul. hogy nem vagyok a son magának! Az albérlő morgott egy cif­rát. De csak halkan, ismervén gondoltuk, hogy a mozgalom f az erőviszonyokat Még csak a r-ríÁrr ritArKpi hr»iv#*7:i a f tejét rnosta meg. Ráadásul e még inkább előtérbe helyezi a , becsületesen dolgozó embere- bányarém mar'vissza sem két, és ezek az emberek jó engedm a fürdőszobába, hatással lesznek a kevésbé Kimászott a kádból, gyorsan szór-'almasokra. !»» is lett. /megtörülközött, belebúj-í a Ezek a brigádok a vezetőség» strandpapucsába, és kicsoszo- munkáját is megkönnyítik.^ gott az előszobába. — Halló! — vette fel a kagylót. — Honda Lászlóval beszé­lek? — érdeklődött egy behí­zelgő tenor. — ön vesztett el egy fekete, szarukeretes szem­üveget ma a Bonbon-presszó­ban? — Igen, igen — mondta Honda felragyogó szemmel. Ügy látszik: ma valóban rend­kívüli világnap van. Lám, még ez a kis cvikli is rendbe­jön. — Tud valamit a szem­üvegemről, kérem? — A szemüvege nálam van. Beakadt a kabátom dragonjá­ba, mikor délben elrohantam az asztaluk mellett, és csak később, a kocsiban vettem észre. — Jaj, ez pompás! Holnap elszaladok érte. Hova mehe­tek? — Sajnos, én holnap hajnal­ban külföldé utazom. Igaz, a házfelügyelőnél ott hagyhat­nám. De minek bonyolítsuk a dolgot? Nem igaz? Itt vagyok a szomszédban, a Pálma-presz- szóban. Ugorjon be! A szem­üveget kitaszem az asztalra, arról megismer. Jön? — Tíz perc múlva ott va­gyok! És nagyon-nagyon kö­szönöm ... Helyére tette a kagylót, ro­hant, öltözött, kapkodott. Nincs sok ideje. Kilencre már a Béke-szálló halijában kell lennie, nem várakoztathatja meg jótevőit. Elő az ünneplő­ruhát, átrámolni a zsebeket! Irattárca, pénztárca, villamos­bérlet, kulcsok. Nem, ehhez az alkalomhoz tiszta zsebkendő illik. Már a nyakkendőjét csomóz­ta éppen a szekrényajtó belső oldalára szerelt tükör előtt, amikor hirtelen enyhe szédülés fogta el. Jaj, megint kezdődik a bambulás! Talán még nem késő. Szerencsére jó helyen tartózkodott éppen. Így gyor­san benyúlt a fehérneműs re­keszig, előhúzott egy barack­pálinkás üveget, kirántotta a dugót, hátraszegtg a fejét, bal­kezével befogta az orrát, és ön­tötte magába a szeszt... Hála az égnek, sikerült! El­múlt a szédület. Hű, a terem­tését, az utolsó pillanatban! Másképp nem lett volna sem­mi a csodálatosnak ígérkező mai estéből; itt üldögélt, tén- fergett volna a lakásban jó pár óra hosszat. És a szemüveg... Hopp, várjunk csak azzal a szemüveggel! Most, csodálato­san friss fejjel, a leghatáro­zottabban emlékezett, hogy ő délben a szemüveget szárával lefelé tette le a presszó asztal­kára. Ilyen pozícióban p>edig a kabáttal csak lesodorni lehe­tett volna. A dragonba semmi­képp nem akadhatott bele. És ez az ismeretlen megtaláló ho­gyan tudta meg az ő nevét és telefonszámát? Hiszen 6 ma volt életéiben először a Bon- ban-presszót>an. A személyzet nem ismerhette, és Andi is, meg ő is megfeledkeztek arról, hogy othagyják a címüket, a telefonszámukat, hogyha még is előkerülne az az okuláré, értesíthessék őket. Nagyon fur­csa. Míg ezek a gondolatok fog­lalkoztatták, köztien gépiesen már be is fejezte az öltözkö­dést Kiment az előszobába, felvette a felöltőjét de mielőtt kilépett volna a folyosóra, be­kukkantott a konyhába. — Kedves, nagyságos asz- szony — mondta Kovalcsikné- nak, aki háttal állva rántást kavart a gázrezsón —, nagyon kérem, ha keresnének ismét telefonon vagy személyesen, a Pálma-presszóban vagyok. Mint akit darázs csípett tomporon, úgy perdült meg Kovalcsikné. — Micsoda?!! Ahelyett, hogy azt az átkozott lakbérét fizet­né ki végre egy magányos öz- vegyasszonynak, ’/an képe be­jelenteni, hogy züllení megy?' Arra van pénze?! És hogyha keresnél;:, akkor én még üze­neteket is közvetítsek?! Hát én csak annyit mondok magá­nak: egyszersmindenkorra ve­gye tudomásul... (Folytatjuk.) El SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970. Január §&.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents